Fyron Akadémia

Vámpírok, vérfarkasok, angyalok, démonok, emberek, lidércek, nimfák, nekromanták, nixék és valanok... Szövetségek, harcok. Légy részese ennek a kalandnak, ahol Te döntöd el, melyik oldalon állsz!


Az oldal bezárt. Régi tagok: nyugodtan játszhattok itt, néha mi is fogunk, de magát az oldalt nem visszük tovább aktívan.

    Dagboek van een Belgische Wraith

    Naomi Verhoeven
    Naomi Verhoeven
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Dagboek van een Belgische Wraith Empty Dagboek van een Belgische Wraith

    Témanyitás by Naomi Verhoeven on Pént. Aug. 10, 2012 12:12 am

    Egy belga Rontásűző elfojtott, elmebeteg gondolatai...


    _________________
    Egy Rontásűző, akinek a szépen felépített életét egyetlen tettel szétrobbantotta, majd saját erőből kezdett el építkezni. Egy lány, kinek édesanyja meghalt, apjával pedig sajátkezűleg végzett. Egy klánvezető gyermeke, aki saját vállalkozásba kezdett. Egy lidérc, akinek végre fel kell nőnie. Végül pedig egy Loeil, aki tűzbe tenné a kezét a társáért.

    Tyaeloria Perathon belga elszánt Rontásűzője, Milan Wouters Loielje egyébiránt szerelme
    Naomi Verhoeven
    Naomi Verhoeven
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Dagboek van een Belgische Wraith Empty Re: Dagboek van een Belgische Wraith

    Témanyitás by Naomi Verhoeven on Pént. Aug. 10, 2012 12:19 am

    2012. 07. 02.
    Lief Dagboek!

    „Vártam, hogy még egyszer láthassam. Igazi jó barátok voltunk. Ő tudta legjobban kiolvasni a gondolataimat, ha valamit akartam, ketten akartuk.”

    Szokásomhoz híven ismét egy idézettel indítok. Egy idézettel a legjobb barátom emlékére. Egy barát emlékére, akit a mai nap visszakaptam… Hogy hogyan is történt az egész? Mint tudod, apám kitalálta, hogy itt az ideje tovább képezzem magam, ezért miután visszatértünk Leuvenbe, nos, pár hónappal később mehettem is egy Fair Isle nevű szigetre. Van egy olyan sejtésem, hogy csupán azt akarta elérni, hogy ne találkozzak Milannal. Mondanom se kell, hogy nem jöttek össze a számításai.
    De kezdem az elején. A csomagjaimmal együtt amint beléptem a kapun megjelent mellettem, a száztíz éves, hiperaktív gyerek énem, és követelte rajtam a legjobb barátomat. Vitáztunk egy sort, aztán megkerestük a hálókörletet, és hogy ne pörögjön annyit a gyerek énem, fogtam, és kivittem a sétányra. Amíg ő az élővilágot terrorizálta, addig én próbáltam olvasgatni, de az lett a vége, hogy Milan Wouters kölyök énje ránk talált, és a gyerekkori énem sikeresen leesett egy fáról. Mindegy. Nem is ez a lényeg, hanem a kicsi Milant követte a nagyobbik is. Amikor megláttam, amikor megláttam nem hittem a szememnek. Annyi év után… Annyi év után nem tudtam elhinni, hogy itt, az Isten háta mögött találkozhatnánk újra. Megváltozott, de én is változtam. Remélem, azért ez nem fog kihatni a barátságunkra. Mindegy! Mindegy! A lényeg, hogy visszakaptam a legjobb barátomat, a Loeilemet…
    Most pedig abbahagyom az írást, mert muszáj a kicsi Naomival foglalkoznom. Holnap pedig neki állok a munkának.

    Goedenacht Leuk Dagboek! Goedenacht Milan!



    _________________
    Egy Rontásűző, akinek a szépen felépített életét egyetlen tettel szétrobbantotta, majd saját erőből kezdett el építkezni. Egy lány, kinek édesanyja meghalt, apjával pedig sajátkezűleg végzett. Egy klánvezető gyermeke, aki saját vállalkozásba kezdett. Egy lidérc, akinek végre fel kell nőnie. Végül pedig egy Loeil, aki tűzbe tenné a kezét a társáért.

