Fyron Akadémia

Vámpírok, vérfarkasok, angyalok, démonok, emberek, lidércek, nimfák, nekromanták, nixék és valanok... Szövetségek, harcok. Légy részese ennek a kalandnak, ahol Te döntöd el, melyik oldalon állsz!


Az oldal bezárt. Régi tagok: nyugodtan játszhattok itt, néha mi is fogunk, de magát az oldalt nem visszük tovább aktívan.

    Tó és stégek

    Bianca D. McCarthy
    Bianca D. McCarthy
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Tó és stégek - Page 8 Empty Re: Tó és stégek

    Témanyitás by Bianca D. McCarthy on Szer. Ápr. 17, 2013 9:47 pm

    *Rá figyelek Esteronra és igazából csak jót mosolygok, rajta mert végül is kedves fiú. Csak én nem vettem észre ugye bár. Mindenki mással el voltam foglalva, de hát akkoriban ki nem? Ahogy hallgatom, csak pislogok és kezdek vissza emlékezni a dolgokra főleg a testenevlés órákra, de igazából sima iskolába járásnál voltak ugyen barátaim, de azok se tartottak három hónapnál tovább. Aztán amikor mondja, hogy irigykedett csak elnevetem magam.* - Igazából nem jártam olyan sokkal a legtöbbjük barát és haver, bár igazából az egyik egy nagy idióta a vörös fejével, de imádom. Vele a mai napig tartom a kapcsolatot, de ő vele például azt hiszem 2 hónapnál tovább nem voltam. Azért jó, hogy nem jöttél be a wcbe bár túlságosan is, le voltam foglalva akkoriban szóval nem igen láttam el kettőig.*Itt arra célzok, hogy nem igazán tudom azt, hogy mit csináltam hova figyeltem, mert meg volt a társaságom, főleg amikor elrángattak egy-egy „kisebb házibuliba” de nem tudom túlságosan is élveztem az akkor is helyzetet.*- Azért.. lány alakban csak nem jelentél meg..*Hozom fel és nézek rá érdeklődve és nem tudok mit mondani bár megszoktam ezt az egész fiús dolgot, de ha Esteron is olyan mint a többi.. * - Figyelj kedves vagy.. de a legutóbbi pasim óta kicsit óckodom a fiúktól. Nem nem szeretném azt, hogy ugyan az legyen, mint pár hónappal ezelőtt..*Inkább nem is beszélek arról, hogy mi történt bár vannak még rémálmaim azzal kapcsolatban, de nem szeretem például azt, hogyha egy férfi megüt. Bekattan. Nem gondoltam volna, hogy az ilyen lesz csodálkozom azon Rosettán, hogy kikérdezné a srácot honnan jött mikor. Sóhajtok és rápillantok.* - Ne haragudj, csak történt azóta jó pár dolog és hogy fogalmazzak. Bizalmatlan vagyok a fiúkkal kapcsolatban. Akiket ismerek azokkal nem téged most ismertelek meg és tudom vagyis sejtem, hogy szándékosan nem bántanál, de érted.. mit szeretnék mondani.*Hozom fel a dolgot és elfordítom a tekintetem, de nem igazán tudnék mit mondani.. tényleg.. Aztán tovább hallgatom és igyekszem elterelni a gondolataimat, és sikerül is csak elmosolyodom a szavaira.* - Nem sok mindent. Utána én azt hiszem kissé kalandvágyós voltam a suli után. Az íjászkodás jó. Azt valamikor kiskoromban csináltam, de kimentem a gyakorlatból. Milyen edzéseket csináltál?*Érdeklődök felőle és igyekszem visszafojtani a sírásom.*


    _________________
    Most már egy csendes lány. Nem szól be senkinek és igyekszik mindenkihez alkalmazkodni. Bár nehéz időszakuk van, de Esteronnal mindenen túl mennek. Az ikertesója is mellette. Szeret ismerkedni, szeret foglalkozni a rajzokkal és a zenével és persze.. Igyekszik mindenhol helyt állni ráadásul mostanában minden érdekli. Egyébként meg folyamatosan fejleszti magát az angyal és számos meglepetést is tartogat mindenkinek.

    Castin Noyers angyala, Rosetta McCarthy ikertestvére, Esteron Baltazaar kisangyala
    Esteron Baltazaar
    Esteron Baltazaar
    .::Őrző: Erethon::.
    .::Őrző: Erethon::.

    Tó és stégek - Page 8 Empty Re: Tó és stégek

    Témanyitás by Esteron Baltazaar on Szer. Ápr. 17, 2013 10:23 pm

    - Nem azért lány alakba nem mentem át. * nevetek fel. Ezen a megszólalásának Biancának. aztán hallgatom tovább amit Bianca mond. Figyelve hallgatom tovább. Aztán ahogy sorjába mondja a múltbeli dolgait látom rajta, hogy egyre inkább elszomorodik. Így igyekszem a nem messze levő pad felé terelni. és látom rajta, hogy a sírás fojtogatja. Így mikor odaérünk akkor leülünk a padra és bár hallgatom amit mond. meg válaszolok látszik rajtam, hogy teljesen együtt tudok érezni a lánnyal. * - Ha gondolod szívesen segítek újra megtanulni íjászkodni. Amúgy amit a fegyencek is csinálnak. Azt csinálom. * Aztán megsimogatom a hátát és igyekszem megvigasztalni. Valamint elterelni a figyelmét arról ami felkavarta az érzéseit. Szóval, valami vidám dolog után nézek és ezúttal mellém állt a szerencse, ugyanis meglátok két gyönyörű szép Rigót nem messze tőlünk, amint éppen énekelnek és oda mutatok, hogy nézze és hallgassa meg őket, majd eszembe jut hogy van egy kis kenyér a zsebembe előveszem és ketté töröm felét oda adom Biancának, majd elkezdek csipkedni a kenyérből és a madarak elé szórni azt.

    //Fagy//


    _________________
    Lord Sayon Merlioth multikaraktere

    Nagyon sok mindenen keresztül ment már és most mégis teljesen magányosnak érzi magát, úgy érzi, hogy elhagyta őt Ő és már nem tartja a gyermekének, teljes űr tátong a szívében és fogalma sincs képtelen lesz e kimászni ebből a gödörből...

    Elizabeth Quenell fogadott bátyja Marilion és Laschan legidősebb testvére
    Bianca D. McCarthy
    Bianca D. McCarthy
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Tó és stégek - Page 8 Empty Re: Tó és stégek

    Témanyitás by Bianca D. McCarthy on Hétf. Május 13, 2013 6:57 pm


    //Olvadás//

    - Helyes azért remélem is, mert akkor biztosan mostanra nem állnék szóba veled érted ilyen téren.*Nyújtom ki a nyelvemet és csak hülyéskedni próbálok, de igazából teljesen mindegy. Esteron viselkedése és az egész megjelenése megnyugtató és nem tudok mit mondani rá. Aranyos, de Rosenak is ugye látni kell.. Inkább a régi dolgok jutnak eszembe, de aztán hamar elhessegetem őket és igyekszem a jókra gondolni. Arra gondolni, hogy mi van a jelenben, mert a múlton nem tudok változtatni. Koncentrálok a jelenre és természetesen eljutok arra a szintre, hogy mosolyogjak. * - Értem. Igazából örülnék is neki és megköszönném. Tényleg régen csináltam már és biztosan béna lennék benne.*Magyarázom végül is tényleg az lennék. Amikor megsimogatja a hátamat csak mosolygok és akarva akaratlanul megfogom a karját, hogy összekulcsolhassam a kezünket és ha hagyja akkor adok egy puszit az arcára.* - Egyébként itt a válaszom a Versedre.*Mondom végül is és rápillantok a szemeimmel aztán sóhajtok egyet és igyekszem nem gondolni többet a rossz dolgokra, mert valahol valamilyen szinten mindig itt vannak az emlékek, de el kell fogadnom, hogy együtt kell éljek vele és ha nem engedem, hogy Esteron próbálkozzon akkor soha nem derül ki mi lesz ebből a kapcsolatból is.* - Mit gondolsz, ha vissza megyünk elfogadsz akkor tőlem egy vacsora meghívást? igazából valamit összeügyködök a diákkonyhán.. akár hiszed akár nem, azóta főzni is megtanultam.*Kuncogom el magam, de nem fogom el rontani az ő kedvét sem.*


    _________________
    Most már egy csendes lány. Nem szól be senkinek és igyekszik mindenkihez alkalmazkodni. Bár nehéz időszakuk van, de Esteronnal mindenen túl mennek. Az ikertesója is mellette. Szeret ismerkedni, szeret foglalkozni a rajzokkal és a zenével és persze.. Igyekszik mindenhol helyt állni ráadásul mostanában minden érdekli. Egyébként meg folyamatosan fejleszti magát az angyal és számos meglepetést is tartogat mindenkinek.

    Castin Noyers angyala, Rosetta McCarthy ikertestvére, Esteron Baltazaar kisangyala
    Esteron Baltazaar
    Esteron Baltazaar
    .::Őrző: Erethon::.
    .::Őrző: Erethon::.

