by –Gabriel menj a pokolba…*Hangzott el a válasz és egy pofon csattant el az arkangyal álmában. Valóban sok minden történt és inkább megóvja a hideg vérét és nem megy le még egyszer sem Fyronba és sem az Alvilágba egyedül. Mindenesetre nagyon nagy hiba volt hiszen őt is keresik legalább is Cornelius mindenképpen dühös volt amikor eltűnt. Szerencse, hogy nem tudja, hogy kisegített nekik szóval az arkangyalok mindenképpen hálásak Jesmonnak. Legalább is Gabe elmesélte a testvéreinek, de Luciferrel mindenképpen beszélni szeretett volna, de nem jutott el odáig sem. Szóval.. Michaelt sem sikerült megtalálnia és nagyon fél azért, mert nem fogja túl élni ezt az egészet. Elizabethet, meg úgy érzi cserben hagyta hiszen a kislány most eléggé haragszik rá és nehezen enyhül meg.. Gabrielnek pedig lelki ismeret furdalása van és nagyon bánja ezt az egészet hiszen itt kellett volna lennie helyette pedig hősködött, hogy lemegy és majd ő megmenti. Azóta, hogy feljöttek Sariellel ő egyszer-egyszer lejár a védenceihez… megnézi őket és ellenőrzi azokat is akiket átadott. Most az idősebbik arkangyal vissza fogja magát már csak a testvérei miatt is. Az edző terembe érve örül annak, hogy kivételesen nincsen tanóra. Az arkangyal fogja magát előveszi koncentrációs képességét és neki áll edzeni. Régen tette már ezt meg mostanában inkább a szobájában volt ha itt volt fent. Olyan mintha valamire készülne, de még sem..*
2 posters
Ramiel és Gabriel: Az angyalok edzőtermében
Gabriel- .::Felvilági::.
Ramiel- .::Felvilági::.
*Ramiel ma úgy döntött lemegy az edzőterembe. Igen ez nála baromi nagy szó. Nem mintha lusta lenne, vagy ilyesmi, csupán nem érzi soha szükségét annak, hogy ide járjon. Na ja, hiszen ő a béke arkangyala. Soha nem keveredik bajba, leginkább csak el van a természetben. Komolyan, ha nem jönne be néha enni, vagy ilyesmi, akkor még meg is feledkeznének róla. Na igen, nem az a társasági pillangó, vagy hogy mondják ezt az emberek. Azonban kíváncsiságból na meg unalomból, valamelyik nap lenézett a Földre...és egy elhízott, hájas pacákot látott, amint szenved a futópadon. Akkor játszott el először azzal a gondolattal, hogy ha ő is ott lenne, akkor tuti csalna a gerendán, vagy a súlyzóknál. Így aztán úgy döntött, ma végre ő is bekukkant az edzőterembe...még ha csak azért is, hogy csak kinyissa az ablakokat, és kiüljön a párkányra olvasni. A lustaság mintaszobrát nyugodtan mintázhatnák róla, persze ezt magának soha nem vallaná be. Menet közben még benéz a könyvtárba, és a lehető legédesebb mosolyával ellop a kis Lucy-től egy muffint, aki azonnal elolvad. Mielőtt még belépne az edzőterembe, még kiragaszt az ajtóra egy plakátot: Greenpeace...már csak a hecc kedvéért. Aztán kinyitja az ajtót. Most komolyan. Olyan szinten belemerül a muffin-ba, hogy nem hall, nem lát. Mikor az utolsó morzsát is bevégezte, elvigyorodik...*~Komolyan meg kell kérnem ezt a lányt, hogy főzzön nekem vacsorát. Egy istennő..de komolyan.~*Széles mosollyal az arcán, végre végigtekint az edzőtermen. Na igen, nem olyan, mint amiket a Földön látott...sőőőt...ha ezt a helyet látná az a kétméteres hústorony, akkor tuti lemondana az edzésről, mert beijedne. Ramiel, ekkor mozgást vesz észre a szeme sarkából, és vigyorogva veszi tudomásul, hogy bizony nincs egyedül.*-Gabriel...nahát. Visszajöttél? -*Kérdezi, már csak a rend kedvéért, majd a padlón észrevesz valami csillogó dolgot. A medálja...na ez, hogy kerül ide, amikor egy évszázadban jó ha betér ide..hogy elijessze a porcicákat...*
Gabriel- .::Felvilági::.
