Fyron Akadémia

Vámpírok, vérfarkasok, angyalok, démonok, emberek, lidércek, nimfák, nekromanták, nixék és valanok... Szövetségek, harcok. Légy részese ennek a kalandnak, ahol Te döntöd el, melyik oldalon állsz!


Az oldal bezárt. Régi tagok: nyugodtan játszhattok itt, néha mi is fogunk, de magát az oldalt nem visszük tovább aktívan.

    Semmi sem tart örökké

    Jesmon Helar
    Jesmon Helar
    .::Igazgató: Cameos::.
    .::Igazgató: Cameos::.

    Semmi sem tart örökké Empty Semmi sem tart örökké

    Témanyitás by Jesmon Helar on Szomb. Feb. 16, 2013 9:12 pm

    Szereplők: Jesmon Helar, Lucifer
    Időpont:Kr.e. 2167. jún. 9.
    Helyszín: egy kis angyalok és varázslók által lakott falu Anglia déli partjainál


    Semmi sem tart örökké Coastal_keep_by_wf74-d4xnvuf


    _________________
    Egy 7822 éves démon, aki fellázadt a sorsa, az élete, a Pokol Ura - és az egész világ ellen. Sosem volt az, aminek lennie kellett volna, sosem azt tette, amit elvártak volna tőle, és sosem érezte úgy, hogy ez helytelen. Talán az egyetlen ősdémon, akiből hiányzik a sötétség. Egy démon, akit Lucifer hívott életre, s ő megtagadta, mint urát. A Pokol szülötte... akit száműztek saját hazájából.

    A Cameos házvezető ősdémona.
    Jesmon Helar
    Jesmon Helar
    .::Igazgató: Cameos::.
    .::Igazgató: Cameos::.

    Semmi sem tart örökké Empty Re: Semmi sem tart örökké

    Témanyitás by Jesmon Helar on Szomb. Feb. 16, 2013 9:33 pm

    *A csöndet csak a hullámok törik meg, ahogy a homokos partot nyaldossák a lábunknál. A nap késő nyári sugaraival úgy süt le ránk, mintha ő is tudná azt, amit még én sem akarok elhinni: hogy boldog vagyok. Igen. Igazán boldog. Egyetlen felhő sem takarja el a kék eget, s a víz is egészen nyugodt - a távolban néhány vitorlás szenved a szél hiányától, talán sietnének valahova, mert evezőcsapásokat lehet kivenni a hajók oldalán. Mosolyogva pillantok a mellettem fekvő Loreline arcára. Csukot szemmel fekszik a homokban, szárnya kiterülve hever mellette, szinte fénylik a délutáni nap sugaraink tüzében. Alaposan szemügyre veszem arcának finom vonásait, hosszú szempilláit, puha ajkát, fekete haját, ahogy a vállára omlik. Ekkor, mintha megérezte volna, hogy nézem, kinyitja a szemét, s rám szegezi sugárzóan kék tekintetét, majd felém eső kezét az enyémre csúsztatja. Nem bírok betelni a látványával, képtelen vagyok másfelé nézni. Azt hiszem, még soha életemben nem voltam ennyire boldog. Hiszen ő szeret engem, bár fogalmam sincs, miért, s úgy döntött, hogy velem akar maradni. Nem érdekli a kockázat, pedig tudja. Tudja, hogy ennek bármikor vége szakadhat. Tudja, hogy hova tartozom. De nem érdekli. Ugyan azt látom a szemében, amit ő is észrevehet az enyémben: mindent feláldozó, végtelen szerelmet. Olyat, ami csak a miénk, mint egy édes titok, amit ajándékba kaptunk, hogy megosszuk egymással. Lehajolok, s hosszan megcsókolom, élvezem, ahogy az ajkai az enyémhez érnek. Hosszan beszívom a haja illatát, s addig húzom ezt a pár pillanatot, amíg csak lehet. Aztán lefekszem mellé a napsütéstől langyos homokba. Fehér ruhájával, szárnyával és csillogóan bársonyos bőrével annyira nem illik ide, ebbe a koszos kis jelentéktelen faluba, hogy ez a helyszín csak még gyönyörűbbé teszi.* - Drake kérte, hogy menj el vele vadászni. *Szólal meg végül. Hangja olyan, mintha minden, ami e világon jónak és szépnek nevezhető, egyszerre kapna hangot.* - Rendben. *Válaszolok, még mindig mosolyogva.* - Mi az? *Kérdi, miközben puha tenyerével végigsimít az arcomon.* - Gyönyörű vagy. *Válaszolom, a markomba rejtve az aprócska kezet, s mint oly sokszor, most is úgy érzem, mintha egy kismadarat ejtettem volna foglyul. Ő csak elmosolyodik, s engedi, hogy kezünket leeresztve végigsimítsak hollófekete haján.*


    _________________
    Egy 7822 éves démon, aki fellázadt a sorsa, az élete, a Pokol Ura - és az egész világ ellen. Sosem volt az, aminek lennie kellett volna, sosem azt tette, amit elvártak volna tőle, és sosem érezte úgy, hogy ez helytelen. Talán az egyetlen ősdémon, akiből hiányzik a sötétség. Egy démon, akit Lucifer hívott életre, s ő megtagadta, mint urát. A Pokol szülötte... akit száműztek saját hazájából.

    A Cameos házvezető ősdémona.
    Lucifer
    Lucifer
    .::Sátán::.
    .::Sátán::.

    Semmi sem tart örökké Empty Re: Semmi sem tart örökké

    Témanyitás by Lucifer on Szomb. Feb. 16, 2013 10:53 pm

    *Sokáig tartott, hónapokig tűrtem, de most már elegem van. Hol az égben van Jesmon? Jelenleg éppen egy fiatal fiúként sétálok a parton, reménykedve, hogy ha sehol máshol nem, hát legalább itt megtalálom azt a széltolót. Ez a munka nem tarthatott neki ilyen sokáig, nem. Itt valami egyáltalán nincs rendben... Ahogyan haladok, hirtelen megérzem, hogy valaki, aki a birodalmamhoz tartozik, és nem is próbálom elrejteni elégedett mosolyomat.* - Megvagy... *suttogom, majd előveszem színészi képességeimet, és a tőlem telhető legelveszettebb arccal futva indulok meg az erő forrásához. Amikor meglátom egy angyallal, hajszálon múlik, hogy el nem veszítem az álcámat dühömben, de sikerül karakterben maradnom.* - Uram, asszonyom, segítenének nekem? *kérdezem, miközben könnyfátyolt kényszerítek a szemembe.* - Eltévedtem, a szüleim biztosan nagyon mérgesek rám, és nem tudom, hogyan jutok haza. Nem ebben a faluban lakom, látogatni jöttünk, de lehet, hogy ők már fel is szálltak egy szekérre, és hazaindultak *magyarázom szomorú hangon, könnyes szemmel, lefelé görbülő ajakkal. Lehetséges ugyan, hogy Jesmon érez valami furcsát, de erősen kétlem, hogy be tudná azonosítani, hogy én vagyok a forrás, vagy hogy egyáltalán honnan származik az a valami, amit megérzett. Gondoskodtam róla, hogy ne ismerhessen fel idejekorán. Persze amint magunkra maradunk, kíméletlen büntetésre számíthat, de addig is... Addig is hagyom, hogy próbálja értelmezni a Pokolnak ezt az apró kis érintését, hagyom, hogy megteljen kétséggel és nyugtalansággal, elvégre egy teljesen boldog ember nem éppen megfelelő alany ahhoz, hogy dolgozzak vele... Szóval remélem, hogy elküldi a nőt, elvégre nem kell ehhez közönség.*


