Fyron Akadémia

Vámpírok, vérfarkasok, angyalok, démonok, emberek, lidércek, nimfák, nekromanták, nixék és valanok... Szövetségek, harcok. Légy részese ennek a kalandnak, ahol Te döntöd el, melyik oldalon állsz!


Az oldal bezárt. Régi tagok: nyugodtan játszhattok itt, néha mi is fogunk, de magát az oldalt nem visszük tovább aktívan.

    Édenkert

    Anonymous
    Vendég
    Vendég

    Édenkert Empty Édenkert

    Témanyitás by Vendég on Szomb. Okt. 20, 2012 8:50 pm

    Az Édenkert a Várostól délkeletre található. Eredetileg nem voltak ilyen szorosan összefonódva, de a város terjeszkedése miatt végül elérte az Édenkert legszélső területeit. Itt a kövezett utat erdei ösvény váltja fel, ami élesen kanyarog az ősi fák között, hogy végül egy vadvirágokból összefonódott kapun át vezesse a vándort. A Kertet az Oane nevű folyó szeli át, ami itt négy ágra szakadva – Ailen, Arilon, Encass és Naven – hálózza be ezt a hatalmas területet. A kristálytisztán ragyogó vízből nyugodtan lehet inni, de a folyó habjaival szigorúan tilos megmártózni. Mindenütt füge- és gyümölcsfák hívogatják az éhes vándorokat gyümölcseikkel, de vannak itt bokrok, és tömérdek virág édes illatot ont magától. Az egész hely olyan békés, olyan meghitt, hogy nagyon sokan képes itt akár egy teljes napot is elidőzni.

    A kert közepén, az Encass és a Naven ág összetalálkozásánál egy kis szigeten áll egymás mellett az Élet fája és a Jó és Rossz tudás fája, amit Uriel arkangyal és a kerubok őriznek. Egyébként a folyón kis, íves hidakon keresztül lehet átjutni egyik oldalról a másikra. Az Édennek nem csak látogatói és őrei akadnak, hanem állandó lakói is. Nagyon sok állat él itt békén és háborítatlanul, s bár nem szeretik az emberi lények társaságát mégis megférnek egymás mellett. A szarvasok, nyulak, rókák és a többi emlős általában víz közelben tartózkodik, a rágcsálók többsége a fákon élnek, vagy üregekbe vackolták be magukat, a madarak pedig szintén az ágak közt tanyázva dalolnak szebbnél szebb dalokat.

    Uriel
    Uriel
    .::Felvilági::.
    .::Felvilági::.

    Édenkert Empty Re: Édenkert

    Témanyitás by Uriel on Csüt. Nov. 01, 2012 2:57 pm

    *Uriel arkangyal ma szinte egész nap az Édenkertet járta. Szerette volna kiüríteni a fejét, de ezt a sajnos a testvérei köreiben nem teheti meg. Gabriel ugyanis szereti mindig elvonni a figyelmét, ő pedig ma szeretett volna egyedül lenni. Némán, hátrakulcsolt kézzel sétál a kanyargós ösvényen miközben azon gondolkozik, hogy vajon hogyan szerezhetnék vissza Michael emlékeit. Nem hagyja nyugodni ez a tény, és tudja jól, hogy minél tovább rágódik ezen a problémán annál rosszabb lesz neki. Ezért jött hát ide kora reggel, mert tudja jól, hogy az Édenben minden gondja elszáll. Most éppen a kis sziget felé vette az irányt. Egy részt azért, mert a bűnbeesés után fokozott figyelmet biztosít annak a helynek, más részt ott tud a legjobban szundítani. Ahogy halad az úton észrevesz néhány piknikező fiatalt. Halvány mosoly ül ki az arcára a gyerekek láttán, majd folytatja tovább az útját. Akikkel összefut a kis ösvényen azoknak udvariasan köszön, néhány ismerőssel meg is áll pár percre beszélgetni, majd mikor eléri a szigetre vezető hidat halkan felsóhajt.* ~ Azt hittem, soha nem érek már ide… *Rázza meg a fejét mosolyogva, hiába na, szeretnek vele beszélgetni, ő pedig nem tapintatlan, hogy elküldje a társait. Nem, szépen meghallgatja őket, igaz, igyekszik minél rövidebbre zárni a társalgást. A híd korlátján végigcsúsztatja a kesztyűs kezét, és a túloldalra érve biccentve üdvözli a fákat őrző kerubokat. Odasétál az Élet fájához, és ráfekteti a kezét a törzsére. Aztán a Jó és Rossz Tudás fája felé pillant, és egy halvány, nosztalgikus mosoly ül ki az arcára. Hálásan biccent a keruboknak, majd kényelmesen elhelyezkedik az Élet fája alatt a földön. Nem zavarja, hogy csillogó páncélja egy kicsit földes lesz, sose érdekelte különösebben a kinézet. Egy darabig figyeli az azúr kék égen úszó felhőket, majd szép lassan lehunyja a szemét, és megpróbál elaludni.*


    _________________
    Uriel arkangyalt többnyire az Édenkertben, vagy pedig a völgyben találhatják meg. Rajong a természetért, ezért is ő kapta azt a feladatot, hogy a kerubokkal együtt őrizze az Édent. Uriel egy nagyon barátságos alak, aki imád délutánonként az Élet fája alatt szundikálni, de nagyon ritkán az edzőtéren is felbukkan. Előnyben részesíti a nyugodt helyeket és személyeket, ezért sose utasít vissza egy kellemes csevejt egy ismerősével egy csésze tea, vagy nektár kíséretével. Viszont könnyen lehet, hogy nagyon türelmes és kedves személyiség, ha meg kell védenie valamit, vagy valakit, akkor egyből kardot ránt, és indul a dolgára. Bár az előbbi eset nagyon ritkán fordul elő, ezért aztán a mennybéliek többsége egy felettébb udvarias, jó humorú vidám angyalnak ismerik, aki ha kell tud szigorú is lenni.

    Tyaeloria Perathon arkangyala
    Michael
    Michael
    .::Felvilági::.
    .::Felvilági::.

    Édenkert Empty Re: Édenkert

    Témanyitás by Michael on Csüt. Nov. 01, 2012 3:05 pm

    *Michael úgy döntött, hogy ideje ismét eltölteni egy napot idefent. A testvéreivel még nem kommunikált, nem is jelezte nekik, hogy feljönne. Meg hát ő is ma reggel találta ki, hogy na, akkor mivel így ébredt, felnéz, és beszélget egy kicsit valamelyikükkel. Megérkezve kis gondolkozás után az Édenkert felé indul, úgy döntve, hogy elsőként Urielre vet egy pillantást, már ha a testvére éppen a kertet ellenőrzi. Lassú, kényelmes léptekkel halad, királykék köpenye meg-meglebben a lágy szellőben. Halvány mosollyal int mindenkinek, aki köszönti, de nem áll le beszélgetni, és senki nem is erőlteti: annak is örülnek, hogy végre újra itt láthatják, nem akarják még nyaggatni. Elvégre mindenki ismeri a történetet, mindenki tudja, milyen - nem éppen egyszerű - helyzetben van. Végül kis sétálgatás után a sziget felé indul, arra gondolva, hogy talán ott találja majd meg Urielt, és ahogy közeledik, ki is szúrja a fa alatt szunyókáló angyalt. Egy halk, vidám kuncogást enged meg magának, majd halkan fellép a hídra, meghajtja a fejét a kerubok előtt, és odasétál a testvéréhez.* - Üdv, Uriel *szólal meg halkan, ahogyan leguggol a másik mellé, remélve, hogy amaz még nem alszik, csak lehunyta a szemét. Ha esetleg erre nem kapna reakciót, finoman megrázza majd a másik arkangyalt, elvégre azért jött fel, hogy velük lehessen egy kicsit, szóval illik figyelemmel fordulni az irányába.*


    _________________
    Minden megfagyott, megkeményedett, szenvedő szív felolvad egyszer. Michael arkangyal újra önmaga, noha nagyon sokat változott az elmúlt több mint húsz év folyamán. Michael Cobbnak lenni sok mindenre megtanította, amit korábban nem tudott, nem értett, vagy amivel egész egyszerűen nem foglalkozott. Emberibb lett, megértőbb, bár talán épp emiatt az embersége miatt valamivel sebezhetőbb. De nem bánja: úgy érzi, megérte, mert az, amije most van, egy igazi család, soha nem lehetett volna az övé korábban.