    Tyaeloria Perathon belga elszánt Rontásűzője, Milan Wouters Loielje egyébiránt szerelme
    Naomi Verhoeven
    Naomi Verhoeven
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Dagboek van een Belgische Wraith Empty Re: Dagboek van een Belgische Wraith

    Témanyitás by Naomi Verhoeven on Pént. Aug. 10, 2012 12:23 am

    2012. 07. 04.
    Lief Dagboek!

    „Barát az, akinek megmutatkozunk, akinek részvevő érdeklődése hozzásegít bennünket ahhoz, hogy legkibeszélhetetlenebb dolgainkat megfogalmazzuk, s általa megszabaduljunk a szavaktól, amelyek nehezek, mint a kövek. Barát az, akinek segítségével megszabadulhatunk az önmagunkat marcangoló gondolatoktól.”


    A gyerek énem… Még mindig a nyakamon, de legalább hasznát veszem. Nagyon okos, bár kissé felelőtlen, de ma elmentem vele vadászni a barlangokba. El is kaptunk néhány szörnyet. Aztán összetalálkoztam egy halandóval. Az az ostoba ember azt kezdte el nekem taglalni, hogy milyen jó is lehet Rontásűzőnek lenni. Majdnem a képébe vágtam, hogy akkor álljon be annak, aztán megtudja milyen, ha sorra hullanak körülötte az emberek. Elég rendesen felhúztam rajta magam, na mindegy. Alapjába véve egy eseménytelen nap volt. Most viszont megyek is, mert a kölyökkori énem már megint nyaggat, hogy másszak vele hegyet, szóval hosszasan el fogok beszélgetni vele.

    Goedenacht Leuk Dagboek! Goedenacht Milan!


    _________________
    Egy Rontásűző, akinek a szépen felépített életét egyetlen tettel szétrobbantotta, majd saját erőből kezdett el építkezni. Egy lány, kinek édesanyja meghalt, apjával pedig sajátkezűleg végzett. Egy klánvezető gyermeke, aki saját vállalkozásba kezdett. Egy lidérc, akinek végre fel kell nőnie. Végül pedig egy Loeil, aki tűzbe tenné a kezét a társáért.

    Tyaeloria Perathon belga elszánt Rontásűzője, Milan Wouters Loielje egyébiránt szerelme
    Naomi Verhoeven
    Naomi Verhoeven
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Dagboek van een Belgische Wraith Empty Re: Dagboek van een Belgische Wraith

    Témanyitás by Naomi Verhoeven on Pént. Aug. 10, 2012 12:49 am

    2012. 07. 06.
    Lief Dagboek!

    „A barátság annyit tesz - sem örömben, sem bánatban nem vagyunk egyedül.”

    Ma is egy eseménytelen nap. Vagyis, hát rendszeresen vadászok, de számomra az már napi rutin. Ma egyébként összefutottam egy angyallal a fürdőben. Éppen mostam. Eléggé antiszociális alkat, én meg túl szociális állapotban voltam. Mindegy. Csak annyit akartam ezzel írni, hogy szép lassan megismerem a cameososokat, bár eddig még senkinek nem sikerült lenyűgöznie… Viszont a gyerek énem eltűnt! Szóval megint magam vagyok.

    Goedenacht Leuk Dagboek! Goedenacht Milan!



    _________________
    Egy Rontásűző, akinek a szépen felépített életét egyetlen tettel szétrobbantotta, majd saját erőből kezdett el építkezni. Egy lány, kinek édesanyja meghalt, apjával pedig sajátkezűleg végzett. Egy klánvezető gyermeke, aki saját vállalkozásba kezdett. Egy lidérc, akinek végre fel kell nőnie. Végül pedig egy Loeil, aki tűzbe tenné a kezét a társáért.

    Tyaeloria Perathon belga elszánt Rontásűzője, Milan Wouters Loielje egyébiránt szerelme
    Naomi Verhoeven
    Naomi Verhoeven
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Dagboek van een Belgische Wraith Empty Re: Dagboek van een Belgische Wraith

    Témanyitás by Naomi Verhoeven on Pént. Aug. 10, 2012 12:52 am

    2012. 07. 07.
    Lief Dagboak!

