Fyron Akadémia

Vámpírok, vérfarkasok, angyalok, démonok, emberek, lidércek, nimfák, nekromanták, nixék és valanok... Szövetségek, harcok. Légy részese ennek a kalandnak, ahol Te döntöd el, melyik oldalon állsz!


Az oldal bezárt. Régi tagok: nyugodtan játszhattok itt, néha mi is fogunk, de magát az oldalt nem visszük tovább aktívan.

    A Sátán utóhatásai

    Rebecca Taylor
    Rebecca Taylor
    .::Igazgató: Erethon::.
    .::Igazgató: Erethon::.

    A Sátán utóhatásai Empty A Sátán utóhatásai

    Témanyitás by Rebecca Taylor on Szomb. Ápr. 27, 2013 10:16 pm

    // Április 2. éjszaka, Lucifer látogatása Jesmonnál, aftermath. //

    *Rebecca könnyes arccal fut végig a Fyron kihalt folyosóin, a főkapu felé haladva. Képtelen rá, hogy megmaradjon az iskola falai között, olyan érzése van, mintha azok megfojtani próbálnák. Az a pár mondat, ami az előbb elhangzott a férfi irodájában teljesen összetörte. Ha tisztán tudna gondolkozni, lenne annyi esze, hogy ne hallgasson egy számára vadidegenre, de nem tud. Minden, ami kitölti az elméjét, az az, hogy Jesmon csak játszott vele, hogy sosem gondolta komolyan mindazt, amit mondott neki, hogy semmit sem jelentett számára a kettejük között lévő kapcsolat, hogy az ősdémonnak semmi volt az, ami neki a világot jelentette. Fogalma sincs, mihez kellene most kezdenie, hogyan lehetne képes ezek után talpra állni, vagy egyáltalán megállni, abbahagyni a menekülést, mély levegőt venni és megnyugodni, csak arra képes, hogy magassarkújában hangos koppanásoktól kísérve fusson keresztül az iskolán, le a lépcsőn, át a bejárati csarnokon, ki a kapun, lelépve a főudvaron induló ösvényre, végig az ösvényen, egészen a birtokkapuig. Közben többször is megbotlik, míg végül a kaputól úgy négy-öt méterre kitörik a cipője sarka. Erre megint sírni kezd, és dühösen lerángatja magáról szerencsétlen lábbelit, majd mezítláb még tesz néhány lépést, de végül elhagyja az ereje, megbotlik, és elesik. Ekkor már csak összekuporodik a földön, átölelve magát, és hangos zokogásával töri meg a birtok csendjét. Szerencsére sehol egy lélek, és biztos, hogy a kastélyból sem látni el eddig, szóval nyugodtan sírhat. Nem tudja, hogyan tehetné túl magát ezen, hogy egyáltalán hogyan kezelhetné az egész helyzetet, és nem tudja, mihez kezdjen most. Pedig nincs is annyira régóta, hogy megismerte Jesmont, hogy belé szeretett, de már most nem tudja, hogyan élhetne nélküle. Szóval csak összekucorodik a földön, és engedi, hogy a teljes kétségbeesés átmossa, erős zokogást hozva magával. Tőle pár méterre ott hever az eldobott cipő is, épp olyan árván és tönkretetten, mint maga Rebecca.*


    _________________
    Rebecca nem nevezhető éppenséggel szokványos vagy hétköznapi démonnak: élete célja, hogy segítsen másokon, hogy jobbá tegye a kiszolgáltatott, szegény vagy tehetetlen embereket. Persze emiatt sok bántást kapott már életében, de úgy tűnik, hogy ennek őt a legkevésbé sem sikerült meghatnia, és mind a mai napig ugyan ezen az úton halad. Határozott, jószívű, szilárd erkölcsű fiatal nő, aki mindig megtalálja azokat, akiknek szüksége van rá. Ha bármiben segítséget igényelsz, ő biztosan nem fog elhajtani, mert egyszerűen neki is jól esik, ha tehet valamit másokért. Imádja a tanítást, élvezi, hogy fiatalok között lehet... Becca tökéletesen elemében van a Fyron Akadémia berkeiben.
    Jesmon Helar
    Jesmon Helar
    .::Igazgató: Cameos::.
    .::Igazgató: Cameos::.

    A Sátán utóhatásai Empty Re: A Sátán utóhatásai

    Témanyitás by Jesmon Helar on Szomb. Ápr. 27, 2013 10:28 pm

    *Jesmon, egy darabig még attól tartva, hogy Lucifer még megjelenhet, nyugodt léptekkel halad a folyosón, vagyis, viszonylag nyugodt léptekkel, hiszen már képtelen tettetni a teljes nyugalmat. Fogalmazzunk inkább úgy, hogy nem rohan. Amikor azonban a lépcsőkhöz ér, már nem bírja tovább, kettesével kezdi szedni a lépcsőfokokat, úgy száguld lefelé. Honnan tudja, Rebecca merre ment? Nos, elég feltűnően hangos a cipője kopogása, amit még a folyosóra lépve éppen hallott a lépcsők, majd a bejárati csarnok felől, tekintve, hogy az iskola elég kihalt ilyenkor, és semmi más zaj nem zavarta meg. Így hát a lépcsőkön már futva halad lefelé, és le sem lassít egészen a bejáratig. Ott kissé elbizonytalanodik, hogy a nő merre mehetett, de végül úgy dönt, Rebecca elhagyta az épületet, és bár fogalma sincs, hogy ha ez így történt, hogy fogja megtalálni, vissza már nem fordul, inkább egész éjjel keresi, de nem fogja feladni. Meg kell magyaráznia, hogy miért tette. Tudnia kell, hogy ki volt az a férfi. Habozás nélkül kilép az ajtón, s azonnal meglátja a főkapu előtt, a földön fekvő Rebeccát, mire úgy torpan meg, mintha mellberúgták volna. Pár másodpercig csak áll ott, majd sietős léptekkel elindul felé.* - Rebecca! *Szólítja meg kissé erőtlenül, ahogy mellé ér. Látja a kitörött sarkú cipőt, így hát sejti, mi akadályozta meg a nőt a távozásban.* - Kérlek, hadd magyarázzam meg. *Térdel le mellé, ez egyszer nem törődve az öltönye épségével.* - Az a férfi... Az a férfi Lucifer volt. *Mondja halkan, vigyázva, hogy ne hallhassa meg senki más Rebeccán kívül.* - Muszáj volt hazudnom. Ha rájönne, hogy mit érzek irántad, azzal életveszélybe sodornálak. Pontosan tudná, hogy te vagy az egyetlen dolog, amivel zsarolhat. Nem bírnám ki, ha elveszítenélek. Kérlek... Hinned kell nekem. *Fejezi be végül, s bár nagyon halkan beszél, érezni hangjában az őszinteséget, és a fájdalmat, mert ismét bántania kellett azt, akit a legjobban szeret - akarata ellenére.*