    Rebecca Taylor (és Darioth) hercege és Lizzie nevelőapja
    Uriel
    Uriel
    .::Felvilági::.
    .::Felvilági::.

    Édenkert Empty Re: Édenkert

    Témanyitás by Uriel on Csüt. Nov. 01, 2012 3:21 pm

    *Nem igazán jön álom szemére, pedig igazság szerint könnyen elalszik, szóval nem igazán érti, hogy most miért is kellene bárányfelhőket számolgatni, ahhoz, hogy tudjonegy jót szundítani. Aztán, mikor valaki leguggol hozzá, és megszólítja hirtelen felpattannak a szemei.* - Az Isten áldjon meg, Michael! Hozd rám a szívbajt! *Ül fel az Édenkert őre, majd a fejét csóválva felnevet.* - Miért nem szóltál, hogy jössz? Akkor nem itt heverésznék, hanem, akkor téged vártalak volna! *kér számon a testvérét, mert úgy gondolja, hogy igazán figyelmeztethette volna őket, hogy bármelyik pillanatban betoppanhat. Aztán választól függetlenül halkan sóhajt, ismét megrázza a fejét, amolyan „Hihetetlen vagy, Michael!”-módon, majd a kerubokra pillantva, és játékosan dorgálja őket.* - És ti! Ti miért nem állították meg? Szép dolog így cserbenhagyni a vezetőtöket! *intézi kacagva a szavait a keruboknak, akik csak halvány mosollyal az arcukon rázzák a fejüket. Hosszú évezredek óta dolgoznak egymás mellett Uriel-lel, így mondhatni elég barátias viszonyt ápolnak.* - Viszont most mesélj, kedves testvérem! Mi szél hozott erre? Van valami új fejlemény? És mi hír a Földön? *Csap a térdére Uriel miközben visszafordul Michael-hez. Érdeklik a részletek és az új fejlemények, így hát talán megértő, hogy kíváncsi hogyan alakulnak a dolgok ez ügyben. Fürkésző tekintettel várja a másik arkangyal válaszát, közben pedig úgy helyezkedik, hogyha Mike-nak kedve támadna lehuppanni mellé, akkor ő is neki dönthesse a fának a hátát.*


    _________________
    Uriel arkangyalt többnyire az Édenkertben, vagy pedig a völgyben találhatják meg. Rajong a természetért, ezért is ő kapta azt a feladatot, hogy a kerubokkal együtt őrizze az Édent. Uriel egy nagyon barátságos alak, aki imád délutánonként az Élet fája alatt szundikálni, de nagyon ritkán az edzőtéren is felbukkan. Előnyben részesíti a nyugodt helyeket és személyeket, ezért sose utasít vissza egy kellemes csevejt egy ismerősével egy csésze tea, vagy nektár kíséretével. Viszont könnyen lehet, hogy nagyon türelmes és kedves személyiség, ha meg kell védenie valamit, vagy valakit, akkor egyből kardot ránt, és indul a dolgára. Bár az előbbi eset nagyon ritkán fordul elő, ezért aztán a mennybéliek többsége egy felettébb udvarias, jó humorú vidám angyalnak ismerik, aki ha kell tud szigorú is lenni.

    Tyaeloria Perathon arkangyala
    Michael
    Michael
    .::Felvilági::.
    .::Felvilági::.

    Édenkert Empty Re: Édenkert

    Témanyitás by Michael on Csüt. Nov. 01, 2012 3:32 pm

    - Késő, már megtette *nevet fel vidáman Uriel rémületén Micha. Hiába, no, ma így ébredt, túlságosan sok az energiája, ilyenkor pedig muszáj kezdenie valamihez.* - Bocsáss meg, nem akartalak megrémiszteni *teszi még hozzá, de azért látszik rajta, hogy olyan nagyon nem bánta meg. Mint említettem, éppen tele van energiával.* - Meg akartalak lepni, és úgy látom, összejött *válaszol jókedvűen.* - Egyébként pedig semmi pénzért nem rángatnálak ki szeretett Édenedből, jobb, ha én jövök ide. Úgyis rég nem jártam már itt *pillant körbe, halvány mosollyal az arcán. Aztán halkan felnevet, amikor Uriel a kerubokat dorgálja, igencsak jól szórakozik az előtte lévő jeleneten: már csak ezért is érdemes volt bejelentés és figyelmeztetés nélkül felbukkanni a testvére előtt. Aztán szélesen vigyorogva hallgatja a másik kérdéseit, és ha már egyszer amaz arrébb is húzódott, meglebbenti a köpenyét, hogy ne arra üljön, majd elhelyezkedik, de törökülésben, úgy, hogy könnyedén láthassák egymás arcát.* - Igazából nem nagyon van semmi. Továbbra is gondolkozom, hogy mihez lehetne kezdeni, hogy mégis hogyan juthatnék hozzá az emlékeimhez anélkül, hogy közben bármelyikünk is ott hagyná a fogát *sóhajt, kissé gondterhelten, majd megrázza a fejét, és ismét halványan elmosolyodik.* - De már megint nem lehet velem másról beszélni. Nem azért jöttem, hogy megint sajnáltassam magam *mondja, kissé ugyan erőltetetten, de mégis. Tényleg nem akarja állandóan ezzel terhelni a többieket, elvégre nekik sem lehet kellemes visszagondolni a testvérük árulására.* - Odalent egyébként most elég nagy a baj. Amerikában. Bár talán tudsz már róla Sarieltől, ő amennyire szereti az embereket azon sem lepődnék meg, ha már odalent lenne azóta. Egy hurrikán pusztított *magyarázza. De egyébként tényleg valószínűnek tartja, hogy mennybéli testvérei tudják, mi a helyzet, hiszen odalent az egész világ erről beszél.* - Te jössz. Mi a helyzet idefent? Gabe még mindig nem bír az energiáival? *kérdezi, most már ismét szívből elmosolyodva.*


    _________________
    Minden megfagyott, megkeményedett, szenvedő szív felolvad egyszer. Michael arkangyal újra önmaga, noha nagyon sokat változott az elmúlt több mint húsz év folyamán. Michael Cobbnak lenni sok mindenre megtanította, amit korábban nem tudott, nem értett, vagy amivel egész egyszerűen nem foglalkozott. Emberibb lett, megértőbb, bár talán épp emiatt az embersége miatt valamivel sebezhetőbb. De nem bánja: úgy érzi, megérte, mert az, amije most van, egy igazi család, soha nem lehetett volna az övé korábban.

    Rebecca Taylor (és Darioth) hercege és Lizzie nevelőapja
    Uriel
    Uriel
    .::Felvilági::.
    .::Felvilági::.

