Fyron Akadémia

Vámpírok, vérfarkasok, angyalok, démonok, emberek, lidércek, nimfák, nekromanták, nixék és valanok... Szövetségek, harcok. Légy részese ennek a kalandnak, ahol Te döntöd el, melyik oldalon állsz!


Az oldal bezárt. Régi tagok: nyugodtan játszhattok itt, néha mi is fogunk, de magát az oldalt nem visszük tovább aktívan.

    Alise és Ragnar "váratlan találkozása"

    Alise Rubenis
    Alise Rubenis
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Alise és Ragnar "váratlan találkozása" Empty Alise és Ragnar "váratlan találkozása"

    Témanyitás by Alise Rubenis on Vas. Jan. 13, 2013 5:11 pm

    Időpont: 2013. 01. 13. este
    Helyszín: Az Alagsor
    Kezd: én


    _________________
    A szülei korán meghaltak, így került a Riga környéki Rontásűzőkhöz.  Ők nevelték fel, nekik köszönheti az életét, csakhogy harminc évvel ezelőtt egy küldetés alatt elkerekedett az erdőben, s mire újra visszatalált a társaihoz, addigra szinte mindenkit lemészároltak.  Egyetlen nap leforgása alatt elveszítette az újdonsült családját, a barátait és a Loeilének is nyoma veszett. Így hát a klán vagyona rámaradt, ő pedig a pénzt arra használta, hogy beutazta a fél világot, nyelveket tanult, pincérkedett, zenélt és próbálta elfelejteni, hogy milyen is Rontásűzőnek lenni. Akármennyire is akarja néha kénytelen kisebb szörnyvadász munkákat vállalni, és a testén virító rúnák is folyton emlékeztetik a múltjára. Persze, amikor épp nem a múlton töpreng, akkor hihetetlen jókedvvel pörög.

    Tyaeloria Perathon magányos lett városija
    Alise Rubenis
    Alise Rubenis
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Alise és Ragnar "váratlan találkozása" Empty Re: Alise és Ragnar "váratlan találkozása"

    Témanyitás by Alise Rubenis on Vas. Jan. 13, 2013 5:30 pm

    *Alise ma is végigdolgozta a napot, mint az elmúlt héten szinte minden estét. Délelőtt rontásűzéssel foglalkozott, délutántól pedig az alagsorban pincérkedett. Így hát a mindennapos vendégek nem is lepődnek már meg azon, hogy a lett lány kabát helyett egy fekete, hátul két farkast ábrázoló köpenybe burkolódzva lép be. Most ez a köpeny nincs rajta, így látszik az alatta lévő fekete felsője, aminek jobb oldalán ezüst kacskaringós vonalak kígyóznak felfelé, és a rövid ujjak miatt látszik a tulajdonosának a karját borító fekete rúnák és a sötétszínű farmerja. Vörös haját összekócolta, a szemét vékonyan szemceruzával kihúzta, és vörös rúzzsal kente be az ajkait. Jelenleg az egyik teremben ül a dobok mögött, és fekete, ujjatlan kesztyűs kezével pörgeti a vékony dobverőket. A fejére helyezi az egyik fejhallgatót, majd int egyet, és az előtte lévő gitárok és hangszerek megemelkednek. A lány a szájához igazítja a mikrofont, majd az üdvözlő beszéde után vadul verni kezdi a dobokat miközben teli torokból énekel egy számot.* - We fight the life, we fight the truth, this is our revolution. In day and night, we have the strength and courage. With all the nice, we bind the light, Together we will have the power to control. Water, Fire, Earth, and Air. Guardians Unite! *Nem is figyel igazán arra, hogy jól adja-e az ütemet, mert a gondolatai akaratlanul is visszaterelődnek Ragnarra, ahogy az elmúlt napokban szinte mindig ide lyukadt ki akárhányszor elmélkedni kezdett.* ~ Vajon miért nem írt vissza? Miért nem írt vissza? *hajtogatja magában, és egyre erőteljesebben veri szerencsétlen dobokat. Egyébként ahhoz képest, hogy egy kicsit belelovallja magát a számba meg az őrült gondolataiba jól játszik, és egész jó hangja is van. Aztán mikor sikerül valamelyest elhessegetni a gondolataiból Rag-ot, akkor meg az az elkeserítő tény férkőzik a tudatába, hogy eléggé rosszul áll anyagilag, és hiába dolgozik keményen, még mindig nem elég a pénze. Mostanában mást se csinál, csak dolgozik, próbál elaludni, Ragnaron agyal, vagy épp szenved valami miatt. Na jó, ennyire nem durva a helyzet, mert jól érzi magát, de jobban örülne, ha nem lennének gondjai, és hallhatná a másik hangját. De mivel halványlila gőze sincs, hogy a másik hogyan reagált az üzenetére, ezért úgy döntött, hogy szépen visszavesz, aztán vagy keresik őt…. Vagy nem.*


    _________________
    A szülei korán meghaltak, így került a Riga környéki Rontásűzőkhöz.  Ők nevelték fel, nekik köszönheti az életét, csakhogy harminc évvel ezelőtt egy küldetés alatt elkerekedett az erdőben, s mire újra visszatalált a társaihoz, addigra szinte mindenkit lemészároltak.  Egyetlen nap leforgása alatt elveszítette az újdonsült családját, a barátait és a Loeilének is nyoma veszett. Így hát a klán vagyona rámaradt, ő pedig a pénzt arra használta, hogy beutazta a fél világot, nyelveket tanult, pincérkedett, zenélt és próbálta elfelejteni, hogy milyen is Rontásűzőnek lenni. Akármennyire is akarja néha kénytelen kisebb szörnyvadász munkákat vállalni, és a testén virító rúnák is folyton emlékeztetik a múltjára. Persze, amikor épp nem a múlton töpreng, akkor hihetetlen jókedvvel pörög.

    Tyaeloria Perathon magányos lett városija
    Ragnar Solberg
    Ragnar Solberg
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Alise és Ragnar "váratlan találkozása" Empty Re: Alise és Ragnar "váratlan találkozása"

    Témanyitás by Ragnar Solberg on Vas. Jan. 13, 2013 6:11 pm

    *Abban a ruhában lép be az Alagsorba, amiben utazott: nem öltözött át, hiszen még vissza sem ment az Akadémiára. Csak leszállt a vonatról, dobott Henriknek egy smst, hogy megérkezett, de még van egy kis dolga (úgyis tudni fogja, hogy mi az...) majd egyenesen a klub felé indult. Nem válaszolt a lány tegnapi sms-ére, mert személyesen akarja elmondani neki a válaszát. S hogy mi lesz az? Azt még ő sem tudja. Na igen, vicces egy helyzet. Teljes sebességgel halad a lány felé, akinek minden áron el akar mondani valamit, de még azt sem tudja, hogy mi az a valami. Gondolatok ezrei kavarognak a fejében, ő pedig nem akar nekik megálljt parancsolni. Egy barna dzsekit visel, alatta fekete pólóval, farmert, sportcipőt, valamint egy fekete kopott táskát cipel a fél vállán, benne a ruháival, amiket tegnapra vitt. Na igen, pénteken elutazott Kirunába, s tegnap az egész napot ott töltötte. Ma már korábban el akart jönni, de nem engedték, ott marasztalták ebédre. Ő pedig... nem tudott nemet mondani. Magnust amúgy kénytelen volt az iskolában hagyni, ugyanis a kutya utálja a vonatot, a hajót meg aztán főleg. Tulajdonképpen minden közlekedési módot utál. Így hát, addig is Henrik vigyázott rá. Végre belép az Alagsor ajtaján, majd megtorpan. Mi van, ha nincs itt? Hülyeség az egész. Vissza kéne mennie az Akadémiára és írni neki egy smst. Hogy nem vette észre tegnap, vagy ilyesmi, ezért csak most válaszol. Na jó, Ragnar, ez nem olyan nagy feladat, gyerünk, keresd meg. Tétován megindul hát befelé, majd amint észreveszi a lányt a színpadon, arrafelé veszi az irányt. Vigyorogva hallgatja a produkciót, s csak áll ott, mint valami hülyegyerek, amíg arra vár, hogy a lány befejezze a dalt. S hogy aztán mi lesz? A franc se tudja.*


