Fyron Akadémia

Vámpírok, vérfarkasok, angyalok, démonok, emberek, lidércek, nimfák, nekromanták, nixék és valanok... Szövetségek, harcok. Légy részese ennek a kalandnak, ahol Te döntöd el, melyik oldalon állsz!


Az oldal bezárt. Régi tagok: nyugodtan játszhattok itt, néha mi is fogunk, de magát az oldalt nem visszük tovább aktívan.

    Szabadtéri gyakorlópálya

    Anonymous
    Vendég
    Vendég

    Szabadtéri gyakorlópálya - Page 2 Empty Re: Szabadtéri gyakorlópálya

    Témanyitás by Vendég on Pént. Júl. 20, 2012 4:14 pm

    *Ilyesmi vagy sem, bizony ez jól esett Gaeának. Elnyom egy mosolyt (nem vigyort!) amolyan büszke magára félét, majd nézi ahogy telepedik szemközt vele. Szuper. Így legalább láthatja a szemeit, a reakcióit, a pupillája rezdüléseit. Ha valóban vámpír, ez sosem árt. Nem az a kimondottan ügyes vadász, és tehetsége sem sok, de egyet megtanult Benjamintól anno (Bár ezt sem a fiú mutatta, csak lopva elleste) hogy figyelje a szemüket mert az többet elárul, mint a szájuk.* - Igen alakváltó. Méghozzá a legmagasabb szintig ha lehet ilyet mondani. *Nyújtja ki a lábait, majd keresztbe fekteti őket egymáson, és csillogó szemekkel figyel. Igyekszik nem pislogni. A vámpírok igen gyorsak. Ha meg akarná támadni, (bár idáig már megtette volna) talán lenne némi esélye ha kiszúrja előtte annak szemében. De amúgy fene gyorsak. És mi tagadás, amiken ő keresztül ment nem is lehet felróni a vörös hajú csajnak, hogy ennyire óvatos. Éld túl 23 Lidérc bosszúszomjas összefogott támadását egy éjszakán át hajnalig, és megtudod, miért ilyen ez a Cameosos csaj. Nem volt könnyű dolga. Két diákit így is elvesztett. És nem rajta múlott a végén, hogy nem lett több áldozat.* - Ha szeretnéd, szívesen megmutatom hogyan változom sárkánnyá, vagy húzok nyúlcipőt. *Kacsint, elfedendőn a belső feszültséget, és hogy egyben jelezze is, hogy ha a Fényházasnak útban van, inkább odébb áll szívesen, mint hogy keresse a bajt. No igen. Egy Vámpír a Fény Házában, míg egy Angyal a Kardok Házában. Furcsa felállás, de így is lehet.*
    Nicole Brise
    Nicole Brise
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Szabadtéri gyakorlópálya - Page 2 Empty Re: Szabadtéri gyakorlópálya

    Témanyitás by Nicole Brise on Pént. Júl. 20, 2012 4:24 pm

    - Huh... majd inkább máskor, köszi. *Mosolyog rá mostmár őszintébben. Inkább maradjon az eredeti alakjában - bár, jelenleg nem fél attól, hogy rá fog támadni. Elvégre angyal, és nem úgy tűnik, hogy a gonosz fajtából való... Szóval úgy döntött, nem fog tőle tartani. Ha mégis megtörténne a baj, akkor amíg az eredeti alakjában van, biztos benne, hogy fölébe tudna kerekedni. Sárkányként viszont... már nem annyira biztos benne. Azt viszont észreveszi, hogy őt is folyamatosan szemmel tartják, annyira, hogy a vele szemben ülő lány még csak pislogni sem mer. Erre ismét zavarba jön kissé. Na igen, tisztában van vele, hogy a legtöbb vámpír csak a kaját látná benne, de... ő nem olyan, mint a legtöbbjük.* - Nem foglak megtámadni. Már kajáltam ma. *Próbál viccelődni, kivillantva tűhegyes szemfogait. Aztán komolyabban hozzáteszi.* - De tényleg. Én nem vagyok olyan, mint a többiek. Nem szeretek embereket ölni. Igazság szerint jobban örülnék, ha én is az lehetnék. *Von vállat, az utolsó mondatánál pedig, talán mert ismét zavarba jött, talán az emlékek miatt, még erősebben kiérződik francia akcentusa.*


    _________________
    Nicole, nos, ő egy olyan vámpír, aki sosem akart azzá válni, ami. Tizenegy évesen változtatták át, csupán azért, mert megmentette a húgát a biztos haláltól. Gyilkolni tanították és kényszerítették, azonban ő megszökött - s most a Fyronban próbálja magában újra fellelni a fényt, és kész harcra kelni vámpír énjével is, hogy megtalálja azt.

    Jesmon Helar és Chris Acerlot cseppet sem átlagos vámpírlánya
    Anonymous
    Vendég
    Vendég

    Szabadtéri gyakorlópálya - Page 2 Empty Re: Szabadtéri gyakorlópálya

    Témanyitás by Vendég on Pént. Júl. 20, 2012 4:42 pm

    *Hamar eloszlatják a gyanakvását. No igen, mire jó még a vámpír lét ha nem arra, hogy tudni lehet, mikor mire gondol a másik. A mázlista. Amikor azonban a vele szemközt ülő mentegetőzni kezd, oldalra biccentett fejjel vissza kérdez.* - Hogy mi lennél inkább? Kaja?!? *Kerekednek ki a szemei. Ha akarja vegye nyugodtan viccnek a másik, de komolyan kérdezi. Mi is akar lenni a másik? Halott ember? Vagy gyilkos vámpír? vagy kaja? A zavart viselkedés (mármint zavarban van a másik azt látja) kissé számára nem egyértelműsíti, hogy mire is célzott a Fényházas. De hogy miért nem tudja a nevét, ...? No igen. Ezt érdemes lesz kideríteni, ha már egyszer nincs útban, és úgy tűnik beszélgetni is szeretne vele, akkor térhetnének is akár a következő lépcsőfokra. A vámpírokat eddig úgy ismerte, hogy amelyik nem akart vele szóba állni, az nem is állt. Az vagy lelépett, vagy erre felszólította Gaeát, szóval ... ideje bemutatkozni.* - Amúgy Gaea Nephele vagyok. *Mutatkozik be, de kezet inkább nem nyújt. Hátha desszertelne csaj. És mit kajáltál ma? ... Akarta volna kérdezni, de inkább nem kíváncsi rá mit eszik itt egy vámpír és hogyan. Örül, hogy az itteniek nem nézik vérbanknak a házában velük együtt hálótermező vámpírok és nyugodtan merhet aludni esténként. Szóval inkább nem kíváncsi. Mint ahogy arra sem, milyennek tarthatja az angyalvért egy vámpír? Édes? Mézes? Mérges??? ... Csúnya dolgok ezek, és mivel pislogni is kell, csak reménykedik tovább és megdörgöli a szemeit. Hálás a tündéreknek hogy vissza kapta a testét, de nem sokat aludt az éjféli visszaváltozásig. Bár még mindig kinyírná aki ezt tette velük. Utána pedig mint akit kiütöttek hajnalig aludt csak. Aztán edzés, és ... kidőlés itt. Most hulla fáradt. Van is rá oka. Közben pedig Yant, Liliyát, és Georgot is hiányolja. Benjit szándékosan NEM. Na jó, csak kicsit. A kis árulót. Azóta fúj rá, amióta cserét kötött a vámpírokkal. Azóta fujjog a fajtájukra, bár igazság szerint pont hogy ezért a tettükért nem tudja őket tenni sem sehova. Életet mentő vámpír? Mintha egy angyal írta morbid gyerekmese lenne.*
    Nicole Brise
    Nicole Brise
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Szabadtéri gyakorlópálya - Page 2 Empty Re: Szabadtéri gyakorlópálya