    Édenkert Empty Re: Édenkert

    Témanyitás by Uriel on Csüt. Nov. 01, 2012 3:50 pm

    *A következő megszólalásra fájdalmas arcot vág. * - Igen, ez az én bajom is, Micha *mosolyog halványan, majd amikor bocsánatot kérnek tőle, akkor csak legyint.* - Nem gond. Elfelejtettem, hogy szokásotok a szívbajt hozni rám, mikor én szundikálnék… *nevet fel vidáman, és a kacagására a közelben lévő madarak csivitelni kezdenek. Nos, Uriel-t talán túlságosan is szeretik az Éden állatai… * - Hát igen, mint látod sikerült. Aztán legközelebb Raphael-nek kell engem összeszednie egy szívroham után! *jegyzi meg morogva, de látszik rajta, hogy ő is viccelődik.* - Nyugodtan megtehetted volna. *Mosolyog halványan, majd a kerubok kapnak tőle egy játékos fejmosást, hogy pár perccel később Uriel végre nyugodtan faggathassa Michael-t. * - Ó, sajnálatos hír. Pedig örülnék neki, ha végre emlékezhetnél, drága testvérem *ráncolja össze a homlokát, majd mikor Mike el kezdi taglalni, hogy szerinte másról nem lehet beszélni, csak csóválja a fejét.* - Nem sajnálatod magad, Micha. Különben is, megértem, hogy szeretnéd visszakapni az emlékeid. Borzalmas lehet nélkülük élni, szóval, ha bármikor akarsz beszélni erről, akkor én meghallgatlak *veregeti vállon a testvérét egy bátorítóan mosoly kíséretében. Ő valamelyest már túllépett Lucifer árulásán, bár nem szívesen gondol rá, de elviseli ha ez a téma kerül szóba.* - Igazán? Igen, mintha Sariel emlegetett volna valamit… Azt hiszem, le is akart menni…*vonja fel a szemöldökét. Igen, tudja jól Sariel-ről, hogy képes lenne lemenni, megállítani azt a vihart.* - Nem, még itt van. Vagyis, tegnap este még itt volt. Azóta nem igen találkoztam a többiekkel *ráncolja továbbra is a homlokát. Igen, lehetséges, hogy este Sariel lelógott a Földre segíteni, csak ő nem értesült róla.* - Itt? Minden a legnagyobb rendben, Micha *nevet vidáman, aztán Gabriel-nél felhorkant.* - Igen, még mindig nem nőtt be a feje lágya, szóval örülnék neki, ha ma a jelenlétemben nem találkoznál vele. Elég egy energiabombát elviselni. Még szerencse, hogy Gabe edzőtere elég messze van a kertemtől, így aztán nem szokása gyakran meglátogatni*nevet továbbra is. Hát igen, szerencséje, hogy messze vannak egymástól, így a bajnok nem tudja megzavarni Uriel lelki békéjét.*

    //FAGY//



    _________________
    Uriel arkangyalt többnyire az Édenkertben, vagy pedig a völgyben találhatják meg. Rajong a természetért, ezért is ő kapta azt a feladatot, hogy a kerubokkal együtt őrizze az Édent. Uriel egy nagyon barátságos alak, aki imád délutánonként az Élet fája alatt szundikálni, de nagyon ritkán az edzőtéren is felbukkan. Előnyben részesíti a nyugodt helyeket és személyeket, ezért sose utasít vissza egy kellemes csevejt egy ismerősével egy csésze tea, vagy nektár kíséretével. Viszont könnyen lehet, hogy nagyon türelmes és kedves személyiség, ha meg kell védenie valamit, vagy valakit, akkor egyből kardot ránt, és indul a dolgára. Bár az előbbi eset nagyon ritkán fordul elő, ezért aztán a mennybéliek többsége egy felettébb udvarias, jó humorú vidám angyalnak ismerik, aki ha kell tud szigorú is lenni.

    Tyaeloria Perathon arkangyala
    Michael
    Michael
    .::Felvilági::.
    .::Felvilági::.

    Édenkert Empty Re: Édenkert

    Témanyitás by Michael on Csüt. Nov. 01, 2012 7:37 pm

    // OLVAD //

    *A fájdalmas arckifejezésre megint csak nevet, elvégre tudja, hogy a másik viccelődik vele.* - Hát, kénytelen vagy elviselni minket. Nekem meg egyébként is megvan a jogom rá, elvégre csak havi egyszer láttok idefent, szóval máskor nincs is időm zaklatni titeket *mondja vigyorogva. Járna ő fel gyakrabban is, de hát annyi dolga van odalent Lizzie, Dan, a banda, meg az életére törő személyek miatt, hogy havi egy napnál többet nem nagyon tud itt tölteni. Pedig hiába nincsenek emlékei, továbbra is imád idefent lenni, egyszerűen sokkal jobban érzi magát, szinte még a problémáiról is elfeledkezik. Minden egyes ilyen út feltölti egy kicsit lelkileg, megnyugtatja, és löketet ad neki a következő hónapra, így van elég ereje hozzá, hogy végigcsináljon mindent, ami az útjába akad.* - Ó, erősebb szervezet vagy te annál, öcsém *mosolyog vidáman, amikor Raph-ra terelődik a szó.* - És egyébként is, talán még én magam is össze tudnálak kaparni annyira, hogy neki már csak ellenőriznie kelljen *vigyorodik el. Aztán ugye végre rátérnek arra, hogy mégis hol mi újság, és hát ugye Michael magáról csak a szokásos emlék-problémát tudja mondani, ami még neki magának sem a kedvenc témája, mégis, sokszor nem tud másra gondolni.* - Köszönöm, testvér *mosolyodik el végül halványan, ahogyan hálásan megérinti Uriel kezét. Mégsem akarja ezzel terhelni sem őt, sem a többi testvérüket, és nem is csak Lucifer miatt, hanem azért sem, mert úgysem tudnak tenni semmit, legalábbis egyelőre még nem érkezett el a megváltó gondolat. Persze ki tudja, lehet, hogy egyszer csak beüt majd, és akkor helyrekerülnek a dolgok, de egyelőre semmi ötlete nincs, és nyilván a testvéreinek sem, elvégre nem mondták, hogy lenne. Aztán ugye a hurrikánra tereli a szót, és bólogatva hallgatja Uriel szavait.* - Meglepő. De persze ki tudja, lehet, hogy ma már nem bírta ki, de az is lehet, hogy utasítást kapott, hogy maradjon *morogja eltöprengve. Ez után aztán rákérdez, hogy "itthon" mi újság, és neki jobban esik ezzel foglalkozni, elvégre így legalább nem kell a lenti bajokon törnie a fejét.* - Hát, ez nem volt sok *kuncog, majd hirtelen hangosan felnevet, ahogyan meghallja a fejében Gabriel pampogását.* - Nem tetszik neki a téma *kommentálja a másik arkangyalnak.* - Már itt panaszkodik a fejemben. Egyébként oké, igyekszem majd kerülni a szituációt, de nem merek ígérni semmit. Amúgy meg a Kert amúgy sem nagyon illik Gabe-hez, nem elég nyugodt ő ehhez *vigyorog.* - De nem baj, majd elmegyek edzeni vele, azt biztosan jobban fogja élvezni *teszi még hozzá, majd hátradől, megtámaszkodik a két kezén, és halvány mosollyal elmered a távolba.* - Azért igazán mesélhetnél valamit! Mindegy, miről. Tudod, hogy szeretem az itteni dolgokat hallgatni, legalább addig nem kell a lenti kötelességeimmel foglalkoznom *magyarázza, időnként visszapillantva Urielre, közben azonban a tájat is szemlélve. Szívja magába ezt a békét: a Földön nem sok ideje van ilyesmit csinálni. Meg hát a lehetőségekben sem bővelkedik.*


    _________________
    Minden megfagyott, megkeményedett, szenvedő szív felolvad egyszer. Michael arkangyal újra önmaga, noha nagyon sokat változott az elmúlt több mint húsz év folyamán. Michael Cobbnak lenni sok mindenre megtanította, amit korábban nem tudott, nem értett, vagy amivel egész egyszerűen nem foglalkozott. Emberibb lett, megértőbb, bár talán épp emiatt az embersége miatt valamivel sebezhetőbb. De nem bánja: úgy érzi, megérte, mert az, amije most van, egy igazi család, soha nem lehetett volna az övé korábban.

