by Vendég Vas. Okt. 21, 2012 10:46 amAz arborétum kellős közepén található egy hatalmas, tojás alakú tó terpeszkedik. Ez nem más, mint a híres Tükörtó, melynek segítségével a Földön történő eseményeket lehet követni. Nagyon sok halott jár ki ide, hogy megnézzék, mi történik a szeretteikkel. Persze mindenki azt látja, akit ő akar, így aztán mások nem nyerhetnek bepillantást egyes családok életébe. A Tükörtó felszínének örökké simának kell maradnia, semmi nem érhet hozzá, mert ha hullámokat gerjesztenek, akkor a víz elmossa az összes képet, és a varázslat mindaddig nem működik, amíg a víz ismét nyugalmi állapotba nem kerül. Ezért aztán a parkőrök fokozattan figyelik a tópartot és több helyen is táblák segítségével jelzik a vendégeknek, hogy mit tilos csinálniuk.
4 posters
Tükörtó
Jarek Malkova- .::Diák::.
- Komolyan mondom, Milan Wouters, egyszer le fogok jutni hozzád, és a szuszt is kiverem belőled! *szidja Chris jókedvűen a testvérét a tükrön keresztül. Felettébb sajnálja, hogy a bátyja nem hallhatja a véleményét, de végül is amikor tegnap Nao megidézte, akkor küldött neki egy üzenetet. Persze nagyon jól ismeri a tesóját, és tudja, hogy kisebb szívrohamot kapna, ha meglátná, de már azon tűnődik, hogy talán érdemes lenne.* - Nem tudom, melyik része nem volt érthető annak, hogy folytasd a munkát *rázza meg a fejét, miközben törökülésbe helyezkedik, és a hangsúlya is magyarázóvá változik. Egyébként ebből érezhető, hogy mennyire hiányzik neki a bátyja, hogy mennyire jó lenne neki, ha beszélgethetne vele egy kicsit. Elég sokszor szokta azt csinálni, hogy leül a tóparton, és Milnek magyaráz.* - Nem a mókusodat kellett volna rólam elnevezni, bátyus, hanem az utolsó kívánságomat kellett volna teljesítened. De tudod mi a nagy szerencséd? Hogy most már legalább megpróbálsz úgy viselkedni, mint egy tisztességes rontásűző. De hogy ehhez majdnem hatvan év kellett... Nem, meggondoltam magam, mégis meg foglak verni, tök mindegy, mi van *határozza el végül, majd szusszant egyet, és a gondolataiba merülve figyeli tovább a testvérét.*
Uriel- .::Felvilági::.
*Uriel úgy döntött ma meglátogatja Sarielt, hiszen kezd arra gyanakodni, hogy a drága testvére lelógott a Földre, hogy segítsen az embereken. Így hát a kedvenc páncéljában masírozik az ösvényen a parkőrök között, fürkésző tekintetével testvérét kutatva.* - Sariel, emberek nagy pajtása! Bújj el, hallod! Két napja nem láttalak, fivérem, és örülnék neki, ha egy értelmes lénnyel is összefutnék ma! *szólongatja nevetve a testvérét, aki úgy tűnik, nem tartózkodik a közelben, ugyanis nem reagál Uriel hívószavára. Szüksége van most Sariel-re, hiszen Gabriel teljesen kikészítette a délelőtt folyamán, így mivel Ramiel-t és Raguelt nem akarta zargatni, no meg Raphael-ről tudja jól, hogy milyen elfoglalt, ezért döntött úgy, hogy az utolsó értelmes arkangyalhoz fordul. Újra és újra felcsendül mély, nyugalmat árasztó hangja az ösvényen, és ahogy elhalad úgy élénkülnek fel a közelében a madarak is. Így halad lassan a tükörtó felé, majd mikor olyan öt méter választja el a férfit a tó tükrétől, akkor észrevesz egy földön ücsörgő alakot, aki nagyban magyaráz a tónak – vagyis annak a személynek, akit valószínűleg lát . Uriel egy darabig némán figyeli a fiút, majd mikor sikerül ráismerni, hogy ő az a pletykafészek, aki azt állítja róla, hogy füvet termeszt szélesen elvigyorodik, és odalép mellé.* - Ejnye, na, nem bántjuk a földieket, kölyök! *nevet fel vidáman, összekulcsolt kézzel. Egyébként őt nem igazán izgatja, hogy mit terjesztenek róla, jót nevet rajta, és annyiban hagyja a dolgot. * - Mondd csak, te szószátyár skizofrén, láttad valahol az én kedves testvéremet, Sarielt? *fordul kedvesen Christian-hoz miközben magában még mindig jót derül a fiún, ahogy a tónak magyaráz.*
Jarek Malkova- .::Diák::.
*Amikor meghallja Uriel nevetését, felpillant és elvigyorodik.* - Á, üdv Uriel *int az arkangyalnak, majd rámutat a tóra.* - Az én bolond bátyám igenis megérdemli, úgyhogy most nem hallgatok magára. Igenis el fogom verni, amint lehetőséget kapok rá, még akkor is, ha több száz évet kell várnom, mert az elmúlt évtizedek hülyeségeiért megérdemli *jelenti ki, majd felpattan, és leporolja magát, aztán elvigyorodik a jelzőre, majd megrázza a fejét.* - Á, ma még nem. De látom nem csak nekem van bajom a testvéremmel *nevet fel élénken. Egyébként jobb is, ha az angyal nem veszi magára különösebben Christian dolgait, mert nem érdemes. A srác imád pletykálni, meg úgy általában beszélni, meg mindenféle embereket és más lényeket szidalmazni, de ez utóbbin sosem érdemes megsértődni, mert nem bántásból mondja, csak igyekszik elfoglalni magát. Hiába, unja az agyát idefent, neki nincs elég szórakozási lehetőség. Ha belegondolunk, nem is olyan meglepő, hogy nem bírja, elvégre világ életében - és holtában ő volt az energikusabb, már ha közte és Milan között kell választani. Ezzel nem nagyon lehet mit kezdeni, de azért tény, hogy nem ér, hogy eltették láb alól.* - Amúgy miért keresi? *kíváncsiskodik.* - Mert ha csak cseverészni akar, azt velem is lehet, úgyis halálra unom itt magam. Igen, az unatkozásban még másodszorra is képes lennék meghalni *vágja el előre az esetleges kommentet, hogy már halott.*
Uriel- .::Felvilági::.