    _________________
    Egy 7822 éves démon, aki fellázadt a sorsa, az élete, a Pokol Ura - és az egész világ ellen. Sosem volt az, aminek lennie kellett volna, sosem azt tette, amit elvártak volna tőle, és sosem érezte úgy, hogy ez helytelen. Talán az egyetlen ősdémon, akiből hiányzik a sötétség. Egy démon, akit Lucifer hívott életre, s ő megtagadta, mint urát. A Pokol szülötte... akit száműztek saját hazájából.

    A Cameos házvezető ősdémona.
    Rebecca Taylor
    Rebecca Taylor
    .::Igazgató: Erethon::.
    .::Igazgató: Erethon::.

    A Sátán utóhatásai Empty Re: A Sátán utóhatásai

    Témanyitás by Rebecca Taylor on Szomb. Ápr. 27, 2013 10:53 pm

    *Amikor meghallja a férfi hangját, úgy rándul meg, mintha valaki belerúgott volna, és erőtlenül megpróbál elhúzódni Jesmontól, de a fájdalom és a hosszas rohanás együtt nagyon elszívták az energiáját, így képtelen túl messzire jutni.* - Kérlek hagyj... *suttogja összetörten, miközben ismét megerednek a könnyek az arcán.* - Nem akarom hallani! *kiált fel hisztérikus hangon, és valahonnan újra erőt találva arrébb húzódik, és valahogyan feláll, és hátrálni kezd.* - Hagyj békén, Helar! *halkul el ismét a hangja, miközben még néhány könnycsepp legördül az arcán. A következő mondatokat hallva egy hisztérikus nevetés hagyja el a torkát.* - Igen, persze, Lucifer meglátogatott, felettébb reális. Csak hagyj végre békén, nem érdekelnek a magyarázataid *csuklik el a hangja. Most valahogy nem fogékony Jesmon valódi érzéseire, még sosem fájt neki semmi ennyire, és nem tud felülkerekedni rajta. Még csak nem is próbálkozik: úgy érzi, a férfi elárulta, az a férfi, akit mindenkinél jobban szeret, és ezzel most nem tud mit kezdeni. Szóval csak áll ott vele szemben, mezítláb, remegve, könnyes arccal, vörös szemekkel, összekócolódott hajjal, eltépett, koszos ruhában - elég sok bokor volt útban idefelé -, és noha nem akar megbocsátani, nem akarja tovább hallgatni a férfit, nincs ereje megmozdulni, tovább menekülni, nem képes itt hagyni őt, mert ő jelentette a legtöbbet egész életében, soha, senki iránt nem érzett úgy, mint iránta, és noha úgy érzi, hogy a legjobb amit tehet az az, hogy megy, menekül, valami azt súgja, hogy maradjon, ő pedig képtelen dönteni a két, egyformán erős hang között.*


    _________________
    Rebecca nem nevezhető éppenséggel szokványos vagy hétköznapi démonnak: élete célja, hogy segítsen másokon, hogy jobbá tegye a kiszolgáltatott, szegény vagy tehetetlen embereket. Persze emiatt sok bántást kapott már életében, de úgy tűnik, hogy ennek őt a legkevésbé sem sikerült meghatnia, és mind a mai napig ugyan ezen az úton halad. Határozott, jószívű, szilárd erkölcsű fiatal nő, aki mindig megtalálja azokat, akiknek szüksége van rá. Ha bármiben segítséget igényelsz, ő biztosan nem fog elhajtani, mert egyszerűen neki is jól esik, ha tehet valamit másokért. Imádja a tanítást, élvezi, hogy fiatalok között lehet... Becca tökéletesen elemében van a Fyron Akadémia berkeiben.
    Jesmon Helar
    Jesmon Helar
    .::Igazgató: Cameos::.
    .::Igazgató: Cameos::.

