Fyron Akadémia

Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Fyron Akadémia

Vámpírok, vérfarkasok, angyalok, démonok, emberek, lidércek, nimfák, nekromanták, nixék és valanok... Szövetségek, harcok. Légy részese ennek a kalandnak, ahol Te döntöd el, melyik oldalon állsz!


Az oldal bezárt. Régi tagok: nyugodtan játszhattok itt, néha mi is fogunk, de magát az oldalt nem visszük tovább aktívan.

+2
Abigail Aleksev
Lucien du Bois
6 posters

    Személyzeti szobák

    Lucien du Bois
    Lucien du Bois
    .::Diák::.
    .::Diák::.


    Személyzeti szobák Empty Személyzeti szobák

    Témanyitás by Lucien du Bois Hétf. Jan. 02, 2012 12:52 am

    [Gwendolyn Zade szobája]

    Személyzeti szobák 14784057_d3882c04f4701ed0dea58b8a315048fc_m

    A vámpír nő szobájában a két domináns szín a sötétvörös és a fekete. Persze egy-két helyen a fehér és a világosbarna is megjelenik. A legfőbb és legfontosabb bútor egyértelműen a méretes, emelvényen lévő ágy. Ezen kívül csak egy tükör, egy gardrób és egy vitrin található a helyiségben. A vitrinben sok érdekesség található: különféle eszközök, amik alkalmasak arra, hogy feltűnésmentesen felszakíthassa valakinek az ereit, így vért szerezve, pár fotó, leginkább róla, egy vaskos könyv, amelyet kinyitni rajta kívül mindenkinek lehetetlen, és még sok minden. Antik tárgyak, egyebek.

    Írta: Sammael Crow

    [Raphael Walsworth szobája]

    Személyzeti szobák 14790245_6fbcbf66def7c4094110b63474d60d0a_m

    A második emeleten, nem messze a fegyvertárától található Raphael szobája, ahol szinte annyi időt tölt amíg alszik és ameddig ott tartják kezelésre. Mellesleg a folyosó baloldalán található a lidérc szobájába vezető fehér, tölgyfa ajtó. Walsworth lakhelye két részre van bontva.
    Amint átlépsz a küszöbön először egy kis nappaliban találod magad. Az ajtótól jobbra egy fekete kandalló áll, ami kellemes meleget áraszt magából télen. A kandallópárkányon néhány kép található, bár inkább rajznak lehet nevezni őket. Ezek általában idegeneket ábrázolnak, hiszen a férfi a családtagjait rajzolta meg. Csak hát ezt senki nem tudja róla… A kandalló két oldalán magas, sötétbarna könyvespolcok állnak régi művekkel roskadozó polcaikkal. A szoba másik felében egy kanapé és négy-öt fehér fotel található, ezek előtt üvegből készült kávézóasztal. Az asztalkán általában mindig van valami nassolnivaló. Szendvics, édesség, de van itt kávé, vagy akár kóla is. Attól függ, hogy éppen kijön hozzá látogatóba. A fehér padlón egy fekete szőnyeg terpeszkedik el, ezért Raphael elvárja a vendégeitől, hogy vegyék le a cipőjüket mielőtt rálépnek a szőnyegre. Ebben a helyiségben mindent körbeleng a kávéillat és emellé társul még az éget fa illata is. Ablaka ennek a helyiségnek nincs, viszont egy kisebb mosdó nyílik belőle, meg természetesen Walsworth úr hálószobája.
    Ha belépsz a fegyvertáros szobájába eléggé modernnek találhatod a konzervatív férfihez képest. A szoba nagy részét az ágya foglalja el, amit fekete ágynemű fed le. Ezenkívül található még itt három szekrény, ahová a lidérc szegényes ruhatárát pakolta. Mellesleg van még egy állvány, amire a páncélját szokta felrakni, mert ő azt ugyan be nem teszi a gardróbba. A szobában egyetlen ablak található, de a férfi szokásához híven az is el van takarva egy fekete bársony függönnyel. Elsőre talán nem tűnik valami érdekesnek ez a hely, viszont a szekrény mögött van egy fedőlap, amit ha leveszel akkor egy széf ajtaját pillanthatod meg. Raphael itt őrzi azokat fegyvereket, amik árthatnak a lidérceknek. De ezt a rejtekhelyet senki nem találhatja meg! Meg ha meg is találják a 9 számból álló kombinációt lehetetlenség feltörni.

    Írta: Tyla Perathon
    Abigail Aleksev
    Abigail Aleksev
    .::Diák::.
    .::Diák::.


    Személyzeti szobák Empty Re: Személyzeti szobák

    Témanyitás by Abigail Aleksev Pént. Márc. 09, 2012 12:55 pm

    // Gwendolyn hálója //

    *Egy barna hajú lány lépked a könyvtár felé. Fülében fülhallgató és a következő zenét hallgatja a lidérc: Rammstien – Ich Will. Az elmebeteg lélek mostanában nagyon gondolkozik, de igazából inkább elkerüli a társait. Ahogy megy a könyvtárhoz reflexszerűen nyitja le a kilincset, de nem tudja. Utána veszi észre a papírt..* - Remek..*Személyzeti szobák felé veszi az irányt és illedelmesen bekopog. Egyébként látszatra úgy néz ki, mint aki meg van nyugodva, de közel sem.* - Szép jó napot. Van itt valaki? Könyvtárból szerettem volna kivenni egy könyvet, de nem találtam ott senkit.*Kérdezz rá a lidérc, amikor kinyitja és árnyékosulva lép be a szobába.*
    Gwendolyn Zade
    Gwendolyn Zade
    .::Könyvtáros::.
    .::Könyvtáros::.


    Személyzeti szobák Empty Re: Személyzeti szobák

    Témanyitás by Gwendolyn Zade Pént. Márc. 09, 2012 1:24 pm

    *Gwen ma úgy döntött, hogy egyszerűen niiincs keeedveeee bent ülni a könyvtárban, így ismét kivett egy szabadnapot. Igazság szerint ezt csak addig fogja csinálni, amíg ilyen kevés diák van. Hiszen szinte egész nap üres a könyvtár, minek neki ott unatkozni? Na, lényeg a lényeg, hogy Gwendolyn úgy döntött, tart egy pihenőnapot, és olvas valamit. A nő tehát a szoba közepén ül, a vörös szőnyegen, törökülésben, és éppen belemélyed az egyik kötetébe, amit nem rég szerzett be. Hogy mi lehet az, azt senki nem tudhatja... Borítócím ugyanis nincs rajta, se szerző, csak annyi látszik, hogy vörös színű a kötése. Amikor kopogást hall, felpillant, majd ugye benyit valaki, akiből aztán csak egy árnyékot lát. Gwen felpattan, a könyvet az ágyára dobva.* - Üdv. Nocsak, nocsak, amikor egy napra nem megyek be, egyből kéne valami, igaz? *szusszant. Hiába, tényleg eléggé üres a "birodalma", szóval annyira talán nem vethető a szemére, hogy egy-két diák kedvéért nem gubbaszt odabent egész héten.* - És mi az a könyv, amire szükséged lenne? *kérdezi. Különösebben egyébként nem úgy tűnik, mintha olyan készséges lenne, tehát esze ágában sincs elindulni a könyvtár felé, vagy ilyesmi, de azért rákérdez, hogy mire van szüksége a lánynak. Hátha nincs is meg az Akadémiának... Bár, az is igaz, hogy meglehetősen bőséges a gyűjtemény, így nem túl valószínű, hogy hiányzik az, amire a másiknak szüksége lenne. Szóval kérdez, aztán felkapja a könyvét, behajtja a lap sarkát, és kényelmes léptekkel a vitrinhez sétál, és beteszi a többi kötet közé a vörös kötésest. Itt egyébként most nincs túl sok minden, mert amit magával hozott, és nem volt meg itt, azt már bevette a könyvtári rendszerbe. Hiába, ha úgyis az ő területe, miért ne gazdagítsa újabb kötetekkel? De már megint túl sokat beszélek: a lényeg tehát, hogy Gwen a lány igényei felől érdeklődik, nem kimondottan odafigyelve a másikra.*
    Abigail Aleksev
    Abigail Aleksev
    .::Diák::.
    .::Diák::.