    Rebecca Taylor (és Darioth) hercege és Lizzie nevelőapja
    Uriel
    Uriel
    .::Felvilági::.
    .::Felvilági::.

    Édenkert Empty Re: Édenkert

    Témanyitás by Uriel on Csüt. Nov. 01, 2012 7:58 pm

    *Nem tehet róla, hogy ilyen csodálatos arcmimikával rendelkezik, hogy a legkülönfélébb érzelmeket ki tudja mutatni, bár ebben a testvérei is nagyban közre játszanak, ezt nem szabad elfelejteni…* - Hát, igazat megvallva a mai napig nem értem hogy bírlak titeket elviselni, de tény, hogy egész jól bírom *viccelődik Michával, majd arra, hogy a másiknak joga van piszkálni csak egy csúnya pillantást vet Michael-re.* - Attól függetlenül, hogy ritkán jársz fel, nincs jogod terrorban tartani, kedves Michael. Végül aztán sikerülne elérned, hogy meghaljak, aztán kísértetként Ő nagyon sokra megy velem a Kertben… *szipog durcásan. Nem tehet róla, hogy érzékenyen érinti a kis lelkét, ha a saját kis világában a frászt hozzák rá, elvégre Gabriel—re se tör rá az edzőtéren, vagy Raguelt se zaklatja meditálás közben, így talán érhető, hogy bizonyos szinten ő is elvárja, hogy ne zargassák. Aztán ugye szóba hozza, hogy legközelebb biztos szívrohamot fog kapni Michától, mire a válaszon jóízűen felnevet.* - Elismerem, igazad van. De mi lenne, ha nem így lenne? *vágja rá vigyorogva, majd a következő megjegyzésre szkeptikusan felvonja a szemöldökét.* - Ne haragudj, drága bátyám, de Raphael képességeiben jobban bízok. Nem hiába az ő szakterülete… *felel a másiknak, majd érdeklődve hallgatja a kis beszámolót. Őt egyébként tényleg nem zavarja ez a téma, sőt úgy gondolja, hogy a testvérének csak jót tesz, ha van kivel beszélnie róla. * - Nincs mit *mosolyog halványan a másik arkangyalra miközben biztatóan megszorítja a kezét.* - Ma reggel elég hamar elhagytam a palotát, így fogalmam sincs róla, hogy min ügyködnek a többiek, de mivel nem szóltak, ezért merem feltételezni, hogy nincs semmi gond. Maximum Sariel duzzog, ha itt tartották. *Vakarja meg a fejét, majd a kuncogásra megvonja a vállát.* - Tudod, itt sose történik semmi izgalmas *kacag vidáman, mire néhány pacsirta odareppen hozzájuk. Nos, a kert állatai túlságosan is szeretik Uriel-t, ha már a nevetése is idevonzza őket. Az említett arkangyal egyébként a kezébe vette az egyik madarat, és lágyan cirógatni kezd a tollait. Majd amikor Gabe pampogása kerül szóba, akkor Uriel nevetésétől szinte teljesen ellepik a szigetet a madarak.* - Őszintén szólva, nem hat meg a nyavalygása. Arról nem én tehet, hogy fáj neki az igazság *kuncog, majd int a keruboknak, hogy azért szabaduljanak meg a tollasoktól mielőtt a fák látnák a kárát.* - Legalább sétálsz egyet, mire odaérsz *jegyzi meg jókedvűen, hiszen a fél városon át kell menni, hogy egyik helyről a másikra érjen az angyal.* - Meséljek valamit? De hát tényleg nincs… Ó, de mégis! Tudtad, hogy újabb bált fognak rendezni a Tükörteremben? Valamilyen esküvő alkalmából azt hiszem. No, meg ma este is lesz koncert a Zeneteremben. Apropó a múzeum új részleggel bővült. Szóval egy-két helyen majd tiszteletünket kellene, majd tenni… *mesél elgondolkozva, de hirtelen más nem jut eszébe, inkább csak ül, és nosztalgikus mosollyal az arcán figyeli, ahogy az egyik kerub nem tud elkergetni egy galambot.*


    _________________
    Uriel arkangyalt többnyire az Édenkertben, vagy pedig a völgyben találhatják meg. Rajong a természetért, ezért is ő kapta azt a feladatot, hogy a kerubokkal együtt őrizze az Édent. Uriel egy nagyon barátságos alak, aki imád délutánonként az Élet fája alatt szundikálni, de nagyon ritkán az edzőtéren is felbukkan. Előnyben részesíti a nyugodt helyeket és személyeket, ezért sose utasít vissza egy kellemes csevejt egy ismerősével egy csésze tea, vagy nektár kíséretével. Viszont könnyen lehet, hogy nagyon türelmes és kedves személyiség, ha meg kell védenie valamit, vagy valakit, akkor egyből kardot ránt, és indul a dolgára. Bár az előbbi eset nagyon ritkán fordul elő, ezért aztán a mennybéliek többsége egy felettébb udvarias, jó humorú vidám angyalnak ismerik, aki ha kell tud szigorú is lenni.

    Tyaeloria Perathon arkangyala
    Michael
    Michael
    .::Felvilági::.
    .::Felvilági::.

    Édenkert Empty Re: Édenkert

    Témanyitás by Michael on Csüt. Nov. 01, 2012 8:23 pm

    - Valószínűleg azért bírsz ki minket, mert nem nagyon van más választásod *nevet fel.* - De Ramielt akkor is jobban sajnálom, az ő kis békés lelkével Gabe például egy nagyon komoly megpróbáltatás *vigyorog. Ennyire azért már kiismerte a testvéreit, meg hát akárhonnan nézzük, ismeri őket. Nem tartott sokáig, hogy tudatában legyen a képességeiknek és a tulajdonságaiknak, egyszerűen szinte azonnal tudta, ki kicsoda, hogyan viselkedik, mik a szokásai, mire képes... Talán valami foszlányféle mégis megmaradt, vagy olyan ez, mint a reinkarnáció. Nem is számít igazából.* - Rendben, rendben, bocsánat *kunccog, miközben barátságosan megérinti a másik vállát. De nem tehet róla, egy kicsit muszáj juttatni az arkangyaloknak is a Halloweenből, ha már egyszer ők teljesen kimaradnak az egészből. Jó, az tegnap volt, de azért illik pótolni a rémisztgetést.* - Akkor azt tudnám, és nem ijesztgetnélek *kacsint a testvérére, majd vidáman felnevet, amikor Uriel közli, hogy Raphaelben jobban bízik.* - Oké, aláírom, messze jobban ért hozzá mint én, csak eljátszottam a gondolattal egy pillanatra *kuncog. Aztán ugye témaváltás, áttérnek arra, hogy kinek milyen hírei vannak. Sarielre csak bólogat, majd felnevet a testvére szavaira, és megcsillanó szemekkel figyeli az öccse nevetésére odagyűlő madarakat. Aztán amikor a következő nevetésre még több tollas gyűlik oda, már nem bírja ki megjegyzés nélkül.* - Ne szórakozz ilyen jól, mert le fog szakadni valamelyik ág a sok tollas barátodtól *vigyorog a másikra jókedvűen, és igen, már megint csipkelődik. De neki jól esik, és hát az önmagának kedvezés azért nem csak a Bukottban volt meg, hanem legidősebb testvérében is. Hiába, a nagytesók már csak ilyenek... De azért Micha szerencsére nem tör világuralomra.* - Egyébként engem sem szokott különösebben meghatni, de tudod, jobb elkerülni a panaszáradatot, és lefoglalni az energiáit *vigyorog, visszatérve Gabrielre.* - Hát igen. Bár valószínűbb, hogy futok, bemelegítek egy kicsit *von vállat. Hiába, a Bajnokkal való edzés előtt nem árt mozogni egy kicsit, mert azért nem semmi harcos. Persze ő sem panaszkodhat, de azért Gabe-bel nem szívesen szállna szembe éles csatában.* - Ó! *csillan fel a szeme az esküvő szó hallatán. Mindig nagyon izgalomba jön az ilyen hírektől.* - Ugye majd tájékoztattok, hogy mikor lesz? Éget a kíváncsiság *nevet fel.* - Elvégre odalent nem mostanában fognak házasodni az ismerőseim, én meg akarok már egy esküvőt, úgyhogy lehetséges, hogy megszabadulok majd egy plusznapra, ha előre szóltok *mondja vidáman, és igen, tényleg szeret esküvőkre járni. Már gyerekkorában is imádta nézni a szertartásokat, amikre a szüleivel elmentek, és ez a mai napig nem változott. Már Kamen és Giselle esküvőjét is alig bírja kivárni...* - És mit játszanak? Milyen az új részleg? Mindent tudni akarok, Uriel *faggatja nevetve a testvérét Michael, és ezek pontosan olyan dolgok, amikről beszélgetni akart. Pontosan azok a pontok, amikről tudni akar, amiket szívesen hall, amik elterelik a figyelmét a lent folyó őrületről. Ezeket hallgatva legalább van némi nyugalma is.*


