Fyron Akadémia

Vámpírok, vérfarkasok, angyalok, démonok, emberek, lidércek, nimfák, nekromanták, nixék és valanok... Szövetségek, harcok. Légy részese ennek a kalandnak, ahol Te döntöd el, melyik oldalon állsz!


Az oldal bezárt. Régi tagok: nyugodtan játszhattok itt, néha mi is fogunk, de magát az oldalt nem visszük tovább aktívan.

    Kihasználatlan területek

    Rebecca Taylor
    Rebecca Taylor
    .::Igazgató: Erethon::.
    .::Igazgató: Erethon::.

    Kihasználatlan területek Empty Kihasználatlan területek

    Témanyitás by Rebecca Taylor on Szomb. Jún. 08, 2013 7:36 pm

    Minden olyan terület az iskola birtokán, ahol nincs semmi, csak fák, bokrok, tehát teljesen a természet uralja. Meglepően sok helyen van ilyen, de persze sok helyről látni a sétányt, vagy más részeit a birtoknak.


    _________________
    Rebecca nem nevezhető éppenséggel szokványos vagy hétköznapi démonnak: élete célja, hogy segítsen másokon, hogy jobbá tegye a kiszolgáltatott, szegény vagy tehetetlen embereket. Persze emiatt sok bántást kapott már életében, de úgy tűnik, hogy ennek őt a legkevésbé sem sikerült meghatnia, és mind a mai napig ugyan ezen az úton halad. Határozott, jószívű, szilárd erkölcsű fiatal nő, aki mindig megtalálja azokat, akiknek szüksége van rá. Ha bármiben segítséget igényelsz, ő biztosan nem fog elhajtani, mert egyszerűen neki is jól esik, ha tehet valamit másokért. Imádja a tanítást, élvezi, hogy fiatalok között lehet... Becca tökéletesen elemében van a Fyron Akadémia berkeiben.
    Patric J. Morgan
    Patric J. Morgan
    .::Külhoni karakter::.
    .::Külhoni karakter::.

    Kihasználatlan területek Empty Re: Kihasználatlan területek

    Témanyitás by Patric J. Morgan on Szomb. Jún. 22, 2013 8:28 pm

    *Patric lassú léptekkel, elgondolkozva sétál a birtok egyik kihalt részén, nem különösebben foglalkozva semmivel. Mellette Logan ballag, aki határozottan nagyot nőtt pokolbéli tartózkodása során, mostanra szinte kifejlett, de meglepő módon továbbra is nagyon ragaszkodik Pathez, ami persze a démon-vámpírnak kimondhatatlanul jól esik. Kamenen felül van legalább egy lény ezen a világon, akit még érdekel... Igen, nem rég hallgatta végig Jesstől élőben, előtte pedig Dantől és Kirától videókamerán keresztül, hogy nem érzik úgy, hogy képesek lennének bízni benne, hiszen Mike is így tett, és most a Pokolban van, ráadásul elég nehezükre esik elhinni, hogy Lucifer visszaküldte, amikor tudta, hogy az ellensége, összességében tehát szinte biztosak benne, hogy a Sátán szolgája lett. Egyedül Kam az, aki kitart mellette, magabiztosan kijelentve, hogy már pedig ő biztos benne, hogy Patric ezt nem tette volna meg velük önszántából, ráadásul ő egyszer már elkövette azt a hibát, hogy megingott benne a hite, és ezt soha többé nem fogja elkövetni. Tehát jelenleg úgy állunk, hogy Kamen meg a démonkutyája mellette állnak, Lizzie mérges rá amiatt, hogy lement, de talán képes lesz megbocsátani neki, mindenki más pedig egy hazug árulónak tartja. És noha továbbra is fenn tartja az állítását, miszerint neki nincs lelke, ez azért eléggé rossz érzés. Nagyon idegesíti, hogy semmit nem képes tenni vagy mondani, hogy higgyenek neki. Bár, őszintén szólva eredetileg arra számított, hogy senki nem fog majd hinni neki ezen a világon, sőt, Kament az elsők közé sorolta, akik majd nekitámadnak, ezért úgy érzi, tartozik neki egy bocsánatkéréssel. Nehéz ez a visszaérkezés, akárki akármit mond. Persze azért Pat nem ez  a nagy depis típus, szóval túl sokat nem gondolkozik rajta, inkább előrefelé tervez, hogy mégis mit és hogyan kéne csinálni, hogy nagyjából helyrejöjjenek a dolgok, vagy legalább keresztbe tehessen egy kicsit Lucifernek. Végül is elég sok információ áll a rendelkezésére... Szóval ilyesmiken tűnődik, ahogyan ott ballag, és a lassú szürkületben még tisztán kivehető a sziluettje.*


    _________________
    Hosszú úton halad, és még mindig nem látja a végét... Csak annyit tud, hogy igyekszik egyszerre szolgálni minden oldalt, próbálja valahogy úgy lavírozni az életét, hogy sehol ne okozzon károkat, ahol nem szeretne. A gond csak az, hogy a sarkában lihegő ördög ezt nagyon megnehezíti...

    Rebecca Taylor udvarias bérgyilkosa
    Amanda Helgesen
    Amanda Helgesen
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Kihasználatlan területek Empty Re: Kihasználatlan területek

    Témanyitás by Amanda Helgesen on Szomb. Jún. 22, 2013 8:46 pm

    *Egy halk sóhajjal halad végig a birtokon. Nem rég érkezett vissza az iskolába, hogy csak a vizsgáját letegye. Henrikékkel hazamentek  Kirunába, hogy a banda tagokkal is lehesennek egy kicsikét. Aztán a lány rá is szállt Dimitrijre. Legalább is a sódert nyomta neki. Aztán még oda is adta a fiúknak a születésnapi ajándékukat hiszen Rik még nem is kapta meg. Általában mindig egyszerre adja oda nekik, ez a szokás most sem változott. Talán kéne? Amanda szerint nem hiszen egy szokás biztosan kialakul és ez így is marad. Most jelen pillanatban még egy égetőbb problémája van..: Hiába próbál Abigail fejével beszélni a lány még mindig makacs és nem hallgat rá a terhesség terén. Pedig  többször a tudtára adta, hogyha ez a dolog kiderül nem csak náluk lesz a botrány, de egyenlőre a lányt nem hatotta meg. Minden esetre azért aggódik barátnőéért is és még mindig megölné Alexandert, de nem fogja megtenni még.Victoriával nem rég beszélgettek egy picikét, mert nagyon fontos dolgot szeretett volna mondani  neki, de azt a témát is túl tárgyalták hiszen lassan mindenki rá fog jönni, hogy a lány micsoda. Kutyája ott lohol mellette Démon kutyáját, meg most bent hagyta a szobában. a fülében a fülhallgató és jelenleg a skillet új száma szól: Circus For A Psycho és jól érzi ám magát. Nem rég írt sms-t Rikéknek, hogy megérkezett épségben és majd még meglátogatja Philipet is aki nagyon sokat dolgozik.. Alig váltottak néhány szót mostanában, annyira el van tűnve és a lánynak határozottan hiányzik a bátyja ilyen téren. Egy fekete halász nadrágot és egy elegáns nyakba akasztós fehér felsőt visel és a haja ki van engedve. Nem ő nem veszi észre Patricet jelenleg tényleg nagyon el van gondolkozva hiszen még idén el szeretne menni nyaralni is valahová. Lehet ráveszi a bandát csináljanak valami közös nyaralást. Bizonyára mindenki élvezné és örülne ennek. De tényleg. Amanda az utóbbi időben nagyon sokat változott belsőleg. Nem ő nem öl annyira angyalokat, csak ha nagyon feldühítik.  Ezt most már megtanulta. *


    _________________

    Az érzelmet elrejtő lidérc. Az angyalvadász aki nem tud túl lépni az angyalutálaton. Nem tud uralkodni magán és csak a legjobb barátaira hallgat. Ha beszólsz visszaszól. Kiszámíthatatlan és jelenleg egyetlen egy cél hajtja a bosszú. Megtalálni a testvérét, hogy maga mellett tudja. Vajon megfog valaha változni? Meddig megy el a lány és milyen meglepetést és titkokat tartogat?

    Castin Noyers kiszámíthatatlan lidérce... Philip Helgesen kishúga
    Patric J. Morgan
    Patric J. Morgan
    .::Külhoni karakter::.
    .::Külhoni karakter::.

    Kihasználatlan területek Empty Re: Kihasználatlan területek

    Témanyitás by Patric J. Morgan on Szomb. Jún. 22, 2013 9:04 pm

    *Ahogyan sétál, megpillant egy ismerős alakot, és egy kis szemlélődés után megismeri a lányt, mire egy ragadozószerű vigyor ül ki az arcára. Egyből eltűnt minden egyes depressziós színezetű gondolata... Ha rám nézne úgy, mint most Amandára, valószínűleg hozzám sem kellene érnie: szívroham következtében elhagynám a világot. De a lidérc valószínűleg még észre sem vette a látványt, a mosoly pedig hamarosan egy szívélyes gesztussá szelídül, ahogyan Patric odasiet a cameososhoz.* - Amanda! Kimondhatatlan öröm téged újra látni *szólítja meg. A csajnak elég fura lehet, hiszen Pat még azelőtt tűnt el, hogy ő idejött volna, szóval ő nem ismeri a srácot. Pat tekintetéből viszont eléggé egyértelmű, hogy ő bizony tudja, kivel áll szemben.* - Valószínűnek tartom, hogy nem ismersz meg, de igencsak sok dolgunk volt egymással. Nem tudom rémlik-e egy vékony, esetlen kis angyal a Cameosból, akin folyamatosan kiélted magad, Daquan. Nos, bizonyára örömmel hallod, hogy végre visszakaptam a saját testemet, a saját képességeimmel. A valódi név Patric, Patric Morgan. Örvendek *vigyorodik el, de látszik rajta, hogy ez a vigyor azt jelenti, hogy menekülj, ha kedves az életed. Persze ezt nem teszi lehetővé, egyből a lány csuklójára kulcsolja az ujjait.* - Hiszel az isteni igazságszolgáltatásban? Nem? Mert én sem. Az ördögiben annál inkább... Visszajöttem, és most keservesen megfizetsz érte, hogy valaha is hozzám merészeltél érni, amikor nem voltam képes védekezni *sziszegi, lángoló tekintettel. Hát, ha a lány most nincs bajban, akkor soha nem is volt. Eléggé úgy hangzik, hogy Pat gyilkosságot tervez, és bár ő tudja, hogy nem így van, ezt nem fogja megosztani a csajjal. Épp elég volt hogy az egyik iskolatársát már meggyilkolta, nem kellene még inkább rontania a statisztikáját. Nem, ő most csak nagyon, nagyon alaposan meg akarja kínozni Amandát, hogy megtanulja a leckét.* - Bármi hozzáfűznivaló? *vonja fel a szemöldökét nagy kegyesen, közben természetesen folyamatosan vasmarokkal tartva a lányt.*


    _________________
    Hosszú úton halad, és még mindig nem látja a végét... Csak annyit tud, hogy igyekszik egyszerre szolgálni minden oldalt, próbálja valahogy úgy lavírozni az életét, hogy sehol ne okozzon károkat, ahol nem szeretne. A gond csak az, hogy a sarkában lihegő ördög ezt nagyon megnehezíti...