    Személyzeti szobák Empty Re: Személyzeti szobák

    Témanyitás by Abigail Aleksev Pént. Márc. 09, 2012 1:42 pm

    *Csak áll és nézi, hogy olvas a másik…* ~ hmm.. Könyvtárba nincs kedve bemenni, de azért a könyveket bújja… micsoda logika.. úristen..~* - Amúgy igen. Kéne. Két könyv is. Az egyik egy bájitalos könyv remélem, van egy pár a suliba a másik meg valami horror könyv igazság szerint csak olvasni szeretném őket. Az utóbbit legalább is.*Kérdezz, rá tök mindegy milyen könyv csak legyen olyan, amit tud olvasni. Az első könyv csak azért kell neki, mert kell neki egy recept, de egy biztos: Egyenlőre így is van sok könyv az Akadémiának. * - Milyen könyvet olvasott az előbb?*Kérdezz rá és közelebb lép hozzá. Körbe néz a szobájába.* - Szép a szoba…*Jegyzi meg hűvöse. Igen ég nem igazán járt a személyzeti szobákban és itt lép elő az árnyékból. Öltözete egyébként: Hosszított csizma és egy zöld felső és fekete bőrnadrág. Most fegyvert nem igazán hord, magával haja kiengedve szemeiből ki lehet olvasni, hogy valami nincs rendben a lánnyal.*
    Gwendolyn Zade
    Gwendolyn Zade
    .::Könyvtáros::.
    .::Könyvtáros::.


    Személyzeti szobák Empty Re: Személyzeti szobák

    Témanyitás by Gwendolyn Zade Pént. Márc. 09, 2012 2:09 pm

    *Megérzi, hogy a lány a könyvével kapcsolatban érdekesen vélekedik, de ez nem izgatja különösebben.* - Van belőle vagy harmincféle, ezért hát nem ártana, ha elmondanád, mégis milyen bájitalt akarsz készíteni. Horror... Nos, abból is biztosan találunk párat, bár nem olyan széles a készlet, de azért van egy-kettő jó *mondja, kissé jobban belemerülve a beszélgetésbe. Igen, így már egyből érdekesebb... A könyves kérdésre vállat von.* - Egy kísértetsztori. Csak a szokásos: x család meghalt y házban, és amikor z család beköltözött oda, elkezdték kísérteni őket. De frappánsan fogalmazta meg az írója, szóval érdemes volt megvenni. *Aztán ugye a helyére teszi az ominózus könyvet, a dicséretre meg bólint.* - Köszönöm. *Természetesen ő rendezte be, azért is ilyen üres és letisztult stílusú. Valamint ezért dominál annyira a vörös szín... Hiába, a vérnek szép színe van, és kész. Gwenen egyébként egy vérvörös, testhezálló felső van, hozzá egy fekete csőfarmer, meg fekete-vörös csíkos zokni. Minek vegyen cipőt, ha egyszer a saját lakosztályában van? Térdcsizmája egyébként az ajtó mellett áll, szép egyenesen. A helyből kikövetkeztethető, hogy a nő szereti a rendet és a tisztaságot.*
    Abigail Aleksev
    Abigail Aleksev
    .::Diák::.
    .::Diák::.


    Személyzeti szobák Empty Re: Személyzeti szobák

    Témanyitás by Abigail Aleksev Pént. Márc. 09, 2012 2:29 pm

    *Most magyarázkodnia kéne, de úgy véli valami magyarázatot fog kitalálni. Hazugságot.. az már úgy is megy neki.* - A címére nem emlékszem a könyvnek viszont azt tudom, kell nekem onnan egy bájital. Azt hiszem, talán azért kell, mert emléket szeretnék törölni.. vagy legalább is visszamenni a múltba, hogy hol ronthattam el az életet.*Foglalja össze röviden. Az eleje talán az emléktörés félig meddig igaz, de akkor is kamuzik, mert ő neki egy valamiért kell ilyen könyv: Hogy kísérletezzen, és úgy tegyen kárt magában, mert valójában béna a bájitalokban és soha életében nem használt ilyeneket. Azután hallgatja, hogy a lány mit olvasott és bólint rá.* - Érdekes lehet, egyszer szívesen elolvasom.*Mondja elismerően és körbe pillant a szobába. A csizmát kiszúrja, viszont a zoknira felvonja a szemöldökét. Ő nem volt annyira soha csíkos ő a pöttyös dolgokat szereti. Hisz pöttyös az igazi.*
    Gwendolyn Zade
    Gwendolyn Zade
    .::Könyvtáros::.
    .::Könyvtáros::.


    Személyzeti szobák Empty Re: Személyzeti szobák

    Témanyitás by Gwendolyn Zade Pént. Márc. 09, 2012 2:55 pm

    - Ennél azért valami konkrétabbra lenne szükségem... Ráadásul úgy érzem, nem vagy teljesen őszinte... Destiny. *Nem kell úgy meglepődni: ebben a részben mindig nagyon profi volt, így általában mindenkinek a nevét a beszélgetőpartner fejéből előre csekkolja.* - Tehát hallgatlak: miért is kell az a könyv? *vonja fel szép szemöldökét. Hiába, azért vannak mentális képességei, még akkor is, ha azt nem tudja egyértelműen meghatározni, hogy mit akar a lány, és hogy mik a céljai, de azért arra rájött, hogy a lidérc nem az igazat, vagy legalábbis nem a teljes igazságot mondta el neki.* - Egyébként is, egy ilyen magas témájú bájitalokkal foglalkozó könyvet csak akkor adhatok ki, ha biztos lehetek benne, hogy az, akinek a kezébe kerül, ért a varázsitalokhoz. Nem szándékszom felelősséget vállalni olyan ügyekben, hogy valaki felrobbantja magát, mert épp kísérletező kedve van... Tehát csak akkor kapod meg a könyvet, ha bizonyítani tudod, hogy értesz a bájitalokhoz *közli kereken a lánnyal. Nem, nem tudja pontosan, hogy minek kell a cameososnak a kötet, viszont ezt már akkor elhatározta, amikor összeírta magának a könyvkiadásra vonatkozó különleges szabályokat. Hiába, tényleg nem akar felelőssé válni így. Az más kérdés, ha megöl valakit, mert az tudatos. Szóval már rég elhatározta, hogy nem fog biztosíték nélkül ilyesmi könyvet kiadni a kezéből. Arra, hogy a könyve érdekes lehet, csak biccent. Igen, valóban az... De végül is ő ritkán olvasott olyasmit, ami legalább minimálisan nem tetszett neki. Minden könyvben van valami érdekes. Egyébként Gwen sem éppen a csíkos megszállottja, mindössze kevés, neki megfelelő színű zokni van a piacon... És még ez volt az egyik legjobb. Ő eleve nem mintapárti: neki legyen minden egyszínű. Vörös, fekete, vagy a barna valamilyen árnyalata. Esetleg még az arany szóba jöhet...*
    Abigail Aleksev
    Abigail Aleksev
    .::Diák::.
    .::Diák::.


    Személyzeti szobák Empty Re: Személyzeti szobák

    Témanyitás by Abigail Aleksev Pént. Márc. 09, 2012 3:07 pm

    *A lány el is felejtette, hogy vámpírral van dolga. Mármint olyan téren, hogy a nevén meglepődik, hiszen ugye nem mutatkozott be.* - Mondom emléktörésre és segítségem is lenne.*Kijelenti és utána a következők mennek a fejében. Az első gondolat, hogy mi van ha elmondja mit tervez a másik meg önmagát bünteti, de igazából csak az a része, hogy ártott egy társának és némileg megviselte. Némileg. Azután bólint, a magyarázatra szemeit becsukja, aztán nagy levegőt vesz a lidérc.* - Igazából, reméltem azt, hogy ebben találok megoldást. Mármint a könyvben.*Feleli, vállát vonogatva A szabályok pedig azért vannak, hogy betartsák és ne éljenek vissza a dolgokkal. A lány teljes mértékben-tisztában van a dolgokkal.* - Gondolkodott már úgy, hogy mindenképp, de meg szeretne halni?*Kinyögi, miről van szó és szemeivel csak pislog. A zokniról ugye a véleménye az előző hszben található. A lány is próbálja megválogatni a saját magának való ruhát, de már az évek alatt sok minden összegyűlt neki. Most figyeli Gwendolynt és kíváncsi a válaszára.*
    Gwendolyn Zade
    Gwendolyn Zade
    .::Könyvtáros::.
    .::Könyvtáros::.


