+15
Jesmon Helar
Esteron Baltazaar
Alexander Silver
Andrew Mason
Lord Sayon Merlioth
Liliya Antonov
Nyilas Dominik
Zentai Márk
Victoria Jones
Naomi Verhoeven
Teylyn Draed
Giselle Céline Marceau
Mesélő
Amarilla Darwin
Lucien du Bois
19 posters
Szoborpark
Teylyn Draed- .::Tanár::.
- Post n°26
Re: Szoborpark
- Én pedig a tiédre, amikor egy hónap múlva szó szerint felidézem ezt a párbeszédet *mosolyog rá a lányra, érzékeltetve, hogy Naomi nincs egyedül a penge memóriával. Elvégre Lucien nagyon sokszor ír le megtörtént helyzeteket, kicsit megvariálva és újraalkotva, de alapvetően abból építkezik, amit megjegyez. Világ életében remek volt a memóriája, éppen ezért könnyen is tanult, de... Talán térjünk vissza a tárgyra. Egyébként - csak hogy azért mégse hagyjuk abba a filozofálást - nem becsüli le a rontásűzőt, csak érzékeltette, hogy rossz helyen hozta fel a témát. Ráadásul... Lucien jobban viseli azokat az embereket, akik rendelkeznek a szerénység erényével, és ő is csak akkor henceg, ha kihozzák belőle. Mint pééééldául most. A szerepjátékra szélesen elvigyorodik.* - Azt hiszem, szétszórtság ide vagy oda, mi ketten jóban leszünk *mondja.* - Egyébként igen, én is írok *bólint, immár a kérdésre válaszolva. Azt már nem teszi hozzá, hogy az írás rajta van a számára legfontosabb dolgok top tízes listáján. A horror és középkorra ismét végigfut egy vigyor az arcán, és immár az előbbinél komolyabban elgondolkozik rajta, hogy elhívja a lányt az ő oldalukra. A lányos beszélgetésre megforgatja a szemét, Naomi szavaira viszont halvány mosollyal bólint. Jó, azt mondjuk sejtette, elvégre a legtöbb lidérc ritkán verekszik össze a fajtársaival, mert hát... Nos, a miért egyértelmű a történelmükből. Naomi mozdulatára megcsillan a szeme, de, tekintve hogy továbbra is rajta a napszemüveg, ebből nem sok minden látszik, az arcán pedig nincs arra utaló jel, hogy tetszett neki a kis akrobata mutatvány. A bajra és az abból való kikeveredésre nem igazán reagál, csak hallgatja a két lányt, és elraktározza magának a dolgokat. Igen, ő általában az a valaki, aki keveset szól bele a társas beszélgetésekbe, inkább figyel és igyekszik megjegyezni mindent. Ez után pedig szóba kerül Franciaország és a városa, és örömmel hallja a pozitív visszajelzést mindkét beszélgetőpartnerétől.* - Ó, igen, ismerem Leuvent, jártunk ott egyszer. Tetszetős város volt, ha nem lett volna már meg a versailles-i ház, lehet, hogy elköltözünk Franciaországból *mondja. Edmondot egyébként teljesen magával ragadta a belga kisváros, szóval Luciennek komoly órákat kellett azzal töltenie, hogy kiverje a fejéből a költözködést. Amúgy sokat jártak Belgiumban, meg Hollandiában is, szóval azt a két országot is legalább annyira ismeri, mint a hazáját. Victoria reakciójára felnevet.* - Örülök neki, hogy szereted, én is valahogy így gondolok rá *mondja. Tény, hogy egyébként félig brit, valahogy Anglia sosem vonzotta annyira, talán éppen azért, mert az apja ágáról kötődött ide... Arra, hogy a lány túlságosan kialudta magát felhorkant.* - Jó neked. Adhatnál pár órát, mert én elég pocsékul aludtam... *jegyzi meg, a kérdésre meg vállat von.* - Csak egy helyen, amit a lakótársammal alapítottunk. Ha esetleg érdekel, később adhatok linket *mosolyog a lányra. És noha ez csak egy mellékesen megemlített dolog, ő így jegyzi meg minden egyes leendő játékosnak, és a legtöbben eddig kaptak az alkalmon. Hiába, az emberekre tudni kell hatni... A beszólogatásra tudna megjegyzést tenni, de inkább úgy dönt, magában tartja, mert semmi szüksége a konfliktusra. Meg hát Naomi nem éppen egy olyan valakinek néz ki, akivel büntetlenül kötekedhet az ember, szóval inkább kihagyja, köszöni szépen. Egyébként Lucient kár lenézni, mert legjobb barátjával ellentétben ő remekül bánik a fegyverekkel, és attól sem kell félteni, hogy hosszú távokat fusson le, vagy akár hegyet másszon, esetleg hosszas túrákon vegyen részt. Erősebb, mint amilyennek kinéz. Csak általában nem másokkal együtt szokott edzeni, ha pedig mégis, az a "más" minden esetben Edet takarja. Akit mondjuk szinte lehetetlen futásra meg ilyesmire rávenni, de azért ha eleget nyaggatja, vagy a francia srácra rájön az öt perc, ki tudja könyörögni belőle. És persze az sem mondható rá, hogy jámbor. Csak fel kell idegesíteni, és egyből bárminek mondható, csak jámbornak nem... A hegymászásra csak szusszant, majd vállat von.* - Nos, mivel te tele vagy energiával, Naomi pedig már azzal vezeti le az energiáit, hogy szobrot mászik, biztos vagyok benne, hogy jól ellennétek ketten *mosolyog rájuk, egy füttyentéssel ismét a karjára hívva Alphonse-t. Látható, hogy lassan menni készül, de igazából csak azért, mert úgy sejti, hogy végül a mászásra esik majd a két lány választása. Ahhoz meg a tűző napon nulla kedve van...*
Naomi Verhoeven- .::Diák::.
- Post n°27
Re: Szoborpark
*Lucien szavaira csak halványan mosolyog, majd visszavág.* - Ó, ezek szerint hónapok múlva ismét el akarod játszani ezt a beszélgetést? Én benne vagyok. *Vigyorodik el ördögien, és tényleg képes lenne rá, hogy megmutassa a másiknak mire is képes, ha akar. Igazság szerint még a 70 évvel ezelőtti beszélgetéseket is vissza tudja idézni, kész memóriatár a lány. Egyébként úgy tűnik mégis van két közös dolog a két cameososban jellemben: a gyors tanulás és a remek memória. Egyébként épp ez az, hogy Nao tudna szerény lenne, ha akarna, de nem akar, mert morcos, szóval most henceg.* - Csak azok nem bírják megjegyezni, akiknek gondjuk van a memóriájukkal. Hála a családomnak, engem nem hagytak elzülleni, így a képességeimet amennyire csak tudtuk felfejlesztettük. Az egyik ilyen a jó memóriám. Mindent megjegyzek. Mindent. *Mosolyog angyalian a csaj, és ez tényleg így van. Harminc éves korában az apja mutatott neki egy mozdulat sort, amit sokkal később kellett tanulnia, és ő megjegyezte, sőt jobban ment neki évekkel később, mint Cornelisnek. A szerepjátékra visszafojtja az ásítását, majd nyújtózkodik egyet.* - Egy másik cameosos csaj is szerepezik. Azt hiszem Ariadne a neve. Egyébként nem, nem vagyok író. Ahhoz túl földhöz ragadt vagyok, hogy elvont világokról írjak. Nem, én csak azt tudnám leírni, amit a két szememmel tapasztaltam, és mivel ez nem valami érdekfeszítő dolog, így inkább hanyagolom. *Rándítja meg a vállát, a horrorra meg a kalandregényekre csak bólint. Egyébként azt le kell szögezni, hogy Naomi nem vitatkozott csupán nyíltan kimondta a véleményét. A kutyára pedig megint csak megrándítja a vállát.* - Ha Coan-t kezdenék el szidni én nem pattognék, mert mindent ért, így ha akarja meg tudja védeni magát. *Húzza el a száját, egyébként Coannak rendszeresen vannak ellenségei, akiket összeharapdál, szóval nem árt tőle tartani. Franciaországos szövegelésre csak forgatja a szemét, és sóhajt.* - Belgium szebb, bár lehet csak azért, mert az a hazám, a szülőföldem, az otthonom… Tényleg? Kár, hogy nem maradtatok, akkor Milan nem nyafogna, hogy miután elmentem nem maradt egy normális lidérc sem Leuvenben. *Vágyakozik vissza a hazájába, abba a korba, amikor Milannal annyi csínyt követtek el, amikor szinte gondtalan volt az élete, az édesapja nem kényszerítette annyira a dolgokra és még élt az anyja. Szép idők voltak azok, és hiába van most a legjobb haverja közelében, attól ő még visszasírja azokat az időket. A dicséretre csak legyint. A továbbiakra amit a két lidérc beszél nem reagál, mert nem tud mit mondani.* - Nem ügyes, csak képzett. Apa sokat foglalkozott a neveltetésemmel. Tudod, Victoria egy Rontásűző sosem lesz olyan, mint egy egyszerű emberi lény. Sokan megvetnek minket, sokan félnek tőlünk, de szükség van ránk, hogy megtisztítsuk a mocsoktól a világot. Szóval eltűrnek minket, de sosem leszünk egyenrangúak velük, veletek. *Mondja halkan, és ő egyáltalán nem szégyelli, hogy ennek született csak egyszerűen nem bírja elviselni, ha lekezelik, vagy félnek tőle. Egy Rontásűzővel szemben jobban ki szokták mutatni, ha nem szimpatikus valakinek. A feledékenyes dologra egy apró – talán elnézőnek ható – mosoly jelenik meg az arcán.* ~ A gyengeségünket soha nem áruljuk el Vicky. *Jegyzi meg gúnyosan, majd megrázza a fejét. Már megint az apjának a gondolkozásmódja. Megint, és alig bírja kiverni a fejéből.* - Te tudod. Bár én mindig törekszem arra, hogy minél takarékosabb legyek, szóval szeretek alkudozni. *Vonja meg a vállát, aztán zsebre vágja a kezét, és elnémul. Megjegyzést meg tényleg nem kéne tenni rá, mert azért üt-vág. Egyébként annyira nem nézi le Lucien-t, mint az embereket, de azért egészséges önbizalommal rendelkezik. Amikor kérdezik, akkor előveszi a zsebéből a kezét, megvakarja a tarkóját, és szusszant egyet.* - Nos, Németországon, Ausztrián, Magyarországon átmentünk Romániába. Ott sokat voltunk aztán Bulgárián és Macedónián mentünk át Görögországba. Azután meg áthajóztunk Olaszországba, onnan átutaztunk Franciaországba, hogy pontosabb legyek Provence-ba, ott végigutaztunk a fél országon és Normandiánál álltunk meg, majd pár hónapja visszatértünk Belgiumba. Azt hiszem igen, elég sok helyen voltam. *Vonja meg a vállát, de ő ezt a sok utazást inkább kínszenvedésnek élte meg, szóval nem szívesen mesél annyit róla. Amikor Lucienhez beszélnek, akkor megint elcsendesül, a Morsaconra meg húzza a száját.* - Tegnap ott melóztam. Meg egy-két ember szerint még öngyilkos is akartam lenni, mert leugrottam a hegyről. De nem vagyok az, csak bízok a képességeimben, lemászni meg nem volt kedvem. Így zuhantam egyet, majd az első faágban megkapaszkodtam, és itt vagyok. *Húzza a száját, szóval most nincs kedve hegyet mászni. Határozottan nincs.* - Egyébként meg nem láttad a gyerekkori énemet, akkor sokkal hiperaktívabb voltam, és nem tehetek róla, hogy szeretem az akrobatikus mutatványokat. *Vonja meg a vállát, majd oldalra billenti a fejét.* - Sietsz valahová Lucien?