    Rebecca Taylor udvarias bérgyilkosa
    Amanda Helgesen
    Amanda Helgesen
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Kihasználatlan területek Empty Re: Kihasználatlan területek

    Témanyitás by Amanda Helgesen on Szomb. Jún. 22, 2013 9:21 pm

    *A kutyája ugrándozik körülötte ő neki viszonylag jó a kedve. Ezen jót is mosolyog a lány és örül annak, hogy a kutyája itt van épségben vele. Mindenképpen szereti és igen ő kutya őrült. Kicsit énekelget is hozzá és még azon is elgondolkozott, hogy valamit megint kéne főzni és sütni. Rég tette ezt meg és mindenképpen meg fogja tenni. Ez a nyár tökéletes lesz úgy érzi. A lány valóban nem veszi észre Patricet hiszen sms-ezés közben nehéz kiszúrni bárkit is.. Viszont valaki megszólítja: Kiveszi a füléből a zenét és fel figyel ki az illető.* - Ismerlek én téged?*Vonja fel a szemöldökét mint az idióta és gondolkozik el ki ez az alak.* - Esetleg bántottalak téged, mert nem rémlik?*Kérdezősködik tovább és amikor válaszol a srác neki azonnal fel vonja a szemöldökét és elgondolkozik.*~Daquan..Daquan.. jaaj.. akinek kitéptem egyet a szárnyából?~*Jut eszébe és ördögien elvigyorodik és rápillant Patre. Nem határozottan nem sejti, hogy milyen a srác hiszen nem is ismeri és nem hallott róla..* - Én is örvendek, de nincs most időm erre Patric.*Ahogy kimondja a szavakat éppen árnyékosulna. Menekülésre ez az egyetlen út. Viszont meggátolják abban, hogy megfogják a kezét.* - Nem érdekel az isteni szolgáltatásod.. elborult az agyam akkor mit mondjak? Bocsánatot nem fogok kérni.. rég volt.. *Mondja a lány Patnek és a szemébe néz.* - Nagyon félek tőled barátocskám.. komolyan..*Mondja a lány és vérmanipulációs képességet használ ellene és igyekszik megbénítani a fiút. Igen nem tetszik a srác stílusa és egyáltalán nem számított erre a találkozásra. Amanda jelenleg bénítással próbálkozik pedig: Fogalma sincs arról, hogy miféle a srác.* - Inkább menj vissza az ördöghöz… Olyan jó lesz az életed, hogy csak na.*Mondja a lány cinikusan és igyekszik kimászni a démon-vámpír markából ha hagyja a srác.* - Engedj el, hogy szétrúgjam a fenekedet.. te fattyú.. amikor angyal voltál jobb volt úgy kínozni..*Hoppá ezt lehet nem kellett volna a lánynak kimondani hiszen Pat így is zabos a lányra és ahogy néz rá és nem engedi el.* - Most pedig engedj el..*A kutyája a lánynak megállt valahol és nem tudja mi van. A lány pedig éppen a telefonjához nyúl a másik kezével. Igen határozottan érzi nem fog egy hamar szabadulni.*


    _________________

    Az érzelmet elrejtő lidérc. Az angyalvadász aki nem tud túl lépni az angyalutálaton. Nem tud uralkodni magán és csak a legjobb barátaira hallgat. Ha beszólsz visszaszól. Kiszámíthatatlan és jelenleg egyetlen egy cél hajtja a bosszú. Megtalálni a testvérét, hogy maga mellett tudja. Vajon megfog valaha változni? Meddig megy el a lány és milyen meglepetést és titkokat tartogat?

    Castin Noyers kiszámíthatatlan lidérce... Philip Helgesen kishúga
    Patric J. Morgan
    Patric J. Morgan
    .::Külhoni karakter::.
    .::Külhoni karakter::.

    Kihasználatlan területek Empty Re: Kihasználatlan területek

    Témanyitás by Patric J. Morgan on Szomb. Jún. 22, 2013 9:39 pm

    *Az első kérdésre ugyebár válaszol, arra is, hogy bántotta-e őt a csaj. Arra, hogy nincs ideje erre, felhorkant.* - Ha én azt mondom, elmehetsz, elmész. Addig pedig itt maradsz *közli vele hidegen, és nem különösebben érdekli mit mond a lány. Így valószínűleg hátrakötött kézzel is meg tudná ölni... Aztán ugye megragadja a kezét, mielőtt bármit is tehetne, a szavaira pedig hidegen felnevet.* - Sajnos a világ nem így működik, Helgesen. Semmi nem lesz meg nem történt attól, hogy régen történt, ráadásul annyira nem, hiszen folyamatosan igyekeztél keresztbe tenni nekem. És hidd el, ha mondom, a legrosszabb személlyel húztál ujjat... *Amúgy a vérmanipulációs képesség láthatóan nem hat, Pat a sajátjával sikeresen leblokkolja, úgyhogy Amanda hiába próbálkozik, és ezt láthatja is. Az pedig, hogy nem fél tőle...* - Egy démon-vámpír bérgyilkossal beszélgetsz, szivi *vigyorodik el a fiatal férfi.* - Ha nem félsz, még annál is őrültebb vagy, mint amilyennek eddig hittelek *teszi még hozzá lenézően. Hát, sokra nem tartja Amandát, mindig is undorodott az ilyen faji rasszistáktól, meg úgy mindenkitől, aki különösebb indok nélkül támad meg nála gyengébbeket, nem nagyon tud szánalmasabb viselkedésre gondolni. És nem, az, hogy lenézi a csajt, nem sokat segít a lidérc helyzetén, ettől nem fog kisebb verést kapni.* - Báh. Lucifer unalmas, és egyébként osztoznom kellett vele az elmémen vagy hét hónapig, úgyhogy kihagynám. *Természetesen nem engedi el a csajt, oka van, hogy tartja, nagyon jól tudja, hogy a gyávája boldogan lelépne. Senki sem szívesen néz szembe a tettei igencsak fájdalmas következményeivel... A fattyú szó után egy méretes pofon lesz Amanda jutalma, valamint Patric vicsora.* - Fogalmad sincs, kivel szórakozol, te k***a *sziszegi ingerülten, fekete szemekkel. A telefont egy könnyed mozdulattal elveszi tőle, Logannak pedig int a fejével, hogy tartsa fogva a lány kutyáját, hogy ne támadhassa meg és ne mehessen segítségért. Annyira nem bán el vele, egész egyszerűen csak a földre küldi, és ott tartja, amíg Pat a csajjal foglalkozik.* - Szóval. Hívd, aminek szeretnéd, de én most a szuszt is kiverem belőled *mondja még egy szinte barátságos mosollyal, majd - bal kezével továbbra is szorosan tartva Amandát - előhúzza a tőrét, és teljes erejéből beleszúrja a lány bal combjába. Ez után erősen hasba vágja, majd egy, a vállára mért ütéssel megpróbálja a földre kényszeríteni. Azért, biztos ami biztos még belerúg a lábába, a térde hátsó részénél, amitől kényszeres reakció miatt biztosan összeesik a csaj.* - Félsz már? *sziszegi vigyorogva a sylorinás, kihúzva a kését a lány combjából, bal kezével immár a nyakát szorítva, majd elkezdi simogatni az arcát a véres tőrrel.* - Remélem élvezed, hogy egy nálad milliószor erősebb valaki épp kihasználja minden gyengeséged...


    _________________
    Hosszú úton halad, és még mindig nem látja a végét... Csak annyit tud, hogy igyekszik egyszerre szolgálni minden oldalt, próbálja valahogy úgy lavírozni az életét, hogy sehol ne okozzon károkat, ahol nem szeretne. A gond csak az, hogy a sarkában lihegő ördög ezt nagyon megnehezíti...

    Rebecca Taylor udvarias bérgyilkosa
    Amanda Helgesen
    Amanda Helgesen
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Kihasználatlan területek Empty Re: Kihasználatlan területek

    Témanyitás by Amanda Helgesen on Szomb. Jún. 22, 2013 10:19 pm

    *Talán nem kellett volna elsőre így reagálni rá, de hát még mit mondjon rá? Tényleg nem volt a lánynak ideje hiszen egy valamiért jött vissza nem pedig Patric miatt. A srácot viszonylag ez most a legkevésbé sem érdekli.* - Nem vagy te az Isten.. Tudtommal sem a főnököm.. szóval nekem nem mondod meg, hogy hova és mikor mehetek el. Szóval én most távozom..*Mondja a lány és nem őt sem érdekli mit akarhat a másik. Eszébe jutott az is, hogy Thor bérelte fel, de hát ez lehetetlen hiszen a férfinak mások az eszközei és nem így oldaná meg a helyzetet. Szóval igen a lány határozottan mindenre gondol a jelen pillanatban, hiszen őt meg akarják ölni: Tehát.. mindenféle dolog fut át az agyán* - Van nálad rosszabb személy is Morgan. Hidd el nem félek tőled egyáltalán.*Amanda biztosan jól tetted fel magadnak a kérdést? Nem félsz Patrictől hát te hülye vagy. Az user így vélekedik róla. Szóval a lány próbálkozik vérmanipulációval hát mivel mással és látja ám nem sikerül a másikat meggátolni ebben az egészben.* - Nem vagyok a szivid édes.. bérgyilkos? ugyan már.. nem félek az ilyenektől.*Most a lány vagy mazoista vagy szándékosan akarja kinyiratni magát. Ahogyan kimondja a szavakat azért egyre szaporábban veszi a levegőt és bár nem mondja ki, hogy fél a büszkesége miatt.. de azért még is valamennyi dolog van benne. Legalább is egy pillanatra.* - Tudod mit akkor őrült vagyok.*Mondja a lány és eszébe jut Norvégia.. Majdnem meghalt és Ragnarék.. A levél Riknek és sok minden más. Nem ő egyáltalán nem akar meghalni. Aztán jön  a Luciferes dolog amit épenséggel nem figyel rá hiszen őt ez a legkevésbé sem érdekli. Még is miért? Mert az élete is kockán forog.  A pofonra nem ordít csak elfordítja a fejét. Egyáltalán nem sír ő nem az a fajta, bár kicsit változott mostanában. Dühösen néz a srácra és gyilkosan mered rá. Patet látván úgy néznek rá mintha élve fel akarnák falni. Aztán  a kutya éppen Logannel vicsorog ösze még képes lenne a démonkutyának neki ugrani, hogy őt megvédhesse.* - A kutyámnak ha baja lesz kivégezlek..te.. ostoba..dög..*Mondja Patnek sziszegve és a telefont próbálja elérni és nem jön össze neki.. Igen.. ez a vég a lánynak: Halál.. Na most megtér e? Nem biztos. Ami következik utána hát nem éppen a legjobb látvány.  A lány éppenséggel próbál kiszökni a srác markából ami nem sikerül. Aztán érkezik a tör arra nem üvölt fel csak összeszorítja a fogát. Élt már át rosszabbat is. Emlékszik arra amikor egyszer elment vadászatra és sebesen ment vissza Kirunában. Szóval őt ez nem érdekli.. Mit akarhat ezzel elérni Patric? Nem egyáltalán nem tudja.. ő nem az a félős fajta aki mutatja a büszkesége miatt. Szóval összeesik a lány, de nem képes megszólalni.. Nem.. a szemében látszik a rettegés, és nyel egyet amikor a nyakánál szorongatják.*~mi lesz ezután? megtalálon megkeresem és megölöm..~*Na jó Amanda higgadj le. Elég lesz neked ez mára.. A saját vérét látva a tőrön kicsit elsápad.* - Megakarod mutani erősebb vagy? megtetted..*Próbálja kimondani és nem mutatja, hogy az ütés miatt fájdalma lenne hiszen Thor kínzása kicsit megerősítette, de ez most nem számított erre egyáltalán.* - Gyerünk ölj meg..  meg akarsz ölni, mert keresztbe tettem az angyalságod miatt? hajrá. nem vagyok már az a lidérc..de gyeerünk csinálj amit akarsz nem ellenkezem..*Mondja a lány kicsit rekedt hangon és eléggé kiakasztó a látvány hiszen fel tálalja magát egy démon-vámpírnak.. végül is. nem tud semmit csinálni..*


    _________________

    Az érzelmet elrejtő lidérc. Az angyalvadász aki nem tud túl lépni az angyalutálaton. Nem tud uralkodni magán és csak a legjobb barátaira hallgat. Ha beszólsz visszaszól. Kiszámíthatatlan és jelenleg egyetlen egy cél hajtja a bosszú. Megtalálni a testvérét, hogy maga mellett tudja. Vajon megfog valaha változni? Meddig megy el a lány és milyen meglepetést és titkokat tartogat?

