Fyron Akadémia

Vámpírok, vérfarkasok, angyalok, démonok, emberek, lidércek, nimfák, nekromanták, nixék és valanok... Szövetségek, harcok. Légy részese ennek a kalandnak, ahol Te döntöd el, melyik oldalon állsz!


Az oldal bezárt. Régi tagok: nyugodtan játszhattok itt, néha mi is fogunk, de magát az oldalt nem visszük tovább aktívan.

    Egy furcsa történet

    Gyakorló mesélő
    Gyakorló mesélő

    Egy furcsa történet Empty Egy furcsa történet

    Témanyitás by Gyakorló mesélő on Hétf. Aug. 26, 2013 1:23 pm

    Szóval akkor egy időn kívüli mese Jamesnek...
    James Runnel
    James Runnel
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Egy furcsa történet Empty Re: Egy furcsa történet

    Témanyitás by James Runnel on Hétf. Aug. 26, 2013 1:53 pm

    A mai napon, talán, ha nem lennék ennyire unott folyton, még felettébb jókedvűnek is mondhatnám magam, bár erről fogalmam sincs igazából. Elvileg mindenkinek vannak jobb napjai nem? Hát, nekem nincs... De ez most teljesen lényegtelen. Még az álmossággal kissé a szememben öltözök fel, és bár fogalmam sincs, hogy hova, vagy, hogy miért, de elindulok teljes menetfelszerelésemmel a hálókörletből kifelé, hogy egy nagy ásítás közben lábammal kitámasszam az addig még zárt ajtót. Valahogy a zár egyre könnyebben enged minden reggellel ahogy én nyithatom ki eme fa nyílászárót, és ahogy kivonszolom rajta magamat. Tekintetem körbevándorol a helységen, aztán ügyet sem vetve néhány kérdő pillantásra egyszerűen tovább állok ismételten talpmasszázzsal kísért ajtónyitással, reménykedve, hogy a lépcsőn azért nem fogom végigmasszírozni nagyjából az egész testemet, hogy a végén még a csontkovácsom is egy boncmester lehessen. Már, ha nem valami vérfarkas utánzatnak hitt kutyakölyök szerű diák találna meg, mert akkor tuti, hogy a föld alatt találnám magamat, ha véletlenül túlélném. Hogy azok miért ásnak el mindent... Óvatos léptekkel haladok lefelé a lépcsőn, és csak az utolsó két lépcsőfokot vétem el, hogy megkapaszkodva a korlátban szitkozódjak egy sort elmémben, majd folytathassam az utamat. Furcsa módon, ahogy az előcsarnokba érek egy lány valamiért elkezd vigyorogni felém nézve, de ahogy hátra tekintek senki sincs mögöttem, és szemmel láthatólag nem is nézhetek ki olyan hülyén, hogy rajtam röhögjön. Ezt persze telefonom sötét képernyőjéből is ellenőrzöm, aztán, azt zsebembe mélyesztve egy egyszerű vállvonással kezeimet is elrejtem a zsebeimben, és úgy haladok egyenesen a kijárat felé, ahol mások is épp most szándékoznak távozni, így felgyorsítva a lépteimet, még éppen, hogy ki tudok jutni minden erőfeszítés nélkül a bejárati ajtó érintését elhanyagolva. Miután kiérek, picit arrébb lépek, és egy mély levegőt veszek, hogy elgondolkodhassak, vajon hova is kéne mennem, ha már ennyire megindultam.


    _________________
    Eléggé csendes, és antiszociális személyiség. Nem kedveli túlzottan a vérfarkasokat, viszont ok nélkül nem provokálja őket csak azért, hogy megpróbálhasson megverekedni egyel. Hátán mindegy, hogy hova megy ott van az egyélű, nagyjából vele egymagasságú széles kardja, amiről könnyedén fel lehet ismerni őt. Ha arcát nézik, akkor nem túl sok mindent bírnak leolvasni róla, hiszen szinte mindig ugyanolyan unott arckifejezést vesz fel. Nem nagyon szokása mások dolgába beleavatkozni, csak ha már belekeverték. Kardja nem teljesen hétköznapi, bár ez már méreteiből is látszódik, viszont amikor készítették a fémet ezüsttel is ötvözték, kifejezetten a vérfarkasok miatt, és persze, hogy ne csorbulhasson ki olyan könnyedén, mintha csak ezüstből lenne. Nem beszélve az anyagköltségéről sem.
    Gyakorló mesélő
    Gyakorló mesélő

    Egy furcsa történet Empty Re: Egy furcsa történet

    Témanyitás by Gyakorló mesélő on Hétf. Aug. 26, 2013 2:10 pm

    * Mikor a srác kilép a bejárati ajtón akkor hirtelen megnyílik alatta a föld és elkezd zuhanni majd egy tóba esik bele elriasztva az összes kacsát a környékéről. Viszont ha körülnéz akkor láthat egy horgászházat és mást nem nagyon teljesen kihalt körülötte a környék. Mintha senki nem élne ott. Hulla ház lehetne rá mondani. Azonban a következő pillantásban kondul egyet a harang és minden megelevenedik egy fejszés emberke járkál a parton a csónakban egy félhulla fekszik. Szóval hirtelen felébred minden.*
    James Runnel
    James Runnel
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Egy furcsa történet Empty Re: Egy furcsa történet