    _________________
    Minden megfagyott, megkeményedett, szenvedő szív felolvad egyszer. Michael arkangyal újra önmaga, noha nagyon sokat változott az elmúlt több mint húsz év folyamán. Michael Cobbnak lenni sok mindenre megtanította, amit korábban nem tudott, nem értett, vagy amivel egész egyszerűen nem foglalkozott. Emberibb lett, megértőbb, bár talán épp emiatt az embersége miatt valamivel sebezhetőbb. De nem bánja: úgy érzi, megérte, mert az, amije most van, egy igazi család, soha nem lehetett volna az övé korábban.

    Rebecca Taylor (és Darioth) hercege és Lizzie nevelőapja
    Uriel
    Uriel
    .::Felvilági::.
    .::Felvilági::.

    Édenkert Empty Re: Édenkert

    Témanyitás by Uriel on Csüt. Nov. 01, 2012 8:52 pm

    - Igen, lehet benne van a pakliban, de az is lehet, hogy csupán a völgy nyugtató hatásának köszönhetően bírlak titeket elviselni *kuncog egy sort, persze szándékosan a völgyet hangsúlyozza, bár ő is és Michael is jól tudja, hogy minek köszönhetik ezt a nyugodt légkört.* - Ez igaz, de kell valaki, aki visszafogja a mi igencsak forróvérű fivérünket *bólogat nagyban szélesen vigyorogva. Nem szép dolog kitárgyalni a testvéreiket, de ez talán az arkangyaloknál már megszokott dolog, hogy mindig a másikkal viccelődnek… Mondjuk nem is olyan nehéz kiismerni az arkangyalokat meg hát sokat hallani róluk, akár a Földön is… * - Hát, talán elnézem. *Szándékosan hangsúlyozza az a talánt, amivel igazság szerint csak arra céloz, hogy természetesen megbocsájt, de azért még lovagol egy sort a témán és duzzog a másikra egy kicsit. Egyébként Uriel szívesen kimarad az ilyen rémisztgetésekből, sőt Michának nem őt kellett volna ezzel megörvendeztetnie.* - Akkor mostantól tudd úgy, és ne ijesztegess! *nevet fel, majd a Raphaeles dologra nagyokat bólogat. Mármint csak a másik szakmai értelmére, mert a gondolat másik felére felhorkant.* - Én személy szerint örülnék neki, ha nem játszanál el a gondolattal, mert kedves az életem! *Fonja össze a karját, majd ugye egy kisebb madárcsapat jön látogatóba a két arkangyalhoz.*- Talán bűn az, ha jól érzem magam? *villant egy bájos mosolyt Michael-re, majd kuncogva hozzátesz valamit.* -Különben is, ha leszakad egy ág, akkor jól fejbe kólint téged, és lehet visszatérnek az emlékeid. Ki tudja, talán csak egy jó nagy ütés kell a fejedre… Kipróbáljuk? *Játszik el most ő azzal a gondolattal, hogy Mike-ot telibe találja egy jó vaskos ág, bár akkor a közelben kellene tudnia Raphael, hogy helyrehozza a bátyja fejében a dolgokat. Hiába, az arkangyalok közelébe mindig kell egy jó elmeorvos…* - Tudom, hál’istennek lefoglalja saját magát, így nem tesz kárt se bennem, se a kertemben! *kuncog fel, mert a madaras megjegyzés után nem mer még egyszer hangosan nevetni. Ki tudja legközelebb mik bukkannak elő…* - Csak a bolondok futnak, kedves Micha. Én inkább repülök! *nevet fel, egyszerűen képtelen továbbtartani magában, de szerencsére úgy tűnik most nem akar semmilyen állat felbukkanni. Michael meg megérdemli, hogy most Uriel viccelődjön vele. Kölcsönkenyér visszajár, ugyebár… Majd ugye összeszedi egy kicsit a gondolatait, és továbbadja azokat a híreket a társának, amiket nem rég hallott.* - Persze, mindenképpen. Bár ha emlékeim nem csalnak, akkor még ezen a héten, vagy a jövő héten, viszont amint pontosabbak az értesüléseim, akkor szólok neked is *mosolyog halványan, majd a lenti dologra csak kuncog.* - Figyelj Micha, ha annyira szereted az esküvőket, akkor itt lenne az ideje, hogy végre a tiéden vehessünk részt. Azt még meg is szervezhetnéd magadnak! *kuncog tovább, majd a koncertes kérdésre újra megvakarja a fejét.* - Azt hiszem jazz-előadás lesz. Mostanában kezdenek felpörögni a mennybéliek *kacarászik tovább jókedvűen, és néha kerubtól – akiknek a páncélját a madarak összepiszkították – bezsebel néhány csúnya pillantást.* - Jaj, Micha! Fogalmam sincs. Nézd meg és megtudod! Azt hiszem, valami festmény kiállítás van a porondon. Nem igazán figyelek én ezekre a dolgokra *legyint morcosan, hiszen neki tényleg van jobb dolga is, mint a pletykákra figyelni. Példának okáért ott van az alvás meg a Kert és a többi őrangyal.* - Komolyan, Micha néha azon gondolkozom, hogy az emberek odalent ennyire művészetellenesek, hogy így érdekel minden, ami ide fent van? Legközelebb már azt is elmesélem, hogy a Láng Tornyáról leesett egy mészkődarab *csóválja a fejét nevetve, majd nekidönti a fejét a fatörzsnek, és az eget kezdi bámulni.*


    _________________
    Uriel arkangyalt többnyire az Édenkertben, vagy pedig a völgyben találhatják meg. Rajong a természetért, ezért is ő kapta azt a feladatot, hogy a kerubokkal együtt őrizze az Édent. Uriel egy nagyon barátságos alak, aki imád délutánonként az Élet fája alatt szundikálni, de nagyon ritkán az edzőtéren is felbukkan. Előnyben részesíti a nyugodt helyeket és személyeket, ezért sose utasít vissza egy kellemes csevejt egy ismerősével egy csésze tea, vagy nektár kíséretével. Viszont könnyen lehet, hogy nagyon türelmes és kedves személyiség, ha meg kell védenie valamit, vagy valakit, akkor egyből kardot ránt, és indul a dolgára. Bár az előbbi eset nagyon ritkán fordul elő, ezért aztán a mennybéliek többsége egy felettébb udvarias, jó humorú vidám angyalnak ismerik, aki ha kell tud szigorú is lenni.