    Személyzeti szobák Empty Re: Személyzeti szobák

    Témanyitás by Gwendolyn Zade Pént. Márc. 09, 2012 3:25 pm

    *Érzi, hogy a lány fejében egymást kergetik a gondolatok, de nem is próbálja kideríteni, mik lehetnek azok, mert ha tudnia kell, akkor úgyis ki fogja szedni a lányból, anélkül, hogy megerőltetné magát a másik agyában való turkálással. A megoldásra bólint, de egyértelműen látszik, hogy nem elégedett a válasszal. Aztán meglepő kérdést szegeznek neki, és ennél a pontnál megérti, mit akar a lány a bájitalokkal.* - A kérdés némileg indiszkrét, de megválaszolom. Igen, volt. Csak aztán rájöttem, hogy az egész nem éri meg a fejtörést... Meg egyébként is, a halált üldözni annyira kicsinyes dolog *legyint. Egyébként meg egy időben neki is az járt a fejében, hogy talán az lenne a legegyszerűbb, ha csak kinyírná magát, de aztán úgy döntött, nem adja meg azt az örömet Marknak, hogy végül mégis elhagyja az élők világát... Egy pillanatig hallgat, azon gondolkozva, hogy rákérdezzen-e konkrétan a dologra, de végül úgy dönt, hogy azzal most nem menne sokra. Meg egyébként is, akkor vélhetően úgyis terelő vagy nem őszinte választ kapna. Igaz, ez így is várható...* - Miért? *teszi fel végül a rövid kérdést. Tényleg érdekli, hogy egy diák miért jut el eddig, de annyira azért meglepődve sincs... Ebben a mai világban már minden lehetséges, az öngyilkosság meg tök normális mostanság...*
    Abigail Aleksev
    Abigail Aleksev
    .::Diák::.
    .::Diák::.


    Személyzeti szobák Empty Re: Személyzeti szobák

    Témanyitás by Abigail Aleksev Pént. Márc. 09, 2012 3:56 pm

    *Gwen jól érzi, hiszen tényleg kavarodnak benne az érzelmek. Konkrétan már feladta azt a harcot és elkönyvelte a következőt: Ő nyert és elveszített mindent és nincsen reménye. Nincs hite és nem bízik saját magában, hogy képes lenne legyőzni azt, amitől a leginkább, retteg: Elveszíteni azt, ami a legfontosabb az életében és soha nem akarta elárulni a faját sem. Azután a könyvtároshoz szegezz egy kérdést és felvont szemöldökkel, de érdeklődve figyeli őt. Csak sóhajt és újra lejátszódik egy esemény benne: A rablóban ücsörögve, várván a szokásos italát jó kedvvel figyeli, a népet mire megjelenik Oliver, akiről azt hitte meghalt. Ez még oké sejti kitehette, aki át változtatta, de amit azok után mondott, hogy „Soha többé nem látod a lányod, hiszen én nevelem fel egy magam fajta lény közelében, mint amilyenek mi vagyunk.. A nyakláncot is megtarthatod úgy sem emlékszik a nevedre…*Kijelentette és elment. Egy újabb nagy sóhajt a miért kérdésre és nagy nehezen válaszol rá amint kitisztult a feje. A lábával köröket rajzol, és a földet nézi közben.* - Az iskolában a következő dolog történt: Elraboltak egy diákot a napokban és majdnem meg is ölték. Sokan azt mondják, hogy a Marceau fiú tehet róla és közben nem. Van egy lányom, akit születésemnél elvettek és 86 éve kb azzal zsarolnak, hogy nem láthatom őt ha nem teljesítem a vámpírok feladatait. Nem vagyok talpnyaló, csak ostoba és naiv és nem tudom miért mentem bele a dolgokba. Számoltam a következményekre, amikor kiderül a történet és mérlegeltem is. Csak a múltkor annyira betett a következő dolog. A rablóban ücsörögve hozzám dobta az illető a félhold medálját és közölte, hogy soha többé nem láthatom őt és.. egyszerűen nem akartam bántani sem a háztársamat nem.. Csak..*Mesélni kezdi és szabadkozik. Egy könnycsepp gördül le az arcán és a keze is remegni kezd. Az idegességtől.* - Ennél a pontnál jutottam el, hogy feladom az egészet, mert számoltam arra, hogy elhatárolódnak, elítélnek és leköpnek. Viszont ha visszapörgethetném az időt, akkor másképp lenne. Igen durva, hallani egy lidérc szájából, hogy egy angyalt meg a helyzetet sajnálja. Tudom.*Mondja, és végre kinyögi, miről van szó. Önmagának szeretne ártani és nem elég az a büntetés számára, hogy elfordulnak tőle. A legnagyobb tétje a dolognak hátra van: A Branimir fiúval beszélnie kell, de attól tart is egy kicsit. Egyelőre nagy levegőt vesz és becsukja a szemeit és lenyugszik. Igen a lány némileg „viselkedik így” viszont ebből az állapotból csak olyan valaki tudja visszahozni, aki ugye átélt hasonlót vagy megélte azt.*
    Gwendolyn Zade
    Gwendolyn Zade
    .::Könyvtáros::.
    .::Könyvtáros::.


    Személyzeti szobák Empty Re: Személyzeti szobák

    Témanyitás by Gwendolyn Zade Pént. Márc. 09, 2012 4:28 pm

    *A lány arcát fürkészi, és érzi, hogy a másik felettébb zaklatott, és most már talán kezdi érdekelni is, hogy miért... Aztán kérdezik, válaszol, és visszakérdez, mire egy eléggé hosszas történetet kap válaszul. Khm, igen, remek, hogy Gwen ennyire informált... Mert tényleg nem jutott el eddig hozzá ez az ügy. Sammaelt nem kérdezte, az meg nem mondta neki. Az ostoba és naivra nem feltűnően bólint, és hát őszintén szólva megvan a véleménye. Nem is kicsit. De hagyja beszélni a lányt, magában listázva, hogy miket fog mondani neki. Destiny könnycseppje nem különösebben hatja meg, és amint megszólal, az is ki fog derülni, hogy miért... Végighallgatja a másikat, majd halkan felhorkant.* - És ezért meg akarsz halni. Ahelyett, hogy megküzdenél a lányodért, ahelyett, hogy megkérnéd Samet, a lidércek nagy pártfogóját és hősét, hogy segítsen, sajnáltatod magad, véget akarsz vetni az életednek, nem törődve vele, hogy talán meg lehetne még menteni a lányodat... Szánalmas gyerek vagy még te magad is, aki nem ismeri az életet, nem képes megoldásokat, csak kifogásokat keresni... De tudod mit? *kérdezi, egyre halkítva a hangját, majd hirtelen, követhetetlen sebességgel Destiny mellé lép, és átkarolja a lány vállát.* - Ha annyira meg akarsz halni, én szívesen végzek veled *suttogja a fülébe.* - Akkor senki nem mondhatja, hogy öngyilkos lettél, nem szidalmazhatnak... Hidd el, ki tudok találni valami mesét, hogy tisztára mossam a becsületedet... *suttogja. Kíváncsi, hogy mi lesz ebből, jelenleg ugyanis fogalma sincs, hogy a két lehetőség közül a lány vajon melyiket választja. Hiszen utalt neki arra, hogy igenis meg tudná menteni a lányát, akármilyen a helyzet... Elvégre Sam nem véletlenül az, aki. Valahogyan biztos tudna segíteni. De persze ha kell, szívesen bemutatja a lidérclányt a halálnak... Természetesen nem ölné meg, akkor az igazgató egész biztosan pokolra küldené őt is, de attól még alaposan szétkapja, ha a lány a gyilkosságra szavaz. Hiába, Gwen már csak ilyen...*
    Abigail Aleksev
    Abigail Aleksev
    .::Diák::.
    .::Diák::.