Victoria Jones- .::Diák::.
- Post n°28
Re: Szoborpark
*Szemet forgat a két zsenire, hogy jó a memóriájuk. Nos. Nem különösebben foglalkoztatja, de tény ami tény ő is szokta keresni azokat akik értenek a művészet terén és szívesen el beszélget velük. A rontásűzőket ő sem becsüli le, csak az, hogy felsőbbrendűnek akarja mutatni magát kicsit kikészíti így köszöni szépen nem kér belőle. Ő sem viselkedik úgy ahogy szóval. Arra, hogy jóban lesznek csak hevesen bólogat.* - Szerintem is. Nem kell ám ezzel foglalkozni.*Legyint a lány és igen. Ő is érzi, hogy a Lucien nevezetű lidérc fajtársával tutkó jóban lesz.* - Na az király.*Jegyzi meg az írásra és még mindig hiperaktív. Néha rosszabb, mint Jessica Lord vagy Michelle de hát… az Aris megjegyzésre amúgy felvonja a szemöldökét.* - Azt hiszem mintha említette volna.*Jegyzi meg gondolkozva és vissza néz Lucra.* - Kipróbálhatnánk egymást. Mármint a játékra gondolok. Benne vagy?*Kérdezz rá, hogy van e kedve játszani a srácnak. kíváncsi a másik alkotására, na. Az, hogy a fiú félre érti e a dolgot az már rajta múlik. Naomira is figyel és nem tudja hová tenni a menyétet imádó lányt. Noha aranyosak, de távolról jobban szereti. Ezzel a kutya is így van.* - Kipróbálhatnád te is, de nem erőltetem. Végül is mindenkinek más hobbija van. Amúúúúúgy Belgiumban csak átutazóban voltam. Nem tudom, nekem nem jött be. Bár mindenki ragaszkodik az otthonához. Egyszer ha több időt töltök ott véleményt fogok mondani róla rendben?*Kérdezz rá Naomira és halványan elmosolyodik. Ő is szeret utazni és csavarogni és természetesen minden mást. Ő saját magának megkereste a pénzt nem kunyerált senkitől és élvezte is.* - Igen igen. Így.*Feleli a lány egyetértően és igen ő is azért járt pár helyen. Olaszország, Kína az a kedvenc helye és nem hiába tud perfectül. Csak nem hangoztatja. Rákérdezz Naominál arra, hogy merre járt és elismerően bólint, hogy rengeteg helyet látott már.* - Magyarország is szép hely. Látom a közelgő országokban voltál Spanyolban is jártál? Azt kell még egyszer megnézni.*Ad tanácsot a másiknak aztán Lucienhez is visszafordul és szélesen vigyorodik.* - Tudod kedves Lucien, vegyél be pár altató és korán feküdj le. Amúgy meg 15 óra alvás az sok. De nekem általában ez a maximum amit alszom. Nem tehetek róla tudom, hogy ennyit egy kisbaba alszik.*Meg Kamen. Versenyezhet a sráccal, ha tudná szóval. A linkre meg természetesen hevesen bólint* - Mindenképpen kérek. Kíváncsivá tettél.*Feleli lelkesen és utána felhozza az ötletét.Nos le sem lehetne lőni.* - Ha nem haragszotok én távozom van még egy két dolgom és Rhanát is beviszem. Elnézést kérek tőletek. Sziasztok. Luc este beszélünk.*Köszön el majd hevesen el is viharzik.*
Teylyn Draed- .::Tanár::.
- Post n°29
Re: Szoborpark
*Naomi szavaira elmosolyodik. Tényleg látszik rajta, hogy nem nézi le a lányt. A memória további taglalásához nem szól hozzá, csak figyeli a két lidérc arckifejezéseit. Ő a maga részéről egyébként elraktározza az ariadnés megjegyzést, és már most felkerült a képzeletbeli listájára, hogy megkeresse a csajt.* - Persze, jöhet *nevet fel. Egyébként abszolút nem értette félre... Ő nem olyan. Vagyis csak egy kicsit, azt is titokban, szóval még ha félre is értette volna, akkor sem tett volna rá megjegyzést. A görényre csak hallgat, aztán áttérnek az "Otthon és Utazás" témakörre. Nao szavaira bólint.* - Belgium tényleg szép, bár azt hiszem, mindenki a hazáját látja a legszebbnek *mondja. Legalábbis a saját tapasztalatai alapján így gondolja. A rontásűzőkről elmondott szavakat is csak hallgatja, és talán ezt jegyzi meg a legjobban. Ez, valamilyen feldolgozásban biztos, hogy bele fog kerülni valamelyik irományába. Egyébiránt Lucien nem kezel másképpen senkit, amiatt, amibe beleszületett, így hát a rasszizmus vagy bármilyen tulajdonság, hovatartozás vagy munka okán nem ítélt még el senkit. A Sammel kapcsolatos előítéletei pedig más lapra tartoznak, köszönjük szépen. Érdeklődve hallgatja a két lány beszélgetését az utazásról és az országokról, majd egy halovány mosollyal megállapítja magában, hogy nem hangzott el olyan hely, ahol ő még nem járt. Igaz, hogy amennyit Eddel utaztak, nehéz is olyan helyeket mondani, aminek még csak a közelében sem volt soha...* - Hát, az talán tényleg nem ártott volna tegnap *horkant fel az altatóra. A tizenöt órára felvonja a szemöldökét.* - Ugye tudod, hogy az messze feleslegesen sok alvásmennyiség? Korunkbeli lidércnek bőven elég nyolc óra, már azzal is kibír egy teljes napot *mondja. Jó, ő a mait két órával vegetálja végig, valószínűleg azért is érzékenyebb egy cseppet. Legalábbis érzékenyebb bármire, aminek köze van Sammaelhez. Naomi szájhúzogtással kísért meséjére csak elvigyorodik. Egyébként teljesen kinézi a csajból az ilyesmiket, ráadásul a fejében már pörög is egy karakterterv... Pedig tényleg nem akart még egy multit csinálni. Kábumm. Ez van. Aztán Victoria elköszön, mire rámosolyog a lányra.* - Örülök, hogy találkoztunk. Később beszélünk *mondja, majd ugye a kezére hívja Alphonse-t, és közben megpillantja az iskola két igazgatóját Naomi háta mögött, meglehetősen bensőségesen cseverészve, mire egyből keserűvé válik a szájában nyál, és az arcán végigfut egy kis fintor.* - Igen, a lehető legmesszebbre innét. Majd találkozunk, hello *hadarja, majd megperdül, és a karjáról egy vijjogással felreppenő Allal nem is foglalkozva szinte futólépésben indul meg az ellentétes irányba. Szégyen a futás, de hasznos... Ráadásul ha nem lép le, most egész biztosan az apja torkának ugrik. Szóval a hasznos szó esetünkben teljesen korrekt.*
Zentai Márk- .::Diák::.
- Post n°30
Re: Szoborpark
*Este fél 10. A fiú kipakolt a szobájában és nem bírt tovább bent lenni. Ő olyan mozgó gyerek és csak sétálni szokott, meg ismerkedni. Most vajon mit csinál ilyen tájt kint? Megbeszélt egy találkozót. Kivel? Egyértelműen Dominikkal. Elmagyarázta, hogy nem veszélyes terepen kell végig haladnia. Végül is egy köpésnyira van az iskolától. Nem tud sebet ejteni magán. A fiú fogja magát és lehuppan közvetlen középre Sammel szobra elé és ülésből elfekszik. Bámulja a borult eget és élvezi a friss levegőt.* - Ha 5 percen belül nem jön megkapja a következő sebét. Ha már rávett arra, hogy ide jöjjünk akkor ide jöhetne pontosan.*Nyuffant fel hangosan és elkezd dudorászni valami Ákos zenét.* -Látod nincs mit mondanom.. A napot és az órát sem tudom. Csak várom, hogy üzend, hogy vársz.*Dúdolja halkan és igen Magyar fiú szereti az ilyen féle zenéket. Ettől eltekintve meghallgatja a Green Day, Linkin Park és Limp Bizkitet is. Amúgy öltözetben talpig feketében van. Nem lehet észre venni, hogy a földön fekszik bele olvad a környezetbe.*
Nyilas Dominik- .::Diák::.