*Amikor int a fiú neki csak halványan mosolyogva biccent, majd hallgatja Christian magyarázatát.* - Nem illik ilyet mondani a testvéredről *csóválja a fejét kuncogva. Mondjuk bagoly mondja verébnek… Ő is leszokta bolondozni a saját fivéreit, de azért örülne neki, ha a lidérckölyök nem kanászodna el itt teljesen. * - Hát, amilyen csirkefogó vagy, azt hiszem, előbb engedik le Gabriel-t bárányokat terelni, mint téged, hogy megverhesd a bátyádat!*nevet fel miközben kesztyűs kezével összeborzolja Chris haját. Nos, kételkedik benne, hogy felügyelet nélkül leengednék Christian-t a Földre, bár amennyire ismeri Sariel-t talán szívességet tenne a kölyöknek, ha elkísérné… De ezt ő nem fogja megemlíteni Chris-nek, szóval még egy darabig „éljen” csak abban a hitben, hogy hosszú-hosszú évtizedeket kell még várnia.* - Nos, ez sajnálatos hír *szusszant, majd arra, hogy nem csak neki van baja a testvérével csak felnevet.*- Figyelj, én már a világ létezése óta szenvedek a testvéreimmel, szóval neked egy szavad se lehet! *kuncog vidáman, hát igen, néha eléggé fárasztóak a fivérei, de egyébként imádja őket. Amikor nem akarják, hogy a nap huszonnégy órájában foglalkozzon velük, akkor nagyon is szerethetőek… Egyébként a pletykákon Uriel csak jót derül, mert tudja, hogy szinte a fele sem igaz. Ezért se állítja le a kölyköt. Tudja jól, hogy egy gyerek számára mennyire unalmas hely a menny, de reméli egyszer Chris értékelni fogja, hogy idekerült, hiszen itt minden olyan csodálatos és tökéletes. Na, meg elég közel vannak Hozzá is.* - Nem fogom az orrodra kötni! *kacag egy vidám mosollyal az arcán, majd halkan sóhajt egyet.* - Csupán értelmes társaságra vágytam, és kíváncsi voltam, hogy sikerült-e lejutnia a Földre, vagy itt maradt. Egyébként szívesen cseverészgetek veled, ha már ennyire unatkozunk *kuncog, majd a másodszori halálra hangosan felröhög.* - Attól tartok, akkor már nem itt lennél, bár ki tudja, azt nem tudom, hogy a halálra unásban eltávozottak hozzánk kerülnek-e. *Vakarja meg elgondolkozva az állát, majd ismét felkuncog. * - És szabad tudni, hogy miért szidod annyira szegény testvéred? Mi rosszat tett, hogy ennyire el akarod páholni? *érdeklődik a másik felől, hiába no, Uriel ha beszédes kedvébe kerül, akkor bizony órákig el lehet vele cseverészni…*
Jarek Malkova- .::Diák::.
- Hát már hogy ne illene? Az én testvérem, azt mondok róla, amit akarok *vigyorog. Igen, a tisztelet nem az erős oldala, hiába igyekeznek a mai napig beléje verni az említett tulajdonságot.* - Kár *nevet fel Uriel következő szavaira. Nem bírja ki nevetés nélkül, ahogyan elképzeli a páncélos arkangyalt a birkák között pislogva, meg reménytelenül kiabálva azoknak, hogy ne balra menjenek, hanem jobbra. Ezért szeret Uriel arkangyallal beszélgetni, már amikor lehetősége van rá, élvezi a humorát. Egyébként szerepel a tervei között, hogy kinyafogja Sarieltől, hogy kísérje le, de persze ő a legkevésbé sem biztos az akció sikerében.* - Oké, ott a pont, ön tényleg jobban megszívta *vigyorodik el.* - Ráadásul míg nekem csak egyet kell túlélni, neked ott van mind a hat *kuncog kárörvendően. Határozottan jó érzés, hogy nem ő az egyetlen, akinek testvérgondjai vannak, attól függetlenül, hogy egyébként imádja a nevezett rokont. Amúgy előbb-utóbb biztosan képessé válik értékelni a hely szépségeit, de így, kábé "tizenhét" évesen még túlságosan egyhangú és nyugodt itt minden. Néha ugyan benevez egy hegymászásra, vagy ilyesmi, de még az sem foglalja le eléggé, vagyis inkább csak nem elég hosszú ideig.* - Gonosz vagy *biggyeszti le az ajkát Uriel első szavaira, aztán komolyra váltva bólogat a férfi szavaira, majd felcsillan a szeme.* - Ó, király! Szeretek önnel beszélgetni, némi színt visz ebbe a színtiszta unalomba *szusszant. Aztán halvány, zavart mosolyra húzza a száját.* - Már nem azért, szeretek itt, csak nem elég mozgalmas az én ízlésemnek *magyarázza, mert azért nem akar túl elégedetlennek tűnni. Elvégre mégiscsak a mennybe került, szóval nem illik túl sokat panaszkodnia. A következő szavakra megint felnevet, aztán ugye rákérdeznek a tesójára, mire morcosan vállat von, és ismét a tó felé fordul, az éppen felnevető Milan arcára pillantva.* - Megkértem valamire, amikor a karjai között haldokoltam. Előadtam neki azt a bizonyos "utolsó kívánság"-ot. És teljesítette? Még szép, hogy nem. Vagyis most mintha kezdené, hatvan éves csúszással, és nem is azért, mert én kértem, hanem egy csaj miatt *magyarázza rosszkedvűen. Igen, némileg kisebbségi komplexusa van, hogy az ő kérésére nem, Naomi kedvéért viszont belemegy abba, hogy folytassa a rontásűzést. Akárhonnan nézzük, ez azért eléggé sértő rá nézve.*
Uriel- .::Felvilági::.
- Rendben, elismerem, én is azt mondok a fivéreimről, ami épp eszembe jut, de ők tudják, hogy nem gondolom komolyan, és nekik esélyük van megtorolni, igaz én vagyok a gyorsabb *vigyorodik el szélesen. Egyébként nem különösebben zavarja Chris viselkedése, elnézi neki, hiszen kölyök még meg hát valljuk be, élvezi a srácot hallgatni. Mondjuk Uriel szívesen megnézné, ahogy a birkák bégetve menekülnek a bátyja elől.*- Tudod mit? *érinti meg Chris vállát.* - Egyszer lelököm a Földre a birkák közé, aztán megnézzük,hogy boldogul. Csak bele ne szeressen valami pásztorlányba! *kacsint nevetve Christian-ra. Nem tudja miért, de ha Chris-szel beszélget, akkor egy kicsit ő is gyereknek érzi magát, és jó érzés néha mást se csinálni csak beszélgetni valakivel, viccelődni és nem törődni a világ gondjaival.* - Mindig én húzom a rövidebbet *szipog párat, majd ismét hangosan felnevet. Aztán mikor mondják, hogy hat testvére van akaratlanul is eszébe jut a tegnapi beszélgetés Michá-val meg Lucifer.* - Volt hét is… *szusszant emlékeztetve a fiút, hogy eredetileg nem heten voltak. Egyébként, ha Christian megkérné Uriel-t akkor biztosan kitalálna neki valami elfoglaltságot, amivel lekötheti a feles energiáit. Egyébként mikor legonoszozzák csak felnevet, és vállon veregeti a gyereket.* - Ha gonosz lennék, akkor nem lennék itt arkangyal *kuncog, majd mikor Chris megjegyzi, hogy szeret vele beszélgetni, akkor halványan elmosolyodik. Örül neki, hogy Christian értékeli a társaságát.* - Nekem nem kell magyarázkodnod. Megértem, hogy ha kicsit túlságosan is nyugodt neked *mosolyog biztatóan a srácra. Őt nem zavarja, ha panaszkodnak arra, hogy milyen unalmas az ittlét, végül is részben igazuk van, csakhogy Uriel szereti az unalmat. * - Tudod mi a bajod? Nem engednek be téged a legjobb partikra! *szólal meg hirtelen nevetve, hiszen néhány partira biztosan nem engednek be gyerekeket, vagy legalábbis ő nem szokott látni.* - Értem… Ezek szerint az a bajod, hogy a testvéred kisebb fáziskésésben szenved… *jegyzi meg halkan mielőtt még Chris említené, hogy a bátyja egy lány kedvéért teljesíti az utolsó kívánságát. * - Á, most már mindent értek. Féltékeny vagy. Féltékeny vagy arra a lányra *kuncog fel, és csak csóválja a fejét. Néha Christian olyan lehetetlen alak tud lenni, mint a testvérei! * - Mondd csak, megpróbáltad már a helyzetet a testvéred szemével nézni? Bizonyára nagyon nehezen dolgozta fel a halálodat… És mi bajod azzal a lánnyal, hogy ennyire durcás vagy miattuk egy ilyen szép napon? *fordítja komolyabbra a szót, aztán ő a maga részéről lehuppan a fűbe, és úgy bámulja a tavat miközben hallgatja Chris beszédét.*
Jarek Malkova- .::Diák::.