    Személyzeti szobák Empty Re: Személyzeti szobák

    Témanyitás by Abigail Aleksev Pént. Márc. 09, 2012 5:12 pm

    *Próbálja eltüntetni azt, amit, érez, de nem tud. Ő ilyen és igazság szerint nem sajnálatból sír és nem is azért, hogy megszakadjon a szívük. Ő ilyen. Azután beszélnek a halálról és megkérdezi Gwendolyn miért szeretne, nagyon meghalni mire ő elmondja, ami történt a napokban. Mint mondottam nem sajnáltatásból sír. Ha a nő nem tud róla, akkor valószínű nem sokan tudják. Legalább is alkalmazottak. Ő beszél és beszél, majd amikor befejezi, nagy levegőt vesz és szusszan egyet. Igaza lehet a nőnek csak azért nem volt elég nagy bátorsága oda menni ezek után segítséget kérni tőle. A sajnálat kijelentésre nem különösebben reagál viszont ridegen, de figyel a vámpírra.* - Talán igaz.. Ezen már hiába próbál az ember változtatni a keresztje mindenkinek meg van.*Csak ennyit mondd aztán a suttogásra csak érdeklődve figyel, és mikor hozzáérnek, kicsit kirázza a hideg. A következők játszódnak le benne: Mindig egy célt tűzött ki maga elé és a cél visszakapja a gyermekét, de ez elveszett benne. Most már a kérdés hogyan fog viselkedni, ha az elsőt választja?* - Ha a Lordtól nem baja akkor..*Igazság szerint Desben most ez eldőlt. Viszont az már kérdéses, hogy ezek után mit és hogyan fog viselkedni. Végül is csak lassan bólint a fejével Gwen kérdésére.* - Mit akarsz tenni?*Egyszerűen kijön belőle a kérdés majd csak pislog nagyokat előre.*
    Gwendolyn Zade
    Gwendolyn Zade
    .::Könyvtáros::.
    .::Könyvtáros::.


    Személyzeti szobák Empty Re: Személyzeti szobák

    Témanyitás by Gwendolyn Zade Pént. Márc. 09, 2012 5:42 pm

    - Meg *bólint. Igen, mindenkinek van keresztje, Gwennek is. Nem is akármilyen. És Samnek, meg Rillának, meg Tynak, meg mindenki másnak is. És mindenkinek a maga döntése, hogy hogyan választ afelől, hogy megkönnyítse a terhét. Érzi, hogy a lányt kirázza a hideg, és ezt elsőre jó jelnek könyveli el, de aztán Destiny mégis úgy dönt, hogy rábízza, hogy végezzen vele. Magában némileg csalódott, de annyira azért nem hatja meg az eset.* - Ne aggódj, meg tudom oldani... Elég rég óta ismerem Sammaelt *suttog még mindig. Vélhetően másképpen már nem is fog szólni a lidérchez a mai nap folyamán.* - Majd meglátod, Destiny... És neked egyébként is mindegy, nem? *kérdezi, miközben az arcára a ragadozók mosolya ül ki. Egy nem túl feltűnő kézmozdulattal csendbűbájt von a szoba köré, majd a jobb kezébe hívja a tőrét, és egy hirtelen mozdulattal végigvág Des jobb combján. Persze a bal karját ugyanebben a pillanatban szorosan a lány köré fonja, és nem engedi el. A következő vágás a lány bal oldalára kerül, végig a melle vonalától egészen a csípőjéig. A nő ez után a hüvelykujjával lényegében belenyúl a sebbe, és végighúzza benne az ujját. Ez után ismét a tőrt használja: egy félkört vág a lány jobb vállába, aztán a lidérc könyökéig lehúzza a kést. Aztán a még mindig véres hüvelykujjával végigsimít a lány arcán, majd két felületi vágást ejt annak két oldalán. A következő mozdulat ismét a tőré: az elsőként vágott sebet úgy vágja végig, hogy kereszt alak jön ki a két vágásból. Ennél a pontnál Des már úszik a vérben, és vélhetően már ájulás közeli állapotban jár.* - Hát ezt akarod te? Meg akarsz halni, te őrült? *sziszegi a nő, felettébb meglepően lidércnyelven, majd elengedi a lányt, és egy pillanatnyi várakozás után erős ütést mér a halántékára. Ha Destiny eddig még magánál volt, ez után már biztosan nem... Aztán a nő sóhajt egyet, és nekitámaszkodik az ajtónak, a fejét rázva.* - Fiatalok... *motyogja maga elé. Egyelőre semmi mást nem tesz: kicsit azért most meg kell állnia, hogy visszafogja magát... Hiába, no. A vér az vér. Ő meg mégiscsak vámpír.*
    Raphael Walsworth
    Raphael Walsworth
    .::Lélekbúvár Fegyvertáros::.


    Személyzeti szobák Empty Re: Személyzeti szobák

    Témanyitás by Raphael Walsworth Szomb. Márc. 31, 2012 1:16 pm

    [Raphael szobája]
    *A Fyron fegyvertárosa alig negyedórája tért vissza a szobájába, mert egészen eddig a Sylrorina házvezetőjét üldözte egészen a Földközi-tengerig, és most sikerült visszahurcolnia az iskolába, és épp most hagyta ott Sammaelnél Tylát, hogy kezdjen vele valamit. Egyébként a lidérc férfi kivételesen a hajszánál nem a páncélzatát viselte, hanem egy egyszerű szövetnadrágot, vászoninget és ehhez pedig lovagoló csizmát vett fel. Az utazóköpenyét már felakasztotta a fogasra, és kényelmesen elhelyezkedett az egyik kanapén. Most nem igazán fogad senkit se maximum az igazgatókat és az unokaöccsét, de köszöni szépen most a diákok hagyják békén. Elég volt neki majdnem egy hónapig Tyla után kajtatni úgy, hogy a nőszemély egész végig Santoríni szigetén sütötte a hasát. Szóval eléggé morcos a nőszemélyre, hogy csapot-papot itt hagyva megint eltűnt majdnem egy teljes egy hónapra eltűnt. Most pedig végre valahára egyedül lehet szóval feláll, odasétál az ablakhoz, kitárja azt, hogy beáramoljon a friss levegő, majd fogja magát és folytatja a rajzolást. Magában pedig éppen azt taglalja, hogy Perathon úrnőnek mi a fenéért kell mindig sztrájkolnia, és miért nem tudja végre elfogadni a dolgokat. Mindegy. Felesleges ezzel foglalkoznia, mert attól még csak jobban megsértődik a nőre. Fogja a ceruzáját, és a papírra nyomva el kezdi megalkotni azt, ami már régen a fejében megszületett. Egy kardot, amelynek markolatában egy rubinkő van foglalva, és a penge egyik fele ezüstből, a másik fele pedig vasból készült. Ha elkészül a rajz akkor különféle adatokat kezd oda irkálni mellé, ugyanis azt tervezi, hogy kipróbálja mennyire emlékszik még a kovács mesterségre.*

    Conor Merlowan
    Conor Merlowan
    .::Külhoni karakter::.
    .::Külhoni karakter::.


    Személyzeti szobák Empty Re: Személyzeti szobák

    Témanyitás by Conor Merlowan Szomb. Márc. 31, 2012 1:38 pm

    *Amikor Raphael kinyitja az ablakot, vidám kutyaugatás szűrődik fel a birtokról. Odakint éppen Arthur és Emrys élvezik a kellemesen meleg időjárást, már órák óta. Viszont lassan elindul befelé, ugyanis valamit még neki is kellene ebédelnie. Így hát elindul a kastély felé, lehunyt szemmel élvezve a hűsítő szellőt. Egyébiránt az ő viselete is eléggé középkori: egy hosszú ujjú, fehér vászoning, rajta a tőle megszokott mellény, szövetnadrág és csizma. Oldalán ott lóg az egyik kétkezes kardja, szokás szerint a kevésbé díszes. Emrys körülötte ugrándozik, és nagy vidáman ugat, ezzel fejezve ki, mennyire jó a hangulata. Az épületbe lépve elmúlik a szellő, valamint a nap sem úgy süt, mint odakint. Noha teljesen mindegy, Arthur idebent már kinyitja a szemét. Azonban mégsem indul az étkező felé, korábbi céljával ellentétben. Úgy dönt, hogy inkább megint megpróbálkozik a nagybátyja szobájánál, hátha visszatért már a férfi. Persze azt is csak feltételezi, hogy eddig nem volt az iskolában, hiszen hiába kereste az elmúlt napokban. Napokban? Hetekben. Így hát a második emelet felé indul, Emrys pedig előtte üget a lépcsőn.* - Megvársz, öcsi? *kérdezi mosolyogva, mire a retriver megáll, és visszafordulva figyeli, ahogyan a fiú jön utána a lépcsőn. Aztán amikor az erethonos utoléri, ismét megindul. Nem sokkal később a páros már Raphael ajtajánál áll, és Arthur udvariasan bekopog, és várja, hogy vajon ezúttal érkezik-e valami válasz... Szeretne már nem csak összefutás szintjén beszélgetni a nagybátyjával. Kíváncsi is rá, meg hát mégiscsak rokonok, és nem ártana megismerni.*
    Raphael Walsworth
    Raphael Walsworth
    .::Lélekbúvár Fegyvertáros::.


