Fyron Akadémia

Vámpírok, vérfarkasok, angyalok, démonok, emberek, lidércek, nimfák, nekromanták, nixék és valanok... Szövetségek, harcok. Légy részese ennek a kalandnak, ahol Te döntöd el, melyik oldalon állsz!


Az oldal bezárt. Régi tagok: nyugodtan játszhattok itt, néha mi is fogunk, de magát az oldalt nem visszük tovább aktívan.

    Mi történik, ha két antiszociális pszichopata összefut? (James és Brin találkozása)

    Brin Mothsamery
    Brin Mothsamery

    Mi történik, ha két antiszociális pszichopata összefut? (James és Brin találkozása) Empty Mi történik, ha két antiszociális pszichopata összefut? (James és Brin találkozása)

    Témanyitás by Brin Mothsamery on Pént. Jún. 21, 2013 11:16 pm

    [Birtok, Szabadtéri gyakorlópálya, 2013. 06. 22.]

    *A gyakorlópálya közepén egy hosszú, szőke hajú lány áll, s éppen egy íjjal céloz meg egy tőle körülbelül 15 méterre felállított céltáblát. Egy fekete rövidnadrágot visel egy szintén fekete ujjatlan toppal. Igen, most még neki is meleg van a hosszú ruhákhoz, pedig általában azokat részesíti előnyben. Haját is hátrakötötte egy hosszú lófarokban, mivel ha az egész a szeme elé lógna, nem látna semmit a célból. Pedig így is elég szerencsétlenül csinálja... Mikor végre sikerült úgy-ahogy becéloznia a táblát, ellövi a nyilat - ami szépen elrepül a tábla fölött körülbelül egy méterrel. Brin pedig leeresztve az íjat, s egy eléggé idegeset sóhajtva méregeti a tábla és a nyíl röpvonalának helyzetét. Tegnap egész nap az íjászatról olvasott, s most mégsem sikerül semmi sem úgy, ahogyan kéne. De hát miért? Hiszen tud mindent, minden egyes mozzanatot, minden egyes elvet, amit be kéne tartania. Miért nem megy mégsem? Egészen egyszerűen hihetetlen! Ismét sóhajt egyet, majd nyugodt léptekkel odasétál a kilőtt nyílhoz, felveszi, és ugyan ilyen ráérősen vissza is megy az eredeti helyére, ahonnan aztán egy kis hezitálás után kissé közelebb lép a célhoz, így már csak tíz méterre áll onnét. Lassan felemeli az íjat, majd ismét céloz. A kéztartása mondhatni tökéletes, legalábbis minden könyvben így látta. Jó hosszas tájolás után ismét ellövi a nyilat, ami ezúttal beleáll a tábla felső felébe.* - Ezt nem hiszem el. *Sziszegi, majd leejti maga mellé az íjat és ölbetett kézzel elindul a nyílért. Igen, valóban használhatna több nyilat is, ne is kérdezd meg, miért nem tesz így. Talán, mert ráér minden egyes lövés után visszasétálni érte. Ha megszerezte a táblába állt fegyvert, ismét visszasétál vele az eredeti helyére, azonban ezúttal nem emeli fel az íjat, hanem ehelyett ledobja a nyilat is mellé, s zsebretéve két hüvelykujját, megáll a táblával szemben, s szokásos fagyos arckifejezésével gondolkodni kezd azon, hogy mégis mit ronthatott el. Na igen, sosem tanult semmiféle harcművészetet vagy fegyverkezelést, és talán ideje lenne beismerni, hogy jobban járna egy tanárral... De nem. Az nem Brin lenne.*    


    _________________
    Brin nem az a lány, akivel jó barátnők lehettek, de nem is az, akivel kellemes egyéjszakás kalandot tölthetsz el. Ő nem olyan, akit az orránál fogva vezethetsz, vagy büntetlenül átverhetsz. Nem lesz veled kedves, ha nem bír téged, de talán még akkor sem, ha igen. Hideg, távolságtartó, és szeret érzelmileg terrorizálni másokat. Rengeteget ovlas, nagyon művelt és intelligens, rendkívül gyors felfogással. Bátyja baklövése miatt érkezett a Fyronba, s ezt nem is igazán hajlandó neki megbocsátani - pedig igazán megtehetné, hiszen az életét mentette meg ezzel.