- Jó, hát majd ha egyszer lejutok, vagy ő szállingózik fel ide, akkor majd a szemébe mondom és akkor megtorolhatja *vigyorog jókedvűen. Végül is, lehet vele egyezkedni... Vagy mi a fene. Aztán jókedvűen felröhög Uriel felvetésén, és vidáman, egyetértően bólogat, hogy ő szívesen megnézné magának a jelenetet. Aztán kuncog egy sort, majd elkomolyodva biccent. Tudja ő, hogy többen voltak, de amennyire hallotta, ez nem éppen egy kedvenc téma idefent, szóval direkt nem hangsúlyozta ki. Aztán a vállveregetésre megint felnevet.* - Az is igaz. Fogadni mernék, hogy már sokszor kellett ezzel védekezned *ölti ki a nyelvét a férfire. A magyarázkodásra kapott reakcióra csak hálásan mosolyog, majd szusszant egyet Uriel felvetésére.* - Akkor szerezz nekem belépőt, és meg lesz oldva minden bajom *vigyorog. Ez után ugye elkezdi magyarázni, hogy miért is szeretné annyira megverni Milant. Biccent egyet az arkangyal első felvetésére, a következőre meg széttárja a kezét.* - Talán meglepő?! Mindig is tudtam, hogy nagyon ragaszkodik Naomihoz, de azt hittem, hogy engem is legalább annyira szeret. Aztán most tessék *int a tükör felé, amiben most együtt látszik a két rontásűző. Jó, örül neki, hogy a testvére boldog, de akkor is nagyon rosszul esik neki ez a sztori. A következő szavakra lehajtja a fejét.* - Olyan érzésem van, mintha elvette volna tőlem Milt. Egyébként meg tudom nagyon jól, hogy megviselte a halálom, és már akkor is tudtam, hogy ki fog készülni, és abba akarja majd hagyni a melót, de épp ezért kértem meg, hogy folytassa. Erre mi van?! Mi?! Hát még szép, hogy abbahagyta! Persze, mert mit is számít a haldokló kisöcsénk utolsó kérése?! *durrog tovább. Úgy hetente egyszer muszáj kipuffognia magát, de utána javul majd a helyzet, csak most éppen érzékeny a témára, Milan pálfordulása miatt. Ha már egyszer így alakult, akkor inkább soha ne tért volna vissza a rontásűzéshez, minthogy így tette meg... Nem enyhén felhúzta az amúgy sem éppen kötélidegekkel rendelkező kisöccsét.* - Bezzeg arra képes volt, hogy a mókusát utánam nevezze el, miért is ne?! *szusszant még egy durcásat.*
Uriel- .::Felvilági::.
- Ezt megbeszéltük. Miután szépen a fejéhez vágtál mindent azután akár körbe is vezethetnéd, ha ő jön fel ide… *kuncog vidáman, de hát mint említettem Christian képes mosolyt csalni a férfi arcára az elevenségével. Egyébként Uriel annyira nem volt hozzánőve Luciferhez, bár igaz neki is fájt az árulása, de viszonylag jól kezeli a dolgot, így aztán nem különösebben hatja meg, ha felbukkan valahol a neve.* - Ó, egy párszor kellett, de Gabrielnél fürgébb vagyok, így nagyon ritkán sikerült sarokba szorítania *vigyorog jókedvűen. Két dolog van, amikor megmutatkozik a fürgesége: az első esetben menekül a fivérei elől, a második esetben pedig épp újabb csokoládé szállítmány érkezett a városba. Hiába, szereti a csokoládét, és mindig azt a fajtát kapják el, ami az ő kedvence, ezért mindig sietni szokott, bár mostanában azon gondolkozik, hogy megkéri a beszállítókat, hogy tegyenek félre neki.* - Szerzek én neked szíves örömest! Csak akkor néha látogass meg a palotában! Néha borzasztóan unalmas, amikor csak a hivatalnokokkal lehet csevegni *mosolyog, majd mikor az unatkozás téma felkerül ismét előre, akkor morcosan szusszant. Hiába van akkorra tömeg a kastélyban nem mindig talál kedvére való társaságot, szóval ezzel a kijelentéssel arra gondolt, hogy Christian bármikor nyugodtan meglátogathatja. Aztán ugye megkérdi a fiút, hogy mégis mi baja van, és csak jókedvűen nevet a válaszra miközben a tükörben megpillantja a két fiatalt.* - Ugyan! Egy testvérhez és egy baráthoz máshogy viszonyulnak. Christian, nem állítom, hogy ugyanannyira szeret téged is, mint a lányt, de szerintem ugyanannyira, vagy még fontosabb vagy neki, mint az a lány. *Sóhajt lemondóan, határozottan kisebbségi komplexusban szenved a fiút.* ~Elviszem Raphael-hez kivizsgáltatni… Talán ő tud a lelkére hatni… *csóválja a fejét, és azon gondolkozik, hogyan tudná elcsalni a lidércet a fivéréhez. Aztán valamivel alábbhagy a jókedve, és magához húzza a kölyköt.* - Sose fogja elvenni tőled, és szerintem nem is telik el úgy nap, hogy ne gondolna rád a bátyád *felel halkan, majd amikor Chris puffogni kezd, halványan elmosolyodik, és összekócolja a haját.* - Most, ha tényleg gonosz lennék, akkor azt mondanám, hogy értelmi fogyatékos a testvéred, de mivel nem vagyok az, ezért csak annyit mondok, hogy úgy tűnik sokáig tartott eljutnia arra a szintre, hogy tudja folytatni a munkát *jelenik meg egy sunyi vigyor az arcán, de azt gyorsan el is tünteti, és aranyló szemeivel Christian arcát kezd el fürkészni. De nem tud sokáig elmélkedni a másikon, majd a gyerek megjegyzése miatt hangosan felröhög.* - Figyelj, legalább megemlékezett rád! Mondjuk én azon gondolkoztam, hogy egy mosómedvét átkereszteljek-e Gabriel-re, aztán arra jutottam, hogy szegény állat teljesen megbolondulna, és kárt tenne a környezetében. Ön- és közveszélyes mosómedve… *kuncog, és persze igyekszik elterelni a puffogó kistestvér figyelmét mindenféle légből kapott dologgal.*
Jarek Malkova- .::Diák::.