    Castin Noyers kiszámíthatatlan lidérce... Philip Helgesen kishúga
    Patric J. Morgan
    Patric J. Morgan
    .::Külhoni karakter::.
    .::Külhoni karakter::.

    Kihasználatlan területek Empty Re: Kihasználatlan területek

    Témanyitás by Patric J. Morgan on Szomb. Jún. 22, 2013 10:42 pm

    - Sajnálattal értesítelek, hogy jelen helyzetben én vagyok isten *vigyorodik el ragadozószerűen. Aztán ugyebár még Amanda hosszasan bizonygatja, hogy nem fél Pattől, mire a bérgyilkos eldönti, hogy igen, a csaj határozottan nem normális. Egyébként kezdi idegesíteni a hozzáállás, hány létező személy van, aki így áll hozzá, hogy meg akarják gyilkolni? Hát ez az idióta ennyire nem tud mihez kezdeni magával, hogy egyszerűbb lenne számára meghalni?* - Én inkább magam miatt aggódnék, egy ártatlan kutyát nem fogok megölni. Miért tenném? *vonja fel a szemöldökét, kicsit mintha tényleg érdekelné a válasz, de persze nem különösebben. Bár néha eltűnődik, hogy vajon kinek látják őt mások, milyen embernek, mit gondolnak róla... De igazából nem izgatja. Sosem érdekelte, mit gondolnak mások, csak azok legyenek mellette, akik fontosak neki. Ezek után aztán Pat nekiáll, hogy módszeresen helyretegye a csajt, már ahogyan ő helyre szokott tenni embereket - ne húzz vele ujjat, ha szeretnél hosszú és boldog életet élni -, és hát úgy tűnik, valami azért eljut a csajhoz is. Patric meglehetősen nagy elégedettséggel veszi észre a félelem megcsillanását a lány tekintetében, mert ez azt jelenti, hogy legalább felfogta, hogy ő most itt könnyedén meghalhatna. Mert hogy őszinték legyünk, eddig nem úgy nézett ki, mint aki tisztában van vele.* - Szánalmas vagy *válaszol rekedtes hangon Patric. Azért mégis csak vámpír, és most szívesen jóllakna a csajból...* - Már így sem jó a hírnevem, nem akarok meggyilkolni még valakit a suliból, mert a végén még kivágnak *folytatja aztán, immár rendes hangon, felülkerekedve az éhségén.* - Szánalmas a rasszizmusod, szánalmas a viselkedésed, szánalmas a pofátlanságod, szánalmas a beképzelt büszkeséged és szánalmas a piti kis életed. Keress magadnak egy célt, hogy legalább egy kicsit izgasson, ha meg akarnak ölni, idióta *sziszegi dühösen, majd leköpi a lányt, és egy mély sebet ejt az arcán. Aztán a kést máshogy helyezve behúz neki egyet, majd végigvágja a jobb vállát, végül pedig a földre löki, és rálép először a jobb bokájára, majd a jobb csuklójára, elég erőt kifejtve hozzá, hogy mind a kettő egy tompa reccsenéssel eltörik. Ez után közelebb hajol az arcához, és még egyszer utoljára megszólal.* - Reménykedj, hogy valaki megtalál, mielőtt kivérzel *mondja hidegen, majd mélyen belevág a lány oldalába, füttyent Logannek, és sietős léptekkel elhagyja a helyszínt, magára hagyva a cameosost. Persze, mivel mint már említette nem akar megölni senkit, úgy harminc-negyven méterrel odébb megáll, egy papírra felírja, hogy hol van a lány, és elküldi a cetlit a Cameos lányhálójába, hogy valaki összeszedje Amandát... Igencsak kegyes hangulatában van. Az estét amúgy valószínűleg Qarinban tölti, Expoliandumban, mert éhes, meg utána akar járni néhány dolognak, szóval ő a mai nap folyamán már biztosan nem fog megjelenni Fyronban...*


    _________________
    Hosszú úton halad, és még mindig nem látja a végét... Csak annyit tud, hogy igyekszik egyszerre szolgálni minden oldalt, próbálja valahogy úgy lavírozni az életét, hogy sehol ne okozzon károkat, ahol nem szeretne. A gond csak az, hogy a sarkában lihegő ördög ezt nagyon megnehezíti...

    Rebecca Taylor udvarias bérgyilkosa
    Amanda Helgesen
    Amanda Helgesen
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Kihasználatlan területek Empty Re: Kihasználatlan területek

    Témanyitás by Amanda Helgesen on Szomb. Jún. 22, 2013 11:46 pm

    *A lány erre nem igazán tud mit mondani. Veszély helyzetben van és nem tud csinálni semmit pedig nem gyenge lány ezt pedig mindenki tudja aki a közelébe került és higgyétek el van ilyen személy aki már megtette a közeledését. Ugye bár. Voltak a lánynak és vannak rémálmai, hogy elveszít olyanokat akiket szeret. Főleg az angyal utálata miatt és igazság szerint nem önszántából választotta ezt. Nem fogja elmagyarázni pont egy ilyennek, de ha normálisak lennének a körülmények akkor persze lehet megtenné, de így semmi képpen sem.  A kérdésre nem válaszol, mert nincs mit.. egyszerűen csak a rémképek vannak előtte ami pár hónappal ezelőtt volt. Aztán ugye történik egy smás. Megsebzik és nem ordít fel.. még az ütésre sem, hiszen ő már rá edzett az ilyenekre és ha kell Henrik is helyre tudja tenni egyszer-egyszer.. de nem ilyen módon. Mindenképpen tudja a lány nincsn rá ez hatással a dolog.Becsukja egy pillanatra a szemét. Félelem: Thornál érzett ilyet utoljára.* ~Megfogok halni~*Járja át az agyát és kb olyan a jelenet, hogy oda adja magát egy démon-vámpírnak.* - Csoda, hogy még felvettek téged.*Köpi oda a srácnak és igen ezt a mondatot határozottan jól gondolja. Mi lenne ha egy házba kerülnének? Na az halál lenne.. becsukja a szemét és képek jelennek meg: A bandáról, hogy együtt vannak amikor kell akkor Rik és Rag születésnapja, Fyronba érkezés napja és, hogy Ragnarék kapnak egy kisbabát persze csak hülyeségből.. nem Patric nem ismeri a lányt. Egy könnycsepp legördül az arcán és igen eljut hozzá a fájdalom., de képtelen megszólalni. Amiket Patric mondd. . tesz.. ő az erősebb ezt belátja: Egy valami.. tanult ebből az esetből, de hogy merre fog változni? Az egy jó kérdés.. Aztán  ugye újabb sebeket kap a lány hiszen felkínálta magát tálcán, valahol bokájánál és a csuklójánál hatalmasat ordít.* - Elég…! *Üvölti el magát bár tudja, hogy nem érdekli a srácot.. *~Istenem bocsás meg nekem…~*Mondja magában és tudjátok mi a legjobb? hogy örülhet, hogy nem tud Patric más dologról is ami történt Qarinban, mert akkor tuti halott lenne. Aztán Amanda összeesik ugye a földön fekszik és egy újabb vágásnál már nem képes ordítani csak könnyes a szeme és az arcáról lemossa az a vért.  Az utolsó szavakat hallja és azután becsukódik a szeme és hangos nevetés és morajlás van a fejében. Határozottan a bukott angyalunk nevetése Thor hangját hallja.. Kutyája oda fekszik melléje nem ő nem mozdul el a lány elől.*
     
    //15-20 perccel később
    *Talán nem is olyan rég volt, hogy a lány hálóban tömve voltak édességgel. Azt már a Cameosos lányok mind egy szálíg megették. A csapat a következő képpen néz ki: Victoria Amanda ágyán, Abigail pedig a sajátján, Bianca pedig szintén a sajátján ül és nevetgélnek. Igen jó a hangulat és a téma is. Suli, fiúk és persze minden ilyesmi. Amikor érkezik egy levél a lány hálóba Abigail veszi észre.. Megnézi és elolvassa és kb sápadt arccal ejti ki a lapot és sikkantja el magát.*
    – Mi történt?*Teszi fel a kérdést a vöröd hajú lidérc-vámpír mire egy mozdulattal ott terem barátnője mellett és éppenséggel segíti őt az ágyra. kiveszi a papírost a kezéből és elolvassa. Rápillant Biára aki veszi a lapot. Victoria felveszi a ruháját és szól unokatesójának, menjen vele. Elindulnak az említett helyre: Kihasználatlan terület..* – Merre lehet az ostoba barátnőm.. – Ahol hagytad, egyébként meg nem tudom.. bár.. mindejárt előszedem az érzékeimet.Ez most nem vicces..*Mondja a srácnak aki megvonja a vállát. A lányt hamarosan megtalálják… Csupa véresen. Victoria oda rohan a kutyához akit megnyugtat Robert pedig éppen azt nézi, hogy életben van e még.*- Gyenge a pulzusa.. szóval sietnünk kell az ispotályba. Szólj Kamennek, hogy baj van.*Mondja a srác mire Vic bólint és füttyent egyet a kutyának aki követi őt és közben telefonál Kamennek, aki remélhetőleg az ispotályban van, hogy készítsen elő egy ágyat meg mindent hiszen Amanda haldoklik. Aztán ha az meg van.. a Telefonját is megtalálta a földön ha Pat el nem vette és másnap mindenképpen értesíteni fogja a srácokat. Hosszú éjszaka lesz ez mindenkinek*//


    _________________

    Az érzelmet elrejtő lidérc. Az angyalvadász aki nem tud túl lépni az angyalutálaton. Nem tud uralkodni magán és csak a legjobb barátaira hallgat. Ha beszólsz visszaszól. Kiszámíthatatlan és jelenleg egyetlen egy cél hajtja a bosszú. Megtalálni a testvérét, hogy maga mellett tudja. Vajon megfog valaha változni? Meddig megy el a lány és milyen meglepetést és titkokat tartogat?