- Post n°31
Re: Szoborpark
*White végzett mindennel, kipakolta a próbababáit, szétdobált egy rakat vázlatfüzetet, ecsetet, ruhaalapanyagot, kirakta a fürdős holmijait a fürdőbe, nagy vidáman bemutatkozott mindenkinek, akit ott talált - hát, ez eltartott egy darabig -, és már indult is kifelé, hogy találkozzon Márkkal. Eltévednie ugyan nem sikerült, de amilyen szerencséje volt, valakinek a macskája éppen akkor ugrott fel az egyik lépcsőfokra, amikor ő odalépett volna, és nem sikerült úgy manővereznie, hogy ne essen le, szóval a földszintre vezető lépcső felét gurulva tette meg. Persze ez nála voltaképpen már egész megszokott, amilyen balszerencsés, szóval csak nyafogott egy sort, amikor leérkezett, de most már egyben van. Szóval nagy jókedvűen érkezik a szoborparkba, és ki is szúrja a központi szobrot. Már csak egy a gond: hogy Márkot nem látja sehol. Bár az is tény, hogy mivel a másik mindig tetőtől talpig feketében van, eleve nehéz este megtalálni. Tehát megy, megy, és egyszer csak rohadt nagyot esik valamiben. Félig rajta fekve hátrapislog, és leesik neki, hogy ez bizony Márk.* - Booooocsiii, nem láttam, hogy itt vagy, sajnááálom *mondja egyből. Vagyis inkább kiabál... Hiába, ügyetlen, szerencsétlen és zajos. Persze a sajnálkozástól függetlenül még mindig keresztben fekszik Márkon, és eszébe sem jut, hogy talán le kéne szállnia a haverjáról...*
Zentai Márk- .::Diák::.
- Post n°32
Re: Szoborpark
*Csak dúdolgat magában és hol becsukja a szemét hol kinyítja. A kezeit összekulcsolta a tarkója alatt és el van igen. Most teljesen nyugalomban van. Ákosból hirtelen erőteljesen egymagyar rock zenére tér át még pedig Road együttestől a Ne mondd című számukból dúdolgat. Kicsit pörög a srác. Ahogy fekszik talpig feketében valami furcsa motoszkálásra lesz figyelmes. Lépészajokra. Azokból egy hatalmas puffanásra.* -Domi.. istenem te szerencsétlen. Láttam én már majmot. Az nem volt ilyen szerencsétlen.*Jegyzi meg felhorkantva és nézi a srácot. Felvonja a szemöldökét és öhm igen keresztbe fekszik rajta. Kicsit érdekes pózban.* - Én is szeretlek haver,de azért a test közeli élményeket meghagynám a hölgyeknek. Nem készültem átmenni melegbe. Nem én…Mász le rólam.*Pakolja le magáról a srácot és ha ez összejön akkor természetesen felül és sikerül elnevetnie magát.*- Még mindig nem értem a logikádat. Tudod tanulni lehet magántanároktól Vagy profi mesterektől.. Amúgy sikerült kipakolnod? Milyen a házad?*Jegyzi meg egy horkantással és igen sikerült rávennie, hogy ilyen iskolába érkezzen a fiú. Nem volt a tervében de hát nem hagyja magára Dominikot. Érdeklődik a háza felől és igen a semleges ház pont a köztes állapot jónak és rossznak.*
Nyilas Dominik- .::Diák::.
- Post n°33
Re: Szoborpark
*Amikor a majmos megjegyzést kapja, alaposan elvörösödik, és zavartan magyarázkodni kezd.* - Nem tehetek róla, tudod, mennyire szerencsétlen vagyok, pedig én téééényleg próbálkozom, de nem akar összejönni *pislog a srácra bűnbánóan. Aztán szóba kerül a test közeli élmény, mire elröhögi magát, és hagyja, hogy Black lepakolja őt magáról.* - Bocs, Márk *vigyorog szélesen, majd ugye kigubancolják magukat, szóval ő is elhelyezkedik törökülésben a haverjával szemben, és jókedvűen hallgatja a másikat.* - Hát, az lehet, de nekem jó így *vigyorog szélesen.* - Egyébként pedig igen, kirakodtam mindent, és kaptam bár nagy nézést a próbababák miatt *röhög fel*, de tudod jól, hogy az abszolút nem zavar. Egyébként tök jó fej mindenki, vagyis hát úgy van, hogy velem együtt heten vagyunk lidércek, és egy ilyen bunkerféle van összedobva a szobában, szóval mind egy kupacon alszunk, bár próbáltam mondani nekik, hogy sokszor fognak tűbe feküdni, de hát úgy tűnt, hogy nem zavarja őket, szóval velem voltaképpen ennyi. Felétek mi a helyzet, milyen a háló, milyenek a szobatársaid, miiiiiindent tudni akarok *nevet fel izgatottan. A szokásos hiperaktív énjét hozza, az biztos. De hát igazából ő nem is nagyon tud máshogyan viselkedni, szóval...* - Én bírok mindenkit *von vállat jókedvűen.* - Szóval azt hiszem, jó lesz, ha harmincharmadszorra is megköszönöm, hogy hajlandó voltál eljönni velem *nevet fel. Hát, nem volt könnyű elrángatni, az tuti. Persze már amikor két éve először feldobta az ötletet, akkor is sejtette, hogy nem lesz könnyű dolga, akkor sem, ha sikerül választania egy normális helyet, de a lényeg, hogy csak elértek idáig.*
Zentai Márk- .::Diák::.
- Post n°34
Re: Szoborpark
*Élvezi, néha ha gonoszan bánik a másikkal. Na. Ő természetesen csak testvériesen piszkálja és tényleg mindig szerencsétlen. Csak csóválja a fejét és ránéz ugye. Lepakolja magától és felül.* - Egyszer úgyis össze kell jönnie. Amúgy meg tudom. Szerinted miért vagyok melletted? Amúgy meg egyszer biztos lesz olyan, hogy neked kell kihúzni engem a csávából. Szóval.*Mondja nevetve és igen. Közben összeborzolja a másik haját és kérdezi milyen a háza. Halványan elmsolyodik amikor mondja, hányan vannak lidércek. Azt már meg se kérdezi, mennyi angyal van nem szándékozik eggyel sem találkozni.* - Hát igen veled vigyázniuk kell.. de hát majd meglátjuk. Nálunk? Eddig egy vérfarkassal meg egy démonnal találkoztam az, hogy lidércek vannak e mégkérdéses számomra. A Sylorina ilyen téren más viszont szerintem ki fogok én is jönni velük. Bár összeszólalkoztam egy srácal. Azzal a vérfarkassal. Közölte, hogy tartsam a számat. Nem tudja kivel áll szemben szóval engem fenyegethet.*Magyarázza Dominiknak. Igen az őrző fiú nagyképűsködni akart, de nem jött össze neki. Úgy van a srác a házzal, hogy jó lesz az neki. Alapjáraton véve ő nem ellenségeskedik csak az angyalokkal. Nem támad, rájuk csupán nem bír meglenni velükegy légtérben. Amikor megköszönik neki, hogy eljött vele csak elmosolyodik.* - Hányszor köszönöd még meg? Annak örülök, hogy nem mentél Roxfortba. Amúgy meg holnap ugye tudod felmérjük a terepet? Kíváncsi vagyok minden négyzetére az iskolának. Azt hiszem amikor kijöttem láttam tőlünk egy kutyát. Amúgy angyallal mennyivel találkoztál? Vagy csak a lidérceket láttad? Téényleg… azt hiszem véletlen bepakoltam valamit ami a tied. Asszem egy könyvet majd megkeresem és odaadom.*A köszönömre csak a fejét csóválja. Igen mintha testvérek lennének bár ez annál több. A fiú mindig vele történjen bármi ő egyszerűen nem tudna elmenni Domi nélkül. Ha igen akkor csak dolgozni, mert a pénz azért az kell.*
Nyilas Dominik- .::Diák::.
- Post n°35
Re: Szoborpark
- Előbb-utóbb *nevet fel.* - Egyébként azt erősen kétlem, hogy lesz nekem esélyem rajtad segíteni, és ha lesz is, úgyis elrontom *húzza el a száját. Aztán ismét felnevet.* - Tök olyan vagyok, mint Olaszország *vigyorog szélesen, és természetesen a Hetalia-bélire célozgat, amit vélhetően Márk is megért. Elvégre általában együtt szokták nézni meg olvasni, szóval... Nem zavarja különösebben a hajkócolás, végül is egyébként is már vagy három napja nem találkozott fésűvel, szóval annak már oly mindegy... Nincs neki ideje ilyesmikre, na.* - Igen, velem muszáj lesz, mert a ruhatervezés miatt mindig tele van a környékem tűkkel *nevet fel, majd kíváncsian hallgatni kezdi Márkot. Az utolsó mondatra megforgatja a szemét.* - Azért remélem nem tervezel bunyózni vele, mert a végén még nagy bajba kerülsz, te lökött *bokszol bele a srác vállába, persze csak gyengén. Nem is tudna akkorát ütni, hogy Márk megérezze...* - Öhm, szerintem sokszor *nevet fel zavartan.* - Hiába, boldog vagyok, hogy rá tudtalak venni. Egyébként meg nem akartam, hogy agyonüss, és szerintem ez tűrhetőbb hely számodra, szóval ez valahogy legalább közel kompromisszumnak tűnt *vigyorog. Arra, hogy tudja-e, hogy holnap terepfelmérés lesz, felcsillan a szeme, és széles vigyorral a levegőbe bokszol.* - Igeeen! *kiált fel, és nagy lendületében el is dől a füvön. Aztán az oldalára gördül, és úgy pislog fel a haverjára.* - Angyallal? *ráncolja össze a szemöldökét.* - Hát, egyet láttam, az tuti. De úgy éreztem, hogy többen is vannak. Elvégre állítólag eléggé vegyes a hely *mondja, bár nem teljesen érti, hogy ez mégis miért érdekli Márkot, de oké.* - Ó, köszi. Amúgy találtam magamnál egy fekete pulcsit, szóval azt majd visszapasszolom, Black. Hozom holnap *mosolyog a másikra. Aztán a hátára gördül, és felpislog az égre.* - Aaaannyira nem ér, hogy nem látni a csillagokat *nyafog. Hiába, szeretne csillagokat nézegetni... De hát ez van.*
Zentai Márk- .::Diák::.