    Témanyitás by Nicole Brise on Pént. Júl. 20, 2012 4:54 pm

    *Nem tudja, Gaea mire gondol, hiszen ő nem halandó ember, hanem angyal, s bár nem teljesen zárt előtte az agya, nem tud olvasni a gondolataiban, ahogy azt egy emberrel tehetné. A lány hitetlenkedésére felvonja a szemöldökét, nem igazán tudja hova tenni a dolgot.* - Igen. Szerinted mégis mi a jó ebben? Hiszen legfőbb vágyam, hogy minél több ártatlan embert megöljek. És ez... ez kiolthatatlan, bármennyire is küzdök ellene. Nem mondhatok ellent annak, ami vagyok, bármennyire is szeretném megtagadni a létezésem formáját. *Hangja fagyos, érzelmeknek nyomát sem lehet bennük találni. Ha valamit, hát azt megtanulta, hogy hogyan rejtse el őket a színfalak mögé.* - Igen. Kaja akarok lenni. Pontosan. *Hogyha kívánhatna egyet, hát az az lenne, hogy soha ne változtatták volna át. Hogy megint a normális életét élhesse... Vagy legyen halott ő is, mint az apja. Legalább a húga életben van... ha még... Nem, erre gondolnia sem szabad. Már ezerszer megtiltotta magának. Mostmár nincs közük egymáshoz, és nem is lehet, soha többé. Vesz egy mély levegőt, majd lassan kifújja, hogy megnyugodjon. Már megint felerősödött a hangjában az akcentus. Azonban ismét eltűnik, amikor a bemutatkozásra felel.* - Nicole Brise vagyok. Szólíts csak Nicolenak... *Toldja meg ismét egy halvány mosollyal. Bár a nevének angol változata is van, ő franciásan ejti ki, hiába szokott hozzá, hogy rajta kívül senki más nem használja így. Nem is túl nagy a különbség - annak, aki nem francia. Ami pedig az angyalvért illeti... még sosem kóstolta. A mestere szerint tilos nem emberi lény véréből inniuk. Ő pedig még nem próbálta ki.*


    _________________
    Nicole, nos, ő egy olyan vámpír, aki sosem akart azzá válni, ami. Tizenegy évesen változtatták át, csupán azért, mert megmentette a húgát a biztos haláltól. Gyilkolni tanították és kényszerítették, azonban ő megszökött - s most a Fyronban próbálja magában újra fellelni a fényt, és kész harcra kelni vámpír énjével is, hogy megtalálja azt.

    Jesmon Helar és Chris Acerlot cseppet sem átlagos vámpírlánya
    Anonymous
    Vendég
    Vendég

    Szabadtéri gyakorlópálya - Page 2 Empty Re: Szabadtéri gyakorlópálya

    Témanyitás by Vendég on Pént. Júl. 20, 2012 5:15 pm

    *Ha gondolatolvashatna, most sokkal nyugodtabb lenne. De így, ... még benne van az emberi része. Még benne van, hogy a vámpír az ő fejében képes erre. Még benne van, hogy ő is lehet préda. És még benne van sok minden más is. De látva a másikban a keserűséget és a fájdalmat, elszomorodik. Nem akarta hogy keserű és fájdalmas emlékek lepjék el a lányt. Nicolen látja, hogy nem tudott megbékélni azzá amivé lett úgy mint ahogy ő sem. Halkan bocsánatot is kér érte.* - Sajnálom. Nem tudtam. *Arcára szégyenkezés pírja kúszik fel, szemeibe halvány esdeklés. Nem színészet, igazi!* - Azok a vámpírok akiket én ismertem büszkék voltak fajtájukra. Még a páromat is magukhoz csábították. *Mondja ki az utolsó mondatot már olyan halkan, hogy Nicole éppen hogy hallhatja. Közelben nincs semmilyen zaj, ami tehetne ellene, hogy ne így legyen. De semmi pénzért nem rejtegetné ezt a sebet. A levegőztetés a sebek legjobb gyógyszere ezt Gaea már megtanulta. Akkor gennyedzés nélkül gyógyulni képes mindig. Fáj, igen. Az árulás a legjobban. Az árulás, hogy nem kérte ki a véleményét, nem vele beszélte meg ezt Benjamin. Egyszerűen ott hagyta miután az ottani klán feje meggyógyította valamilyen szerrel. Már amennyire ezt tehette persze. Béna Vérmágia! Ostoba Vámpírmágia. Azóta persze sok minden változott. És lám, már van egy Lidérc öcsikéje, és együtt alszik egy hálóban egy Vérfarkassal és egy Lidércvadásszal! Még a végén vámpír is kerül a baráti terítékre? Mosolyogva igyekszik hát elterelni a témáról a dolgot.* - Szóval Nicole? Szép név! Olyan furcsa az akcentusod. Csak nem ... gall? *Szándékosan nem mond franciát, miközben huncutul ráncolja az orrát, és kicsit biccentett fejjel kérdezi.*
    Nicole Brise
    Nicole Brise
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Szabadtéri gyakorlópálya - Page 2 Empty Re: Szabadtéri gyakorlópálya

    Témanyitás by Nicole Brise on Pént. Júl. 20, 2012 5:32 pm

    *A sajnálkozásra valamennyit felenged a fagyos tartózkodás a szemében, de válaszolni nem válaszol, ehelyett maga elé fordítja tekintetét, és ujjával firkálni kezd a homokba. Aztán, mikor a másik folytatja, ő is felpillant. Szerelem... igazából sosem ismerhette meg. Azonban a szeretetet ismeri, és így át tudja érezni a lány fájdalmát. Mégsem szólal meg, nem tudja, mit kéne ilyenkor mondani. Csak a szemében csillogó részvét jelzi, hogy nem hagyta hidegen a dolog. Most pedig úgy érzi, ő is adós maradt a titkával... Nem tudja senki, de nem azért, mert nem mondta volna el, hanem mert nem volt kinek. Hát most van.* - Az én apámmal egy vámpír végzett. Engem pedig ő változtatott át, és... *Itt elakad, nem igazán tudja, hogyan fogalmazza meg a dolgot. Szemei előtt leperegnek az emlékei róla, azok az éjszakák, amikor megverte és megalázta. Csukott szemmel, lassan megrázza a fejét, és végül csak ennyit mond, hangjában az elmúlt és még jelenlevő fájdalom egyértelmű jeleivel:* - Megszöktem. *Aztán kinyitja lassan a szemét, halványan elmosolyodik.* - Most pedig itt vagyok. *Aztán mindketten csöndben vannak egy darabig, s végül a bemutatkozás után a vörös hajú lány tesz fel neki egy kérdést.* - Francia. *Válaszol, örülve, hogy semleges témára terelődik a szó.* - Ott nőttem fel, csak később költöztünk Londonba. *Teszi még hozzá magyarázatképp.* - Te honnan származol? *Nem cseng neki ismerősen a név, nem tudja hova tenni sehogy sem. Minden esetre örül, hogy nem vesztette el teljesen a társasági kapcsolatokhoz fűződő képességeit. Sőt... az arcjátékból való olvasás is remekül megy neki, még mindig. Persze lehet, hogy ehhez vámpír valója is hozzájárul valamelyest.*


    _________________
    Nicole, nos, ő egy olyan vámpír, aki sosem akart azzá válni, ami. Tizenegy évesen változtatták át, csupán azért, mert megmentette a húgát a biztos haláltól. Gyilkolni tanították és kényszerítették, azonban ő megszökött - s most a Fyronban próbálja magában újra fellelni a fényt, és kész harcra kelni vámpír énjével is, hogy megtalálja azt.

    Jesmon Helar és Chris Acerlot cseppet sem átlagos vámpírlánya
    Anonymous
    Vendég
    Vendég

    Szabadtéri gyakorlópálya - Page 2 Empty Re: Szabadtéri gyakorlópálya

    Témanyitás by Vendég on Pént. Júl. 20, 2012 5:49 pm

    *Szörnyű hallani, min mehetett keresztül a lány. Akarata ellenére változtatták azzá ami, miközben igyekszik nem feledve a múltat erőt meríteni a fájdalmából. Nem egyszerű. Jól jött hát a témaváltás. A franciára vigyorogva viccelődni kezd.* - Tudtam! Úgy tudtam! De hogy nem gall, ... Na tessék! *viccelődik vigyorogva, majd csak annyit mond a saját hovatartozására enyhén meghajtva magát ültében.* - Egy újgazdag Bulgáriait láthatsz személyemben. És hogy miért tudok ilyen jól angolul? Nos azt annak köszönhetem, aki taníttatott. Maga után engem szánt a karosszékébe. *Hát na jah, neki nincs akcentusa. Szinte többet beszélt tíz éves korától iskolás koráig angolul, mint bármilyen más nyelven. És nem egy nyelven ért és beszél. És ha nem erre gondolt a lány? A származást másként is lehet bemutatni. Akár családfával, család-bokorral vagy kutyabőrrel, ... de leginkább sehogy. Mostanában bárhonnan jöttél ott a kivetnivaló. hogy miért ez és nem az az illető. Ami pedig a társasági kapcsolatokat illeti, talán valahol érzi Gaea, ha érzi egyáltalán, hogy Nicole próbálkozik, de mivel igyekszik hogy mindketten jól érezzék magukat, elereszti a füle mellett, szándékosan nem veszi észre ha a másik zavart, mert nem biztos benne, hogy úgy kell e ahogy.*
    Nicole Brise
    Nicole Brise
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Szabadtéri gyakorlópálya - Page 2 Empty Re: Szabadtéri gyakorlópálya