    Témanyitás by James Runnel on Hétf. Aug. 26, 2013 2:40 pm

    Alig, hogy kilépek a suliból, hirtelen megnyílik a talpam alatt a talaj, mintha csak egy gödörbe léptem volna. Most vagy valami gyökér ásott itt valamit, vagy megint sikerül valamibe belecsöppennem. Pontosabban mondva bele csobbannom, mivel az esés végén egy tóban landolok. Alig, hogy feljutok a felszínre megkondul egy harang, kezdetben azt hiszem, hogy megint valami régi világháborús helyre csöppentem, és támadónak, vagy szökevénynek hisznek, de aztán megpillantom ahogy egy baltás fickó mászkál a parton, és egy csónak lebeg el mellettem, benne egy félig már legyilkolt szerencsétlen fickóval. Bár ezt csak azután veszem észre, hogy belekapaszkodok a csónakba, és kissé felhúzom magam. Amikor megpillantom a fickót, hamar, szinte ösztönből, hogy nehogy ordítani kezdjen, egy gyors ütést mérek az állkapcsára, majd még egyet a halántékára és visszaereszkedek a vízbe, magammal rántva őt is. Végül is, ha megint valami kalandszerűbe csöppentem, akkor valakinek el kell mesélnie, hogy mi történt itt, vagy vízbe fog fulladni félúton. Próbálva minél kevesebb zajt csapni ahogy a vízbe húzom, reménykedve, hogy a baltás fickó nem vesz észre. Ha mégis észreveszi, hamar elengedem a lebegő immár csakhamar vízi hullát, és hagyom hogy a kardom súlya lehúzzon a víz alá, és elkezdek úszni az ellenkező irányban lévő part felé. Még csak az hiányzik, hogy valami szerencsétlen baltás gyilkos akarjon végezni velem mielőtt még rájöhetnék egy picit is, hogy mit keresek itt. Legrosszabb esetben innen is csak egy ember fog távozni, és az is én leszek, mert, hogy nem leszek hajlandó itt hagyni a fogamat az már tuti. Főleg, hogy az én kardom még mindig hatásosabb, mint az a balta. Ha kiérek a túlpartra, és sikerül előtte csendesen félig még vízbe is fojtanom a fickót, majd azzal együtt a partra jutni, megpróbálom magához téríteni pár pofonnal, hátha eltudja mondani, hogy mi folyik itt. Esetleg egy két rúgást is megengedek magamnak. Ha nem tudok kideríteni semmit, akkor csak egyszerűen előrántom kardomat és végigmérem, majd vissza helyezem.
    ~Azt hiszem ez az éjszaka horrorisztikus lesz... Nekik.~
    Eleresztek egy nem túl biztató félmosolyt, majd hamar csendes léptekkel elindulok körbe a parton, hogy a házhoz juthassak, vagy legalább megközelíthessem, ügyelve, hogy ne vegyenek észre.


    _________________
    Eléggé csendes, és antiszociális személyiség. Nem kedveli túlzottan a vérfarkasokat, viszont ok nélkül nem provokálja őket csak azért, hogy megpróbálhasson megverekedni egyel. Hátán mindegy, hogy hova megy ott van az egyélű, nagyjából vele egymagasságú széles kardja, amiről könnyedén fel lehet ismerni őt. Ha arcát nézik, akkor nem túl sok mindent bírnak leolvasni róla, hiszen szinte mindig ugyanolyan unott arckifejezést vesz fel. Nem nagyon szokása mások dolgába beleavatkozni, csak ha már belekeverték. Kardja nem teljesen hétköznapi, bár ez már méreteiből is látszódik, viszont amikor készítették a fémet ezüsttel is ötvözték, kifejezetten a vérfarkasok miatt, és persze, hogy ne csorbulhasson ki olyan könnyedén, mintha csak ezüstből lenne. Nem beszélve az anyagköltségéről sem.
    Gyakorló mesélő
    Gyakorló mesélő

    Egy furcsa történet Empty Re: Egy furcsa történet

    Témanyitás by Gyakorló mesélő on Hétf. Aug. 26, 2013 2:56 pm

    * Amikor a srác belekapaszkodik a csónakba még mielőtt ájultra verhetné szegény félholtat az ennyit mond, hogy.* -Cssssss *aztán a következő pillanatban már szegény leütve fekszik a hajóban. Aztán amikor a túlparta érnek a pofonok hatására az illető felébred.*-Ezek az átkozott hamis Istenek. Azokat akiket erősnek találnak a szolgáikká tesznek és azok nekiállnak gyilkolni. Akik pedig nem azokat pedig megöletik. * suttogja aztán egy képet nyújt át a fiúnak aztán meghal. a kép hátulján ez olvasható. Meg kell ölni ezeket a hamis isteneket. Innentől a fiú megint magára van utalva.*
    James Runnel
    James Runnel
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Egy furcsa történet Empty Re: Egy furcsa történet

    Témanyitás by James Runnel on Hétf. Aug. 26, 2013 3:28 pm

    Amikor sikerül felkapaszkodnom a csónakra a fickó elkezd csittegni, mielőtt még képen törölhetném aztán csak sikerül kivonszolnom a partra, ahol sajnos már a pofonoktól felébred, és elkezd valamit magyarázni hamis istenekről, és egy képet nyújt át róluk. Miután feldobja a talpát kicsit megrugdosom ha már az kimaradt, és gyorsan áttapogatom a zsebeit hátha találok valamit nála. Ha igen, azt elrakom, és előhúzok egy tollat a zsebemből, majd bekarikázom a képen a hamis istenségek fejeit, és azt is összehajtva elrakom. Ezek után elindulok a parton csendben, osonva próbálva a környezetbe beleolvadni, ami sokkal egyszerűbb lenne, ha nem lenne nálam semmi, hiszen a bőröm feltudná venni egy képességemnek hála a környezet színeit, de a felszerelésem sajnos nem. Óvatosan osonok előre, és, ha megpillantom még a baltás fickót, megpróbálok meglapulni, hogy, a megfelelő pillanatban, idő közben kezembe készített kardommal megvakarhassam a hátát, nagyjából derék tájban. Ha elkerülöm, akkor viszont csak a házhoz lopakodok, hogy kifürkészhessem hogyan juthatnék be oda észrevétlenül, esetleg kik lapulhatnak bent. Amennyiben nem tudok a baltás mögé kerülni, de a közelébe jutok, kardommal szintén a kezemben egy fa mögött meglapulva, várva a megfelelő pillanatot, hirtelen meglendítem, hogy szintén derékba törjem, vagyis vágjam a fickó karrierjét, egy halk hang kíséretében.
    - Bu.
    Az már biztos, hogy, ha harcra kerül a sor, ellene nem lehet gond, hiszen mégis csak messzebbről tudom elintézni, és a kardom jóval hatásosabb, mint egy vacak balta. Ha a házhoz érek, először az ablakoknál kezdek el próbálkozni, hogy beleshessek, persze itt használva képességemet bőrömet láthatatlanná téve úgymond, hogy ne vegyék észre a fejemet amikor benézek. Valójában az sem biztos, hogy ezután visszaváltok normális megjelenésembe, hiszen, mégis csak viccesebb látványt nyújthat egy ilyen helyen, ha egy test nélküli ruhakupac mozog egy hatalmas karddal, és öli halomra az agy mosott zombiszerű kettyós bolondokat.