    _________________
    A Gonosz. A Sátán. A Kísértő. Lucifernek millió neve van, a világ minden vallása ismeri, mint a Pokol vezérét. De sokan elfeledkeznek arról, hogy ő nem csak úgy lett, hogy nem csak úgy volt odalent mindig: egészen máshonnan indult. A név, amely igazán illik rá a Bukott. A Sötétséget talán nem kell bemutatni: hideg és elérhetetlen uralkodó, akinek hatalma van a világ legtöbb dolga felett. Persze időnként be kell ismernie, hogy Ő képes felülírni a terveit, mégis, ijesztően sokszor van ereje felülkerekedni a gyenge szíveken. Halandó, jól vigyázz, mert csapdájába zuhansz...!

    Maga a sátán... Rebecca Taylor kezei között.
    Jesmon Helar
    Jesmon Helar
    .::Igazgató: Cameos::.
    .::Igazgató: Cameos::.

    Semmi sem tart örökké Empty Re: Semmi sem tart örökké

    Témanyitás by Jesmon Helar on Szomb. Feb. 16, 2013 11:10 pm

    - Talán ideje lenne mennünk. Drake már biztosan keres. *Szólalok meg végül, hosszú hallgatás után. Semmi kedvem nincs elmenni innen, hiszen olyan jó itt. Élvezem, ahogy a nap melegíti meztelen felsőtestemet, miközben a tenger monoton zúgását hallgatom. Ha tehetném, egész nap csak ülnék, s nézném ezt a csodát itt mellettem, de tudom jól, hogy ez nem lehetséges, hiszen más feladatom is van. A helyiek valószínűleg elnéznék azt is, ha nem segítenék semmiben, hiszen megértik a helyzetünket Loreline-al, tudják, hogy addig akarunk minél többet egymással lenni, amíg megtehetjük. De én szeretnék hozzájárulni az itteni élethez, így hát segítek a vadászatban és a halászatban is, meg mindenben, amiben csak tudok. Nagyrészt emberek laknak itt, csak alig egy tucat angyal döntött úgy, hogy lejön közéjük - bár mostanában ez is nagyon különösnek számít. Bár nem elég különösnek ahhoz, hogy itt legyek egy évig - igen, már lassan egy éve... - és tudom, hogy ezt Lucifer is tudja. Tudom, érzem, hogy hamarosan vége lesz mindennek, el kell mondanom, hogy nem történik itt semmi különös, s akkor majd vissza kell mennem oda.* - Még maradjuk egy kicsit. *Szólal meg, mielőtt felkelhetnék mellőle. Ismét elmosolyodom, majd leheveredek mellé a hátamra.* - Rendben, de te magyarázod ki. *Ölelem át fél kézzel, s közelebb húzom magamhoz. Ekkor azonban lépteket hallok, s azonnal felpattanok mellőle. Tekintetemet a közelgő fiúra szegezem, s egy pillanatra nagyon rossz érzés lesz úrrá rajtam, de képtelen vagyok beazonosítani, hogy mi az. Kezem remegésén is alig bírok úrrá lenni, ahogy felemelem az ingemet, s felveszem. Próbálom nem mutatni az idegességemet, főleg Loreline miatt. Talán nincs is okom a pánikra. Talán.* - Értem. Megkeressük a szüleidet, rendben? Ha pedig már elmentek, kerítünk neked valakit, aki elvisz. Lori... *Fordulok a tőlünk pár méterre ácsorgó szerelmemhez, aki láthatóan kiszúrta az idegességemet, de tudja, hogy nem kérdezhet semmit.* - Kérlek, szólj Drakenek, hogy később tudok csak menni. *Mondom, s látom rajta, hogy nem akar itthagyni, így hozzáteszem.* - Egy perc, és utánad megyünk. *Mondom, majd mellé lépek és megszorítom a kezét, miközben mélyen a szemébe nézek. Ne aggódj! - próbálom közvetíteni, s úgy tűnik, hisz nekem, mert bólint, s kecses léptekkel elindul a fövenyen át a falu felé. Megvárom, amíg eléri az első házakat, majd a fiú felé fordulok, ezúttal jégihdeg tekintettel.* - Ki vagy te, és mit akarsz?


    _________________
    Egy 7822 éves démon, aki fellázadt a sorsa, az élete, a Pokol Ura - és az egész világ ellen. Sosem volt az, aminek lennie kellett volna, sosem azt tette, amit elvártak volna tőle, és sosem érezte úgy, hogy ez helytelen. Talán az egyetlen ősdémon, akiből hiányzik a sötétség. Egy démon, akit Lucifer hívott életre, s ő megtagadta, mint urát. A Pokol szülötte... akit száműztek saját hazájából.

    A Cameos házvezető ősdémona.
    Lucifer
    Lucifer
    .::Sátán::.
    .::Sátán::.

    Semmi sem tart örökké Empty Re: Semmi sem tart örökké

    Témanyitás by Lucifer on Vas. Feb. 17, 2013 2:52 pm

    *Könnyedén kiszúrom, hogy Jesmon remeg, és elégedetten állapítom meg, hogy hiába volt távol lassan egy évet, nem felejtette el a Poklot. Nagyon jól tette... Továbbra is könnyes szemekkel bólogatok a válaszára, majd végignézem, ahogyan elküldi a nőt, így már nem is erőlködöm különösebben, hogy fenntartsam az álcámat. Jesmon kérdésére hidegen felnevetek.* - Jesmon, Jesmon, nem olyan könnyű téged megtéveszteni... *Ez után megnyúlik a testem, és pillanatokon belül valós alakomban állok a férfivel szemben, lehetőséget nyújtva, hogy tökéletesen felismerjem.* - Az első kérdést azt hiszem nem kell bővebben megválaszolnom. Hogy mit akarok... Nos, talán azt is sejted. Mit keresel még mindig idefent? *kérdezem, a negédes mosoly pedig leolvad az arcomról. Dühös vagyok, annyira dühös, hogy még szokásos hideg, higgadt kikérdezési módszerem sem marad meg, keményen vonom felelősségre.* - Egy angyallal! Nagyon jó kifogást kell előadnod, ha azt akarod, hogy megbocsássak neked *teszem még hozzá. Már csak ez hiányzott! Az egyik legelső ősdémonom egy tollas korccsal heverészik idefent, amikor már hónapokkal korábban vissza kellett volna térnie hozzám, hogy jelentést tegyen! Mintha fel sem fogná, mekkora bajba keveri magát... Nem tudom eldönteni, hogy ennyire ostoba, vagy egész egyszerűen ennyire nem érdekli, mi történik vele vagy bárki mással. Meg egyébként is, mit akarna Jesmon egy angyaltól? Épp annyira gyűlölnie kéne ezeket a fajzatokat, mint nekem... Az pedig nem lehet, hogy valami félresikerült. Egy démon nem akarhat semmiféle közösséget vállalni egy angyallal! Egyszerűen nem, ilyennek alkottam meg őket, a fény ellentétének, undorodnia kéne tőle...*