    Személyzeti szobák Empty Re: Személyzeti szobák

    Témanyitás by Raphael Walsworth Szomb. Márc. 31, 2012 1:54 pm

    *Halványan elmosolyodik, mikor meghallja az ugatást. Először arra gondol, hogy talán Giselle az meg a beagle-je, de már pillanat múlva rájön, hogy a Cameosos lány kedvencének a hangja sokkal halkabb, tehát akkor biztosan az unokaöccsének a retriverje lesz. Ő szimplán csak ül, rajzol és morgolódik magában, hogy az igazgatóknak miért kell ennyire csökönyösnek lennie. Mikor kész a rajz akkor elmegy a kis konyhába, hogy csináljon valami innivalót. Felteszi forrni a vizet, még addig is eljut, hogy belehelyezi a tea filtereket, mikor hallja, hogy kopogtatnak az ajtaján. Lejjebb veszi a tüzet, kidobja a filtereket, és odamegy az ajtóhoz. Résnyire kitárja (igen előbb leellenőrzi ki akarja zaklatni…), majd mikor meglátja az unokaöccsét akkor elmosolyodik, és beinvitálja az erethonos.* - Szervusz Arthur. Örülök, hogy eljöttél. Gyere, kerülj csak beljebb. Kérsz egy kis teát? Mindjárt készen van már csak ízesíteni kell. Ülj csak le. Mesélj mi van veled? Sajnálom, hogy mostanában nem kerestelek, de a Sylorinások őrült házvezetője megint szökési kísérletet hajtott végre, és természetesen megint nekem kellett utána erednem. *Ered meg a lidérc nyelve miközben behívja a fiút, és megsimogatja Emrys fejét.* - Egyébként az előbb Emryst hallhattam? *Érdeklődik halványan mosolyogva, majd szól az unokaöccsének, hogy várjon egy kicsit gyorsan megcsinálja a teát. Tehát visszasiet a konyhába, ízesíti a brit kedvenc italát, és attól függően, hogy Arthur is kér-e úgy viszi ki a kancsót és a csészéket. Aztán leül a fiúval szemben, odébb rakja a vázlat füzetét, és némi étellel is megkínálja. Raphael túlságosan is vendégszerető, és ha teheti akkor teletömi a vendégeit mindenféle földi jóval.*
    Conor Merlowan
    Conor Merlowan
    .::Külhoni karakter::.
    .::Külhoni karakter::.


    Személyzeti szobák Empty Re: Személyzeti szobák

    Témanyitás by Conor Merlowan Szomb. Márc. 31, 2012 2:36 pm

    *Nem kell sokáig várnia, ugyanis végre sikerült elkapnia a nagybátyját, így ajtót nyitnak neki.* - Üdv, Raphael *mosolyog a férfire, majd belép, és Emrys is beszökik a lába mellett. A teára vidáman bólint.* - Igen, kérek *szúrja közbe, majd elsétál az egyik fotelig, és kényelmesen helyet foglal.* - Emrys! *szól a kutyának, aki egyébként nagy örömmel hagyja Raphnak, hogy simogassa. Amikor a fiú hívja, természetesen azonnal odaüget hozzá, és leül az ülőalkalmatosság mellé.* - Á, akkor ezért nem találtalak az elmúlt időben! Pedig próbáltalak keresni. És igen, őt hallhattad. Szokás szerint körbeugatta a kastélyt *nevet fel, és megsimogatja a kutya buksiját.* - Egyébként pedig semmi különöset sem tudok mesélni: kezdem megszokni az iskolát, nagyon jó hely. Bár egy kicsit hiányzik Aveline, meg Walterék is, de a többiek itt kárpótolnak. Nem mondom, hogy nincs egy-két érdekes alak, de vannak nagyon segítőkészek is. Lasse Fält, például *mondja. Amíg Raph a konyhában tartózkodik, addig ő kényelmesen hátradől a fotelben, Emrys pedig elfekszik. Aztán a nagybátyja megérkezik a teával, ismét beszélni kezd.* - Persze sokat ettől függetlenül sem tudok az iskoláról... Például Perathon úrnő, akit említettél... Miért van itt, ha nem akar? *kérdezi érdeklődve. Az ételt is elfogadja, hiszen még nem túl sok mindent evett a mai nap során. Reggelire tükörtojás meg szalonna, ennyi minden, ami benne van, úgyhogy nem árt meg, ha eszik valamit. A teát is sikerül elvennie, és nem ügyetlenkedik, bár egy kicsit tart tőle, hogy kiönt vagy leborít valamit. Jó benyomást akar tenni, bár hogy miért, azt nem tudná megmondani. Szóval keresztbe teszi a lábát, és iszogatja a teáját.*
    Raphael Walsworth
    Raphael Walsworth
    .::Lélekbúvár Fegyvertáros::.


    Személyzeti szobák Empty Re: Személyzeti szobák

    Témanyitás by Raphael Walsworth Szomb. Márc. 31, 2012 3:25 pm

    *Ugyebár a férfi neki áll sürögni-forogni a konyhában közben pedig hallgatja az unokaöccsét.* - Igen, sajnos nem volt időm szólni neked, mert amint észrevettem, hogy az az őrült nőszemély megint akciózni kezdett azonnal rohantam utána. A diákjai nem valami jól nevelt gyerekek, és ha nem akarunk felfordulást, akkor vissza kell őt hozni bármi áron, mert ő képes rá, hogy a garázdálkodásoknak véget vessen.* - Sajnálom, hogy feleslegesen kerestél. Ígérem, legközelebb szólok, ha eltűnök egy kis időre. *Mosolyog halványan a férfi, az emryses dologra meg csak nevet. * Nyugodtan tegye, az a dolga, és végre lesz egy kis élet a Fyronban. Giselle kutyájával biztosan kijönne. *Érdeklődve hallgatja Arthurt miközben a konyhában tölti ki a teát. Egy nagy tálcán behordja a kancsót és a csészéket, azokat pedig lerakja a kávézóasztalra. Arthurnak odanyújtja a csészét, majd ő is helyet foglal.* - Annak örülök, hogy kezded megszokni az iskolát. Én speciel szeretek itt lenni. Nagyon békés, amikor az igazgatók, vagy a diákok nem háborúznak. Megtudom érteni, hogy hiányoznak. Régen nekem is honvágyam volt, de nekem mára a Fyron az otthonom, viszont szívesen találkoznék a többi rokonnal. *Mesél egy kicsit magáról, majd mikor Lassét említik, akkor nagyokat bólogat.* - Igen, ő nagyon érdekes alak, de azt hiszem ezt az összes többi finn lidércünkről elmondhatom. Viszont van egy-két angyalunk is, akik normálisan tudják kezelni a dolgokat. Nos, a démonokról, és a félvérekről sajnos ezt nem mondhatom el. De hát mindenki különbözik, nemde? Épp az a jó dolog, hogy senki nem ugyanolyan, hanem van személyiségünk. *Beszél kicsit a megismert diákokról egy kis filozófiával tűzdelve.* - Hát egyébként az igazgatók nem sokat szoktak mesélni magukról szóval érthető, de ha gondolod én szívesen mesélek neked. Perathon úrnő egyébként azért tanít ezen a helyen, mert kénytelen itt lenni. Bukott angyal lett, és ide száműzték, hogy az idők végezetéig a Fyronban tanítson a tettei miatt. Csakhogy az Úrnő néha besokall, és olyankor úgymond kisebb-nagyobb kiruccanásokat tesz, ahonnan persze nekem kell visszahoznom. *Magyarázza az unokaöccsének a férfi, majd belekóstol a teájába. Persze előtte étellel kínálja a fiút, majd mikor látja, hogy az erethonos bizonytalanul nyúl a csészéért akkor elmosolyodik.* - Ne aggódj. Ha kiborul a tea akkor a szőnyeg úgyis felszívja. Már annyiszor morzsáztak a földre, vagy öntöttek ki valamit, hogy a padlót elvarázsoltam, és ha nem odaillő dolog kerül oda akkor egyből eltűnik. Nem tehetek róla, de szeretem a rendet. *Próbálja érzékeltetni a fiúval, hogy semmi baj nem lesz abból, ha véletlenül kilöttyen az ital.* - Ezek szerint akkor egész jól kijössz a társaiddal, igaz? *Érdeklődik kedvesen, majd a kutyára szegezi a tekintetét, hogy pár perccel később ismét Arthurra pillantson.* - Adhatok valami ennivalót Emrysnek, vagy esetleg nem szomjas? *Kíváncsiskodik, mert szegény kutyát is megvendégelje, ha már ő is itt van.*
    Conor Merlowan
    Conor Merlowan
    .::Külhoni karakter::.
    .::Külhoni karakter::.