- Oké *nevet fel.* - Abban esetleg segíthetne is *teszi még hozzá jókedvűen. És valóban, Christian mellett nehéz is lenne komolynak és komornak lenni, annyira eleven, hogy nehéz nem vidámnak lenni mellette. Kivéve amikor éppen puffog, de néha még olyankor is annyira vicces, hogy nehéz megállni egy-egy jókedvű kacajt az oldalán.* - Oké, szívesen felnézek önhöz, csak majd egyszer kalauzoljon el, hogy merre keressem, mert még sosem mentem az előkertnél beljebb *vakarja meg a tarkóját. Tényleg szívesen beszélgetne többször Uriellel, aki mondhatjuk, hogy a kedvenc arkangyala, már ha van ilyen. Aztán ugyebár leülnek, és tárgyalni kezdik Chris nagy problémáit, amik igazából nem sokkal nagyobbak, mint a földön lévő testvéréé. Milannak is megvan minden baja, és tényleg borzalmasan hiányzik neki az öccse, aki most Uriel vigasztalására halkan szusszant.* - Azt ajánlom is neki. Elvégre én voltam előbb *morogja. Egyébként mindig is ez volt a legnagyobb problémája Naóval, csak ezt sosem közölte se vele, se a tesójával. Pedig lehetséges, hogy akkor már rég tisztázták volna a dolgot, és nem lenne belőle ekkora probléma idefent, ahol már nem nagyon tudják megtárgyalni. Aztán ugye odabújik az arkangyalhoz, halkan szuszogva. Oké, ő már nagy és erős, de azért jó érzés, ha néha vele van valaki így. Elvégre ő teljesen egyedül van itt. Az édesanyja nem ide került, az apukája és a bátyja pedig lent vannak a földön, teljesen nélkülöznie kell a családot.* - Azt hiszem, ez igaz lehet *szipog egyet a fiú. Aztán amikor összekócolják, nyuffant egyet, majd felnevet.* - Szerintem most megengedem, hogy gonosz legyen, és értelmi fogyatékosnak nevezze *mondja, felpillantva a férfire, majd a vállának dönti a fejét, elgondolkozva figyelve a bátyját. Aztán harsány nevetésben tör ki a Gabriel-mosómedve páros képzeten.* - Pedig szerintem a testvére nagyon díjazná *vigyorog szélesen. Ez után egy kicsit hallgat, majd ismét felpislog az arkangyalra.* - Mit szokott csinálni, amikor mérges a testvéreire? *kérdezi kíváncsian.*
// FAGY //
// FAGY //
Uriel- .::Felvilági::.
//OLVAD//
– Amiben tudok, abban szívesen segítek *mondja halvány mosollyal az arcán. Christian még tényleg olyan, hogy nem tud mellette komoly lenni, bár Uriel nagyon ritkán az, szóval őt elég könnyű átcsábítani a „gyerekes” oldalra, ha szimpla viccekről van szó.* - Nem voltál beljebb? Ejnye, ezt be kell pótolni! *Csodálkozik a fiúra, hiszen neki annyira természetes, hogy nap, mint nap azokat a termeket, csarnokokat látja…* - Egyébként szívesen körbevezetlek, tudok egy-két érdekes helyet, amit az egyszerű látogatók nem láthatnak *kacsint a lidércre, és magában már azt tervezgeti, hogy miket fog megmutatni Christian-nak, ha rajta múlik ő mindenhová bejuttatja a másikat, ha kell még Micha, vagy Gabe szobájában is garázdálkodnak. Mellesleg, ha Uriel tudná, hogy Christian őt szereti a jobban a fivérei közül, nos, nem enyhén meghatódna. Bár ő nem tud róla, hogy bárkinek is a „kedvence” lenne, így aztán nem is nagyon tudná hogyan kezelje a helyzetet.* - A Földön nem *kuncog, de ezt csak azért jegyezte meg, hogy kötekedjen a másikkal.* - De abban igazad van, hogy a testvéred életében te voltál előbb *nevet fel vidáman. Ha pedig Naomi tudná, hogy Christian-nak mi a baja, akkor jó alaposan lecseszné, hogy miért nem volt képes elmondani neki, de ezt most már vagy nem fogja megtudni, vagy majd egy másik alkalommal… Egyébként ugye odahúzta magához a fiút, és közben azon gondolkozik, hogy mit tudna tenni Chris érdekében.* - Biztosan igaz, mert én mondtam *nevet, majd a hangerő egyre fokozódik, amikor engedélyt kap a gonoszkodásra.* - Igazán nagylelkű vagy. Engeded, hogy gonosz legyek *rázza a fejét kacagva, majd ugye hirtelen kitalál valami hatalmas ostobaságot, de örül neki, hogy legalább a másikat sikerült megnevetetnie. * - Ó biztosan, végigkergetne az egész völgyön *kuncog vidám ragyogással a szemében, majd Christian feltesz egy furcsa kérdést, akkor elhallgat, és pár percig néma csendben ül magához húzva a lidércet.* - Hát… Először is kizárom őket a fejemből, és csak akkor vagyok hajlandó figyelni rájuk, ha fontos dologról van szó. Aztán keresnék egy nyugodt helyet, mondjuk a Kertemet, viszek magammal jó pár tábla csokoládét, és azt eszegetném, amíg újra fel nem vidulok. *Magyaráz egy halvány mosollyal az arcán, majd ha Chris nem kérdezi, akkor újabb pár perc esik neki.* - Tényleg ennyire egyedül vagy itt? Mert… Ha gondolod, ha szeretnéd… Nos, én örömmel venném, ha… Hogy is mondjam… Örülnék neki, ha a gondod viselhetném, úgymond a szárnyaim alá vennének. Talán még azt is ki tudnám harcolni, hogy felköltözhess a palotába. De persze, ha csak ragaszkodsz hozzá. Tudod, nekem nincs annyi dolgom, mint amennyire elfoglaltnak tűnök, és néha örülnék a társaságodnak. Melletted elfelejtem a gondjaimat, és tudod jó érzés néha csak a másikkal foglalkozni. Persze, ha benne vagy, akkor csak addig viselném a gondodat, amíg szeretnéd, vagy amíg egy hozzátartozód nem csatlakozik hozzánk… * magyaráz picit zavartan, mert kedveli a fiút, és szívén viseli a sorsát. Főleg látva, hallva a baját a gyereknek, és hát neki is jól jönne egy kis környezetváltozás.* - Meg hát valakinek néha takarítania is kell… *poénkodja el mégis csak a dolgokat, de hát nem is ő lenne, ha kihagyna egy ilyen alkalmat. Viszont miután ezt elmondta azután feszülten, néma csendben várja a srác válaszát.*