    Tó és stégek - Page 8 Empty Re: Tó és stégek

    Témanyitás by Esteron Baltazaar on Hétf. Május 13, 2013 8:29 pm

    * Nem csinálok semmit a nyelvnyújtogatásra, csak mosolygok.* - Akár mennyire is régen csináltad az alapok ott vannak a fejedben, csak újra elő kell szedni őket és hamar el lehet jutni ugyanarra a szintre. * Mondom neki és egy biztató pillantást is mellékelek hozzá. Aztán amikor megfogja a kezem akkor először lenézek az összekulcsolt kezünkre, majd fel a lányra aki közben egy puszit is ad. egy mosollyal válaszolok a dologra. Igazából nem nagyon tudom, hogy mit mondjak neki.Csak a szemébe nézek. Egyszer valaki azt mondta nekem, hogy a szem a lélek tükre és ezért hosszan és mélyen nézek a szemébe. Hátha meglátja az én lelkem tükrét. Tudom nem épp a legszebb, de azért talán még elfogadható. A gondolkodásból és a lélekkutatásból az újabb kérdés zökkent ki ami egy vacsora meghívás is egyben.* - Köszönöm elfogadom. Biztos nagyon finom lesz. * mondom mosolyogva kicsit talán a kelleténél jobban csillogó szemekkel.* ~ Esteron nehogy elbőgd magad mert akkor bajok lesznek!~ * figyelmeztetem magam és igyekszem meg is fogadni a figyelmeztetést.* ~ hülye öröm könnyek muszáj pont most előkerülnötök?~ * kérdem meg magamtól. legalább a gondolataimat nem hallja. *


    _________________
    Lord Sayon Merlioth multikaraktere

    Nagyon sok mindenen keresztül ment már és most mégis teljesen magányosnak érzi magát, úgy érzi, hogy elhagyta őt Ő és már nem tartja a gyermekének, teljes űr tátong a szívében és fogalma sincs képtelen lesz e kimászni ebből a gödörből...

    Elizabeth Quenell fogadott bátyja Marilion és Laschan legidősebb testvére
    Liliya Antonov
    Liliya Antonov
    .::Őrző: Erethon::.
    .::Őrző: Erethon::.

    Tó és stégek - Page 8 Empty Re: Tó és stégek

    Témanyitás by Liliya Antonov on Kedd Jún. 11, 2013 6:16 pm

    *Egy szőke, világos bőrű, bikinis lány fekszik a tó partján, egy világoskék törülközőn kinyúlva. Élvezi, ahogy a napsugarak puha, fehér bőrére esnek, s közben, napszemüvegben, hogy azért ne vakuljon meg, egy könyvet olvas. Látszólag nagyon belemerült az említett olvasmányba, ugyanis már egy fél órája teljesen mozdulatlanul lapozgat, hason fekve, s csak a keresztbe tett lábát lóbája oda-vissza a levegőben. Pedig nem ártana megfordulni, hogyha azt akarja, hogy a hasa is lebarnuljon némileg. Na persze, amennyit ő tud barnulni, az igazán nem sok - maximum jól leég, és Yan majd napokig hallgathatja, hogy fáj mindene. Na igen... Yan... Lil mostanában nagyon sokat gondolkozott egy dolgon vele kapcsolatban - és az az ujján levő gyűrű. Már lassan - azaz holnap - két éve jegyesek. Ami azért elég sok idő... És most van mindkettejüknek pénzük... Megtarthatnák az esküvőt. Igen. Most, nyáron... Lil igazából sosem gondolkozott még ilyesmiken, de most, hogy eszébe jutott, egyre többször jelenik meg a gondolataiban egy templom, gyönyörű, fehér virágokkal díszítve, és ő maga, ahogy egy hófehér, minden tekintetet magára vonzó ruhában végigvonul a sorok között, oda, ahol az az ember várja, akit a világon legjobban szeret, Yan várja őt, és ahol végre kimondhatja, hogy igen, az örökkévalóságig vele szeretne lenni, és még tovább. Ez pedig már megint egy másik ügy. Hogy meddig tart számukra az örökkévalóság? Elvégre Yan lidérc, ő viszont csak negyeddémon. Most pedig, ezeknek a gondolatoknak köszönhetően Lil sikeresen észreveszi, hogy egy ideje már nem is figyel arra, amit olvas, így egy sóhaj kíséretében becsukja a könyvet, és a hátára fordulva leveszi a napszemüveget, majd így, csukott szemmel filozofál tovább.*


    _________________
    Kevesen vannak, akik elmondhatják, hogy egyetlen egy esemény megváltoztatta az egész életüket - de Liliya közéjük tartozik. Ha akkor, csaknem négy éve nem iratkozott volna be egy bentlakásos iskolába, talán teljesen másképp alakult volna az élete. Az elmúlt négy éve olyan volt, akár egy keskeny, erdei ösvény, amiről nem tudod, hova vezet, mégis tudod, hogy végig kell menned rajta. Volt része szenvedésben és örömben, könnyekben és nevetésben - megismert és elveszített barátokat, majd tanúja volt az összes rokona halálának, végül pedig olyan dolgokra kényszerült az univerzum megmentésének érdekében, amikre másképp talán sosem lett volna képes. Kiforgatták a személyiségét, megpróbálták elpusztítani a lelkét, de ő mégis felállt, és még mindig itt van, annak a személynek köszönhetően, akit ma már férjének nevezhet. Most pedig remélhetőleg végre célba ért - bár, mint tudjuk, az utazás sosem ér teljesen véget.

    Jesmon Helar (és Yan Antonov) sokat átélt negyed-démona
    Anonymous
    Vendég
    Vendég

    Tó és stégek - Page 8 Empty Re: Tó és stégek

    Témanyitás by Vendég on Kedd Jún. 11, 2013 6:44 pm


    *Nem is tudom én azt, hogy most még is mi a fenének vagyok még mindig ilyen. Igazán meg tanulhatnám kezelni az indulataimat. Shawn miatt nem is tudom, hogy mit gondoljak. Úgy gondolom, hogy jobb egy kicsit külön lenni, hiszen addig sincsen a többiekkel sem veszekedés bár azért azt, hogy mit végezzünk el annál mindig vita volt. Most azt mondta a telefonban jobb a helyzet tehát ez jó.. de.. mi les ez után? Igazából az érzéseimet sem tudom hová tenni és néha még mindig keresem magamban a választ ki is vagyok valójában. Alexre halványan emlékeztem.. De amikor meglátott például elájult és nem tudtam azt, hogy hova tegyem. Végül is érhető.. Sok minden megváltozott és nem csak a világban, de miért pont itt? A lényeg, hogy most így elkezdek ezeken gondolkozni és azt nem mondom, hogy nem csak most próbálok visszaemlékezni a régi dolgokra, de egyszerűen olyan mintha kitörölték volna az emlékeimet és nem tudom, egyáltalán ki vagyok. A tó felé sétálva fekete bikiniben és egy törölközőt leterítek és lefekszek napozni. Ott van egy lány legalább nem leszek egyedül.* - Szia! Remélem nem baj, hogy becsatlakozom!*Köszöntöm a lányt és természetesen halványan mosolygok rá. A hajam ki van engedve és a szemem fekete szem ceruzával ki van húzva. Nem is tudom mennyit változtam.. talán inkább komolyodtam valamennyire.*
    Liliya Antonov
    Liliya Antonov
    .::Őrző: Erethon::.
    .::Őrző: Erethon::.

    Tó és stégek - Page 8 Empty Re: Tó és stégek

    Témanyitás by Liliya Antonov on Kedd Jún. 11, 2013 7:06 pm

    *Szép csendesen a gondolataiba merül, igazából észre sem veszi, hogy valaki közeledik felé. Éppen ott tart, hogy vajon az esküvő után felvegye-e Yan nevét. Bár jelenleg úgy van vele, hogy ha már úgysem veheti fel a régi nevét (legalábbis nem szeretné) akkor egy álnévnél biztosan csak jobb lehet. És amúgy is... Tetszik neki az ötlet. Az ötlet, meg a név is. A Branimir nevet nem valószínű, hogy felvenné, de így... Hiszen szereti Yan családját, hiába találkoztak még csak kétszer. Szimpatikusnak tartja őket, habár már az is elég lenne neki, hogy Yan szereti őket. Innentől kezdve neki nincs joga kifogásokat gyártani, még akkor sem, ha valamiért rossz érzései támadnának. Mert hogyha szeretsz valakit, akkor el kell fogadnod az érzéseit. Ez a bizalom. Tehát valahol itt járhat körülbelül a gondolataiban, amikor az odatévedő lány hirtelen megszólítja. Lil óvatosan kinyitja az egyik szemét, és mosolyogva ráköszön.* - Szia. Persze, nyugo... *Kezdi el mondani, azonban az utolsó szó közepén megakad. Nem... Az nem lehet, hogy... Az képtelenség! Egyszerűen lehetetlen! Hiszen... hiszen ő... Lil szinte rekordsebességgel tornássza magát álló helyzetbe, s fél kezében még mindig a napszemüvegét szorongatva, tágra nyílt szemmel mered a lányra, pont úgy, mint aki szellemet látott. Igen, ez ő, biztosan ő az, kétség sem fér hozzá. Hiszen Lilben olyan élesen élnek a lány vonásai, mintha csak tegnap váltak volna el... Elég sokáig meredhet így rá, mire végül megszólal, bár a gyomra annyira össze van szorulva, hogy csak suttogást bír kipréselni magából.* - Brenda? *Nyögi ki kissé elképedve, kissé ijedten a nevet, amit már nagyon, nagyon régen nem hallott...*


    _________________
    Kevesen vannak, akik elmondhatják, hogy egyetlen egy esemény megváltoztatta az egész életüket - de Liliya közéjük tartozik. Ha akkor, csaknem négy éve nem iratkozott volna be egy bentlakásos iskolába, talán teljesen másképp alakult volna az élete. Az elmúlt négy éve olyan volt, akár egy keskeny, erdei ösvény, amiről nem tudod, hova vezet, mégis tudod, hogy végig kell menned rajta. Volt része szenvedésben és örömben, könnyekben és nevetésben - megismert és elveszített barátokat, majd tanúja volt az összes rokona halálának, végül pedig olyan dolgokra kényszerült az univerzum megmentésének érdekében, amikre másképp talán sosem lett volna képes. Kiforgatták a személyiségét, megpróbálták elpusztítani a lelkét, de ő mégis felállt, és még mindig itt van, annak a személynek köszönhetően, akit ma már férjének nevezhet. Most pedig remélhetőleg végre célba ért - bár, mint tudjuk, az utazás sosem ér teljesen véget.