    Személyzeti szobák Empty Re: Személyzeti szobák

    Témanyitás by Conor Merlowan Szomb. Márc. 31, 2012 4:27 pm

    - Semmi gond, legalább mindig megvolt a napi séta *mosolyog. Az emrysre adott reakcióra csak kuncog.* - Emrys mindenkivel remekül kijön, még azzal is, akinél az érzés nem kölcsönös. *Aztán ugye mesél az eddigi tapasztalatairól, és meghallgatja Raphaelt is.* - Mikor is jöttél ide először? *érdeklődik.* - Biztos vagyok benne, hogy jól kijönnétek *mosolyog.* - Anya nagyon lelkes volt, amikor megtudta, hogy van egy testvére, Ave-et pedig tényleg nem lehetett leállítani. Valamikor el kellene jönnöd velem Caldicotba *mondja jókedvűen. Azon kívül, hogy ő maga is nagyon örülne neki, biztos benne, hogy a húga is szeretné megismerni a nagybátyjukat, valamint az édesanyja is biztosan tudni akarja, ki is a bátyja.* - Hárman vannak, igaz? Lasse meg az ikertestvérek. *Természetesen a finn lidércekre céloz. Aztán érdeklődve hallgatja a férfi fejtegetését az iskola tanulóiról.* - Valóban. Ha mind egyformák lennénk, rettentő unalmas lenne az élet *ért egyet. Aztán ugye Tyláról kap információkat, ami némileg meglepi. Így persze már megérti, miért igyekszik ennyire szabadulni innét, ő is hasonlóképpen lenne. Hiszen mindenki utálja azt, amire kényszerítik.* - Azért igyekszem vigyázni *mosolyog Raphaelre, de érezhető, hogy kicsit kezd fesztelenebbé válni.* - Nem is feltétlenül a rend miatt... Inkább talán azért, mert mindig próbálok nem ki és felborítani dolgokat. Érted, igaz? *kérdezi, kissé zavartan. Nem sikerült teljesen elmagyaráznia, mi a gond, de arra gondolt, hogy nem szereti, ha meglátszik, hogy vak, és nem tudja olyan jól koordinálni magát, mintha látna. Hogy a fegyvertáros megérti a zavaros beszédet vagy sem, arról persze már fogalma sincs, de azért reménykedik, hogy nem kell bővebben kifejtenie.* - Igen, a legtöbben barátságosak és toleránsak. Bár Ethantől kissé tartok, számomra túl kiszámíthatatlan *húzza el a száját.* - Valamint a sylorinásokat igazából egyáltalán nem ismerem *teszi még hozzá, miközben leteszi a kiürült csészét az asztalra. Valóban, valahogy a sötét háznak még egy diákjával sem sikerült összetalálkoznia. Amikor Emrys felől kérdeznek, csak lenyúl, és megcirógatja a kutya fejét.* - Emrys? Szomjas vagy? *A kutya vakkant egyet, mire Arthur ismét Raph-hoz fordul.* - Szívesen inna valamit. Odakint már minden tócsa felszáradt, és elég rég óta lent voltunk már *informálja a férfit. Emrys pedig, ha kap egy kis vizet, először nagy örömmel megnyalja a férfi kezét, aztán lefetyelni kezd.* - Tudod Raphael... Eleinte tartottam tőle egy kicsit, hogy milyen leszel, de így, hogy megismertelek, azt hiszem nagyon örülök neki, hogy te vagy a nagybátyám *jelenti ki Arthur mosolyogva. Valóban felettébb kedveli a fegyvertárost: érdemes volt benéznie.*
    Raphael Walsworth
    Raphael Walsworth
    .::Lélekbúvár Fegyvertáros::.


    Személyzeti szobák Empty Re: Személyzeti szobák

    Témanyitás by Raphael Walsworth Szomb. Márc. 31, 2012 4:52 pm

    - Edzésben maradsz, igaz-e? *Mosolyog vidáman, persze csak viccnek szánta, de ezt Arthur valószínűleg érzi is. Raphael valamiért szeret a legtöbb beszédtémába egy kis humort csempészni, bár már többször is le lett szólva ezért a szokásáért, de nem különösebben szokta érdekelni.* - Igen, feltűnt. Nagyon hűséges társ lehet. Egyet mondok neked Arthur. Mindig becsüld meg azt, ha egy állat ennyire kötődik hozzád. Soha nem tudhatod mikor viszonozza úgymond, azt a szívességet, amit te teszel érte. A természetnek, ha kell hatalmas ereje van, és ezt az erőt nem lenne szabad a sárba tiporni. Az emberek többsége pedig sajnos ezt teszi. *Kezd megint filozofálni, de hát nem tehet róla ő ilyen és kész. Mikor kérdezik elgondolkozva megvakarja az állát.* - Úgy egy-két hónappal az iskola alapítása után. Szóval jó ideje itt élek már, és volt szerencsém ahhoz is, hogy lássam azokat a dolgokat, amik az iskola falain belül történtek. Tudod, nagyon szerencsésnek érzem magam azért, hogy még itt vagyok, és mesélhetek a régi rendszerről. Ugyanis azért ez az iskola sem makulátlanul tiszta, és jó pár haláleset történt itt. Tanárok, diákok és alkalmazottak egyaránt meghaltak. *Említi kissé burkoltan Tyla mészárlását, de annyira ennek a történetnek a részleteibe nem akar bele menni.* - Biztosan, valamikor tervezem őket meglátogatni. Ha gondolod egyeztetünk, hogy neked mikor lenne jó, és megkérem Amarillát, hogy ketten hazalátogassunk. *Mosolyog szélesen, és egyre jobb lesz a férfinek a kedve. A finn lidércekre helyesel.* - Igen, ők hárman vannak finnek. De tudtommal van egy amerikai lány a Sylorinában, és van egy félvér fiú az Erethonban, de őt meg biztosan ismered. *Kortyol egyet a teájából, majd lerakja a csészét az asztalkára, és hallgatja a másikat.* -Rendben, csak ezzel annyit akartam mondani, hogy ha kiömlene akkor nem harapok.* Nevet fel a fegyvertáros, majd elnémul, és hallgatja a zavart magyarázkodást.* - Persze, hogy értem. De nem is azért mondtam. Viszont mesélj inkább a társaidról. *Tereli el a témát, és ugyebár Arthur felel is neki. Örül annak, hogy jól bánnak az unokaöccsével, és ezt valószínűleg szóvá is fogja tenni, ha a fiú a mondandójának a végére ért.* - Ennek örülök, ha valamelyik eszetlen lenne küld csak le hozzám. Mondjuk a Denkey fiú amúgyis problémás. Vele nem lehet mást kezdeni, minthogy kerülöd a konfliktus helyzeteket. Ha jól hallottam könnyen felkapja a vizet.*Mondja nyugodtan, majd a sylorinásokra csak felnevet.* - Addig örülj neki. Nekem elég a házvezetőjüket meg a bolond sárkányát hallgatnom, és már ők az idegeimre mennek.*Kuncog egy sort, majd ugye megkérdi a fiút, hogy a kutyáért tehet-e valamikor, s mikor választ kap akkor felpattan a helyéről.* - Akkor egy pillanat is itt vagyok. *Mondja vidáman, bemegy a konyhába, elővesz egy régi tálkát, és tölt bele vizet. Majd szépen kimegy, lerakja a retriver elé a tálkát, megsimogatja a fejét, és visszaül a helyére. Egyébként mikor a kutya megnyalja a kezét akkor csak felnevet. Aztán minden figyelmét Athurnak szenteli, és csendben hallgatja a fiút.* - Nos, örülök neki, hogy ennyire jó véleménnyel vagy rólam. Én is örülök neki, hogy az unokaöcsém vagy. Viszont azt szeretném leszögezni, hogy nem kell tőlem tartani, mert nem vagyok egy velejéig romlott őrült lidérc. *Nevet fel ismét, majd még azért hozzátesz valamit.* - Örülnék, néha hébe-hóba benéznél hozzám. Vagy pedig én keresnélek fel téged.
    Conor Merlowan
    Conor Merlowan
    .::Külhoni karakter::.
    .::Külhoni karakter::.