    _________________
    Eléggé csendes, és antiszociális személyiség. Nem kedveli túlzottan a vérfarkasokat, viszont ok nélkül nem provokálja őket csak azért, hogy megpróbálhasson megverekedni egyel. Hátán mindegy, hogy hova megy ott van az egyélű, nagyjából vele egymagasságú széles kardja, amiről könnyedén fel lehet ismerni őt. Ha arcát nézik, akkor nem túl sok mindent bírnak leolvasni róla, hiszen szinte mindig ugyanolyan unott arckifejezést vesz fel. Nem nagyon szokása mások dolgába beleavatkozni, csak ha már belekeverték. Kardja nem teljesen hétköznapi, bár ez már méreteiből is látszódik, viszont amikor készítették a fémet ezüsttel is ötvözték, kifejezetten a vérfarkasok miatt, és persze, hogy ne csorbulhasson ki olyan könnyedén, mintha csak ezüstből lenne. Nem beszélve az anyagköltségéről sem.
    Gyakorló mesélő
    Gyakorló mesélő

    Egy furcsa történet Empty Re: Egy furcsa történet

    Témanyitás by Gyakorló mesélő on Hétf. Aug. 26, 2013 3:54 pm

    * Amikor James a házhoz ér és beles rajta egy nagyon mély gödröt láthat a szoba közepén illetve az első kijelölt hamis isten fejét amint éppen eltűnik. Miközben nézelődik, egy másik alak jelenik meg mögötte és megszólal.* - Hé te! Mióta vagy itt? Téged melyik isten küldött ide? * látszik a fickón, hogy agyalágyult, aztán ha eldöntötte, hogy hazudik vagy megölje-e a krapekot és cselekedett. Ha visszafordul akkor láthatja, hogy a gödör eltűnt csak egy teljesen összevérezett vörös hajú lány fekszik a padlón. A házba ha be akar jutni gond nélkül bejut. vagy az előbb emlegetett krapek segítségével, mert az olyan hülye, hogy még segítene is neki kinyírni a hamis isteneket, vagy a tőle megszerzett kulcs segítségével. Amikor odaér a lányhoz, láthatja, hogy csukva van a szeme ám amint közelebb lép hozzá hirtelen megszólal.* - Tegyél boldoggá! * és szoknyáját egyre följebb húzva várja, hogy mit csinál a fiú.*
    James Runnel
    James Runnel
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Egy furcsa történet Empty Re: Egy furcsa történet

    Témanyitás by James Runnel on Hétf. Aug. 26, 2013 4:07 pm

    Miután elérek a házhoz elkezdek leselkedni, meg is látom az egyik célpontomat amint egy gödörben tűnik el a házban. A következő pillanatban pedig egy férfi jelenik meg mögöttem, és kérdéseket tesz fel, mire ösztönből válaszolok neki, kedvesen, nem túl nagy zajjal, de őszintén félbevágom a mondat közepén, méghozzá szó szerint. átlósan jobb vállától lefelé. Mire vissza fordulok eltűnik a lyuk a földről, és csak egy véresben fürdőző vörös hajú lányt pillantok meg bent. Elsőre fogalmam sincs, hogy most a vértől, vagy alapból vörös-e a haja, de ez nem is olyan fontos. A szétszórt fickót átkutatva megszerzem tőle a ház kulcsát, és annak segítségével behatolok az építménybe, hol a lány fekszik a padlón. Mielőtt belépek, kardomat visszahelyezem a tartójába, és óvatosan becsukom magam mögött az ajtót. Mikor közelebb lépek a lányhoz, annak csukva van a szeme, viszont hirtelen megszólal, hogy tegyem boldoggá. Kezdetben nem nagyon tudom mire vélni a dolgot, de aztán csak megvonom a vállamat, mind ezt pár pillanat alatt, majd kicsivel közelebb lépek, és oldalamról előkapva a pisztolyt, minden gond nélkül kibiztosítom, és meghúzom a ravaszt, miután a lány fejére céloztam.
    - Remélem boldog vagy.
    Szólok oda neki miután lelőttem, és ismét eleresztek egy halovány, de kicsit sem szívderítő, inkább őrült félmosolyt. Sóhajtok egyet, és elkezdek kutatni, ha már a nyomkövetés úgy is olyan jól meg, még hasznát is vehetem végre. Ha találok bármi felé nyomot, hogy merrefelé kéne továbbhaladni elindulok arra, hogy megkereshessem az imént látott célpontomat. Már, ha nem arról lenne szó, hogy az előbb elaltatott vörös leányzó lenne valójában az, hála valamilyen furcsa képességének, minek köszönhetően át tud változni.


    _________________
    Eléggé csendes, és antiszociális személyiség. Nem kedveli túlzottan a vérfarkasokat, viszont ok nélkül nem provokálja őket csak azért, hogy megpróbálhasson megverekedni egyel. Hátán mindegy, hogy hova megy ott van az egyélű, nagyjából vele egymagasságú széles kardja, amiről könnyedén fel lehet ismerni őt. Ha arcát nézik, akkor nem túl sok mindent bírnak leolvasni róla, hiszen szinte mindig ugyanolyan unott arckifejezést vesz fel. Nem nagyon szokása mások dolgába beleavatkozni, csak ha már belekeverték. Kardja nem teljesen hétköznapi, bár ez már méreteiből is látszódik, viszont amikor készítették a fémet ezüsttel is ötvözték, kifejezetten a vérfarkasok miatt, és persze, hogy ne csorbulhasson ki olyan könnyedén, mintha csak ezüstből lenne. Nem beszélve az anyagköltségéről sem.
    Gyakorló mesélő
    Gyakorló mesélő

    Egy furcsa történet Empty Re: Egy furcsa történet

    Témanyitás by Gyakorló mesélő on Hétf. Aug. 26, 2013 4:23 pm

    * Mivel a lányt megölte ezért az útlevágást elveszette. Amire rá is jön egy apró cetliből. Amin ez áll. " Ha kinyírtál akkor most vesztetted el az út levágást, a hosszabb út zombifalván át vezet, majd onnan a baloldali ösvényen végig egészen fel a hegyre ahol is az istenek lakása található." * Ha elindul eljuthat zombi falvára ha körül néz nem sok mindenki van ott, de mindenki zombi. Ha sikerül észrevétlenül átjutnia akkor egy karcolás nélkül megússza ha nem. A falu összes zombija rátámad. Férfiak, nők, gyerekek. Mindenki.*
    James Runnel
    James Runnel
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Egy furcsa történet Empty Re: Egy furcsa történet

    Témanyitás by James Runnel on Hétf. Aug. 26, 2013 5:18 pm

    Miután megboldogítom a kedves földön heverő vértócsában tapicskoló leányzót, hogy ne is kelljen tovább zavarnom kellemes fürdőzésében, elindulok, mikor észreveszek egy cetlit, amin az áll, hogy, ha megöltem... Felkapom a cetlit és az utasításai alapján elindulok kifelé a zombi város vagy falu vagy mi felé, mikor oda érek hamar rájövök, hogy nem csak vicc a feje, és mindenhol zombik vannak. Nem is kell több nekem, és hamar átváltok lopakodó üzemmódba, mintha csak a női fürdőbe akarnék behatolni, és óvatosan ügyelve, minden léptemre, csendben kezdek el haladni, próbálva elkerülni mindenféle kontaktust, nehogy a végén még az egyik háztetőre kelljen feltelepednem, és ott letáborozva kelljen várnom, hátha eltakarodnak a kannibál élő hulla újszülött rothadó húscafatok. Ha, kell házról, házra közlekedek, egyik ablakon bemászva, a másikon ki. Ha sikerül átjutnom a falun, hamar futólépésre váltok, hogy minél messzebb kerüljek, és követhessem az útvonalamat a hegy felé amerre a célpontjaim laknak elvileg. Remélem nem lesz túl sok hasonló akadályom, mert nincs kedvem ennyire lassan haladni, mint az előbb.