    A Sátán utóhatásai Empty Re: A Sátán utóhatásai

    Témanyitás by Jesmon Helar on Szomb. Ápr. 27, 2013 11:12 pm

    *Úgy érzi, mintha a szívét akarnák kitépni a helyéről, ahogy a tőle minden áron elhúzódó Rebeccára néz. Tenni akar valamit, hogy megszüntesse a szenvedését, de úgy néz ki, ez mégsem lesz annyira egyszerű. Nem akar neki hinni... Amit végül is meg tud érteni, mivel nem igazán szolgált rá az utóbbi időben, de mégis, fogalma nincs róla, hogy ezek után hogyan oldhatná meg a fennálló helyzetet. Ahogy a nő felkiált, legszívesebben felpofozná saját magát, de mivel azzal semmit sem érne el, ezért csak továbbra is térdel ott kissé szerencsétlenül, és nézi a Rebecca arcán lefolyó könnyeket. Ahogy a nő feláll, ő is így tesz, és óvatosan közelít felé pár lépéssel, de amikor meghallja a vezetéknevét, ismét megtorpan. Muszáj megmagyaráznia a dolgot, egyszerűen képtelenség, hogy ne tudja megtenni. Azonban az első próbálkozása nem sok sikerrel jár.* - Rebecca, kérlek! *Szólal meg, ezúttal már hangosabban.* - Az talán reális, hogy szökött ősdémon létemre élve elengedett, sőt, száműzött a Pokolból? Gondold végig! Feljött a Földre valamiért, nem tudom pontosan, hogy miért, hát egyértelmű, hogy meg akart látogatni, ezek után! Ha másért nem, hát azért, hogy a szívbajt hozza rám. Sikerült is. Megijedtem, iszonyatosan féltem, mert azt hittem, hogy miattad jött. Logikus lenne, ha úgy gondolná, hogy nem érdemellek meg téged. Valószínűleg így is gondolja. Muszáj volt valamit kitalálnom, muszáj volt hazudnom. Nem gondolhatod, hogy igazat mondtam, Rebecca! Hiszen ő ezt élvezi! Élvezi, hogyha mindent felboríthat, s eltűnve szenvedést hagyhat maga után. Kérlek... Nem tehettem mást. Hát nem bízol bennem? *Tesz ismét egy lépést az összetört nő felé, s valóban, ha Rebeccában még akár egy csepp józan ész is maradt, világosan láthatja, hogy nem hazudik. Ennyire már csak nem lehet jó színész... Természetesen nem veti be a képességét, nem akar tisztességtelenül játszani. Ezúttal azonban nem úgy néz ki, mint egy szerencsétlen, út szélén hagyott kiskutya. Sokkal inkább, mint egy magabiztos férfi, aki nem fogja hagyni, hogy a szerelmét egy ilyen félreértés miatt veszítse el. Nem. Nagyon sokat tanult Rebeccától, s ez is közéjük tartozik - hogy harcolj azért, akit szeretsz, harcolj a végsőkig, mert még annál is többet ér, mint amit első látásra gondolnál.*


    _________________
    Egy 7822 éves démon, aki fellázadt a sorsa, az élete, a Pokol Ura - és az egész világ ellen. Sosem volt az, aminek lennie kellett volna, sosem azt tette, amit elvártak volna tőle, és sosem érezte úgy, hogy ez helytelen. Talán az egyetlen ősdémon, akiből hiányzik a sötétség. Egy démon, akit Lucifer hívott életre, s ő megtagadta, mint urát. A Pokol szülötte... akit száműztek saját hazájából.

    A Cameos házvezető ősdémona.
    Rebecca Taylor
    Rebecca Taylor
    .::Igazgató: Erethon::.
    .::Igazgató: Erethon::.

    A Sátán utóhatásai Empty Re: A Sátán utóhatásai

    Témanyitás by Rebecca Taylor on Szomb. Ápr. 27, 2013 11:25 pm

    *Jesmon immár határozottabb hangját remegve hallgatja, és lassan kezd éledezni az elméje is, és kezdi felfogni, hogy mi folyik körülötte. Ezzel együtt pedig előszedi Lucifer arcát is az eltemetett emlékek közül, és sikerül összeraknia a két dolgot, mire persze megint erősebben kezd sírni. A férfi utolsó szavait hallva pedig remegve, erőtlenül ismét megindul ezúttal azonban az ősdémon irányába, hogy aztán odaérve remegve megölelje a férfit, és a mellkasába temesse az arcát. Oké, valószínűleg innen már eléggé egyértelmű, hogy megbocsátott neki, azonban a zokogás csak nem akar abbamaradni. Még legalább egy öt perc eltelik, ami alatt Becca próbál megnyugodni, mert hát azért ez nagyon erősen megviselte érzelmileg. Amikor azonban sikerül nagyjából összeszednie magát, felemeli a fejét, és a tenyereit Jesmon mellkasára csúsztatva suttogva megszólal.* - Bocsáss meg. Persze, hogy bízom benned, csak amit mondott... *Itt elakad, és vennie kell pár mély levegőt, hogy folytatni tudja.* - Amit mondott, az annyira borzalmas volt, és annyira fájt, hogy képtelen voltam gondolkozni. Én... Szükségem van rád *sírja el magát megint, de aztán gyorsan letörli a könnyeket az arcáról.* - Megértem, hogy miért mondtad, amit mondtál, bocsáss meg, hogy nem voltam képes azonnal értelmezni a helyzetet *teszi még hozzá remegő hangon, próbálva valahogyan leküzdeni a továbbra is hevesen tomboló érzéseit, mert egyszerűen még nem képes rá, hogy feldolgozza, hogy úgy kellett éreznie, hogy Jesmonnak többé nem kell, nem képes túllépni rajta, azon a borzalmas fájdalmon, amit ez a gondolat okozott.*


    _________________
    Rebecca nem nevezhető éppenséggel szokványos vagy hétköznapi démonnak: élete célja, hogy segítsen másokon, hogy jobbá tegye a kiszolgáltatott, szegény vagy tehetetlen embereket. Persze emiatt sok bántást kapott már életében, de úgy tűnik, hogy ennek őt a legkevésbé sem sikerült meghatnia, és mind a mai napig ugyan ezen az úton halad. Határozott, jószívű, szilárd erkölcsű fiatal nő, aki mindig megtalálja azokat, akiknek szüksége van rá. Ha bármiben segítséget igényelsz, ő biztosan nem fog elhajtani, mert egyszerűen neki is jól esik, ha tehet valamit másokért. Imádja a tanítást, élvezi, hogy fiatalok között lehet... Becca tökéletesen elemében van a Fyron Akadémia berkeiben.
    Jesmon Helar
    Jesmon Helar
    .::Igazgató: Cameos::.
    .::Igazgató: Cameos::.