    Személyzeti szobák Empty Re: Személyzeti szobák

    Témanyitás by Conor Merlowan Szomb. Márc. 31, 2012 5:34 pm

    - Bizony *kuncog fel. Őt nem zavarja, ha elviccelik a dolgokat, ő is sokszor él ezzel. Végighallgatja, amit a férfi a természetről mond, és amikor végez, bólogat.* - Nem is tudnék Emrys nélkül élni. Ő a vezetőm, a segítőm. Nélküle még a saját lábamban is elesnék *rázza meg a fejét.* - És igen, sajnos az emberiség egyre kevésbé becsüli meg a csodát, ami mindannyiunkat körülvesz. Előbb-utóbb pedig majd vissza fog vágni a természet... Ráadásul a sok pusztítás közepette még panaszkodnak, hogy a Föld egyre haldoklik *szusszant. A válasz első részére bólint, majd érdeklődve hallgatja a férfit.* - Valami ilyesmiért zárt be legutóbb, nem? *kérdezi. Néhány dolgot azért hallott már Fyronról, csak a részletekkel nincsen tisztában. Persze erre sem vár kifejtést, hogy mégis mi történt-e, főként, ha Raphael nem akar beszélni róla.* - Rendben, akkor majd egyeztetünk *mosolyog, és már most várja, hogy hazalátogathasson, és magával vihesse Raphaaelt is.* - Meg mintha a Cameosban is lenne még egy lány, nem? *kérdezi, amikor a lidércekre terelődik a szó.* - De viszonylag sokan vagyunk *mosolyog.* - Erethonban hárman, ha Gabrielt is beleszámítjuk, a Cameosban hárman, a Sylorinában ezek szerint egy, plusz még te és Lord Sammael *számolgatja.* - Az kilenc lidérc. Az angyalok is körül-belül ennyien vannak, nem? *vonja fel a szemöldökét. Persze őket már nem tudná felsorolni, de tudja, hogy van belőlük jó pár. Egyből az Erethonból is tud mondani. A teás mondatra csak biccent, aztán ugye röviden magyarázkodik, és szerencsére Raphael meg is érti, hogy mit akar. A témaváltásért is hálás, mert noha valahogy mindig szóba kerül a vaksága, nem szeret róla beszélni.* - Rendben, bár tényleg nem tűnnek vészesnek. És igyekszem, bár nem hiszem, hogy okot tudnék neki adni a vitára. De persze ha gond van, meg tudom védeni magam... Csak jobb szeretném, ha nem lenne *von vállat. Nem kétséges, tényleg meg tudja védeni magát, ha akarja. Elvégre a vaksága legelején is épp úgy harcolt, mint akkor, amikor még látott, így hát tényleg nem kell őt félteni. Bár az is igaz, hogy a hirtelen történő dolgokat kicsit nehezebben képes lereagálni, mert a leggyorsabb érzékével nem képes követni az eseményeket. De tanult harcolni, és nem dísznek hordja az oldalán a kardját. A sylorinásokra felkuncog, aztán ugye a kutyás kérdés jön. Emrys, mint már említettem rettentő hálás a vízért, Arthur pedig mosolyogva hallgatja a kutya lefetyelésének a hangját. Raphael első szavaira boldogan mosolyog, az utolsó mondatra pedig felnevet.* - Sikerült rájönni *vigyorog. Az utolsó mondatokra pedig ismét bólint.* - Majd lejárok. Ha nem vagy itt, hol keresselek? A fegyvertárban? *érdeklődik.* - Egyébként engem szinte mindig a birtokon lehet megtalálni *teszi még hozzá.* - Ha már a természetről volt szó *mosolyodik el. Hiába, imád odakint lenni. Igaz, a sziget többi részének felfedezéséhez még nem látott hozzá - annak nem mer egyedül nekiindulni -, de a birtokot kezdi egész jól kiismerni, meg már az épületben is elég jól eltalál. Összességében tehát jól megszokott már itt, és kezd kialakulni, hol is lehet megtalálni napközben. Ez már jó jel.*
    Raphael Walsworth
    Raphael Walsworth
    .::Lélekbúvár Fegyvertáros::.


    Személyzeti szobák Empty Re: Személyzeti szobák

    Témanyitás by Raphael Walsworth Szomb. Márc. 31, 2012 6:03 pm

    - Szerintem képes lennél boldogulni a világban, ha pedig bármi történne Emrysszel akkor is lennének olyanok, akik segítenek. *Mondja halkan, majd ugye a természetre terelődik a téma.* - Igen, sajnálatos módon az emberiség túl ostoba ahhoz, hogy tegyen is valamit a Föld érdekében, de panaszkodni természetesen tudnak. De szerintem hanyagoljuk most kicsit ezt a szomorú témát, mert csak jobban elkeserítene minket ez a tényállás.*Mondja nyugodtan a férfi, majd beszél egy kicsit az iskoláról is.* - Igen, nagyjából ez volt az oka csak mindenféle ostobasággal volt fűszerezve. De az biztos, hogy még egyszer nem fog megtörténni. Vagyis nagyon reméljük, hogy nem fog. *Magyarázza kicsit komorabban, de az aurája ettől függetlenül még mindig megnyugtató. Aztán amikor az utazáshoz érnek ismét vidáman csendül fel a hangja.* - Igazából bármikor mehetünk. Nekem bármikor megfelel. Szóval amikor szeretnél akkor indulunk. *Mosolyog, aztán a cameosos lidércre felvonja a szemöldökét, és kicsit elgondolkozik.* - Lehet van egy lány, de nem hiszem, hogy volt hozzá szerencsém. *Ráncolja a homlokát, de nagyon halványan dereng neki, hogy volt egy lidérc lány* - Egyébként igen. A lidércekhez képest elég nagy létszámban jöttetek ide tanulni. Viszont igazad van, mert nagyjából annyi van itt, mint amennyi lidérc. Csak nagyon remélem, hogy nem lesznek belőle nagyobb bajok. *Túr bele a hajába, majd hátradől a kanapén.* - Hát lehet hogy nem, de rosszak, mint a hétördög. *Kuncog egy sort a fegyvertáros. * -Tudom, hogy nem provokálnád őket, de a mai suhancok szeretik a másikat mind ok nélkül provokálni. Egyébként meg azt gondoltam csak, ha már ennyire problémásak, akkor nem árt elbeszélni a fejükkel. Vagy legalábbis illemórákat kellene venniük. *Mégis csak feláll, és a kávézóasztalon kezd rendet tenni, aztán mikor Arthur nevet akkor vele együtt kacag.* - Annak örülök. Sokan azt hihetik, hogy egy morcos fegyvertáros vagyok, pedig egyáltalán nem. Csak ne koszolják össze a dolgaimat. *Nevet fel, majd kiviszi a konyhába a koszos edényeket.* - Igen. Általában a fegyvertárban többet vagyok, néha benézek az edzőterembe. Egyébként még Perathon úrnőnél is szoktam lenni, de azt a helyet nem ajánlom. Mellesleg most könyörgök az igazgatóságnak egy kovácsműhelyért, szóval lehet majd ott is megtalálsz. *Magyaráz a fiúkat, majd elvigyorodik a birtokra.* - Sejtettem. Emrysnek nagyon sokat kell mozognia, és ilyen jó időben minden értelmes diák kint tölti a szabadidejét.*Nevet fel ismét, majd miután visszajött a konyhából már nem ül le, hanem megáll Arthur mellett.* - Egyébként ha gondolod szívesen körbevezetlek a szigeten. Lehet nem ismerem annyira, mint az igazgatók, de én is ismerek egy-két helyet. *Tesz egy ajánlatot a fiúnak, aztán szép lassan, ha másik user nem bánja akkor elkíséri valahová a fiút, majd visszatér a fegyvertárba.*
    Conor Merlowan
    Conor Merlowan
    .::Külhoni karakter::.
    .::Külhoni karakter::.