    Témanyitás by Nicole Brise on Pént. Júl. 20, 2012 6:04 pm

    *A másik viccelődésére finoman elmosolyodik. Nem jár még ott, hogy feltétel nélkül elengedje magát. Dehát.. Ez van. Majd talán meg fognak változni a dolgok, de egyelőre biztosan nem. Egyelőre túl közel áll hozzá a fájdalom, túl sokat átélt. Még nem tud felejteni, ahogyan azt sem tudja, hogy kicsoda ő. Így hát nem csoda, hogy nem tudja, hogyan viszonyuljon a hozzá közeledőkhöz, vagy azokhoz, akihez ő akarna közeledni. Aztán megtudja azt is, hogy a vele szemben ülő lány bolgár származású, amire ismét csak bólint egyet. Nem járt még ott - ahogyan máshol sem, Franciaországon kívül. Az Egyesült Királyságot viszont szépen bejárta, csak hát... nem a látnivalókért. Hogy milyen karosszék, arra nem kérdez rá, nem szeretne a lány magánéletébe ennyire belemászni. Meg amúgy is, amióta ideért, nem aludt semmit, meg előtte is csak egy-két órákat a félelem miatt, hogy Marc megtalálja. Szóval hiába vámpír, neki is kell az alvás, aminek most jött el az ideje... Most, hogy már nem fél, hogy bármelyik bokorból rátámadhatnak. Viszont néhány óra alvásra igencsak szüksége lenne, szóval lassan feltápászkodik és leporolja a homokot a nadrágjáról.* - Köszönöm a beszélgetést, viszont én most azt hiszem, pihenek egy kicsit. Csak tegnap érkeztem, és hát... hosszú volt az út. *Nem fejti ki bővebben, inkább gyorsan visszarakja az íjat és a nyilakat a helyükre, majd int az angyalnak.* - Köszi mégegyszer... Szia. *Mosolyog rá, immár valamivel szélesebben, majd elsiet a kijárat felé, de ezúttal csak sima, emberi tempóban.*

    //Köszönöm a játékot! Very Happy//


    _________________
    Nicole, nos, ő egy olyan vámpír, aki sosem akart azzá válni, ami. Tizenegy évesen változtatták át, csupán azért, mert megmentette a húgát a biztos haláltól. Gyilkolni tanították és kényszerítették, azonban ő megszökött - s most a Fyronban próbálja magában újra fellelni a fényt, és kész harcra kelni vámpír énjével is, hogy megtalálja azt.

    Jesmon Helar és Chris Acerlot cseppet sem átlagos vámpírlánya
    Liliya Antonov
    Liliya Antonov
    .::Őrző: Erethon::.
    .::Őrző: Erethon::.

    Szabadtéri gyakorlópálya - Page 2 Empty Re: Szabadtéri gyakorlópálya

    Témanyitás by Liliya Antonov on Hétf. Aug. 13, 2012 10:41 pm

    *Igen, ilyen késői órán még mindig van, aki kint tartózkodik a pályán. Méghozzá egy tiszta feketébe öltözött alak, akinek csak a szőke haja világít a félhomályban. Hosszú, fekete nadrágja és fekete kapucnis pulcsija, melynek kapucniját ezúttal a fejére húzta okozza azt az érzést, hogy csupán pár szőke, csillogó tincs lebeg az éjszakában. Direkt nem kapcsolt világítást, éppen azért jött ide, hogy viszonylag sötétben gyakorolhasson. Csak a kastélyból és a birtok többi részéről ideszivárgó fény, meg a csillagok miatt látni valamit mégis. Mégpedig a lány halványan körvonalazódó alakját, a halvány fényben csillogó haját, valamint a katana élét, ahogy megcsillan, amint végül megmozdítja. Ugyanis eddig egészen mozdulatlanul állt, szemben egy szintén mozdulatlan bábuval. Azonban ekkor a kard halványan fényleni kezd a kezében (ezt amúgy csak ő látja, más nem), és hirtelen, emberi szem számára tulajdonképpen követhetetlen sebességgel megindul előre, és elhaladva a bábu mellett lemetszi annak az egyik kezét, majd bemutat egy tökéletes előre szaltót. Aztán, megfordulva, egy pillanatra láthatóvá válik az esetleges külső szemlélők számára is, de csak egy darabig, mert ismét elindul, ezúttal a bábut ugorja át nekifutásból, közben lefejezve, majd egy bukfenccel érkezik meg. Ezt a mozdulatsort gyakorolja már egy ideje, de ismét nem sikerült tökéletesen, ha a bábu esetleg egy vámpír lett volna, simán elkapja a levegőben. Túl sokat várt. Bosszúsan fordul vissza az élettelen test felé, ami erre repül hátrafelé egy jó tíz métert, a fej, a kar és a test egymástól pár méterre, tompa puffanással csapódik a földbe. Majd a szőke lány bosszúsan csúsztatja vissza a katanát a tartójába, és a pálya széléhez lépdelve felemel egy műanyag kulacsot, hogy aztán nagyokat kortyolva igyon belőle. Még nincs itt sok ideje, alig egy órája, de kezd fáradni... Hiába, az energia felhasználása mindenképpen elvon a sajátjából. Bár egyre kevesebbet, de még mindig hamar elfárad.*


    _________________
    Kevesen vannak, akik elmondhatják, hogy egyetlen egy esemény megváltoztatta az egész életüket - de Liliya közéjük tartozik. Ha akkor, csaknem négy éve nem iratkozott volna be egy bentlakásos iskolába, talán teljesen másképp alakult volna az élete. Az elmúlt négy éve olyan volt, akár egy keskeny, erdei ösvény, amiről nem tudod, hova vezet, mégis tudod, hogy végig kell menned rajta. Volt része szenvedésben és örömben, könnyekben és nevetésben - megismert és elveszített barátokat, majd tanúja volt az összes rokona halálának, végül pedig olyan dolgokra kényszerült az univerzum megmentésének érdekében, amikre másképp talán sosem lett volna képes. Kiforgatták a személyiségét, megpróbálták elpusztítani a lelkét, de ő mégis felállt, és még mindig itt van, annak a személynek köszönhetően, akit ma már férjének nevezhet. Most pedig remélhetőleg végre célba ért - bár, mint tudjuk, az utazás sosem ér teljesen véget.

    Jesmon Helar (és Yan Antonov) sokat átélt negyed-démona
    Anonymous
    Vendég
    Vendég

    Szabadtéri gyakorlópálya - Page 2 Empty Re: Szabadtéri gyakorlópálya

    Témanyitás by Vendég on Hétf. Aug. 13, 2012 10:51 pm

    *A pálya túloldaláról a mozdulatsor, és a pálya oldalára való levonulás után jól hallható, taps reppen a lány felé. A túloldalt egy magas, vékony női alak áll, mellette egy jókora kutyafélével. Majd a hang ami a taps után jön, egy jól ismert hangszín. Nem más mint Jana.*
    - Szép. De mit kezdesz akkor, ha nincs erőd a képességből, és már kifáradtál? Hogy küzdesz akkor, ha már nem tudsz gyorsaságot, és magas mozdulatokat használni? Na ezt mondd meg nekem Liliya.
    * Szólal meg, majd bevonul a pályára, és megáll egy újonnan megjelent bábuval szemben. A katanát kihúzza, és csak áll, némán, csöndben a figura előtt.*
    - A válasz egyszerű. Nem mozogsz sokat. Csak kitérsz ha kell. Nem végzel felesleges mozgást.
    *Azzal egy előre csúsztatott lépéssel, és természetes, ám szinte követhetetlen sebességgel csap le, és a bábu ketté hullik, a földön, ferde vágással a testén, a nyakától a derekáig.*
    - Tedd le a kardot, és vedd fel a bogut.
    * Int a pálya végében álló kendó felszerelések felé. Majd ő maga is megindul arra.*
    - A katanára ma nem lesz szükség. Ismét elővesszük a bambuszkardokat.
    * Közli komolyan.*
    - Meg kell tanulnod felesleges mozdulatok, és felesleges gondolatok nélkül küzdeni.*
    Liliya Antonov
    Liliya Antonov
    .::Őrző: Erethon::.
    .::Őrző: Erethon::.