    Tyaeloria Perathon arkangyala
    Michael
    Michael
    .::Felvilági::.
    .::Felvilági::.

    Édenkert Empty Re: Édenkert

    Témanyitás by Michael on Csüt. Nov. 01, 2012 9:38 pm

    - Az is lehetséges *mosolyodik el halványan. Aztán jókedvűen kuncog, ahogyan a testvéreikről beszélnek, és noha ő nem emlékszik, hogy mi is volt a szokás, ő nagyon jól tud szórakozni, amikor egymásról társalognak. Persze ez akkor a legjobb szórakozás, ha heten összeülnek, és úgy beszélik ki egymást, a másik orra előtt. Na azon lehet hatalmasakat nevetni! Arra, hogy Uriel talán elnézi neki, megint csak kuncog, tökéletesen érti a lényeget. Annyira jó most elengednie magát egy kicsit! Erre vágyott már vagy egy hónapja.* - Jól van, jól van, nem bántalak, Uriel *nevet fel jókedvűen a testvére következő megszólalása után. Aztán megint jól szórakozik a Raph-os megjegyzésen, és csak rázza a fejét. Nem célja megölni szerencsétlen testvérét, szóval vélhetően ha komoly lenne a helyzet, gondolkozás nélkül Raphaelt hívná, ő maga pedig csak stabilizálná a sérültet, hogy azért ne vérezzen el, amíg megérkezik a segítség, szóval nem kell aggódni, nem magánakciózna.* - Nem, azt hiszem nem az, a tudatos rongálás viszont igen *vigyorog, majd harsányan felnevet a következő szavakra.* - Annyira hiányzott a humorod, testvérem! *kacag vidáman.* - Azért ha le akarsz ütni, előbb szerváld a közelbe Raph-ot, mert szeretném egy darabban túlélni a gyilkossági kísérleteidet *vigyorog szélesen.* - Na, látod, nem kell neked miatta aggódni *kacsint az öccsére Mike, majd felkuncog a lebolondozására.* - Repülni is imádok, de a futás jobb testmozgás, és mint mondtam, kicsit be akarok melegíteni, mielőtt magamra szabadítom Gabe-et *vigyorog. Amúgy a legkevésbé sem zavarja, hogy viccelődnek vele, igazából ez az, ami most a legjobbat tesz a lelkének. A béke is jó, a nevetés is jó, sőt, remek, és a harci gyakorlatot is élvezni fogja, nagyon jól tudja. Szeret Gabriellel gyakorolni, komolyan, noha talán ő az egyetlen, akit nem zavar, ha megpróbálják teljes energiával földbe döngölni, mert hát az is jót tesz, és tudja belőle, miben kell még fejlődnie.* - Remek, köszönöm *mosolyog hálásan a testvérére, majd a következő felvetésre tetőtől-talpig rákvörös lesz, és zavartan motyogni kezd.* - Hát az nem egyhamar... Szóval... Az úgy van... Tudod... *Igen, éppen egy coming outhoz keresgéli a szavakat.* - Szóval két férfi nem nagyon házasodik *morogja zavartan, és hát igen, még mindig nem igazán veri nagydobra ezt a dolgot. No, nem mintha sok ideje lenne foglalkozni azzal, hogy melyik nemhez vonzódik, de azért nem harsogja vele körbe a világot, úgy van vele, hogy ez az ő dolga, és valószínűleg ez az egyetlen dolog, ami Michael Cobb saját, egyéni döntése az életéről, és semmi köze ahhoz, hogy ő egy arkangyal, vagy egyáltalán, bármihez. Ez így alakult, és annyira igazából nem is bánja. De ahogyan mondtam, most nem éppen ez a legnagyobb gondja. Aztán igyekszik gyorsan összeszedni magát, és reagálni a következő témára is.* - Az jó lesz *mosolyodik el halványan.* - Lehet, hogy fent is maradok még addig, és csak utána megyek vissza *tűnődik el, de azért még mindig nem tűnt el teljesen a pír az arcáról.* - Jól van na, látszik, hogy túlságosan elfoglalod magad mindig *nevet fel végre, amikor Uriel durcázni kezd. Aztán a nevetés halvány mosolyba megy át a kérdés hallatán, és a fiatal férfi megrázza a fejét.* - Nem, nem azok. De tudod... Neked könnyű nem érteni. Te itt vagy minden nap, neked ez a megszokott, ez a nyugalom, ez a béke, ez a boldogság. De nekem az a havi egy alkalom, amit idefent tudok tölteni, az maga a csoda. Az az, ami éltet egész végig, harminc-harmincegy napon keresztül, az az adag, amit egy-egy ilyen látogatáskor összeszedek. Nekem ez a mindenem. Te itt töltheted minden idődet, el sem tudod képzelni, milyen menedék tud ez lenni a Föld zaklatott rohanása és bajai után. Ezért érdekel itt minden kis növényke új levele *fejezi be a magyarázatot egy halk nevetéssel. Ezt ilyen őszintén egyébként még sosem magyarázta el nekik, bár érezhették valamennyire, de ennyire nem valószínű, hogy egyértelmű volt számukra, mennyire értékes Mike-nak ez a pár óra, amit idefent tölt. Aztán egy kicsit még figyeli a fának dőlő Urielt, majd elmosolyodik, feláll, és nyújtózik egyet.* - Azt hiszem, magadra hagylak, hogy kipihenhesd a fárasztó dumálásomat *mondja elvigyorodva.* - Lehívom Gabrielt az edzőtérre, régen verettem laposra magam *teszi még hozzá, aztán jókedvűen elköszön a testvérétől, és elindul kifelé. A kert kapujánál aztán gondol egyet, és kényelmesen kocogásba vált, miközben üzen a Bajnoknak, hogy ha meg akarja torolni rajta a rajta való szórakozást, akkor menjen el az edzőtérig, mert gyakorlatozni akar vele egy kicsit.*


    _________________
    Minden megfagyott, megkeményedett, szenvedő szív felolvad egyszer. Michael arkangyal újra önmaga, noha nagyon sokat változott az elmúlt több mint húsz év folyamán. Michael Cobbnak lenni sok mindenre megtanította, amit korábban nem tudott, nem értett, vagy amivel egész egyszerűen nem foglalkozott. Emberibb lett, megértőbb, bár talán épp emiatt az embersége miatt valamivel sebezhetőbb. De nem bánja: úgy érzi, megérte, mert az, amije most van, egy igazi család, soha nem lehetett volna az övé korábban.

    Rebecca Taylor (és Darioth) hercege és Lizzie nevelőapja
    Uriel
    Uriel
    .::Felvilági::.
    .::Felvilági::.