    „A barátság nem egy létrehozott kapcsolat, a barátság magától jön létre, mert jó minden elvárás és indok nélkül együtt létezni. Örömöt jelentetek egymásnak csak azért, mert vagytok. A barátság benned van, belőled fakad, nincs köze a másik cselekedeteihez: ha egy ember valóban a barátod, akkor is közel áll hozzád, ha nem kedves vagy igazságos veled, mert hát ott van a szívedben.”


    Hát hol is kezdjem. Elég keveset találkozom Milannal, vagy ha látom is, akkor többnyire a lányok után fut, szóval… Nem értem mi van vele. Mivel „nem ér rá”, ezért többnyire egyedül, vagy Coannal szoktam mászkálni. Szeretném a sziget minden egyes négyzetcentiméterét felderíteni. Így történt, hogy ma betévedtem a szoborparkba, ahol épp valami író-klub állt össze. Aminek a tagjai az én két háztársam. A sráccal (Luciennel) nem is lenne bajom, de az a szerencsétlen lófejű (Victoria) nagyon irritál. Egyszer el fogja érni a csaj, hogy megtépjem. Nagyon érik már neki. De ezenkívül nem volt semmi. Miután leléptek, én még jártam egyet, és megpróbáltam kiszellőztetni a fejem.

    Goedenacht Leuk Dagboek! Goedenacht Milan!



    _________________
    Egy Rontásűző, akinek a szépen felépített életét egyetlen tettel szétrobbantotta, majd saját erőből kezdett el építkezni. Egy lány, kinek édesanyja meghalt, apjával pedig sajátkezűleg végzett. Egy klánvezető gyermeke, aki saját vállalkozásba kezdett. Egy lidérc, akinek végre fel kell nőnie. Végül pedig egy Loeil, aki tűzbe tenné a kezét a társáért.

    Tyaeloria Perathon belga elszánt Rontásűzője, Milan Wouters Loielje egyébiránt szerelme
    Naomi Verhoeven
    Naomi Verhoeven
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Dagboek van een Belgische Wraith Empty Re: Dagboek van een Belgische Wraith

    Témanyitás by Naomi Verhoeven on Pént. Aug. 10, 2012 12:57 am

    2012. 07. 18.
    Lief Dagboak!

    „Barátom csak az, akit szabadon választok magaménak.”


    Ma találtam a szigeten egy romos templomot meg egy gyökér vérfarkast. Belesétált a csapdámba, utána meg fél órán keresztül hisztizett és szájhősködött, de miután abbahagyta a nyafogott, utána jót röhögtem rajta, de eléggé fárasztó humora van. Azt hiszem, amíg tehetem, messzire el fogom kerülni. Azt hiszem mára ennyi. Ja, meg levadásztam egy másik, elvadult vérfarkast.

    Goedenacht Leuk Dagboek! Goedenacht Milan!



    _________________
    Egy Rontásűző, akinek a szépen felépített életét egyetlen tettel szétrobbantotta, majd saját erőből kezdett el építkezni. Egy lány, kinek édesanyja meghalt, apjával pedig sajátkezűleg végzett. Egy klánvezető gyermeke, aki saját vállalkozásba kezdett. Egy lidérc, akinek végre fel kell nőnie. Végül pedig egy Loeil, aki tűzbe tenné a kezét a társáért.

    Tyaeloria Perathon belga elszánt Rontásűzője, Milan Wouters Loielje egyébiránt szerelme
    Naomi Verhoeven
    Naomi Verhoeven
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Dagboek van een Belgische Wraith Empty Re: Dagboek van een Belgische Wraith

    Témanyitás by Naomi Verhoeven on Pént. Aug. 10, 2012 1:01 am

    2012. 07. 19.
    Lief Dagboak!

    „Milyen más, ha valaki egy kicsit bolond, mintha valakivel együtt bolond kissé!”