    _________________
    Ragnar Solberg, bár egy teljesen átlagos fiúnak tűnhet, elég vele két szót váltanod, hogy kiderüljön: ez egyáltalán nem így van. Nem volt egyszerű az élete, hiszen angyalok végeztek a családjával, de aztán, egy idő múlva mégis minden jobbra fordult. Először megismerkedett Amandával, akit azóta is a testvéreként szeret, majd pedig Henrikkel, akivel együtt tanulták ki a rontásűzést szinte profi szinten. Mániája, hogy minél több embert minél behatóbban megismerhessen, s szentül vallja, hogy mindenkiben van valami értékes, még abban is, aki még saját magáról sem állítaná ezt.

    Jesmon Helar északi lidérce és Henrik Dahl Loeilje.
    Alise Rubenis
    Alise Rubenis
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Alise és Ragnar "váratlan találkozása" Empty Re: Alise és Ragnar "váratlan találkozása"

    Témanyitás by Alise Rubenis on Vas. Jan. 13, 2013 6:32 pm

    *Kavargó gondolatok kíséretében játszik, minden figyelmét a dobokra összpontosítva, na meg a többi hangszert is ő irányítja, így jó sok energiát használ fel ezzel a húzásával, de úgy tűnik, a közönség egy részének tetszik. A szám vége felé, amikor már nem olyan vészes, ha bakizik, felpillant, és egy halvány mosoly kíséretében néz végig a tömegen. Ragyogó szemekkel pillant az összegyűlteken, majd az utolsó sor befejeztével megállapodik a tekintete egy ismerős alakon.* ~ Ragnar! *hasít belé a felismerés, és a tapsvihar közepette felpattan a helyéről. Az ujjai közül kicsúsznak a dobverők, és a gitárok is hangos puffanással földet érnek. Valahonnan egy felháborodott kiáltás szűrődik, ami bizonyára Elena anyáé, de jelenleg egy cseppet sem izgatja a munkaadója Alise-t. A dobokat megkerülve gyorsan leugrik a színpadról, és odarohan a fiúhoz.* ~ Hát eljött! De akkor miért nem válaszolt? És miért jött vissza ilyen hamar? *ötlenek fel benne újabb és újabb kérdések, de gyorsan elhessegeti őket, és amikor eléri a másik rontásűzőt, akkor egyszerűen megöleli.* - Hát te mit keresel itt? *faggatja a másikat miután egy picit elhúzódott tőle. Egyébként most látszik igazán, hogy mennyire belefáradt már a folytonos utazásba és szüntelen munkába. Hiába próbálta a sminkkel eltakarni a szeme alatt húzódó vékony karikákat, akkor is ott éktelenkednek, és Alise kialvatlanságáról árulkodnak. De még a kialvatlanság se tudja meggátolni abban a másikat, hogy ne sugározza magából a jókedvet, hiszen rettentően örül, hogy láthatja a másikat. * - Miért nem válaszoltál? *kérdi halkan, vidáman csillogó szemekkel, csak aztán ne koppanj nagyot Alise drága… Szóval ő most úgy van vele, hogy szépen várja Ragnar magyarázatát, reakcióját.*


    _________________
    A szülei korán meghaltak, így került a Riga környéki Rontásűzőkhöz.  Ők nevelték fel, nekik köszönheti az életét, csakhogy harminc évvel ezelőtt egy küldetés alatt elkerekedett az erdőben, s mire újra visszatalált a társaihoz, addigra szinte mindenkit lemészároltak.  Egyetlen nap leforgása alatt elveszítette az újdonsült családját, a barátait és a Loeilének is nyoma veszett. Így hát a klán vagyona rámaradt, ő pedig a pénzt arra használta, hogy beutazta a fél világot, nyelveket tanult, pincérkedett, zenélt és próbálta elfelejteni, hogy milyen is Rontásűzőnek lenni. Akármennyire is akarja néha kénytelen kisebb szörnyvadász munkákat vállalni, és a testén virító rúnák is folyton emlékeztetik a múltjára. Persze, amikor épp nem a múlton töpreng, akkor hihetetlen jókedvvel pörög.

    Tyaeloria Perathon magányos lett városija
    Ragnar Solberg
    Ragnar Solberg
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Alise és Ragnar "váratlan találkozása" Empty Re: Alise és Ragnar "váratlan találkozása"

    Témanyitás by Ragnar Solberg on Vas. Jan. 13, 2013 7:40 pm

    *Csak hallgatja a lány játékát, és anélkül, hogy észrevenné, lassan leállnak a fejében kavargó gondolatok. Mintha, ahogy Alise hangját hallgatja, lassan rájönne, hogy mit kell tennie. Mintha tudná, hogy mi a helyes. Mintha mindig is tudta volna, csak eddig... nem vette észre. Elnézi, ahogy a lány az összes hangszert egyszerre irányítva (és még énekelve is) befejezi a dalt, s ahogy találkozik a tekintetük, halványan elmosolyodik. Kicsit meglepve pillant a nagy puffanással földet érő gitárokra, majd mozdulatlanul nézi, amint a lány gyors léptekkel közeledik felé. Ahogy megölelik, először csak áll ott, aztán mintha kiakadna valami kis csapóajtó az agyában, ismét visszatér a valóságba, s úgy érzi, mintha a lassított felvétel, amin át eddig figyelte a dolgokat, hirtelen ismét normális sebességbe váltana. Átöleli hát a lányt, épp még mielőtt az elengedné, majd ha hátrébb lép, elmosolyodik. A kérdésre nem felel, sőt, még a második kérdésre sem, csak egy darabig némán figyeli Alise vonásait, aztán pedig, olyan egyszerűséggel, mintha ez nála mindennapos lenne, két tenyerébe veszi a lány arcát és lehajolva hozzá megcsókolja. Hogyha a másik nem ellenkezik, akkor nem is fogja rövidre, azonban, mint minden szép pillanat, ez sem tarthat örökké, Rag pedig, bár éppencsak pár centire eltávolodik a lánytól, miközben még mindig a tenyerében tartja az arcát.* - Én sem tudlak téged elfelejteni, Alise, és nagyon szívesen megismernélek. *Mondja halkan egy halvány, de annál melegebb mosollyal.*


    _________________
    Ragnar Solberg, bár egy teljesen átlagos fiúnak tűnhet, elég vele két szót váltanod, hogy kiderüljön: ez egyáltalán nem így van. Nem volt egyszerű az élete, hiszen angyalok végeztek a családjával, de aztán, egy idő múlva mégis minden jobbra fordult. Először megismerkedett Amandával, akit azóta is a testvéreként szeret, majd pedig Henrikkel, akivel együtt tanulták ki a rontásűzést szinte profi szinten. Mániája, hogy minél több embert minél behatóbban megismerhessen, s szentül vallja, hogy mindenkiben van valami értékes, még abban is, aki még saját magáról sem állítaná ezt.