    Szabadtéri gyakorlópálya - Page 2 Empty Re: Szabadtéri gyakorlópálya

    Témanyitás by Liliya Antonov on Hétf. Aug. 13, 2012 11:33 pm

    *Ahogy leereszti az üres kulacsot, halk tapsot hall a pálya másik vége felől. Ahogy arrafelé fordul, eldobja a kezében tartott víztárolót, majd a közeledő lány felé fordul, immár félig-meddig mosolyogva. Na igen, ki más lenne az, mint Jana... És mi mást is mondhatna. Teljesen igaza van, ismét. Mint mindig, ha ilyesmiről van szó. Így hát Lil meg sem próbál vitatkozni.* - Nem tudom. Egyelőre örülök, hogy ezzel megyek valamire. *Mosolyodik el kissé fájdalmasan. Az utóbbi időben ugyebár nem sokat használta a katanát, így elég neki azokat a dolgokat feleleveníteni, amiket eddig megtanult. Főleg lőfegyvereket használt, meg mágiát. Így hát hálás is Janának, amiért ismét hajlandó kezelésbe venni. Pedig még csak nem is beszéltek róla ezelőtt. Lekötözi a katanát a derekáról, és lefekteti a többi cucca mellé a pálya szélén. Ugyanis ott hever még egy fekete mellény, meg az üres kulacs. Aztán ismét Jana felé fordul, és egy kissé közelebb lépve figyeli a mozdulatsort. Már amennyit lát belőle. Igen, még mindig képes rajta meglepődni... És úgy érezni, hogy ő sosem lesz képes ilyesmire. Önerőből biztosan nem, még a képességével is igen nehezen. Minden esetre az elismerését csak az elképedt tekintete fejezi ki, tudja jól, hogy Janát nem érdemes dicsérgetni... Tudja ő pontosan, hogy mire képes. Így hát csupán teszi, amit a másik mond, és felvesz egy bambuszkardot, majd mozdulatlanul megáll mellette. Valami belső boldogság önti el amiatt, hogy ismét tanulhat... Talán visszahozza a régi biztonságot és boldogságot. Amit akkor érzett. Azóta viszont... minden összedőlt körülötte. Mégis, mintha kezdene szépen lassan minden visszatérni a normális kerékvágásba. Csak áll, és némán bólint barátnője szavaira, várva, hogy mi következik ezután.*

    //FAGY//


    _________________
    Kevesen vannak, akik elmondhatják, hogy egyetlen egy esemény megváltoztatta az egész életüket - de Liliya közéjük tartozik. Ha akkor, csaknem négy éve nem iratkozott volna be egy bentlakásos iskolába, talán teljesen másképp alakult volna az élete. Az elmúlt négy éve olyan volt, akár egy keskeny, erdei ösvény, amiről nem tudod, hova vezet, mégis tudod, hogy végig kell menned rajta. Volt része szenvedésben és örömben, könnyekben és nevetésben - megismert és elveszített barátokat, majd tanúja volt az összes rokona halálának, végül pedig olyan dolgokra kényszerült az univerzum megmentésének érdekében, amikre másképp talán sosem lett volna képes. Kiforgatták a személyiségét, megpróbálták elpusztítani a lelkét, de ő mégis felállt, és még mindig itt van, annak a személynek köszönhetően, akit ma már férjének nevezhet. Most pedig remélhetőleg végre célba ért - bár, mint tudjuk, az utazás sosem ér teljesen véget.

    Jesmon Helar (és Yan Antonov) sokat átélt negyed-démona
    Anonymous
    Vendég
    Vendég

    Szabadtéri gyakorlópálya - Page 2 Empty Re: Szabadtéri gyakorlópálya

    Témanyitás by Vendég on Kedd Aug. 14, 2012 9:24 pm

    // Olvad //

    *Ami azt illeti, Jana gyors, és pontos. Noha emberi mértékkel, de a penge forgatására ez pontosan elég. Hiszen így is a tapasztalat és az, hogy kisgyermek kora óta tanulja a kardforgatást, hatalmas előnyt jelent. Lehet, hogy valaki képességekkel kompenzál... de így is kevés lehet, ha nem számolnak azzal, hogy Jana harc közben nem gondolkodik. A pálya szélén felveszi a vastag szövetzekét, és a hosszú széles szárú szoknyanadrágot, a hakamát, és a gi-t. Majd erre jön a Do, a mellvért, a Kote, a kesztyűk, és a Men, a sisak. Persze előtte segít Liliyára is ráadni a protektorokat. Majd megmarkolja a shinait. (Bambuszkardot)
    Előre csúsztatja a jobb lábát, teli talon állva rajta. Balja behajlítva hátrébb, a spiccén és a lábtő csontokon áll. Ahogy Liliya rápillant, azt az érzést kelti a lány, hogy ő onnan elmozdíthatatlan. Hogy konkrétan hozzá sem lehet érni. Pedig nem mozdul. Majd csak csinál előre hátra pár csúszó lépést, és pár térdig történő vágást a levegőben. Majd negyed fordulatok, és oldalas vágások. Bemelegít. Majd amikor ez megvan, akkor a lány felé pillant.*
    - Tanítottam neked a kendoból alapokat? Megtanítottam belőle az állást, és a lépéseket? Ha nem, akkor most mutatom. A jobb lábad legyen telitalpon. De éppen csak hogy érintse a talajt. Mintha egy papírlapon állnál. A bal lábad legyen beljebb hajlítva, és a spiccden, valamint a tappancs részen állj. Azzal lököd magad előre. Figyelj.
    *Azzal bemutatja a lépéseket.*
    - A kardod maradjon egyenes, és a testközépvonaladnál álljon. Mindig az ellenfél torkára mutasson. Így nem látja a pengéd hosszát. Ha közelebb lépsz, azt feltűnés mentesen teheted.
    *Közli halkan, miközben mutatja a dolgokat is Liliyának. Majd ha az próbálja, akkor a shinai hegyével igazítja a lábát.*
    - Kellőképpen esetlenül érzed magad?
    *teszi fel komolyan a kérdést. Ajkain sehol egy mosoly.*
    Liliya Antonov
    Liliya Antonov
    .::Őrző: Erethon::.
    .::Őrző: Erethon::.

    Szabadtéri gyakorlópálya - Page 2 Empty Re: Szabadtéri gyakorlópálya

    Témanyitás by Liliya Antonov on Kedd Aug. 14, 2012 9:52 pm

    *Na igen, van, hogy a tapasztalat és a tudás sokkal többet ér, mintha valaki képes az emberi sebesség tízszeresével mozogni. Mert hiába tesz így, ha az ellenfél képes előre kiszámítani a mozdulatait, vagy éppen az illető nem képes az ellenség mozdulatait előre látni, akkor nem a gyorsaság és az erő fog dönteni. Így van ez a legtöbb harcművészetben, és Lil kezd rájönni, hogy itt is. Mikor Jana felveszi a fura öltözéket, egy pillanatra meghökkenve megtorpan, de csak egy egészen rövid pillanatra, aztán nem szól egy szót sem, csak felveszi, amit a másik a kezébe ad. Már ha sikerül neki, ha nem, akkor Janának muszáj lesz segítenie. Aztán figyeli a lányt, és próbál nem törődni azzal, hogy mennyire kényelmetlen számára ez a szerelés. Próbál minden mozdulatot jól az eszébe vésni, majd várja az utasításokat. A kérdésre lassan ingatja a fejét, majd ha az elkezdi magyarázni neki, hogy mit tegyen, próbálja végrehajtani. Jobb láb elöl, de nem fekteti rá a testsúlyát... Bal hátul, behajlítva, spicc. Aztán a lépések. Még pislogni sem pislog, csak koncentrálva figyeli a bemutatót. Oké, elsőre nem tűnik túl bonyolultnak, de az élet már elég sokszor bebizonyította neki, hogy ha valami elsőre könnyűnek látszik, nagy valószínűséggel nem fogja beváltani a hozzá fűzött reményeket. Éppen ezért figyel ennyire. A felfogásával nincs baj, megjegyezte a mozdulatokat, már csak a végrehajtás a kérdés. Aztán felemeli a kardot is, remélhetőleg úgy, ahogyan Jana mutatta neki. Előre tartja, a képzeletbeli ellenfél torka felé, és egyenesen, amennyire csak tudja. Aztán kipróbál egy lépést, amit a lány mutatott neki. Körülbelül úgy érzi magát, mint aki mindjárt feldől, ráadásul még az egyhelyben állás is fárasztó ebben a pozícióban.* - Igen, azt hiszem, ez a megfelelő szó... *Pillant a lányra, de nem változtat a kiinduló helyzeten, bármennyire is szeretne végre normális pozíciót felvenni. Nincsen rossz kondiban, sőt... Bírni fogja.*


    _________________
    Kevesen vannak, akik elmondhatják, hogy egyetlen egy esemény megváltoztatta az egész életüket - de Liliya közéjük tartozik. Ha akkor, csaknem négy éve nem iratkozott volna be egy bentlakásos iskolába, talán teljesen másképp alakult volna az élete. Az elmúlt négy éve olyan volt, akár egy keskeny, erdei ösvény, amiről nem tudod, hova vezet, mégis tudod, hogy végig kell menned rajta. Volt része szenvedésben és örömben, könnyekben és nevetésben - megismert és elveszített barátokat, majd tanúja volt az összes rokona halálának, végül pedig olyan dolgokra kényszerült az univerzum megmentésének érdekében, amikre másképp talán sosem lett volna képes. Kiforgatták a személyiségét, megpróbálták elpusztítani a lelkét, de ő mégis felállt, és még mindig itt van, annak a személynek köszönhetően, akit ma már férjének nevezhet. Most pedig remélhetőleg végre célba ért - bár, mint tudjuk, az utazás sosem ér teljesen véget.