– Amiben tudok, abban szívesen segítek *mondja halvány mosollyal az arcán. Christian még tényleg olyan, hogy nem tud mellette komoly lenni, bár Uriel nagyon ritkán az, szóval őt elég könnyű átcsábítani a „gyerekes” oldalra, ha szimpla viccekről van szó.* - Nem voltál beljebb? Ejnye, ezt be kell pótolni! *Csodálkozik a fiúra, hiszen neki annyira természetes, hogy nap, mint nap azokat a termeket, csarnokokat látja…* - Egyébként szívesen körbevezetlek, tudok egy-két érdekes helyet, amit az egyszerű látogatók nem láthatnak *kacsint a lidércre, és magában már azt tervezgeti, hogy miket fog megmutatni Christian-nak, ha rajta múlik ő mindenhová bejuttatja a másikat, ha kell még Micha, vagy Gabe szobájában is garázdálkodnak. Mellesleg, ha Uriel tudná, hogy Christian őt szereti a jobban a fivérei közül, nos, nem enyhén meghatódna. Bár ő nem tud róla, hogy bárkinek is a „kedvence” lenne, így aztán nem is nagyon tudná hogyan kezelje a helyzetet.* - A Földön nem *kuncog, de ezt csak azért jegyezte meg, hogy kötekedjen a másikkal.* - De abban igazad van, hogy a testvéred életében te voltál előbb *nevet fel vidáman. Ha pedig Naomi tudná, hogy Christian-nak mi a baja, akkor jó alaposan lecseszné, hogy miért nem volt képes elmondani neki, de ezt most már vagy nem fogja megtudni, vagy majd egy másik alkalommal… Egyébként ugye odahúzta magához a fiút, és közben azon gondolkozik, hogy mit tudna tenni Chris érdekében.* - Biztosan igaz, mert én mondtam *nevet, majd a hangerő egyre fokozódik, amikor engedélyt kap a gonoszkodásra.* - Igazán nagylelkű vagy. Engeded, hogy gonosz legyek *rázza a fejét kacagva, majd ugye hirtelen kitalál valami hatalmas ostobaságot, de örül neki, hogy legalább a másikat sikerült megnevetetnie. * - Ó biztosan, végigkergetne az egész völgyön *kuncog vidám ragyogással a szemében, majd Christian feltesz egy furcsa kérdést, akkor elhallgat, és pár percig néma csendben ül magához húzva a lidércet.* - Hát… Először is kizárom őket a fejemből, és csak akkor vagyok hajlandó figyelni rájuk, ha fontos dologról van szó. Aztán keresnék egy nyugodt helyet, mondjuk a Kertemet, viszek magammal jó pár tábla csokoládét, és azt eszegetném, amíg újra fel nem vidulok. *Magyaráz egy halvány mosollyal az arcán, majd ha Chris nem kérdezi, akkor újabb pár perc esik neki.* - Tényleg ennyire egyedül vagy itt? Mert… Ha gondolod, ha szeretnéd… Nos, én örömmel venném, ha… Hogy is mondjam… Örülnék neki, ha a gondod viselhetném, úgymond a szárnyaim alá vennének. Talán még azt is ki tudnám harcolni, hogy felköltözhess a palotába. De persze, ha csak ragaszkodsz hozzá. Tudod, nekem nincs annyi dolgom, mint amennyire elfoglaltnak tűnök, és néha örülnék a társaságodnak. Melletted elfelejtem a gondjaimat, és tudod jó érzés néha csak a másikkal foglalkozni. Persze, ha benne vagy, akkor csak addig viselném a gondodat, amíg szeretnéd, vagy amíg egy hozzátartozód nem csatlakozik hozzánk… * magyaráz picit zavartan, mert kedveli a fiút, és szívén viseli a sorsát. Főleg látva, hallva a baját a gyereknek, és hát neki is jól jönne egy kis környezetváltozás.* - Meg hát valakinek néha takarítania is kell… *poénkodja el mégis csak a dolgokat, de hát nem is ő lenne, ha kihagyna egy ilyen alkalmat. Viszont miután ezt elmondta azután feszülten, néma csendben várja a srác válaszát.*
Jarek Malkova- .::Diák::.
- Köszönöm szépen, kíváncsi vagyok, milyen belülről *csillan fel a szeme az ajánlatra. Amúgy előbb-utóbb biztosan ki fog derülni a dolog, hiszen Chris, ha egyszer nagyon megszeret valakit, akkor szokta is érzékeltetni, legalábbis régebben, amíg odalent élt. Idefent pedig nem lett zárkózottabb, szóval... ja. Meg fogja tudni.* - Jó, az részletkérdés *legyint, és nem tud megállni egy nevetést. Na, ezért szeret annyira Uriellel lenni. Aztán ugye halkan kuncogva folytatja a társalgást az arkangyallal, és még a komolyabbnak induló dolgokból is nevetgélés lesz kettejük személyiségén keresztül. Aztán ugye egy kisebb csend ül köréjük, majd kérdez, és kíváncsian várja a választ.* - És az segíteni szokott? Mármint a csoki *mosolyodik el. Ő amúgy sosem volt olyan nagyon csokis, gyerekkorukban is igazából csak Halloweenkor meg húsvétkor csokiztak Milannal, de olyankor sem ettek olyan sokat. Aztán ugye megint csend, majd ezúttal Uriel kezd beszélni. A kissrác elhúzódik tőle, majd egyre inkább elkerekedő szemekkel bámulja, és még a poénos részre sem reagál, csak bámulja az arkangyalt. Aztán hirtelen megvillan a szeme, és akkora lendülettel ugrik a férfi nyakába, hogy vélhetően mind a ketten eldőlnek a fűbe.* - Uriel! *kiáltja vidáman, és jó alaposan megszorongatja az angyalt.* - Igen, igen, nagyon nagyon nagyon örülnék, hogyha veled lakhatnék, annyira szeretném! *harsogja a férfi fülébe, és ha sikerül leszednie magáról a kölyköt, akkor megláthat pár örömkönnyet megcsillanni a szemében. Szegényke tényleg nagyon egyedül lehetett az elmúlt években, és most hihetetlenül boldog, hogy végre valakit érdekel az "élete". Vélhetően a nap hátralévő részében nem is lesz képes másra, mint ezen örömködni...*
Uriel- .::Felvilági::.