    Castin Noyers kiszámíthatatlan lidérce... Philip Helgesen kishúga
    Yan Antonov
    Yan Antonov
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Kihasználatlan területek Empty Re: Kihasználatlan területek

    Témanyitás by Yan Antonov on Csüt. Dec. 05, 2013 7:01 pm

    *Yan már vagy egy órája egyedül mászkál a birtokon, és igazság szerint mostanra halvány lila gőze sincs, hol van. Nem igazán figyelt rá, merre jön, és nem segít a helyzetén az egyre erősödő köd és a hideg sem. De őszintén szólva egyelőre annyira még nem érdekli: persze, fázik, már hogy ne fázna, amikor egy órája kint van a mínusz öt fokban? Jó, egy viszonylag vastag szövetkabát, sál, meg csizma is tartozik az öltözetéhez, de azért idővel ez sem segít sokat. Arról meg egy szót se, hogy egyébként elég egyszerűen tudna varázsolni maga köré egy hőburkot... Nem ér rá ilyesmiken gondolkozni. És hogy mégis egyáltalán mi az eget csinál idekint? Hát... Próbálja felfogni a valóságot. Nem teljes egy hónap - tizenhat nap - és elveszi Liliyát. Ez jelenleg teljességgel hihetetlen, és az elmúlt egy órában sem sikerült meggyőznie magát, hogy tényleg igaz. Egyszerűen... Gyanús, hogy ennyire jól megy minden. Mert soha nem ment semmi ilyen sokáig rendben, és az, hogy élete legnagyobb vágya most egyszerűen csak valóra válik... hát, több mint hihetetlen. Persze ezeket a gondolatait Lillel nem osztotta meg, meg tudja, hogy a pesszimista beszél belőle, de szabadulni mégsem tud tőlük. Egy olyan ember persze, akinek Yanhoz hasonló élete volt, eleve nehezen áll pozitívan az élethez. Mostanában pedig sokat csinálja ezt: mászkál a birtokon, és elmerül a gondolataiban, a múlton, a jelenen és a jövőn gondolkozva. Időnként megfordul a fejében, hogy megpróbáljon belepillantani abba, ami rá vár, de mindig úgy dönt, hogy nem akarja tudni. Hiszen ha tényleg történni fog valami... Nem, ha valami borzalmat látna a jövőben, nem lenne képes tovább haladni. Így is kemény munkájába telik legyőzni a múlt démonait - hiszen még mindig nem nagyon meri kitenni a lábát Fyronról -, és ha még a jövővel is meg kéne küzdenie... Nos, a fentiekből talán már érthetőbb, hogy miért is mászkál ennyit idekint, nem törődve a hideggel, vagy azzal, hogy hol is van.*


    _________________
    A Yan Antonov név egy olyan fiatal férfit takar, aki rettentően sok mindenen ment keresztül, mégis erős, mégsem roppant össze, mégis képes volt örökké talpra állni valahogyan, egy olyan valakit, aki mindig tudta, mi a helyes út, akit az örök szenvedés sosem volt képes a sötétségbe sodorni. Pedig az mindig ott volt, és kísértette, de most jött rá, hogy hányszor ellenállt ennek a kísértésnek, hányszor menekült meg az ördög karmai közül, hányszor tért vissza a Menny kapujából, hogy megmutassa a világnak: ő még mindig itt van, még mindig bírja. Hogy megmutassa, képes örök élete során végig hordozni a terhet, amit ráróttak, minden szenvedést, sebet, fájdalmat a vállára vesz, és tovább megy. Tovább, keresztül az élet minden fájdalmán és akadályán, hogy az út végén... Hogy az út végén végre megpillanthassa a fényt, a boldogságot és a békét.

    Rebecca Taylor (és Liliya Antonov) sokat szenvedett látója
    Liliya Antonov
    Liliya Antonov
    .::Őrző: Erethon::.
    .::Őrző: Erethon::.

    Kihasználatlan területek Empty Re: Kihasználatlan területek

    Témanyitás by Liliya Antonov on Csüt. Dec. 05, 2013 7:31 pm

    *Liliya nem kissé ideges tekintettel mászkál az egyre inkább ködbe boruló birtokon, Yan után kutatva. Vőlegénye ugyanis már több órája eltűnt a szeme elől, és ő ezt az utóbbi hetekben, nos... eléggé nehezen viseli. Ugyanis az a helyzet, hogy ha eszébe jut bármiféle apróság az esküvővel kapcsolatban, azt rögtön és azonnal meg kívánja osztani élete szerelmével - aki ezt persze nem mindig pártolja száz százalékosan. Így hát a napjaik valahogy így telnek: Lil Yan nyakán lóg, zaklatja a számára iszonyúan fontosnak tűnő, amúgy meg jelentéktelen apróságokkal, Yannak előbb-utóbb elege lesz belőle, mond valami egyáltalán nem sértőt, amin Lil persze vérig sértődik, veszekednek egy sort, néhány órán át nem szólnak egymáshoz, majd kibékülnek, aminek a menete már kissé változékonyabb. Nos, ez a kör ma még nem futott le, ami egy kicsit meglepő, de magyarázható azzal, hogy Yan egyszerűen eltűnt a probléma elől. Lil meg mostmár lassan jobban aggódik vőlegénye épségéért, mint azért, hogy mégsem tudnak nekik a kiválasztott színű rózsából időben a helyszínre fuvarozni elegendő mennyiséget. Amúgy egy hosszú, fekete, szőrös gallérú kabátot visel, farmerrel és hosszú szárú csizmával. Az arca alig látszik ki az orráig feltekert sálból és a homlokába húzott, kötött sapkából. Fázik, na, de hőburkot mégsem idéz meg - valahogy szereti a telet. Felöltözve. Aztán ha már teljesen szétfagyott, majd úgyis intézkedik. Addig viszont ráér még. Egy megkönnyebbült sóhaj szakad fel tüdejéből, ahogy kiszúrja a tőle nem messze császkáló Yan hátát. Megszaporázva lépteit hamarosan be is éri a fiút, és halkan megszólítja, mielőtt hátulról belé karolna.* - Yan! Már égen földön kerestelek... Nem lehetne, hogy egy picit felfüggeszted ezeket a random eltűnéseket? *Fintorog egyet, ami mostmár látszik is, mert a kommunikáció sikerességének érdekében lejjebb húzta a sálját.*


    _________________
    Kevesen vannak, akik elmondhatják, hogy egyetlen egy esemény megváltoztatta az egész életüket - de Liliya közéjük tartozik. Ha akkor, csaknem négy éve nem iratkozott volna be egy bentlakásos iskolába, talán teljesen másképp alakult volna az élete. Az elmúlt négy éve olyan volt, akár egy keskeny, erdei ösvény, amiről nem tudod, hova vezet, mégis tudod, hogy végig kell menned rajta. Volt része szenvedésben és örömben, könnyekben és nevetésben - megismert és elveszített barátokat, majd tanúja volt az összes rokona halálának, végül pedig olyan dolgokra kényszerült az univerzum megmentésének érdekében, amikre másképp talán sosem lett volna képes. Kiforgatták a személyiségét, megpróbálták elpusztítani a lelkét, de ő mégis felállt, és még mindig itt van, annak a személynek köszönhetően, akit ma már férjének nevezhet. Most pedig remélhetőleg végre célba ért - bár, mint tudjuk, az utazás sosem ér teljesen véget.

    Jesmon Helar (és Yan Antonov) sokat átélt negyed-démona
    Yan Antonov
    Yan Antonov
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Kihasználatlan területek Empty Re: Kihasználatlan területek

    Témanyitás by Yan Antonov on Csüt. Dec. 05, 2013 8:03 pm

    *Amikor meghallja Lil hangját a háta mögött, halkan sóhajt egyet, és gyorsan felfüggeszti a gondolatot, hogy egészen pontosan mik is jöhetnek még közbe december 21-ig. Nem fordul azonban meg, mert tudja, hogy a jegyese belé fog karolni, és ahogyan ez megtörténik, halkan sóhajt egyet.* - Bocsánat. Szükségem volt egy sétára *válaszolja, nem túl bőbeszédűen. Valahogy nincs rá olyan jó hatással ez az egész esküvő, mint ahogyan hitte pár hónappal ezelőtt. Persze valószínűleg ehhez sokat hozzátesz az is, hogy Lillel rettentő sok hülyeségen kell veszekedni, meg hogy a fiatal nő folyamatosan lényegtelen dolgokon hisztizik, olyanokon, amiket Yan abszolút nem bír megérteni, sem olyan szempontból, hogy miért lényegesek, sem olyan szempontból, hogy minek kell ezt vele megbeszélni. Úgyis mindig csak azt mondja előbb-utóbb, hogy neki teljesen mindegy, ami persze Liliyának megint nem tetszik... Szóval nem, mostanra már alig várja, hogy meglegyen, mert talán ha sikerül végre összeházasodniuk, akkor Lil abbahagyja ezt a házisárkány viselkedést, és kevesebbet fognak veszekedni. Ja, az meg, hogy túl tökéletes a helyzet? Hát... Valószínűleg ez az ára, hogy össze fog házasodni élete szerelmével. Egyébként ez után sem igazán szólal meg, mert nem igazán szeretne semmilyen témát elkezdeni: tart tőle, hogy a végén megint oda lyukadnak ki, hogy elkezdenek veszekedni, és arra semmi szüksége, eleve azért lépett le ma este, hogy ne kelljen megismételni az elmúlt hetek rutinját. Jó, hazugság lenne azt mondani, hogy nem számított rá, hogy a jegyese utána jön, de abban azért még reménykedik, hogy nem fog nekiállni megint valami olyasmiről beszélni, aminek rendszeresen az a hozománya, hogy összevesznek...*


    _________________
    A Yan Antonov név egy olyan fiatal férfit takar, aki rettentően sok mindenen ment keresztül, mégis erős, mégsem roppant össze, mégis képes volt örökké talpra állni valahogyan, egy olyan valakit, aki mindig tudta, mi a helyes út, akit az örök szenvedés sosem volt képes a sötétségbe sodorni. Pedig az mindig ott volt, és kísértette, de most jött rá, hogy hányszor ellenállt ennek a kísértésnek, hányszor menekült meg az ördög karmai közül, hányszor tért vissza a Menny kapujából, hogy megmutassa a világnak: ő még mindig itt van, még mindig bírja. Hogy megmutassa, képes örök élete során végig hordozni a terhet, amit ráróttak, minden szenvedést, sebet, fájdalmat a vállára vesz, és tovább megy. Tovább, keresztül az élet minden fájdalmán és akadályán, hogy az út végén... Hogy az út végén végre megpillanthassa a fényt, a boldogságot és a békét.

    Rebecca Taylor (és Liliya Antonov) sokat szenvedett látója
    Liliya Antonov
    Liliya Antonov
    .::Őrző: Erethon::.
    .::Őrző: Erethon::.