    Ma reggel arra ébredtem, hogy csörög a telefonomon. Morcosan felvettem, belemorogtam, és majdnem leestem az ágyról, mikor meghallottam Roxane visító hangját. Így fásultan összekészülődtem, levánszorogtam az étkezőbe meg reggeliztem (azt meg kell jegyeznem, hogy ezen folyamatok végére totál felpörögtem), így futólépésben indultam meg a kapu felé, ahol Roxane Ardelean és Pieter Arissen várt. Persze egyiküknek sem örültem annyira, mint Milannak, mikor újratalálkoztunk, de be kell valljam… Hiányzott ennek a két idiótának a civódása. Az egész szigetet bejártuk, és sikerült megállapítanom, hogy amikor nincs Kilian Piete közelében, akkor egész jól el lehet hülyülni a sráccal. Na mindegy. Szóval épp a fenyvest róttam ezzel a két lököttel, mikor belebotlottunk egy csajba. Plázacica with ocsmány korcs. Hű, de szeretem az ilyen embereket. Piete legszívesebben lehányta volna, de ehelyett csak szimplán sértettük. Na mindegy. Elszórakoztunk a csaj idegeivel, meg Piete volt olyan barom, hogy továbbhergelte a csajt.
    Mára ennyit.

    Goedenacht Leuk Dagboek! Goedenacht Milan!



    _________________
    Egy Rontásűző, akinek a szépen felépített életét egyetlen tettel szétrobbantotta, majd saját erőből kezdett el építkezni. Egy lány, kinek édesanyja meghalt, apjával pedig sajátkezűleg végzett. Egy klánvezető gyermeke, aki saját vállalkozásba kezdett. Egy lidérc, akinek végre fel kell nőnie. Végül pedig egy Loeil, aki tűzbe tenné a kezét a társáért.

    Tyaeloria Perathon belga elszánt Rontásűzője, Milan Wouters Loielje egyébiránt szerelme
    Naomi Verhoeven
    Naomi Verhoeven
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Dagboek van een Belgische Wraith Empty Re: Dagboek van een Belgische Wraith

    Témanyitás by Naomi Verhoeven on Pént. Aug. 10, 2012 1:08 am

    2012. 07. 21.

    A mai nap más volt, mint a többi. Ezért is fogok saját gondolattal indítani... És ezért sincs ma kedves naplóm, csak egy dátum.

    “Azt hittem, hogy bármilyen sértés lepereg rólam, mégis annak az embernek sikerült a legjobban összetörnie, akit a legjobban szeretek. Ez a barátság? Erről szólna? Mert ha csupa keserűségből és fájdalmából áll, akkor köszönöm szépen, én nem kérek belőle. Tudtam, hogy ez lesz belőle... Ezért nem akartam érzelgős lenni.”