– Hát, most majd megtudod *kuncog, majd újra a kis srácra pillant.* - Látom, nem szokásod művelődni járni a palotába. Pedig nem mindig adnak komolyzenei koncerteket. Sőt, merem állítani, hogy akad olyan előadás is, ami talán neked is tetszene *csóválja a fejét halványan mosolyogva. Egyébként kíváncsi lenne, hogy mégis hogyan derül ki majd a dolog, de az biztos, hogy Uriel eléggé meg fog illetődni. * - Hát azért annyira nem… Nem mindegy, hogy 10, vagy 1000 év különbség van valaki között *nevet fel vidáman. Arról pedig nem tehet, hogy szereti elviccelni az ilyen helyzeteket.* - Persze, állítólag boldogsághormonokat termel. Bár én ezt nem vettem még észre, de mivel finom, ezért eltereli a figyelmemet a lökött fivéreimről *bólint Chris kérdésére. Egyébként ő sem volt annyira csokoládé-imádó alkat, de mióta felfedezte, hogy az helyre teszi a hangulatát, ezért kénytelen néha-néha elrágcsálni egy táblával. Majd ugyebár Uriel-ben felmerül, hogy akár magához is vehetné Christian-t, s bár kissé esetlenül, de csak sikerül kinyögnie, amit akar. Kérdőn felvonja a szemöldökét, mikor a fiú elhúzódik tőle, de azért viszonylag nyugodtan várja a válaszát. Majd mikor nyakába kapja a gyereket, akkor nevetve vágódik el a földön.* Christian, csillapodj már! *nevet fel, és akik a Tükörtó közelében vannak, azok valószínűleg eléggé furcsán néznek rájuk. Végül egyébként csikizéssel tudja magáról leakasztani a srácot, így néhány perces fetrengés után felpattan, és felsegíti a kis védencét.* - Akkor majd szedd össze a holmijaidat, aztán gyere. Vagy tudod mit? Majd elkísérlek *nevet fel, és nagy valószínűséggel együtt hagyják el a kertet, és még abban az órában megejtik Christian-t átköltözését is…*
Kamen Grozdan Branimir- .::Diák::.
*Kamen - vagy Rhean, jelenleg nem teljesen biztos, hogy hogyan is gondoljon önmagára - némán ücsörög a Tükörtó szélén. Eddig a temetését figyelte, annak azonban nem rég vége lett, így most Lottét nézi, közben az alsó ajkát rágcsálva. Vissza kell mennie. Hradennek már tegnap is megmondta, abban a szent pillanatban, hogy visszakapta az emlékeit, megmondta neki, hogy ha kell, akár meg is szökik a Mennyből, de vissza fog menni Hozzá. Persze megkapta a figyelmeztetést, hogy az élete Kamenként nem érdemel dicséretet, és ezzel egyet is tud érteni: amikor megérkezett, pár pillanatig nem is bírta felfogni, hogy hol van, és miért ilyen szép a Pokol. Hihetetlen számára, hogy az, amit lát maga körül, valóságos, hogy ő tényleg itt van... mert nagyon jól tudja, hogy a félig démon, megbukott Kament csak életének utolsó tette mentette meg. De ez akkor sem érdekli, mert neki vissza kell mennie. Nem lehet, hogy nem érdemelnek meg egy értelmes, teljes életet Lottéval! Nem. Úgyhogy vissza fog keveredni valahogyan, csak még fogalma sincs, hogyan... És az a helyzet, hogy azért nem engedi annyira könnyen a szíve. A szülei (mind a két pár, merthogy Elenával és Rumennel is találkozott, és az talán még meghatóbb is volt, mint Rhean szüleivel találkozni), a testvérei... Fáj őket megint itt hagyni. De a helyzet az, hogy mindezt pillanatok alatt feladná, hogy a szerelmével lehessen. Halkan sóhajtva megrázza a fejét, változtat és változtat a testhelyzetén, immár törökülésben, a térdeire támaszkodva figyelve Charlotte képét.*
Sariel- .::Felvilági::.
*Sariel gondolataiba merülve sétálgat, igazából mégcsak azt sem figyeli, merre megy. Annyi mostanában a dolga, hogy alig akad egy-két óra, mikor végre azt csinálhat, amit akar. Ennek köszönhetően pedig... Nos, fogalma sincs, mivel üsse el a hirtelen rászakadt szabadidőt. Talán pihennie kéne egy kicsit... De túlzottan fel van pörögve ehhez. Egyszerűen képtelen megálljt parancsolni a gondolatainak. Most épp listát készít fejben a dolgokról, amiket el kell intéznie. Beszélnie kell Jesmonnal, valamint meg kell kérdeznie Zacharyt, hogy halad a toborzásban. Ezen kívül nem ártana lenéznie kicsit a Földre, hogy utánajárjon, kémeik szereztek-e már használható információkat. Ahogy így, magában motyogva, ölbetett kézzel halad, szinte már elsétál Kamen mellett, mire észreveszi. Akkor azonban megtorpan s szélesen mosolyogva mellé lép.* - Kamen! Tehát jól hallottam, valóban itt vagy, ismét... Igazán szép dolog volt, amit tettél. *Komolyodik el az utolsó mondat erejéig, majd a fiú mellé int.* - Szabad? *Kérdi, s ha nem utasítják vissza, le is ül az angyal mellé. Kamen tekintetét követve a Tükörtóba pillant, s szomorkásan elmosolyodik.* - Akármit is mondanak a Kamenként leélt életedről... Aki ekkora űrt hagy maga után, az mégiscsak ért valamit. *Mondja halkan, majd egy darabig nem is szólal meg ismét, csak némán figyeli a valan lányt, akiről, bár semmi különöset nem tesz, lerí, hogy teljesen össze van törve. Sariel, mint mindig, most is mély sajnálatot érez a szenvedő lány iránt, s bár tudja, már nem sokáig kell kibírnia, mégsem siet ezt közölni a fiúval. Igen, már eldőlt, Kament visszaküldik a Földre, hiszen nagy hasznát vehetnék a Mennyek katonájaként. Sariel azonban mielőtt véglegesítené a döntést, meg akar bizonyosodni néhány dologról.* - Hogy érzed magad ismét itt? Mozgalmas életed volt. Megérdemled a pihenést. *Vet egy oldalpillantást az angyalra, ahogy ismét megtöri a csendet.*
Kamen Grozdan Branimir- .::Diák::.
*Hallja, hogy valaki motyog a közelében, de nem figyel oda különösebben, túlságosan elmerült a saját gondolataiban. Amikor azonban a nevén szólítják, felpillant, és halványan elmosolyodik.* - Sariel *bólint tiszteletteljesen.* - Örülök, hogy újra látlak. És köszönöm. *Az utolsó mondatnál róla is eltűnik a mosoly, főleg, mert visszapillant Lottéra, és hát az ő fájdalmának látványa minden kedvét elveszi a mosolygástól.* - Persze *bólint, elszakítva a tekintetét szerelmétől. Talán egyszerűbb is Sariellel foglalkozni. A következő szavakra halkan sóhajt.* - Hát... igen. Mondjuk azért azt akkor sem mondanám, hogy annyira dicséretes élet volt, de azt el kell ismernem, hogy valamit biztosan jól csináltam. Yan, a banda, Andrew... Ő persze nem ebbe a kategóriába tartozik *pillant ismét a tükör irányába. Egy pillanatra ekkor eszébe jut, hogy talán meg kéne próbálnia beszélni Sariellel... egyben azonban azt is tudja, hogy ha esetleg nemet mondanak neki, akkor szinte teljesen esélytelen lesz megszöknie - egyébként is, hogy felügyelik a holt lelkeket, hogyan különböztetik meg az élők és a mennybéliek között? Biztosan van rá valami módszer, amit, ha tényleg meg akar szökni, ki kell találnia. De aztán meg mégis, talán Sariel el tudná intézni neki, hogy visszamehessen. Ő, aki a földiek akkora támogatója, biztosan nem lesz képes csak úgy elnézni Lotte fájdalmát, biztosan örömmel közbenjár értük!* - Öhm... Hát... Persze, jó itt lenni, mert itt a családom, meg minden... *válaszol, igyekezve kielégítő választ adni, de aztán úgy dönt, hogy miért is ne lehetne őszinte? Hiszen valószínűleg úgyis elég egyértelmű, mit gondol.* - De a másik családom meg odalent van. Yan, Andrew, Patric, Kira, Daniel, Jessica, Michael... és hát... ott van Ő is *teszi hozzá halkan. Egy fél pillanatig láthatóan küzd magával, de végül nem bírja legyőzni elkeseredett sóhaját.* - Bármit megtennék, hogy visszamehessek hozzá *nyögi, ahogyan a tenyerébe temeti az arcát.*
Sariel- .::Felvilági::.