    Kihasználatlan területek Empty Re: Kihasználatlan területek

    Témanyitás by Liliya Antonov on Csüt. Dec. 05, 2013 8:23 pm

    *Az igencsak szűkszavú választ követően Lil nem szólal meg, csak némán az előttük elterülő, a lépéseiktől halkan ropogó, fagyos fűcsomókra függeszti tekintetét. Őszintén szólva maga sem tudja, mire számított. Szörnyen viselkedett az elmúlt hetekben, és ezzel tökéletesen tisztában is van. Már csak nem tudja, hogyan engesztelje ki Yant emiatt. Elvégre, a franc sem akarja, hogy ilyen csodás hangulatban álljanak az oltár elé. Hetek óta nem szóltak egymáshoz három normális szót, állandóan csak az esküvőről folyik a szó, ami meg aztán veszekedésbe torkollik... Nem lesz ez így jó. Hiszen ez lesz életük legszebb napja... Nem így kéne fogadni. Lil, ahogy idáig jut a gondolatmenetben, hirtelen felsóhajt, majd megáll, s elengedve Yant, elé lép.* - Figyelj. Tudom, hogy szörnyen, sőt, borzalmasan viselkedtem az elmúlt pár hétben és ezt... Nagyon-nagyon sajnálom. Tudod, ennek kéne életünk legcsodálatosabb napjának lennie, én pedig teljesen... elrontom. *Mosolyodik el, bűnbánó tekintettel keresve szerelmével a szemkontaktust.* - Sajnálom, hogy ilyen lehetetlen vagyok, kicsit... túlpörögtem. Kicsit... *Ismétli meg a kulcsszót, egy gúnyos fintorral kísérve.* - De... Nagyon szeretlek, és nagyon szeretném, ha ez a nap tényleg szép lenne. Mert... mert tudod... *Akad el egy pillanatra. Nem készült itt csöpögős jelenetekre, de már nem tudja visszacsinálni, ki kell mondania.* - Sosem hittem volna, hogy valaha ekkora szerencsém lesz. És tudom, hogy még rengeteg nap lesz, amit együtt tölthetünk, de ez lesz az első, amit... Te jó ég, látod, most meg bőgök itt... *Túr ki egy zsepit a kabátja zsebéből, idegesen-sírósan nevetve. És valóban, a félhomályban talán kiszúrható az a néhány könnycsepp, ami megjelent az arcán. Hiába, egyértelműen túlstresszelte, olyankor meg ez van. Mindent túlreagál.*


    _________________
    Kevesen vannak, akik elmondhatják, hogy egyetlen egy esemény megváltoztatta az egész életüket - de Liliya közéjük tartozik. Ha akkor, csaknem négy éve nem iratkozott volna be egy bentlakásos iskolába, talán teljesen másképp alakult volna az élete. Az elmúlt négy éve olyan volt, akár egy keskeny, erdei ösvény, amiről nem tudod, hova vezet, mégis tudod, hogy végig kell menned rajta. Volt része szenvedésben és örömben, könnyekben és nevetésben - megismert és elveszített barátokat, majd tanúja volt az összes rokona halálának, végül pedig olyan dolgokra kényszerült az univerzum megmentésének érdekében, amikre másképp talán sosem lett volna képes. Kiforgatták a személyiségét, megpróbálták elpusztítani a lelkét, de ő mégis felállt, és még mindig itt van, annak a személynek köszönhetően, akit ma már férjének nevezhet. Most pedig remélhetőleg végre célba ért - bár, mint tudjuk, az utazás sosem ér teljesen véget.

    Jesmon Helar (és Yan Antonov) sokat átélt negyed-démona
    Yan Antonov
    Yan Antonov
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Kihasználatlan területek Empty Re: Kihasználatlan területek

    Témanyitás by Yan Antonov on Csüt. Dec. 05, 2013 8:58 pm

    *Amikor Lil elengedi, meglepetten oldalra pillant, és figyelni kezdi a lányt. Őszintén szólva tart tőle egy kicsit, hogy miről lesz szó... De mindegy, annyit megtehet, hogy legalább meghallgatja. És hamar ki is derül, hogy jól tette, hogy nem szólt közbe azonnal... Minden esetre nem is szólal meg, csak hallgatja a menyasszonyát, de látszik rajta, hogy nem haragszik rá. Amikor Liliya sírni kezd, halványan elmosolyodik, és a derekánál fogva magához húzza a lányt, lecsókolva az arcáról egy könnycseppet.* - Nem mondom, hogy a legkevésbé sem haragszom rád... Mert de, nyilván nem esett jól, hogy házasodni készülünk, és nem lehet normálisan hozzád szólni *kezdi, de a mosoly nem tűnik el az arcáról, szóval ez érezhetően inkább egyfajta gyengéd dorgálás, mint leszidás.* - De egyben meg nyilván nem haragszom rád, mert tudom, hogy te csak azt akarod, hogy ez az egész tökéletes legyen. Még szép, én is azt akarom, hiszen életem legcsodálatosabb napja közeledik! De én úgy gondolom, hogy jobb, ha lesz egy csokor másmilyen színű rózsa, mint amit te kinéztél, minthogy elvesszen az egésznek a lényege, méghozzá a mi boldogságunk *magyarázza, de láthatóan nincs az a pénz, hogy elengedje a szerelmét. Legalábbis amíg Lil abba nem hagyja a sírást, addig biztosan nem.* - Próbálj meg megnyugodni egy kicsit, nem érdemes ennyit stresszelni rajta *puszilja meg még egyszer az arcát, majd szorosabban magához húzza, és amíg nem érzi úgy, hogy a jegyese teljesen megnyugodott, el sem engedi. Aztán ha Liliya már nem sír, akkor elhúzódik, megfogja a lány kezét, és elindul, ezúttal igyekezve nagyjából belőni, hogy mégis hol vannak, mert tény, ami tény, eléggé átfagyott már, és talán nem lenne rossz ötlet visszaindulni a kastélyba...*


    _________________
    A Yan Antonov név egy olyan fiatal férfit takar, aki rettentően sok mindenen ment keresztül, mégis erős, mégsem roppant össze, mégis képes volt örökké talpra állni valahogyan, egy olyan valakit, aki mindig tudta, mi a helyes út, akit az örök szenvedés sosem volt képes a sötétségbe sodorni. Pedig az mindig ott volt, és kísértette, de most jött rá, hogy hányszor ellenállt ennek a kísértésnek, hányszor menekült meg az ördög karmai közül, hányszor tért vissza a Menny kapujából, hogy megmutassa a világnak: ő még mindig itt van, még mindig bírja. Hogy megmutassa, képes örök élete során végig hordozni a terhet, amit ráróttak, minden szenvedést, sebet, fájdalmat a vállára vesz, és tovább megy. Tovább, keresztül az élet minden fájdalmán és akadályán, hogy az út végén... Hogy az út végén végre megpillanthassa a fényt, a boldogságot és a békét.

    Rebecca Taylor (és Liliya Antonov) sokat szenvedett látója
    Liliya Antonov
    Liliya Antonov
    .::Őrző: Erethon::.
    .::Őrző: Erethon::.

    Kihasználatlan területek Empty Re: Kihasználatlan területek

    Témanyitás by Liliya Antonov on Csüt. Dec. 05, 2013 9:17 pm

    *A "szidás" első szavait hallva Lil sem állja meg egy mosoly nélkül, persze a lelkiismeret furdalás még bőven nem tűnt el az arcáról. Minden esetre hálásan fogadja az ölelést, és gondolkozás nélkül a fiúhoz bújik, belefúrva fejét annak nyakába, ott folytatva a sírást - mert miért ne? Köztudottan a nevetés mellett a leghatásosabb stresszlevezető, ártani meg biztosan nem fog. Így hát immár teljes nyugalommal veti alá magát a könnyeknek, hiszen abban a biztos tudatban lehet, hogy vőlegénye nem haragszik rá.* - Igazad van. Sajnálom. *Motyogja, azonban egyelőre esze ágában sincs eltávolodni Yantól. Ő itt most nagyon jól megvan, köszöni szépen. Ilyenkor érzi teljesen biztonságban magát, ilyenkor érzi úgy, hogy nincs senki és semmi e világon, ami árthatna neki. Mert a világ nem létezik, egyedül ők ketten léteznek, az az apró, biztonságos világ, amit ők alkotnak, és ahova senki másnak nincs belépése. Ide a legjobb visszahúzódni, ha az embernek már mindenből elege van, és egyszerűen csak sírni szeretne kicsit. Azonban Lil lassacskán megnyugszik, és néhány mély levegővétel után elengedi szerelmét.* - Ígérem, jó leszek. Nem szeretném elrontani ezt. *Mosolyodik el halványan, de mostmár legalább őszintén, Yan szemébe nézve. Aztán, mielőtt a másik kézen fogná, megcsókolja, s csak ez után engedi, hogy újból elinduljanak, persze csak egy gyors orrfújás után. Az első pár méteren nem szólal meg, hagyja, hogy légzése teljesen helyreálljon és a szél lehűtse kipirosodott arcát. Aztán ismét ő töri meg a csendet.* - Annyira hihetetlen ez az egész. Már csak fél hónap... El tudod te ezt hinni? *Pillant oldalra, boldog mosollyal kutatva vőlegénye tekintetét a csaknem teljes sötétségben. Lehetséges, hogy rossz irányba tartanak, mert előbb még némileg világosabb volt... Amúgy, Liliyának is okoz némi problémát, hogy feldolgozza, ez az egész valóság és nem csak valami szadista álom, képzelgés. Hogy mindez valóban megtörténik, és már nem jöhet semmi, ami megakadályozhatná a végbemenetelét. Elvégre... Annyi minden történt velük, annyiféleképp törött szét a boldogságuk, sokszor egyik pillanatról a másikra. De mostmár csaknem egy éve zavartalan az idill. Miért ne maradhatna mostmár így? Miért kéne mindig szenvedniük? Miért ne lehetnének egyszerűen csak boldogok?*


    _________________
    Kevesen vannak, akik elmondhatják, hogy egyetlen egy esemény megváltoztatta az egész életüket - de Liliya közéjük tartozik. Ha akkor, csaknem négy éve nem iratkozott volna be egy bentlakásos iskolába, talán teljesen másképp alakult volna az élete. Az elmúlt négy éve olyan volt, akár egy keskeny, erdei ösvény, amiről nem tudod, hova vezet, mégis tudod, hogy végig kell menned rajta. Volt része szenvedésben és örömben, könnyekben és nevetésben - megismert és elveszített barátokat, majd tanúja volt az összes rokona halálának, végül pedig olyan dolgokra kényszerült az univerzum megmentésének érdekében, amikre másképp talán sosem lett volna képes. Kiforgatták a személyiségét, megpróbálták elpusztítani a lelkét, de ő mégis felállt, és még mindig itt van, annak a személynek köszönhetően, akit ma már férjének nevezhet. Most pedig remélhetőleg végre célba ért - bár, mint tudjuk, az utazás sosem ér teljesen véget.

    Jesmon Helar (és Yan Antonov) sokat átélt negyed-démona
    Yan Antonov
    Yan Antonov
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Kihasználatlan területek Empty Re: Kihasználatlan területek

    Témanyitás by Yan Antonov on Csüt. Dec. 05, 2013 10:32 pm

    *Nem kell tartani tőle, hogy Yan túl korán elhúzódna Liltől, mert egy millimétert sem mozdul, amíg úgy nem érzi, a másik már eléggé összeszedte magát ahhoz, hogy elengedhesse.* - Tudom, kicsim *mosolyog a szerelmére gyengéden, majd elengedi, hogy kifújhassa az orrát, meg rendbe szedhesse magát, majd el is indulnak, és egy darabig ismét csend van, most azonban jóval békésebb, mint az előbb, és a fiatal férfi tökéletesen jól érezné magát akkor is, ha Liliya nem szólalna meg. De meg sem lepődik, hogy a menyasszonya megint beszélni kezd, bár mivel sejti, hogy most már nem lesz belőle vitahelyzet, jóval érdeklődőbben áll hozzá. A kérdésre halkan horkant egyet.* - Nem, a legkevésbé sem. Én majd csak akkor fogom elhinni, ha már összeházasodtunk *válaszol, némileg pesszimistán. De aztán sóhajt egyet.* - Bocsáss meg... Igyekszem úrrá lenni a pesszimizmusomon. Kimondhatatlanul boldog vagyok, hogy itt vagy nekem, és én is... örülök? Elég semmit mondó szó, de legyen, örülök neki, hogy ennyire a küszöbön van az esküvőnk. Mégsem bírom elfelejteni az aggályaimat... Sok démonnal kell még megküzdenem *mosolyog bánatosan a mellette sétáló fiatal nőre. Persze egyértelmű, hogy próbálkozik, és Lil ezt valószínűleg amúgy is nagyon jól tudja, de valahogy Yan most szükségesnek érezte, hogy ki is mondja. Nem szereti, amikor kimondatlan dolgok vannak kettejük között... Talán ezért is menekült el ennyiszer mostanában. Persze nem akarja különösebben terhelni Liliyát a pesszimista gondolataival és a félelmeivel, amikor életük legboldogabb napjához közelednek, de szeretné, hogy a másik megértse, miért viselkedik úgy, ahogy. Nem akarja az egész hosszú gondolatmeneteit kifejteni neki, csak elkezdeni, hogy Lil sejtse, mi jár a fejében, miért van ilyen rossz kedve időről-időre. Alapvetően mondjuk kimondottan vidám, és ebben Liliyán meg az esküvő tényén kívül nagyban hozzájárul a tény, hogy minden étkezésnél Charlotte-tal zaklathatja Kament, ami újra meg újra szórakoztató elfoglaltságnak bizonyul. De előfordulnak pillanatok, amikor éppen nincs semmi dolga, és nincs is a közelében senki - magyarul van ideje gondolkozni -, hogy elkomorul, és utána egy darabig érezni is rajta - ahogyan Lil ezt már bizonyára tapasztalhatta -, hogy nem éppen kellemes gondolatokkal foglalta el magát.*