    Személyzeti szobák Empty Re: Személyzeti szobák

    Témanyitás by Conor Merlowan Szomb. Márc. 31, 2012 6:52 pm

    - Talán. De egyelőre csak örülök neki, hogy ő itt van nekem *válaszolja. Egyébként, noha nem említi, nem igazán bízik meg ilyen téren az emberekben. Mert tart tőle, hogy félrevezetnék. Hogy kihasználnák, hogy nem lát. A téma hanyagolására biccent. Aztán ugye az iskolára terelődik a szó, amire ismét csak bólogat, és figyelmesen hallgatja Raphaelt. Aztán kellemesebb témára térnek át, mire vállat von.* - Végül is bármikor. Akár a hétvégén, ha ráérsz *mosolyog jókedvűen. Az biztos, hogy a családdal előzetesen nem fog beszélni, az egészen biztos, meglepetésnek szánja.* - Csak ne lepődj meg, ha kirobbanóan fognak neked örülni *kuncog. Aztán ugye rátérnek az iskola életének többi résztvevőjére. A nagyobb bajokra bólint, de aztán elgondolkodva beletúr Emrys bundájába.* - Végül is, csak nem minden lidérc gyűlöli az angyalokat, és fordítva *mondja. Ez egyébként is egy érdekes téma számára, mert - ahogyan mindenki mást - az ő családját is érintette a lidércvadászat, mégis, ez számára bőven elég távoli ahhoz, hogy ne személyes dühvel forduljon az angyalok felé. A kuncogásra egy mosollyal felel, a következőre pedig vállat von.* - Ez mondjuk igaz. Még szerencse, hogy az idegeim jól bírják a kötekedőket *szusszant. Valóban, őt eléggé nehéz felhúzni, mindig igyekszik kerülni a vitákat, ha pedig mégis belekerül egybe, igyekszik ő lenni a higgadt fél. Sok kell ahhoz, hogy őt kihozzák a sodrából.* - Hiába, a tisztaság fontos *bólint kuncogva. Nem, nem ismeri Raphael tisztaságmániáját, viszont ő maga is a falra tud mászni, ahogyan néha a szobájuk kinéz.* - Ne aggódj, oda azt hiszem, egyébként sem követtelek volna. A kovácsműhelyért pedig szorítok neked *mosolyog.* - Biztos vagyok benne, hogy néhány diákot még taníthatnál is *jegyzi meg. Biztos lenne, akit érdekel...* - Hát, igen, Emrys meg is őrül, ha egy napon át nem viszem ki a szabadba, szóval ha akarnék sem tudnék nem kimenni *nevet fel.* - És megköszönném, bár inkább egy másik időpontra. Szerintem a következő utam az étkezőbe vezet. Vagy talán a konyhába *von vállat. Raphael társaságát pedig örömmel fogadja, és végül az étkezőben köt ki, ahol összeszed magának némi vacsorát, és leül az egyik magányos asztalhoz. Aztán vagy csatlakoznak hozzá, vagy nem...*
    Amarilla Darwin
    Amarilla Darwin
    .::Igazgató: Sylorina::.
    .::Igazgató: Sylorina::.


    Személyzeti szobák Empty Re: Személyzeti szobák

    Témanyitás by Amarilla Darwin Vas. Feb. 17, 2013 11:17 pm


    [Gwendolyn Zade szobája]

    *Valaki ma nagyon elemében van… Amarilla önkényesen dudorászik egy kiadós vacsora után… Mindig el felejt három nap után enni, de a rekodrja egy hét volt. Vagy kettő.. ha nem vesszük figyelembe, ami volt. Valakinek mindig figyelmeztetni kéne.* - Mi de… de.de.. Alexander érthetőbben.*Szól a férfinak, aki éppenséggel Amarillához ment jelentést tenni, hogy élnek. Igen a diákjai hűségesek hozzá, de szerencséje, hogy furcsa módon Abigail óta még jobb a kedve.* - Rendben van, majd beszélek vele. Köszönöm, hogy szóltál most menj aludni.*Elköszön a Sylorinában lévő diákjaitól, aztán elindul barátnője szobájába. Igen. Akár tetszik Gwendolynnak akár nem most halálra akarja nyaggatni a nőszemélyt.*Főleg, hogy túl sok vért evet és fel is van dobódva. Amúgy ma Amarillán egy vörös hosszú ujjú van és egy fekete bőrnadrág. Na igen ebben is meglehet látni a nőt. A haja össze van fogva és magassarkú cipő van rajta. Talán Gwen furcsállhatja a magassarkút, de muszáj volt kiöltöznie. Még sem mehet sportosan vadászni. Bekopog az ajtón és benyit hátha bent van.* - Megjött a pizza futi.. Gwendolyn itt vagy?*Kérdezi meg kopogva és harsány lelkes hangon.*
    Gwendolyn Zade
    Gwendolyn Zade
    .::Könyvtáros::.
    .::Könyvtáros::.


    Személyzeti szobák Empty Re: Személyzeti szobák

    Témanyitás by Gwendolyn Zade Vas. Feb. 17, 2013 11:45 pm

    *Gwen kényelmesen eldőlt az ágyán, kezében egy könyvvel. Vékony hálóruhája nem sokat takar a testéből, bár mivel általában ezt csak a szobájában veszi fel, ezt nem érzi problémának, aki meg itt meglátogatja, az meg úgyis felnőtt, kibírja a látványt. Oké. Gwen combjainak látványát vélhetően a diákfiúk is "kibírnák" valahogyan... Mindegy, szóval a lényeg, hogy éppen vékony és rövid, vörös alapú, fekete csipkeszegélyes hálóruhájában fetreng az ágyon, és Gabriel novelláit olvassa. Vagyis elvileg azt olvassa, gyakorlatilag meg a fiún tűnődik. Olyan érzéseket kezdett megfigyelni magán, amik valahogy nagyon nem tetszenek neki, és tart tőle, hogy nem éppen a legtökéletesebb irányba haladnak a dolgai az erethonos fiúval. Ma is, amikor Cath sikeresen ledobta szegény srácot egy könyvvel - még most is mérges egykori tanítványára -, nem a düh volt az első gondolata, hogy Catharina milyen kétbalkezes, ahogyan az normális lett volna, hanem az ijesztő mértékű aggodalom, hogy uram ég, vajon Gabe-nek nem esett komoly baja? Még őt is meglepte, mennyire megijedt a gondolattól, hogy a félvérrel bármi történhet. Ennek nem kéne így lennie, az érzés egyre rémisztőbben hasonlít arra, amit Markkal kapcsolatban érzett, ez viszont nagyon helyes, tekintve, hogy vagy nyolcszáz évvel idősebb a fiúnál. Nem, ennek nagyon nem kéne ennél jobban elharapóznia. Azonban nem nagyon segít, hogy amikor ismét lepillant a könyvre, egy remek humorral megáldott sorra téved a tekintete, és muszáj felnevetnie. Aztán persze felnyög, és szenvedve a hátára fordul.* - Most komolyan, hogy kéne ellenállnom egy ilyen humoros embernek? *kérdez a bútoroktól motyogva, majd kopogás hangzik az ajtaján, mire szinte rajtakapottan ugrik fel, és remegve a párnája alá rejti a könyvet.* - Ki az? *kiált ki, és érezni a hangján, hogy valami nem oké. Aztán Illa hangját hallva gyorsan mély levegőt vesz, kifújja, majd felpattan, egy vigyort varázsol az arcára és ajtót nyit.* - Helló, bagolykám *vigyorog a nőre, bár nem néz a szemébe.* - Gyere csak be. És vesd le a cipődet, mielőtt rálépsz a szőnyegre! *szól rá még időben. Mindig le szokta venni a cipőt a szobájában, már csak azért is, mert elintézte a padlófűtést, szóval sokkal kellemesebb is mezítláb mászkálni, mint csizmában vagy magassarkúban. Aztán ha ez megvolt, visszasétál az ágyához, lehuppan a párnái közé, és egy intéssel Illát is hellyel kínálja az ágyon.* - És merre jártál ebben a ruhában? *kérdezi jókedvűen. És igazság szerint egy kicsit tényleg segít, hogy bejött valaki, aki eltereli a gondolatait, mert így legalább egy kicsit abbahagyja a mártírkodást...*

    Ajánlott tartalom


    Személyzeti szobák Empty Re: Személyzeti szobák

    Témanyitás by Ajánlott tartalom


      Pontos idő: Pént. Ápr. 19, 2024 6:36 am