    _________________
    A Gonosz. A Sátán. A Kísértő. Lucifernek millió neve van, a világ minden vallása ismeri, mint a Pokol vezérét. De sokan elfeledkeznek arról, hogy ő nem csak úgy lett, hogy nem csak úgy volt odalent mindig: egészen máshonnan indult. A név, amely igazán illik rá a Bukott. A Sötétséget talán nem kell bemutatni: hideg és elérhetetlen uralkodó, akinek hatalma van a világ legtöbb dolga felett. Persze időnként be kell ismernie, hogy Ő képes felülírni a terveit, mégis, ijesztően sokszor van ereje felülkerekedni a gyenge szíveken. Halandó, jól vigyázz, mert csapdájába zuhansz...!

    Maga a sátán... Rebecca Taylor kezei között.
    Jesmon Helar
    Jesmon Helar
    .::Igazgató: Cameos::.
    .::Igazgató: Cameos::.

    Semmi sem tart örökké Empty Re: Semmi sem tart örökké

    Témanyitás by Jesmon Helar on Vas. Feb. 17, 2013 4:52 pm

    *Ahogy a távolodó Loreline után nézek, megmagyarázhatatlan módon szorul össze a szívem. Nem úgy, ahogy minden érzek, akárhányszor el kell engednem... ez most valahogy más. Persze, lehet csak egyszerű paranoia is, hiszen vannak napok, amikor mindentől megijedek. Félek, hogy elszakítanak tőle, félek, hogy nem láthatom soha többé... vagy valami még rosszabb történik. Próbálom megnyugtatni magam, ahogy elszakítom a távolodó fehér szárnyakról a tekintetem, s egy célirányos kérdést szegezek a fiúnak. Aztán, amikor az álca lehull, szinte kővé dermedek az egész testemet elöntő pániktól. Egész lényemet átjárja a hang, amely a nevemen szólít, s ekkor már jól tudom, hogy elvesztem. Vége mindennek, ami szép, mindennek, ami akár csak a boldogság közelében áll. Ettől a felismeréstől olyan érzésem támad, mintha egy ágyúgolyót röpítettek volna a gyomromba, de furcsa mód sikerül visszanyernem a hidegvérem. Higgadt, feketet tekintetem a vörös szempárba mélyesztem.* - A feladatomat végzem, Lucifer. Nyomozok. *Jelentem ki, olyan hangsúllyal, mintha semmi különös nem lenne ebben, de tudom, hogy ő is pontosan tudja: tisztában vagyok vele, hogy látta a pánikot s a reménytelenséget a tekintetemben. Nincs visszaút. Csak az időt húzhatom, hogy kitaláljak valamit, amivel megmenthetem Őt. Csak most jövök rá, hogy mekkora elképzelhetetlen veszélybe sodortam ezzel a falu összes lakóját...* - Nem kell a bocsánatod. *Jelentem ki hirtelen, s igazából én sem tudom, hogy mire véljem ezt a megszólalásomat.* - Szeretem őt, ez ellen pedig nem tehetsz semmit. *Folytatom, s az eszem hiába kiált minduntalan megálljt, egyszerűen nem vagyok képes parancsolni saját magamnak.* - Nem tudok felhozni semmit a mentségemre. *Teszem még hozzá, s csak állok egyhelyben, minden izmommal megfeszülve, hogy ha kell, azonnal eltűnhessek. Figyelmeztetnem kell őket. Az angyalok segítségével még elmenekülhetnek... Csak ki kell várnom a megfelelő pillanatot, amikor Lucifer nem tudja megakadályozni a szökésemet.*


    _________________
    Egy 7822 éves démon, aki fellázadt a sorsa, az élete, a Pokol Ura - és az egész világ ellen. Sosem volt az, aminek lennie kellett volna, sosem azt tette, amit elvártak volna tőle, és sosem érezte úgy, hogy ez helytelen. Talán az egyetlen ősdémon, akiből hiányzik a sötétség. Egy démon, akit Lucifer hívott életre, s ő megtagadta, mint urát. A Pokol szülötte... akit száműztek saját hazájából.

    A Cameos házvezető ősdémona.
    Lucifer
    Lucifer
    .::Sátán::.
    .::Sátán::.

    Semmi sem tart örökké Empty Re: Semmi sem tart örökké

    Témanyitás by Lucifer on Vas. Feb. 17, 2013 9:59 pm

    *A válaszára egy szkeptikus tekintettel reagálok.* - Igen, azt látom *felelem szarkasztikus hangon. Az után, amit volt szerencsém végignézni, remélhetőleg ő sem képzeli, hogy hinni fogok ennek a szánalmas válasznak. Mindegy, valószínűleg ő sem gondolta komolyan, szóval nem próbálok meg értelmet keresni benne. Egyébként is, annyira nyilvánvaló volt a rémülete, hogy egyértelművé tette, hogy tilosban járt, és ezzel tökéletesen tisztában is van. A következő mondatomra adott válaszával aztán végleg kihoz a sodromból, így dühösen megvillanó tekintettel közelebb lépek hozzá.* - Mit merészelsz? *sziszegem idegesen. Ó, nem, Jesmon, nem akarod kivívni a haragomat, hidd el nekem... Miután végigmondja, amit mondani akar, pár pillanatig csak mélyeket lélegzek - mégsem akarom itt helyben megkínozni egy megzavarodott ősdémonomat, majd ismét visszatér a szokásos kedélyes, de mégis hideg hangnemem.* - Na jó. Elnézem neked ezt a zavarodott állapotot, elvégre mindenkivel előfordulhat ilyesmi. Még meg is bocsátok neked, elvégre sosem tévelyedtél el korábban, egy botlás mindenkinek elnézhető *mondom, szándékosan esélyt adva arra, hogy megnyugodjon, hogy elhiggye, hogy valóban csak úgy meg fogok bocsátani neki mindent. Persze erre a leghalványabb esélye sincs, de azért hadd higgye csak azt. Úgyis kíváncsi vagyok, mennyire vette el az eszét ez az egy év, hogy valóban feltételezi-e majd, hogy minden büntetés nélkül engedem, hogy így eláruljon. Szóval egy kis szünet után hidegen elmosolyodok.* - Persze a bocsánatom nem ingyen van. El kell pusztítanod a falut, és annak minden lakóját, hogy bebizonyítsd, valóban a posztodra méltó démon vagy *szabom ki a feladatot. Persze sejtem, hogy nem lesz tőle elragadtatva, de nem baj. A bünetés úgysem azért büntetés, hogy a bűnös örüljön neki... Ha meg nem teszi meg, akkor is meg fogom oldani, hogy ez a hely és a lakói örökre eltűnjenek a föld színéről, szóval csakis Jesmon miatt számít, hogy mit válaszol az ultimátumomra...*