    A Sátán utóhatásai Empty Re: A Sátán utóhatásai

    Témanyitás by Jesmon Helar on Szomb. Ápr. 27, 2013 11:51 pm

    *Ahogy végre megindul felé Rebecca, ő is tesz felé néhány lépést, és így félúton találkoznak. Jó erősen magához húzza, hogy még véletlenül se essen itt neki össze, s megnyugtatóan végigsimít a haján, a hátán, majd kezdi elölről. Nyugodtan hagyja, hogy a nő kisírja magát és így összekönnyezze a ruháját, ezúttal egyáltalán nem zavarja. A fejét Rebeccáéra hajtja, s ezúttal már csak a haját simogatja, miközben a másik kezével továbbra is szorosan magához öleli. Megkönnyebbült, hogy Becca megbocsájtott neki, de még nem nyugodott meg teljesen. Sosem akarta így látni a szerelmét, pláne nem a saját hibájából. De hát mit tehetett volna? Zárja be az ajtót? Igen, ez például nem lett volna rossz ötlet. Aztán a zokogás lassan abbamarad, és Jesmon érzi, hogy a nő légzése némileg egyenletesebbé válik. Átfut az agyán, hogy ezt most kábé az egész iskola végignézhette, de annyira nem érdekli. Sötét van, nem sokat láthattak.* - Tss... *Pisszegi le.* - Ne kérj bocsánatot. Nem a te hibád. Nem így kellett volna megtudnod, de Lucifer... neki ez a lételeme. Most biztosan nagyon örül a fejének. *Sóhajt egyet.* - Nem kellett volna hagynom, hogy így tudd meg. Elmondtam volna, de... Nem ebben a formában. *Csóválja a fejét, de továbbra is Rebecca haját simogatva.* - Figyelj... Én már képtelen lennék létezni nélküled - furcsán hangozhat, mivel már annyi mindent túléltem, de... Van egy pont, ahol már elég volt. Ahol nem bírnám tovább. Ha te nem jöttél volna, valószínűleg előbb eljött volna ez a pont, így viszont... Túl sokat jelentesz nekem. Hidd el... Nem mondanék ilyeneket, ha nem lenne rá nagyon jó indokom. Csak téged próbáltalak megvédeni. Szeretlek, Rebecca... Mindennél jobban. *Fordítja maga felé a nő könnyáztatta arcát, majd gyengéden megcsókolja.* - Sose hidd azt, hogy nekem nem jelentesz semmit. Még ha én azt is állítom. Rendben? *Mosolyodik el halványan, majd egyszer csak felkapja a nőt az ölébe.* - Jobb lesz, ha felviszlek, és főzök egy teát... Még a végén megfázol. *Jelenti ki, már a kérdezősködésre sem pazarolja az időt, úgyis az lesz, amit ő mond. Tekintve, hogy ő az erősebb, és ő úgy döntött, hogy Rebeccának szüksége van egy csésze forró teára. Az sem érdekli, hogy hányan látják, hogy ölben cipeli át a fél iskolán az egyik kollégáját.*


    _________________
    Egy 7822 éves démon, aki fellázadt a sorsa, az élete, a Pokol Ura - és az egész világ ellen. Sosem volt az, aminek lennie kellett volna, sosem azt tette, amit elvártak volna tőle, és sosem érezte úgy, hogy ez helytelen. Talán az egyetlen ősdémon, akiből hiányzik a sötétség. Egy démon, akit Lucifer hívott életre, s ő megtagadta, mint urát. A Pokol szülötte... akit száműztek saját hazájából.

    A Cameos házvezető ősdémona.
    Rebecca Taylor
    Rebecca Taylor
    .::Igazgató: Erethon::.
    .::Igazgató: Erethon::.

    A Sátán utóhatásai Empty Re: A Sátán utóhatásai

    Témanyitás by Rebecca Taylor on Hétf. Ápr. 29, 2013 6:54 pm

    *Épkézláb reakcióra Becca most nem igazán képes, ugyanis Jesmon minden mondatától csak még jobban kezd sírni, de ez talán csak egy ilyen utórezgésféléje ennek az egész érzelmi hullámnak. Amikor elhangzik a szeretlek szó, még szorosabban Jesmonhoz bújik, majd nem elégszik meg a puszival, amit a férfitől kap: elmélyíti a csókot, és amíg tud, szerelme ajkain függ, ezzel igyekezve éreztetni, hogy megértette, megbocsátott, minden rendben van.* - Rendben *suttogja a következő mondatra válaszul. Amikor Jesmon felkapja, egy kis sikkantás hagyja el az ajkát, de aztán megkapaszkodik az ősdémon nyakában, hogy biztosan ne essen le, és bólint.* - Az jót fog tenni *válaszolja halkan, miközben a férfi vállára dönti a fejét. Ez után jó darabig csendben van, de valahol a második emelet környékén hirtelen megszólal.* - Végül megtudtad, hogy egyáltalán mit akart tőled? *kérdezi, egyértelműen Luciferre utalva. Mostanra sikerült feldolgoznia az egész szituációt, és természetesen vetődtek fel kérdései, és ezt találta a legfontosabbnak. Mert azért ha a szerelmedet meglátogatja a Sátán, jobb tudni, mi volt rá az oka... Mást egyelőre nem fűz hozzá a dologhoz. Amúgy őt sem zavarja különösebben, hogy most bárki láthatja őket, mert őszintén? Úgysem fogja senki. Ilyenkor mindenkinek van jobb dolga, minthogy azt lesse, ki kit hurcol keresztül az iskolán. Ha pedig mégis meglátja őket valaki, őszintén szólva most nagyon nem tudja érdekelni.*


    _________________
    Rebecca nem nevezhető éppenséggel szokványos vagy hétköznapi démonnak: élete célja, hogy segítsen másokon, hogy jobbá tegye a kiszolgáltatott, szegény vagy tehetetlen embereket. Persze emiatt sok bántást kapott már életében, de úgy tűnik, hogy ennek őt a legkevésbé sem sikerült meghatnia, és mind a mai napig ugyan ezen az úton halad. Határozott, jószívű, szilárd erkölcsű fiatal nő, aki mindig megtalálja azokat, akiknek szüksége van rá. Ha bármiben segítséget igényelsz, ő biztosan nem fog elhajtani, mert egyszerűen neki is jól esik, ha tehet valamit másokért. Imádja a tanítást, élvezi, hogy fiatalok között lehet... Becca tökéletesen elemében van a Fyron Akadémia berkeiben.
    Jesmon Helar
    Jesmon Helar
    .::Igazgató: Cameos::.
    .::Igazgató: Cameos::.