*Az arkangyal ma nincsen igazán jó kedvében vagy nem is tudja, hogyan fejezze ezt az egészet ki. Amikor pörög általában mindig is tudta, hogy miket csinál, de most jelenleg még a gondolatai is cserben hagyják. Talán túl sokat is gondolkodott azon, hogy mit művelt és elhamarkodott volt a döntése. Aggódik Michaelért és nem csak miatta hanem az összes többi testvére miatt és attól, hogy elég idősek valahogy úgy érzi, hogy most ő az akinek vigyázni kell rájuk valamilyen szinten pedig tudja jól, hogy nem muszáj. Nem látszik Gabriel komolynak, de amikor aggódik vagy félt valakit akkor nagyon vissza tud zárkózni. Jó néhány hete vissza jött csak nem szeretett volna senkivel sem kommunikálni. Hiába, hogy kizárja a fejéből testvéreit, most igyekszik megerősödni is és Jesmonnal is muszáj majd beszélnie hiszen ez a terv akkor is őrültség amit kitalált. Fekvő támasznak neki állva megérzi öccse jelenlétét és fel is pattan majd elmosolyodik.* - Drága öcsém vissza, egy ideje. Szükségem volt egy kis egyedül létre, mert azt hiszem túl messzire mentem.*Gondol arra, hogy egyedül vágott neki az alvilágnak. Na igen..* - Ritkán látni téged itt Ramiel!*Mondja a testvérének és igen valóban ritkán szokta itt látni. Mondjuk Ramiel nem éppen az a fajta aki el edzene itt, a bajnoknak tökéletes.. még ha meg is kell küzdeni egy alattomos alvilági bukott angyallal.* - Mi a helyzet? Merre jártál testvérem?*Érdeklődik felőle aztán leül valahova ahol talál széket és oda invitálja az arkangyalt.*
Ramiel- .::Felvilági::.
*Ramielnek ma egész nap dezsavűje volt. Tudod, amikor úgy érzed, már megtörtént veled az a nap. De gőze sincs, hogy miért. Lehet, hogy azért, mert már kezd bepókhálósodni, és minden nap ugyan azt csinálja. Felkel, innen-onnan elcsen egy-egy falat kaját, majd nyomás kifelé. Igen...és este ugyan ez, csak visszafelé. Mint egy őrült mókuskerék, vagy valami ilyesmi. Mintha az élete...nem...ezt nem lehet életnek nevezni. Mintha a létezése csak egy ketyegő óra, vagy egy vízesés lenne, ami csak folyik...és folyik...de ő maga nem tudja merre, vagy mi céllal... Komolyan...állandóan látja, hogy a fivérei mind mennek...tartanak valahova, ő meg...csak eléldegél a növényeivel. Bár...ez lehet leginkább az ő hibája, hiszen nem igazán tesz azért soha semmit, hogy többet beszélgessen, vagy foglalkozzon másokkal. És...bár nem szeretné elhinni, de lassan kezd, nagyon, de nagyon antiszoc lenni. Ez normális egy arkangyalnál? Komolyan, néha úgy érzi igazán nem ismeri senki őt. Annyira csak el van a világban...vagyis leginkább idefent...csak magában...olykor incselkedve ezzel-azzal az édes angyalkával, aki felkerül, vagy feljön hozzájuk. De...igazán mintha nem is élne...mintha ő csak egy vendég lenne idefent..Vagy ezt csak a sok egyedül töltött idő teszi? Esetleg, mert már tele van az agya oxigénnel...na ja...lehet oxigén-túladagolást kapni? Akkor attól ő tuti kinyiffan...vagy legfeljebb megbolondul...már a jelenleginél is jobban. Na de...fókuszáljunk a jelenlegi helyzetre. Ramiel felveszi a medálját, a zsebébe süllyeszti, majd Gabriel invitálására leül fivére mellé, majd válaszol a kérdésre.*-Odakint. Valamelyik nap Raphael megpróbált meggyógyítani egy elszáradt virágot...valamilyen savat öntött rá, hát az nem segített a növényen. -*Füstölgött az arkangyal.*-Na és veled? Olyan...elmélyültnek látszol.-*Jegyzi meg, majd előveszi a medálját és ujjai közt kezd el vele játszani.*
Gabriel- .::Felvilági::.