    Jesmon Helar (és Yan Antonov) sokat átélt negyed-démona
    Anonymous
    Vendég
    Vendég

    Tó és stégek - Page 8 Empty Re: Tó és stégek

    Témanyitás by Vendég on Kedd Jún. 11, 2013 7:24 pm

    *Leülök a törölközőre amint szépen elhelyeztem a földön. Szóval igen.. Shawn néha nehéz eset, de mindent meg kell tenni a dolgokért. Mi van akkor, hogyha nem fog menni? Távollét néha nehéz bár akkor is meg kell próbálni, de lehet csak azért koptatott le, hogy tudja csinálni a dolgait. Rápillantok a lányra és halványan elmosolyodom. Egyébként nálam van a telefonom is, hogy tudjak zenét hallgatni. A gépet majd megkérek valakit, hogy adjon netet.. tudja internetezni, mert net nélkül nehéz az élet. Ráadásul néhány dolgot mindenképpen meg kell keresnem. Nem sokat változhattam csak hosszabb lett sokkal a hajam.* - Honnan ismerjük egymást?*Nézek a lányra és látom az arc kifejezését és szusszantok egyet.* - Valami baj van?*Nézek a lányra és a szemébe. Próbálok visszaemlékezni, de nem fog összejönni.* - Ha ismerjük egymást sajnálom.. de alig vannak emlékeim.. ha egy segítséget tudnál adni, mert a szemed ismerős..viszont név semmi.*Jön ki a számból halkan és most már tudni szeretném mire emlékszem és mire nem. Azon kívül akiket ismerek ki jár ide ki nem.. bár egyenlőre az új környezetet szokom és tetszik a hely bár pont az év végére érkeztem ami nem feltétlen baj.. talán.*
    Liliya Antonov
    Liliya Antonov
    .::Őrző: Erethon::.
    .::Őrző: Erethon::.

    Tó és stégek - Page 8 Empty Re: Tó és stégek

    Témanyitás by Liliya Antonov on Kedd Jún. 11, 2013 8:02 pm

    *Csak nézi és nézi a lányt, és egyszerűen képtelen magából több értelmes szót kicsikarni. Még megmozdulni sem tud, egyszerűen csak áll ott, mint valami idióta, vagy mint aki szellemet látott. Bár azon kevésbé lepődne meg, őszintén szólva... Vagy lehet, hogy most is csak egyet lát közülük? Hiszen Brenda... ő meghalt. Elvileg. De mégis itt áll, és kicsit sem átlátszó, akárhogy is mereszti a szemét. Viszont nem nagyon ismeri fel Lilt, aki egy pillanatra el is bizonytalanodik az ügyben, hogy valóban az-e a lány, akinek hiszi, de aztán elhessegeti ezt a gondolatot, hiszen őt nem keverné össze senkivel. És nem tiltakozott, amikor Brendának nevezte. Szóval, Lil lassan összeszedi magát, és bár még mindig kissé gyenge hangon, de ismét megszólal.* - Liliya vagyok. Liliya... Galina. Még... Még a Nezabarban... Nem emlékszel? *Kérdi végül, na igen, eléggé össze-vissza beszél. Majdnem az új nevén mutatkozott be, aztán még épp időben rájött, hogy Brenda azt nem ismerheti. Azonban még mindig csak egyhelyben áll, nem igazán akaródzott eddig megmozdulnia. De lassan ismét magához tér az első sokkból, és ennek köszönhetően leteszi a törülközőjére a napszemüveget, majd közelebb lép a lányhoz.* - Mi történt veled? *Nyög ki egy újabb kérdést. Azt sem tudja, hol kezdje... Hogyan lehet, hogy Brenda nem ismeri meg? Brenda... a barátnője... aki meghalt, több, mint egy éve... Nem, ezt még mindig nem sikerül feldolgoznia, és nagyon sokáig fog tartani, amíg valahova jut majd az üggyel. Egyelőre ezernyi kérdés tolul fel benne, és nem tudja, hogy melyiket tegye fel először. Talán kezdésnek elég ennyi. Majd ha Brenda rájön, hogy kicsoda ő tulajdonképpen... A legszívesebben csak odalépne és átölelné a lányt, de úgy érzi, ezt egyelőre nem teheti. Egyelőre válaszokat szeretne. De minél előbb.*


    _________________
    Kevesen vannak, akik elmondhatják, hogy egyetlen egy esemény megváltoztatta az egész életüket - de Liliya közéjük tartozik. Ha akkor, csaknem négy éve nem iratkozott volna be egy bentlakásos iskolába, talán teljesen másképp alakult volna az élete. Az elmúlt négy éve olyan volt, akár egy keskeny, erdei ösvény, amiről nem tudod, hova vezet, mégis tudod, hogy végig kell menned rajta. Volt része szenvedésben és örömben, könnyekben és nevetésben - megismert és elveszített barátokat, majd tanúja volt az összes rokona halálának, végül pedig olyan dolgokra kényszerült az univerzum megmentésének érdekében, amikre másképp talán sosem lett volna képes. Kiforgatták a személyiségét, megpróbálták elpusztítani a lelkét, de ő mégis felállt, és még mindig itt van, annak a személynek köszönhetően, akit ma már férjének nevezhet. Most pedig remélhetőleg végre célba ért - bár, mint tudjuk, az utazás sosem ér teljesen véget.

    Jesmon Helar (és Yan Antonov) sokat átélt negyed-démona
    Anonymous
    Vendég
    Vendég

    Tó és stégek - Page 8 Empty Re: Tó és stégek

    Témanyitás by Vendég on Kedd Jún. 11, 2013 8:35 pm

    *Mit is vártam? Azt, hogy egyből eszembe jutnak a régi dolgok? Ezzel már rengetegszer próbálkoztam, de nem sikerült. Ettől függetlenül félek, hogy nem is fog. Mindig is tudtam azt, hogy milyen lány vagyok.. de mi van, ha még sem? Elég sok minden történt az egy év alatt, de néha tudom, azt magamban vannak olyan személyek akik fontosak az életemben.. Végig nézi a lányt és az arca megváltozott, de ismerős nekem. Rengetetett változott Liliya és természetesen lehet, megismerném én is egyből. Ennyire rossz az egész? Mi történt az elmúlt időben? Azután amikor a lány bemutatkozik elkezdek gondolkodni és ezt észreveheti Liliya… Liliya.. Azután történt az, hogy eltüntünk és.. úristen.. *Gondolkozok el és nem tudom összeszedni az utolsó találkozásunkat. Biztosak lehetünk benne, hogy mind a ketten tökéletesen megváltoztunk.* - Sokat változtál. ne haragudj én csak..*Halkul el a hangom aztán amikor rákérdezz elmosolyodom. Végül is sok minden történt, de ha nincsen Shawn akkor biztosan meghalok.* - Maradjunk annyiban, hogy halál közeli élményben volt részem, de ne foglalkozzunk ezzel. Elég hosszú történet lenne, és ki tudja mikor lesz vége az egésznek. Ne haragudj.. nem minden emlékem van meg rólad ezért nem ugrott be a neved.*Kérek elnézést tőle és sóhajtok egyet és azt hiszem.. felállok és megölelem.* - Mit gondoltál? Bár a te arc kifejezésedből is azt, hogy meghaltam.. egyébként.. valóban haldokoltam.. de.. aztán minden más lett.. ne beszéljünk róla rendben?*még nincs itt az ideje a dolognak és egyenlőre inkább örüljünk annak, hogy itt vagyunk és nem találkoztunk régóta.* - Sokat változtál.. és meg is komolyodtál. Veled mi történt?*Kérdezem tőle és mosolyodom el és elengedem és végig nézek rajta. Hát tényleg nem most volt amikor találkoztunk, de úristen. Elég sok minden történt az elmúlt egy évben.*
    Liliya Antonov
    Liliya Antonov
    .::Őrző: Erethon::.
    .::Őrző: Erethon::.