    _________________
    Eléggé csendes, és antiszociális személyiség. Nem kedveli túlzottan a vérfarkasokat, viszont ok nélkül nem provokálja őket csak azért, hogy megpróbálhasson megverekedni egyel. Hátán mindegy, hogy hova megy ott van az egyélű, nagyjából vele egymagasságú széles kardja, amiről könnyedén fel lehet ismerni őt. Ha arcát nézik, akkor nem túl sok mindent bírnak leolvasni róla, hiszen szinte mindig ugyanolyan unott arckifejezést vesz fel. Nem nagyon szokása mások dolgába beleavatkozni, csak ha már belekeverték. Kardja nem teljesen hétköznapi, bár ez már méreteiből is látszódik, viszont amikor készítették a fémet ezüsttel is ötvözték, kifejezetten a vérfarkasok miatt, és persze, hogy ne csorbulhasson ki olyan könnyedén, mintha csak ezüstből lenne. Nem beszélve az anyagköltségéről sem.
    Gyakorló mesélő
    Gyakorló mesélő

    Egy furcsa történet Empty Re: Egy furcsa történet

    Témanyitás by Gyakorló mesélő on Kedd Aug. 27, 2013 7:57 pm

    * Amikor James végig ér a falun észrevétlenül gyorsan akadálymentesen haladhat tovább egészen a kereszteződésig ahol is észreveheti a képen jobboldalt álló hamis istent. Aki épp egy tábla mellett áll amelyen ez áll ne tovább halandó ez már az istenek földje. Majd amikor a hamis isten észre is veszi a srácot megszólítja.* - Takarodj vissza halandó, erre nem jöhetsz tovább innen már az istenek földjei vannak. Fordulj vissza vagy nem éled túl kardom haragját! * Ordítja és még messziről is lehet látni ahogy fröcsköl a nyál a szájából.*
    James Runnel
    James Runnel
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Egy furcsa történet Empty Re: Egy furcsa történet

    Témanyitás by James Runnel on Kedd Aug. 27, 2013 8:18 pm

    Szerencsés módon egész hamar átjutok a zombifalun, és még követőim sem akadnak, ami szintén jó jel. Ezek után már sokkal gyorsabbá válik az utam, és mindenféle akadály nélkül jutok el egy kereszteződéshez, ahol is egy eléggé ronda külsejű lény áll egy tábla mellett, és amikor észrevesz, rám kiált, hogy takarodjak innen, mert ez az istenek területe. Na persze, mintha ez meghatna engem. Csak könnyedén előveszem a fényképet zsebemből, és megnézem, majd beazonosítom az egyik állítólagos istent. Szóval őt muszáj kiiktatni, hát ellenemre nincs az már biztos. Visszasüllyesztem a képet a zsebembe, aztán előkapom a pisztolyt, és rálövök, hátha eltalálom valamelyik kezét, lábát, vagy csak a testét. Egyedül arra ügyelek, hogy ne a fejét lőjem, majd hamar pár szempillantás alatt vissza is rakom helyére, és már kardommal a kezemben indulok meg felé. Ahogy lépdelek felé, kicsit elkezdek ciccegni, mintha csak egy macskát hívnék, és, ha elég közel jutunk egymáshoz, már lendítem is a kardomat nem kis sebességgel, és megpróbálok minél több vágást ejteni rajta, illetve védeni az esetleges támadásait, hogy én ne sérüljek majd túlzottan. Ha valahogy a harc végére sikerül levágnom a rohadékot, egyszerűen elrakom a kardomat, mintha mi sem történt volna, és előhalászva a képet, meg a tollat, egy egyszerű X-et húzok a bekarikázott fejére, hogy aztán folytathassam az utamat, mint aki jól végezte a dolgát. Amennyiben nem sikerül ilyen hamar, és könnyedén elbánnom vele, folytatom a harcot egyre erőteljesebb vágásokkal, ha kell megpróbálva eltörni a csapások erejével a kardját.


    _________________
    Eléggé csendes, és antiszociális személyiség. Nem kedveli túlzottan a vérfarkasokat, viszont ok nélkül nem provokálja őket csak azért, hogy megpróbálhasson megverekedni egyel. Hátán mindegy, hogy hova megy ott van az egyélű, nagyjából vele egymagasságú széles kardja, amiről könnyedén fel lehet ismerni őt. Ha arcát nézik, akkor nem túl sok mindent bírnak leolvasni róla, hiszen szinte mindig ugyanolyan unott arckifejezést vesz fel. Nem nagyon szokása mások dolgába beleavatkozni, csak ha már belekeverték. Kardja nem teljesen hétköznapi, bár ez már méreteiből is látszódik, viszont amikor készítették a fémet ezüsttel is ötvözték, kifejezetten a vérfarkasok miatt, és persze, hogy ne csorbulhasson ki olyan könnyedén, mintha csak ezüstből lenne. Nem beszélve az anyagköltségéről sem.
    Gyakorló mesélő
    Gyakorló mesélő

    Egy furcsa történet Empty Re: Egy furcsa történet

    Témanyitás by Gyakorló mesélő on Kedd Aug. 27, 2013 9:16 pm

    * Amikor James előveszi a pisztoly a dagadék elhajít egy követ aminek köszönhetően a pisztoly repül a földre, szóval a jobb vállát ért találaton kívül semmi komolyabb sérülése nincs. Majd előhúzza a kardot és elkezd körözni a srác körül.* - Szóval azt hised legyőzhetsz te kis taknyos én egy Isten vagyok. Halhatatlan vagyok. Mégis mit gondoltál? * Majd elkezdi folyamatos csapásokkal támadni Jamest, de ha a csapások között figyel akkor észreveheti, hogy a két csapás között egy pár másodpercre teljesen védtelenül van a bal dereka az állítólagos istennek és ott támadhat.*
    James Runnel
    James Runnel
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Egy furcsa történet Empty Re: Egy furcsa történet