    _________________
    A Gonosz. A Sátán. A Kísértő. Lucifernek millió neve van, a világ minden vallása ismeri, mint a Pokol vezérét. De sokan elfeledkeznek arról, hogy ő nem csak úgy lett, hogy nem csak úgy volt odalent mindig: egészen máshonnan indult. A név, amely igazán illik rá a Bukott. A Sötétséget talán nem kell bemutatni: hideg és elérhetetlen uralkodó, akinek hatalma van a világ legtöbb dolga felett. Persze időnként be kell ismernie, hogy Ő képes felülírni a terveit, mégis, ijesztően sokszor van ereje felülkerekedni a gyenge szíveken. Halandó, jól vigyázz, mert csapdájába zuhansz...!

    Maga a sátán... Rebecca Taylor kezei között.
    Jesmon Helar
    Jesmon Helar
    .::Igazgató: Cameos::.
    .::Igazgató: Cameos::.

    Semmi sem tart örökké Empty Re: Semmi sem tart örökké

    Témanyitás by Jesmon Helar on Vas. Feb. 17, 2013 10:26 pm

    *A szarkasztikus hangsúlyból azonnal rájövök, hogy igazam volt: pontosan tudja, hogy tudom, mekkora bajban vagyok, és hogy esélyem sincs bármiféle kegyelemre. De mostmár mindegy. Belém sújt a felismerés: itt mindennek vége. Az egész eddigi életemnek, nem csak ennek a földinek. A Pokol, bár gyűlölöm minden egyes porszemét, kéjutazás lenne ahhoz képest, ami ez után fog rám várni. Azonban jelenleg nem ez érdekel - ez most a legkisebb problémám. Sokkal inkább aggaszt a sorsa annak a rengeteg embernek, angyalnak... és Neki. Istenem! Ha bármi baja esik, az egyedül az én hibám lesz. Aztán kimondom a szavakat, amiktől a lehető legtávolabb kellett volna tartanom magam. Ahogy Lucifer haragtól izzó tekintettel közelebb lép, egy hajszálon múlik, hogy nem hátrálok meg tőle. Próbálok uralkodni magamon, de hirtelen olyan érzésem támad, mintha minden egyes porcikám reszketne. Félek. Igen, félek, és nem szégyellem bevallani. Ki ne félne az én helyemben? Figyelem, ahogy a Pokol Ura lassan visszanyeri önuralmát, majd némán várok a szavaira. Jeges félelem járja át a tagjaimat, s alig bírom megállni, hogy ne fordítsam fejemet a falu felé. Ha bármi baja esik... azt én nem élem túl... Keserves kínnal elfojtom a gondolataimat, amik hozzá vezetnek, hiszen ha még ennél is egyértelműbben bebizonyítom az érzelmeimet, azzal az Ő halálos ítéletét írom alá - közvetlenül a sajátom után. Lucifer következő szavaira még jobban elhűlök: nem, nem, egy másodpercig sem hiszem el neki, amit mond. Ismerem már annyi ideje, hogy tudjam, ez csak egy újabb játék. Éppen ezért uralkodik el rajtam ismét a pánik, azonban ezúttal nem engedek neki teret. Csak fekete tekintetem egy villanásából láthatja, hogy nem tud átverni. Nem szólok semmit, sejtem, hogy most mi fog következni. Úgy állok ott, akár egy márványszobor, mozdulatlanul, az összes izmomat megfeszítve - ez talán még látszik is, mert nem gomboltam be az ingemet, bár ez eddig fel sem tűnt. A következő szavak után viszont úgy érzem, fekete köd ereszkedik az elmémre, s ekkor nem látok, nem hallok semmit, ki tudja, meddig. A fülem zúg, s legszívesebben ordítva rohannék a falu felé, ehelyett azonban kifejezéstelen tekintettel meredek a semmibe, s próbálom feldolgozni a hallott információkat. Egy idő után észreveszem, hogy jópár perce nem vettem levegőt, így pótolom ezt a hiányosságot, s a köd lassan feloszlik. Az első dolog, ami eljut az ép eszem maradékáig, az valahogy így szól: nem fogom megtenni, amit kér. A második pedig: harcolni fogok a Sátán ellen. Elvégre, mostmár mindegy. Teljesen mindegy. Így is úgy is meghal mindenki, én pedig, ha Lucifer nem is szabna ki rám büntetést, akkor is éppen eléggé szenvednék életem hátralevő részéig.* - Soha. *Jelentem ki, hangom élesen s hidegen cseng - a következő pillanatban pedig, beleadva minden összeszedett erőmet s tartalékomat, de mégis tudva, hogy esélytelen mindenféle próbálkozásom, hatalmas robbanást idézek elő, mely fekete füstöt hagy maga után: azonban mire a füst eloszlik, én már nem vagyok sehol. Mielőtt egyáltalán megnézném, hogy követett-e, elkiáltom magam a falu főterén.* - Mindenki meneküljön! Most! Rohanjatok! *Ordítok, de az emberek csak némán pislognak rám.* - Nem értitek? Fussatok, az isten szerelmére! Mentsétek az életeteket! *Kiabálok egyre kétségbeesetten, miközben pontosan tudom, hogy már késő... Már elkéstem mindezzel. Ekkor látom meg, ahogy Loreline felém fut, át a tömegen keresztül.* - Ne! Tűnj innen! *Ordítok rá, hangomban a kétségbeesés és a végtelen félelem összes elképzelhető árnyalatával. Vége. Vége mindennek. Hiába küzdesz, Jesmon, a sorsod elől nem menekülhetsz.*


    _________________
    Egy 7822 éves démon, aki fellázadt a sorsa, az élete, a Pokol Ura - és az egész világ ellen. Sosem volt az, aminek lennie kellett volna, sosem azt tette, amit elvártak volna tőle, és sosem érezte úgy, hogy ez helytelen. Talán az egyetlen ősdémon, akiből hiányzik a sötétség. Egy démon, akit Lucifer hívott életre, s ő megtagadta, mint urát. A Pokol szülötte... akit száműztek saját hazájából.