    Tó és stégek - Page 8 Empty Re: Tó és stégek

    Témanyitás by Liliya Antonov on Kedd Jún. 11, 2013 10:14 pm

    *Aztán úgy tűnik, Brenda lassan rájön, hogy kivel is sikerült összefutnia - bár nem úgy tűnik, mintha teljes egészében képben lenne, de Lilnek egyelőre ennyi is elég lesz. Legalább megismerte. Sok mindent el tudna képzelni, már azzal kapcsolatban, hogy mi minden történhetett a lánnyal az elmúlt időszakban - elvégre, már az is elég fura, hogy mindenki azt hitte, halott! De egyelőre elég lesz feldolgoznia azt a sokkot, hogy él, életben van, és itt van a Fyronban, és... Hát igen, Lil nagyon ki volt készülve, mikor teljesen összetörten megérkezett, és kiderült, hogy az egyik legjobb barátnője halott. De feldolgozta, mert muszáj volt. Mert az élet megy tovább, hiába tűnik néha úgy, mintha egészen egyszerűen összedőlne. Most pedig... Itt van, és él, és egészséges. Ahogy odalép hozzá, azonnal visszaölel, szorosan átkarolja és egy darabig nem is engedi el.* - Hiányoztál. *Suttogja, többre valahogy még mindig nem képes. Aztán, jó hosszú idő múlva elengedi, és szépen végignéz rajta. Tényleg megváltozott. De mégis... mégis ugyan az.* - Tehát... nem emlékszel mindenre, igaz? Mennyire emlékszel rólam? *Kérdi, kissé habozva, ugyanis nem tudja eldönteni, hogy hogyan viszonyuljon régi barátnőjéhez.* - Igen, azt hittem. Alex azt mondta... *Sóhajt, majd fél kézzel megtörli a szemét - idő közben észre sem vette, hogy könnyes lett.* - Velem? Hát... Mondjuk úgy, hogy amikor eltűntem, belekeveredtem egy olyan dologba, amihez semmi közöm nem volt, de nem tehettem ellene semmit. Aztán... Hát, nekem is volt részem halálközeli élményben. De szerencsére Yan még időben megtalált, és most... itt vagyok. Már egy éve. *Mosolyodik el, aztán ismét végignéz a lányon.* - De te... Én ezt nem értem. Azt hittem, hogy... *Akad meg ismét, de aztán folytatja.* - Most pedig itt vagy. Oké, nekem ez így sok... Bocsi, de... Az elmúlt időben nem sok jó meglepetésben volt részem. *Neveti el magát kissé zavartan. Hát igen. Ráadásul az elmúlt egy évben semmilyen meglepetésben nem volt része. Kijött a gyakorlatból. Kell még neki egy kis idő, amíg legalább felfogja, ami történt.*

    //Fagy//


    _________________
    Kevesen vannak, akik elmondhatják, hogy egyetlen egy esemény megváltoztatta az egész életüket - de Liliya közéjük tartozik. Ha akkor, csaknem négy éve nem iratkozott volna be egy bentlakásos iskolába, talán teljesen másképp alakult volna az élete. Az elmúlt négy éve olyan volt, akár egy keskeny, erdei ösvény, amiről nem tudod, hova vezet, mégis tudod, hogy végig kell menned rajta. Volt része szenvedésben és örömben, könnyekben és nevetésben - megismert és elveszített barátokat, majd tanúja volt az összes rokona halálának, végül pedig olyan dolgokra kényszerült az univerzum megmentésének érdekében, amikre másképp talán sosem lett volna képes. Kiforgatták a személyiségét, megpróbálták elpusztítani a lelkét, de ő mégis felállt, és még mindig itt van, annak a személynek köszönhetően, akit ma már férjének nevezhet. Most pedig remélhetőleg végre célba ért - bár, mint tudjuk, az utazás sosem ér teljesen véget.

    Jesmon Helar (és Yan Antonov) sokat átélt negyed-démona
    Anonymous
    Vendég
    Vendég

    Tó és stégek - Page 8 Empty Re: Tó és stégek

    Témanyitás by Vendég on Szer. Jún. 12, 2013 6:27 pm

    *Egyáltalán nincs teljesen képben, de a névre emlékszik.. Nem sok emlék.. nem sok dolog maradt meg, de valamennyi igen. Ahogy végig néz, a lányon elmosolyodik, és ugye lassan feláll a törölközőről. Nem is sejtette azt, hogy ennyire voltak neki a régi életéből szerettei.. De mi történt vele? Hova tűnt? Más körülmények között biztosan nem ez lenne, és ha nem ez lenne, akkor mi lenne.. Úgy hitte, hogy el felejtették és mivel ebben a gondolatban volt ugye így élt tovább.  Egészséges lenne? Ki mondta volna ezt? Valahol igen.. De azt érzi, hogy meg van mérgezve a teste..  Átölelik egymást kéz a kézben két jó barátnő… Brendában tudatosul az, hogy a legjobbak és azok voltak az előző helyen is, de aztán Lil eltűnése után megváltoztak a dolgok..* - Kerestelek a másik helyen.. De sehol nem voltál…*Mondja halkan a lány és nem csak úgy csalódottan, hanem tényleg kereste és hiányzott ám neki is.*- Te is.*Mondja mosolyogva és végig néz a lányon.* - Emlékszem arra, hogy egy fiúval voltál egy eljegyzésen..  Vagyis téged jegyeztek el meg voltunk még valahol, de nem.. Nem emlékszem már hol..  aztán volt, hogy kerestelek és nem találtalak sehol. Azt hittem én is, hogy meghaltál.. még a levelezési címedet sem tudtam rendesen..*Válaszolja a lány és közben leül a törölközőre és maga mellé invitálja a lányt. Igen azért ő amennyire emlékszik és azon kívül, hogy tényleg kereste.. sokáig aztán beletörődött. Szóval volt néhány dolog, amin végig gondolkozott, és az közte volt.. hogy nem volt még olyan jó barátnője a világban.. Szóval.* - Sejtem, hogy mire gondol a halálra. Volt egy lány.. Akit lefejeztek közel egy éve történt.. És úgy csinálták, hogy azt higgyék, hogy én vagyok az. Nem volt szándékos.. egyáltalán, de aztán fordult a kocka.*Válaszolja a lány és a térdét magához húzza és az állát rá helyezi és hallgatja a lányt..  és meglepődik rajta.. Segített volna rajta, ha tudná, mi van..* -Lil.. még is mi történt veled? Miféle bajba keveredtél?*Kérdezi meglepődve, és ha hagyja, magához húzza.* - Szóval még együtt vagytok.*Mondja mosolyogva és örül neki tényleg.  Aztán sóhajt és lehatja a fejét.* - Ha tényleg tudni szeretnéd..*Nyel egyet és belenéz a lány szemébe.* - Hát.. elég sok minden történt akkor.. először megszöktem a fogva tartóimtól, akik megátkoztak, és elég durván viselkedtem. Nagyon hülye voltam és nem tudom hova tenni ezt az egészet. Sorra megy ez az egész és nem tudom azt, hogy mit gondoltam. Egyedül voltam teljesen a suli után, hiszen Alex is eltűnt.. mint kiderült ugye neki meg volt a családja én meg kerestem őket, de nem találtam meg. Aztán..  amikor megtudtam még is milyen fajú vagyok, elhatároztam kicsit kutatok.. kutatok.. és megtaláltam az egyik ősömet.. legalább is, először azt hittem. Váratlanul felbukkant egy srác.. és megígérte, hogy segít nekem, hogyha becsatlakozom hozzájuk, és ha tudtam volna, hogy mi lesz nem is vállalom el, de már nincs visszaút.  Bérgyilkost képeztek ki belőlem Lil.. pedig szerintem tudod, milyen vagyok.  Szerintem a képességeim miatt használnak ki és nem tudok kilépni a körből. Már nem.. Magam miatt jöttem részben Fyronba..  Biztos, hogy megutálsz, amit mondtam és meséltem és megértem.. Családnevemet a „nevelőmére” változtattam.. és hol voltam eddig? Jártam a világot és ahol munka volt ott végre kellett hajtani. Nem vagyok ugyan az akit ismertél.*Feleli a lánynak és nem tudja mit fog szólni hozzá, de valószínűleg ki fog készülni,de  hát most már mindegy. a lány önként vállalkozott amikor egyedül volt és úgy hitték meghalt és a balesete után nem tudott mihez kezdeni. Önként.. adta fel az életét és eddig nem bukott le sohasem és valószínűleg nem is fog. Tökéletesen tudja milyen a mostani élete és azért ő el van. Van pénze ha bár a családját még mindig keresi valahol, de nem fogja megtalálni ezt már tisztán látja. Viszont legalább Alexander boldog és ennek örül és Lil is, hogy Yannal újra együtt van.* - Mikor lesz az esküvő?*Teszi fel a kérdését halkan, de nem biztos, hogy ezt is fogják tárgyalni viszont mindenképpen tudni akarja ezt az egészet. Brenda ilyen.. nem tudja még mi lesz a jövőben ezt már mindig is próbálta kutatni.. és hát azt, hogy feladja az egészet soha nem gondolt ilyet. Most pedig itt van a barátnőjével, de nem ugyan az mint régen.. közel sem.*


    Shawn
    Liliya Antonov
    Liliya Antonov
    .::Őrző: Erethon::.
    .::Őrző: Erethon::.

