Fyron Akadémia

Vámpírok, vérfarkasok, angyalok, démonok, emberek, lidércek, nimfák, nekromanták, nixék és valanok... Szövetségek, harcok. Légy részese ennek a kalandnak, ahol Te döntöd el, melyik oldalon állsz!


Az oldal bezárt. Régi tagok: nyugodtan játszhattok itt, néha mi is fogunk, de magát az oldalt nem visszük tovább aktívan.

    Amélie feljegyzései

    Amélie Deneuve
    Amélie Deneuve
    .::Városi Lakos::.
    .::Városi Lakos::.

    Amélie feljegyzései Empty Amélie feljegyzései

    Témanyitás by Amélie Deneuve on Szer. Júl. 31, 2013 12:37 am

    2013.07.30.

    Már 16 napja, hogy itt tengetem az életem ebben a városkában, amit az emberek szépnek és érdekesnek tartanak. Marha vicces. Egyedül azért jöttem ide, mert tudtam, itt vámpírok nyomára akadhatok. egy valamire viszont nem gondoltam. Ez a világ teljesen más, mint amit eddig ismertem. Nemcsak a vámpírok tanyáznak errefelé, hanem más, számomra ismeretlen fajok is. Habár olvastam róluk, mégsem tudok semmi konkrétat. Félek. Félek, hogy ebbe még bele fog törni a bicskám. De nem hagyhatom veszni az álmomat. Csak ezért mentem keresztül ennyi mindenen. Ezért váltam olyanná, amilyen vagyok. Persze élvezem. Néha elgondolkodom rajta, normális-e, ha valaki élvezettel tekint a könyörületért esdeklő halálraítélt áldozataira. Vagy csak boldogsággal tölti el, ha elképzeli, a testet hogyan emészti el a tűz, hogy majd visszatérjen eredeti állapotába. Porrá legyen.

    Most viszont nem erről akarok írni. Habár nem tudom mire számíthatok itt, ezen a furcsa helyen, úgy érzem végre célba érhetek. Ideérkezésem napján éjszaka találkoztam egy férfival. Maximnek hívják. Már messziről éreztem, hogy vámpír. Furcsa módon a vámpírok észlelése nem okoz nagy problémát. Azóta sem láttam őt, de a bizalmába fogadott, és azt mondta, hamarosan feladatot ad nekem. Igazság szerint utálom, ha más parancsait kell követnem. Nem vagyok egy szófogadó vakarcs, akit ide-oda rángathatnak, de most az egyszer elviselem. Elviselem, mert lehet ez az én nagy lehetőségem. Feljebb kell törnöm. Mint ahogy eddig is tettem. Nem kis munka volt eljutni idáig, hogy legyen pénzem arra, amit akarok, és megtaláljam a helyet, ahol valami érdekesre bukkanhatok.

    Azonban történt valami, ami felborította az elképzeléseimet. A probléma egy vérfarkas képében érkezett. Nem tudom, hogy az eddigi módszereim hatásosak lesznek-e, de nem adom fel. Habár már túl sokat tud rólam, még indig én vagyok előnyben. De most mennem kell. Ideje átköltöznöm Jonathanékhez.


    _________________
    Bárki aki ránéz, egy gyönyörű, magabiztos lányt lát, akiben azonban semmi rendellenes nincs. Nincsenek éles szemfogai, vagy szárnyai. Egy hétköznapi ember. Habár a legtöbben semmi rosszat nem látnak benne. A látszat azonban csal. Amélie mindig is kísértette a sorsot. Akkor érzi magát igazán jól, ha a tilosban járhat, az pedig csak hab a tortán, ha ennek következtében még jutalomra is talál. Nem szereti az egyszerű embereket. Mindig is túl átlagosnak tartotta őket. Ha már valaki ember, akkor legalább legyen gazdag. Ez a felfogása vezette ahhoz, hogy a vámpírok megszállottja legyen, s hogy az emberek semmi másra nem jók, csak hogy kihasználják őket. Ez utóbbi többszörös "véletlen haláleseteket" vonzott, melyekből Amélie sosem üres kézzel távozott.

    Eliana De Lucia ambiciózus megszállottja.

      Pontos idő: Szer. Dec. 11, 2019 4:34 pm