    A Sátán utóhatásai Empty Re: A Sátán utóhatásai

    Témanyitás by Jesmon Helar on Hétf. Ápr. 29, 2013 9:33 pm

    *Hát igen, nagyon úgy néz ki, hogy innentől kezdve bármit mondhat, nem lesz képes megnyugtatni a nőt, legalábbis abból ítélve, hogy minden szava után csak még jobban kezd zokogni. Így hát, amint elmondta, amit feltétlenül el akart mondani, nem is pazarolja tovább a szót - amúgy sem az erőssége a felesleges beszéd, mindig is a tettek embere - démona - volt. Ezért meg is könnyebbül kissé, mikor szerelme viszonozza a csókot és ahelyett, hogy elhúzódna tőle, még inkább hozzá bújik, már amennyiben ez még lehetséges, hiszen eddig is úgy álltak ott, mintha nem is kettő, hanem egy test lennének. Nem áll szándékában megrövidíteni a csókot, ezért az egészen addig tart, amíg Rebecca szeretné. Na persze, nem kéne idekinn állniuk egész éjjel... Így a tervezettnél kicsit hosszabb idő múlva, de ez is véget ér, a nő pedig láthatóan megnyugszik... valamennyire. Részeredménynek megfelel. Aztán Jesmon ugyebár felkapja és elindul vele felfelé - a kapaszkodás amúgy teljesen felesleges, egészen biztos, hogy nem ejtené el a nőt. Megbirkózott ő már nehezebb súllyal is - ami mondjuk nem nagy szó, tekintve, hogy a jelenleg az ölében tartózkodó vasággyal sem nyom húsz kilót... A beleegyezést minden esetre csendben nyugtázza és elindul nyugodt léptekkel, vissza a kastély felé. Nem halad túlságosan gyorsan, de azért siet, hogy minél előbb felérjenek a szobájába - noha ő őszintén szólva legszívesebben most egy hétig elkerülné a helyet. Bár eddig nem volt ideje belegondolni, de a helyzet igencsak ijesztővé vált a számára - ha már a Fyron kastélyának tornyában, a saját szobájában, a sziget legjobban őrzött és felügyelet alatt tartott pontján sem lehet biztonságban... akkor mégis hol? Sehol. Mert aki elől el akar futni, az elől nem lehet. Bármelyik nap bármelyik percében megjelenhet, megölhet, megkínozhat akárkit, aki fontos az ősdémon számára, aztán visszacipelheti őt a Pokolba anélkül, hogy egy lábujját meg kéne mozdítania. Hogyan képes ilyen veszélynek kitenni egy ártatlan nőt?! Még hogy ő, Jesmon Helar az önzetlen, a megmentő... Nem. Nála önzőbb, minden empátiát nélkülöző személyt még nem hordott hátán a Föld. Egyszerűen képtelen elfogadni azt a tényt, hogy neki egyedül kell lennie, egyedül, amíg létezik ez a bolygó és az után is. Nem, képtelen arra, hogy ezt elfogadja... De már túl késő. És mi az eredménye? Halál, szenvedés, könnyek. Vagy még rosszabb - ennek még koránt sincsen vége, és a visszaút ma este visszavonhatatlanul beomlott. Nincs tovább. Összeszorul a szíve a jövőképek láttán, amik a gondolataiba fészkelik magukat. Úgy érzi, máris meggyilkolt még egy ártatlan lényt. Ráadásul egy olyat, aki nélkül már nem is tudna mit kezdeni magával. Ezekből a gondolataiból zökkenti ki a hirtelen kérdés, amit Rebecca intéz hozzá. Megköszörüli a torkát, hogy visszarázódjon ismét a valóságba és hogy elrejtse az imént őt hatalmába kerítő félelmet, mielőtt válaszol.* - Nem igazán. Természetesen nem árulta el. Nem hiszem, hogy komolyabb szándékai lettek volna. Talán csak szerette volna látni az arcomat, amikor meglátom őt a kanapémon. Hát biztosan felbecsülhetetlen volt. *Morogja maga elé, majd besétál a szobája még mindig nyitott ajtaján, s miután az becsukódik mögöttük, leteszi a nőt a kanapéra, arra, amelyiken ő ült még alig egy órával ezelőtt, majd egy ideges pillantást vetve a csészékre eltünteti őket. Egy darabig még járkál fel-alá, próbál megszüntetni minden nyomot, ami az előbbi látogatásra utalhat - magyarán visszapakolja a szétdobált könyveket és holmijait. Legszívesebben a kanapét is hamuvá égetné, de ezt azért mégsem teheti, így hát, mikor végzett, leül Rebeccával szemben, hiszen nem akarja elfoglalni előle a helyet, hadd feküdjön kényelmesen. Mint tudjuk, számára a fizikai kontaktus nem éppen olyan szerepet tölt be, mint másoknál, így fordulhat elő, hogy így gondolkozik. Előtte azonban átnyújt neki egy csésze forró teát. A cukor és a tej még az asztalon van.* - Nem akartam, hogy lásd. *Jelenti ki egy idő múlva, még mindig aggódó tekintettel pillantva a nőre.* - Nem szabadott volna. Vagyis... Az talán nagyobb probléma, hogy ő látott téged. Sajnálom. *Fordítja el hirtelen elkomoruló tekintetét az ablak felé. Igen. Sajnálja. Mert több, mint valószínű, hogy Rebecca élete, de legalábbis testi épsége múlt ezen a találkozáson, így hát Jesmonnak ismét van miért utálnia magát.*

    //Jesmon lelkizősdi, part 325812640. I'm so sorry, Sammy...x'D//


    _________________
    Egy 7822 éves démon, aki fellázadt a sorsa, az élete, a Pokol Ura - és az egész világ ellen. Sosem volt az, aminek lennie kellett volna, sosem azt tette, amit elvártak volna tőle, és sosem érezte úgy, hogy ez helytelen. Talán az egyetlen ősdémon, akiből hiányzik a sötétség. Egy démon, akit Lucifer hívott életre, s ő megtagadta, mint urát. A Pokol szülötte... akit száműztek saját hazájából.