    // FAGY //


    _________________
    A Yan Antonov név egy olyan fiatal férfit takar, aki rettentően sok mindenen ment keresztül, mégis erős, mégsem roppant össze, mégis képes volt örökké talpra állni valahogyan, egy olyan valakit, aki mindig tudta, mi a helyes út, akit az örök szenvedés sosem volt képes a sötétségbe sodorni. Pedig az mindig ott volt, és kísértette, de most jött rá, hogy hányszor ellenállt ennek a kísértésnek, hányszor menekült meg az ördög karmai közül, hányszor tért vissza a Menny kapujából, hogy megmutassa a világnak: ő még mindig itt van, még mindig bírja. Hogy megmutassa, képes örök élete során végig hordozni a terhet, amit ráróttak, minden szenvedést, sebet, fájdalmat a vállára vesz, és tovább megy. Tovább, keresztül az élet minden fájdalmán és akadályán, hogy az út végén... Hogy az út végén végre megpillanthassa a fényt, a boldogságot és a békét.

    Rebecca Taylor (és Liliya Antonov) sokat szenvedett látója
    Liliya Antonov
    Liliya Antonov
    .::Őrző: Erethon::.
    .::Őrző: Erethon::.

    Kihasználatlan területek Empty Re: Kihasználatlan területek

    Témanyitás by Liliya Antonov on Szomb. Dec. 07, 2013 3:13 pm

    *Előfordul olyan nap is, amikor Lil képes szótlanul sétálgatni, de ez a nap nem olyan. Egyszerűen muszáj beszélnie, muszáj valahogy rendbe tennie magában a dolgokat. Persze, panaszkodhatna Nicolenak is, de most ennél többre van szüksége. A vámpír lány végighallgatja, és ellátja egy csomó hasznos tanáccsal is, de... ő nem értheti meg teljesen. Az egyetlen, aki - akárcsak az esetek kilencven százalékában - tökéletesen megértheti őt, az Yan. Főleg azért, mert ez a dolog, akárhogy is vesszük, kettejükre tartozik, hiába lesz ott még egy csomó vendég. Így hát fel is veti aggályait, amikre Yantól egy cseppet sem meglepő választ kap.* - Tudom, tudom... És meg is értem, hogy miért érzel így. *Viszonozza a mosolyt, megértő és megnyugtató tekintettel pillantva szerelmére.* - Néha én is pontosan így gondolkozok. Ez az egész... már-már túl tökéletes. De aztán meggyőzöm magam, hogy nem éri meg ezen gondolkozni. Ha majd egyszer történni fog valami... Hát akkor ez van, nem akadályozhatjuk meg. De addig is, miért ne élvezhetnénk száz százalékig? *Mosolyodik el ismét.* - És amúgy is... Egy dolgot biztosan tudok: soha többé nem hagylak el. És ha együtt vagyunk, nincs az a borzalom, amit ne élnénk túl. *Magyarázza, és látszik rajta, hogy teljesen komolyan gondolja. Kicsit lejjebb vitte az igényeit. Régen még szerette volna, ha majd mindig biztonságban lesz, lesz egy nagy családja, barátai, és olyan munkája, amit szeret. Most pedig egyetlen egy dologra vágyik: hogy Yannal lehessen. Akárhol, akármilyen körülmények között. Ezen felül pedig igazából teljesen mindegy - jó azért mindegynek nem mindegy, de legalábbis minden, ami ezen kívül történik, elviselhető.* - Szóval... Tudom, hogy ezt teszed, de próbáld meg élvezni, ahelyett, hogy csak aggódnál. *Nyom egy puszit vőlegénye arcára menet közben.* - De hamarosan muszáj lesz elhinned, mert ha megkérdezik tőled, hogy "Elfogadod az itt álló nőt hites feleségedül?" és nem válaszolsz, én esküszöm, hozzádvágom a magassarkúm. *Vigyorog Yanra, halkan elnevetve magát. Aztán látszólag egy teljesen új gondolat ötlik az eszébe, mivel egyszer csak elkerekedik a szeme, majd ismét vigyorogni kezd.* - Te jó ég... Belegondoltál már, hogy az esküvőn ott lesz Kamen... és Lotte is? *Pislog úgy Yanra, mintha épp azt hirdették volna ki, hogy megnyerték az ötöslottót.*


    _________________
    Kevesen vannak, akik elmondhatják, hogy egyetlen egy esemény megváltoztatta az egész életüket - de Liliya közéjük tartozik. Ha akkor, csaknem négy éve nem iratkozott volna be egy bentlakásos iskolába, talán teljesen másképp alakult volna az élete. Az elmúlt négy éve olyan volt, akár egy keskeny, erdei ösvény, amiről nem tudod, hova vezet, mégis tudod, hogy végig kell menned rajta. Volt része szenvedésben és örömben, könnyekben és nevetésben - megismert és elveszített barátokat, majd tanúja volt az összes rokona halálának, végül pedig olyan dolgokra kényszerült az univerzum megmentésének érdekében, amikre másképp talán sosem lett volna képes. Kiforgatták a személyiségét, megpróbálták elpusztítani a lelkét, de ő mégis felállt, és még mindig itt van, annak a személynek köszönhetően, akit ma már férjének nevezhet. Most pedig remélhetőleg végre célba ért - bár, mint tudjuk, az utazás sosem ér teljesen véget.

    Jesmon Helar (és Yan Antonov) sokat átélt negyed-démona
    Yan Antonov
    Yan Antonov
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Kihasználatlan területek Empty Re: Kihasználatlan területek

    Témanyitás by Yan Antonov on Szomb. Dec. 07, 2013 3:43 pm

    - Ebben igazad van *válaszol gyengéd mosollyal az arcán, arra, hogy együtt bármit túlélnének. És azt is tudja, hogy Lil nem fogja elhagyni... Végül is nem ok nélkül készülnek kimondani az igent. Persze... de nem, ez megint egy olyan gondolat, aminek nem engedhet teret, és tudja is, hogy nem, mert az a probléma jó ideig nem lesz még lényeges, és felesleges aggódnia miatta. Ha eljön az ideje, azt is meg fogják oldani. Amúgy Yannak soha nem voltak nagy igényei: soha nem merte megfogalmazni, hogy mire vágyik az élettől, mert mindig úgy érezte, hogy úgyis csak csalódna, ha vágyai, céljai lennének. Így az, amit most Liliyával közösen próbálnak felépíteni, mindent felülmúl, amit valaha még csak elképzelni se merészelt.* - Igyekszem *sóhajt a jegyese következő szavaira, és a puszi ismét mosolyt csal az arcára. A következő mondatra pedig szívből jövően felnevet, amit majdnem olyan ritkán tesz meg, minthogy kiabáljon. De rég nem hallotta már Lilt viccelődni, úgyhogy éppen ideje volt. Miután kinevette magát, bólogatni kezd.* - Megértettem. Hát, nem hiszem, hogy azon kellene aggódnod, ha addig nem leszek rosszul az idegességtől, akkor azt már könnyen átvészelem *vigyorog a menyasszonyára. Rendben, most már csak cukkolja, de azért, amit elviselt mellette az elmúlt pár hétben, ennyi simán jár. Aztán meglátja a lányon, hogy eszébe jutott valami, így kicsit felhúzott szemöldökkel várja, hogy kifejtse. Aztán amikor elhangzik a gondolat, széles mosoly ül ki az arcára.* - Akkor muszáj lesz őket egy helyre terelnünk! Nagyon örülnék, ha Kamen végre tenne valamit... Bár persze megértem, mert- *Itt hirtelen elhallgat. Ja, igen. Lil még mindig nem tudja. Szóval egy gyors köhögés után megpróbálja korrigálni a hibát.* - Ugye volt ez az egész Giselle-dolog, és még mindig nem teljesen tette túl magát rajta. De ez elég jó alkalom lenne *mosolyodik el. Jó, nyilván Lil is tudja, hogy nem teljesen ezt akarta mondani, de azért reménykedik benne, hogy nem fog rákérdezni.*

    // az óra erejéig fagy //


    _________________
    A Yan Antonov név egy olyan fiatal férfit takar, aki rettentően sok mindenen ment keresztül, mégis erős, mégsem roppant össze, mégis képes volt örökké talpra állni valahogyan, egy olyan valakit, aki mindig tudta, mi a helyes út, akit az örök szenvedés sosem volt képes a sötétségbe sodorni. Pedig az mindig ott volt, és kísértette, de most jött rá, hogy hányszor ellenállt ennek a kísértésnek, hányszor menekült meg az ördög karmai közül, hányszor tért vissza a Menny kapujából, hogy megmutassa a világnak: ő még mindig itt van, még mindig bírja. Hogy megmutassa, képes örök élete során végig hordozni a terhet, amit ráróttak, minden szenvedést, sebet, fájdalmat a vállára vesz, és tovább megy. Tovább, keresztül az élet minden fájdalmán és akadályán, hogy az út végén... Hogy az út végén végre megpillanthassa a fényt, a boldogságot és a békét.

    Rebecca Taylor (és Liliya Antonov) sokat szenvedett látója
    Liliya Antonov
    Liliya Antonov
    .::Őrző: Erethon::.
    .::Őrző: Erethon::.