    Jesmon Helar északi lidérce és Henrik Dahl Loeilje.
    Alise Rubenis
    Alise Rubenis
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Alise és Ragnar "váratlan találkozása" Empty Re: Alise és Ragnar "váratlan találkozása"

    Témanyitás by Alise Rubenis on Vas. Jan. 13, 2013 8:01 pm

    *Hát, mivel szegény csajnak halványlila gőze sincs arról, hogy zajlhat le a másikban, vagy hol van egyáltalán, így a szám végig teljesen zavarosan gondolatokkal játszik és üvölt teli torokból. Így tudja a legjobban kiadni magából a felgyülemlett érzéseket, vagy pedig szétver valakit, de mivel alapvetően békés természet, ezért csak a dobok bánják. Aztán mikor meglátja a másikat, akkor a szíve átveszi az esze felett az irányítást, és teljesen az ösztöneire hagyatkozik. Így történik, hogy azért félig-meddig ügyel a hangszerekre, és a dobfelszerelésben nem tesz kárt mielőtt leugrana a színpadról. Utána már fogalma sincs róla, hogy mit cselekszik, csak akkor ébred rá, mikor a másikhoz bújik. Még a gitárok is teljesen kimentek a fejéből, mert egyetlen egy szócska ritmusára ver a szíve, és ettől a ritmustól megfeledkezik a külvilágról. Ez a szó pedig a fiú neve. * ~Ragnar… *suttogja magában, és halvány mosoly ül ki az ajkaira, mikor a másik átkarolja. Nem szól egy szót sem, úgy gondolja, hogy a tetteivel mindent kifejez, hogy nincs szüksége arra, hogy szavakba öntse az érzéseit, a gondolatait… Aztán mikor elhúzódnak egymástól és faggatni kezdi a másikat nem érti, hogy miért nem felelnek neki. Az értetlenség ki is ül az arcára, hiszen apró ráncok jelennek meg a homlokán, majd mikor Ragnar hozzáér forróság önti el a testét és elvörösödik. Nem tehet róla, de valahogy a másik közelsége, tettei, de akár csak az, hogy szóba kerül annyira zavarba hozza őt, hogy nem tud megálljt parancsolni az érzéseinek. Soha nem érzett még ilyet egyetlen barátjánál sem, és az újdonságtól cseppet megrémül, de közben borzasztóan élvezi is a helyzetet. Így hát érthető, hogy nem húzódik el, mikor Ragnar ajka az övéhez ér, hanem viszonozza a csókot. Az utóbbi két napban, mikor Elenának szenvedett – s bár nem vallotta be a másiknak – ezerszer gondolt rá, hogy milyen lehet a svéd lidérccel csókolózni, és… Hát nem csalódott, sokkal jobb, mint amilyennek képzelte, és szinte úgy érzi, mintha a fellegekben járna. Ó, igen, csak egy cseppet szentimentális a csaj… Majd mikor elválnak egymástól, akkor ragyogó szemekkel és boldog mosollyal az arcán tekint a másikra.* - Akkor jó *vigyorodik el pimaszul, és egy puszit nyom a másik szájára. Aztán kézen fogja a fiút, és ha az hagyja, akkor visszahúzza a bárrészre, bár talán említeni se kell, hogy teljesen kipirult és kivirult a másiktól. Reméli, hogy sikerül a fiút valamivel csendesebb helyre rángatni, mert úgy gondolja, hogy kellene beszélniük egy-két dologról. Így hát, ha leülnek valahová, akkor ártatlanul pislog a másikra, majd pár perc csend után halkan kérdez valamit.* - Jól emlékszem, hogy bárki csatlakozhat hozzátok? Mert, ha igen… Akkor én… Én szívesen csatlakoznék hozzátok, mert… *kezd bele akadozva, és lehajtja a fejét.*- Úgysincs már senkim, és nem akarok örökké egyedül lenni *magyarázkodik, és egy keserű mosollyal az arcán Ragnarra pillant.* ~ De veled akár barátként, akár annál többként a világvégére is elmennék… *dünnyögi magában.*


    _________________
    A szülei korán meghaltak, így került a Riga környéki Rontásűzőkhöz.  Ők nevelték fel, nekik köszönheti az életét, csakhogy harminc évvel ezelőtt egy küldetés alatt elkerekedett az erdőben, s mire újra visszatalált a társaihoz, addigra szinte mindenkit lemészároltak.  Egyetlen nap leforgása alatt elveszítette az újdonsült családját, a barátait és a Loeilének is nyoma veszett. Így hát a klán vagyona rámaradt, ő pedig a pénzt arra használta, hogy beutazta a fél világot, nyelveket tanult, pincérkedett, zenélt és próbálta elfelejteni, hogy milyen is Rontásűzőnek lenni. Akármennyire is akarja néha kénytelen kisebb szörnyvadász munkákat vállalni, és a testén virító rúnák is folyton emlékeztetik a múltjára. Persze, amikor épp nem a múlton töpreng, akkor hihetetlen jókedvvel pörög.

    Tyaeloria Perathon magányos lett városija
    Ragnar Solberg
    Ragnar Solberg
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Alise és Ragnar "váratlan találkozása" Empty Re: Alise és Ragnar "váratlan találkozása"

    Témanyitás by Ragnar Solberg on Vas. Jan. 13, 2013 9:28 pm

    *Nos, Ragnar sem igazán fogja fel, hogy mi történik, úgy érzi, mintha filmvászonról nézné végig az egészet. Ahogy belép az Alagsorba, ahogy meglátja a dobok mögött ülő Aliset, ahogy megáll a táncoló emberek között, majd figyeli, ahogy a lány odarohan hozzá s átöleli. Aztán a lassított felvétel megszűnik, a táncoló, beszélgető emberek zaja utat tör a dobhártyájáig, s megcsókolja a lányt. Ő őszintén szólva nem képzelte el soha, hogy ez meg fog történni. Egészen eddig még azt sem tudta, hogy ez valaha megtörténhet. Azt hitte, hogy csak pillanatnyi fellángolás volt az egész. Aztán megkapta az smst, de nem, még akkor sem tudta, nem tudta, mit írjon vissza, így hát ide jött, meglátta a lányt, és akkor rájött. Akkor már tudta, hogy nem szabad elengednie. Talán soha többé. Ha meg nem jön be... jobb, mint azon keseregni, hogy sosem tette meg. Elengedi a lányt, és mélyen a szemébe nézve válaszol. A tekintete pedig mindent elmond, amit kell. Például, hogy jelen pillanatban ő a világ legboldogabb lidércének érzi magát. Aztán a válaszra halkan elneveti magát, majd hagyja magát egy nyugalmasabb helyre vonszolni. Úgy érzi magát, mint akit fejbevágtak valami nagy és puha tárggyal, ami azért nem a legkellemesebb érzés, de az egyetlen hátránya, hogy zúg tőle a füle és egyszerűen képtelen helyrerakni a gondolatait. Azért ahogy odaérnek az asztalhoz és leülnek, némiképp sikerül összeszednie magát. Minden esetre nem szól bele a csöndbe, csak próbálja helyreállítani a pulzusát és normális mederbe terelni a gondolatmenetét. Aztán a kérdést hallva először csak némán bólint, hagyja, hogy Alise kilyukadjon oda ahova szeretne. Amikor pedig a végére ér, szélesen elvigyorodik és szó nélkül átöleli a lányt.* - Persze, hogy csatlakozhatsz! Tudod, vicces, mert... én is meg akartam tőled kérdezni. Még meg kell beszélnem Henrikkel, de szerintem nem lesz gond, biztosan jól ki fogtok jönni. *Engedi el a lányt, mielőtt megfojtaná.* - Már ha... nincs bajod az angyalokkal. *Tesz még hozzá, hiszen elég gyakran elfelejti, hogy a legtöbb lidérc nem annyira jön ki jól az angyalokkal. Mint ahogyan ő tette régebben. Aztán maga felé fordítja a lány arcát, s halkan, komoly hangon, a szemébe nézve hozzáteszi.* - Nem leszel egyedül, Alise. Soha többé.