    Jesmon Helar fagyos nekromantája, D'aleik Rotta Mothsamery ikertestvére
    James Runnel
    James Runnel
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Mi történik, ha két antiszociális pszichopata összefut? (James és Brin találkozása) Empty Re: Mi történik, ha két antiszociális pszichopata összefut? (James és Brin találkozása)

    Témanyitás by James Runnel on Csüt. Jún. 27, 2013 12:53 pm

    Kellemesen elücsörgök egy árnyékos, és hűvös helyen, miközben azon gondolkozok, hogy ma mivel tudnám elfoglalni magamat. A legtöbben most úgy is az iskolában, vagy a városban vannak, hogy szórakozzanak, vagy csak meghúzódtak a meleg miatt, pont mint most én. Csak, hogy az állandó ücsörgés is lehet unalmas. Egyik kezemmel hozzáérek a hátamat megtámasztó falhoz, és ellökve tőle magamat, felkelek helyemről, hogy aztán zsebre dugott kézzel bevonuljak hálókörletembe, és egy hirtelen ötlettől vezérelve, előhalásszam az íjászkészletemet. Úgy is régen volt alkalmam arra, hogy lövöldözzek vele egy keveset. A tegezt jobb oldalamra erősítem, hátamon úgy sem nagyon lenne már hely neki. A nyilak persze már benne vannak. Az íjat, pedig megmarkolva, elindulok a gyakorlópálya felé, lövöldözni. Reményeim szerint úgy sincs valami hű de sok ember ilyenkor ott. Hiszen nem valami túlzottan árnyékos egy hely. Út közben nem túl sok emberrel találkozok, és, még azok sem foglalkoznak szerencsére velem. Lehet, hogy csak megszokás, de talán inkább, mert van jobb dolguk is. Lassú léptekkel haladok kiszemelt célhelyszínem felé, amit még így is egész gyorsan elérek, most, hogy nem is nagyon kell kerülgetni az embereket. A végén még meg is kedvelem ezt a meleget. Már csak arra kéne akkor rászoknom, hogy valami olyan ruhát is felvegyek, amiben nincs annyira meleg. Bár, a fehér póló még mindig jó, de lehet lassan nem farmert kéne hordanom, hanem valami mást is. Mondjuk egy térdnadrágot, vagy valami hasonlót. Amikor végül odaérek, csak egy szőke lányt pillantok meg a gyakorlópályán, aki éppen az egyik táblától sétál vissza majd ledobja a nyilat amit kiszedett belőle, és megáll egy helyben. Továbbra is unott fejjel ballagok előre, és semmi sem töri meg arckifejezésemet egészen, ameddig jobbomat szám elé nem emelem, egy ásítás erejéig. Mivel nincs sok kedvem messzebb menni, ezért a közvetlenül az övé melletti céltáblát szemelem ki, de pár méterrel, a lány mögött állok csak meg. A tábla felé fordulok, és felemelve az íjamat, egy nyilat halászok elő oldalamról. Azzal a mozdulattal szám elé emelem, és megfújom kicsit a hegyét, mintha csak a rárakódott port fújnám le róla. Magam sem tudom, hogy miért teszem ezt, de az első lövés előtt szokásommá vált. Óvatosan az idegre helyezem a nyilat, majd felemelem az íjat, és célba veszem a táblát. Nem valami tökéletes a kéztartásom, sosem figyeltem oda, amikor azt mutogatták, hogy hogyan is kéne tartani, de a végeredmény, általában akkor is jó volt. Szép lassan, fokozatosan húzom hátra az ideget, megfeszítve, és egy kicsit még célozgatok, mielőtt elengedném az ideget, hagy repüljön a nyíl. Nem éppen a legjobb lövés, de azért megközelíti a tábla közepét, ami azt jelenti, hogy nem jöttem ki túlzottan a gyakorlatból. Legalábbis, az órákon ilyen távolságból még könnyedén eltaláltam a közepét a táblának. Mielőtt új nyílért nyúlnék, zsebembe süllyesztem jobbomat, és előhalászok egy telefont, hogy ellenőrizzem rajta az időt. Jelentősége nincs sok, de azért néha nem árt megtenni. Sóhajtok egyet, aztán elrakom a telefont, és előkapok egy újabb nyilat, hogy előröl kezdjem a célzást. Közben elgondolkodva azon, hogy lehet, inkább kardomat kéne lóbálnom kicsit. Talán még van kirakva egy-két gyakorlóbábú, amit tönkretehetek.