    Kihasználatlan területek Empty Re: Kihasználatlan területek

    Témanyitás by Liliya Antonov on Szomb. Dec. 14, 2013 12:27 pm

    *Yan nevetését hallva ő sem állja meg egy jó széles vigyor nélkül. Ha már a poénkodásig jutnak, az egyértelmű jele annak, hogy amit lehetett, megbeszélték. És annak is, hogy ez sikeres volt - hiszen Lil már hetek óta nem viccelődött, Yant pedig körülbelül ugyanennyi ideje nem hallotta nevetni. Ideje volt már elrendezniük ezt, nem lett volna túl előnyös olyan állapotban csinálni végig az esküvőjüket. Elég kicsi rá az esély, hogy az lett volna életük legszebb napja. Így már összemérhetetlenül jobbak a kilátások. Na persze, probléma még így is akad, Lil is tisztában van vele, de ő is úgy van vele, ahogy szerelme: ha eljön az ideje, biztosan képesek lesznek megoldani. Lil legnagyobb reménye éppenhogy az iskola egyik igazgatójában van: hiszen Jesmon már annyi mindent látott és tapasztalt, kizárt, hogy ő ne tudna erre semmiféle megoldást. Legyen az akármilyen kockázatos vagy fájdalmas... Lilnek mindegy, hiszen mi lenne ez ahhoz képest, hogy az örökkévalóságot tölthesse Yannal? Vőlegénye válaszára csak a szemét forgatja.* - Rendben, ebben talán van valami. *Vigyorog vissza. Megérdemli a cukkolást. Aztán pedig Kamenékre terelődik a szó, és Lil termsézetesen észreveszi a pillanatnyi elakadást, pedig a korrekció elég hihetőre sikerül.* - Oké, tudom, hogy van valami, amiről mindenki tud, csak én nem. *Morogja, vetve egy fintort az előttük elterelő, fagyos ösvényre, ami, bár nem vette észre, mikor találtak rá, valószínűleg jó irányba vezet.* - De persze... Nem is várom el, hogy te mondd el. *Sóhajt egyet.* - Valószínűleg semmi közöm hozzá. Csak utálom, ha mindenki titkolódzik előttem. *Ez pedig érződik a hangján is. Mégis ki ne utálná, ha lenne valami látszólag nagyon fontos és érdekes dolog, amiről mindenki más tud, rajta kívül? Nagyon idegesítő lehet. Minden esetre Lil elhatározta, hogy kiszedi Lottévól, ha addig él is. Akármelyikük. Ha-ha.* - De azért egyetértek, remélem, tesz valamit, mert Charlotte egyre jobban ki van bukva. *Sóhajt egyet, a fejét csóválva.* - Én nem tudom, hogy mikor szeretett bele ennyire abba a szerencsétlenbe, de nagyon komoly a dolog. Oké, amióta Kamen normálisabban viselkedik, Lotténak is egyre többször jó a kedve. De láttad volna néhány hete! Egyszer-kétszer úgy nézett ki, mint valami szellem, és egész nap nem volt hajlandó lejönni a hálóból. Szóval igen, már igazán történhetne valami. Pláne, ha Kamen is ugyanazt érzi. De ha ez így van, miért nem lép, miért csak nézi, ahogy Lotte szenved? Persze, biztosan jó oka van rá, mert Kam nem olyan... Csak nem tudom, micsoda. Remélem, hamar túllép rajta. *Fejezi be végül a nem kicsit hosszúra sikerült magyarázatot egy sóhaj kíséretében. Az esküvős időszak előtt is ennyit beszélt, vagy éppen a kiesett beszédmennyiség hozza ezt ki belőle? Talán még ő sem tudná megmondani...*


    _________________
    Kevesen vannak, akik elmondhatják, hogy egyetlen egy esemény megváltoztatta az egész életüket - de Liliya közéjük tartozik. Ha akkor, csaknem négy éve nem iratkozott volna be egy bentlakásos iskolába, talán teljesen másképp alakult volna az élete. Az elmúlt négy éve olyan volt, akár egy keskeny, erdei ösvény, amiről nem tudod, hova vezet, mégis tudod, hogy végig kell menned rajta. Volt része szenvedésben és örömben, könnyekben és nevetésben - megismert és elveszített barátokat, majd tanúja volt az összes rokona halálának, végül pedig olyan dolgokra kényszerült az univerzum megmentésének érdekében, amikre másképp talán sosem lett volna képes. Kiforgatták a személyiségét, megpróbálták elpusztítani a lelkét, de ő mégis felállt, és még mindig itt van, annak a személynek köszönhetően, akit ma már férjének nevezhet. Most pedig remélhetőleg végre célba ért - bár, mint tudjuk, az utazás sosem ér teljesen véget.

    Jesmon Helar (és Yan Antonov) sokat átélt negyed-démona
    Yan Antonov
    Yan Antonov
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Kihasználatlan területek Empty Re: Kihasználatlan területek

    Témanyitás by Yan Antonov on Szomb. Dec. 14, 2013 12:49 pm

    - Sajnálom... Ha az én titkom lenne, már rég tudnál róla, de hát Kamen dolgairól nem beszélhetek. *Yanon is egyértelműen látszik, hogy nem örül neki, hogy nem tudja nyugodtan megbeszélni a dolgot Lillel, mert hát mind a ketten eléggé benne vannak, de tudja, hogy nem adhatja ki, amit az unokatestvére rábízott, maximum ha Lil is valahonnan máshonnan tudná meg...* - Próbáld meg kiszedni Lottéból. Előbb-utóbb csak megunja, hogy nyaggatod érte, nem? Én legalábbis egy héten keresztül rágtam Kam fülét, hogy hajlandó legyen elmagyarázni *javasolja. Persze biztos benne, hogy a menyasszonya nem igazán hagy nyugtot a valan lánynak... Valószínűleg Charlotte jobban bírja, mint Kamen.* - Igen, elég jó oka van rá, el is magyarázta, de biztos vagyok benne, hogy ő is... hogy neki is vannak bizonyos érzései, bár talán nem olyan erősek, mint Lotténak. Ráadásul Kamen borzalmasan össze van zavarodva, és nem is igazán tudja, hogy mihez kezdjen, mi lenne a legjobb megoldás, amivel még együtt is tudna élni. Mert látom rajta, hogy nem akarja bántani Charlotte-ot, csak nem tudja, mit csináljon. Eléggé... idegesítő *rázza meg a fejét. Feltűnt neki, hogy Lil most elég sokat beszél, de voltaképpen ő is, szóval nem zavarja különösebben. Ismét köhög egyet - ezúttal azért, mert kapar a torka, talán ideje lenne megkeresni az utat a kastély felé -, aztán újra megszólal.* - Talán az esküvő hangulata rásegít majd... Tudod, mennyire igyekszik bezárkózni, úgy tenni, mintha őt nem érdekelné semmilyen érzelem. Igazából elég szomorú... Ő soha nem volt ilyen *sóhajt halkan, némileg szomorúan. Erről sem nagyon beszéltek még tulajdonképpen... hogy mennyire fáj neki így látni az unokatestvérét. Persze nyilvánvalóan nem örült neki, de nem jegyezte még meg, hogy mennyire rossz érzés is valójában. Jó, ezt most sem ilyen egyértelműen fejezi ki, de azért most erősebben érezni rajta, hogy mit is érez a témával kapcsolatban.*


    _________________
    A Yan Antonov név egy olyan fiatal férfit takar, aki rettentően sok mindenen ment keresztül, mégis erős, mégsem roppant össze, mégis képes volt örökké talpra állni valahogyan, egy olyan valakit, aki mindig tudta, mi a helyes út, akit az örök szenvedés sosem volt képes a sötétségbe sodorni. Pedig az mindig ott volt, és kísértette, de most jött rá, hogy hányszor ellenállt ennek a kísértésnek, hányszor menekült meg az ördög karmai közül, hányszor tért vissza a Menny kapujából, hogy megmutassa a világnak: ő még mindig itt van, még mindig bírja. Hogy megmutassa, képes örök élete során végig hordozni a terhet, amit ráróttak, minden szenvedést, sebet, fájdalmat a vállára vesz, és tovább megy. Tovább, keresztül az élet minden fájdalmán és akadályán, hogy az út végén... Hogy az út végén végre megpillanthassa a fényt, a boldogságot és a békét.

    Rebecca Taylor (és Liliya Antonov) sokat szenvedett látója
    Liliya Antonov
    Liliya Antonov
    .::Őrző: Erethon::.
    .::Őrző: Erethon::.

    Kihasználatlan területek Empty Re: Kihasználatlan területek

    Témanyitás by Liliya Antonov on Szomb. Dec. 14, 2013 1:17 pm

    - Persze, tudom, nem is azért... *Siet gyorsan tisztázni Lil. Elvégre tisztában van vele, hogy Yan szívesen elmondaná neki, de nem teheti. Épp ezért nem is kérdezte tőle. Az egyetlen lehetőség, hogy Lottéból szedi ki - ez pedig eléggé lehetetlen akciónak tűnik.* - Ó, én már rágom több hete... De mindegy, azért még próbálkozok, hátha. Csak hát nem egyszerű. Amint mélyebben belemennék a dolgokba, azonnal témát vált vagy egyszerűen otthagy a fenébe. *Csóválja a fejét.* - Azt mondja, majd ha végre túllesznek ezen az egészen, elmondja. De fogalmam nincs, mire gondol. Pedig biztos vagyok benne, hogy neki is jobb lenne, ha beszélhetne róla. *Sóhajt egyet ismét. Aztán figyelmesen végighallgatja Yan magyarázatát, s pár pillanat erejéig elgondolkozik rajta. Nem igazán érti így, hogy a legfontosabb információnak nincs a birtokában, de amennyit le tud szűrni belőle, az alapján bonyolultabb a dolog, mint hitte.* - Értem. *Bólint lassan.* - Vagyis nem, még mindig nem értem, de amennyit elmondtál... Nem irigylem őket. Komolyan, ezek alapján még nekünk is egyszerűbb volt. *Csóválja meg a fejét, aztán felpillantva kiszúrja a kastély fényeit. Int is Yannak, hogy kanyarodjanak arrafelé. Lassan ki is érnek az udvarra. Szerelme utolsó mondatára Lil nem reagál azonnal, csupán figyeli a fölöttük magasodó akadémiát. Igen, érti, hogy Yan mire gondol, habár neki sosem kellett szembenézni semmi ilyesmivel. Sosem kellett látni szenvedni senkit, akit szeret - legalábbis így nem. De amennyire bele tud gondolni, borzalmas érzés lehet. Persze, ő is szereti Kament, és aggódik is érte rendesen, de a kapcsolatuk közel sem olyan szoros, mint Kamennek Yannal. Amiből persze az következik, hogy Lil látóköréből ennek az egésznek a nagyja kiesett, hiszen Kamen nem beszélt vele, egyszerűen elkerülte, ahogy csaknem mindenki mást is.* - Tudom. De... Valamiért úgy érzem, hogy ha összejön ez az egész Lottéval, az nagyon sokat segítene. Mármint... mostanában is jobban van már, nem? Amennyire én látom... Legalábbis már nem kerül el mindenkit, és Lottéval is szoktak beszélgetni. *Magyarázza, ahogy végre ráfordulnak a kastély felé vezető sétányra.*


    _________________
    Kevesen vannak, akik elmondhatják, hogy egyetlen egy esemény megváltoztatta az egész életüket - de Liliya közéjük tartozik. Ha akkor, csaknem négy éve nem iratkozott volna be egy bentlakásos iskolába, talán teljesen másképp alakult volna az élete. Az elmúlt négy éve olyan volt, akár egy keskeny, erdei ösvény, amiről nem tudod, hova vezet, mégis tudod, hogy végig kell menned rajta. Volt része szenvedésben és örömben, könnyekben és nevetésben - megismert és elveszített barátokat, majd tanúja volt az összes rokona halálának, végül pedig olyan dolgokra kényszerült az univerzum megmentésének érdekében, amikre másképp talán sosem lett volna képes. Kiforgatták a személyiségét, megpróbálták elpusztítani a lelkét, de ő mégis felállt, és még mindig itt van, annak a személynek köszönhetően, akit ma már férjének nevezhet. Most pedig remélhetőleg végre célba ért - bár, mint tudjuk, az utazás sosem ér teljesen véget.