    _________________
    Ragnar Solberg, bár egy teljesen átlagos fiúnak tűnhet, elég vele két szót váltanod, hogy kiderüljön: ez egyáltalán nem így van. Nem volt egyszerű az élete, hiszen angyalok végeztek a családjával, de aztán, egy idő múlva mégis minden jobbra fordult. Először megismerkedett Amandával, akit azóta is a testvéreként szeret, majd pedig Henrikkel, akivel együtt tanulták ki a rontásűzést szinte profi szinten. Mániája, hogy minél több embert minél behatóbban megismerhessen, s szentül vallja, hogy mindenkiben van valami értékes, még abban is, aki még saját magáról sem állítaná ezt.

    Jesmon Helar északi lidérce és Henrik Dahl Loeilje.
    Alise Rubenis
    Alise Rubenis
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Alise és Ragnar "váratlan találkozása" Empty Re: Alise és Ragnar "váratlan találkozása"

    Témanyitás by Alise Rubenis on Vas. Jan. 13, 2013 9:50 pm

    *Hát azért Alise valamilyen tisztában van azzal, hogy az események sűrűjébe került, de még így sem tudja kontrollálni magát. Ahogy az elmúlt napokban sem sikerült neki, hiszen Elena szinten minden nap a szenvedését hallgatta, vagy éppen álmatlanul forgolódott a hotelszobában, de a legelvetemültebb lépése akkor is a tegnapi sms volt. Úgy tűnik, Elenának igaza volt, neki se árt néha kezdeményezni. Így hát a lány reakcióján nem is kell csodálkozni, szinte sejthető volt, hogy így reagál Ragnar felbukkanására. Borzasztóan hiányzott neki a srác pedig eddig talán kétszer beszéltek, ebből is egy telefonon keresztül folyt. Eleinte ő is azt hitte, hogy majd az érzés el fog múlni, de ehelyett napról napra erősebb lett, és Ragnar emléke, gondolata teljesen kitöltötte a lány elméjét. Képtelen volt elereszteni, görcsösen ragaszkodott abba az emlékbe, ami a másikhoz fűzte, és most tessék, a várakozásának meglett a gyümölcse, hiszen újra itt áll vele szemben az a fiú, akinek sikerült felkeltenie az érdeklődését. Miután elváltak egymástól a lány boldogan mosolyog Ragnarra miközben megcirógatja az arcát. Valamennyire ki tudja olvasni a másik arcára kiülő érzéseket, és az övén is nagyjából ezek tükröződnek. A nevetésen csak jót mosolyog, majd szépen elhelyezkednek az egyik asztalnál, és próbálja elmondani azt, ami a szívét nyomja. Ő nem próbálja lenyugtatni magát, tudja, hogy milyen, és azzal is tisztában van, hogy egyszerűen képtelen lenne lenyugodni rag közelében. Amikor a svéd a közelben van olyan, mintha áramot vezettek volna az ereibe, és a vérrel együtt száguldozva megtölti a lány energiával. Végül pedig nagy nehezen sikerül kinyögnie, hogy mit is akar, és amikor átölelik, akkor felkuncog, és átkarolja Ragnar nyakát.* - Valóban? *kérdez arra, hogy meg akarták kérni, majd a Henrikes dologra csupán bólint.* - Rendben, csak nyugodtan *mosolyog. Egyébként nem zavarja, hogy Ragnar ölelgeti, sőt a megfojtástól is viszonylag távol álltak még. Majd amikor megjegyzik, hogy Henrik angyal, akkor csak felnevet, és játékosan Rag vállába bokszol.* - Viccelsz? Csípem őket. Hozzáteszem, egy angyal tanított meg dobolni, szóval nem hinném, hogy neki tereznék ugrani *nevet fel vidáman. Na, igen, mivel sokat utazgatott így hozzá kellett szoknia az angyalokhoz, és bár egyiknek sem ártott egy időben zavarta őket a jelenléte, de mára már egész jól megbarátkozott a mennybéliekkel. Aztán ugye említi, hogy nem akar többet egyedül kóvályogni a világban, és Ragnar szavaira elkerekedett szemekkel néz a másikra. Az ujjait egy halvány mosoly kíséretében Ragnar csuklójára kulcsolja, és nekidől a fiúnak.* - Ez igazán jó hír… És, hidd el, mostantól se sem bírsz vakarni magadról *kuncog fel halkan még mindig a fiú kezét szorongatva. * - És akkor most már válaszolsz, hogy miért nem írtál vissza és hogy mit keresel itt, mikor azt mondtad, hogy elutazol? *pillant fel kíváncsian. Hiába, na, Alise azért tud kíváncsiskodni, ha éppen olyan személlyel társalog, aki még érdekli is.*


    _________________
    A szülei korán meghaltak, így került a Riga környéki Rontásűzőkhöz.  Ők nevelték fel, nekik köszönheti az életét, csakhogy harminc évvel ezelőtt egy küldetés alatt elkerekedett az erdőben, s mire újra visszatalált a társaihoz, addigra szinte mindenkit lemészároltak.  Egyetlen nap leforgása alatt elveszítette az újdonsült családját, a barátait és a Loeilének is nyoma veszett. Így hát a klán vagyona rámaradt, ő pedig a pénzt arra használta, hogy beutazta a fél világot, nyelveket tanult, pincérkedett, zenélt és próbálta elfelejteni, hogy milyen is Rontásűzőnek lenni. Akármennyire is akarja néha kénytelen kisebb szörnyvadász munkákat vállalni, és a testén virító rúnák is folyton emlékeztetik a múltjára. Persze, amikor épp nem a múlton töpreng, akkor hihetetlen jókedvvel pörög.

    Tyaeloria Perathon magányos lett városija
    Ragnar Solberg
    Ragnar Solberg
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Alise és Ragnar "váratlan találkozása" Empty Re: Alise és Ragnar "váratlan találkozása"