    A Cameos házvezető ősdémona.
    Lucifer
    Lucifer
    .::Sátán::.
    .::Sátán::.

    Semmi sem tart örökké Empty Re: Semmi sem tart örökké

    Témanyitás by Lucifer on Hétf. Feb. 18, 2013 12:17 pm

    *Látom Jesmon arcán, hogy a legkevésbé sem dőlt be a szavaimnak, no nem mintha zavarna. Élvezettel figyelem megfeszülő izmait, a tekintetében játszó jeges félelmet, és tudom, hogy a markomban van. Fél attól, hogy mit tehetek vele, és attól, hogy mit fogok tenni vele. Vagy inkább azokkal, akiket szeret, akikhez ragaszkodik itt. Hogyan ragaszkodhat egy ősdémon bárkihez rajtam kívül? Mindegy, ezt a problémát inkább nem boncolgatom, legalábbis nem itt és nem most. Valahol félrenyúltam, ez biztos, de perpillanat nem ez a legfontosabb. Ez után a kezébe adom a választás lehetőségét, bár valószínűnek tartom a válaszát, de azért egy próbát megér, hátha sikerül jobb belátásra téríteni… De persze láthatóan hiába reménykedtem. Miután kimondja, hogy soha, elkönyvelem magamnak, hogy Jesmon számomra elveszett – bár lehetséges, hogy miután elpusztítottam a falut, adok neki még egy esélyt, hogy bocsánatért esdekeljen -, és engedem elmenni. Úgysem tehet semmit. Miközben ő kétségbeesetten igyekszik elkergetni a falu lakóit, én könnyedén felemelkedem, és az egyik sziklát választom ki magamnak, ahonnan végignézem a műsort, miközben jelzek a közelben várakozó szolgáimnak, hogy nekiláthatnak a falu módszeres kiirtásának. Nem tud meghatni egykori tanácsosom kétségbeesett és rettegő hangja, mert megérdemli, ami körülötte történik. Még talán az sem érdekelt volna, ha mindezt titokban csinálja, közben továbbra is hűségesen szolgálva engem: amiért tényleg bűnhődik, az az, hogy megpróbált elhagyni engem.* - Hogyan képzelted valaha is, hogy az angyalok útjára léphetsz? Jesmon, Jesmon… *mondom halkan, egy varázslattal azonban gondoskodok róla, hogy tökéletesen hallja a szavaimat, miközben megpillantja a Pokol katonáit a falu túlsó végében. A parancsot már kiadtam, így nem tétováznak, azonnal gyújtogatni kezdik a házakat, és lekaszabolják az útjukba kerülőket. Nevetve figyelem, ahogyan azok sikoltozva menekülni próbálnak, de a falu minden szélén a démonaimba botlanak. Á, nem. Innen nincs menekvés… Mikor látom, hogy egy démon Jesmon nője felé tart, gyorsan kiadom a parancsot, hogy őt még hagyják életben. Közvetlen közelből akarom nézni egykori szolgálóm szenvedését, amikor meghal…*


    _________________
    A Gonosz. A Sátán. A Kísértő. Lucifernek millió neve van, a világ minden vallása ismeri, mint a Pokol vezérét. De sokan elfeledkeznek arról, hogy ő nem csak úgy lett, hogy nem csak úgy volt odalent mindig: egészen máshonnan indult. A név, amely igazán illik rá a Bukott. A Sötétséget talán nem kell bemutatni: hideg és elérhetetlen uralkodó, akinek hatalma van a világ legtöbb dolga felett. Persze időnként be kell ismernie, hogy Ő képes felülírni a terveit, mégis, ijesztően sokszor van ereje felülkerekedni a gyenge szíveken. Halandó, jól vigyázz, mert csapdájába zuhansz...!

    Maga a sátán... Rebecca Taylor kezei között.
    Jesmon Helar
    Jesmon Helar
    .::Igazgató: Cameos::.
    .::Igazgató: Cameos::.