    _________________
    Eléggé csendes, és antiszociális személyiség. Nem kedveli túlzottan a vérfarkasokat, viszont ok nélkül nem provokálja őket csak azért, hogy megpróbálhasson megverekedni egyel. Hátán mindegy, hogy hova megy ott van az egyélű, nagyjából vele egymagasságú széles kardja, amiről könnyedén fel lehet ismerni őt. Ha arcát nézik, akkor nem túl sok mindent bírnak leolvasni róla, hiszen szinte mindig ugyanolyan unott arckifejezést vesz fel. Nem nagyon szokása mások dolgába beleavatkozni, csak ha már belekeverték. Kardja nem teljesen hétköznapi, bár ez már méreteiből is látszódik, viszont amikor készítették a fémet ezüsttel is ötvözték, kifejezetten a vérfarkasok miatt, és persze, hogy ne csorbulhasson ki olyan könnyedén, mintha csak ezüstből lenne. Nem beszélve az anyagköltségéről sem.
    Brin Mothsamery
    Brin Mothsamery

    Mi történik, ha két antiszociális pszichopata összefut? (James és Brin találkozása) Empty Re: Mi történik, ha két antiszociális pszichopata összefut? (James és Brin találkozása)

    Témanyitás by Brin Mothsamery on Hétf. Aug. 12, 2013 5:26 pm

    *Ahogy a fiú besétál a gyakorlópályára, Brin csak kissé idegesen sóhajt egyet - remek, most más is tanúja lesz a szerencsétlenkedésének. Egyszerűen nem fér a fejébe, hogy miért nem akar neki összejönni a dolog. Hiszen mindent jól csinál! Legalábbis a könyv szerint. Hát igen, ez Brin. Ami a könyvben le van írva, az maga a Szentírás, az úgy van, és kész. Az nem fordulhat elő, hogy esetleg tévesek az információk, vagy hogy nem elég azokat bemagolni a tökéletes sikerhez. Áh. Kizárt. S hogy tanárhoz forduljon, vagy megkérjen valakit, hogy segítsen neki? Viccelsz? Brinről beszélünk. Továbbra is a táblát vizslatja, látszólag nem törődve a mellette lövöldöző fiúval, azonban a szeme sarkából pontosan őt figyeli. Elvégre, neki láthatóan mérföldekkel jobban megy a dolog. Mikor James odasétál a táblához, Brin felveszi az íját, és ráilleszti a nyilat is, de még nem emeli fel. Megvárja, amíg a másik ismét lő egyet. Kifigyeli minden egyes mozdulatát, a legapróbb rezdülésekig, és memorizálja is azokat. Majd, mikor James hátat fordít neki, felemeli az íjat, céloz... és lő. A nyíl pedig repül, repül, egészen addig, amíg meg nem áll pontosan a fiú vádlijában. Brin szeme elkerekedik, ahogy eljut a látóidegeiig, hogy mi történt, majd lassan leereszti a kezét, s egy pillanatra elgondolkozik azon, hogy jobb lenne innét minél hamarabb felszívódni. Végül azonban mégsem így tesz, ehelyett eldobja az íjat, és a lehető legjobb fapofával közelebb sétál a valószínűleg elég nagy fájdalmakkal küzdő Jameshez.* - Elnézést. Még kezdő vagyok. Visszakaphatnám a nyilamat? *Kérdi szokásosan halk, hideg hangján, továbbra is tartva a pókerarcot. Minek is fárassza magát olyan kérdésekkel, hogy "hogy vagy?" meg hogy "segítsek valamiben?"... Teljesen felesleges, mivel nem érdekli a válasz. Nem áll szándékában segíteni, az meg, hogy hogy érzi magát a fiú, a legkevésbé sem izgatja. Így hát csak áll, az általa okozott sebet szemlélve, s úgy várja a választ, mintha csak azt kérdezte volna, mennyi az idő.*


    _________________
    Brin nem az a lány, akivel jó barátnők lehettek, de nem is az, akivel kellemes egyéjszakás kalandot tölthetsz el. Ő nem olyan, akit az orránál fogva vezethetsz, vagy büntetlenül átverhetsz. Nem lesz veled kedves, ha nem bír téged, de talán még akkor sem, ha igen. Hideg, távolságtartó, és szeret érzelmileg terrorizálni másokat. Rengeteget ovlas, nagyon művelt és intelligens, rendkívül gyors felfogással. Bátyja baklövése miatt érkezett a Fyronba, s ezt nem is igazán hajlandó neki megbocsátani - pedig igazán megtehetné, hiszen az életét mentette meg ezzel.