    Tó és stégek - Page 8 Empty Re: Tó és stégek

    Témanyitás by Liliya Antonov on Szer. Jún. 12, 2013 8:06 pm

    *Na igen, az Lilnek is kezd szépen leesni, hogy a lánynak alig maradtak emlékei, így hát inkább ad neki időt, hogy összeszedje azt, amit tud. Hogy az mennyi lesz? Megint más kérdés. De mindegy. Teljesen mindegy, mert itt van, és csak ez számít. Életben van, és ismét együtt lehetnek. Milyen kicsi a világ... Hogy pont ide, ebbe az iskolába került... Végre valami szerencse. Ez is ritka mostanában. Ekkor ugyebár megölelik egymást, majd Lil leül Brenda mellé, miután odahúzta a törülközőjét.* - Sajnálom. Tényleg. Igazából... Senkinek sem szóltam. Nem lehetett. *Von vállat, egy pillanatra elnézve a másik irányba, de ez után ismét a lány felé fordul.* - Igen. Yannal... Holnap lesz két éve. *Mondja, és ahogy kimondja a számot, még maga is meglepődik rajta. Az már két teljes éve volt? Te jó ég... Hihetetlen. Hihetetlen, hogy azóta mennyi minden történt... És még mindig itt vannak, mind a ketten. Habár, nem sokon múlt, egyikük oldalán sem, de túlélték. És ez a lényeg. A lány következő szavaira megcsóválja a fejét.* - Senki sem tudta. Mindenkivel meg kellett szakítanom a kapcsolatot. Igazából... Még mindig nem szívesen beszélek róla. Mert... mert ez egy elég nagyszabású titok volt, és bár már csak én élek, aki a része volt, még mindig félek, hogy egyszer... Na mindegy. *Von vállat végül, egy kis elkeseredett nevetést hallatva.* - Már vége. A lényeg, hogy ezért nem mondhatom el. Remélem, megérted. *Mosolyog a lányra, immár ismét teljesen őszintén. Aztán az ugyebár elmondja, hogy hogyan hitték azt, hogy meghalt, mire Lil bólint egyet, jelezve, hogy így már érti. Nem igazán tud rá mit mondani... Elég durva, de végülis logikus magyarázat.* - Nem mondhatom el... A lényeg, hogy olyan dolgokat kellett tennem, amit nem akartam, mert ha nem tettem volna, nem csak azok haltak volna meg, akiket szeretek, de lehet, hogy mindenki más is. Ki akartam szállni, de nem tehettem. Aztán... Hát, mindenki más belehalt. Majdnem én is. Az egyik igazgató, Jesmon Helar mentett meg. De a lényeg, hogy mi... nyertünk. Elég fura kifejezés, mivel már nincsen "mi"... De a lényeg, hogy ha ez nem így történt volna, ma nem így nézne ki a világ. *Teszi hozzá, kissé gúnyos mosollyal az arcán. Azért hagyja, hogy Brenda magához húzza, és ő is átöleli.* - Igen. Együtt. *Mosolyodik el, maja elé nézve. Együtt. Szerencsére... Ha nem így lenne... Egyikük sem az lenne ma, aki. Már ha mind a ketten életben lennének egyáltalán. Aztán, mikor Brenda mesélni kezd, némán végighallgatja, némán és mozdulatlanul. Meglepik a hallottak, de igazából nem sokkolják le annyira. Hiszen szinte mindenkivel, akit ott ismert meg, és azóta újra találkoztak, valami ilyesmi történt. Vagy valami más, de a lényeg, hogy mindenki megváltozott, és mindenkivel olyan szörnyűségek történtek meg, amik soha be nem gyógyuló sebeket okoztak. Így hát, Brenda esete nem egyedi. Ez persze nem teszi könnyebben elfogadhatóbbá, de... Van ilyen. Az élet kemény, és fájdalmas. Ezt el kell fogadni, mert ha nem tudod, előbb utóbb elsodor és akkor menthetetlenül megfulladsz.* - Dehogy utállak meg, Brenda... *Mosolyodik el halványan, a lányra nézve, miközben a kezéért nyúl, és gyengéden megszorítja.* - Én is tettem olyat, amire egyáltalán nem vagyok büszke, de... El kell tudni fogadni. Nem tehetsz róla, hogy ez lett belőled. A múlton már nem változtathatsz... csak a jövőn. *Néz barátnője szemébe, és igen, arra céloz, hogy a jövőben is tervezi-e ezt folytatni. Mert az már teljesen más dolog. A múlton nem lehet változtatni, de a jövő az mindenkinek a sajátja. Természetesen jöhetnek olyan dolgok, amik ellen nem tehetünk, de csak rajtunk áll, hogy elkövetjük-e újra ugyan azokat a hibákat.* - Már egyikünk sem ugyan az. Sajnos, ez van, de ez nem feltétlenül rossz. Meg kell ismernünk egymást megint... Ami sok idő lesz, de... Időnk az van, nem igaz? *Mosolyodik el ismét.* - Még nem tudjuk. Egyikünk sincs még olyan passzban, hogy... Szóval, nem akarjuk elsietni. Amikor idekerültem, egyikünknek sem volt túl könnyű az elmúlt egy éve. Bár azóta megint eltelt egy év. Még nem beszéltünk róla. Talán most nyáron. Nem tudom. *Von vállat, halványan mosolyogva.*  


    _________________
    Kevesen vannak, akik elmondhatják, hogy egyetlen egy esemény megváltoztatta az egész életüket - de Liliya közéjük tartozik. Ha akkor, csaknem négy éve nem iratkozott volna be egy bentlakásos iskolába, talán teljesen másképp alakult volna az élete. Az elmúlt négy éve olyan volt, akár egy keskeny, erdei ösvény, amiről nem tudod, hova vezet, mégis tudod, hogy végig kell menned rajta. Volt része szenvedésben és örömben, könnyekben és nevetésben - megismert és elveszített barátokat, majd tanúja volt az összes rokona halálának, végül pedig olyan dolgokra kényszerült az univerzum megmentésének érdekében, amikre másképp talán sosem lett volna képes. Kiforgatták a személyiségét, megpróbálták elpusztítani a lelkét, de ő mégis felállt, és még mindig itt van, annak a személynek köszönhetően, akit ma már férjének nevezhet. Most pedig remélhetőleg végre célba ért - bár, mint tudjuk, az utazás sosem ér teljesen véget.

    Jesmon Helar (és Yan Antonov) sokat átélt negyed-démona
    Soranne Whitholle
    Soranne Whitholle
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Tó és stégek - Page 8 Empty Re: Tó és stégek

    Témanyitás by Soranne Whitholle on Szomb. Júl. 27, 2013 6:49 pm

    Fyron. *Már a csengése is tetszett. Olyan...különleges volt. Egy részeg alvilágitól hallottam róla először. És felébresztette vele a kíváncsiságomat. Mondjuk, nálam ezt nem olyan nehéz elérni. Világ életemben kíváncsi természet voltam. Nagyon sok minden érdekelt. Mindig a "miértekre" kerestem a választ. Többnyire meg is találtam. Csak éppen a vámírságommal kapcsolatban nem. Arra még kerestem a megfelelő választ. Ha egyáltalán van.
    A barna bakancsommal szeltem a kilométereket a szigeten egyre bentebb, és bentebb. Sokáig mentem a hegyeken, és erdőkön keresztül. Elképesztő volt, hogy itt szinte minden színesebb, vibrálóbb volt, mint akár máshol a Földön. Talán a jelenlévő erős mágia miatt éreztem így, de az érzékeim teljesen kiéleződtek.
    A messze elhúzódó erdőséget egy hatalmas tó csillogása törte meg. De volt benne valami...rémisztő. Még nekem is, aki azért nem sokszor rettent meg. Főleg nem egy tótól...
    Vakítóan sütött a nap, gyönyörű, meleg idő volt, és a tó vize mégis szinte fekete volt. Szinte zizegett a mágiától. A tavon túl már megláttam az ominózus kastély tornyait. Az új lakhelyem tornyait. Mély levegőt vettem, és leültem az egyik öreg fastégre. Kellett egy kis erő ahhoz, hogy szembe tudjak nézni egy teljesen új élettel. Egy új kezdettel.*
    Catherina C. Williams
    Catherina C. Williams
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Tó és stégek - Page 8 Empty Re: Tó és stégek

    Témanyitás by Catherina C. Williams on Szomb. Júl. 27, 2013 7:15 pm

    *Cath ma legszívesebben csak punnyadt volna a szobájában...de aztán megéhezett, és ha már eljutott a konyháig, úgy volt vele, miért ne mozdulhatna ki egy kicsit? Az Akadémia ezen a napon nagyon üresnek tűnt. A legtöbben nem itt töltötték a nyarat, ráadásul, most még Aleksevék se voltak itt, akik talán az egyetlen barátai. Mióta a Fyronba került, rengeteg dolog történt vele, és bár nem bővelkedik barátokban, azonban lassan kezd ismét feltöltődni. Legalábbis eddig nagyon úgy tűnt, végre egyenesbe jöhet az élete. Most viszont...már nem is mer a folyosón sétálni. Igen...visszatért. Kyle, beiratkozott az iskolába, ahogy már hónapokkal ezelőtt megüzente a lánynak. Cath pedig most menekül. Menekül a múltja elől, amit gondosan becsomagolt, elrejtett, senkinek nem beszélt róla...és tessék. Most utoléri az, ami elől évek óta menekül. Az emlékek, és az ikertestvére, akivel nem mer szembenézni. Azonban a lány, most gond nélkül kijut az épületből, és egy almát eszegetve veszi nyakába a suli környékét. Oldalán ott van a táskája, amiben meglapul egy kis kaja, meg a rajzfüzete, és ceruza. Csak úgy, ész nélkül megy, valamerre, nem érdekli hol köt ki, csak legyen távol innen. A naplemente csodálatos, vöröses árnyalatba öltöztet mindent, még az árnyékokat is. Cath ma egy fehér szoknyát, és egy bézs, laza blúzt visel, haja kiengedve keresztezi lágy, szív alakú arcát, szandálja pedig, amin egy-egy nagy szívecske van, csattogva veri fel az épület lépcsőjét, míg a vámpír le nem ér az ösvényre. A gyönyörű, vadregényes táj vigyázón öleli körbe a lányt, aki hamarosan kiér a fenyvesből, és egy hatalmas tónál találja magát. Tekintete csak úgy falja a csodálatos, sima víztükröt, és már épp letelepedne a stégre, amikor egy alakot vesz észre. Egy lányt...vagyis a lány hátát, és hosszú barna haját. Cath odasétál az idegenhez, majd megkocogtatja a vállát.*-Szia! Nem gond, ha csatlakozom hozzád?-*kérdi kedvesen, míg újra megnézi az idegen arcát...de nem...még az iskolában se látta soha.*


    _________________
    Egy fiatal, bátor vámpír, aki nem önszántából vált azzá ami. Az élet nem bánt vele kegyesen. Az édesapját meggyilkolták, őt magát pedig évekig egy nagy hatalmú vámpírúrnő tartotta fogságban. Azonban már kezd helyrejönni, lassan ismét az a régi Cath lesz, aki még a vámpírrá változás előtt volt. Gyűlöl vámpírként élni, de kezdi elfogadni magát, és így remélhetőleg mások is. Egy nagyon bátor, talpraesett lány, aki imád a különböző hobbijainak élni. Régebben igazi társasági pillangó volt, de az évek megkoptatták. Azonban még mindig hiperaktív és bizony sokszor tud túlzásba esni. Eléggé szókimondó természet, azonban a családjáról nem szeret beszélni. Ha olyan napja van, akkor mindenki meneküljön előle, mert végigsöpör a folyosón, mint egy őrült forgószél, és nem érdekli kit bánt meg. De ha türelmes vagy, és elviseled a heves természetét, akkor egy igazi gyémántra lelsz, aki mellett érdemes ott maradni.