    Semmi sem tart örökké Empty Re: Semmi sem tart örökké

    Témanyitás by Jesmon Helar on Hétf. Feb. 18, 2013 3:12 pm

    *Tudom, hogy élvezi. Elég jól ismerem már ahhoz, hogy tudjam. Rettenetesen dühös rám, de élvezi, hogy kínozhat. Minden egyes pillantása olyan, mintha tőrrel hasítanának a húsomba, de tűröm, mert nem tehetek mást. Sejtem, hogy mi járhat a fejében. Hogyan lehet, hogy így képes vagyok ellenszegülni a teremtőm ellen? Én is elgondolkoztam rajta néhányszor, de nem találtam rá választ. Talán valami nincsen rendben, talán egyáltalán nem az vagyok, akinek lennem kéne. Lehetséges. De ez már nem lényeges. Tudom, hogy nem lennék képes tovább csinálni azt, amit sosem élveztem, pláne nem ilyen áron. Ettől a furcsa, rejtett erőtől vezérelve ejtem ki azt az egy szót, ami mindent meg fog változtatni. Jól tudom, hogy még mennyiszer eszembe fog jutni ez a pillanat. Ahogy eltűnök a fekete füstben, egy darabig még azt hiszem, követni fog, de ahogy megjelenek a falu főterén, s kétségbeesetten kiáltozni kezdek, már érzem, hogy túl egyszerű lenne. Túl egyszerű lenne, ha így lenne vége. Gyorsan... és fájdalommentesen. Aztán megjelennek. Megjelennek, és gyilkolni kezdenek a démonok. Ismerem az összeset, van, aki idősebb nálam, de a legtöbbjük fiatalabb. Mégis tudom, hogy semmi esélyem rá, hogy bármelyikük is engedelmeskedjen nekem. Bár odalent tiszteltek, eközben mindig is gyűlöltek engem. Most pedig kiélhetik rajtam szadista vágyaikat. Zihálva lépek párat előre, s elkapom az elöl haladó, körülbelül velem egyidős ősdémon tekintetét: elvigyorodik. Ekkor az összes düh előtör belőlem, s egy hatalmas villámcsapást küldök felé, mielőtt karját felemelve megölhetne egy négyéves kislányt. Oldalra fordítom a fejem. Meghallom Lucifer hangját. Ismét elönt a düh újabb hulláma. Hallom, hogy valaki állatias, őrült hangon felüvölt, majd rájövök - én vagyok az. Reménykedem benne, hogy megőrültem. Talán könnyebb lenne. Elindulok előre, s villámló tekintettel szórom a tűzgömböket és a villámokat az elém kerülő démonokra, nem nézve, hogy kit sikerül eltalálnom közülük és kit nem. Azonban nem járok sok sikerrel - kárörvendő, gúnyos nevetést hallok minden felől. Akármerre nézek, csak vért és szenvedést látok: azokét, akiket szerettem, akiket a családomnak és a barátaimnak tekintettem az elmúlt egy évben. Hirtelen megállok, érzem, hogy a karom lehullik a testem mellé, majd tehetetlenül térdre rogyok. A fájdalom, az önvád elviselhetetlen mértékig fokozódik bennem, legszívesebben kitépném a saját szívemet, csak ezt ne kelljen éreznem, csak ezt ne kelljen látnom... Ekkor egy puha, meleg tenyeret érzek meg a hátamon. Valami belső erő által vezérelve - mert magamtól már képtelen vagyok megmozdulni - felállok s megfordulok. Ő az. Tekintete homályos a könnyektől és mérhetetlen szomorúságot tükröz, de semmiféle vádat vagy gyűlöletet nem látok benne. Érzem, hogy magához ölel, s valahonnan nagyon távolról hallom a hangját:* - Nem a te hibád, Jesmon. *Belélegzem a haja illatát, erőtlenül végigsimítok a hátán, majd elengedem.* - Menekülj. *Szólalok meg rekedten, s amit látok, arról abban a pillanatban nem tudom eldönteni, hogy álom-e, vagy valóság. Mosolyog. A fejét rázza. Csak állok dermedten, s nézem, de már nem látok semmit, nem értek semmit. Körülöttünk nők és gyerekek sikolyai, vér, fájdalom, szenvedés. Halál. Lassan vége. Lassan végeznek mindenkivel. Megfordulok, s a szikla felé fordítom tekintetem, ahol Lucifer áll.* - Elérted, amit akartál. Végezz velem... Vagy tégy, amit akarsz. De őt hagyd elmenni. Kérlek. *Hangom halk, rekedt és esetlen, csupán árnyéka vagyok önmagamnak, de tudom, hogy hall. S tudom, hogy nem fogja teljesíteni, amit kérek. Életemben először könyörgök Lucifernek, s ekkor megfogadom magamban, hogy egyben utoljára is. Ekkor már nem érdekel, mi fog történni, hogy mi lesz ez után. Hiszen én tettem ezt. Én öltem meg ezt a sok embert, én okoztam ennyi angyal halálát, s tudom, hogy ezt sosem leszek képes megbocsátani magamnak. Úgy érzem, az örök szenvedés megváltás lenne. Tudom, hogy sosem fogok behódolni Lucifernek, hiszen nincsen lény e földön, akit valaha jobban fogok gyűlölni nála. Ha tehetném, megölném, most rögtön, de erre még az épeszű énem sem lenne képes: bár ő tisztában is lenne ezzel. Jól tudom, hogy mi fog most következni, de az eszem továbbra is kitartóan küzd az ellen, hogy igazán felfogjam. A világ lángokban áll. Minden, ami jó, darabokra hullani látszik. Miattam. Csak nézem a távolban Lucifert, s fülemben tovább visszhangzanak a sikolyok, bár már halálos csönd uralkodik a vidéken, csak a sirályok rideg vijjogása és a körülöttünk lángoló tűz ropogása töri meg a néma hallgatást.*


    _________________
    Egy 7822 éves démon, aki fellázadt a sorsa, az élete, a Pokol Ura - és az egész világ ellen. Sosem volt az, aminek lennie kellett volna, sosem azt tette, amit elvártak volna tőle, és sosem érezte úgy, hogy ez helytelen. Talán az egyetlen ősdémon, akiből hiányzik a sötétség. Egy démon, akit Lucifer hívott életre, s ő megtagadta, mint urát. A Pokol szülötte... akit száműztek saját hazájából.

    A Cameos házvezető ősdémona.
    Lucifer
    Lucifer
    .::Sátán::.
    .::Sátán::.

    Semmi sem tart örökké Empty Re: Semmi sem tart örökké

    Témanyitás by Lucifer on Csüt. Feb. 21, 2013 1:58 pm

    *Némán, hideg mosollyal figyelem Jesmon kétségbeesett próbálkozásait, hogy elküldje a nőjét, a falusiak próbálkozásait, hogy kijussanak innét, és ismét elönt a hatalom kéjes érzése. Ó, igen, én ezt is megtehetem. Rendelkezem felettük. Még hogy soha nem lehetek olyan hatalmas, mint Ő! Hiszen most is a markomban tartok egy egész falut, és ugyanezt megtehetném az egész világgal is. De mi abban a szórakozás? Lassan elcsendesülnek a sikolyok, lassan az egykori alattvalómon és a nőn kívül már senki sincs életben odalent. Jesmon hangját hallva felnevetek, majd ismét helyet változtatva az egyik égő ház mellett jelenek meg, ahonnan lassan feléjük kezdek sétálni.* - Nem, Jesmon, tévedsz. Még nem értem el, amit akartam. Még nincs vége a szenvedéseidnek *mondom halkan, és odaintek két démont.* - Húzzátok el a nőtől *adom ki a parancsot, bár valószínűnek tartom, hogy Jesmon ellenállni fog: ez esetben egész egyszerűen intek a többieknek is, és előbb-utóbb biztosan elszakítják tőle az angyalt. Miután ez megvan, intek, hogy tartsák lefogva, és odasétálok a szintén két démon által lefogott párjához.* - Gondolom nem lep meg a sorsod. Tudhattad volna, mikor kikezdtél egy ősdémonnal, angyal. Add a kardod *pillantok az egyik katonára, aki tiszteletteljes főhajtással nekem nyújtja a fegyverét. Egy utolsó pillantást vetek Jesmonra, és lesajnálóan megrázom a fejem.* - Nem szabadott volna azt képzelned, hogy megúszhatod, amit tettél. Mindenki figyeljen rám! *csattanok fel kemény hangon.* - Ez az árulók büntetése! Mind okuljatok belőle! Ugyan ilyen fájdalmak között fog vergődni mindenki, aki ellen mer szegülni nekem *sziszegem hidegen, majd megforgatom a kezemben a kardot.* - Térdre vele *adom ki a parancsot, mire a két démon a földre kényszeríti a nőt.* - Utolsó szavak? *kérdezem felvont szemöldökkel. Senki nem mondhatja, hogy nem vagyok könyörületes... Hagyom hát, hogy mondjon még valamit, ha akar, és Jesmonnak is megengedem ugyan ezt, majd a nyakához illesztem a kardot. Egy pillanatig koncentrálok, majd a tűz ropogásának hangját kard suhogó hangja töri meg, a penge megvillan, és véget vet a nő életének. Ez után eldobom a kardot, és egy mágikus pajzsot idézek magam köré. Valószínűnek tartom, hogy számíthatok Jesmon kitörésére... Minden esetre intek az embereimnek, hogy engedjék el.* - Remélem megtanultad a leckét *szólalok meg halkan.*


    _________________
    A Gonosz. A Sátán. A Kísértő. Lucifernek millió neve van, a világ minden vallása ismeri, mint a Pokol vezérét. De sokan elfeledkeznek arról, hogy ő nem csak úgy lett, hogy nem csak úgy volt odalent mindig: egészen máshonnan indult. A név, amely igazán illik rá a Bukott. A Sötétséget talán nem kell bemutatni: hideg és elérhetetlen uralkodó, akinek hatalma van a világ legtöbb dolga felett. Persze időnként be kell ismernie, hogy Ő képes felülírni a terveit, mégis, ijesztően sokszor van ereje felülkerekedni a gyenge szíveken. Halandó, jól vigyázz, mert csapdájába zuhansz...!