    Jesmon Helar fagyos nekromantája, D'aleik Rotta Mothsamery ikertestvére
    James Runnel
    James Runnel
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Mi történik, ha két antiszociális pszichopata összefut? (James és Brin találkozása) Empty Re: Mi történik, ha két antiszociális pszichopata összefut? (James és Brin találkozása)

    Témanyitás by James Runnel on Hétf. Aug. 12, 2013 7:31 pm

    Miközben visszaballagtam a hálókörletbe a felszerelésemért senki sem zavart meg, sőt, még utána sem ahogy elballagtam a gyakorlópályára, hogy lövöldözzek egy keveset az íjammal. Bár eléggé meleg van, nem foglalkozok vele túlzottan, és annak ellenére, hogy abban reménykedtem, most legalább senki sem lesz itt, mégis találtam itt egy személyt, még hozzá, egy lányt talpig feketében, igaz azért szellősen öltözött velem ellentétben, de akkor is eléggé meleg lehet a fekete ruhákban. Látszólag ő is íjászkodni jött ide, bár nem nagyon ezzel foglalta el magát miközben én tovább ballagtam, és ellőttem az első nyilat. Nem lett valami túl jó lövés ahhoz képest ahogy az órákon szerepeltem, szóval valamicskét csak felejtettem azóta, de ez nem akadályoz meg abban, hogy tovább próbáljam elnyomni az unalom hatalmas erejét néhány nyíl elindításával a levegőben, hogy aztán egy táblában megállapodjanak. A következő nyilat egy gyors idő ellenőrzés után emelem ki a tartóból, majd az idegre helyezem. Szemem sarkából figyelem kicsit a lányt, ahogy hasonló módon tesz, aztán elkezdek összpontosítani, és felemelve az íjat becélzom a táblát. Egy darabig habozok, aztán elengedem az ideget, mire a nyíl szélsebesen belecsapódik a céltábla közepébe. Talán, ha nem lenne ennyire fapofám, most még mosolyoghatnék is. Lehet néha azt sem ártana, de hol izgat az engem, hogy ez mennyire zavar másokat. Ezúttal nem egy újabb nyílért nyúlok, hanem csendesen elkezdek lépdelni a céltábla felé, melyek eléggé messze helyezkednek el egymástól, hogy aztán amint odaérjek, megragadva az első nyilat kitépjem a céltáblából. Alig, hogy megragadom a nyílvesszőt, és kirántom, hirtelen éles fájdalom hasít a jobb vádlimba, minek hatására kezem, miben a nyíl helyezkedik el összerándul, ezzel ketté roppantva a nyilat, mit markoltam.
    ~Hogy az a jó édes k...~
    Gondolataim nem szaladnak tovább, csak fejemet egy picit, valóban minimálisan, alig észrevehetően megdöntöm ugyan azon irányba, mely lábamba a fájdalom a szó szoros értelmében belefúródott, aztán kitépem a másik nyilat is a táblából, és helyére rakom. Távolról talán úgy tűnhet, mintha mi sem történt volna, és pár pillanatnyi habozás után, csak leeresztem bal térdemet a talajra, jobb lábamat valamennyivel előrébb helyezve, hogy megvizsgálhassam azt. A nyíl, mely eltalált tökéletesen átfúródott a lábamon, enyhén károsítva az izomzatot, de láthatóan se csontot, se főbb ereket nem ért. Egy könnyed mozdulattal megfogom a tollas részét, és egy picit megnyomva, miközben lefelé tolom a végét, egy halk reccsenés kíséretében lepattintom a végét, persze közben valamennyire, elkerülhetetlen módon fokozom a fájdalmat, mivel valójában nem is nagyon van gondom, hiszen a kialakított mentális pajzsomnak köszönhetően eléggé tudom csökkenteni a fájdalomérzetemet ahhoz, hogy alig, nagyjából csak egy csípést érezzek az egészből. Ügyet sem vetve a közeledő léptekre, megfogom a nyíl elejét is, és egy gyors, de határozott mozdulattal kirántom a lábamból, mi már kicsit erősebb érzést vált ki belőlem egy csípésnél. Még jó, hogy megvan a medálom, mit nem szokásom túlzottan levenni, így nem fog olyan sokáig tartani míg begyógyul. A lábamból