    Kyle Williams ikertestvére.
    Soranne Whitholle
    Soranne Whitholle
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Tó és stégek - Page 8 Empty Re: Tó és stégek

    Témanyitás by Soranne Whitholle on Szomb. Júl. 27, 2013 7:43 pm

    *A nézelődésemből, és elmélkedésemből egy kíváncsi hang zökkentett ki, aki azt kérdezte, hogy "le ülhet-e?" Lassan fordultam félig hátra, a hang irányába, és felmértem, hogy még is ki szólított meg. Először a szívecskés szandált láttam meg. Erre csak a szemöldököm emelkedett meg, nem voltam felkészülve egy óvódásra. Aztán persze megláttam a lány teljes valóját. A buta elméletemmel szemben nem, nem volt óvodás. Kábé korombeli lehetett. Az arcán barátságos, és nagyon, nagyon kíváncsi kifejezés nyert teret magának. Nem nagyon tudtam, hogy reagáljam le ezt a helyzetet. A régi barátaimmal már két éve nem találkoztam, azóta pedig csak bandukoltam. Meg harcoltam. Nem voltak barátaim, amióta vámpír lettem. Nem éreztem szükségét a jelenlétüknek. Maximum szövetségeseim voltak. De azok is csak ideig-óráig.
    -Persze. Elég nagy a hely kettőnknek. ~Néztem bele egyenesen a nagy szemeibe.
    Ezt követően én csak lóbáltam a lábam, és élveztem a naplementét. Ő mellettem valamit kotorászott a táskájában. Amikor percek múltán lopva oda pillantottam, láttam, hogy rajzol. ~Végre, valaki!~ Kezdtem el ujjongani magamban. Én is rajzoltam, már nagyon rég óta.
    Talán nem lesz olyan nehéz a beilleszkedés. Egy sorstársat, úgy látom, már találtam. Jobban szólva, ő talált rám.*
    Catherina C. Williams
    Catherina C. Williams
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Tó és stégek - Page 8 Empty Re: Tó és stégek

    Témanyitás by Catherina C. Williams on Szomb. Júl. 27, 2013 8:11 pm

    *Ma nagyon meleg idő volt. Komolyan, Cath egész nap csak kóválygott a hőségtől, mint egy tengeribeteg kolibri...vagy, mint egy holdkóros zombi, és még a portás kedves megjegyzéseire is harapott. Mostanra már valamelyest lehiggadt, mivel már nincs akkora hőség, mint napközben volt. De attól függetlenül még nagyon antiszoc volt reggel óta, mivel még ma nem beszélgetett senkivel. Na persze ez azért eléggé ritkaság nála, hogy ilyen hangulata legyen, így aztán még azzal se nagyon foglalkozott, hogy mit vesz fel. Így került rá, a kissé gyerekes szandál, amit még évekkel ezelőtt vett, csak úgy heccből, hogy majd ha egy srác szemétkedne vele, akkor álmában ráadja a fiúra, és lefényképezi benne. Persze ez azóta se került megvalósításra, így aztán a szekrénye mélyén landolt. Ma viszont ész nélkül öltözött...és user szerint, még most sincs tisztában azzal, hogy mit is visel. Na igen...Cath nem az a tipikus vámpír típus, bár ha kell, akkor tud úgy viselkedni. Főleg, ha íjászkodásról van szó. Hmm...holnap talán kimegy a gyakorlópályára, és lő egy párat. Legalább addig se unatkozik. Na, de. Mikor a másikat nem zavarja, ha Cath csatlakozik hozzá, a lány leül, lábát lelógatja a stégről, de szerencsére nem ér bele a vízbe a lába. Még csak az kéne. Amiket hallott erről a tóról...bár azt nem tudja, hogy a tó veszedelmes szörnye a nőkre is vadászik-e. A lány előveszi a füzetét, és elkezdi megörökíteni a tavat, a naplementével, meg úgy mindennel...és persze a különös, idegen lányt se hagyhatja le róla, bár kicsit fantasztikusabb helyzetben...mint egy vagány vadász. Cath persze érzi a másikon, hogy vámpír, és úgy különben is...sugárzik belőle valami furcsa...valami megfoghatatlan rejtélyesség. *- Cath vagyok. Az Akadémiára jársz? Még sose láttalak ott.-*Kezd bele hirtelen, egy spontán beszélgetésbe, óvatos érdeklődéssel fűszerezve.*


    _________________
    Egy fiatal, bátor vámpír, aki nem önszántából vált azzá ami. Az élet nem bánt vele kegyesen. Az édesapját meggyilkolták, őt magát pedig évekig egy nagy hatalmú vámpírúrnő tartotta fogságban. Azonban már kezd helyrejönni, lassan ismét az a régi Cath lesz, aki még a vámpírrá változás előtt volt. Gyűlöl vámpírként élni, de kezdi elfogadni magát, és így remélhetőleg mások is. Egy nagyon bátor, talpraesett lány, aki imád a különböző hobbijainak élni. Régebben igazi társasági pillangó volt, de az évek megkoptatták. Azonban még mindig hiperaktív és bizony sokszor tud túlzásba esni. Eléggé szókimondó természet, azonban a családjáról nem szeret beszélni. Ha olyan napja van, akkor mindenki meneküljön előle, mert végigsöpör a folyosón, mint egy őrült forgószél, és nem érdekli kit bánt meg. De ha türelmes vagy, és elviseled a heves természetét, akkor egy igazi gyémántra lelsz, aki mellett érdemes ott maradni.

    Kyle Williams ikertestvére.
    Soranne Whitholle
    Soranne Whitholle
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Tó és stégek - Page 8 Empty Re: Tó és stégek

    Témanyitás by Soranne Whitholle on Szomb. Júl. 27, 2013 8:38 pm

    *Gyönyörűen rajzolt. Észre sem vettem, hogy egyre közelebb, és közelebb hajolok a kezei között nyugvó rajzfüzet felé.*"Cath vagyok." *Annyira elmerültem keze ügyes mozgásában, hogy hirtelen kaptam fel a fejem a váratlan hangra. Kicsit lehet, hogy flúgosnak tűntem. Pont ezt akartam elkerülni. Visszahúzódtam a saját térfelemre és én is bemutatkoztam:-Soranne vagyok. Soranne Whitholle.
    *Ezután megint csak ültünk, és hallgattunk. Fura módon nem tűnt feszélyezettnek ez a csend, sokkal inkább nyugalmasnak. Kiegyensúlyozottnak. Ő is elmerült a saját világában, és én is. Bár, be kell vallanom, jól esett, hogy volt valaki, aki idemerészkedett hozzám. Sokan mondták már, hogy ordít rólam a harciasság. A járásomból, a szemeimből... És ő mégis barátsággal fordult hozzám. Tőlem már ezért megkapta a tiszteletet. -Cath, örülök, hogy erre vetődtél. Azért nem láttál még az Akadémián, mert új vagyok. Most érkeztem. Úgy egy tíz perce. *egy halvány mosolyt azért megeresztettem felé. Most éreztem csak igazán, hogy szeretném, ha újra lennének barátaim. De ehhez nyitnom is kell. "Tiszta lap, új élet, új kezdet..."- mantrázom magamban.* -Cath, megtennéd, hogy körbevezetsz? *most vagy soha alapon megkérdeztem. Barátságos lánynak tűnt, reménykedtem, hogy lesz legalább egy vámpír, akit magam mellett tudhatok. Mert igen. Ő egy vámpír volt. Az első pillanatban észrevettem. Ez a szemfülesség a vadász mivoltomhoz tartozik. És én nagyon szerettem, hogy ezt a képességet a magaménak mondhatom. Sok rizikós helyzetből mentett már ki.*
    Catherina C. Williams
    Catherina C. Williams
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Tó és stégek - Page 8 Empty Re: Tó és stégek