- Post n°36
Re: Szoborpark
*Ő is csak nevet. Jó, na, nem tehet arról, hogy mindig jó kedve van a srácnak, hogyha együtt vannak. Ő tényleg úgy van vele, hogy egyszerűen simán tud önmaga lenni.* - Biztos nem rontod el. *Érinti meg a vállát és húzza le a földre, hogy elterüljön. Az Olaszországra csak szemet forgat, és a végén megadja magát.* - Jó. Most akkor játsszuk azt én vagyok Németország. A terrorizálás úgy is megy.*Mondja komoly fejjel és jut eszébe az a rész az elején, amikor egy paradicsomos dobozt találtak a sorozatban.* - Holnap veszek neked fésűt.*Jegyzi meg célzóan, de csak viccel nem különösebben zavarja a srácot a dolog. Azután szóba kerül kinek milyen a lakhelye. Végül is valamilyen szinten megkönnyebbült, hogy befogadták a srácot. Ráadásul külön térben vannak elzárva. Még jobb.* - Tudom. Amúgy meg, tervezhetnél majd valamikor nekem egy új ruhát. Tudod kezdem kinőni azt amit már Rontásűzéshez használok szóval.*Kéri a srácot aztán ő is beszél a Sylorináról. Végül is na ő el van a házban feltalálja magát csak nem szereti ha lekezelik. Míg nem ismerik szóval.* - Nem. Ő hamarabb kerül bajba, de ne aggódj. Nem fogok verekedni rögtön az első nap. Nem rontom az esélyeidet és megpróbálok viselkedni rendben?*Mondja a másiknak és a kérdés hangsúlyozva teszi fel. Igen amúgy nem szereti ha lenézik ő ezért is szokott inkább az idősebbekkel beszélgetni. Christopher számára még kölyök korcsnak számít, de nem szerette volna megbántani a pici szívét. A tűrhetőbb helyre csak szemet forgat és nem mond semmit.* - Oh, talán azt mondod nekem tűrhetőbb? Valóban. Bár mesterektől szívesebben tanulnék, de tudod mit? Nem ítélem el ezt a helyet. Megnézzük milyen és biztos vagyok benne, hogy rossz nem lehet! Pozitívan állok a dolgokhoz szóvaaal.*Jegyzi meg a srácnak és igen. Ő tényleg így van vele. Tisztalappal indít egy új közösségben. Nem teljesen új, mert Domit réginek tartja. A bokszolásra csak elneveti magát és nem érezte ám meg. Nem is zavarja különösebben a fiútól már megszokta tőle.* - Jól van. Mikor kelsz fel? Bár téged ismervén vagy túl korán vagy horkolsz 10-ig.*Ironikusan megjegyzi és imitálja hülyéskedéssel a horkolást. Hát na nem tehet róla a srác, hogy kötözködős kedvében van. Azután kérdezi az angyalokat. Ő eddig nem érzet egyet sem. de hát kérdéses a dolog. Arra az egyre csak bólint és halványan elmosolyodik.* - Értem. Hát majd meglátjuk. Jól van White.. de te is vehetnél fel feketét néha. Van amikor direkt teszem be hozzád, de nem tudom miért vagy ilyen sötétség ellenes. Ha fényt akarsz látni menjél a mennybe…*Jegyzi meg az öltözékére és megint piszkálja és most ő bokszol bele a karjába. Aztán becsukja Dominik szemét és hirtelen tarkón vágja.* - Látod már a csillagokat? Picik és fényesek.*Angyalian pislog rá és ő is elterül a földön.* - Amúgy annyira megtenném, hogy a felhőket elhesegetem az égről ha tudnám. Nincs meg az a képesség. Kell nekem egy tünde! Ha felhergelek egyet szerinted képes lesz segíteni?*Pattan fel a srác és igen Zentai Márk bepörög…*
//Fagy//
//Fagy//
Nyilas Dominik- .::Diák::.
- Post n°37
Re: Szoborpark
// Olvad //
*Hát, Domi is így van vele. Márk a legjobb barátja, és bárki, aki régóta ismeri a srácot, tudhatja, mennyire jó hatással van rá a barátságuk. A földre nem engedi lehúzni magát, kicsusszan a srác keze elől.* - Azt tudom, hogy megy *nevet fel a németországos dologra.* - Szóval megengedem, hogy parancsolgass, cserébe húzz ki a csávából *vigyorog szélesen.* - És kösd be a cipőfűzőmet *nevet fel hirtelen. Khm. Domi csak cseppet lökött egyébként, nem kell aggódni, nincs súlyos mentális gondja.* - Oké, tuti kapsz. Még átgondolom, hogy milyen szabása legyen, de ne aggódj, fekete lesz, és nem fog csillogni *bólogat kuncogva a ruha dologra.* - Körül-belül mikorra kellene? *kérdez vissza, és már írja is fel a mentális listájára, hogy el ne felejtsen nekilátni.* - Szeretnél rá valami jelvény-félét? *jut még eszébe, ha már egyszer elkezdett tervezgetni.* - Nem az a gond, hogy elrontod az esélyeimet, nem amiatt aggódom, a problémám az, hogy téged féltelek, nem akarom, hogy bajod essen *mondja, majd zavartan felkuncog.* - Ooooké, tudom, hogy nem te vagy, aki miatt aggódni kell, de akkor is. *Tényleg csak attól fél, hogy Márk valami komoly bajba keveredik, ne adj isten kirúgják... Mert szeretne itt maradni, viszont ha a legjobb barátja megy, akkor ő is, ez nem is kérdés.* - Azt jól teszed *mosolyodik el boldogan, amikor szóba kerül az optimizmus.* - Figyelj, egyébként is itt van Lord Sammael, tudod, hogy őt mennyire tisztelik lidérckörökben, biztosan tud valamit, nem gondolod? Szóval gondolj rá, és mondhatod, hogy mesterektől tanultál *vigyorog Blackre. Arra, hogy mikor kel fel, vidáman felnevet.* - Beszéljük meg, hogy mikor kell felkelnem, aztán kimászok az ágyból, amikor kell *válaszolja végül.* - Igazából amúgy sem terveztem kilencnél tovább aludni, de akár korábban is fel tudok kelni *mosolyog. Egyébként nem zavarja a kötözködés, mert tudja, hogy a másik nem bántani akarja, csak viccelődik vele. Persze el lehetne bizonytalanítani ebben az állításban, de magától nem fog más véleményre térni.* - Dehogy vehetnék fel feketét, ez az imidzsünk! *ellenkezik egyből, aztán vigyorogva felmutatja a csuklószorítóját.* - Egyébként is, mindig van rajtam valamennyi fekete *teszi hozzá jókedvűen. A vállbabokszolásra nyaffant egyet, hiába, ő azért megérzi még a leggyengébbet is... Nem éppen az a hatalmas hős típus. Amikor fejbe vágják, felkiált, és bokán rúgja Márkot.* - Gonosz vaaaaagy! *nyafog, majd kiölti a nyelvét.* - Nem szeretlek *játszik duzzogást egy picit, aztán ugye szóba kerül a felhők elkergetése.* - Lökött *nevet fel.* - Szerintem abból csak egy rohadt nagy vihar lenne, szóval feküdj vissza *vigyorog, miközben bal kezével belekapaszkodik Márk bokájába, így igyekezve megakadályozni, hogy csak úgy itt hagyják.*
*Hát, Domi is így van vele. Márk a legjobb barátja, és bárki, aki régóta ismeri a srácot, tudhatja, mennyire jó hatással van rá a barátságuk. A földre nem engedi lehúzni magát, kicsusszan a srác keze elől.* - Azt tudom, hogy megy *nevet fel a németországos dologra.* - Szóval megengedem, hogy parancsolgass, cserébe húzz ki a csávából *vigyorog szélesen.* - És kösd be a cipőfűzőmet *nevet fel hirtelen. Khm. Domi csak cseppet lökött egyébként, nem kell aggódni, nincs súlyos mentális gondja.* - Oké, tuti kapsz. Még átgondolom, hogy milyen szabása legyen, de ne aggódj, fekete lesz, és nem fog csillogni *bólogat kuncogva a ruha dologra.* - Körül-belül mikorra kellene? *kérdez vissza, és már írja is fel a mentális listájára, hogy el ne felejtsen nekilátni.* - Szeretnél rá valami jelvény-félét? *jut még eszébe, ha már egyszer elkezdett tervezgetni.* - Nem az a gond, hogy elrontod az esélyeimet, nem amiatt aggódom, a problémám az, hogy téged féltelek, nem akarom, hogy bajod essen *mondja, majd zavartan felkuncog.* - Ooooké, tudom, hogy nem te vagy, aki miatt aggódni kell, de akkor is. *Tényleg csak attól fél, hogy Márk valami komoly bajba keveredik, ne adj isten kirúgják... Mert szeretne itt maradni, viszont ha a legjobb barátja megy, akkor ő is, ez nem is kérdés.* - Azt jól teszed *mosolyodik el boldogan, amikor szóba kerül az optimizmus.* - Figyelj, egyébként is itt van Lord Sammael, tudod, hogy őt mennyire tisztelik lidérckörökben, biztosan tud valamit, nem gondolod? Szóval gondolj rá, és mondhatod, hogy mesterektől tanultál *vigyorog Blackre. Arra, hogy mikor kel fel, vidáman felnevet.* - Beszéljük meg, hogy mikor kell felkelnem, aztán kimászok az ágyból, amikor kell *válaszolja végül.* - Igazából amúgy sem terveztem kilencnél tovább aludni, de akár korábban is fel tudok kelni *mosolyog. Egyébként nem zavarja a kötözködés, mert tudja, hogy a másik nem bántani akarja, csak viccelődik vele. Persze el lehetne bizonytalanítani ebben az állításban, de magától nem fog más véleményre térni.* - Dehogy vehetnék fel feketét, ez az imidzsünk! *ellenkezik egyből, aztán vigyorogva felmutatja a csuklószorítóját.* - Egyébként is, mindig van rajtam valamennyi fekete *teszi hozzá jókedvűen. A vállbabokszolásra nyaffant egyet, hiába, ő azért megérzi még a leggyengébbet is... Nem éppen az a hatalmas hős típus. Amikor fejbe vágják, felkiált, és bokán rúgja Márkot.* - Gonosz vaaaaagy! *nyafog, majd kiölti a nyelvét.* - Nem szeretlek *játszik duzzogást egy picit, aztán ugye szóba kerül a felhők elkergetése.* - Lökött *nevet fel.* - Szerintem abból csak egy rohadt nagy vihar lenne, szóval feküdj vissza *vigyorog, miközben bal kezével belekapaszkodik Márk bokájába, így igyekezve megakadályozni, hogy csak úgy itt hagyják.*
Zentai Márk- .::Diák::.