kirántott idegen test nyomán egy apróbb lyuk tátong azon, miből gyenge vonalban még csorog némi vér, de ez hamar megszűnik, és csak nyomát hagyja meg ahol szervezetemből távozott, de további értékes vörös cseppeket szerencsére nem veszítek. Mikor meghallom a kérdést, mit hozzám intéznek, meg azt az ügyetlen bocsánatkérést, mi nem is bocsánat kérés valójában. Inkább úgy hangzik, mintha azért kér bocsánatot, hogy nem arrafelé repült a nyíl teljes egészében, mint kellett volna. Mint amikor valaki véletlen mellé lő, vagy kevesebb erőt visz a lövésbe, és nem repül el a tábláig. De ez most koránt sem így volt. Szinte teljesen más irányba indította el a lány a nyilat, mint kellett volna. A kezemben tartott nyíldarab mellé felveszem a másik felét, és kissé igazítva rajta, hogy tenyeremben legyen nagy része, hasonló módon, mint a sajátomnál, kicsit rászorítok, minek következményéhben halkan recsegni kezd, aztán felegyenesedve, a lány felé fordulok, és továbbra is halott arckifejezéssel, és tekintettel nézek rá, és nyújtom át az immáron legalább három külön darabban pihenő nyíl darabokat. Bár nem nagyon foglalkozok azzal, hogy kezét tartja-e, ha nem, akkor is egyszerűen elengedem őket, hogy akkor a földre hulljanak. Ezután tekintetem ismét a lábamra vándorol min leginkább csak azt lehet látni, hogy a kék farmeremen egy szép lyuk díszeleg, körülötte, és lefelé egy csíkban pedig vöröslik kissé. Lehet ez lenne az a pillanat, ha nem egy lányról lenne szó, fejemet használnám a nézeteltérés lerendezésében. Méghozzá a szó legszorosabb értelmében, hiszen más esetben már rég lefejeltem volna nem kis erővel, és lendülettel. Tekintetem visszaemelem a lányra, és egy halk sóhajtást hallatok.
    - Au.
    Hangzik tőlem monoton hangon, majd ismét szólásra nyitom a számat.
    - Dögölnél meg...
    Fejtem ki neki két szóban jelenlegi gondolataimat róla, és az ő kis "kezdő" bénázásáról, aztán nem is foglalkozva vele tovább, egyszerűen elindulok vissza korábbi helyemre, lassan lépdelve, közben szétnézve, hátha látok pár kihelyezett gyakorló bábút. Távolabb meg is pillantok párat, de egyenlőre semmi kedvem oda menni, egyenlőre hagyom had munkálkodjon a medálom, és jöjjön helyre a seb a lábamon. Miután visszaértem korábbi helyemre,  előkapok ismét egy nyilat, és az idegre helyezve megfeszítem azt, hogy megint lőjek egyet. Ekkora viszont már szerencsésebb lesz a másiknak ha eljön onnan, ha véletlenül ott maradt volna, mert nem fogom zavartatni magamat amiatt, ha még mindig ott tököl a céltáblám előtt. Elsőre azért még célozgatok, végül a magasba emelem az íjat, és felfelé lövöm el a nyilat, közben pedig az újat már az idegen is tartva, ismét hátra húzom, jól megfeszítve, aztán célba veszem a táblát. Ha ott áll a csaj, akkor legrosszabb esetben így kettő fogja eltalálni, hiszen kicsit várva még, végül csak elengedem az ideget, és a nyíl szélsebesen szeli át a távolságot, hogy végül, a korábban felfelé lőtt nyíllal nagyjából megegyező pillanatban, egyszerre csapódjon bele a céltáblába. Vagy, számára szerencsétlenebb esetben, pont, hogy a lányba. Azért ebben az esetben, egy mérgesebb fújtatás mellett, odavánszorgok a sérült személyhez, hogy szakavatott mozdulatokkal, attól függően, hogy csak az egyik, vagy mindkettő eltalálta-e, ügyesen kitépjem belőle a nyilakat, és ismét felvehessem a kellő távolságot az újabb lövésekhez. Ha képes arrébb takarodni, akkor egyszerűen csak folytatom a nyilak céltáblába történő adagolását, feldíszítve azokkal, akár csak, egy kissé alacsonyra szerelt, kültéri, és túl sok foggal rendelkező fogast kreálva így.