    Témanyitás by Catherina C. Williams on Szomb. Júl. 27, 2013 9:09 pm

    *Míg Cath belemerült a rajzába, nem is igazán izgatta, hogy vajon a másik mit gondolhat. Bár ő magával szemben hihetetlenül kritikus, mások véleménye nem nagyon szokta érdekelni. Talán bunkóságnak tűnhet, de valójában csak fél, hogy az emberek mit szólnak ahhoz, amit ő papírra vet. És ez, nem csak a rajzolással van így, az írásnál, vagy ha bármit is csinál, még ha meg is dicsérik, azt is csak szerény mosollyal fogadja, és egy perc múlva már el se hiszi. Neki aztán lehet bókolni...ő lehetne a szerénység mintaszobra. Na de...Cath természetesen azt azért észre veszi, hogy a másik lány egyre közelebb kerül hozzá. Talán...mágnes volt abban az almában. Nem kizárt. Azonban nem néz az idegenre, még csak a szeme sarkából se. Azonnal megegyezte minden vonását, hajzuhataga lágy hullámzását...most mind ezeket próbálja meg papírra vetni, és csak reméli, hogy a másik nem tudja, hogy őt rajzolja le. Elméjébe úgy beleégtek a lány vonásai, hogy akár még álmából felkelve is le tudná rajzolni szeme ívét és csillogását. Majd a lány bemutatkozik, és Cath kezében egy pillanatra megáll a ceruza...gyönyörű hangzású név, ami csak úgy csilingel, miközben erőt, és magabiztosságot tükröz. Tökéletesen illik hozzá. Cath még mindig megállt csuklóját fikszírozza, majd felemeli a tekintetét, és Sorára pillant, majd lágyan, csodálattal teli tekintettel elmosolyodik. Majd Cath látja, hogy egy darabig, a másik most megint nem fog megszólalni, így visszatereli figyelmét a rajzra. Pár pillanatig ismét csak a ceruza sercegését és az elemi erők találkozását lehet hallani, majd Soranne, újra megszólal, mire Cath a szeme sarkából észreveszi azt a halvány mosolyt.*- Áh...hát így már érthető. Akkor üdv itt fyronban.-*Köszönti a lányt, majd mikor Sora feltesz neki egy kérdést leteszi a ceruzát, és teljes figyelmét a másiknak szenteli. Nagy mosollyal bólint.*-Örömmel. Úgysincs mostanában senki, akivel dumálhatnék. Már voltál a hálókörletedben? Én Erethonos vagyok...bár csak pár hónapja vagyok a suli tagja, de...szerintem te...arra tippelnék, hogy cameosos vagy, vagy nem?-*Tippel Cath, mire a Cameosról, azonnal Atanas jut eszébe, és ismét belesajdul a szíve, hogy mennyire hiányzik neki a fiú. Bár a fiúkról szólva...most egy másikkal kell majd "megküzdenie", aki cseppet sem fogja kímélni.*


    _________________
    Egy fiatal, bátor vámpír, aki nem önszántából vált azzá ami. Az élet nem bánt vele kegyesen. Az édesapját meggyilkolták, őt magát pedig évekig egy nagy hatalmú vámpírúrnő tartotta fogságban. Azonban már kezd helyrejönni, lassan ismét az a régi Cath lesz, aki még a vámpírrá változás előtt volt. Gyűlöl vámpírként élni, de kezdi elfogadni magát, és így remélhetőleg mások is. Egy nagyon bátor, talpraesett lány, aki imád a különböző hobbijainak élni. Régebben igazi társasági pillangó volt, de az évek megkoptatták. Azonban még mindig hiperaktív és bizony sokszor tud túlzásba esni. Eléggé szókimondó természet, azonban a családjáról nem szeret beszélni. Ha olyan napja van, akkor mindenki meneküljön előle, mert végigsöpör a folyosón, mint egy őrült forgószél, és nem érdekli kit bánt meg. De ha türelmes vagy, és elviseled a heves természetét, akkor egy igazi gyémántra lelsz, aki mellett érdemes ott maradni.

    Kyle Williams ikertestvére.
    Soranne Whitholle
    Soranne Whitholle
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Tó és stégek - Page 8 Empty Re: Tó és stégek

    Témanyitás by Soranne Whitholle on Szomb. Júl. 27, 2013 9:41 pm

    *Határozottan kedves lány. Efelől kezdek egyre jobban megbizonyosodni. Bár, azt is észrevettem, hogy valami egyfolytában a markában tartja. Valami...,ami nem hagyja kibontakozni, kiteljesedni. De azt is látom, hogy küzd ellene. És én mindig nagyra becsültem azt, aki küzdött, aki mert harcolni, és dacolni a sorsa, vagy éppen más elnyomó erő ellen. Akármiért. Az álmaiért, egy szebb, jobb jövőért, vagy csak éppen saját magával. Mert igen: a legnagyobb harcokat mindig is saját magunkkal vívtuk. És így lesz ezután is. Még szerencse, hogy a beiratkozást már megejtettem, így volt némi fogalmam az Akadémiáról, és a falai között játszódó mindennapi életről.* -Én Cameosos vagyok. *ahogy kimondtam, Cath nagy, kifejező szemeiben mintha apró fájdalom csillant volna meg. Mint amikor a tó fenekén úszkálnak az aranyhalak, és a pikkelyeik egy-egy pillanatra visszaverik a napfényt. Csak egy villanás. Na, ez is éppen ilyen volt. Nem akartam, hogy kényelmetlenül érezze magát, ezért úgy folytattam a csevegést, mintha nem érzékeltem volna semmit sem.* -Vagyis Cameosos leszek, amint beköltöztem. *újabb apró mosoly. Igen, pont két éve annak, hogy ennyit mosolyogtam volna, tizenöt percbe belesűrítve. Az ellenfeleimnek nem kellett mosolyognom... mondjuk ők sem mosolyogtak túl sokáig... Lepillantottam a kezei között megbújó rajzfüzetébe, és egy másodpercre szerintem még a lélegzetem is elhalt. A tavat rajzolta le, és engem. De olyan hátborzongatóan élethűen, mintha egy fénykép lett volna. A vonalak, a perspektíva, az árnyékolás, mind a helyén volt. Rajtam főleg a hajam kapott nagy teret. Igen, mindig ez volt az első, amit megjegyeztek rajtam. A "győzelmi zászlómat". Nem bírtam megállni, hogy ne mondjak semmit rá. Legalább egy lenyűgözött "hűhát". -Cath, ez eszméletlen. *nem túloztam. Az volt.*
    Catherina C. Williams
    Catherina C. Williams
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Tó és stégek - Page 8 Empty Re: Tó és stégek

    Témanyitás by Catherina C. Williams on Szomb. Júl. 27, 2013 10:59 pm

    *Cath nem tudja miért, de úgy érzi, hogy meg akarja ismerni ezt a lányt. És..bár lehet nagy kívánság, de több akar lenni, mint a folyosón egy köszönés. Már ne értsük félre, nem "olyan" szempontból akar több lenni, hiszen már van párja, szerelme, vagy, hogy mondják ezt, hanem barátilag. Bár az ilyesmit teljes "öngyilkosság" kijelenteni, így aztán Cath visszafogja magát, és inkább majd csak kivárja, hogy a másik kapható lesz-e egy napon arra, hogy a barátjának nevezhesse. Az a vibrálás, az a mágikus hatalom és harciasság, ami Sorából árad, nem megfélemlíti Cathet, hiszen már látott, sőt átélt ilyeneknél ezerszebb sötétebb és kegyetlenebb dolgokat is. Inkább vonzza, lenyűgözi és biztonság érzetet ad számára. Bár ez lehet hülyeség, de Cath a megérzéseivel kapcsolatban nem szokott tévedni. Na de, mikor Sora válaszol, Cathnek valóban megvillan a szeme. A fiúra, vagy a fiúkra gondolt, mint már említettem. Atanas elvileg persze hétfőn ismét itt lesz, de addig is Cath csak lézeng. Hát ilyen lenne a szerelem? Hülyék azok, akik azt hiszik gyengévé tesz, inkább csak szórakozottabbá. De most nem lelki terápián vagyunk. Tehát, egy pillanattal később Sora kijavítja magát, mire Cath bólint. *-Majd körbekérdezősködöm akkor, és elkísérlek a szobádba, ha nem gond. Van időm.-*Feleli, mert, hát végül is valóban így volt. Majd ismét a csend leple ereszkedik közéjük, de tart soká, mert Sorából kirobban a lány rajzára tett megjegyzés. Cath lélegzete eláll, kell neki pár pillanat..látja Sora szemében, hogy felismerte magát. A lány elpirul, majd becsukja a füzetet.*-Köszönöm.-*Feleli úgy, mint ahogy a dicséreteket mindig is szokta fogadni: mint tudomásul vette, de nem hiszi el. *-Van valami hobbid?-*Érdeklődik, hogy elterelje magáról a figyelmet.*


    _________________
    Egy fiatal, bátor vámpír, aki nem önszántából vált azzá ami. Az élet nem bánt vele kegyesen. Az édesapját meggyilkolták, őt magát pedig évekig egy nagy hatalmú vámpírúrnő tartotta fogságban. Azonban már kezd helyrejönni, lassan ismét az a régi Cath lesz, aki még a vámpírrá változás előtt volt. Gyűlöl vámpírként élni, de kezdi elfogadni magát, és így remélhetőleg mások is. Egy nagyon bátor, talpraesett lány, aki imád a különböző hobbijainak élni. Régebben igazi társasági pillangó volt, de az évek megkoptatták. Azonban még mindig hiperaktív és bizony sokszor tud túlzásba esni. Eléggé szókimondó természet, azonban a családjáról nem szeret beszélni. Ha olyan napja van, akkor mindenki meneküljön előle, mert végigsöpör a folyosón, mint egy őrült forgószél, és nem érdekli kit bánt meg. De ha türelmes vagy, és elviseled a heves természetét, akkor egy igazi gyémántra lelsz, aki mellett érdemes ott maradni.