- Post n°38
Re: Szoborpark
-Hát igen. Még az agresszív nyuszika is jobban megy, mintha hisztiznék.*Neveti el magát. csak durcásan néz a srácra amikor nem sikerül lehúzni.* - Félsz egy kis kosztól? Mondjuk még fürdened is kell…*Mondja piszkálódva aztán a cipőfűzőre felvonja a szemöldökét és nem mozdl egy tapottat sem.* - He? Anyukád nem tanította meg hogyan kösd be a cipőfűződ?*Kérdezi meg viccelődve és igen szórakozott a srác. Nem tehet róla szórakozott és már fáradt is. Mindenképpen ki kell pihennie magát, mert holnap is hasonló lesz a mai. Főleg még be védőbűbájozza magát Christopher miatt, mert a kérdés mit talált ki a srác. Nem volt neki szimpatikus. Az, hogy bajba keveredik, nem tehet róla. Ő legalább teljes mértékben tudja, magáról nem esik olyan baja, hogy sebei lehessenek.* -Helyes. Nem akarok csillám lennni. Mint Edward, aki a Twilightból jött ki.*Forgatja mg a szemét. Nos, ő egyáltalán nem szereti az ilyen jellegű filmeket így természetesen érthető a fintorgása.* - Amikorra meg tudod csinálni, tudod nekem nyolc. *Mondja neki az időre és igen ő nem szokta sűrgetni a haverját. A jelvényre nemlegesen bólogat. Ő soha nem használ ilyet tekintve attól, hogy jelenleg egy klánba sem tartózik. Mivel ugye ide jöttek. A bajba keveredésre imitálással köhög és hátba veregeti Domit.* - Mondtam már. Olyan vagyok, mint a vas. Törhetetlen. Mozdulatlan. Nem lehet engem megverni.*Húzza, ki magát aztán felpattan és neki állnak beszélni a Lordról és természetesen, amire csak bólogat. Végül is ő tényleg nem becsüli alá a tanárok munkáját szóval. Egyébként meg nem fogják a srácot kirúgni. Bármit csak azt nem. Ő úgy áll a dolgokhoz igyekszik beilleszkedni, bár az idősebbekkel jobban kijön.* -Hmmm… reggel 9 megfelel? Addig sikerül kialudni magunkat és legalább nyugalom lesz.*Igen ő már felkészült az éjszakára teljes mértékben és nyújtozik is egyet. Egyébként meg a srác teljes mértékben úgy van vele, hogy úgyis aludni fog délután, ha a másik hagyja egyébként meg a feketés dologra ördögien elvigyorodik. Oda áll Domi elé. A mutató ujját a homlokához teszi a srácnak és szépen lassan megszólal.* - A sötétség ide bent lapul. Lehet kíívül fényesebb… de ott van a rengeteg fekete bent. Ne haragudj nem hagyhattam ki.*Jegyzi meg és neveti el magát. Igen általában ilyenkormár nem tudja magát tűrtöztetni és lehet valakit megbánt a srác ezzel. De lehet nem. Dominál, szimplán tudja, hogy soha nem haragudna rá főleg azért, mert az életük második szakaszát együtt élték át. Aztán jön a fejbe vágás, amire csak kuncog és a tündéres megjegyzés. Fel tudna hergelni egy tündért szó, ami szó. Meg is tenné. A nem szeretlekre fúj egyet és komolyan ránéz a srácra.* - Még mindig nem engem kell szeretni, hanem a kedves hölgyeket. Amúgy meg tudom, gonosz vagyok. Milyen házba is kerültem?*Teszi fel a költői kérdést és húzza ki magát büszkén. Igen egyébként a mai napig nem tudja miért ide került, de tekintve a zöld passzol a feketéhez. Nem hisztizik. A kékre már rávágott volna egy olyan hisztit, hogy azonnal kicsapták volna. A felhőkre ugye a tündéreket felhozza a rohadt nagy viharra elneveti magát.* - Jól beszélsz. Na keressünk tündért. Tündér tündér tündér… kot kot kot kot. gyere elő nem bánt a bácsi…*Imitálja a kakas kukorékolását és igen szórakozott a gyerek ma. Lassan tényleg el kéne tenniük magukat, mert nem fognak tudni fel kelni.*
Nyilas Dominik- .::Diák::.
- Post n°39
Re: Szoborpark
- A hisztizés egyébként is az én dolgom *röhög fel. Hát, legalább tud nevetni önmagán. Egyébként nem szokott hisztizni, vagyis csak akkor, amikor fél valamitől, olyankor viszont elképesztő bír lenni.* - Nem félek, csak még nincs kedvem elfeküdni *kuncog, a második mondatot figyelmen kívül hagyva. Amikor éppen nincs replikája valamikor, olyankor egész egyszerűen csak nem foglalkozik a dologgal. Amikor Márk visszakérdez, nagy jókedvűen felnevet.* - Nem emlékszel? Hetalia, második kötet vége, amikor Olaszország azért hívott felmentő sereget, mert nem tudta bekötni a cipőfűzőjét *emlékezteti legjobb barátját kuncogva. Ahányszor elolvasta már a Hetaliát, meg végignézte az összes részt plusz a másfél órás filmet, illik fejből emlékeznie minden jelenetre... De érzi, hogy Márk kezd fáradni. Hiába, hosszú nap van mögöttük.* - Ne aggódj *nevet fel vidáman a csillámvámpíros dologra.* - Rendben, akkor majd egyszer csak megkapod *bólint egy fél fokkal komolyabban, de hát a teljes komolyságra ő nem igazán képes.* - Tudom *kuncog a srác szavaira.* - De tudod, hogy bizonyos helyzetekben még a vas is tönkre tud menni? *vonja fel a szemöldökét. Ez után pedig szóba kerül a felkelés, és Márk szavaira nagyokat bólogat. A kilenc óra az maga a tökély, lesz idejük bőven mindenre. Egyébként simán lehet, hogy ő is alszik majd délután, de az is lehetséges, hogy egy fán fog ücsörögni, és ott alszik be és zuttyan le a földre... Nála bármi lehet. A sötétségre nyuffant egyet, majd hasba bokszolja a srácot, és felnevet.* - Nem baj, egyre inkább megszokom *vigyorog. Aztán jön a nem szeretlekes dolog, és Márk válaszára csak röhög.* - Jó, hát akkor maradjunk meg abban, hogy nem szeretlek *nevet.* - És tudom, de akkor is, ez nem mentség *ölti ki a nyelvét ismét. Ez után szóba kerülnek a tündérek, és Márk fel is pattan, és a hülyülésére Domi csak ismét eldobja magát, és nevet egy sort, majd felugrik, odasétál, belekarol Márkba, és húzni kezdi befelé.* - Tényleg ideje lesz már lefeküdnöd aludni, Black *mondja még jókedvűen, majd ha törik, ha szakad, elhúzza a kastély felé, visszaadva a szoborparkot a nyugalomnak, a békének és a csendnek. Magukat meg egyértelműen a saját ágyaiknak...*
Vendég- Vendég
- Post n°40
Re: Szoborpark
*Fekete árny suhan végig a szoborparkba vezető ösvényeken. Azaz kettő. Egy emberi, és egy nem éppen emberi. Sokkal inkább állati árny. Azonban zajt egyikük sem csap.
A lány haja megnőtt már. Fenék alá ér. A kellemesen hűvös időben a lágy szélben meg-meglebben, és a fakó hold fénye ezüstös csillogást vetít bele. Sehol egy őszjahszál. Sehol egy szarkaláb, ami régen jellemezte. Sehol egy sötét karika a szemek alatt. A bőre hófehér, és szinte tökéletes. A ruhája azonban szénfekete. Fekete farmer, bakancs, és póló. A pólón egy metálbanda képe. Egészen pontosan az Iron Maidené. Oldalán most is ott lóg a katana, mint régen, és mint világ életében mindig. Pálcája a farmer ezen részén kialakított kis tárló zsebben.
