//Tudom még nincs idő, de ha már kész van... //
*Épp egy könyvet olvastam a lányhálóban, mikor hasogatni kezdett a fejem. Kellemesen ringatóztam a függőágyban, de a fejfájás miatt újra és újra abba kellett hagynom az olvasást. Pedig egy igen érdekes könyvet olvasok mostanában! Kicsit krimis, és az a lényege, hogy Jane Eyre után nyomoznak benne. Mindegy, elég hosszú a sztori. A fejembe nyilalló érzés miatt becsukom a könyvet, és lekecmergek odafentről, majd elnyúlok az ágyamon. Lehunyom a szemem, összegömbölyödöm, és az ajkamba harapva várom, hogy elmúljon a fájdalom. De amikor kinyitom a szemem, akkor nem az iskolában vagyok. Halkan felsóhajtok, feltápászkodom, és leporlom a ruhámat. Körbepillantok, hogy felmérjem a terepet. Ismerős a környék, valahol már biztosan láttam. Teszek előre pár lépést, nem veszem észre, hogy vannak a közelemben. Az agyam észvesztő sebességgel elemzi a helyszínt, és kutakodik az emlékeim között, hogy hol láttam már ezt a parkot. Aztán… Bingó! A nagyapa egyik képeslapja! Pont ezt a helyet ábrázolja! Amerikából küldte, az biztos. De mi is volt a hely neve? Lehunyom a szemem, mély lélegzetet veszek, és felidézem a lapot. Franklin Park! Csak az lehet! Még szerencse, hogy nagyapa állandóan utazott, és mindenhonnan vannak képeim! Halkan felsóhajtok. Igencsak örülök annak, hogy ilyen jó a memóriám, bár tény, ebben anyu egyik bűbája is benne van. De valami nem stimmel. A környék le van zárva. Vajon mi történt, hogy kijött a rendőrség? Mikor egy nyomozó elénk siet halkan üdvözlöm őt, és beleegyezek abban, hogy segítek a nyomozásban. Végül is, mindig is szerettem volna belecsöppenni egy igazi krimibe! Felsorolnak három lehetőséget, de én csak kettővel élnék. Szóval rápillantok azokra, akik netán odamerészkednek.* - Ha valaki a holttesthez megy, akkor légyszi csináljatok nekem képeket! Előre is köszönöm! *szólalok meg, majd odasétálok ahhoz a fához, ahol a véres köröket látom. Leguggolok, s bár nem kifejezetten kedvelem a vért, mégis belemerítem az ujjamat, megpróbálom megállapítani, hogy mennyi ideje alvadt meg. Aztán odaszólok a nyomozónak.* - Elnézést! Lenne pár kérdésem! Először is, ki találta meg a holttestet és mikor? Meg vannak az elérhetőségei? Ha nem gond, beszélnék vele. Másodszor, én azt gondolom, hogy előre eltervelt gyilkosság lehet, vagy valami őrült elméjéé, mert a köröket elnézve igencsak alapos, vagy épp elvetemült munka volt. Harmadszor, átfésülték a parkot? És ha igen, mit találtak? *teszem fel az alapkérdéseket, miközben a környéket veszem szemügyre. esetleg valami lábnyom, vagy szövetdarab… Talán cigi csikk, vagy ehhez hasonló dolog is megteszi. Aztán a nyomozót meghallgatva, bólintok. Egy zsebkendőbe törlöm a kezem, mert nem akarom összekoszolni a ruháimat.* - Köszönöm szépen *felelek halkan, majd a képességemhez nyúlok segítségül. Ha már egyszer van ilyenem… Szóval igyekszem bármi, a gyilkossághoz köthető dologra ráhangolódni. Ha ott találok valamit, akkor azokat szépen jelentem a nyomozónak, majd ha lehet, akkor magammal vinném későbbi megvizsgálásra, mert most biztos nem fogok ennyi időt egy helyre szánni. Szóval, ha végeztem a park átkutatásával, akkor ismét az emberünkre pillantok.* - Szeretném megnézni magamnak a halott házát is. Elvinnének oda? *kérdem halkan, de mégis céltudatosan. Ha cselekedni kell, akkor nem vagyok olyan tesze-tosza, mint alapból. Szóval, ha kiraknak az illető otthona előtt, akkor egy halk sóhajt kíséretében belépek az ajtón, és szobáról szobára haladva végignézem az egészet, persze, ha van ott valaki a suliból, akkor előtte megkérdem, hogy talált-e valamit, majd neki állok titkos ajtókat és ilyesmiket keresni. Persze a képességemet végig készenlétben tartom. Utána pedig megállok, szusszanok egyet, és összegzem magamban a dolgokat. Ha a két helyen eredményes voltam, akkor talán arra is rászánom magam, hogy elmásszak a hullaházig. Ott aztán kifaggatom azt, aki boncolt, majd a hányingerrel küszködve szemügyre veszem az áldozatot. Nagyon nagy önuralomra van szükségem, hogy ne visítsak, vagy hányjam el magam. A lent terjengő szagok és egy halott látványa teljesen felforgatja a gyomromat, így amint tudok kimenekülök onnét. A szabadban levegő után kapkodom meg megpróbálok eljutni addig a motelig, amit mondtak nekünk. A taxiban ülve a rejtvényt nézegetem miközben a sofőrtől kunyerált tollal húzom ki a szavakat, és írom fel oldalra. A végén csak öt szó marad: áldozat, neander, kerti, mozi, őr. Hümmögve bámulom a papírt, és próbálom összerakni a dolgokat. A neander valahogy nem illik a képbe, így miután bejelentkeztem, és elfoglaltam a szobámat, kerítek egy olyan helyet, ahol tudok netezni, és rágoogleözök. Egy lapra felfirkantom a neander-völgyi emberekről a fontosabb adatokat, majd elnyúlok az ágyamon, és nem vagyok semmit se csinálni, amíg nem jönnek értem. Nincs sok kedvem beszélgetni, igyekszem kiverni a fejemből a holttestet. Ha netán valaki kopogna, akkor beengedem, de követve hiszem, hogy bárki is beszélni akarna velem. Mert hát… Nincsenek még itt barátaim.*
//tudáskutatás: 1. szint: Megérzi, ha számára fontos tudásanyag közelében van, könyvtárosi érzékenységgel képes behatárolni egy 2x2 méteres körzetben.
2. szint: Ha valaki szándékosan rejtett el tudást egy könyv szövegében, ráérez arra, és magabiztosan csapja fel a könyvet azon az oldalon. De molyolnia kell hogy megtalálja a rejtett szövegelemet. Pergamenek esetében határozottan nyúl a számára jelentős tekercshez.
3. szint: Ha egy könyvben vagy tekercsben rejtett (régi vagy új, de titkolni igyekezett) tudásanyag található, magabiztosan halad a tárgy felé, majd nyúl a tárgyhoz, már értelmezni is képes a szöveget.
4. szint: Egy háznyi területen belül határozottan képes megadni azt a pontot, ahol a keresett tudásanyag található. Ha könyvben rejtették el, még a könyv tartalmát is képes megadni. (Címét azonban nem.)
5. szint: Képes messziről kiszúrni (120 méteres körzeten belül), hogy melyik házban és hol található a rejtett tudásanyag, és nagyfokú magabiztossággal nyúl érte bárhol legyen is az. Ha a tudásanyag elrejtője csapdával védte le, azt kiszúrni képes de hatástalanítani nem.//