    Kyle Williams ikertestvére.
    Soranne Whitholle
    Soranne Whitholle
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Tó és stégek - Page 8 Empty Re: Tó és stégek

    Témanyitás by Soranne Whitholle on Szomb. Júl. 27, 2013 11:30 pm

    *Hihetetlenül félénk. Valami megmagyarázhatatlan késztetést érzek arra, hogy némi önbizalmat, magabiztosságot adjak neki. Mondjuk, a látszattal ellentétben, nekem sem mindig volt/van önbizalmam. De ha valaki legalább a látszatát fenn tudja tartani, akkor már nyert ügye van. Ezt még emberlétem során tapasztaltam meg. Nem érdekli őket igazán a másik. A másik érzései, gondjai. Túl önközpontúvá vált a világszemléletük. Igazából nem tudom, hogy a vámpírokra ez mennyire jellemző. Hiszen, ha azt vesszük figyelembe, ember az "alapanyag". Egy megváltozott ember. Jó, vámpír. Ebbe gyorsan belelehet kavarodni... igazából "minek nekem barát?"-szólal fel a magányos vadász énem. De valahol mélyen tudom, hogy kell.
    Megkérdeztem, hogy elkísérhetem-e a szállására. Igazából szerettem volna mindent feltérképezni, hogy tisztában legyek a mikéntekkel, és a hogyanokkal. Szerencsére beleegyezett, úgyhogy felpattantam a mólóról, és lesimítottam a Green Day-es pólómat, majd a batyumat a vállamra kaptam, és bevártam Cathet. És akkor hallottam meg a szuszmatolást a táskámban. Te jó ég! Hogyan felejtkezhettem meg Szuszogóról? Gyorsan lecsúsztattam a vállamról a méretes utazótáskát, és elővettem az én társamat. Egy sünt. Szerencsére jól bírja a viszontagságokat, meg már annyiszor utazott velem, hogy simán vette az akadályokat. Most is kinyúlva aludt az egyik pólómba fészkelve, és a nagy orrával egyenletesen szuszmatolt. Megnyugodtam. A kezembe vettem, és csak amikor felegyenesedtem, akkor láttam meg Cath kérdő tekintetét, de nem kíváncsiskodott. Én csak egy vállrándítással reagáltam le az eseményeket. Ezután megindultunk, mi hárman az ominózus kastély felé.* //fagy//
    Lasse Fält
    Lasse Fält
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Tó és stégek - Page 8 Empty Re: Tó és stégek

    Témanyitás by Lasse Fält on Hétf. Júl. 29, 2013 5:18 pm

    *Mivel valamennyire lehűlt a levegő… Oké, nem hűlt le, de már nincs is olyan meleg, ami dél és három között szokott tombolni. Szóval az egy fokkal jobb hőmérséklet arra késztette Lasse Fältot, hogy kitolja a képét a cameos társalgóból, ahol már hetek óta időzött. Hogy pontosabb legyek: a srác bevackolta magát a fiú fürdőbe, és nem volt hajlandó kijönni onnan. Sőt még ott is aludt! Nos, igen, ez a kegyetlen hőség elég rendesen kikészíti a finn lidércet, aki nagyon nem szokott hozzá ehhez a hőmérséklethez. S mivel szeret víz közelbe lenni ilyenkor, ezért most úgy döntött, hogy kimászik a tóhoz, és ott tölti el az estét. Félmeztelenül fetreng a fűben, így most látszik igazán, hogy mennyire is sápadt a lidérc. Az egész felső teste, a lábai hófehérek. Ha akarná, akkor se fogná meg a nap. Bizony, Lasse eddig – igaz nem próbálta -, de egyszer se barnult le. Néha el is merengett azon, hogy vajon mennyire barnulékony is. Aztán a barnaságról a gondolatmenete folytatódott a kékre, aztán a kékről Sadie-re asszociált, és ez megy már hónapok óta. Szóval ilyesmi gondolatok – ezek valóban gondolatok? – keringenek a fejében már jó ideje. Jelenleg egyébként, mint feljebb szerepelt, kiterülve, Fredrik napszemüvegével fetreng, és énekelget. * - Trálllá-trálllá… Türürürű… *Igen, kábé ennyit lehet érteni a finn lidércből, mert a többit vagy fütyülni, vagy furcsa torokhangokat ad ki. Könnyen lehet, hogy Lasse napszúrást kapot… Nagyon könnyen lehet. Vagy szimplán csak tényleg ennyire hülye a srác.*


    _________________
    Egy fiú, aki elveszítette minden rokonát, s egy lidércképzőbe került már kölyök korában. Ettől függetlenül vicces, sőt nyugodt teremtés, de ha muszáj akkor nyugodt szívvel gyilkol. Persze csak akkor, ha nemesi vére nem gátolja meg ebben.

    Tyla Perathon harcosa, Fredrik Laine legjobb haverja
    Sadie Elena Montgomery
    Sadie Elena Montgomery
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Tó és stégek - Page 8 Empty Re: Tó és stégek

    Témanyitás by Sadie Elena Montgomery on Hétf. Júl. 29, 2013 5:37 pm

    *Tegnap este bulizott a szobájában, hajnalig. Ezért is ébredt délután háromkor. Mikor az órára nézett, szívrohamot kapott, de még így is vagy két órába telt, mire rendesen elkészült, lefürdött, felöltözött, evett. A buli körülményeiről pedig csak annyit, hogy Lilliy baba legnagyobb slágereire történt, mint pl. a Kompi, és a plüssállatai voltak még jelen a partyn rajta kívül. Szóval elég zárt körű rendezvény volt. Napsárgában virít ezúttal. Sárga, nagyon fodros szoknyájú ruha van rajta, sárga-fehér színű, szalaogs-szívecskés lolita magassarkú csizmával, fején pedig olyan nyomi franciakalap, aminek a user nem tudja a nevét, de az is sárga. Végiglohol a folyosókon, majd kiér a szabadba. Csodás idő van, pont az ilyet szereti, bár Angliából jött, szóval utálnia kellene. Na mondjuk ő sosem azt csinálja, amit kell... Mikor kiér, először meggyőződik arról, hogy senki sem látja, majd csinál pár cigánykereket. Nos, igen, nincs rajta harisnya, ezért is kellett körülnézni. Ezután ugrándozva indul a tó felé, énekelgetve az egyik legújabb számot.*-When you're ready come and get it, na na na na, na na na na, na na na, when you're re-e-a-dy, when you're re-e-a-dy, when you're ready come and get it, na na na na, na na na na, na na na na...*Igen, elég sokan hallják, de egy cseppet sem zavarja, sőt, egy cseppet sem fárad ki. Leér a tóhoz, majd mikor meglátja a fűben Lassét heverészni, lefékez. Felismeri még így is, hogy honnan, ki tudja... minden esetre amíg amaz az énekléssel van elfoglalva, addig Sadie nekiiramodik, és ráugrik a fiúra.*


    _________________
    Egy lány, aki soha nem képes felnőni. Nagyszájú, szemtelen, és végtelenül gyerekes. Imád tanulni, viszont kötelességeinek lusta eleget tenni. Ha hisztirohamot kap, jobb elmenekülni a közeléből, mert ki tudja, mire képes. Ha viszont épp jókedvű, akkor öröm vele a társalgás. Angliából érkezett, de mivel anyja kenyai származású, nincs meg benne a britek elutasító, hideg magatartása.
    Lasse Fält
    Lasse Fält
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Tó és stégek - Page 8 Empty Re: Tó és stégek

    Témanyitás by Lasse Fält on Hétf. Júl. 29, 2013 5:45 pm

    *Lasse nem túlzottan élvezi a magányt, de hát senkinek nem volt kedve eljönni vele. Talán Nathaniel elkísérte volna, ha Lasse tegnap nem rázza le olyan durván. Szóval egyedül maradt, mert az ő csöppnyi agyában nem jutott volna eszébe, hogy valamelyik lányt elhívja. Szóval egyedül van. Énekelget. Süt a nap. A tó hullámokat vet. Lasse pedig fetreng. Szinte idilli lenne ez a pillanat, ha nem ugrana rá valaki szerencsétlen fiúra. Amaz pedig, mivel ilyenkor még az angyalvadász ösztönök vezérlik, azonnal megfordítja az állást, és maga alá szorítja a lányt. Mikor eljut a tudatáig, hogy mit is csinált, elvörösödik, és hebegbe-habogva legördül a lányról, majd felül a fűben.* - Sadie! Mi… Mégis mit műveltél? jaj, ne haragudj! Nem volt szándékos… Csak… Csak… Csak reflex *dadogja zavartan a lánynak, miközben úgy érzi mindjárt elsüllyed szégyenében. Na igen, ő nem akart rámászni a lányra. Sőt azt se akarta, hogy egy hajszála is meggörbüljön a másiknak, de ez most így alakult.* - K-különben is, mi járatban vagy erre felé? *beszél még mindig szaggatottan, majd lecsúszik az orráról Fredrik szemüvege, és az ölébe pottyan. Ekkor jut el hozzá az is, hogy enyhén alulöltözött a lányhoz képest, és ezért ha lehetséges, akkor vérvörös színben pompázik az egész arca. Khm. Lasse drága, ez most egy ilyen nap.*


    _________________
    Egy fiú, aki elveszítette minden rokonát, s egy lidércképzőbe került már kölyök korában. Ettől függetlenül vicces, sőt nyugodt teremtés, de ha muszáj akkor nyugodt szívvel gyilkol. Persze csak akkor, ha nemesi vére nem gátolja meg ebben.

    Tyla Perathon harcosa, Fredrik Laine legjobb haverja

    Ajánlott tartalom

    Tó és stégek - Page 8 Empty Re: Tó és stégek

    Témanyitás by Ajánlott tartalom


      Pontos idő: Csüt. Feb. 20, 2020 7:40 pm