    A Cameos házvezető ősdémona.
    Rebecca Taylor
    Rebecca Taylor
    .::Igazgató: Erethon::.
    .::Igazgató: Erethon::.

    A Sátán utóhatásai Empty Re: A Sátán utóhatásai

    Témanyitás by Rebecca Taylor on Szomb. Május 04, 2013 6:36 pm

    *Valószínűleg jobb, hogy Rebecca ezeket a gondolatokat most nem hallja, mert vélhetően elég rendesen helyretenné Jesmont, ha valaha is tudomást szerezne róluk. Már közölte a férfivel, hogy boldogan vállalja a veszélyt, és persze, megérti, hogy a másiknak is nehéz ebben a helyzetben, de ha valaki nem vállalja, hogy ismét sebeket kap, soha nem fog senkit kapni, aki begyógyíthatná a már meglévőket. A kérdésére kapott választ hallva gondterhelten sóhajt, és kicsit szorosabban öleli a férfi nyakát. Utálja, hogy nem tud segíteni, ha nem tudja ezt a terhet levenni a szerelme válláról, de persze tisztában van vele, hogy ez nem az ő hibája. Az egész földön nincs senki, aki segíthetne Jesmonnak végleg megmenekülni Lucifer karmaiból. Amikor leteszik a kanapéra, fáradtan sóhajt egyet, és őszintén szólva nem tűnnek fel neki a csészék. Túlságosan kimerült ő már ahhoz, hogy még ilyen poharak is feltűnjenek neki. Ő csak annyit lát, hogy Jesmon idegesen mászkál, rakodik, és noha ég a vágytól, hogy odahívja magához, mert maga mellett akarja érezni az ősdémont, mégis megérti, hogy miért is pakolászik a férfi. Ezért hát egészen addig, amíg Jesmon oda nem lép hozzá, csak csendben fekszik, és figyeli a másikat.* - Nem teára van szükségem, Jesmon *suttogja halkan, amikor a férfi felé nyújtja a csészét: felül, kiveszi a poharat az ősdémon kezéből, leteszi az asztalra, majd maga mellé húzza a férfit. Szinte belefekszik az ölébe, ahogyan hozzábújik, és átkarolja a nyakát, arcát szerelme vállgödrébe temetve. Így a legkényelmesebb számára. Az ez után elhangzó szavakra halkan sóhajt.* - Hagyd abba a bocsánatkérést. Nem, mintha tehetnél ezzel az egésszel bármit is, mind a ketten tökéletesen tudjuk, hogy független tőled akármi, ami történik. A veszélyt pedig tudatosan vállaltam, és egyébként sem félek tőle. Nem érdekel, mibe kerülhet, hogy veled vagyok, mert te vagy az egyetlen az egész világon, akihez ennyire gyorsan, ilyen könnyen és ilyen szorosan kezdtem kötődni. Ha megpróbálsz elküldeni, hogy megóvj, csak fájdalmat fogsz okozni, úgyhogy kérlek, ne is jusson eszedbe ilyesmi. Tudom, hogy féltesz *itt egy pillanatra megáll, hogy megsimítsa Jesmon arcát*, de legalább annyit ártasz, ha megpróbálsz biztonságba helyezni. Csak fogadd el végre, hogy tisztában vagyok vele, mekkora veszélyben vagyok melletted, és hogy nem érdekel *magyarázza hevesen, miközben a szemébe lassan ismét könnyek szöknek. Hiába, na, érzékeltetni akarja a férfivel, hogy nem érdekli az esetleges veszély, egész egyszerűen szüksége van rá, és tudja, mi érheti emiatt, de hidegen hagyja, nem fél tőle. Csak Jesmon legyen mellette, és akkor minden rendben lesz.*


    _________________
    Rebecca nem nevezhető éppenséggel szokványos vagy hétköznapi démonnak: élete célja, hogy segítsen másokon, hogy jobbá tegye a kiszolgáltatott, szegény vagy tehetetlen embereket. Persze emiatt sok bántást kapott már életében, de úgy tűnik, hogy ennek őt a legkevésbé sem sikerült meghatnia, és mind a mai napig ugyan ezen az úton halad. Határozott, jószívű, szilárd erkölcsű fiatal nő, aki mindig megtalálja azokat, akiknek szüksége van rá. Ha bármiben segítséget igényelsz, ő biztosan nem fog elhajtani, mert egyszerűen neki is jól esik, ha tehet valamit másokért. Imádja a tanítást, élvezi, hogy fiatalok között lehet... Becca tökéletesen elemében van a Fyron Akadémia berkeiben.
    Jesmon Helar
    Jesmon Helar
    .::Igazgató: Cameos::.
    .::Igazgató: Cameos::.