    Nem tudom, hogy sikerül-e mindent leírnom, mert így is remeg a kezem, és rohadt ocsmány az írásom... Kezdem az elején hátha akkor érhető ez az egész. Roxane tegnap este haza ment, de Piete itt maradt velem, mert vadászni akartunk. Így jutottunk el a barlangokig. Bár ne tévedtünk el oda! Odabent összevesztem a holland sráccal, aki elviharzott, és pedig egyre beljebb mentem a járatban. Bár ne tettem volna! Aztán... Ott Rá bukkantam... Ami történt... Egyszerű képtelen vagyok leírni a nevét, mert ha csak azt látom már akkor is fáj a szívem. Szóval egy kiugró részben találtam rá, és mivel mondta, ezért bemásztam arra a szűk helyre. Igen, klausztrofóbiás létemre képes voltam rá, de meg is lett a böjtje... Megint kiújult a fóbiám, és ha Ő nem vesz ki onnan, akkor biztosan rosszabbodik... És... Nagyon furcsa volt. Mintha... Kifordult volna önmagából. És... És miután sikerült hiperaktívvá válnom, el akartam rángatni vadászni. Persze, ha elmondta volna mi történt vele, akkor nem kényszerítem. Ha nem titkolózott volna, akkor nem kényszerítettem volna semmire. Nem emlékeztettem volna a múltra, nem... Nem akartam ezt, nem tudtam, hogy ez lesz... Azt mondta nem kér belőlem...Azt mondta nem kér belőlem. Nem kér, nem kér, nem kér! Istenem, amikor kimondta ezt, akkor úgy éreztem mintha kirántották volna alólam a földet. Valahol, odabent azt hiszem, hogy a kölyökkori énem lenyomatában összetörött valami. Javíthatatlanul összetört valami. Soha többé nem akarom hallani a “barát”, a “Loiel” szavakat és az Ő nevét. Az a legrosszabb, hogy igaza van, egy szemét dög vagyok, megérdemeltem, amiket a fejemhez vágott, csak egyszerűen nem értem, hogy tudott ennyire a padlóra küldeni. Akárhányszor, akármivel megbánthatott volna, nem vettem volna fel, de az az egy mondat, amit utoljára a fejemhez vágott... Mint valami kard úgy fúródott a szívembe. Inkább elviseltem volna azt, hogy ezeregyszer is a fejemhez vágja azt, hogy milyen lehetetlen alak vagyok, minthogy azt mondja, hogy nem kíváncsi rám... ha... Ha nem kíváncsi rám, akkor nem fogom keresni... Pedig én annyiszor megbántam a dolgokat! Annyiszor megpróbáltam visszajutni hozzá, annyiszor próbáltam felvenni vele a kapcsolatot, de... Most már mindegy. Megváltozott. És úgy tűnik, hogy apám okkal tartott vissza, hogy ne menjek Belgiumba. És én akkor is erősködtem! Mert hiába választott el annyi kilométer, mérföld vagy az Isten tudja mekkora távolságok én akkor is reménykedtem benne, hogy visszakaphatom. De így inkább antiszocális leszek... És voltam olyan ostoba, hogy hittem azokban a kib***ott tündérmesékben, és minden egyes nap, minden egyes tetves percében rágondolta! Minden nap megemlékeztem rá! Féltékenyen néztem a városokban mászkáló haveri társaságokra, annyiszor gyújtottam gyertyát a születésnapjakor, és... Annyiszor kockáztattam meg a verést, annyiszor próbáltam elszökni csak miatta... Erre bejelenti, hogy nem kér belőlem... Ó, ha tudná mennyiszer kívántam, hogy visszaforgathassam az Idő kerekét! Ó, ha tudná, hogy ha tehettem volna én ott lettem volna mellette! Megpróbáltam volna átsegíteni őket mindenen. Ésés... Nem kér belőlem! Ezt nem tudom elhinni... Egyszerűen nem tudok beletörődni, de azt hiszem ez a találkozás egy valamiben segített dönteni: amint alkalmam adódik rá bezárom magam egy kis helyre, és addig nem jövök ki onnét, amíg le nem küzdöm a fóbiámat. Ha egy valamiben, akkor ennek az elhatározásnak a megerősítésében tett jót nekem ez a találkozás!
    Nem fogok záró szavakat írni, nem fogok elköszöni, hiszen miért is kívánnék jó éjszakát, ha tudom, hogy nem lesz az? ha tudom, hogy le se fogom hunyni a szemem? Így is égnek a sírástól, a kezem sajog attól, hogy belevertem többször is a falba, a torkom száraz, és nem segít rajta, ha iszok. Az egész testem remeg, kerülget a sírógörcs, és azt kívánom, bár ott maradhattam volna Leuvenben! Vagy legalábbis, bárcsak élne anyám, mert ő tudná, hogy mégis mit tehetnék az ügy érdekében, mert... Nála a bocsánatkérés úgy tűnik nem elég, és nem is díjazza. Mindenesetre most nem fogom keresni a társaságát, ha kell kikerülöm, és... Remélhetőleg holnap reggel nem leszek olyan állapotban, hogy öngyilkos hajlamaim támadjanak, bár az egész ügy nem ér meg annyit...



    _________________
    Egy Rontásűző, akinek a szépen felépített életét egyetlen tettel szétrobbantotta, majd saját erőből kezdett el építkezni. Egy lány, kinek édesanyja meghalt, apjával pedig sajátkezűleg végzett. Egy klánvezető gyermeke, aki saját vállalkozásba kezdett. Egy lidérc, akinek végre fel kell nőnie. Végül pedig egy Loeil, aki tűzbe tenné a kezét a társáért.

    Tyaeloria Perathon belga elszánt Rontásűzője, Milan Wouters Loielje egyébiránt szerelme
    Naomi Verhoeven
    Naomi Verhoeven
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Dagboek van een Belgische Wraith Empty Re: Dagboek van een Belgische Wraith

    Témanyitás by Naomi Verhoeven on Pént. Aug. 10, 2012 1:11 am

    2012. 07. 24.
    Lief Dagboak!