    Jesmon Helar (és Yan Antonov) sokat átélt negyed-démona
    Anonymous
    Vendég
    Vendég

    Szabadtéri gyakorlópálya - Page 2 Empty Re: Szabadtéri gyakorlópálya

    Témanyitás by Vendég on Kedd Aug. 14, 2012 10:01 pm

    *Figyeli a lányt, és ha kell javít a mozdulatain, vagy esetleg megmutatja újra. Ám Liliya gyorsan tanul. Ezt már korábban is észrevette, és ha már a katanáját tudja használni nagyrészt, az már több mint jó. Így legalább a kézmozdulatokat nem kell megtanítani. Aztán a szőke közli, hogy kellően esetlen. Erre Janácska csak bólint.*
    - Helyes. Akkor remek.
    * Azzal oda megy, és kissé megtaszítja a lányt, akinek azt kell észrevennie, hogy a lökés cseppet sem erőtlen, ám ő mégsem billen ki az egyensúlyából.*
    - Látod? Esetlennek tűnik. De cseppet sem az. Kényelmetlen? Majd nem lesz az, ha sokáig használod. Ha sokszor használod. No akkor... jöjjön a következő.
    * Azzal meglendül, és bal lábával előre löki magát, jobban jókorát dobbant teli talppal a padlón, miközben bal lábát ismét az előző tartásba húzza. Tulajdonképpen előre szökken egy dobbantással kísérve.*
    - Vigyázz. Ne sarokra érkezz, mert az nagyon fog fájni. No jó... persze... így is fájni fog... dehát... ugyebár a szépségért is meg kell szenvedni. Pláne nekünk lányoknak. No... mutatom még egyszer.
    * Azzal ismét megcsinálja a mozdulatot, és utána Liliyát figyeli. Ha azt is megtanulta, akkor Jana elmosolyodik.*
    - No akkor... kössük össze a kéz, és láb mozdulatokat.
    *Azzal azt is mutatni kezdi.*
    - Fárasztó lesz, és holnapra piszkosul fog fájni a talpad. Valamint... a bal lábadról a tappancs részen le fog jönni a bőr... olyan vízhólyag lesz rajta, mint még sehol soha. De én úgy vélem megéri. Ha szerinted nem, akkor majd szólj.
    * Mondja félmosollyal a sisak mögött, miközben a lány mozdulatait figyeli. A mozdulatok egyszerűnek tűnnek. Nagyon is. Ám koránt sem azok. Határozottan nehéz összehangolni mindent. Ha Liliyának viszont ha tökéletesen nem is, előző képzései miatt azért egész jól csinálhatja.
    Liliya Antonov
    Liliya Antonov
    .::Őrző: Erethon::.
    .::Őrző: Erethon::.

    Szabadtéri gyakorlópálya - Page 2 Empty Re: Szabadtéri gyakorlópálya

    Témanyitás by Liliya Antonov on Kedd Aug. 14, 2012 10:24 pm

    *A lány helyeslésén először meglepődik, hiszen miért is jó dolog, hogy úgy érzi, bármelyik pillanatban pofára eshet? Aztán, amikor a másik meglöki, világossá válik számára a dolog. Egy cseppet sem billen ki az egyensúlyából, sőt. Ugyanolyan szilárdan áll ott, mintha csak egy légy szállt volna rá, pedig a lökés eléggé erős volt. A következő szavakra bólint. Sokszor fogja használni, hiszen azt már látja, hogy ez elég nagy mennyiségű gyakorlás igényel. Azt pedig láthatta már, hogy mennyire hasznos. Megéri. Ismét követi a tekintetével a mozdulatsort, hogy később tökéletesen le tudja azt másolni. A lány szavaira egy halvány félmosoly fut át a vonásain, de amúgy nem mozdul, csak amikor a mozdulatsort kezdi el végrehajtani. Próbál ugyanúgy tenni, ahogy Jana az előbb. Ellöki magát a hátsó lábával, és... Kis híján elveszti az egyensúlyát, elég esetlenül érkezik meg. Csak sóhajt egyet halkan, majd ismét felveszi a kiinduló helyzetet. Aztán megismétli a mozdulatsort, ezúttal jobban sikerül a dolog, már ha az is vele jár, hogy iszonyatosan fáj a talpa és a külső talpéle, ahogy leérkezik. Azért megismétli még kétszer a dolgot, a végére már kezd egészen hozzászokni a fájdalomhoz, pedig az csak egyre erősebb lesz. Ha végzett, a lányra pillant, majd egy pár percre felhagy az alapállással, és rendesen, két lábra áll. Na jó, igazából a bal lábára áll, a jobb lába eléggé fáj már. A lány szavaira szintén elmosolyodik a sisak mögött.* - Hidd el, túléltem már rosszabbat is. *Az még nem jelenti azt, hogy ez kellemes, de nem fog panaszkodni, már csak az önbecsülése sem engedi. Azt fogja tenni, amit Jana mond, és elhallgattatja a nyávogó énjét. Aztán ismét az alapállásba helyezkedik, és megpróbálja a második mozdulatsort is leutánozni, Jana tekintetével kísérve. Nem sikerül elsőre, ehelyett jól belegabalyodik. Azonban az ötödik-hatodik próbálkozásra már egész elviselhető eredményt produkál, majd még egypár perc múlva már szinte tökéletesen hajtja végre. Legalábbis ahhoz képest tökéletesen, hogy ezek az első próbálkozásai. Szóval, ha Jana szerint is elég lesz, akkor majd befejezi, addig viszont még ismételgeti a mozdulatokat, annak ellenére, hogy lassan már mindene fáj.*


    _________________
    Kevesen vannak, akik elmondhatják, hogy egyetlen egy esemény megváltoztatta az egész életüket - de Liliya közéjük tartozik. Ha akkor, csaknem négy éve nem iratkozott volna be egy bentlakásos iskolába, talán teljesen másképp alakult volna az élete. Az elmúlt négy éve olyan volt, akár egy keskeny, erdei ösvény, amiről nem tudod, hova vezet, mégis tudod, hogy végig kell menned rajta. Volt része szenvedésben és örömben, könnyekben és nevetésben - megismert és elveszített barátokat, majd tanúja volt az összes rokona halálának, végül pedig olyan dolgokra kényszerült az univerzum megmentésének érdekében, amikre másképp talán sosem lett volna képes. Kiforgatták a személyiségét, megpróbálták elpusztítani a lelkét, de ő mégis felállt, és még mindig itt van, annak a személynek köszönhetően, akit ma már férjének nevezhet. Most pedig remélhetőleg végre célba ért - bár, mint tudjuk, az utazás sosem ér teljesen véget.

    Jesmon Helar (és Yan Antonov) sokat átélt negyed-démona
    Anonymous
    Vendég
    Vendég

    Szabadtéri gyakorlópálya - Page 2 Empty Re: Szabadtéri gyakorlópálya

    Témanyitás by Vendég on Kedd Aug. 14, 2012 10:36 pm

    *A lány pár lépést ugyan elront, ám mégis meglepően jól halad. Ha nem is tökéletesen, de egész tűrhetően elsajátítja az alapokat. Majd Jana csak lassan megáll a maga erős, legyőzhetetlenséget sugalló alapjába. Aztán csak Liliyára pillant.*
    - Jólvan. Elég lesz most. Akkor most támadj meg. Mindegy hogyan. Mind egy milyen stílusban.
    * Közli halkan, miközben egy mély levegőt vesz, majd kifújja. Az elméjéből pillanatok alatt söpör ki minden gondolatot. Nincs a fejében semmi. Ha most egy EEG gépet kötnének rá, az agyhullámokat mutató vonalak teljesen simák lennének, az agyhalál állapotát jelezve. Azonban azt kevesen tudják, hogy a harcművészetben ez a nihil állapot kell ahhoz, hogy a kristállyá csiszolt mozdulatok, és a reflexek tökéletessége előjöjjön.
    Ha Liliya támadásba lendül, a lány csak éppen hogy mozdítja a bambuszkardot, és úgy hárít, majd támad vissza a lány kezére. Most láthatja Liliya milyen jó is, hogy a fekete hajú nekromanta lány a kezére adta azt a kesztyűt. Mert a shinai "csókja" így is érezhető. De legalább nem fog kék foltokat hagyni. Majd amikor egy roham jön, akkor a lány csak egy negyedköríves lépést tesz balra, elengedve a lányt maga mellett, és onnan vág végig a műanyag mellvérten. Jókora csattanás, és lökés. Ám Jana már ismét szemben van a szőkével.
    Aztán mozdul, majd egy előre dobbantós ugrással terem a lány előtt, a shinai hegyét a torokvédőre nyomva. Ám onnan nem mozdul tovább.*
    - Látod? A türelem, és a kevés mozgás is lehet életveszélyes. Ezt kell megtanulnod. Amíg te lefárasztod magad a nagy, és íves mozgásokkal, én csak apró, kis mozdulatokat teszek, és egyáltalán nem fáradok. Erre akarlak megtanítani. Most akkor figyeld, hogy hogy csinálom.
    * Azzal megmutatja a hárítás mozdulatát úgy, hogy megkéri Liliyát, hogy lassan, sújtson felé a shinaial. Akkor aztán kissé feljebb emeli a bambuszkardot, és egy enyhe körívvel lenyomja, amiután szintén lassan vág be a kezére. Ez már nem erős. Csak érinti a kesztyűt.*
    - Tudtad követni? Ha nem, akkor mutatom újra.
    * Közli, majd ha a lánynak sikerül megjegyeznie, akkor kipróbálhatja Jana gyorsabb, de nem túl gyors támadásán.*
    Liliya Antonov
    Liliya Antonov
    .::Őrző: Erethon::.
    .::Őrző: Erethon::.