    _________________
    Eléggé csendes, és antiszociális személyiség. Nem kedveli túlzottan a vérfarkasokat, viszont ok nélkül nem provokálja őket csak azért, hogy megpróbálhasson megverekedni egyel. Hátán mindegy, hogy hova megy ott van az egyélű, nagyjából vele egymagasságú széles kardja, amiről könnyedén fel lehet ismerni őt. Ha arcát nézik, akkor nem túl sok mindent bírnak leolvasni róla, hiszen szinte mindig ugyanolyan unott arckifejezést vesz fel. Nem nagyon szokása mások dolgába beleavatkozni, csak ha már belekeverték. Kardja nem teljesen hétköznapi, bár ez már méreteiből is látszódik, viszont amikor készítették a fémet ezüsttel is ötvözték, kifejezetten a vérfarkasok miatt, és persze, hogy ne csorbulhasson ki olyan könnyedén, mintha csak ezüstből lenne. Nem beszélve az anyagköltségéről sem.
    Brin Mothsamery
    Brin Mothsamery

    Mi történik, ha két antiszociális pszichopata összefut? (James és Brin találkozása) Empty Re: Mi történik, ha két antiszociális pszichopata összefut? (James és Brin találkozása)

    Témanyitás by Brin Mothsamery on Hétf. Aug. 11, 2014 8:05 pm

    *Szép lassan a fiúhoz sétál, menet közben nézve végig, ahogy a nyila megsemmisülésre ítéltetik s végül az általa keltett seb szinte teljes egészében begyógyul. Nem siet sehova, csak egész nyugodtan lépked. Mikor aztán végre odaér, elmondja, amit elmond, majd csöndben marad, félig kíváncsian, félig pedig feljebbvalósága (és emiatt sérthetetlensége) teljes tudatában várva a reakciót. Ahogy a három darabban levő nyílvesszőt felé nyújtják, fél kezével még a földetérés előtt elkapja őket, habár az első pillanatban habozott, hogy megéri-e megtartani.* - Kösz. *Biccent egyet, aztán a következő szóra - na jó, szótagra - csak felvonja a szemöldökét. Az ezt követő szavak sem hatják meg igazán, csupán horkant egyet.* - Kretén. *Fejti ki véleményét még mielőtt a fiú hallótávolságon kívül érne. Ezt követően nem vár tovább egy percet sem, lassú, kimért mozdulatokkal visszasétál a holmijához, s úgy döntve, hogy nem szórakozik tovább a csaknem tragédiába fulladt íjászkodással, összepakol, s csendes, lassú léptekkel távozik a pályáról, épp abban a pillanatban lépve ki az udvarra, mikor a két nyílvessző a céltáblába csapódik.*

    //Virágokat az öltözőmbe.//


    _________________
    Brin nem az a lány, akivel jó barátnők lehettek, de nem is az, akivel kellemes egyéjszakás kalandot tölthetsz el. Ő nem olyan, akit az orránál fogva vezethetsz, vagy büntetlenül átverhetsz. Nem lesz veled kedves, ha nem bír téged, de talán még akkor sem, ha igen. Hideg, távolságtartó, és szeret érzelmileg terrorizálni másokat. Rengeteget ovlas, nagyon művelt és intelligens, rendkívül gyors felfogással. Bátyja baklövése miatt érkezett a Fyronba, s ezt nem is igazán hajlandó neki megbocsátani - pedig igazán megtehetné, hiszen az életét mentette meg ezzel.

    Jesmon Helar fagyos nekromantája, D'aleik Rotta Mothsamery ikertestvére

    Ajánlott tartalom

    Mi történik, ha két antiszociális pszichopata összefut? (James és Brin találkozása) Empty Re: Mi történik, ha két antiszociális pszichopata összefut? (James és Brin találkozása)

    Témanyitás by Ajánlott tartalom


      Pontos idő: Szer. Feb. 19, 2020 12:19 pm