Lassan megáll egy szobor előtt, aztán csak lezökken elé, és lassan előhúz egy doboz cigit, majd egy szálat üt ki belőle, és rágyújt.*
~Azt hittem leszoktál.~ hangzik a lány fejében a hiéna replikája. Mire Jana csak megvonja a vállát. ~Gyenge jellem vagyok. Mit csináljak?~
A lány haja megnőtt már. Fenék alá ér. A kellemesen hűvös időben a lágy szélben meg-meglebben, és a fakó hold fénye ezüstös csillogást vetít bele. Sehol egy őszjahszál. Sehol egy szarkaláb, ami régen jellemezte. Sehol egy sötét karika a szemek alatt. A bőre hófehér, és szinte tökéletes. A ruhája azonban szénfekete. Fekete farmer, bakancs, és póló. A pólón egy metálbanda képe. Egészen pontosan az Iron Maidené. Oldalán most is ott lóg a katana, mint régen, és mint világ életében mindig. Pálcája a farmer ezen részén kialakított kis tárló zsebben.
Lassan megáll egy szobor előtt, aztán csak lezökken elé, és lassan előhúz egy doboz cigit, majd egy szálat üt ki belőle, és rágyújt.*
~Azt hittem leszoktál.~ hangzik a lány fejében a hiéna replikája. Mire Jana csak megvonja a vállát. ~Gyenge jellem vagyok. Mit csináljak?~
Liliya Antonov- .::Őrző: Erethon::.
- Post n°41
Re: Szoborpark
*Liliya sétálgat a birtokon, ezúttal teljesen egyedül. Nem kell meglepődni annyira - Yan korán lefeküdt aludni. Lil viszont nem álmos, sőt, úgy érzi, tele van energiával, vagy mi, így hát sétálni indult, hogy felfedezze az általa még kevésbé ismert részeit a birtoknak. A szoborparkban például még egyáltalán nem járt, szóval arrafelé veszi az irányt, a sétányt választva. Egy sötétkék kapucnis pulcsit visel, hosszú farmernadrággal, meg egy fekete sportcipővel, és Hinoirival, a katanával az oldalán, hiszen az edzőteremből érkezett. Hűvös az idő... Bár a felhők most oszladozni látszanak, és tisztán látszik a telihold. Liliya lelki békéje pedig egyre csak helyreállni látszik, legalábbis most, a holdfény által ezüstözött sétányon így érzi. Elvégre, együtt lehet azokkal, akiket szeret, nem kell semmitől tartania, ismét tanulhat, és itt megvan minden, amire szüksége lehet... Nem kell neki több. Már a tömeggel is kezd megbarátkozni, vannak egészen jófej emberek is errefelé. De a lényeg, hogy lerendezték Gaeával a dolgokat, és hogy Yannal szinte állandóan együtt lehetnek. És... ezt is teszik, tulajdonképpen. Lil zsebre tett kézzel sétál be a szoborpark bejáratán, szőke haja csillog a holdfényben, ahogy megáll a három igazgató kivilágított szobránál, és felnéz rájuk. Tiszteletet parancsoló, az biztos. Személyesen még nem volt hozzájuk szerencséje, de ha megkezdődik a tanítás, biztosan lesz rá alkalma. Ha máshol nem, hát az órákon... Elvégre ki más tartaná őket? Ahogy ezen elmélkedik, elindul a park másik oldala felé a sétányon, azonban egy fekete árnyat pillant meg egy szobor lábánál. Pár méterre tőle megtorpan és hunyorogva próbálja kitalálni, hogy ki lehet az, de a sötét miatt nem sokat lát belőle, csak a szájából kiálló cigit, meg az állatot mellette - bár azt nem látja, milyen állat. Rossz a fránya megvilágítás...* - Üdv. *Köszön rá az alakra.* - Nem gondoltam volna, hogy ilyen népszerű ez a hely ilyen későn... *Lép egy lépéssel közelebb, hangja nyugodt. Ezúttal nem fog fegyvert fogni egy idegen diákra, azt elég volt egyszer eljátszani...*
Vendég- Vendég
- Post n°42
Re: Szoborpark
*Ahogy békésen szívja a kedvenc cigijét, és a világ furcsaságain elmélkedik, egyszer csak megáll tőle pár méterre valaki. A smaragd szemek a haj takarásából mérik végig, szinte úgy, hogy a lány nem látszik mozdulni. Csak a kezében tartott cigi indul el ismét az ajkai felé.
Kék kapucnis pulóver... farmer, sportcipő. Mind ez nem mondd sokat a lánynak. Így semmiképpen. A szőke haj is lehetne akárkié. Az arcot pedig nem nagyon látja a gyér megvilágításban. No meg... nem is nagyon figyeli. Azonban a szeme megakad a lány katanáján. Csak egy pillanatra emelkedik meg a szemöldöke.
- Szép kis bicska.
*A hangja amúgy most a füst miatt elég mély ami a tüdejében van, így maximum csak foszlányokban emlékeztethet a régi Janáéra. Majd kifújja. Ezután ismét megszólal. Na ez már pár fokkal felismerhetőbb. De... akár az elméje is játszhat a lánnyal.*
- Forgatni is tudod?
* hangzik a következő kérdés. Bicskának titulálni egy ilyen nemes kardot, mint a katana? Már eleve vérrel megtorlandó sértés. De az, hogy azzal a hangsúllyal tegyék fel a kérdést, amivel Jana tette? Azzal a flegma szemtelenséggel? Na az már tényleg abszurd. Hogy Jana felismeri e a lányt? Persze. Nem tudná összetéveszteni semmivel a saját kardját. Még ha más is a színe. És ilyenje csak egy lánynak van.*
Kék kapucnis pulóver... farmer, sportcipő. Mind ez nem mondd sokat a lánynak. Így semmiképpen. A szőke haj is lehetne akárkié. Az arcot pedig nem nagyon látja a gyér megvilágításban. No meg... nem is nagyon figyeli. Azonban a szeme megakad a lány katanáján. Csak egy pillanatra emelkedik meg a szemöldöke.
- Szép kis bicska.
*A hangja amúgy most a füst miatt elég mély ami a tüdejében van, így maximum csak foszlányokban emlékeztethet a régi Janáéra. Majd kifújja. Ezután ismét megszólal. Na ez már pár fokkal felismerhetőbb. De... akár az elméje is játszhat a lánnyal.*
- Forgatni is tudod?
* hangzik a következő kérdés. Bicskának titulálni egy ilyen nemes kardot, mint a katana? Már eleve vérrel megtorlandó sértés. De az, hogy azzal a hangsúllyal tegyék fel a kérdést, amivel Jana tette? Azzal a flegma szemtelenséggel? Na az már tényleg abszurd. Hogy Jana felismeri e a lányt? Persze. Nem tudná összetéveszteni semmivel a saját kardját. Még ha más is a színe. És ilyenje csak egy lánynak van.*
Liliya Antonov- .::Őrző: Erethon::.
- Post n°43
Re: Szoborpark
*Figyeli a másik minden mozdulatát, mert hiába nem támad rá azonnal, nem fog megbízni egy vadidegenben, akivel éjszaka találkozik és még csak az arcát sem láthatja... Nem, annyira azért nem hülye. Minden mozzanatát szemmel tartja, bár jelenleg nincs belőle sok, csak a keze az, ami a cigit a szájáig szállítja, majd vissza. Aztán megszólal. Lilnek a hangja hallatán halványan derengeni kezd valami, akár egy deja vu érzés, de fogalma nincs, hova tegye. A hangsúlyra, és a bicska titulusra egy pillanatra megrándul a keze a fegyver felé, de aztán vesz egy mély levegőt, elszámol tízig... aztán húszig... majd felvonja a szemöldökét.* - Bicska? Érdekes megnevezés egy valódi katanának, nem gondolod? *Kérdez vissza, kissé talán fagyosabban, mint szeretett volna, de nem túl ellenségesen. Ha valamit megtanult, hát az az indulatai visszafogása, úgyhogy bármennyire is nem bírja, ha sértegetik azt, ami az övé (pláne ha Hinoiriról van szó), nem támad a lányra, sem szóban, sem tettben. A kérdésre halvány mosoly fut végig a vonásain, majd egy mozdulattal kirántja a katanát a hüvelyéből, olyan gyorsan, hogy csak egy villanás látszódhat a sötétben, ahogy a holdfény visszatükröződik a pengéről. Talán az vezérli, hogy megmutassa, hogy ez nem az, aminek a másik titulálta, talán válasz helyett tette meg. Elvégre... igen, még emlékszik, hogy saját magát kaszabolta le, amikor először ki akarta rántani a kardot onnét. A hang amúgy egyre ismerősebb neki, de egyszerűen képtelen elhelyezni az emlékezetében. Aztán beugrik neki valami... Jana? Igen, rá emlékeztet. De az nem lehet. Hogy a fenébe kerülne ide? Elvégre, mikor utoljára látta, arról beszélt, hogy egy másik dimenzióban él.*
Vendég- Vendég
- Post n°44
Re: Szoborpark
*A lány keze megrándul. Ez bizony nem kerüli el a fekete hajú lány figyelmét. Majd a bicskás dologra csak megvonja a vállát.*
- Az avatatlan kézben a legszebb, és legnemesebb penge is csak használhatatlan fadarab.
*Közli halkan, ahogy ismét mélyet szív a dohányból, majd amikor a lány előkapja egy villanással a pengét, feláll. Lassan, továbbra is úgy, hogy ne láthassa a másik az arcát. Azonban az oldalán neki is egy kard bontakozik ki az árnyak takarásából.*
- Ejj ejjj. Ez lassú.