    Témanyitás by James Runnel on Szer. Aug. 28, 2013 5:12 pm

    Rálövök a hamis istenségre, de az kidobja a pisztolyomat a kezemből egy kővel, és csak a vállát találom el. Látszólag nem nagyon veszi magára a dolgot, hogy megsérült volna, de biztos, hogy nem lehet túl kellemes érzés. De már innen látszik, hogy mégsem istenségekről van szó, hiszen, az istenek nem véreznek. Egész fürgén kezd el körözni körülöttem, és folyamatosan támad, miket, könnyebben, vagy éppen nehezebben védem azért egy két karcolást összeszedve, de nem lankad annyira a figyelmem, hogy súlyosabb találat érhessen. És még ellenfelemet is sikerül eléggé megfigyelnem, hogy egy rövid időre, de két csapásonként védtelenül hagyja dereka egy pontját, ami számomra csak jót jelent, hiszen ez azt jelenti, hogy így biztos találatot tudok bevinni neki. Kivárva a megfelelő pillanatot, védem utolsó csapását, és már lendítem is a fegyvert, hogy az átszaladva a húsán legalább felhasítsa, vagy ha szerencsém van meg is felezze ellenfelemet. Amennyiben elég nagyot sikerül rá csapnom, és a hatás sem marad el, egy baseball játékoshoz méltó módon vállamra engedem a kardot.
    - Hazafutás.
    Vetem oda neki, ha már vérben úszik holttestének legalább egyik darabja, és végül a képen megjelölöm a kiiktatott célpontomat. Ha nem hal bele egyből a csapásomba, még egy mozdulatot teszek, és a várható pillanatnyi meglepődöttségét kihasználva, jobb oldalába rúgok egyet, megpróbálva jobban belepréselni a pengébe, ha az nem halad át rajta.


    _________________
    Eléggé csendes, és antiszociális személyiség. Nem kedveli túlzottan a vérfarkasokat, viszont ok nélkül nem provokálja őket csak azért, hogy megpróbálhasson megverekedni egyel. Hátán mindegy, hogy hova megy ott van az egyélű, nagyjából vele egymagasságú széles kardja, amiről könnyedén fel lehet ismerni őt. Ha arcát nézik, akkor nem túl sok mindent bírnak leolvasni róla, hiszen szinte mindig ugyanolyan unott arckifejezést vesz fel. Nem nagyon szokása mások dolgába beleavatkozni, csak ha már belekeverték. Kardja nem teljesen hétköznapi, bár ez már méreteiből is látszódik, viszont amikor készítették a fémet ezüsttel is ötvözték, kifejezetten a vérfarkasok miatt, és persze, hogy ne csorbulhasson ki olyan könnyedén, mintha csak ezüstből lenne. Nem beszélve az anyagköltségéről sem.
    Gyakorló mesélő
    Gyakorló mesélő

    Egy furcsa történet Empty Re: Egy furcsa történet

    Témanyitás by Gyakorló mesélő on Szer. Aug. 28, 2013 5:51 pm

    * Miközben az isten folyamatosan támadja a srácot káromkodik és gúnyolja. Ám amikor James pengéje majdnem teljesen átvágja egy bamba képet vág és lenéz a benne levő kardra.* - Erre nem számítottam. * Azzal még a rúgás előtt kileheli lelkét így James zavartalanul folytathatja útját egészen egy erdőig az út az erdő mellett vezet el, de nagyon könnyű megbújni az elejében ahogy ezt a jobb oldalt guggoló alak is tette aki most nyílvessző záport zúdít a fiúra. Neki íj a fegyvere, szóval mindig is távolról fog küzdeni. Nem akarja a fiút közel engedni magához, de azt akarja, hogy eltévedjen az erdőben.* - Gyere csak fiú, próbálj meg elkapni. Próbálj meg túlélni. * Aztán egy hátborzongató kacajt enged el amitől a legtöbb embernek a hideg futna végig a hátán.*
    James Runnel
    James Runnel
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Egy furcsa történet Empty Re: Egy furcsa történet

    Témanyitás by James Runnel on Csüt. Aug. 29, 2013 6:52 pm

    Miközben támad az a valami, próbál idegesíteni, minek a vége az lesz, hogy félbevágom szinte teljesen a rohadékot, mire az valamit motyogni kezdett, hogy nem számított rá. Gyorsan felkapom a földről a pisztolyomat, elrakom a helyére, végre kihúzom a fickót a képen, és elindulok tovább. Az utam egy erdő mellett vezet el, szemmel láthatólag eléggé sűrű, és ahonnan hirtelen nyilak kezdenek el felém záporozni.  Aztán elkezd magyarázni, hogy menjek, próbáljam csak elkapni. Az előbbi nyílzápor nagy részét, miután pár becsapódott mellém, kardommal védtem ki, és úgy kerestem meg utána célpontomat aki rám kezdett el lőni. Egyszer úgy is ki kell fogynia a nyilakból. Nem fog tudni örökké lőni rám, viszont ezzel csak az a kérdés, hogy mikor fog elfogyni nála a nyílvessző. Csalogató szövegére csak kidugom kardom mögül bal kezemet, és bemutatok neki, aztán továbbra is figyelve arra, hogy  ne hagyjak nyílt felületet, ügyelek kardomra, hogy végig takarjon, és úgy indulok el egyenesen tovább az úton.
    - Fogunk még találkozni úgyis.
    Vonom meg a vállamat mozgó fedezékemben, miközben tovább haladok. Nem vagyok olyan hülye, hogy utána menjek az erdőbe, de azért kardom fedezékéből, még kis gondolkodás után, megkísérlek egy varázslatot.
    - Currere Ignis.
    Suttogom magam elé miután elég közel húzódok fedezékemben az erdőhöz, hogy elérje biztosan a varázslat, majd ha sikerül a mágia, megvárom ameddig a mágikus tűz kialszik. Remélhetőleg az erdő viszont lángra kap, ezzel együtt a kis valami játszótere is. Közben sem feledkezek meg a nyilak elleni védelemről.