    Témanyitás by Ragnar Solberg on Pént. Jan. 18, 2013 9:06 pm

    *Na igen, az az sms elég elvetemült lépés volt, ez tény, de nem lehet ellene semmit sem tenni. Hiszen megtörtént. Ragnar pedig elég furcsán reagálta le, de ez már egy másik kérdés. Bár, ahogy nézzük, hiszen végül is jól sült el a dolog. Egyelőre. Ragnarból kitelik, hogy még elszúrja, pedig nagoyn, nagyon nem szeretné. Elég jó emberismerő, és még jobb tanácsadó, bármilyen lelki ügyről van szó, legyen az párkapcsolat vagy életunalom, mégis, ha saját magának kellene megoldásokat találnia, az már nem megy. Ő is, hasonlóan Alisehez, először csak egy kis kalandként kezelte ezt az egészet, hiszen máskor is beszélgetett meg táncolt más lányokkal, de valahol belül már a legelejétől kezdve tudta, hogy ez más lesz. Nem látszott rajta, de nem bírta őt kiverni a fejéből, valahol a tudatalattijában mindig ott motoszkált, olyan ügyesen elrejtőzve, hogy néha még ő maga sem vette észre. Aztán megkapta az smst, és minden teljesen világossá vált. Most pedig itt ül a lány mellett, akibe lehet, hogy szerelmes, és arról beszélnek, hogy az életük hátralevő részét együtt töltik. Nem biztos, hogy úgy, mint egy pár, de az biztos, hogy egymás közelében lesznek, hiszen aki egyszer a banda tagja lett, azt nem eresztik el egykönnyen. Az angyalos dologra megnyugodva felsóhajt. Igen, mindig nagy kő esik le a szívéről, ha ilyesmiről van szó. Nem szívesen állítaná magát választás elé, még ha nem is kéne teljesen elszakadnia egyikükkel sem, jobb, ha jóban vannak és lóghatnak hármasban is. Amikor kézen fogják, halványan elmosolyodik. Ő komolyan gondolta, amit mondott, tényleg komolyan. Sosem mond olyat, amit nem, vagy csak félig gondol igaznak. A kérdésre, mivel kényelmetlen lenne Alisera nézegetni, inkább az asztalt vizslatva válaszol, a lány tenyerét simogatva az ujjaival.* - Nem tudtam, mit írjak. Igazából azt sem tudtam, mit fogok válaszolni, amikor ide érek. Csak jöttem, mert úgy éreztem, muszáj. *Tart egy kis szünetet lepillantva a lányra.* - Megérte. *Mosolyodik el, ezúttal halványan, de annál boldogabban csillogó szemekkel.* - Most érkeztem csak meg, szombaton Kirunában voltam... Ott van a bázisunk, meg a többiek, akik nem jöttek még ide. Egyelőre négyen vagyunk, vagyis... öten. *Szorítja meg gyengéden a rá kulcsolódó kezet.* - Henrik, Amanda, Gawel, te, és én. Szerintem bírni fogod őket. Henrik tulajdonképpen... ő olyan, mintha a testvérem, vagy... az ikertestvérem lenne. Amanda elég hiperaktív, de te bírni fogsz vele. Gawel nem a legkönnyebb eset, de ha rászánod az időt, hogy megismerd, biztosan jóban lesztek. *Mutatja be sorban az iskolában levő tagokat.* - Tényleg... Te nem szeretnél esetleg... beiratkozni a suliba? *Pillant le ismét.* - De persze... tudom, hogy szeretsz itt dolgozni, szóval csak egy ötlet. Ahogy te szeretnéd. Mi szívesen látnánk. *Néz a lányra reménykedő, kiskutya-szemekkel.*


    _________________
    Ragnar Solberg, bár egy teljesen átlagos fiúnak tűnhet, elég vele két szót váltanod, hogy kiderüljön: ez egyáltalán nem így van. Nem volt egyszerű az élete, hiszen angyalok végeztek a családjával, de aztán, egy idő múlva mégis minden jobbra fordult. Először megismerkedett Amandával, akit azóta is a testvéreként szeret, majd pedig Henrikkel, akivel együtt tanulták ki a rontásűzést szinte profi szinten. Mániája, hogy minél több embert minél behatóbban megismerhessen, s szentül vallja, hogy mindenkiben van valami értékes, még abban is, aki még saját magáról sem állítaná ezt.

    Jesmon Helar északi lidérce és Henrik Dahl Loeilje.
    Alise Rubenis
    Alise Rubenis
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Alise és Ragnar "váratlan találkozása" Empty Re: Alise és Ragnar "váratlan találkozása"

    Témanyitás by Alise Rubenis on Pént. Jan. 18, 2013 9:28 pm

    *Ó, Ragnar rá fog majd jönni, hogy mennyi elvetemültségre képes ez a Lettországból származó lány. Borzasztó sokra. És talán az elvetemültségének köszönheti, hogy akkor, mikor a klánját porrá zúzták, ő életben maradt. Szóval, akár azt is mondhatnánk, hogy Alise Fortuna kegyeltje, hiszen az egész élete a szerencsén múlik. Így, az is könnyen megeshet, nekik ketten találkozniuk kellett, és most itt kell ülniük ebben a cseppet furcsa helyzetben. Alise szentül hisz benne, hogy minden okkal történik, így már nem is bánja, hogy Anglia helyett Fair Islére keveredett. Arra pedig a lidérc lány akár mérget is venne, hogy akármi is fog történni közöttük, ő bizony ki fog tartani Ragnar mellett, és vagy így, vagy úgy, de tényleg jó ideig együtt lesznek. Amikor Ragnar felsóhajt, akkor játékosan mosolyogva pillant rá.* - Mi az, talán megijedtél, hogy rasszista vagyok? Úgy nézek ki, mint aki képes lenne neki ugrani bárkinek? *pillázik ártatlanul a másikra miközben megfogja Rag kezét, majd mikor a tenyerét kezdik cirógatni, akkor akaratlanul is elönti a forróság, és ostobán vigyorogva elpirul. Nem is érti, hogy hogyan képes a másik ilyeneket elérni nála, mikor nagyon nehéz zavarba hozni, és elvörösödni is ritkán szokott. Így hát inkább próbálja elterelni a gondolatait, és a másikat kezdi faggatni.* - Értem *mosolyodik el halványan, majd a következő szócskára még szélesebb mosolyra húzódnak az ajkai.* - Remélem is *suttogja halkan, majd érdeklődve hallgatja a fiú szavait.* - Ezek szerint mindenki ide fog jönni? *kérdi halkan, mielőtt még Ragnar el kezdene mesélni a többiekről, majd ahogy hallgatja a többiek jellemzését, szépen nekidől a srác vállának.* - A pszichopatákon és az elmebetegeken kívül mindenkivel kijövök, szóval egyik miatt sem aggódom *nevet fel halkan.* - Ne aggódj, mindegyikőtöket meg akarom ismerni, de akkor is rád vagyok a legjobban kíváncsi *felel ragyogó szemekkel, majd a kiskutya pillantásokra elmosolyodik, kicsit feljebb nyújtózkodik, és megpuszilja Rag arcát.* - Mindjárt jövök *mondja halkan, majd nagy nehezen elengedi a fiú kezét, feláll, és az embereket kerülgetve elindul a pult irányába. Ott meg is találja Elenát, vagy az anyját, és pár perc múlva ismét Ragnar mellett üldögél.* - Beszéltem a főnökömmel. Nem szeretném itt hagyni a munkát, de beleegyeztek abba, hogy délutáni, vagy esti műszakon alkalmazzanak. Szóval az egész a tandíjtól függ és attól, hogy hány éves kortól fogadnak diákoknak *felel a fiúnak, és igen, szándékosan lépett le szó nélkül, mert ezt Rag a dj-s eset miatt kapta, amikor Alise maradt egyedül, és azt se tudta mi történik körülötte.* - Szóval, ha… Ha nagyon szeretnéd, akkor felmegyek. A hotelt úgyse tudom sokáig fizetni *mondja halkan, és ismét nekidől a svéd lidércnek.*


    _________________
    A szülei korán meghaltak, így került a Riga környéki Rontásűzőkhöz.  Ők nevelték fel, nekik köszönheti az életét, csakhogy harminc évvel ezelőtt egy küldetés alatt elkerekedett az erdőben, s mire újra visszatalált a társaihoz, addigra szinte mindenkit lemészároltak.  Egyetlen nap leforgása alatt elveszítette az újdonsült családját, a barátait és a Loeilének is nyoma veszett. Így hát a klán vagyona rámaradt, ő pedig a pénzt arra használta, hogy beutazta a fél világot, nyelveket tanult, pincérkedett, zenélt és próbálta elfelejteni, hogy milyen is Rontásűzőnek lenni. Akármennyire is akarja néha kénytelen kisebb szörnyvadász munkákat vállalni, és a testén virító rúnák is folyton emlékeztetik a múltjára. Persze, amikor épp nem a múlton töpreng, akkor hihetetlen jókedvvel pörög.