    Szabadtéri gyakorlópálya - Page 2 Empty Re: Szabadtéri gyakorlópálya

    Témanyitás by Liliya Antonov on Kedd Aug. 14, 2012 10:50 pm

    *A felszólításnak nem tesz rögtön eleget, előbb összeszedi magát egy kicsit. Próbál megfeledkezni a fájdalomról meg minden másról, de az elméjét természetesen nem sikerül kiürítenie. Talán túlagyalja a dolgokat. Hogy mi lesz a lány válasza, és hogy neki mit kéne tennie - folyamatosan kavarognak a gondolatok a fejében. De legalább nem máson. Ez is valami. Aztán először egy gyors és határozott vágással indít, csak a karját mozdítva, a lány oldalát célozva meg. Persze nem lepődik meg túlzottan azon, hogy a másik képes volt hárítani a támadást. Így hát nem is vár sokáig, azonnal a lány lába felé próbál kaszálni, aztán, reménykedve abban, hogy gyorsabb lesz, a karja felé, direkt úgy, hogy a másik még ne tudja a kardját a védekezésből visszafordítani. Ha sikerült, ha nem, nem adja fel, most a másik oldalról támad, ezúttal azonban előrébb szökkenve. Majd ezt megismétli, ezúttal a nyakára célozva, csak hát az félreáll, és így Lil csak mellette tud elhaladni. Érzi is a csattanást a hátán, ami jóval erősebb az eddigi, a karját ért támadásoknál, de nem ad ki egy hangot sem, talpon marad, és ismét Jana felé fordul. Azonban alighogy felfogta, hogy mi történik, a lány kardja már Lil torkán nyugszik. Egy halk sóhajjal engedi le a kardot és húzza maga mellé a lábát. Aztán ismét csak figyel. Igen, igaza van Janának... Bár próbált figyelni rá, hogy minél kisebb mozdulatokkal boldoguljon, ez nem jött össze mindig. A megszokás... Így hát ismét jól megfigyeli a mozdulatsort, ahogy lassan a lány felé lendíti a kardot, és az kivédi. A kérdésre bólint, meg tudta jegyezni elsőre is, így hát ha az rátámad, minden tőle telhetőt megtesz, hogy visszaadja a mozdulatsort. Ha elsőre nem is tökéletesen, de valami hasonlót sikerül összehoznia. Aztán újra próbálkozik, újra és újra és újra...*


    _________________
    Kevesen vannak, akik elmondhatják, hogy egyetlen egy esemény megváltoztatta az egész életüket - de Liliya közéjük tartozik. Ha akkor, csaknem négy éve nem iratkozott volna be egy bentlakásos iskolába, talán teljesen másképp alakult volna az élete. Az elmúlt négy éve olyan volt, akár egy keskeny, erdei ösvény, amiről nem tudod, hova vezet, mégis tudod, hogy végig kell menned rajta. Volt része szenvedésben és örömben, könnyekben és nevetésben - megismert és elveszített barátokat, majd tanúja volt az összes rokona halálának, végül pedig olyan dolgokra kényszerült az univerzum megmentésének érdekében, amikre másképp talán sosem lett volna képes. Kiforgatták a személyiségét, megpróbálták elpusztítani a lelkét, de ő mégis felállt, és még mindig itt van, annak a személynek köszönhetően, akit ma már férjének nevezhet. Most pedig remélhetőleg végre célba ért - bár, mint tudjuk, az utazás sosem ér teljesen véget.

    Jesmon Helar (és Yan Antonov) sokat átélt negyed-démona
    Anonymous
    Vendég
    Vendég

    Szabadtéri gyakorlópálya - Page 2 Empty Re: Szabadtéri gyakorlópálya

    Témanyitás by Vendég on Kedd Aug. 14, 2012 11:06 pm

    *Liliya egy alkalommal sem jár messze attól, hogy vágást vigyen be Janának. Ám a lány minden egyes alkalommal egy pillanattal reagál előbb, mint ahogy a vágás betalál. Bizony. Ezt eredményezi az üres elme. Viszont nincs mit szépíteni. Janát is erősen meglepi Liliya ilyen mérvű ügyessége. Ezt meg is jegyzi.*
    - Ami... azt illeti... gratulálok. Nem sokon múlt, hogy ne tudjak védeni.
    * Majd a mozdulatot a szőke tökéletesen jegyzi. És bizony szépen vissza is adja. A fekete hajú nekromanta csak bólint egy párat.*
    - Helyes...ügyes...szép mozdulatok. Mostmár tudod, hogy egy vágást hogy háríts egyszerűen. Félkörív, kard lenyom, majd vág. Kis mozdulat, apró, de erős vágással. Ez bőven elég arra, hogy hatástalaníts egy embert.
    * Közli komolyan, majd csak lassan letérdel a lánnyal szemben, letéve maga mellé a kardot. Megbontja hátul a fejvédő masniját. Nem sokára már nincs rajta a vértezet.*
    - Nos... azt hiszem... mára talán elég is volt nem igaz? Gondolom mostanra sajogsz, fájsz, és égsz. Már ami a lábadnál a tappancsot illeti. Mostanra valószínűleg egy... pár centis vízhólyag is kialakult.
    * Közli mosolyogva a lány. Majd csak feláll, és oda ballag Liliyához.*
    - Egy tanulság. Aki fél a haláltól, sosem lesz szabad. Mert a Kard útja, a halálban gyökeredzik. Ahhoz, hogy úgy tudj harcolni, hogy bárkit legyőzz, el kell vetned a félelmet. Ám azt csak úgy tudod, hogy ha legyőzöd a halálfélelmet. Minden reggel... minden este a halál gondolatával kelj, és ébredj. Különböző módokon éld végig a halálod. És egy idő után észre fogod venni, hogy már nem is félsz tőle. Hogy már kedves ismerősnek fogod találni. És ha ide elérsz... akkor leszel kiváló harcos.
    * Mondja csöndesen. Majd lassan elindul arra, amerről érkezett. Ha Liliya megállítja, akkor persze még megáll, és válaszol, meg beszélget vele. Ha azonban hagyja elmenni... akkor elsétál, és nyugovóra tér.*
    Liliya Antonov
    Liliya Antonov
    .::Őrző: Erethon::.
    .::Őrző: Erethon::.

    Szabadtéri gyakorlópálya - Page 2 Empty Re: Szabadtéri gyakorlópálya

    Témanyitás by Liliya Antonov on Kedd Aug. 14, 2012 11:29 pm

    *A dicséreten maga is meglepődik egy kissé. Nem gondolta volna, hogy ki fogja érdemelni már most, az első alkalommal. Ráadásul ő nem is érezte úgy, hogy annyira jó lett volna. Aztán, ahogy a lány vetkőzni kezd, ő ismét kényelmesebb pózt vesz fel. Majd ő is vetkőzni kezd, először a fejvédőt veszi le, majd szépen sorban az összes többit is, miután a kardot maga mellé fektette a földre. Ha sikerült megszabadulnia mindentől, megkönnyebbülten felsóhajt. Legszívesebben a pulcsit is ledobná, de tudja jól, hogy azzal csak egy tüdőgyulladást érne el, így ehelyett magára teríti a mellényt is.* - Eltaláltad. *Vigyorodik el kissé fájdalmasan, miközben lehajol az üres kulacsért meg a kardjáért is. Hallgatja a lány szavait, immár komolyan. Valahol talán igaza van.. és Lil egyszer már megtanulta elfogadni a halált. Már nem félt tőle. Kész lett volna bátran elé állni. Azonban most... Most ez nem menne olyan könnyen. Elvégre éppen kezdi újra megszeretni az életét. Valahogy minden helyreállt. Miért dobná hát el magától? Mégis érzi, hogy a másiknak igaza van. Hiszen nem azt kéri tőle, hogy vesse magát a halál karjába... Csak tanulja meg elfogadni. Nem félni tőle. És ha ez sikerült, akkor fog tudni megmenekülni előle. Furcsa, paradox állítás, de igaz. Csak némán bólint, majd figyeli a lány távolodó alakját.* - Jana... *Szólal meg mégis.* - Köszönöm. *Csak ennyit mond halkan, halvány mosollyal a vonásain. Majd ha az ismét elindul, ő egy sóhaj kíséretében visszapakolja a holmikat a helyükre. Mindene fáj, és valószínűleg holnapra méginkább fog. Már nagyon késő lehet... Így hát úgy dönt, hogy mielőtt Yan leszedi a fejét, hogy hol volt ennyi ideig, visszaindul. Már másra sem vágyik, mint egy forró zuhanyra és a kanapéra a társalgóban, Yan mellett, hogy elmesélhesse neki azt, ami történt. Jana utolsó szavait leszámítva. Azokról hallgatni fog, az tuti. Lassan elindul hát a Kastély felé, kapucnival a fején, szőke tincseivel a vállán.*