    Édenkert Empty Re: Édenkert

    Témanyitás by Uriel on Vas. Feb. 10, 2013 1:18 pm

    *Uriel arkangyalnak ma az átlagosnál is jobb kedvre van. Maga sem tudja, miért van ilyen kicsattanó jókedve, és valószínűleg nem is fogja egy hamar megfejteni a titkát. Lehet, hogy egyszerűen csak jól aludt, de lehet, hogy valami más oka is van. Ma mindenesetre a gyönyörű nyárias idő miatt hajlandó volt a páncélját lecserélni hétköznapi ruhákra. Ez az arkangyalnál nagyon ritkán fordul el, így az öltözéke is jelzi, hogy valami nem stimmel vele. Őt viszont nem érdekli, hogyan néznek rá, néha neki is kell egy kis kikapcsolódás. Apropó lazítás: az Éden őre szokásához híven a kertben tölti jelenleg a szabadidejét, és elvileg Christian is ott garázdálkodik valahol a közelben. Elvileg. A srácban annyi energia van, hogy a hiperaktivitása néha Urielre is teljesen átragad. Talán ezért fordulhatott elő, hogy a Kertben egy hatalmas fa árnyékában ül egy gitárral az ölében, és hangosan énekel.* - That rebel moon is shinin' Those stars burn like diamonds Hell bent on chasin' down that crazy spark I'll follow you where you're leading To the first sweet taste of freedom You got me runnin' baby, Wild at heart *énekli vidáman a dal refrénjét . Kis idő múlva a Kertben tartózkodó angyalok nagy része odasereglik, és áhítattal hallgatják a férfi énekét. Egynéhányan becsatlakoznak az éneklésbe, páran még táncolnak is, de akadnak olyanok, akik szimplán csak ülnek a fűben, és élvezik az előadást. Uriel énekétől pedig teljesen feléledt az Édenkert: előbújnak az állatok, a fák ágai lágyan ringatóznak a ritmusra, sőt néha úgy tűnik, mintha a Nap is ragyogóbban sütne. Szóval Uriel remek hangulatot teremt a kertben, és ragyogó mosollyal nyugtázza, hogy a többi mennybélinek is tetszik a játékra. Olyannyira elnyeri a tetszésüket, hogy a dal végeztével kérik, hogy játssza el újra a számot. Így hát Uriel nevetve csóválja a fejét, és újra el kezdi játszani a dallamot a hangszeren.*


    _________________
    Uriel arkangyalt többnyire az Édenkertben, vagy pedig a völgyben találhatják meg. Rajong a természetért, ezért is ő kapta azt a feladatot, hogy a kerubokkal együtt őrizze az Édent. Uriel egy nagyon barátságos alak, aki imád délutánonként az Élet fája alatt szundikálni, de nagyon ritkán az edzőtéren is felbukkan. Előnyben részesíti a nyugodt helyeket és személyeket, ezért sose utasít vissza egy kellemes csevejt egy ismerősével egy csésze tea, vagy nektár kíséretével. Viszont könnyen lehet, hogy nagyon türelmes és kedves személyiség, ha meg kell védenie valamit, vagy valakit, akkor egyből kardot ránt, és indul a dolgára. Bár az előbbi eset nagyon ritkán fordul elő, ezért aztán a mennybéliek többsége egy felettébb udvarias, jó humorú vidám angyalnak ismerik, aki ha kell tud szigorú is lenni.

    Tyaeloria Perathon arkangyala
    Gabriel
    Gabriel
    .::Felvilági::.
    .::Felvilági::.

    Édenkert Empty Re: Édenkert

    Témanyitás by Gabriel on Vas. Feb. 10, 2013 1:40 pm

    *Az idő nagyon gyönyörű és tökéletes arra is, hogy ne bent legyen ez az arkangyal. Gabriel kimerészkedik, és persze kint folytatja tevékenységét a szabadban. Nagyon unatkozik és egyedül rossz edzeni neki. Belegondolunk, abba a férfi legtöbbször egyedül csinálja, de foglalkozik a védenceivel is azért és ide is figyel. Elgondolkozik, hogy hova menne most a legszívesebben.*~Azt hiszem valakit ki kéne készíteni.~*Gondolkozik el és Urielre eset a választás. Hol máshol találja, meg mint az édenkertbe? Így szárnyra kélve megkeresi testvérét. Nem is jelezve az érkezését úgy döntött kicsit megtréfálja őt. Komoly e? Most őt nem igazán zavarja.. Viszont ő rajta páncél van. Ahogy közeledik, a zajforráshoz elmosolyodik, hogy milyen jó dallam szól az édenkertben. Leszáll a többiekhez és becsatlakozik az éneklésbe jelezvén azáltal, hogy megjöttem én is. Na igen.. ha bár első gondolata az lett volna letámadja, de nem igazán szeretné a hangulatot feszegetni itt.* - That rebel moon is shinin’ Those stars burn like diamonds, Hell bent on chasin’ down thath crazy spark.. I’ll follow you where you’re leadin’ To the first sweet taste of freedom.. You got me runnin’ baby, Wild At Heart..*Énekli ő is és azért megnézi testvére öltözékét, amire felvonja a szemöldökét, de igazság szerint meg sem lepődik Urielen.* - Van valami dolgod? Ha van ha nincs gyere velem légy szíves..*Kéri Urielt akit nyilván való, hogy nem lehet elrángatni most az édenkertből. Persze, nem is akarja így megoldja máshogy majd a dolgokat ha nem jön vele.*


    _________________
    Gabriel arkangyal  a remény és a bajnok angyala, aki mindig reményt ad az embereknek. Ábrázolása mindig valami fensőbbségeset sejtet mindenkivel, amitől (akárcsak Mihály arkangyaltól) a gonosz fél. Hatalmas szárnyakkal ábrázolják, mely a természetfeletti erejét jelképezi. Ő üldözte ki Ádámot és Évát a Paradicsomból. Gabriel barátságos kedves szóval nyugodtan lehet hozzá fordulni, vicces, de azért tud komoly is lenni ha kell.

    Castin Noyers Bajnoka és a Remény Arkangyala..
    Uriel
    Uriel
    .::Felvilági::.
    .::Felvilági::.

    Édenkert Empty Re: Édenkert

    Témanyitás by Uriel on Vas. Feb. 10, 2013 1:50 pm

    *Mosolyogva figyeli a tömeget, majd mikor meglátja a többiek között az egyik fivérét, akkor egy apró biccentéssel üdvözli. Valahogy sejti, hogy a másik nem épp baráti látogatást akar tenni nála, hanem ki akarja idegelni, de Uriel jelenleg mindent. Így hát csak vidáman játszik, míg vége nem lesz a dalnak. Időközben a kertben lévők is észreveszik Gabrielt, és üdvözlik őt, aztán egyből visszafordulnak Urielhez, és várják, hogy vajon folytatja-e a zenélést.* - Én is üdvözöllek, testvérem *felel cinikus mosollyal az arcán Gabriel első szavaira. Majd felnevet, és feltápászkodik.* - Igen, van. Egy őrzőm a kertet, kettő szórakoztatom a népet és három figyelek Christian-ra *mondja, aztán körbepillant.* - Vagyis vigyáznék, ha az a csirkefogó nem tűnt volna fel *nevet fel vidáman.* - Szóval, ha nem valami komoly dologról van szó, akkor ne haragudj, de nem megyek el. Pláne, hogy semmi kedvem veled edzeni, szóval biztosan találsz valaki mást a helyemre.* - Na, akkor játszunk valami mást is, rendben? *fordul vissza a mennybéliek felé, és visszahuppan a helyére. Immáron egy dalt énekel angyal nyelven, aminek sok szebb és kifejezőbb mind a szövege, mind a dallama. Bocs, Gabriel, de a fivéredet innen el nem rángatod. Részben azért, mert a nép őt akarja hallgatni, részben azért, mert nem akar menni, részben pedig azért, mert a Kert neki engedelmeskedik, és bármikor penderítheti innét az erőszakos arkangyalokat. Tehát, ha a Bajnok normális témákról akar beszélni, akkor csak tessék, Uriel szívesen beszélget vele, de a testmozgás jelenleg ki van zárva. Így Gabriel vagy kénytelen lesz normálisan viselkedni, vagy pedig mehet megkeresni a másik négy arkangyalt, aki a Mennyben található.*


    _________________
    Uriel arkangyalt többnyire az Édenkertben, vagy pedig a völgyben találhatják meg. Rajong a természetért, ezért is ő kapta azt a feladatot, hogy a kerubokkal együtt őrizze az Édent. Uriel egy nagyon barátságos alak, aki imád délutánonként az Élet fája alatt szundikálni, de nagyon ritkán az edzőtéren is felbukkan. Előnyben részesíti a nyugodt helyeket és személyeket, ezért sose utasít vissza egy kellemes csevejt egy ismerősével egy csésze tea, vagy nektár kíséretével. Viszont könnyen lehet, hogy nagyon türelmes és kedves személyiség, ha meg kell védenie valamit, vagy valakit, akkor egyből kardot ránt, és indul a dolgára. Bár az előbbi eset nagyon ritkán fordul elő, ezért aztán a mennybéliek többsége egy felettébb udvarias, jó humorú vidám angyalnak ismerik, aki ha kell tud szigorú is lenni.