    Tyaeloria Perathon magányos lett városija
    Ragnar Solberg
    Ragnar Solberg
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Alise és Ragnar "váratlan találkozása" Empty Re: Alise és Ragnar "váratlan találkozása"

    Témanyitás by Ragnar Solberg on Szomb. Jan. 19, 2013 3:12 pm

    *Na igen, Ragnar is valahogy hasonlóképp áll a szerencséjével. Hiszen, gondoljunk csak bele... Az egész családjából csak ő menekült meg, amikor az angyalok rájuk támadtak. Csak ő élte túl. Aztán, ha akkor nem jelentkezik abba arra a versenyre, ha nem kerül össze Henrikkel, ha az egyiküknek mégis sikerült volna legyőzni a másikat... Ma nem itt lenne, hanem valahol nagyon máshol. Szóval, igen, a szerencséje megintcsak közrejátszott, amiért Alise rossz helyre teleportált, s amiért aznap este pont dolgozott, amikor ő úgy döntött, egyedül jön el egy kicsit szórakozni. Szerencse, vagy a sors? Alise kérdésére csak halkan felnevet.* - Hát, erre inkább nem válaszolnék. *Vigyorog ártatlanul. Észreveszi, hogy Alise elpirul az érintésére, de egyáltalán nem érzi úgy, hogy baj lenne, sőt... a szívét valami megfoghatatlan melegség önti el a lány zavara láttán. Hiszen ez azt jelenti, hogy nem közömbös iránta, nagyon nem. Ami pedig jó. Aztán a bandára terelődik a szó.* - Nem, ne hiszem, néhányan egyáltalán nem akarnak, valaki pedig túl fiatal még. *Válaszol a kérdésre.* - Igazából mindenki azt csinál, és oda megy, ahova akar. Csak van egy hely, amit az otthonunknak hívhatunk, és ahol mindig szívesen látnak minket. *Teszi még hozzá mosolyogva. Igen, valóban a családjaként tekint a bandára, mindegyiküket úgy szereti, akár a testvérét. Illetve... A legújabbat egy kicsit másképp.* - Ne izgulj, olyan tudtommal nincs. *Nevet fel ismét. Aztán pislogva figyeli, ahogy puszit nyomnak az arcára s a lány eltűnik a pult irányában. Hát igen, őt is emlékezteti ez valamire, de annyira nem zavarja, először arra tippel, hogy a mosdóba ment. Elvégre a lányok mindig oda járnak, nem? Aztán, mikor Alise visszatért, kiderül, hogy mégis valahol máshol volt. A szavaira ismét boldogan elmosolyodik.* - Remek. De biztos, hogy bírni fogod? Elég sokat kell tanulnunk... *Pillant rá szemöldökráncolva.* - Persze, ahogy szeretnéd. Én örülnék neki. *Hajol le hozzá, és homlokon csókolja.* - Ha gondolod, akár most rögtön is beiratkozhatsz. *Jelenti ki hirtelen. Hát jó, sosem arról volt híres, hogy szereti megfontolni a dolgokat.* - Akkor még este körbevezethetlek a kastélyban. *Húzódik el kissé a lánytól, csak hogy az teljes sávszélességben élvezhesse széles, izgatott mosolyát.*


    _________________
    Ragnar Solberg, bár egy teljesen átlagos fiúnak tűnhet, elég vele két szót váltanod, hogy kiderüljön: ez egyáltalán nem így van. Nem volt egyszerű az élete, hiszen angyalok végeztek a családjával, de aztán, egy idő múlva mégis minden jobbra fordult. Először megismerkedett Amandával, akit azóta is a testvéreként szeret, majd pedig Henrikkel, akivel együtt tanulták ki a rontásűzést szinte profi szinten. Mániája, hogy minél több embert minél behatóbban megismerhessen, s szentül vallja, hogy mindenkiben van valami értékes, még abban is, aki még saját magáról sem állítaná ezt.

    Jesmon Helar északi lidérce és Henrik Dahl Loeilje.
    Alise Rubenis
    Alise Rubenis
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Alise és Ragnar "váratlan találkozása" Empty Re: Alise és Ragnar "váratlan találkozása"

    Témanyitás by Alise Rubenis on Szomb. Jan. 19, 2013 3:32 pm

    *Hát maradjunk annyiban, hogy mikor Alise elvesztette a klánját, és neki sikerült túlélnie az egészet az akár arra is fogható, hogy makacs volt, nem arra akart menni, mint a többiek, aztán… Nos, a „csodás” tájékozódási képességei akkor sem hagyták cserben, így jó messzire elkeveredett, és mire visszaért, addigra szinte mindenki meghalt, egynéhányan pedig eltűntek. Szóval a szerencse-sors-Alise képessségei kombó miatt került vélhetően ide. Egyébként Ragnar megjegyzésére elkerekedő szemekkel pislog a fiúra.* - Gonosz vagy *biggyeszti le az ajkait, de csak hülyéskedik. Ha már egyszer van némi tehetsége a színészethez, akkor már ki is használja.Arról meg tényleg nem tehet, hogy hajlamos Rag közelében elvörösödni, szóval Ragnarnak olyan szinten helyesek az észrevételei, hogy a lány valóban táplál iránta gyengéd érzelmeket, nem csak szórakozik. Szóval miközben próbálja leplezni a zavarát némán hallgatja, ahogy Ragnar mesél a többiekről.* - Értem. Tehát, nem lennék röghöz kötve, ha csatlakoznék hozzátok, ez jó. Fokozatosan kellene le szoknom a folyamatos vándorlásról *mondja halkan, majd az otthon szó hallatán halványan elmosolyodik.* - El sem tudod képzelni, hogy mióta keresek egy olyan helyet, amit az otthonomnak nevezhetek. Szívből remélem, hogy ez lesz az *suttogja halkan, majd ugye Rag picit mesél az iskolában lévőkről, és a megjegyzésére kapott válaszon felnevet.* - Akkor jó *vigyorodik el, de a vigyor Ragnar kérése hallatán (na meg a nézése miatt) egy gyengéd, meleg mosollyá szelídül. Nem is válaszol azonnal a másiknak, hanem amilyen gyorsan csak tudja, előkeríti a főnökeit, hogy megbeszélje velük a dolgokat, s mivel azok beleegyeztek Alise beosztásával kapcsolatos módosításokba, így a lett lány vidáman pattog vissza Ragnarhoz. * -Bírnám, ne aggódj. Igaz, nem sokat volt alkalmam iskolába járni, de gyorsan tanulok *mosolyodik el, majd amikor homlokon csókolják ismét az arcába szökik a vér.* - Akkor beiratkozom, és akkor nem kell sms-ezgetni, hogy tudjak veled beszélni.*Most rajta van a sor, hogy újabb puszit nyomjon a fiú arcára mielőtt az elhúzódna tőle.* - Ha segítesz, akkor elintézhetjük. Annak pedig örülnék, ha ott körbevezetnél, ha már a városban nem is sikerült. *Ölti ki pimaszul a nyelvét, majd belemarkol Ragnar kabátjába, és visszahúzza magához. *


    _________________
    A szülei korán meghaltak, így került a Riga környéki Rontásűzőkhöz.  Ők nevelték fel, nekik köszönheti az életét, csakhogy harminc évvel ezelőtt egy küldetés alatt elkerekedett az erdőben, s mire újra visszatalált a társaihoz, addigra szinte mindenkit lemészároltak.  Egyetlen nap leforgása alatt elveszítette az újdonsült családját, a barátait és a Loeilének is nyoma veszett. Így hát a klán vagyona rámaradt, ő pedig a pénzt arra használta, hogy beutazta a fél világot, nyelveket tanult, pincérkedett, zenélt és próbálta elfelejteni, hogy milyen is Rontásűzőnek lenni. Akármennyire is akarja néha kénytelen kisebb szörnyvadász munkákat vállalni, és a testén virító rúnák is folyton emlékeztetik a múltjára. Persze, amikor épp nem a múlton töpreng, akkor hihetetlen jókedvvel pörög.