    _________________
    Kevesen vannak, akik elmondhatják, hogy egyetlen egy esemény megváltoztatta az egész életüket - de Liliya közéjük tartozik. Ha akkor, csaknem négy éve nem iratkozott volna be egy bentlakásos iskolába, talán teljesen másképp alakult volna az élete. Az elmúlt négy éve olyan volt, akár egy keskeny, erdei ösvény, amiről nem tudod, hova vezet, mégis tudod, hogy végig kell menned rajta. Volt része szenvedésben és örömben, könnyekben és nevetésben - megismert és elveszített barátokat, majd tanúja volt az összes rokona halálának, végül pedig olyan dolgokra kényszerült az univerzum megmentésének érdekében, amikre másképp talán sosem lett volna képes. Kiforgatták a személyiségét, megpróbálták elpusztítani a lelkét, de ő mégis felállt, és még mindig itt van, annak a személynek köszönhetően, akit ma már férjének nevezhet. Most pedig remélhetőleg végre célba ért - bár, mint tudjuk, az utazás sosem ér teljesen véget.

    Jesmon Helar (és Yan Antonov) sokat átélt negyed-démona
    Henrik Dahl
    Henrik Dahl
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Szabadtéri gyakorlópálya - Page 2 Empty Re: Szabadtéri gyakorlópálya

    Témanyitás by Henrik Dahl on Vas. Nov. 04, 2012 11:48 am

    *Henrik éppen a szabadtéri gyakorlópálya fölött repked, kicsit tornáztatva a szárnyait. Nem mondható unalmasnak itt az élet: már üzent is Kirunába, hogy lehet jönni, mert ez az egész hely tök buli, és még gyakorlási lehetőség is van, hiszen első nap már vámpírokkal verekedett. Alig várja, hogy Ragnar is csatlakozzon hozzá, most azonban valami más miatt van itt: Gaea. A lánnyal tegnap már volt egy gyakorlatuk, de az nem volt hosszú, mert csak azt akarta megnézni, hogy mennyire használja tudatosan a képességeit a másik angyal. Azóta pedig azon agyal, hogy hogyan lehetne a legjobban fejleszteni mindazt, amire a lány képes, mindazt, amit megtudott róla tegnap. Szusszant egyet, majd könnyedén leereszkedik a talajra, kinyújtóztatja a szárnyait, majd vissza is húzza őket. Darius elég jól helyrehozta, de azért még nem akarja túlságosan megerőltetni őket. Ez után a már kikészített gyakorlóbábuk fel fordul, rosszfiúsan elmosolyodik, pisztolyt formáz a kezéből, az ujja hegyén megjelenik a Láng, majd felnevet, és lő. Persze ennyitől semmi nem történik a bábuval, ő maga is csak szórakozásból foglalja el magát ezzel, amíg a másik meg nem érkezik. Üzent neki az egyik csajjal, hogy itt várja háromnegyedkor. Lassan idő van, és reménykedik, hogy nem kell majd hosszú perceket várnia, hanem pontos érkezést mutatnak be előtte.*


    _________________
    Egy hosszú utat bejárt fiatal angyal, aki egy hétköznapi kölyökből vált lidércvadásszá, majd bunyóssá, végül rontásűzőként egy lidérc Loeilje lett. Nem volt egyszerű élete, de azért nem is volt maga a katasztrófa, ő legalábbis képes volt túltenni magát rajta. Néha teljesen lökött módon tud viselkedni, néha azonban nagyon is mély beszélgetéseket lehet vele folytatni. Igyekszik a helyes utat járni, és igyekszik segíteni másoknak is, hogy ők is megtalálják a legjobb ösvényt...

    Rebecca Taylor északi rontásűzője
    Anonymous
    Vendég
    Vendég

    Szabadtéri gyakorlópálya - Page 2 Empty Re: Szabadtéri gyakorlópálya

    Témanyitás by Vendég on Vas. Nov. 04, 2012 11:57 am

    *Mivel háromnegyed körülre volt megbeszélve a találkozó, és egy cseppet késésben volt a délelötti edzés miatt (Reggeli futás, úszás, majd egy kis fegyvergyakorlat a pástteremben), eléggé kapkodva indult el. Nála a szokásos összeállítás, ami már lassan megszokott eszközévé, tartozékává válik a lánynak, a bumeráng dobótőrök, az ezüst coltja, a fény medálja, és most már a vészkürt is. Ezek nélkül sehova. Fura érzés, hiszen állítólag az Akadémia falain belül, beleértve a Birtokot is, újra helyre állt a biztonság, de ebben a lány valamiért képtelen hinni. Szkeptikus hozzáállása már nem egyszer hozott valós eseményeket a fejére, amiket előre megsejtett azokból az apró jelekből amik számára feltűntek, míg sok más lénynek valamiért nem.
    Tegnap óra után már volt egy kis ismerkedés, de az nem számítható edzésnek. Gaea szerint. Mivel késésben volt, az ablakon szállt ki a Cameos lányhálóból, és megkért valakit hogy csukja utána az ajtót. A démonkutyát most hátra hagyta. Jobb neki most ha marad. Lehet hogy alaposan megcsépelik, és nem lenne jó, ha a gazdájától azt látja, hogy hagyja és ráparancsol, hogy ne tegyen semmit. Ha pedig a kutya mégis meg akarná védeni, veszélyt hozna csak Henrikre. Az angyalsrác olyan lelkesen fogadta el hogy gyakorol vele, nem biztos hogy kellene oda egy ilyen savnyálú veszélyforrás.
    Varjúként szárnyalva röppen a gyakorló pálya felé, miközben kiszúrja, hogy Henrik már bőszen lövöldözik a magasból. Nem semmi a srác. Jól el van addig is míg rá kell várni. Száguldva érkezik a talajra, és érkezés közben változik át egy hatalmas bukfenc közben. Fel is nyög halkan, mert nem így tervezte, de mivel sikerül guggolásszerű pózban megállnia Henrik felé fordulva, egyből elő is kapja a coltot, és úgy tesz, mintha rálőne az angyalfiúra.* - BUMM! *Mondja fennhangon, majd felegyenesedik, és leporolja magát.* - Remélem nem késtem sokat.*Szabadkozik miközben elteszi a fegyvert a bal alkartokba.*
    Henrik Dahl
    Henrik Dahl
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Szabadtéri gyakorlópálya - Page 2 Empty Re: Szabadtéri gyakorlópálya

    Témanyitás by Henrik Dahl on Vas. Nov. 04, 2012 12:10 pm

    *Amikor a lány megérkezik, és fennhangon bumm-ozik, a szívéhez kap, és felnyög.* - Halálos sebet kaptam! *kiált, majd látványosan térdre zuhan. Aztán persze felröhög, és felpattan.* - Helló. Nem, éppen időben jöttél *vigyorog a lányra. Kissé lökött, de nem kell vele foglalkozni ilyenkor.* - Na, hadd nézzelek! *mondja, majd odalépked a lányhoz, és rászegezi az ujját a coltra.* -Ezt egyelőre hanyagoljuk. Nem kell a kürt sem és egyelőre minden fegyvert és más egyéb eszközt félretehetnél. Mivel használni most nem fogod őket, csak lehúznának. Pakold őket valahova oldalra *adja ki az ukázt, majd megvárja, hogy a lány megtegye, amit kér, esetleges ellenkezés esetén pedig szíves örömest vitázik vele egy sort. Végül is Gaea kérte, hogy eddze, szóval az lenne a logikus, ha szépen tenné, amit Henrik kér. Persze, idővel majd az is tervben van, hogy az erejét összekovácsolják a fegyvereivel, de először magát azt a bizonyos erőt kellene kitapasztalni. Ha ezen túl vannak, kitárja a szárnyait.* - Egyelőre gyakoroljuk a repülést. Állatforma szigorúan tilos *kacsint rá.* - Ha esetleg gond van, úgyis elkaplak *vált komolyabbra, és látható, hogy szeretné, ha a lány megbízna benne.* - Fontos, hogy most semmi másra ne próbálj építeni, csak az angyali erődre. Élesben nyilván használni fogod a többi képességedet is, de most arra kell koncentrálnod, különben vészhelyzetben, amikor semmi más nem segít, nem fogod tudni gondolkozás nélkül használni *magyarázza, majd rámosolyog a "tanítványára".* - Mehet? *kérdezi, majd ha igent kap válaszul, akkor ellöki magát a földtől, és egyelőre kényelmesen, lassan, a másik tempójához és magasságbeli dolgaihoz igazítva emelkedik felfelé.*