- Én is örülök. *Mosolyog Kamenre, aztán ugyebár helyet foglal mellette a tó partján. Pontosan látja az angyal fájdalmát, pontosan tudja, mit érez, s ez a tudat csak méginkább megerősíti őt elhatározásában. Bár eredetileg nem ő akarta vele közölni, hiszen rengeteg dolga van, nem tervezte, hogy időt szakít rá, de most mégis úgy dönt, hogy ha már összefutott vele, kihasználja az alkalmat és megteszi. Hivatalosan azért, mert úgy gondolja, Kamen még nagyon hasznos katonájuk lesz, nem hivatalosan pedig azért, mert imád jó híreket közvetíteni. Hát igen. Még az arkangyalok is gondolhatnak néha saját magukra.* - Igen. *Bólint Kamen szavaira.* - Tudod, gyakran mondom, hogy egy halandót a legkönnyebben nem a cselekedetei, hanem az őt ismerő - mármint, igazán ismerő - társai alapján lehet megítélni. Természetesen nem valószínű, hogy hallgattak volna rám... De ha nem ilyen módon távoztál volna, én akkor is szorgalmaztam volna, hogy ide kerülhess. Pláne, mert... Biztos vagyok benne, hogy ha ez nem így történik, egy idő után képes lettél volna a megtisztulásra. *Jelenti ki teljesen komolyan, miközben a mellette ülőt figyeli. Aztán, egy kis csöndet követően ugyebár ismét feltesz neki egy kérdést, s kifejezéstelen arccal figyeli a reakciókat. Amikor aztán Kamen teljes elkeseredésében kimondja azt az egy mondatot s arcát a tenyerébe temeti, kissé meglepő módon szélesen elmosolyodik - habár ezt a fiú nemigen láthatja. Amikor azonban Sariel megszólal, hallhatja hangjában a mosoly kivetülését.* - Ehhez talán nem is kell megtenned olyan sok mindent. Talán könnyebben is visszajuthatsz. *Ha pedig Kamen felpillant, láthatja az immár csak halványan mosolygó, sokatmondó pillantással őt figyelő Sarielt.*
Kamen Grozdan Branimir- .::Diák::.
- Igen, én is valószínűnek tartom, bármennyire beképzeltnek is hangozhat *mosolyog rá Sarielre.* - Már csak azért is, mert végre volt mellettem valaki, aki a helyes út felé irányított *sóhajt, és lassan ismét elhalványul a mosoly az arcán.* - De azért köszönöm, hogy te támogattál volna akkor is *pillant ismét az arkangyalra. Mindig is kedvelte Sarielt, és ez most sem változott. Ez után aztán egy kérdést kap, amire némi gondolkozás után sikerül őszintén válaszolnia. Amikor aztán meghallja az arkangyal válaszát, olyan hirtelen kapja fel a fejét, hogy belereccsen a nyaka.* - Áucs... Mi? Hogyan? Sariel, kérlek, ha van rá bármilyen lehetőségem, hogy visszakerüljek, kérlek, mondd el, mert akármi is az, örömmel vállalkozom rá *hadarja izgatottan, miközben a nyakát masszírozza. Süt róla, hogy a legkevésbé sem kérdéses, bármit kérhetnének most tőle a fentiek, megtenné, ha cserébe visszamehet Lottéhoz és a barátaihoz. Most már tudja, mi lenne a helyes út, tudja mit és hogyan akar csinálni, és meg akarja próbálni, most az egyszer teljes tudatában mindennek, hogy végre megkaphassák azt az esélyt szerelmével, ami egy soha nem hangoztatott meggyőződése szerint mindig is kijárt volna nekik: az esélyt a boldogságra, az életre, a családra. Azt, aminek a reményében Lena és Rhean küzdöttek, az, amiért Lotte megszökött a Purgatóriumból... ha van bármi, aminek fejében visszatérhet, hogy végre beteljesítsék ezt az álmot, ő örömmel megteszi.*
Sariel- .::Felvilági::.
*Kamen szavaira lassan bólint, majd ismét a Tükörtó felé irányítja figyelmét. Hát igen. Sariel meg van róla győződve, hogy ha van olyan lény a földön, aki nem angyal, de egy angyal lelkével rendelkezik, hát az Charlotte. És nem csak azért, mert tulajdonképpen angyal is volt, s ezért részben még most is az... Hiszen rengetegszer látott már angyalokat másként visszatérni a földre, de ők... ők nem voltak ilyenek. Az ő lényük, az új test, amibe belehelyezkedtek, ha ki nem is irtotta, de elhalványította az angyali lélek fényét. Lottéban azonban nem. Ő egy nagyon különleges lány... S ezt tudja Sariel is. Épp ezért örül annyira, hogy Kament visszaküldheti hozzá... Hiszen nélküle ő képtelen lenne teljes életet élni, így viszont, hogy együtt lehetnek, megfigyelheti majd, mivé válik - mert az biztos, hogy megfigyelésre méltó lesz. Úgy érzi, a valan lány még sokkal, de sokkal többet fog nekik mutatni, mint amit cska el tudnak róla képzelni. Ekkor ugyebár az arkangyal közli Kamennel, hogy van esély, visszatérhet a Földre, s a reakciót látva nem bírja ki, halkan felnevet.* - Örülök neki, hogy így látod. Épp ilyesféle elhivatottságra van szükségünk. *Mosolyog fülig érő szájjal, majd hirtelen elkomolyodik s megköszörüli a torkát.* - Kamen... Bár te ezt még nem tudod, odalenn, a Földön hatalmas háború van készülőben, mely magába fog foglalni minden univerzumot. Olyan szörnyűségek szabadulhatnak el, amit még csak elképzelni sem merünk. Épp ezért, a Mennyeknek mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy ezt megakadályozhassuk. Valahol itt jössz te a képbe... Te, és még rengeteg más angyal, akikből sereget szervezünk s a Földre küldjük őket, hogy ott aztán minden erejükkel védelmezhessék világunkat. *Magyarázza, immár teljes komolysággal. Itt egy kis szünetet tart, a fiú reakcióit figyelve, majd ha annak már nincs több kérdése vagy hozzáfűznivalója, ismét megszólal.* - Kamen Grozdan Branimir... Vállalod, hogy a Mennyek katonájaként, akár az életedet kockáztatva küzdj egy világméretű háborúban a jóság és az igazság oldalán? *Kérdi, egyenesen az angyaléba fúrva tekintetét.*
Kamen Grozdan Branimir- .::Diák::.