    A Sátán utóhatásai Empty Re: A Sátán utóhatásai

    Témanyitás by Jesmon Helar on Vas. Május 05, 2013 5:48 pm

    *Igen, minden bizonnyal jobb, éppen ezért nem is mondja ki őket hangosan Jesmon. Pontosan tudja ő, hogy mi a helyzet. Nem nézi hülyének a nőt, tudja, hogy ő maga vállalta a dolgot. Hiszen tud mindent. Vagyis... majdnem mindent. Eleget ahhoz, hogy tisztában legyen a várható következményekkel. Mégis őt választotta, mégsem menekült el. És igen, Jesmon is tudja nagyon jól, hogy ha elküldené, azzal mindkettejüknek olyan mértékű fájdalmat okozna, ami rosszabb még annál is, amit Lucifer tehet velük. De vajon megér-e ez egy életet? Megéri-e az önzőbb megoldást választani? Hiszen egy felejtés-átokkal is meg lehetne oldani. Rebecca azt sem tudná, kicsoda ő. De ez nem oldana meg semmit. Lucifer így is úgy is őt használná fel legelőször az ősdémon ellen. Amikor a nő még szorosabban átöleli, ismét megszólal a kis, gonosz hang a fejében. Valóban megéri ez neked, Jesmon? Még egy ártatlan lelket magaddal rántani a sötétségbe? Nem is szólal meg többször, amíg be nem érnek a szobába és el nem pakolja a Lucifer által hagyott romokat. Olyan alapossággal igyekszik megszüntetni a nyomokat, mintha ezzel bármit eltüntethetne. Pedig az igazság az, hogy még napokig, sőt hetekig nem léphet majd be a szobájába anélkül, hogy ne ütközne tekintete a sötétség mindenfelé elhagyott nyomaiba. Olyan nyomokba, amit csak ő láthat. Amik ott fekszenek minden tárgyon, ami részesült a Sátán érintéséből. Egyelőre azonban próbálja elhessegetni magától ezeket a gondolatokat és úgy-ahogy rendbe teszi a helyiséget. Aztán egy csésze teával Rebeccához sétál, és kissé meglepetten hagyja magát a kanapéra húzni. Lassacskán felfogja, hogy mit szeretne a nő, így hát teljesen az ölébe húzza és átölelve hagyja, hogy hozzá bújjon. Nem töri meg a csöndet, így hát ismét Rebecca szólal meg először. Némán hallgatja a szavait, és kár lenne tagadni, nagyon nyomorultul érzi magát. Ekkora veszélybe sodorni egy ilyen lényt... Még sosem találkozott hasonlóval, pedig nagyon sok embert, démont és angyalt is látott már életében. És az a tény, hogy ez a nő, aki ennyire különleges és ilyen hihetetlen tulajdonságokkal rendelkezik - még ha ő nem is tud róla - így érez iránta... Több, mint amire Jesmon valaha is számíthatott. Nem hitte volna, hogy még képes lesz rá valaha - de most tényleg meghatódott. Amikor szerelme szemébe könnyek gyűlnek, halványan elmosolyodik és óvatosan letörli őket.* - Rebecca... Az a helyzet, hogy amikor láttam, ahogy Lucifer elvágja az egyetlen lénynek a torkát, aki valaha szerettem, azt hittem, sosem leszek többé szerelmes. Tulajdonképpen megfogadtam, hogy nem leszek. Ez így is volt, hosszú évezredekig... Hiába minden, amit tettem, mindvégig csupán egy roncs voltam. Legalábbis lelkileg. Azt hittem, ez már örökké így fog maradni. Tulajdonképpen elfogadtam, hogy ez a sorsom. Aztán... aztán jöttél te. *Fogja meg a nő kezét, s bár időközben elkomorult a tekintete, most ismét elmosolyodik.* - Nem tudom, mit tettél, de talán senki más nem lett volna rá képes. Miattad érzem ismét úgy, hogy élek, hogy egész vagyok. Nagyon hosszú ideje nem voltam ennyire boldog. Mintha mindig is hiányzott volna valami, csak nem tudtam volna, mi az. Te vagy az. Hiába tudom, hogy az lenne a helyes... Nem tudnálak téged elküldeni. Túlságosan önző vagyok ahhoz. Mert tudom, hogy ha elveszítenélek... az lenne az utolsó. Talán még túlélném... talán nem. Annyit tudok, hogy abban a pillanatban Jesmon Helar megszűnne létezni. Jól tudom, hogy mi lenne a helyes... Mégis képtelen vagyok megtenni. Így nem tudom megígérni, hogy nem fog bajod esni, de... ha eljön az ideje, mindent meg fogok tenni, hogy ne történjen meg. Ennyit kijelenthetek. *Majd egy pillanatra elhallgat s szerelme arcát két tenyere közé veszi.* - Te pedig ígérd meg, hogy semmi butaságot nem fogsz csinálni, rendben? *Kérdi, miközben mélyen a szemébe néz, s ezúttal nem igyekszik eltakarni a fekete csillogás mögött rejlő feneketlen mélységet - tele kételyekkel, fájdalommal, emlékekkel... és szerelemmel.*


    _________________
    Egy 7822 éves démon, aki fellázadt a sorsa, az élete, a Pokol Ura - és az egész világ ellen. Sosem volt az, aminek lennie kellett volna, sosem azt tette, amit elvártak volna tőle, és sosem érezte úgy, hogy ez helytelen. Talán az egyetlen ősdémon, akiből hiányzik a sötétség. Egy démon, akit Lucifer hívott életre, s ő megtagadta, mint urát. A Pokol szülötte... akit száműztek saját hazájából.

    A Cameos házvezető ősdémona.
    Rebecca Taylor
    Rebecca Taylor
    .::Igazgató: Erethon::.
    .::Igazgató: Erethon::.