*A cigarettáját felpöccinti a levegőbe. És nála tényleg csak egy fényes csík a villanás, valamint a szisszenés, ahogy a penge ismét a hüvelybe siklik. És a Cigaretta szál kétfelé hullik. No mondjuk... elég magasra lett az dobva, tehát... elég füldöntúli a mozdulat sebessége, talán Liliyát is kissé meglepheti. Majd csak megszólal a lány ismét.*
- Hányszor megmondtam már, hogy egyenesen tartsd azt a nyamvadt pengét, mert egyszer a saját beleidet fogod kiontani... Liliya. De látom már azért legalább tudod forgatni Hinoirit. Egész jól megbarátkoztál vele úgy látom.
*Közli halkan a lány, majd csak kisöpri a haját az arcából. Smaragd szemei csillognak a holdfényben Liliyára. Ajkain halovány mosoly.*
- Az avatatlan kézben a legszebb, és legnemesebb penge is csak használhatatlan fadarab.
*Közli halkan, ahogy ismét mélyet szív a dohányból, majd amikor a lány előkapja egy villanással a pengét, feláll. Lassan, továbbra is úgy, hogy ne láthassa a másik az arcát. Azonban az oldalán neki is egy kard bontakozik ki az árnyak takarásából.*
- Ejj ejjj. Ez lassú.
*A cigarettáját felpöccinti a levegőbe. És nála tényleg csak egy fényes csík a villanás, valamint a szisszenés, ahogy a penge ismét a hüvelybe siklik. És a Cigaretta szál kétfelé hullik. No mondjuk... elég magasra lett az dobva, tehát... elég füldöntúli a mozdulat sebessége, talán Liliyát is kissé meglepheti. Majd csak megszólal a lány ismét.*
- Hányszor megmondtam már, hogy egyenesen tartsd azt a nyamvadt pengét, mert egyszer a saját beleidet fogod kiontani... Liliya. De látom már azért legalább tudod forgatni Hinoirit. Egész jól megbarátkoztál vele úgy látom.
*Közli halkan a lány, majd csak kisöpri a haját az arcából. Smaragd szemei csillognak a holdfényben Liliyára. Ajkain halovány mosoly.*
Liliya Antonov- .::Őrző: Erethon::.
- Post n°45
Re: Szoborpark
*Az újabb reakcióra egy jeges tekintettel ismét felvonja a szemöldökét, és nem képes kiverni a fejéből azt az érzést, ami már egy ideje a hatalmában tartja. Hogy ő ismeri ezt az alakot. A stílusa... a hangja... minden ismerős. Még az az állat is mellette. Aztán a másik feláll, de Lil még mindig nem tudja kivenni, hogy ki ő, talán direkt intézte úgy a másik, talán nem. Viszont a kardot észreveszi, és kissé feljebb emeli az övét, ahogy a másik is előrántja - csakhogy a mozdulatot látva, és a gyorsaságát, elfeledkezik a védekezésről, csak meglepetten pislog a kardra, amely ismét a hüvelyében van. Alig egy másodperc alatt... Max kettő. Liliya lassan visszacsúsztatja a sajátját a hüvelybe, és elismerően biccent. Eddig egy embert látott, aki képes volt erre... De egészen addig nem akarja elhinni, hogy ő áll vele szemben, amíg az meg nem szólal ismét. Nem is kell, hogy hallja a nevét, nem is kell látnia a másik arcát. Ilyet csak egyvalaki mondhat. Jana. Aki megtanította a katana művészetére, aki végignézte, ahogy jópárszor saját magát szúrta lábon, aki türelmesen edzett vele, hosszú órákon át, és akitől a kardot kapta... Liliya arcán széles mosoly terül el, s közelebb lép a lányhoz, immár mindketten szemügyre vehetik a másikat. Igen... mindketten mások lettek valamilyen szinten. Ahogy mindenki, akit a bolgár suliban ismert meg, és itt találkoztak újra.* - Jana! *Szólal meg őszinte örömmel, azonban ezúttal nem veti magát a másik nyakába. Megkomolyodott? Olyasmi.* - Próbálkozom, bár az utóbbi időben nem sok időm volt rá. De megy jobban is. Egyszer megmutatom. *Tart egy kis szünetet, ismét végigmérve a lányt.* - Jól nézel ki. Azt hittem, még mindig abban a másik dimenzióban vagy.
Vendég- Vendég
- Post n°46
Re: Szoborpark
* Amikor a lány elismerően biccent, csak elvigyorodik Janácska. Hallgatja a másikat, majd amikor az közli, hogy nem volt ideje, akkor csak a fejét rázza meg.*
- Kifogás, kifogás, kifogás. Kardforgatást gyakorolni mindig van idő. Akár egy seprűnyéllel, akár csak "árnyékharc" szinten. De mindig van. Ha a kéz mozdulatait nem, akkor a lépéseket. Mindig lehet mit gyakorolni. Én is... hiába forgatom jól a kardot. Minden nap próbálkozok jobb, és jobb lenni.
*Közli a lánnyal, majd mikor az nem ugrik a nyakába, ő lép közelebb, és öleli át régen nem látott tanítványát.*
- Jó látni téged Liliya. Jó látni.
* Súgja a szőkének, majd amikor az azt mondja, hogy azt hitte még a másik dimenzióban van, csak kuncog egy kicsit.*
- Nos... igen. Az a helyzet, hogy... már nem. Vissza költöztünk. Estella is, és Szevér is. Mind a hárman. Estella most egy mamutvállalattal játszadozik, Szevér egy bandában zenél... én meg... nos... látod.
* Tárja szét a karjait, félig mosolyogva, de ugyan úgy az ölelésből engedve el csak egy pillanatra.*
- És Te?
- Kifogás, kifogás, kifogás. Kardforgatást gyakorolni mindig van idő. Akár egy seprűnyéllel, akár csak "árnyékharc" szinten. De mindig van. Ha a kéz mozdulatait nem, akkor a lépéseket. Mindig lehet mit gyakorolni. Én is... hiába forgatom jól a kardot. Minden nap próbálkozok jobb, és jobb lenni.
*Közli a lánnyal, majd mikor az nem ugrik a nyakába, ő lép közelebb, és öleli át régen nem látott tanítványát.*
- Jó látni téged Liliya. Jó látni.
* Súgja a szőkének, majd amikor az azt mondja, hogy azt hitte még a másik dimenzióban van, csak kuncog egy kicsit.*
- Nos... igen. Az a helyzet, hogy... már nem. Vissza költöztünk. Estella is, és Szevér is. Mind a hárman. Estella most egy mamutvállalattal játszadozik, Szevér egy bandában zenél... én meg... nos... látod.
* Tárja szét a karjait, félig mosolyogva, de ugyan úgy az ölelésből engedve el csak egy pillanatra.*
- És Te?
Liliya Antonov- .::Őrző: Erethon::.
- Post n°47
Re: Szoborpark
*A lány szavaira halkan elneveti magát.* - Oké, igazad van. Akkor mondjuk úgy, hogy a körülmények miatt nem volt hozzá sok kedvem. *Ahogyan semmi máshoz sem. Még az élethez sem. De hát.. Ez már a múlté. Amióta itt van, ismét gyakorol, és ezúttal a démoni képességei is a hasznára válnak, immár az energiát is bele tudja koncentrálni a fegyverbe, így érve el nagyobb sebességet és lendületet. Mikor Jana odalép hozzá és átöleli, boldogan ölel vissza. Örül, hogy látja, nagyon. Most, amikor ismét találkozik azokkal, akiket régen szeretett, jön rá, hogy mennyire magányos volt az elmúlt hónapokban... Most meg... Yan, Gaea, és még Jana is. Neem, nem fog bőgni, elvégre ő már nem az a Lil, aki régen volt, oké, meghatódott meg minden, de vissza tudja fogni magát. Szóval csak örül.* - Téged is, Jana. *Mondja halkan, ahogy szorosan magához öleli oly rég látott "mesterét". Aztán, annak a válasza, majd a kérdés után végül elengedi és egy sóhaj kíséretében lehuppan a szobor alá, ahol a lány ült mikor Lil megérkezett. Ekkor veszi csak észre Lagmart...* - Jé, szia Lagmar. *Mosolyog a hiénára, majd egy pillanatra maga elé mered, és utána kezd a beszámolóba.* - Nos, apám meghalt, én pedig az ő helyét kellett hogy elfoglaljam valami háború-félében. El kellett hagynom mindent. Bár eddig talán már ismered a sztorit. *Mosolyodik el kissé fanyarul.* És hát... Ismersz. Egy háború, meg én... Embereket kellett ölnöm, mert kényszerítettek rá, miközben végignéztem társaim halálát. Majdnem énis meghaltam, egy sérülés miatt. Aztán Yan rámtalált, és ide hozott. *Fejezi be a rövid összefoglalót, majd ismét sóhajt egyet. Nem szép emlékek... de már legalább képes róluk nagyobb kiakadás nélkül beszélni.*
Vendég- Vendég
- Post n°48
Re: Szoborpark
*A lány visszaölel. Majd lassan egy pár perc így töltött idő után elhátrál belőle Jana.*
- Sajnálom édesapádat. Tényleg. Tudom milyen elveszíteni. Az enyém is meghalt. A háború meg egy... érdekes dolog. Én már nem félek tőle, és nem félek attól sem, hogy vért ontsak. Bár... mikor féltem én attól? Ismersz. Tudod, hogy hány csatában voltam benne. Tudod, hogy mennyi mindennek voltam központi alakja, akinek a kezéhez elég sok vér tapad. De...
* Vállat von.*
- Ám én nem mondhatom, hogy ez mind a múlté. Nekem mindig van egy háborúm, amit meg kell vívnom, és teljesen mintegy, hogy ki lenne, és hogyan. Ez az én lényem, ahogy a tied... az, hogy a barátaiddal legyél.
* Közli félmosollyal, majd csak lezökken ismét a szobor tövébe. Előveszi a doboz cigit, majd megrázza. Aztán csak lassan elsüllyeszti újra a zsebébe.*
- Örülök, hogy jól vagy. Örülök, hogy ismét a barátaid közt vagy. Ez jó.