    „Csak az kedves nekünk igazán, amit féltünk elveszíteni.”

    Reggel kiültem rajzolni, és Roxane felhívott a szokásos időpontban, hogy „lelkisegély-szolgálatot” tartson (ami többnyire abból állt, hogy a maga baját ecsetelte lásd. letört körmök, tönkrement cipők), de most nem ezért hívott, hanem azért, mert megtudott valamit… Valamit édesanyám halálának körülményeiről. Kiderült, hogy a tulajdon apám nem, nem vagyok képes egy ilyen embert így nevezni, szóval Cornelis ölette meg anyámat. Ezért megesküdtem, hogy kerül, amibe kerül, de végzek azzal a mocsokkal! Szépen felépítettem egy tervet, mindent elintéztem Roxane és Pieter segítségével pedig ide csaltam. Úgy voltam vele, hogy egy ilyen patkány nem érdemli meg az életet! Hiszen ő tehet mindenről… És kiderült, hogy többször is meg akart ölni. Ő tehet róla, hogy félek a bezártságtól, ő tehet róla, hogy idáig fajultak a dolgok Milannal (igen, három nap után ismét képes vagyok leírni a nevét, bár még mindig keresztülnéz rajtam…), ő tehet anyám haláláról, ő nyomorított meg engem, miatta vagyok ilyen szörnyeteg, miatta vagyok csupa seb, mert az „engedetlenségemet” valamivel meg akart torolni! Én pedig most szépen az összes sérelmem le fogom vezetni rajta. Nem leszek olyan, mint ő, mert megadom a lehetőséget arra, hogy megvédje magát. Ebből a csatából csak egy ember kerülhet ki győztesként. És nagyon remélem, hogy az én leszek, ha nem, akkor megbíztam Coant, hogy a párnám alatti levelet jutassa el Milanhoz. De végül én győztem. Sokszor volt olyan pillanatom, amikor azt hittem, hogy itt vége a szánalmas, felettébb nyomorúságos életemnek, de tévedtem. Valami feléledt bennem, hívjuk életösztönnek, gyilkos dühnek, vagy csupán eddig fel nem szabadított halálos mágiának, de végül megöltem. És csak azt sajnálom, hogy meg kellett tennem. Más választást nem hagyott. Rengeteg embert tett tönkre, így megérdemelte a halált. Lehet, hogy a Pokolban majd találkozom vele, de addig rohadjon egyedül azokban a bugyrokban, és nyalja bátran Lucifer talpát! Viszont más is történt… Rox a második telefonhívása alatt beközölte, hogy Pieter felhívta Milant, mert nem voltak képesek egyedül begyógyítani a sebeimet. Állítólag ő volt az, aki elhozott az ispotályba. Nagyon hálás vagyok neki, hogy megtette ezt értem, és képes volt félretenni a haragját csak azért, hogy megmentsen. Igaz, utána itt hagyott, de talán van némi remény rá, hogy helyrehozhassam a barátságunkat. Egyébként nem sokáig voltam egyedül, mert ámbár hiába hisztiztem Dariusnak, hogy tudok járni nem érdekelte, viszont estére társaságom lett. Egy talpig fekete öltözött fiú képében, aki sántított. Elmondása szerint összeverekedett a Sylorinás Őrzővel. Meggyógyítom őt, hiszen voltam már olyan állapotban, hogy megpróbáljam helyretenni a lábát. Azután utána el kezdtünk beszélgetni, és érdekes módon egész jól kijöttem vele. Megpróbáltam rávenni, hogy vigyen el az ispotályból, de pechünkre az nem jött össze. Darius elkapott miket, szegény srácot pedig büntetőmunkára ítélte. Persze próbáltam később rávenni a főgyógyítót, hogy átveszem a büntetését, de nem engedte. Sajnálom, mert igazság szerint én voltam a felelős. Én egyébként annyival megúsztam, hogy holnap délután ötkor szabadulok, de sikerült rábeszélnem az angyalt, hogy adjon olyan erős altatót, ami addig kiüt, így nem panaszkodom. Holnap pedig azt hiszem, elmegyek, és legyőzöm a félelmemet.