    Maga a sátán... Rebecca Taylor kezei között.
    Jesmon Helar
    Jesmon Helar
    .::Igazgató: Cameos::.
    .::Igazgató: Cameos::.

    Semmi sem tart örökké Empty Re: Semmi sem tart örökké

    Témanyitás by Jesmon Helar on Csüt. Feb. 21, 2013 7:35 pm

    *Ahogy felnézek a Sátánra, már látom, hogy semmi esélyem sincs, hogy olyat tettem, amit akárhány évig élek is, sosem leszek képes jóvá tenni. Már csak abban reménykedek, hogy megöl, vagy örök kárhozatra kényszerít. Persze jól tudom, hogy ez túl szép vég lenne számomra - talán még meg is őrülhetnék. Homályos elmém mélyén azonban felsejlik a gondolat: ha meg tudnék őrülni, az már megtörtént volna. Nem, még megvan az ép eszem, ami pontosan tudja, hogy mi fog most következni, s sajnos a szívem is, ami, úgy érzem, darabokra hullik szét. Senki sincsen életben körülöttünk, fél szemmel látom, hogy az ősdémonok a vértócsákban ácsorogva várnak, hallom, ahogy az utolsó hörgések is elnémulnak. Mindenki halott. Mindenki, akit valaha szerettem - egy kivétellel. Ahogy meghallom a választ, fájdalmasan sok időbe telik, míg az értelme eljut a csaknem összeomlott, de még ép tudatomig. Nem szólalok meg, csak nézem, ahogy közeledik felém, s egész valómban szétárad a gyűlölet. Érzem, hogy Lor karja az enyém köré fonódik. Izmaim elernyednek, s fáradt, de még nem megtört tekintettel pillantok rá, azonban el is kapom róla a tekintetem, mert amit látok, megrémiszt. Ugyanis látom, tisztán látom gyönyörű, azúrkék szemeiben azt, amit sosem akartam látni: a beletörődést az elmúlásba. Ő is tudja, pontosan tudja. Mégsem menekül, mégsem zokog, mégsem törik össze, ahogyan én. Nem pánikol, nem könyörög. Ettől pedig csak még jobban fáj, hogy el kell veszítenem őt. Nem, nem gondolhatok ilyenre, nem fogom elveszíteni, az nem lehet. Ki kell találnom valamit. A küzdés, a remény utolsó lángjai ezek bennem, hiszen legbelül már tudom, hogy minden hiábavaló. Így hát, amikor a két démon mellém lép s kiszakítják a kezem az övéből, lendületből egy hatalmas ütéssel jutalmazom az egyiket, aki legalább három métert repül hátrafelé. A másikkal is valami hasonlót tervezek, de gyorsabb nálam: szép ütést kapok egyenesen az orromba, de ez nem érdekel, elmémet elönti a vörös köd, már nem gondolkozok, csak ütöm, ahol érem. Látom, ahogy még egy démon közeledik felém, egy pillantással elrepítem, azonban ekkor már az összes közeledik, de nem, még mindig nem adom fel, nem érdekelnek az engem ért ütések, rúgások, sőt, még a szúrások sem, az sem, hogy egy kard siklik keresztül az oldalamon, nem érzem a fizikai fájdalmat, nem érzek semmit. Nem tudom, hogy mennyi ideig küzdök, de lehet akár fél óra is, mert a végén összeesek a kimerültségtől. Ahogy elvonszolják mellőlem, érzem, ahogy a tenyere végigsiklik a vágásoktól tarkított arcomon. Csak fél szemmel látok, a másikat elvakítja a homlokomról csorgó vér. Szinte teljesen felesleges a mellettem álló két démon jelenléte, hiszen mozdulni is alig bírok, csak térdelek a porban, több tucat sebből vérezve, s forog körülöttem a világ. Lucifert és Lorelinet nézem, de egy darabig szinte semmi sem jut el a tudatomig abból, ami történik. Mintha egy falon át hallanám a szerelmem hangját, mintha függöny mögül figyelném, ahogy... ahogy mosolyogva néz szembe Luciferrel.* - Megbocsátok neked. *Mondja halkan, majd ezt követően Lucifer felém fordul, s én kényszerítem magam, hogy felfogjam a szavait. Figyelem a kard csillogását, a hangot, ahogy a levegőbe hasít. Látom, ahogy Lorelinet ridegen a földre lökik, s hallom Lucifer hangját, ahogy megadja neki az utolsó szó jogát.* - Ne hagyd, hogy megváltoztassanak, Jesmon. *Mondja halkan, felém fordulva, én pedig mostmár tisztán látom a tekintetében az elhivatottságot, a határozottságot, a gyengéd féltést - és a szerelmet. Mégsem tudok megszólalni, csak rekedt hangon, ami úgy hangzik, mintha több száz méterről szólna, ejtem ki a nevét.* - Lor... *Ekkor pedig látom a penge villanását, ahogy a bőrébe hasít, majd a nő, akit szerettem, holtan terül el a porban.* - Nem! *Ordítom, s valahol a tudatom alatt észreveszem, hogy a körülöttem levő ősdémonok összerezzennek, majd meghátrálnak. Úgy érzem, mintha sosem lettem volna még ilyen erős, mintha még Luciferrel is végezni tudnék. Lassú, határozott léptekkel indulok meg felé, majd alig fél méterre állok meg a Pokol Urától.* - Gyűlöllek, Lucifer. Gyűlöllek téged és a rühes bandádat is. Sosem voltál az uralkodóm, és sosem leszel az. Te vagy a legszánalomraméltóbb teremtmény, akivel valaha is találkoztam. Úgy fogsz elpusztulni, mint egy féreg... és akkor én ott leszek. *Mondom mindezt Lucifer szemébe, annak a lénynek a szemébe, aki engem teremtett, aki a második leghatalmasabb lény ebben az univerzumban. Aztán megfordulok, s lassú léptekkel elindulok a holttest felé. Megállok mellette, s letérdelve két ujjammal lecsukom a szemhéját, majd felemelkedek, s néhány másodpercig némán nézem. Halott. Lucifer ölte meg. Miattam. Aztán, hátra sem nézve folytatom az utamat, egészen míg a főtér közepére nem érek. Bárki közeledik hozzám, amint a három méteres körzetemen belül ér, elviselhetetlen fájdalomtól vergődve esik össze. A főtéren pedig megfordulok, ismét szembe kerülve így Luciferrel. Érzem a körülöttem áramló energiát, érzem, hogy most képes lennék arra, amire még soha senki sem volt képes. Elszökhetek a Sátán elől. Gyűlölettől lángoló tekintetemmel elkapom az övét, majd két kezemet lassan felemelem, minek nyomán a föld hihetetlen erővel kezd remegni alattunk, majd közöttünk egy óriási szakadék keletkezik, hihetetlenül rövid idő alatt. Még mielőtt Lucifer vagy bármelyik démon bármit is tehetne, mindannyiuk fülét éles, sivító hang tölti be, amelynek hangereje már fizikai fájdalmat okoz. Ez a hang egyre erősödik, kizárt, hogy így bármelyik ősdémon is varázsolni tudna, viszont tudom, hogy ez Lucifernél csak pillanatnyi zavart okozhat, így a következő pillanatban leeresztem a kezem. Robbanás erejű lökéshullám söpör végig a falun, ledöntve a még álló házakat, kiszakítva a földből a fákat - majd nyomtalanul eltűnök. Persze mindez alig tíz másodperc alatt játszódott le, vagy még annyi sem. Tudom, hogy maximum tíz százalék esélyem van arra, hogy bevált a dolog. Tudom azt is, hogy ha mégis sikerült, a következő ki tudja, hány évezredben bujkálnom kell majd. Tudom, hogy a sebek, amiket ma szereztem, sosem fognak elmúlni. Tudom, hogy amint eltűnök innen, össze fogok törni, egy ronccsá leszek, aki gyűlöli magát azért, amit tett. S legvégül: tudom, hogy sosem fogom hagyni, hogy megváltoztassanak.*