* Mosolyodik el újra, majd csak nekiveti a hátát a szobornak.*
- Ez meg egy érdekes hely. Nem tudom, hogy fogom tudni megszokni. Annyira...más. Annyira... csöndes. Hiányzik az imádott temetőm. Hiányzik az a szakrális csönd. De hé... ez már más élet nem igaz?
* Kérdi a lányra pillantva. Barátok? Neki most csak Liliya van itt, aki a barátja lenne. Másokról vagy nem tudja, hogy itt vannak, vagy nem ismeri őket. Yan... nos... őt sosem ismerte. És így nem is nagyon tud róla nyilatkozni. Gaea? Őt ismeri, és jóban is vannak. De nem találkozott még vele.*
- És... mesélj. Te hol laksz? Mit csinálsz? Mivel foglalkozol? Meg úgy egyáltalán... milyen ez a hely? Mert én eddig csak egy sráccal találkoztam, aki szintén az én...házamból volt. Furcsa ez még nekem.
* Mondja halkabban, majd amikor a lány köszön Lagmarnak, az csak oda megy, és megbökdösi az orrával a lány kezét.*
- Furcsa. Lagmar sem beszédes már. Velem még tárgyal...de azt mondja... elment a hangja.*
- Sajnálom édesapádat. Tényleg. Tudom milyen elveszíteni. Az enyém is meghalt. A háború meg egy... érdekes dolog. Én már nem félek tőle, és nem félek attól sem, hogy vért ontsak. Bár... mikor féltem én attól? Ismersz. Tudod, hogy hány csatában voltam benne. Tudod, hogy mennyi mindennek voltam központi alakja, akinek a kezéhez elég sok vér tapad. De...
* Vállat von.*
- Ám én nem mondhatom, hogy ez mind a múlté. Nekem mindig van egy háborúm, amit meg kell vívnom, és teljesen mintegy, hogy ki lenne, és hogyan. Ez az én lényem, ahogy a tied... az, hogy a barátaiddal legyél.
* Közli félmosollyal, majd csak lezökken ismét a szobor tövébe. Előveszi a doboz cigit, majd megrázza. Aztán csak lassan elsüllyeszti újra a zsebébe.*
- Örülök, hogy jól vagy. Örülök, hogy ismét a barátaid közt vagy. Ez jó.
* Mosolyodik el újra, majd csak nekiveti a hátát a szobornak.*
- Ez meg egy érdekes hely. Nem tudom, hogy fogom tudni megszokni. Annyira...más. Annyira... csöndes. Hiányzik az imádott temetőm. Hiányzik az a szakrális csönd. De hé... ez már más élet nem igaz?
* Kérdi a lányra pillantva. Barátok? Neki most csak Liliya van itt, aki a barátja lenne. Másokról vagy nem tudja, hogy itt vannak, vagy nem ismeri őket. Yan... nos... őt sosem ismerte. És így nem is nagyon tud róla nyilatkozni. Gaea? Őt ismeri, és jóban is vannak. De nem találkozott még vele.*
- És... mesélj. Te hol laksz? Mit csinálsz? Mivel foglalkozol? Meg úgy egyáltalán... milyen ez a hely? Mert én eddig csak egy sráccal találkoztam, aki szintén az én...házamból volt. Furcsa ez még nekem.
* Mondja halkabban, majd amikor a lány köszön Lagmarnak, az csak oda megy, és megbökdösi az orrával a lány kezét.*
- Furcsa. Lagmar sem beszédes már. Velem még tárgyal...de azt mondja... elment a hangja.*
Liliya Antonov- .::Őrző: Erethon::.
- Post n°49
Re: Szoborpark
*Jana első szavaira az együttérzésről nem felel, csak halvány mosollyal ránéz - de a szeme nem mosolyog. Nem, abban csak a félig-meddig feldolgozott, de soha el nem vesző gyász lapul. Aztán ismét maga elé néz, egy fűszálat piszkálva, ahogy a háborúra terelődik a szó. Halványan elmosolyodik, immár valamivel őszintébben, ahogy tekintete a lányra siklik.* - A sorsot meg lehet változtatni. Nekem is sikerült. Azt hittem, hogy hátralevő életemet távol kell eltöltenem mindentől, amit szeretek, hogy végül egy sikátorban haljak meg egy eltévedt, vagy éppen jól célzott golyó által. *Von vállat.* - Bár az tény, hogy egyedül nem sikerült volna kilábalnom a gödörből. *Teszi még hozzá, majd felpillant az előttük vándorló teliholdra. Kellemetlen lehet ma a vérfarkasoknak.* - Én is örülök, hogy jól vagy. *Pillant ismét Janára, széles mosollyal az arcán. Aztán a következő szavakra halkan felnevet, hátradőlve a lány mellett, a szobornak vetve hátát.* - Hát igen. Nekem is hiányoznak a helyek a suliban. Némelyikhez szép emlékek fűződnek... némelyikhez nem. *Valamelyikhez pedig mindkettő. Mint a tópart, például. Igen, a temető... Ott találkoztak először. Legalábbis kettesben. Érdekes este volt, az tény.* - Hamar megszokod. Nekem például kifejezetten jól jött... Mármint, itt nem nehéz egy magányos sarkot találni. *Von vállat, tekintetét ismét az égre és a teliholdra függesztve, aminek fénye elnyomja szinte az összes körülötte levő csillagot.* - Hát, van egy házam Bulgáriában még néhány másik, amit turistáknak adok ki, de most valaki más viszi az üzletet... Amúgy itt lakom jelenleg az akadémián, ahogy látod, az Erethon hálókörletben. *Bök a pulcsiján szinte eltűnő kék jelvényre. Azon már meg sem lepődik, hogy Jana Sylorinás.* - Amúgy jó ez a hely, meg fogod szeretni. Vannak furcsa emberek... meg másfajta lények, de olyannal még nem találkoztam aki kimondottan elviselhetetlen lett volna. Szóval ha társaságra vágysz, elég csak elindulnod a folyosón, tuti összefutsz valakivel előbb vagy utóbb. *Néz egy pillanatra a lányra, de ekkor ugyebár megböki Lagmar, akinek az előbb köszönt. Lil elmosolyodik, és végigsimít a hiéna fején, majd a hátán.* - Érdekes... *Csak ennyit fűz hozzá a dologhoz, majd a beálló csöndben, kezét ismét az ölébe ejtve, elgondolkozva mered a holdra.*
Vendég- Vendég
- Post n°50
Re: Szoborpark
- A Sors. Van aki megváltoztathatja. De van akinek azt vérrel írták.
* Közli halkan. Ahogy a lány tovább beszél a kósza golyóról, csak megrázza a fejét.*
- Volt... volt idő, amikor azt kívántam, bár az lenne a vesztem. Bár valaki megölne, és otthagyna. Amikor a másik síkon vándoroltam... minden lépés kínszenvedés volt. Minden apró mozdulat. Ahogy a levegő végigáramlott a légcsövemen...
* Mondja halkan, ahogy ő maga is a holdat figyeli. Majd folytatja.*
- A sors érdekes dolog. Van aki valóban kitörhet a körforgásból. Van aki nem. Mit mondhatnék? Amikor a másik világban voltam... egyedül. Az az az érzés volt, hogy sohasem látom már azokat akiket ismerek. Ahogy hallgatlak... te is ezt élted át. De te kimászhattál belőle. Valamilyen szinten én is. De ez sosem lesz teljes.
*Sóhajtja halkan, majd lassan figyeli a távolban úszó felhőket. Majd amikor a lány mondja, hogy hova tartozik, akkor Jana csak elmosolyodik.*
- Sosem voltál az a típus, aki mellettem érvényesülni tudna. Nyuszi vagy Mcfly.
* Majd ha a lány kicsit érdekesen néz rá, csak felnevet, és megböki.*
- Vicceltem na. Nem gondoltam komolyan hé.
* Nevet még egy kicsit, majd csak feláll, és a kezét nyújtja Liliya felé, hogy felhúzza a földről.*
- Gyere. Menjünk. Késő van, és nem ártana már bemenni. Aludni is kéne már egy kicsit.
* Mosolyodik el, miközben Liliya mellett visszafelé sétál.*
* Közli halkan. Ahogy a lány tovább beszél a kósza golyóról, csak megrázza a fejét.*
- Volt... volt idő, amikor azt kívántam, bár az lenne a vesztem. Bár valaki megölne, és otthagyna. Amikor a másik síkon vándoroltam... minden lépés kínszenvedés volt. Minden apró mozdulat. Ahogy a levegő végigáramlott a légcsövemen...
* Mondja halkan, ahogy ő maga is a holdat figyeli. Majd folytatja.*
- A sors érdekes dolog. Van aki valóban kitörhet a körforgásból. Van aki nem. Mit mondhatnék? Amikor a másik világban voltam... egyedül. Az az az érzés volt, hogy sohasem látom már azokat akiket ismerek. Ahogy hallgatlak... te is ezt élted át. De te kimászhattál belőle. Valamilyen szinten én is. De ez sosem lesz teljes.
*Sóhajtja halkan, majd lassan figyeli a távolban úszó felhőket. Majd amikor a lány mondja, hogy hova tartozik, akkor Jana csak elmosolyodik.*
- Sosem voltál az a típus, aki mellettem érvényesülni tudna. Nyuszi vagy Mcfly.
* Majd ha a lány kicsit érdekesen néz rá, csak felnevet, és megböki.*
- Vicceltem na. Nem gondoltam komolyan hé.
* Nevet még egy kicsit, majd csak feláll, és a kezét nyújtja Liliya felé, hogy felhúzza a földről.*
- Gyere. Menjünk. Késő van, és nem ártana már bemenni. Aludni is kéne már egy kicsit.
* Mosolyodik el, miközben Liliya mellett visszafelé sétál.*
|
|