    _________________
    Egy hosszú utat bejárt fiatal angyal, aki egy hétköznapi kölyökből vált lidércvadásszá, majd bunyóssá, végül rontásűzőként egy lidérc Loeilje lett. Nem volt egyszerű élete, de azért nem is volt maga a katasztrófa, ő legalábbis képes volt túltenni magát rajta. Néha teljesen lökött módon tud viselkedni, néha azonban nagyon is mély beszélgetéseket lehet vele folytatni. Igyekszik a helyes utat járni, és igyekszik segíteni másoknak is, hogy ők is megtalálják a legjobb ösvényt...

    Rebecca Taylor északi rontásűzője
    Anonymous
    Vendég
    Vendég

    Szabadtéri gyakorlópálya - Page 2 Empty Re: Szabadtéri gyakorlópálya

    Témanyitás by Vendég on Vas. Nov. 04, 2012 12:21 pm

    *Amikor a tanára színészkedve térdre rogy, halkan felkacag. Majd a második jelzésre kissé elszégyelli magát.* - Reggelente erőnléti edzéseket csinálok ha nincs tanóra. És kicsit elhúzódott utána a rendbeszedelőzködés. *Vállat vonva zárja le a témát, majd amikor a fegyvereire böknek hogy tegye le, nem nagyon tetszik neki az ötlet. De, és itt az a bizonyos DE tud pár dolgot, ami valamiért azt mondatja vele, bízzon meg a srácban feltétel nélkül. Nem tudja miért, a megérzései ritkán csapják be. Pedig Henrikről semmit nem tud. Valóban semmit. Nem nyomoztatott utána, mint sok más dolognak szokott. Hatalmas szusszanással kezdi el lecsatolni a coltot, a Fénymedált a blúza alá gyűri, a Vészkürtöt a colt mellé teszi, majd lehajolva a bal majd a jobb lába szárára csatolt 3-3 bumerángtőr is elő kerül.* - Tudnod kell, hogy ezek csak akkor kerülnek le rólam régóta, ha alszom. *Informálja a fiút kissé fájdalmasan lemondó hangon, majd felnyalábol mindent, és hátat fordítva Henriknek pár lépéssel arrébb a Szemfényvesztésnek hála szépen láthatatlanná teszi mások szemének a számára oly drága kincseit.
    Aztán kiadják az utasítást, és ... FEL?!? Hogy repüljön ő csak úgy felfele? Kibontja a szárnyait, és igyekszik nem törődni azzal, hogy agyból nem igazán megy a repülés saját szárnyakon, igyekezve kizárni az agyát ösztönből repülni. El is rugaszkodik, és fura az érzés, hogy csak függőlegesen repüljön, de úgy tűnik, egyenlőre egész jól halad. Csapásonként 10 centit talán?*
    Henrik Dahl
    Henrik Dahl
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Szabadtéri gyakorlópálya - Page 2 Empty Re: Szabadtéri gyakorlópálya

    Témanyitás by Henrik Dahl on Vas. Nov. 04, 2012 12:39 pm

    *Vidáman hallja a másik kacagását, szereti, amikor meg tudja nevettetni az embereket. Aztán jókedvűen legyint a következő szavakra.* - Ugyan, mondom, hogy időben jöttél, csak én nem bírtam magammal, azért vagyok már itt *nevet, aztán ugye megkéri a lányt, hogy pakolja le a holmijait, mert csak útban lesznek. Látja rajta, hogy nem díjazza különösebben az ötletét, de megnyugodva állapítja meg, hogy ha más nem, legalább hallgat rá, ami azt jelenti, hogy tényleg komolyan gondolja ezt az egész edzés-dolgot. Ez pedig jelenleg igencsak fontos, elvégre ő maga mindig mindent teljes erőbedobással csinál, és eléggé zavarni szokta, amikor más nem teszi bele szívét-lelkét a dolgokba. A másik szavaira halványan elmosolyodik.* - Ez esetben nagyon köszönöm, hogy hallgatsz rám *mondja boldogan, aztán amikor a másik végez, fel is fedi az első feladatot. Örömmel látja, hogy már tárulnak is ki azok a bizonyos szárnyak, majd el is indulnak felfelé.* - Jól van, megy ez neked *biztatja Gaeát. Aztán egy barátságos mosolyt is hozzáad a dologhoz. Olyan tíz méterig utána nem szólal meg, majd ott óvatosan megérinti a másik kezét.* - Most próbálj meg egy helyben maradni. Lassan mozgasd a szárnyaid, ne csapj túl nagyokat, próbáld meg belőni *magyarázza, majd kicsit arrébb libben, kellő helyet hagyva a lány próbálkozásainak.* - Nem baj, ha elsőre nagyobbakat emelkedsz vagy süllyedsz, az a lényeg, hogy megtaláld az egyensúlyt, adj időt magadnak *mondja, majd ő maga a megfelelő tempóval és erővel egy magasságban tartja magát, és figyeli a lányt, készen arra, hogy azonnal elkapja, ha valami gáz van.*


    _________________
    Egy hosszú utat bejárt fiatal angyal, aki egy hétköznapi kölyökből vált lidércvadásszá, majd bunyóssá, végül rontásűzőként egy lidérc Loeilje lett. Nem volt egyszerű élete, de azért nem is volt maga a katasztrófa, ő legalábbis képes volt túltenni magát rajta. Néha teljesen lökött módon tud viselkedni, néha azonban nagyon is mély beszélgetéseket lehet vele folytatni. Igyekszik a helyes utat járni, és igyekszik segíteni másoknak is, hogy ők is megtalálják a legjobb ösvényt...

    Rebecca Taylor északi rontásűzője
    Anonymous
    Vendég
    Vendég

    Szabadtéri gyakorlópálya - Page 2 Empty Re: Szabadtéri gyakorlópálya

    Témanyitás by Vendég on Vas. Nov. 04, 2012 12:52 pm

    *Hogy komolyan gondolja e? Nagyon is komolyan. Maximalista a drága nőszemély nem is kicsit. És ha már egyszer valamit tanulni akar, akkor azt valóban meg akarja tanulni. És ha néha ehhez meg is kell bíznia másokban ami régóta ritka szokása, és koppan, hát újfent felvesz a listájára valakit vagy valamit hogy kiben- miben- miért ne. De ha kellemesen csalódik, az csak hasznos. Mint most a repülés órák. Nagyon nehézkesen halad agyból repülve. Odafigyelve a szárnyára. És minden egyes szárnycsapásnál ahogy testsúlyát is emelnie kell, visszasírja a varjú alakot, a végén pedig már a verébét is. A hátizmai az elején csak bemelegednek, de mire felemelkedik tíz métert bizony már érzi, hogy holnap olyan izomláza lesz, hogy sírva fekszik majd hanyatt. Amikor egy helyben szárnyalást kérnek tőle, nagyot néz. Nem is kicsit. Felfele is alig halad, hát még hogy tartsa meg magát. Bénázik egy keveset, mert ki is billen oldalra, Henrikre nézve még felé is sodródik majdnem elsodorva a fiút, és ahogy korrigálni próbál a szárnyával majdnem le is csapja szegényt.* - Boho ... bohcsánath ... *szuszogja és lihegi, és csak most veszi észre, hogy a körmei belevájtak a tenyerébe, olyan erősen igyekszik megtartani magát. Nagyon nem egyszerű! Aztán valami fura történik, és a kemény fájdalom enyhülni kezd a hátában, és percek telnek el mire Henrikhez képest, akit igyekezett figyelni hogy ő hogy csinálja, belövi nagy nehezen az állandónak rémlő magasságot.* - Nehéz érzékelni milyen magasan is vagyok. *És kissé mintha szédülni is kezdene. Talán az erőlködés, ki tudja, de nem kicsit van kipirulva.*

    Ajánlott tartalom

    Szabadtéri gyakorlópálya - Page 2 Empty Re: Szabadtéri gyakorlópálya

    Témanyitás by Ajánlott tartalom


      Pontos idő: Pént. Feb. 21, 2020 2:01 am