    _________________
    Egy 7822 éves démon, aki fellázadt a sorsa, az élete, a Pokol Ura - és az egész világ ellen. Sosem volt az, aminek lennie kellett volna, sosem azt tette, amit elvártak volna tőle, és sosem érezte úgy, hogy ez helytelen. Talán az egyetlen ősdémon, akiből hiányzik a sötétség. Egy démon, akit Lucifer hívott életre, s ő megtagadta, mint urát. A Pokol szülötte... akit száműztek saját hazájából.

    A Cameos házvezető ősdémona.
    Lucifer
    Lucifer
    .::Sátán::.
    .::Sátán::.

    Semmi sem tart örökké Empty Re: Semmi sem tart örökké

    Témanyitás by Lucifer on Pént. Márc. 01, 2013 4:35 pm

    *Nem foglalkozom különösebben a nő szavaival, sem Jesmonnal, egész egyszerűen nem érdekel egyikőjük sem. Abban, akit hűséges szolgálómnak hittem, mélyen csalódtam, a nő pedig egy sehonnai angyal, így hát pláne nem foglalkoztatnak a szavai. Úgysem él már sokáig. Miután kioltom a nő életét, a szemem sarkából látom, hogy a démonaim elrezzennek a közeléből, és noha valahol megértem, hogy megijedtek a vélhetően dühe miatt ereje teljében lévő Jesmontól, azért egy gyilkos pillantással a tudtukra adom, hogy nem tetszik a gyengeségük. Aztán egykori tanácsosom közelebb lép hozzám, szavaira azonban csak egy gúnyos nevetéssel reagálok. Jesmon, Jesmon... Valóban úgy gondolod, hogy nekem egyszer végem lesz? Majd meglátod, mekkorát tévedsz. Én vagyok a tagadás, az ellenpont, szükség van rám a világban. Ismét megmutatva kegyességemet hagyom, hogy odalépten a nőjéhez, és engedem, hogy búcsút vegyen. Amikor megfordul, intek a démonaimnak, hogy fogják már le - nincs kedvem a szökési kísérleteihez -, de úgy tűnik, bármennyire is fájjon ezt beismernem, még mindig képes meglepni. Amikor megremeg a föld, kicsit megrázom a fejem, és a hozzám legközelebb állóra pillantok.* - Mire vártok még, állítsátok meg! *csattanok fel mérgesen, azonban nincs idejük ténylegesen tenni is valamit, ugyanis hirtelen éles hang zavar meg minket, mire egy pillanatra megremegek, és sikerül is elterelni a figyelmemet, azonban a démonaim láthatóan még mindig cselekvésképtelenek. Itt jutok el addig, hogy rájövök: ha én nem teszek valamit, Jesmon meg fog szökni. A felismerés azonban túl kései, ugyanis egy erős lökést érzek - amit az erőm segítségével sikeresen eltérítek magamtól -, és mire tehetnék valamit, a szolgálóm eltűnik. Amikor erre rádöbbenek, dühömtől ismét megremeg a talaj, és a démonaim mostanra már vagy a földön fekszenek holtan, vagy igyekeznek minél hamarabb eltűnni a színről: már Jesmontól is megijedtek, most pedig eléggé egyértelmű, hogy én sem vagyok sokkal jobb hangulatban, úgyhogy jó lesz, ha nagyon hamar elmenekülni a közelemből. Most nem is érdekel, ami foglalkoztat, hogy szinte megszégyenültem, hiszen nem voltam képes megállítani a mocskos árulót. Dühödten meglendítem a kezem, mire minden éghető dolog lángra kap, a hullák is égni kezdenek, így a levegőben pillanatokon belül a szalma és a fa égésének szaga mellett lángoló hús bűze is kavarodik a levegőbe. Egy pillanatig még maradok, végignézek a művemen, majd egy utolsó, dühödt sóhajjal - amelynek hatására a föld megremeg, és néhány helyen kis szakadékok nyílnak - úgy döntök, nekem is ideje távoznom. Miközben visszatérek a kastélyomba, elkönyvelem magamnak, hogy igazán nem irigylem azt, aki az elkövetkezendő időszakban a közelembe próbál jönni...*


    _________________
    A Gonosz. A Sátán. A Kísértő. Lucifernek millió neve van, a világ minden vallása ismeri, mint a Pokol vezérét. De sokan elfeledkeznek arról, hogy ő nem csak úgy lett, hogy nem csak úgy volt odalent mindig: egészen máshonnan indult. A név, amely igazán illik rá a Bukott. A Sötétséget talán nem kell bemutatni: hideg és elérhetetlen uralkodó, akinek hatalma van a világ legtöbb dolga felett. Persze időnként be kell ismernie, hogy Ő képes felülírni a terveit, mégis, ijesztően sokszor van ereje felülkerekedni a gyenge szíveken. Halandó, jól vigyázz, mert csapdájába zuhansz...!

    Maga a sátán... Rebecca Taylor kezei között.

    Ajánlott tartalom

    Semmi sem tart örökké Empty Re: Semmi sem tart örökké

    Témanyitás by Ajánlott tartalom


      Pontos idő: Pént. Feb. 21, 2020 1:38 am