    //Varázsige: Currere Ignis
    Leírás: A varázslat egy erőteljes, szinte megállíthatatlan futótüzet indít el, amely tíz méteres körzetben mindenkit megsebez. Kontrollálni nem nagyon lehet, azonban mindig úgy terjed, hogy az idézőt magát elkerüli, tehát leginkább akkor érdemes használni, ha az embert csak ellenségek veszik körül, mert könnyedén megsebezheti az illető szövetségeseit is.
    Hatóidő: A tűz a megidézéskor azonnal fellobban, tíz méteres körzetben való elterjedése után még öt percig teljes lánggal ég, majd lassan elalszik. Minél erősebb a megidéző, annál tovább lángol a tűz.//


    _________________
    Eléggé csendes, és antiszociális személyiség. Nem kedveli túlzottan a vérfarkasokat, viszont ok nélkül nem provokálja őket csak azért, hogy megpróbálhasson megverekedni egyel. Hátán mindegy, hogy hova megy ott van az egyélű, nagyjából vele egymagasságú széles kardja, amiről könnyedén fel lehet ismerni őt. Ha arcát nézik, akkor nem túl sok mindent bírnak leolvasni róla, hiszen szinte mindig ugyanolyan unott arckifejezést vesz fel. Nem nagyon szokása mások dolgába beleavatkozni, csak ha már belekeverték. Kardja nem teljesen hétköznapi, bár ez már méreteiből is látszódik, viszont amikor készítették a fémet ezüsttel is ötvözték, kifejezetten a vérfarkasok miatt, és persze, hogy ne csorbulhasson ki olyan könnyedén, mintha csak ezüstből lenne. Nem beszélve az anyagköltségéről sem.
    Dobókocka
    Dobókocka

    Egy furcsa történet Empty Re: Egy furcsa történet

    Témanyitás by Dobókocka on Csüt. Aug. 29, 2013 6:52 pm

    The member 'James Runnel' has done the following action : Dices roll

    'Hatoldalú kocka' :
    Egy furcsa történet Dice_www.kepfeltoltes.hu_
    Result :
    Egy furcsa történet Hatoldal__1_www.kepfeltoltes.hu_
    Gyakorló mesélő
    Gyakorló mesélő

    Egy furcsa történet Empty Re: Egy furcsa történet

    Témanyitás by Gyakorló mesélő on Csüt. Aug. 29, 2013 7:38 pm

    * Amikor A srác a kardja mögé bújik, éktelen szitkozódás veszi kezdetét. Majd egy éktelen hangos papírszaggató sikítás.A srácot egy nyílvessző sem találja el, hála a kardnak. Így gond nélkül közlekedhet. Aztán amikor James megpróbálkozik sikertelenül a varázslattal úgy tűnik egy amolyan csoda hatására abba marad a tüelés. Úgy néz ki kifogyott a nyílvessző. Így nyugodtan haladhat tovább egészen a hamis istenek falujáig. Ahol is rögtön a gátnál a bal oldalt álló istent veheti észre messziről. De még mielőtt bármit is tehetne. Egy dárda csapódik be mellé.*
    James Runnel
    James Runnel
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Egy furcsa történet Empty Re: Egy furcsa történet

    Témanyitás by James Runnel on Csüt. Aug. 29, 2013 8:23 pm

    Sajnos a mágiát nem sikerül jól alkalmaznom, és nem születik meg a tűz, viszont az ellenfelem kifogy a nyilakból, amit még előtte annyira lövöldözött felém, miközben káromkodott fedezékem miatt. Miután elfogytak a nyilak, még egy darabig fenntartom a fedezékemet, majd vállamra veszem a kardot, és úgy haladok tovább, egészen a falujukig, ahol megpillanthatom ismét a bal szélsőt, majd egy dárda landol mellettem a földbe szúródva.
    ~Hogy ezek nem képesek közelről támadni...
    Morgolódok kicsit magamban, miközben magam elé tartom a kardomat, és úgy nézem ellenfelemet, vajon van-e még mit elhajítania. Ha nincs, akkor először a lándzsára csapok le a karddal, hogy kettétörjem, aztán elindulok az ellenfelem felé, balommal pedig intek neki, hogy jöjjön csak. Amennyiben van még nála lándzsa, kardommal takarva magamat indulok el felé, de nem tévesztem szem elől, nehogy mögém kerüljön, vagy véletlenül túl közel. Kezdenek kicsit idegesíteni, hogy ilyen sokan vannak, és még csak egyet volt alkalmam kiiktatni a négyből. Az útólsóval pedig még nem is találkoztam, ami szintén zavar kissé, bár még mindig jobb, mintha egyszerre akadtam volna össze mindegyikkel. Kíváncsian várom, hogy ellenfelem most mit lép. Elvileg egy kis időmnek kell lennie, ameddig az előző összeszedi a nyilait, vagy újakat szerez, szóval, ha elég gyors vagyok, még azelőtt levadászhatom ezt, mielőtt az a kis görény előkerülne.


    _________________
    Eléggé csendes, és antiszociális személyiség. Nem kedveli túlzottan a vérfarkasokat, viszont ok nélkül nem provokálja őket csak azért, hogy megpróbálhasson megverekedni egyel. Hátán mindegy, hogy hova megy ott van az egyélű, nagyjából vele egymagasságú széles kardja, amiről könnyedén fel lehet ismerni őt. Ha arcát nézik, akkor nem túl sok mindent bírnak leolvasni róla, hiszen szinte mindig ugyanolyan unott arckifejezést vesz fel. Nem nagyon szokása mások dolgába beleavatkozni, csak ha már belekeverték. Kardja nem teljesen hétköznapi, bár ez már méreteiből is látszódik, viszont amikor készítették a fémet ezüsttel is ötvözték, kifejezetten a vérfarkasok miatt, és persze, hogy ne csorbulhasson ki olyan könnyedén, mintha csak ezüstből lenne. Nem beszélve az anyagköltségéről sem.
    Gyakorló mesélő
    Gyakorló mesélő

    Egy furcsa történet Empty Re: Egy furcsa történet

    Témanyitás by Gyakorló mesélő on Csüt. Aug. 29, 2013 9:04 pm

    * Miután elhajította a lándzsát hirtelen egy nyílvessző ütődik a kardjának. A kis szörny áll meg pár perccel később a lándzsás, mellett. Majd mikor a kicsit megáll a lándszás az utolsó lándzsáját fogva rohamva indul meg James felé, miközben a kicsit folyamatosan lődözi a nyilakat úgy, hogy azok a társát ne találhassák el. A srácnak nagyon össze kell magát szednie, hogy mindkettőt legyőzhesse. Mikor a lándzsás odaér egyből egy szúrással próbálkozik és akár talált akár nem, hirtelen elkezdi püfölni, mintha egy bot lenne nála a srácot. Szóval gyorsan kell védenie az ütéseket és a nyilakat is. Ha nem akar meghalni. Ám mielőtt bármit is tehetne. egy elf lány áll meg mellette és ennyit mondd.* - Mielőtt beszélnénk intézzük el ezeket. Enyém az íjász. * a fiú annyit láthat, hogy a lány nem csak íjász de valami köze van a tigrisekhez is, ugyanis három tigris is van vele akik, amint kilövi az első nyilat az íjászra neki is rohannak annak.*
    James Runnel
    James Runnel
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Egy furcsa történet Empty Re: Egy furcsa történet