    Tyaeloria Perathon arkangyala
    Gabriel
    Gabriel
    .::Felvilági::.
    .::Felvilági::.

    Édenkert Empty Re: Édenkert

    Témanyitás by Gabriel on Vas. Feb. 10, 2013 2:11 pm

    *Egyébként meg ő is üdvözli a testvérét és énekelget velük. A népet is üdvözli és igen valóban nem azért jött, hogy énekelgessen. Kell nekei valaki aki mellette van és igen magánakcióra hajtja a fejét.* - Jól énekelsz jó őrző vagy.. a nép megvár.. viszont nem szeretnék egyedül menni valahova.*Igen sóhajt és pörög. Nem nem edzeni akar valóban és igazság szerint semmi kedve felvenni most páncélruhát. Uriel meg sejtheti miért ennyire hiperaktív.* - Hát akkor egyedül indulok az Ethranhoz pláne, hogy eleget voltam fent és edzettem.*Közli tök lazán és ha Gabriel magánakciózik abból soha nem lesz jó dolog. Mindig rosszul sülnek el a dolgok, de hát soha nem tanult a dolgokból. Viszont ki szeretne még Gabrielhez csatlakozni? Ha ő neki az a beszélgetés ha neki esik másoknak tárgyalás után. Na igen.. bajnok már csak ilyen. Végül is tök lazán és nyugodtan közölte be Urielnek, szóval mintha komolytalan lenne, de közben még sem.*


    _________________
    Gabriel arkangyal  a remény és a bajnok angyala, aki mindig reményt ad az embereknek. Ábrázolása mindig valami fensőbbségeset sejtet mindenkivel, amitől (akárcsak Mihály arkangyaltól) a gonosz fél. Hatalmas szárnyakkal ábrázolják, mely a természetfeletti erejét jelképezi. Ő üldözte ki Ádámot és Évát a Paradicsomból. Gabriel barátságos kedves szóval nyugodtan lehet hozzá fordulni, vicces, de azért tud komoly is lenni ha kell.

    Castin Noyers Bajnoka és a Remény Arkangyala..
    Uriel
    Uriel
    .::Felvilági::.
    .::Felvilági::.

    Édenkert Empty Re: Édenkert

    Témanyitás by Uriel on Vas. Feb. 10, 2013 2:22 pm

    *Hát, jó, Uriel csak feltételezi, hogy a fivére ezért jött, és valljuk be, az esetek többségében tényleg ezért keresi fel Gabriel, nem pedig azért, hogy a lelki támasza legyen. Tehát talán okkal feltételezi, hogy edzeni akarnak vele, és neki semmi kedve nincs egy méretes monoklihoz. * - Az éneklés és az őrzőség velem született tehetség *jegyzi meg nevetve, majd arra, hogy Gabriel említi, hogy el akar menni valahová felszusszant.* ~ Ha le akarsz menni a Pokolba, akkor én agyon csaplak, Gabriel! *üzeni gondolatban a testvérének, majd mikor szóba kerül az Ethran, akkor halkan felsóhajt, és bólint.* - Rendben, veled megyek. Úgy is meg akartam látogatni Michát is *bólint, majd odainti magához az egyik őrangyalt.* - Légy szíves, keresd meg Christian-t, mondd meg neki, hogy a távollétemben ne forgassa fel a várost, és azt is üzenem, hogy nem tudom, mikor érek haza. Ja, és azért ha lehet, kérlek, távolról figyelj rá, mert hajlamos sunnyogni! *adja ki a parancsot, majd hálásan vállon veregeti az angyalt, aki nyomban el is repül előkeríteni Uriel védencét, az arkangyal pedig rászegezi Gabrielre aranyló tekintetét.* - Jól van, de remélem ,nem tervezel semmi hülyeséget, mert Ő a tanúm rá, hogy ha igen, akkor belefújtalak az óceánba! *zsörtölődik egy sort, majd megveregeti Gabe vállát, kitárja a szárnyait, és felőle indulhatnak is.*


    _________________
    Uriel arkangyalt többnyire az Édenkertben, vagy pedig a völgyben találhatják meg. Rajong a természetért, ezért is ő kapta azt a feladatot, hogy a kerubokkal együtt őrizze az Édent. Uriel egy nagyon barátságos alak, aki imád délutánonként az Élet fája alatt szundikálni, de nagyon ritkán az edzőtéren is felbukkan. Előnyben részesíti a nyugodt helyeket és személyeket, ezért sose utasít vissza egy kellemes csevejt egy ismerősével egy csésze tea, vagy nektár kíséretével. Viszont könnyen lehet, hogy nagyon türelmes és kedves személyiség, ha meg kell védenie valamit, vagy valakit, akkor egyből kardot ránt, és indul a dolgára. Bár az előbbi eset nagyon ritkán fordul elő, ezért aztán a mennybéliek többsége egy felettébb udvarias, jó humorú vidám angyalnak ismerik, aki ha kell tud szigorú is lenni.

    Tyaeloria Perathon arkangyala
    Gabriel
    Gabriel
    .::Felvilági::.
    .::Felvilági::.

    Édenkert Empty Re: Édenkert

    Témanyitás by Gabriel on Vas. Feb. 10, 2013 2:41 pm

    *Azért Urielt kéri meg, hogy csatlakozzon hozzá, mert ő tudja leállítani a férfit, ha neki, akarna Ugrani valakinek. Valóban egyébként, mert hajlamos kicsit túlozni. Ha bár a tervei szerint elő szeretne rángatni néhány ősdémont aki, leviszi őt Luciferhez és így akar a közelébe kerülni. Na, jó Gabriel és a logika. Egyes. Megütögeti a vállát persze nem erősen, hanem elismerően.* - Igen tudjuk.*Mondja nevetve, aztán amikor megszólalnak, a fejében ártatlanul néz a fivérére.* ~ Most miért nem látogathatom meg fivérünket? Viszünk neki sütit és az énekeddel is bearanyozhatnánk a napját. Hidd el.. Jobb kedvre derülne~*Mondja testvérének vissza és ártatlanul néz rá. Nem tehet róla ő ilyen és kész.* - Én a héten voltam náluk. Legalább is a kislánnyal sikerült beszélnem Michát nem akartam zaklatni.*Feleli Urielnek végül is meglátogathatják őt is, de előbb elintézi azt amit tervez. Hallgatja, hogy szól az őrangyalnak, hogy megkeressék Christiant arra csak felnevet.* - Ne izgulj. Semmilyen veszélyes dologba nem foglak belekeverni.~még~*Gondolkozik el és igen egyenlőre nem árulja el a tervét.*


    _________________
    Gabriel arkangyal  a remény és a bajnok angyala, aki mindig reményt ad az embereknek. Ábrázolása mindig valami fensőbbségeset sejtet mindenkivel, amitől (akárcsak Mihály arkangyaltól) a gonosz fél. Hatalmas szárnyakkal ábrázolják, mely a természetfeletti erejét jelképezi. Ő üldözte ki Ádámot és Évát a Paradicsomból. Gabriel barátságos kedves szóval nyugodtan lehet hozzá fordulni, vicces, de azért tud komoly is lenni ha kell.

    Castin Noyers Bajnoka és a Remény Arkangyala..

    Ajánlott tartalom

    Édenkert Empty Re: Édenkert

    Témanyitás by Ajánlott tartalom


      Pontos idő: Szer. Feb. 19, 2020 12:25 pm