    A Sátán utóhatásai Empty Re: A Sátán utóhatásai

    Témanyitás by Rebecca Taylor on Csüt. Május 16, 2013 2:38 pm

    *Becca csak némán hallgatja a férfit, meghatódva, és nem igazán tud mire gondolni, hogy mit kellene tennie, hogy mit mondhatna, csak még inkább hozzábújik, és könnyes szemmel, halvány mosollyal hallgatja Jesmont.* - Örülök neki, hogy tehettem érted valamit. És noha nem tudom, mit csináltam, szívesen folytatom *neveti el magát halkan. Igazán nincs tisztában vele, hogy mi az, amiért az ősdémon ennyire beleszeretett, vagy hogy miért ragaszkodik hozzá ennyire, de ha ez van, akkor ez van, és ő őszintén szólva csak örülni tud neki.* - Egyébként meg mindig veled leszek, úgyhogy kár aggódnod. Meg tudom védeni magam, ha pedig ő maga dönt úgy, hogy megöl, akkor már senki nem fog tudni megmenteni. Te vállalod a tényleges kockázatot, szerelmem *mondja halkan, immár elkomolyodva. Mert azért felfogja, hogy elsősorban nem neki lesz rosszabb, ha történik vele valami. Talán túlzott magabiztosság, vagy valami ilyesmi, talán nem is helyes, de egyszerűen tudja, hogy Jesmon szereti, és összetörne, ha elveszítené. Egyrészt, mert épp most mondta el, másrészt pedig az előbbi okok miatt.* - Nem tudom, milyen butaságra számítasz tőlem *szusszant aztán.* - Már vagy száz évvel ezelőtt megtanultam, hogy mikor kell beletörődnöm, hogy éppen beleütöm az orromat valamibe. Tudom, milyen helyzetben kell meghúznom magam, ne félts *igyekszik megnyugtatni a férfit. Már csak abban reménykedhetünk, hogy Jesmon is visszafogja magát egy kicsit, és megtanul nyugton ülni a fenekén. Mert őszintén szólva az sem olyan nagyon jó, ha Rebeccának kell állandóan idegeskednie a férfi miatt, semmi szüksége nincs rá.*

    // Remélem nem lett vészes, infófakton ez a max xD //


    _________________
    Rebecca nem nevezhető éppenséggel szokványos vagy hétköznapi démonnak: élete célja, hogy segítsen másokon, hogy jobbá tegye a kiszolgáltatott, szegény vagy tehetetlen embereket. Persze emiatt sok bántást kapott már életében, de úgy tűnik, hogy ennek őt a legkevésbé sem sikerült meghatnia, és mind a mai napig ugyan ezen az úton halad. Határozott, jószívű, szilárd erkölcsű fiatal nő, aki mindig megtalálja azokat, akiknek szüksége van rá. Ha bármiben segítséget igényelsz, ő biztosan nem fog elhajtani, mert egyszerűen neki is jól esik, ha tehet valamit másokért. Imádja a tanítást, élvezi, hogy fiatalok között lehet... Becca tökéletesen elemében van a Fyron Akadémia berkeiben.
    Jesmon Helar
    Jesmon Helar
    .::Igazgató: Cameos::.
    .::Igazgató: Cameos::.

    A Sátán utóhatásai Empty Re: A Sátán utóhatásai

    Témanyitás by Jesmon Helar on Kedd Május 21, 2013 8:57 pm

    *A halk nevetés által kísért szavak hallatán ismét elmosolyodik, s gyengéden végigsimít a nő vállán.* - Ebben nem kételkedtem. *Válaszol halkan, szinte suttogva. Nem is kell, hogy tudja. Talán, ha direkt csinálná, nem is csinálhatta volna meg. Ez nem olyan dolog, amit az embernek tudatosan kell végrehajtania, mert... mert talán, ha valóban tudatosan tenné, már belevegyülne olyasmi is, ami csak ártana a helyzetnek. Mint a szánalom. A sajnálat. Vannak dolgok, amiknek csak árt a gondolkodás. Olyan dolgok, amik jobb, ha megmaradnak elzárva, a szívünk legmélyén, távol a világ mocskától. Olyan dolgok, amik a felszínre kerülve pillanatok alatt porladnának hamuvá. Rebecca következő szavaira a tekintete ismét elkomorul, s a padlóra meredve bólint.* - Igen. Igazad van. Akkor már senki... *A mondat közepén azonban elakad, s pár pillanatig csak némán maga elé szegezi tekintetét, de kisvártatva ismét felpillant.* - Nem egészen. Hidd el, te járnál rosszabbul, mert pontosan tudja, hogy ha engem akar büntetni, ezerszer többre megy a kínzásomnál azzal, ha téged... *Harapja el ismét a mondatot. Nem, határozottan nem esik jól neki a téma, de elhallgatni sem lehet. Nem mintha úgy tűnne, hogy jutnak valaha is valamire ez ügyben. Aztán, a következő szavak hallatán ismét elmosolyodik.* - Azt még én sem tudom. *Válaszol, aztán végighallgatja a következőket is.* - Rendben. Elhiszem neked. *Csókolja meg végül a nőt. Mára túltárgyaltnak tekinti a témát. Nagyon késő van és mindketten ki vannak merülve. Ideje lenne pihenni egy kicsit.* - Azt hiszem, itt az ideje, hogy mind a ketten kialudjuk magunkat. Nem vitázom! Viszont örülnék, hogyha itt maradnál. *Mosolyog ismét Rebeccára, majd ha az beleegyezik, elengedi, ha át akar még öltözni vagy ilyesmi, és ez idő alatt ő is kényelmesen lezuhanyzik, s mire a nő visszaér, ő már a szobájában fogja várni, a kényelmes ágyban, a takaró alatt.*

    //Tehát, tisztelt hölgyeim és uraim, e havi drámaadagunk végére értünk xD
    Köszönöm a játékot, imádtam *-* (költői kérdés: melyiket nem?!)//


    _________________
    Egy 7822 éves démon, aki fellázadt a sorsa, az élete, a Pokol Ura - és az egész világ ellen. Sosem volt az, aminek lennie kellett volna, sosem azt tette, amit elvártak volna tőle, és sosem érezte úgy, hogy ez helytelen. Talán az egyetlen ősdémon, akiből hiányzik a sötétség. Egy démon, akit Lucifer hívott életre, s ő megtagadta, mint urát. A Pokol szülötte... akit száműztek saját hazájából.

    A Cameos házvezető ősdémona.

    Ajánlott tartalom

    A Sátán utóhatásai Empty Re: A Sátán utóhatásai

    Témanyitás by Ajánlott tartalom


      Pontos idő: Pént. Feb. 21, 2020 4:32 pm