    Tyaeloria Perathon magányos lett városija
    Ragnar Solberg
    Ragnar Solberg
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Alise és Ragnar "váratlan találkozása" Empty Re: Alise és Ragnar "váratlan találkozása"

    Témanyitás by Ragnar Solberg on Szomb. Jan. 19, 2013 8:33 pm

    *A színészkedést természetesen nem veszi be, hiszen egészen jó emberismerő már, bár ettől függetlenül Alisen nagyon sokszor nem sikerül kiigazodnia - most azonban sikerrel jár. Így hát belemegy a játékba, és sóhajt egyet.* - Akkor jobb, ha időben... elmenekülsz! *Az utolsó szónál bemutat egy olyan ördögi vigyort, hogy még a legbátrabb lánynak is futhatnéka támadna tőle. Már annak, aki nem tudja, hogy viccel. A vándorlásról szóló szavakra lassan bólint.* - Mi nem kötelezünk semmire. Ha úgy gondolod, velünk maradsz, rendben, de ha utazgatnál... *Von vállat.* - Bár én nem lehetek sokáig távol a csapattól. Igazából Henrik az, aki nem bír megmaradni a seggén. *Von vállat halkan nevetve. Aztán az otthonra terelődik a szó, Rag pedig elmosolyodik.* - Én is remélem. *Válaszolja, miközben közelebb húzza magához a lányt. Aztán ugyebár Alise eltűnik, visszakerül, Rag pedig megkérdezi tőle, hogy beiratkozna-e az iskolába. A válaszra csak bólogat, hiszen szerinte sem jelentene különösebb gondokat a hiperaktív lánynak a tanulás és a pincérkedés egyszerre folytatása.* - Támogatom a megállapítást. *Mosolyodik el az újabb puszi után.* - Hé, azért elég sok mindent megnéztünk! *Mondja felháborodva, persze ismét csak viccelődik. Oké, ő nem a városra figyelt, de akkor is...* - Akkor menjünk is, oké? *Mosolyog a lányra, majd ismét megcsókolja, mielőtt felállna. Aztán nagy nehezen elengedi, feláll, felkapkodja a cuccait, majd ha a másik is elkészült, kézen fogja és elindul vele ki, a suli felé.* - Biztosan tetszeni fog. De kíváncsi vagyok, melyik házba kerülsz... Három van, Erethon, Cameos és Sylorina. Szerintem Erethonos vagy Cameosos leszel... ha csak nem titkolsz előlem valamit. *Nevet fel ismét.* - Például néhány hullát a hátsó kertedben...


    _________________
    Ragnar Solberg, bár egy teljesen átlagos fiúnak tűnhet, elég vele két szót váltanod, hogy kiderüljön: ez egyáltalán nem így van. Nem volt egyszerű az élete, hiszen angyalok végeztek a családjával, de aztán, egy idő múlva mégis minden jobbra fordult. Először megismerkedett Amandával, akit azóta is a testvéreként szeret, majd pedig Henrikkel, akivel együtt tanulták ki a rontásűzést szinte profi szinten. Mániája, hogy minél több embert minél behatóbban megismerhessen, s szentül vallja, hogy mindenkiben van valami értékes, még abban is, aki még saját magáról sem állítaná ezt.

    Jesmon Helar északi lidérce és Henrik Dahl Loeilje.
    Alise Rubenis
    Alise Rubenis
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Alise és Ragnar "váratlan találkozása" Empty Re: Alise és Ragnar "váratlan találkozása"

    Témanyitás by Alise Rubenis on Szomb. Jan. 19, 2013 9:41 pm

    *Még jó, hogy nem veszi be, mert Alise csak hülyéskedik. De tényleg, ha napi szinten nem hülyéskedhetne legalább két órát, akkor nem is tudom, mi lenne vele. Szóval játszik egy kicsit, majd Ragnar ádáz fejére édesen felnevet.* - Haha, jó vicc, Szépfiú! *kuncog, na igen, Ragnarnak most nem sikerült a frászt hoznia a csajra, sőt jót röhög a másikon.* - Nem az, már unom az egyedül való utazást, csak már annyira hozzászoktam, hogy… Le kell róla szoknom, érted? *túr a hajába egy zavart mosoly kíséretében, majd a henrikes megjegyzésre kuncog.* - Hát nincs egyedül *jegyzi meg, majd ugye Alise említi, hogy régóta vágyik már egy rendes otthonra. Egyébként nem kell őt húzni, bújik ő magától is. Majd egy gyors beszélgetés után Ragnar ismét élvezheti a lány társaságát, Alise pedig egy gyengéd mosollyal az arcán dönti a fejét a srác mellkasának.* - Reménykedtem benne, hogy nem lesz ellenvetésed *nevet fel halkan, majd a felháborodott hangokra felpillant.* - Aha, és abból szerinted mennyi mindent jegyeztem meg a vaksötétben? *vigyorog a másikra gonoszan. Egyébként ő se nagyon a városra figyelt, valami mindig lekötötte a figyelmét a csajnak. Na vajon mi volt az?* -Rendben.*És lehet, hogy még mondana valamit, de akkor Ragnar épp megcsókolja, szóval ezt már sose tudjuk meg, mert Alise drága szépen elmerült a Rag csókja által okozott érzelmeibe, így totál kiment a fejéből, hogy mit akart csinálni, így hát elég kelletlenül húzódik el a fiútól, de ha menni kell, akkor bizony menni kell. Szóval gyorsan elrohan a köpenyéért, majd visszaszáguld Ragnarhoz, és ha minden igaz, akkor ebben a cudar időben megindulnak a Fyron felé.* - Hát, azt se tudom, hogy mit takarnak ezek a házak, de annyit elárulhatok, hogy nincsenek titkaim *nevet fel, és a hangja beleveszik az éjszakába.* - Á, a hotelben max csak a medencében tudok hullákat úsztatni *vigyorog, majd egy pillanatra megtorpan.* - Apropó hotel… Fel kéne vitetnem a suliba a cuccaimat *nyögi fájdalmasan, mert nincs kedve egy újabb cipekedéshez, de muszáj lesz.* - Mindegy, menjünk, majd elintézem *mosolyog a másikra az utcai lámpák fényében, és hagyja, hogy vezessék, mert hát tudjuk, hogy nem szerencsés, ha tájékozódásban rá hallgatunk…*


    _________________
    A szülei korán meghaltak, így került a Riga környéki Rontásűzőkhöz.  Ők nevelték fel, nekik köszönheti az életét, csakhogy harminc évvel ezelőtt egy küldetés alatt elkerekedett az erdőben, s mire újra visszatalált a társaihoz, addigra szinte mindenkit lemészároltak.  Egyetlen nap leforgása alatt elveszítette az újdonsült családját, a barátait és a Loeilének is nyoma veszett. Így hát a klán vagyona rámaradt, ő pedig a pénzt arra használta, hogy beutazta a fél világot, nyelveket tanult, pincérkedett, zenélt és próbálta elfelejteni, hogy milyen is Rontásűzőnek lenni. Akármennyire is akarja néha kénytelen kisebb szörnyvadász munkákat vállalni, és a testén virító rúnák is folyton emlékeztetik a múltjára. Persze, amikor épp nem a múlton töpreng, akkor hihetetlen jókedvvel pörög.