*Hogyan is lehetne mondani Gabriel nem az az elmélyülő fajta. Ő inkább a tettek embere aki mindig szeret tenni másokért és ráadásul ő aztán soha sem hagy cserben senkit. Most aztán elhagyta az a nagy szerencséje és érzi, hogy cserbenhagyja a testvéreit és mindenki mást is. Talán ezt nem kéne? Ő ezt nem tudja, és nem hiszi, hogy tudni szeretné. Mindig kíváncsi volt, hogy mi van a világ túlsó felén, de úgy gondolja, hogy éppen eleget látott és éppen kezd majd visszamenni a kis fészkébe. Figyelvén testvére reakcióit minden lépését és mozgását a medálra nézve csak hümmög egy sort. Azért Ramiel ilyen téren szerencsés ő lenne, ilyen nyugodt hát nem tudja, mit mondjon erről. Leül egy szabad székre és félbe hagyván teendőét bár nem volt most amúgy sem tudja mit csináljon. Tehetetlenül várakozni nagyon nehéz.* - Növényre azt hiszem valamilyen más módszert kéne.. bár nem rossz Raphael ötlete, na majd lemegyek hozzá aztán megnézem valamikor.* - Oh csak úgy érzem cserben hagytam Michael neveltjét meg titeket azzal, hogy lementem az alvilágba. Ne is törődj velem, csak tudod nehéz ez a várakozás.*Feleli Ramielnek és a medálra nézve elmosolyodik.* - ezt régóta kerested?*Bök a medál felé és rápillant. Rég nem látott már ilyet szóval.*
Ramiel- .::Felvilági::.
*Ramiel tekintete fivére vonásait fürkészi. Nem tolakodón, nem is aggódón, inkább úgy, mint aki nem tudja mire vélje a másik viselkedését. Gabriel megjegyzésére szája egy halvány mosolyra görbül, majd amilyen gyorsan jött, olyan hirtelen tűnik is el, mikor válaszol a kérdésére. Egy darabig nem igazán tud rá mit válaszolni. Bár nem sokat tud erről az egészről, hiszen ő nem nagyon szokott belefolyni az idebent folyó dolgokba, sőt... Azonban érzi, hogy most nagyon nyomasztja valami Gabrielt, a mindig erős, magabiztos, hatalmas arkangyalt. *-Ez hülyeség, nem hagytál senkit se cserben. Ha pedig bárki bármi mást állít, annak ne higgy.-*Feleli végül, ezzel is próbálván egy kis lelket önteni bátyjába. Igazán nem értette sosem, Gabriel mégis miért veszi ennyire félvállról a gondolatait, vagy a saját érzelmeit. Csak azért, mert hatalmas arkangyal? És, méghogy ne törődjön vele? *~Gabriel.~*Sóhajt fel magában, majd mikor fivére felhozza a kezében tartott medált, azonnal témát vált.*- Igen, de fogalmam sincs, hogy kerülhetett ide. Soha nem szoktam ide bejönni.-*Feleli szórakozottan, majd elhúzza a száját, ahogy a mindenféle gépeken végigtekint. Tudja, hogy valamit edzeni kéne, de ha már ilyen kényelmesen leültek, vétek lenne ismét felállni. Ramiel...és az ő lustasága.*
Gabriel- .::Felvilági::.
*Talán sohasem láthatták Gabrielt gondterheltnek, de amikor érzi, hogy ennél nagyobb baj még nem volt, talán nem tudja, mit kezdjen a dologgal. Az után eszébe jutott, hogy az apjuktól kérne megoldást, de hát az Isten el van foglalva és úgy elmondaná a történetet meseszerűen, hogy egyszerűen nem is tudja, mit gondoljon ezekről a dolgokról. Hiányzik neki Michael és nem tudja a bajnok mikor lesz újra velük. Ha nem is mondja, a többieknek, de borzasztóan hiányolja őt. Tényleg úgy érzi, hogy tehetetlen. Mosolyog Ramiel megjegyzésén és örül annak, hogy így gondolja.* - Áh ezt senki nem állítja csak én érzem így. Nem vagyok jó testvér csak egy idióta aki úgy dönt, lemegy a pokolba vagy mi. Nem tudom mi üthetett belém csupán csak azt éreztem, hogy a bátyánkkal kellene beszélnem, de nem sikerült megtalálnom és úgy érzem a halálba kergettem magam.*Mondja továbbra is és nem tudja, hogyan csinálja a dolgokat. Igyekszik óvatos lenni, de most a rosszul lét, meg ilyenek nem tudja talán a cserben hagyás miatt van.* - Pedig úgy tűnik még is jártál itt.*Mondja mosolyogva és igen valóban ritkán látja itt a testvérét ő pedig mostanában itt van és nem pörög annyira mint szokott.* - Szerinted mikor lesz vége ennek az egész rémületnek?*Néz rá a testvérére és igen elég komolyan gondolja a dolgokat. Nagyon maga alatt van.*
|
|
|