    Jesmon Helar (és Yan Antonov) sokat átélt negyed-démona
    Yan Antonov
    Yan Antonov
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Kihasználatlan területek Empty Re: Kihasználatlan területek

    Témanyitás by Yan Antonov on Szomb. Dec. 14, 2013 1:40 pm

    - Valószínűnek tartom. Én is, meg persze Patric is azért szedtük ki Kamenből, hogy ne egymagában próbáljon kezdeni valamit az üggyel, hanem meg tudja beszélni valakivel, legyen kitől tanácsot kérnie, amikor ő maga nem tud dönteni. Persze nem nagyon hallgat ránk, de így legalább van lehetőségünk próbálkozni *von vállat egy sóhaj kíséretében. Arra, hogy talán még nekik is egyszerűbb volt, felhorkant, de bólint. Igen, könnyen lehet, hogy Kam meg Lotte még nálunk is rosszabbul járt, de őszintén szólva ő biztos benne, hogy az unokatestvére végül a helyes utat fogja választani, és a végén minden rendben lesz... Csak persze kellemetlen így látni. Közben ő is figyelni kezdi a kastély felbukkanó fényeit a homályban, és ez halvány mosolyt idéz az arcára. Nagyon szeret itt lenni: ez a hely voltaképpen megmentette mindattól, ami elől egész életében menekült, ide kapcsolódik számára a béke, a biztonság legtöbb pillanata az élete során. Aztán folytatódik a téma, ami eltünteti ezt a mosolyt, és komor, szomorkás kifejezést kölcsönöz Yan arcának.* - Igen, biztos vagyok benne, hogy sokat segítene, sőt, szerintem teljesen rendbe tenné. Határozottan javul, mióta elkezdődött ez az egész dolog, és ismerem annyira, hogy már rég tisztában vagyok vele: egyedül egy normális kapcsolatra volt szüksége. Nem azt mondom, nagyon kedveltem Giselle-t, és Kamen is nagyon szerette, de neki nem olyan ember kell, aki folyamatosan harcra hívja, hanem valaki, aki elismeri a tehetségét, aki csodálja a leghétköznapibb dolgokért, és aki mellett nyugalmat talál. Emiatt az egész fél-angyal fél-démon dolog miatt pláne. Amikor megtudtam róla, több szakirodalomban is utána néztem, hogy ez mégis mit takar, és elég negatív jóslatokat találtam. Egész egyszerűen békére van szüksége, és biztos vagyok benne, hogy Charlotte-tól ezt megkapná *fejezi be végül a hosszúra nyúlt magyarázkodást. Valószínűleg ő látja a legjobban a helyzetet, mert senki nem ismeri Kament jobban, mint ő, ráadásul ő az egészet látta, az elejétől a végéig, és noha volt pár év, amikor nem tudott olyan sokat az unokatestvéréről, az elmúlt három évben már mindennel tökéletesen tisztában volt. Csak persze az a problémája, hogy nem igazán tud segíteni rajta, hiába tud bármit is...*


    _________________
    A Yan Antonov név egy olyan fiatal férfit takar, aki rettentően sok mindenen ment keresztül, mégis erős, mégsem roppant össze, mégis képes volt örökké talpra állni valahogyan, egy olyan valakit, aki mindig tudta, mi a helyes út, akit az örök szenvedés sosem volt képes a sötétségbe sodorni. Pedig az mindig ott volt, és kísértette, de most jött rá, hogy hányszor ellenállt ennek a kísértésnek, hányszor menekült meg az ördög karmai közül, hányszor tért vissza a Menny kapujából, hogy megmutassa a világnak: ő még mindig itt van, még mindig bírja. Hogy megmutassa, képes örök élete során végig hordozni a terhet, amit ráróttak, minden szenvedést, sebet, fájdalmat a vállára vesz, és tovább megy. Tovább, keresztül az élet minden fájdalmán és akadályán, hogy az út végén... Hogy az út végén végre megpillanthassa a fényt, a boldogságot és a békét.

    Rebecca Taylor (és Liliya Antonov) sokat szenvedett látója
    Liliya Antonov
    Liliya Antonov
    .::Őrző: Erethon::.
    .::Őrző: Erethon::.

    Kihasználatlan területek Empty Re: Kihasználatlan területek

    Témanyitás by Liliya Antonov on Szomb. Dec. 14, 2013 2:15 pm

    - Lehetséges, hogy nem hallgat rátok, de azért mégis elgondolkozik a tanácson. És már ez is segít valamennyit. Attól, hogy most nem teszi azt, ami a helyes... Legalább tudni fogja, és később esetleg meg is teheti. *Próbálja elmagyarázni, amit gondol a dologról. Több-kevesebb sikerrel. Persze, ő is örülne, ha legalább ennyit segíthetne Charlotteon. Csak úgy tűnik, a lány nincs vele egy véleményen. Még. Mert ha Lilen múlik, kiszedi belőle, lehetőleg a közeljövőben. Aztán feltűnik előttük a kastély, s ő is elmosolyodik. Hasonló gondolatok ötlenek fel benne, mint Yanban - hogy mennyi mindent jelent számára ez a hely. A békét, a biztonságot, a megmenekülést. Elvégre... az ideérkezése igen éles határvonalat jelent élete legrosszabb és legjobb napjai között. Aztán ugyebár folytatódik a téma Kamenről, s Lil ismét lassan bólint.* - Igen, ebben én is biztos vagyok. Charlotte lenne számára a... tökéletes. Minden szempontból. Jó lenne, ha ezt végre ő is belátná. *Sóhajt egyet, aztán picit elgondolkozik, mielőtt feltesz egy kérdést.* - Tehát szerinted Lotténak köze van a változásokhoz? *Pillant oldalra szerelmére. Lehetséges, hogy elég hülye hülye kérdés, és csak ő nem jutott eddig erre a következtetésre, de most hirtelen leesett neki. Jó, na, volt fontosabb dolga is, amin problémázhatott ehelyett. Közben lassan a kastélyba érnek, s Lil boldogan húzza le arcáról a sálat.* - Uhh... Legközelebb ne a semmi közepén sétálgass, jó? *Gombolja ki a kabátját is, aztán elindul felfelé a toronyba. Valószínűleg ez a téma csak addig lehet terítéken, ameddig oda nem érnek, mert ott már nagy az esélye, hogy belefutnak Lottéba. De nem is baj, utána már beszélgethetnek vidámabb témákról. Ami nem az esküvő, és nem Kamen. Eléggé elhanyagolták ezeket az elmúlt időben... Nem fog ártani nekik egy kis kötetlen beszélgetés kettesben, a tűz előtt ücsörögve.*


    _________________
    Kevesen vannak, akik elmondhatják, hogy egyetlen egy esemény megváltoztatta az egész életüket - de Liliya közéjük tartozik. Ha akkor, csaknem négy éve nem iratkozott volna be egy bentlakásos iskolába, talán teljesen másképp alakult volna az élete. Az elmúlt négy éve olyan volt, akár egy keskeny, erdei ösvény, amiről nem tudod, hova vezet, mégis tudod, hogy végig kell menned rajta. Volt része szenvedésben és örömben, könnyekben és nevetésben - megismert és elveszített barátokat, majd tanúja volt az összes rokona halálának, végül pedig olyan dolgokra kényszerült az univerzum megmentésének érdekében, amikre másképp talán sosem lett volna képes. Kiforgatták a személyiségét, megpróbálták elpusztítani a lelkét, de ő mégis felállt, és még mindig itt van, annak a személynek köszönhetően, akit ma már férjének nevezhet. Most pedig remélhetőleg végre célba ért - bár, mint tudjuk, az utazás sosem ér teljesen véget.

    Jesmon Helar (és Yan Antonov) sokat átélt negyed-démona
    Alexander S. Price
    Alexander S. Price
    .::Őrző: Cameos::.
    .::Őrző: Cameos::.

    Kihasználatlan területek Empty Re: Kihasználatlan területek

    Témanyitás by Alexander S. Price on Szomb. Jún. 21, 2014 7:13 pm

    *Nem is tudom, mit keresek itt a kihasználatlan területeken. Sokszor elképzeltem már kapcsolatokat tényleg görény vagyok, de azért szeretnék ezen változtatni. Egy kavicsot dobok el. Most a szárnyaim ki vannak tárulkozva nem zavarnak egyáltalán. Talán jobb is így, mert nem szeretném össze csukni. Sokkal jobban tudok gondolkodni. Jobban, mint máskor. Talán ez az, ami éppen megnyugtat. Telefonomat előveszem és elkezdek szórakozni vele. Leülök a fal mellett és nem törődöm most, hogy ki van itt vagy ki nincs. Másnaposnak érzem, magam még mindig fáj a fejem, de talán azért, mert nem tudom mit ittam, de össze visszaittam tegnap. Akadémián jó formán nem is voltam és most is azon gondolkodok, mi lenne a legjobb megoldás. Talán elmenni és itt hagyni ezt az egészet az jobb lenne. Elég volt a szenvedésből és azt hiszem, ez lenne a leghelyesebb. Egy fekete póló van rajtam a tegnapi és egy farmer nadrág. A hajam rendezett legalább, de valamikor este vissza tervezek menni, de most ebben az időben tökéletes itt, mert tudok gondolkodni és nyugalom van. Nem szeretnék versengeni ez biztos és ezt Nathanielnek is megmondom.*


    _________________

    Azt hinnéd, hogy ismered, de közben rájöhetsz csöppet sem. Ugyan is Alexander Marceau nem az a srác akit megismertek rengetegen. Hölgyek társaságában remekül helyt áll. Szeret irányítani.. nem néznéd ki belőle, de az alvilágban tölti majdnem a minden napjait. Rengeteget edz és megváltozott a szakítása után. A húgára igyekszik oda figyelni, de jelenleg fontosabb az ő dolga mint a testvére. Nem fog engedelmeskedni senkinek és éli a saját életét. Az már más kérdés, hogy kifordult önmagából, de majd az unokabátyja igyekszik rendet rakni a srácban. Ha beszólsz visszaszól.. Ha csesztet mást tudja, hogy megkapja a magáét, de az nem is érdekli. Barátaiért kiáll még akkor is ha nem igazán jó a viszonyuk. Megváltozott ez tény és való, de vajon ez jót tesz a srácnak vagy éppen rosszat?

    Castin Noyers Cameosos angyalkája és Sara Dalgaard szívtiprója
    Nathaniel J. Price
    Nathaniel J. Price
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Kihasználatlan területek Empty Re: Kihasználatlan területek

    Témanyitás by Nathaniel J. Price on Szomb. Jún. 21, 2014 7:29 pm

    * Mikor Nate kiér lovával a kihasználatlan területekhez egy érdekes látvány fogadja az öccse amint épp kiengedett szárnyakkal sétál odalovagol mellé majd leszáll a lóról. Tegnap mi volt ez az egész, felhívtál egyszer este, hogy találkozzunk, majd felhívtál hajnali fél kettőkor, hogy holt részeg vagy fogalmad sincs, hogy holvagy és hogy hazamész. Szóval mi ez az egész mi történt? Nem rendeztétek Saraval a dolgokat? * kérdezi meg tőle és nem érti mi van. Csak annyit tud, hogy tegnap nagyon ki volt az öccse és ma se néz ki sokkal jobban. Látszik, hogy a tegnapi pólója van rajta és hogy nagyon semmit se csinált. De nagyon nem érti Nate, hogy mi van, csak látja, hogy az öccse teljes kaotikus helyzetben áll. De majd megpróbálja megbeszélni vele a dolgokat. Csak nem tudja vajon mi történhetett vajon Sara és Alex között, de valamit kurvára elszúrhatott az öccse ha ilyen a helyzet, de majd kideríti, hogy mit.*

    Ajánlott tartalom

    Kihasználatlan területek Empty Re: Kihasználatlan területek

    Témanyitás by Ajánlott tartalom


      Pontos idő: Csüt. Nov. 21, 2019 3:19 pm