    Témanyitás by James Runnel on Pént. Aug. 30, 2013 9:21 pm

    Úgy tűnik, hogy kicsit elszámoltam magam abból következtetve, hogy nemsokkal a lándzsa után egy nyílvessző is érkezik fogadtatásképpen. Ám nem marad sok időm arra, hogy gondolkozzak, ugyanis lándzsás ellenfelem rohamozni kezd, és megpróbál felnyársalni, ami elől még éppen, hogy félre tudok ugrani, de nem hagy fel gyilkos tervével, és a lándzsát egyszerű botként használva kezd el vele támadni, miközben az íjász muksó továbbra is zápor alatt tart, egyedül társára ügyel. Próbálok úgy helyezkedni, hogy ellenfelem folyamatosan takarjon, így a nyilak se találhassanak el, s közben próbálom védeni a csapásokat, meg a mégis megközelítő nyilakat. Még reagálni is alig van időm, mire egy lány lép mellém, nagyon is jól látszódik, hogy nem ember, aztán valamit magyaráz arról, hogy beszélgetés előtt intézzük el őket, aztán átvállalja a guggoló figurát. Láthatóan nem csak egyedül jött, mert három nagymacska is támadásnak indul amikor kilövi az első nyilat a lány, én pedig így nyugodtabban foglalkozhatok lándzsás barátunkkal. Arcomon semmilyen érzelem sem tükröződik, csupán az unott, és komor arckifejezésemet láthatja aki most rám néz. Próbálom mostani ellenfelemet is kifigyelni, hogy vajon megint olyan lesz-e a harc, mint korábban, vagy most több a támadási felület, vagy sem. Az a gond, hogy ha bottal harcol lehet egyaránt gyors, és lassú is, attól függően, hogy közelről, vagy távolról próbál meg támadni. Egyik csapását követően, ha oldalamra üt, hagyom, hogy nagyjából betaláljon, persze nem akarom, hogy komolyabb bajom legyen, ezért a kardomat úgy helyezem, hogy megállítsa a fegyvert, viszont eléggé közel kerüljön hozzám ahhoz, hogy elkaphassam azt, majd megpróbálom megtalpalni ellenfelemet, kirántva kezéből a lándzsát. Ha ez sikerül, egyszerűen a földre hajítom, és meglendítem felé a kardomat. Azért nem ment ki a fejemből, a korábban mellém hajított lándzsa sem, és megpróbálok ügyelni arra, hogy se azt, se a földre dobottat ne tudja megszerezni. Ha nem is tudom lefegyverezni, annak ellenére, én is megindítok felé több, a kard mérete ellenére eléggé gyors csapást, hátha valamelyik eltalálja.


    _________________
    Eléggé csendes, és antiszociális személyiség. Nem kedveli túlzottan a vérfarkasokat, viszont ok nélkül nem provokálja őket csak azért, hogy megpróbálhasson megverekedni egyel. Hátán mindegy, hogy hova megy ott van az egyélű, nagyjából vele egymagasságú széles kardja, amiről könnyedén fel lehet ismerni őt. Ha arcát nézik, akkor nem túl sok mindent bírnak leolvasni róla, hiszen szinte mindig ugyanolyan unott arckifejezést vesz fel. Nem nagyon szokása mások dolgába beleavatkozni, csak ha már belekeverték. Kardja nem teljesen hétköznapi, bár ez már méreteiből is látszódik, viszont amikor készítették a fémet ezüsttel is ötvözték, kifejezetten a vérfarkasok miatt, és persze, hogy ne csorbulhasson ki olyan könnyedén, mintha csak ezüstből lenne. Nem beszélve az anyagköltségéről sem.
    Gyakorló mesélő
    Gyakorló mesélő

    Egy furcsa történet Empty Re: Egy furcsa történet

    Témanyitás by Gyakorló mesélő on Szomb. Szept. 28, 2013 2:41 pm

    * Mikor a lándzsás csávó el akarja találni Jamest, a srác képes elkapni a lándzsát és egy csapás sorozatot indítani melynek következménye az, hogy ellenfele a földre kerül, úgy, hogy egy kard szegeződik rá.* - KEgyelmezz Uram és bármit megadok neked, gazdagság, hatalom kell? Én megadhatom. * Az elf lány ezt meghallja és csak ennyit mond visszatértében a fiúnak.* Az íjász már halott. De én a helyedben nem fogadnám el. Tuti, hogy átver. * Aztán kivárja a fiú döntését. Neki teljesen mindegy a fiú, hogy dönt. HA döntött utána kezet fog vele és bemutatkozik.* Gasthramy vagyok. Harcos lány. a Mi törzsünk feladata ezeket az "isteneket" a saját falujukban tartani, sajnos a mostani vezetőjük átvert minket és ne sokan maradtunk. Ráadásul a falum népéből zombit csinált így én és pár barátom vagyunk az egyedüli élők a csapatból. HA segítesz kinyírni a főistent. A népem nagyon hálás lesz neked akárcsak én. * mondja aztán elindul előre, egyenesen a "főisten sátrához". Ám mielőtt belépne a sátor ajtaján egy nyílvessző sorozatot ereszt a sátorajtóba. Majd int egyet a srácnak a fejével, hogy ő is lépjen be.*
    James Runnel
    James Runnel
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Egy furcsa történet Empty Re: Egy furcsa történet

    Témanyitás by James Runnel on Szomb. Szept. 28, 2013 3:10 pm

    A lándzsás rohadék egyik csapásánál sikerül elkapnom a fegyverét, és a földre terítenem. Amikor torkához szegezem a kardomat, hamar elkezd vinnyogni, és mindenfélét ígérgetni nekem. Közben a lány is lerendezi a másikat, és ő is beszél egy sort, hogy ne fogadjam el az ajánlatát a másiknak. Tekintetem visszavándorol a fickóra, majd egy félmosolyt eleresztve, a földbe szúrom mellette a kardomat, és egy könnyed mozdulattal megragadom a feje két oldalát, hogy kiegészítsem a mosolyomat, enyhén őrült vigyorgásba váltva, és eltörhessem a nyakát. Mikor ezzel végeztem, felállok, és megragadva a kardom markolatát a lány után indulok, aki megsorozza az egyik sátor bejáratát, miután tartott egy kis monológot, aztán belépett a sátorba, jelezve fejével, hogy kövessem. Lustaságomból kiindulva, nem nézem meg alaposabban a helyet, csak egyszerűen áthaladok a megtépázott bejáraton, kardomat magam után vonszolva, hogy levadászhassuk azt az egyetlen egy rohadékot, akinek még nem volt alkalmam ki X-elni a fejét a fényképen.