    Tyaeloria Perathon magányos lett városija
    Ragnar Solberg
    Ragnar Solberg
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Alise és Ragnar "váratlan találkozása" Empty Re: Alise és Ragnar "váratlan találkozása"

    Témanyitás by Ragnar Solberg on Vas. Jan. 20, 2013 9:17 pm

    *Ahogy kinevetik, lebiggyeszti a száját, mintha irtózatosan letörné a dolog, hogy nem jött be a színészi játéka. Na igen, ő sem szeerti túlzásba vinni a komolyságot, szeret nevetni és hülyéskedni. Elég komoly dologban már volt része, megérdemli, hogy annyit szórakozzon, amennyit akar. A társasága meg is van hozzá, egyikük sem bírja ugyanis a túlzott komolyságot.* - Szépfiú? Ilyet sem hallottam még... *Neveti el magát végül. Aztán az utazgatásra terelődik a szó.* - Persze, értelek. Hát, ahogy neked megfelel. Nem kell egyfolytában egyhelyben maradnod, utazgathatsz néha. *Von vállat mosolyogva. Őszintén szólva ő is szívesen látna világot, de egy-két hónapnál több időre nem akarja otthagyni a csapatot, semmiképp sem. Ahogy a lány visszatér és a vállára hajtja a fejét, végigsimít annak vörös fürtjein.* - Jó, na. Majd legközelebb világosban jövünk. *Nevet fel halkan a megjegyzésre. Aztán ugyebár megcsókolja a lányt, majd elindulnak kifelé.* - Ennek örülök. *Vigyorog rá. Na persze, még valószínűleg nagyon sok mindent meg kell tudniuk egymásról, de ami késik, nem múlik. Óriási rejtegetni valója Ragnarnak sincs, de azért van néhány dolog, ami említésre méltó, de nem volt még róla szó. Mindent a maga idejében. A hullás dologra ismét elneveti magát, de nem fűzi tovább a témát, nem találja túl viccesnek, legalábbis annyira nem, hogy komplett beszéd téma legyen belőle.* - Majd segítek. *Válaszol a csomagos dologra, miután ismét elindultak. Egyenesen a suli felé tart, bár nem túl gyors tempóban. Élvezi a társaságot, úgymond.* - Kíváncsi vagyok, mit szólnak majd hozzád. Nem annyira szoktak hozzá, hogy mindenféle csajt ráveszek, hogy iratkozzon be az iskolába, ahova járok. *Vigyorodik el ismét, majd egy pillanatra megáll, s megcsókolja a lányt. Aztán tovább indul, s a hátralevő utat valószínűleg beszélgetve töltik el, majd ha odaérnek, Rag segít a beiratkozásban Alisenek, aztán megmutatja neki a háza hálókörletét (amennyiben a Cameos az, ő is vele tart, és rögtön bemutatja a többieknek, amennyiben nem, akkor amíg Alise lepakol, előkeríti Riket, Amandát és Gawelt). Majd körbevezeti a kastélyban is, szóval valószínűleg jó hosszú estéjük lesz, de Rag ezúttal nem bánja, ha keveset alszik...*


    _________________
    Ragnar Solberg, bár egy teljesen átlagos fiúnak tűnhet, elég vele két szót váltanod, hogy kiderüljön: ez egyáltalán nem így van. Nem volt egyszerű az élete, hiszen angyalok végeztek a családjával, de aztán, egy idő múlva mégis minden jobbra fordult. Először megismerkedett Amandával, akit azóta is a testvéreként szeret, majd pedig Henrikkel, akivel együtt tanulták ki a rontásűzést szinte profi szinten. Mániája, hogy minél több embert minél behatóbban megismerhessen, s szentül vallja, hogy mindenkiben van valami értékes, még abban is, aki még saját magáról sem állítaná ezt.

    Jesmon Helar északi lidérce és Henrik Dahl Loeilje.
    Alise Rubenis
    Alise Rubenis
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Alise és Ragnar "váratlan találkozása" Empty Re: Alise és Ragnar "váratlan találkozása"

    Témanyitás by Alise Rubenis on Vas. Jan. 20, 2013 9:52 pm

    *Ragnar további színészkedésén csak nevet, és cirógatja a fiú arcát. Annyira hülyék ketten, hogy a lány azt sem bánja, hogy a folytonos röhögéstől alig kap levegőt. Szóval ő aztán pláne nem bánja, hogy össze-visszabeszélnek minden marhaságról.* - Pedig az vagy. Fáj az igazság? *vigyorog pimaszul Ragnarra, majd a következőkre megvonja a vállát.*- Egyedül nem jó, szóval jössz velem. Nem úgy tervezem, hogy évekre eltűnnénk, hanem úgy egy-két hétre *magyaráz, de gyorsan lefutja a munkával kapcsolatos köröket, hogy utána visszabújhasson a fiúhoz. Amikor végigsimítanak a haján, akkor kellemesen megborzong, és egy halvány mosolyra húzódnak ajkai.* - Ezt ne hagyd abba *dünnyögi halkan. Aztán áttérnek arra, hogy nem sok mindent látott a városból.* - Rendben, bár van egy olyan érzésem, hogy akkor se fogok sok mindent látni *nevet Raggal együtt, majd a csók után szépen elindul az iskola felé.* - Örülj is! Szerencsére kevés hülyeséget csináltam életemben… *mondja halkan, és Alise-nek maximum a hülye szokásait kell kiismerni, de azokból van egy pár, szóval ellesznek velük egy darabig. Majd ugye megáll egy pillanatra, mert eszébe jutnak a csomagjai, és Ragnar szavaira vidáman elmosolyodik.* - Tényleg egy igazi Gentleman vagy. Jut eszembe, emlékszem Miss Plasztikszőkére és Mr. Izomagyra? Múltkor bejöttek, és közölték, hogy együtt vannak. Szóval ki nem tud kerítőset játszani? *böki oldalba Ragnart egy széles vigyor kíséretében. Egyébként Alise se siet különösebben, szóval elandalognak ezek ketten.* - Én is kíváncsi vagyok már rájuk *mondja halkan, majd szkeptikusan ránéz a fiúra.* - Miért sokszor szoktad csinálni ezt? *kérdez vissza, de amúgy nem nagyon veszi magára, csak megint durcásat játszik, mert ő azt jól tudja alakítani. Majd mikor megcsókolják, akkor szépen „megbocsájt” a másiknak, és addig nyújtja el a csókot, amíg csak tudja. Aztán felérnek az iskolában, és mondani sem kell, hogy Alise villámgyorsan intézi el a papírjait. Majd mivel ő is cameosos lett, így szépen hagyja, hogy Ragnar körbemutogasson mindent, hogy megismerje Henrikéket, majd az egyik lánytól kölcsönkér egy pizsamát, lezuhanyozik, és bedől az ágyba, ahonnan hajnalok hajnalán már ki is pattant, majd rohan is le a szállodába kiiratkozni, majd felhívja Ragnart, és reményei szerint, akkor el is intézik az átcuccolást.*


    _________________
    A szülei korán meghaltak, így került a Riga környéki Rontásűzőkhöz.  Ők nevelték fel, nekik köszönheti az életét, csakhogy harminc évvel ezelőtt egy küldetés alatt elkerekedett az erdőben, s mire újra visszatalált a társaihoz, addigra szinte mindenkit lemészároltak.  Egyetlen nap leforgása alatt elveszítette az újdonsült családját, a barátait és a Loeilének is nyoma veszett. Így hát a klán vagyona rámaradt, ő pedig a pénzt arra használta, hogy beutazta a fél világot, nyelveket tanult, pincérkedett, zenélt és próbálta elfelejteni, hogy milyen is Rontásűzőnek lenni. Akármennyire is akarja néha kénytelen kisebb szörnyvadász munkákat vállalni, és a testén virító rúnák is folyton emlékeztetik a múltjára. Persze, amikor épp nem a múlton töpreng, akkor hihetetlen jókedvvel pörög.

    Tyaeloria Perathon magányos lett városija

    Ajánlott tartalom

    Alise és Ragnar "váratlan találkozása" Empty Re: Alise és Ragnar "váratlan találkozása"

    Témanyitás by Ajánlott tartalom


      Pontos idő: Szer. Feb. 19, 2020 3:51 pm