*Amikor Sariel elkomolyodik, helyezkedik egy kicsit, és a lábait felhúzva hallgatja tovább az arkangyalt. Ahogyan az a háborúról beszél, hirtelen beugrik neki egy régi, hónapokkal ezelőtti beszélgetés, a Sylorina körlet puha foteljában kuporogva...* - Hallottam róla *motyogja, miközben átöleli a lábait, és a térdére támasztja az állát.* - Réka mesélt róla, még hónapokkal ezelőtt... ő is így tért vissza a halálból. A szemére is vetettem, hogy nem kérdezett róla alaposabban... De ahogyan beszélsz róla... Mindenki harcolni fog, igaz? *pillant az arkangyalra gondterhelt arccal.* - A Pokol, a Purgatórium meg a Menny? És mindezt a Földön fogják lerendezni? Ennek... *Itt azonban elhallgat, és rágcsálni kezdi az alsó ajkát. Rengeteg áldozat lesz, ha ez tényleg megtörténik. És mégis hogyan akadályozhatnák meg? Persze biztosan vannak már tervek rá, de hát... Nem. Ebből hatalmas pusztítás lesz. De mégis, ha mindez igaz, hát hol lenne a helye, ha nem a Földön? Nem is csak azért, hogy Charlotte mellett legyen, de azért is, mert nem hiába ment le akkor régen a pestis ellen harcolni: ilyen tekintetben eléggé hasonlít Sarielre. Nem akarja látni a földiek szenvedését. És ha lehetősége van küzdeni, sőt, egyenesen felkérik rá, milyen jogon és logika alapján utasítaná vissza? Több kérdése tehát nincs, és Sariel szavait kiegyenesedve hallgatja végig. Egy pillanatig csak némán mered az arkangyal szemébe, elgondolkozva, hogy vajon pontosan mit is vállal ezzel, majd vet még egy pillantást a tóra, Lotte képére, mire megkeményedik az arca, és bólint.* - Vállalom. *Ez után, amennyiben Sariel nem szólal meg, egy darabig csend van, majd Kamen ismét visszaengedi az állát a térdére, és a férfire pillant.* - Néhány napot azért még maradnék. Egy kevés idő a családommal... mind a kettővel. Szükségem van rá, mielőtt visszatérek. És... pontosan mit is kellene csinálnom?
Sariel- .::Felvilági::.
- Réka... Igen, igen. *Bólogat pár pillanatyni gondolkozás után. Bár vele nem érintkezett közvetlenül, róla is tud, ahogy mindegyik katonájukról, hiszen mindenkihez szükséges az ő jóváhagyása is. Az már más kérdés, hogy néha éppen ő javasol egyes személyeket, mint például Kament is.* - Rengeteg áldozata lesz. Igen. *Pillant komolyan a fiúra. A rengeteg még csak nem is jó kifejezés. Elképzelhetetlen mértékű lesz a pusztítás...* - De ezét vagyunk mi. Hogy ezt a minimálisra csökkentsük... amennyire csak tudjuk. *Mondja halkan. Bizony, vannak terveik, nem is kevés, de azt még ők is belátják, hogy a pusztítás teljes megakadályozása lehetetlen feladat. Lesznek áldozatok, iszonyatosan nagy számban, ehhez kétség sem férhet. Épp ezért mindent meg kell tenniük, hogy minél több ártatlant megvédhessenek. Ezt követően felteszi Kamennek a kérdést, s a szemébe nézve már a válasz elhangzása előtt tudja, mit fog mondani. Hogyan is mondhatna mást? Hiszen Sariel pontosan tudja, miféle motivációk hajtják.* - Rendben van. Örülök, hogy így döntöttél. *Bólint, majd ugyebár egy darabig egyikük sem szólal meg, s Sariel, mivel érzi, hogy Kamennek lesz még kérdése, úgy dönt, nem előzi meg őket a válasszal, hagyja, hogy a fiú előbb átgondolja, mégis mi vár rá.* - Természetesen. Viszont ha lehet, ne késlekedj sokáig... Négy napot tudok felajánlani. *Válaszolja Kamenre pillantva.* - Nos, az első feladatod egy afféle próba lesz... Hogy megbizonyosodjunk róla, megfelelsz-e a feladatra. Amennyiben ez nem sikerül, akkor, hát... Kénytelenek leszünk visszahívni. *Fejezi be egy halk sóhajjal.* - De én személy szerint szinte biztos vagyok benne, hogy nem lesz problémád. A Feladatodat egyelőre nem árulhatom el, azt majd Zacharytól fogod megtudni. *Teszi még hozzá, majd megvárja Kamen reakcióját, mielőtt folytatná még egy megjegyzéssel.* - Természetesen az elkövetkezendő négy napban bármikor elindulhatsz, de bármikor meg is gondolhatod magad, és itt maradhatsz. Ha viszont elindultál, már nem lesz visszaút.
Kamen Grozdan Branimir- .::Diák::.
*Halkan felnevet arra, hogy Sariel örül neki, hogy így döntött, de nem magyarázza el, miért, talán az arkangyalnak is egyértelmű: egy fél pillanatig sem lehetett kétséges számára sem, hogy mit fog válaszolni.* - Négy nap tökéletesen elég. Amúgy sem maradnék sokkal tovább *bólint, majd figyelmesen hallgatja a következő szavakat, aztán elgondolkozva a tóra pillant.* - Azt hiszem, addig nem akarom tájékoztatni őket arról, hogy élek... Ha esetleg nem sikerül, nem akarom, hogy még egyszer elveszítsenek *mondja halkan, megfontoltan egy rövid szünet után. Nem, annak sem örül, hogy kihúzza a szenvedésüket, de úgy érzi, hogy nem kockáztathatja meg, hogy visszatér, elhíreszteli, majd pedig ismét meghal, mert az csak még borzalmasabbá tenné az egészet.* - Zachary? *vonja fel a szemöldökét. Más részekkel kapcsolatban annyira nincsenek kérdései, csak az érdekli, hogy az emlegetett illető kicsoda. Mert hát ahogy ez hangzik, lesz még vele dolga... Ez után még néhány percig csendesen ül, váltogatva a képeket a tóban, amíg hirtelen egy vidám kiáltás nem hangzik fel a hátuk mögül.* - Rhean! Vacsora! *ér el hozzájuk Ilion hangja, mire Kamen elmosolyodik.* - Azt hiszem, jobb ha megyek. Én... nagyon köszönöm ezt a lehetőséget, Sariel *néz komolyan az arkangyal szemébe, majd elköszön, és futva a kert kijárata felé indul, ott felkapva és megperdítve a húgát, majd versenfutásba kezdve hazáig. Amíg itt van, ki fogja élvezni az időt, mert ki tudja, mikor láthatja a családját legközelebb? Mégis, a szíve már most húzza vissza... De persze tudja, hogy megbánná, ha azonnal visszamenne. Nem. Szüksége van erre a kis pihenésre, erre a néhány napra velük... hogy aztán visszatérhessen a Földre, és teljesíthesse minden feladatát.*
|
|
|