    _________________
    Eléggé csendes, és antiszociális személyiség. Nem kedveli túlzottan a vérfarkasokat, viszont ok nélkül nem provokálja őket csak azért, hogy megpróbálhasson megverekedni egyel. Hátán mindegy, hogy hova megy ott van az egyélű, nagyjából vele egymagasságú széles kardja, amiről könnyedén fel lehet ismerni őt. Ha arcát nézik, akkor nem túl sok mindent bírnak leolvasni róla, hiszen szinte mindig ugyanolyan unott arckifejezést vesz fel. Nem nagyon szokása mások dolgába beleavatkozni, csak ha már belekeverték. Kardja nem teljesen hétköznapi, bár ez már méreteiből is látszódik, viszont amikor készítették a fémet ezüsttel is ötvözték, kifejezetten a vérfarkasok miatt, és persze, hogy ne csorbulhasson ki olyan könnyedén, mintha csak ezüstből lenne. Nem beszélve az anyagköltségéről sem.
    Gyakorló mesélő
    Gyakorló mesélő

    Egy furcsa történet Empty Re: Egy furcsa történet

    Témanyitás by Gyakorló mesélő on Csüt. Okt. 31, 2013 8:25 pm

    * Amikor az utolsó előtti hamis istent is megölte és elindul a sátor felé, a sátorból egy sikítás hallatszik majd mikor belép észreveheti, hogy a nőt elfogta az utolsó hamis isten és egy kést szorít a torkához.* - Egy rossz mozdulat és elvágom a lány torkát. * mondja a szörny és közben elkezd haladni James felé azt várva, hogy a másik meg elkezd hátrálni ám ekkor egy zombi ugrik rá az Istenre aki hirtelen elengedi a lányt aki meg ezt üvölti Jamesnek: * - A zombik barátok őket ne bántsad csak emiatt a hamis isten miatt alakultak át zombivá. * mondja a csaj és már lő is egyet a hamis isten felé de az mellé talál és feldühödve neki ront Jamesnek, hogy előbb a sráccal végezzen, aztán a lánnyal már azt tehessen amit akar. * Úgyse bírsz engem legyőzni halandó. * Azzal nekirohan a srácnak és feldönti őt, hogy bírkózással és ökölharccal döntsék el ki a jobb.*
    James Runnel
    James Runnel
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Egy furcsa történet Empty Re: Egy furcsa történet

    Témanyitás by James Runnel on Pént. Nov. 01, 2013 1:19 pm

    Alig hogy végzek ezzel, és elindulok a sátorhoz, a lány már sikoltozni is kezd.
    ~Ez aztán egy nagyon fárasztó alak...~
    Suhan át agyamon a gondolat, miközben belépek egy sóhajtás kíséretében a sátorba. Valahogy nem lep meg a dolog amit látok. A lányt elkapta az utolsó célpont, és most egy kést fog a nyakához. Rövid monológjára csak megvonom a vállamat. Ez komolyan azt hiszi, hogy foglalkozok én azzal a lánnyal. Mily tudatlan. Mily szánalmas. Amikor viszont egy zombi kerül elő és a csókára támad picit persze meglepődök, bár kívülről úgysem látszik ez. Viszont elejti a lányt, és nekem esik a fickó, a csaj meg valamit ugat, hogy a zombik barátok. Mintha az lenne a legnagyobb gondom, hogy bántsam-e a zombit vagy sem, amikor ez az alak sikeresen fellökött, és puszta kézzel akar harcolni. Az ütéseit könnyedén védem ki, hála egyik önvédelmi technikának mit tanultam. Szerencse, hogy abban nagy hangsúlyt fektettek a földharcra is. Ahogy kényelmesen elfekszek a földön, és védem ki az ütéseit, ásítok egy szép hosszút, végül megragadom az egyik kezét, és egy gyors mozdulattal nem csak, hogy leviszem magam mellé, hogy fölé kerüljek, de még egy nagyot reccsentek is rajta, hogy a keze könyökből roppanva enyhén derékszögben a rossz irányba álljon.
    - Unalmas vagy.
    Vetem oda neki, miközben ököllel rácsapok az imént eltört kézre. Jó a pusztakezes harc. Szeretem is, főleg mert, ha nem olyan az illető, ki meglehetősen gyorsabban tud mozogni nálam, mint például egy vámpír, akkor könnyedén helyt tudok állni. És bár, a farkasoknak sem kis ereje van, ugyan ezen technikának köszönhetően ott sem vagyok túlzottan nagy hátrányban. Nekik is ugyan úgy fáj minden, mint a sima embereknek. És már rég tudom a megfelelő pontokat, hogy hol kell eltalálni valakit a lehető legnagyobb fájdalom elérése érdekében. Egyik kezemmel megragadom a torkát, másikkal pedig a még ép kezét. Miközben lábairól sem feledkezve meg próbálok úgy elhelyezkedni rajtuk, hogy azokat is kellően letudjam szorítani annyira, hogy, ha rúgkapálni próbálna akkor sem menne semmire. Közben torkára próbálok egyre nagyobb szorítást kifejteni.


    _________________
    Eléggé csendes, és antiszociális személyiség. Nem kedveli túlzottan a vérfarkasokat, viszont ok nélkül nem provokálja őket csak azért, hogy megpróbálhasson megverekedni egyel. Hátán mindegy, hogy hova megy ott van az egyélű, nagyjából vele egymagasságú széles kardja, amiről könnyedén fel lehet ismerni őt. Ha arcát nézik, akkor nem túl sok mindent bírnak leolvasni róla, hiszen szinte mindig ugyanolyan unott arckifejezést vesz fel. Nem nagyon szokása mások dolgába beleavatkozni, csak ha már belekeverték. Kardja nem teljesen hétköznapi, bár ez már méreteiből is látszódik, viszont amikor készítették a fémet ezüsttel is ötvözték, kifejezetten a vérfarkasok miatt, és persze, hogy ne csorbulhasson ki olyan könnyedén, mintha csak ezüstből lenne. Nem beszélve az anyagköltségéről sem.

    Ajánlott tartalom

    Egy furcsa történet Empty Re: Egy furcsa történet

    Témanyitás by Ajánlott tartalom


      Pontos idő: Csüt. Feb. 20, 2020 5:44 pm