    Goedenacht Leuk Dagboek! Goedenacht Milan!



    _________________
    Egy Rontásűző, akinek a szépen felépített életét egyetlen tettel szétrobbantotta, majd saját erőből kezdett el építkezni. Egy lány, kinek édesanyja meghalt, apjával pedig sajátkezűleg végzett. Egy klánvezető gyermeke, aki saját vállalkozásba kezdett. Egy lidérc, akinek végre fel kell nőnie. Végül pedig egy Loeil, aki tűzbe tenné a kezét a társáért.

    Tyaeloria Perathon belga elszánt Rontásűzője, Milan Wouters Loielje egyébiránt szerelme
    Naomi Verhoeven
    Naomi Verhoeven
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Dagboek van een Belgische Wraith Empty Re: Dagboek van een Belgische Wraith

    Témanyitás by Naomi Verhoeven on Szomb. Aug. 11, 2012 9:06 pm

    2012. 07. 25-26.
    Lief Dagboak!

    “Igaz barát az, aki bármilyen helyzetben, bármennyire is dühös a másikra mégis kisegíti.”

    Ismét saját gondolattal indítok, egy saját, igazi gondolattal. Először is: kiszabadultam az ispotályból. Igaz, délután ötkor, de végre kijutottam abból az istenverte, büdös, vegyszer szagú gyengélkedőből. Jó, az ágy kényelmes volt, de ki tudja hány tetves lény fetrengett benne előttem. Mindegy. Bevonultam a lányhálóba, átöltöztem,összeszedtem néhány cuccot, kiraktam egy cetlit a parafatáblára és felmásztam a titkos padlástérre. Le akarom győzni a félelmemet, a fóbiámat, mert ez így nem mehet tovább. Nos, félig-meddig azt hiszem sikerült... Hagytam egy cetlit, hátha Milan keresne, aztán elindultam a padlástér felé. Út közben összefutottam Raphaellel, aki nagyon jó fej volt, és tovább engedett. Így megkezdhettem az önsanyargatásomat és szabadjára engedhettem a mazochista énemet. Hát... Borzalmas volt. Mindenfélét összehallucináltam, a felére nem emlékszem, de azt tudom, hogy sikerült berekednem és a szemem is bedagadt. Nagy valószínűséggel még bőghettem is. Azt hiszem, ez volt az első nap. Nem bírtam elaludni, így végig virrasztottam az egészet, sokszor a halálomat kívántam, könyörögtem, de másnapra szép lassan kezdett alábbhagyni. Pláne, mikor sikerült végre felvennem valahogy a telefont! Talán le sem kell írnom, hogy milyen jó érzés töltött el, amikor megláttam Milan nevét a kijelzőn, s mikor meghallottam a hangját, akkor nagyon sok önuralom kellett ahhoz, hogy el ne bőgjem magam. keresett, pedig összevesztünk... Keresett, pedig azt mondta nem kíváncsi rám. Ő tényleg nagyon sokat jelent nekem, és nagyon hálás vagyok Neki, hogy a Loielem lehet Milan. Ha ő nem lenne, akkor nem tudom mit csinálnék... Az elmúlt hetven évet úgy vészeltem át, hogy folyton kerestem, próbáltam felvenni a kapcsolatot vele, ha pedig ez nem sikerült, akkor nem adtam, kitartóan vártam tovább, és apám előtt úgy tettem, mintha elfelejtettem volna. Pedig egyetlen egyszer sem feledkeztem meg Róla! És eljött értem, ott volt mellettem, és a a tudat, hogy ott ül, és átkarol... Nagyon sokat jelentett nekem, és ha nem jön el, akkor valószínűleg arra a napra is bent maradok. Aztán, mikor kiszabadultunk úgy viselkedett, mint az ispotálynál, így én inkább elmentem bolyongani a birtokon. Más nem volt, de ha legközelebb hülyeséget találok ki, akkor bárkit felhatalmazok a leütésemre!

    Goedenacht Leuk Dagboek! Goedenacht Milan!



    _________________
    Egy Rontásűző, akinek a szépen felépített életét egyetlen tettel szétrobbantotta, majd saját erőből kezdett el építkezni. Egy lány, kinek édesanyja meghalt, apjával pedig sajátkezűleg végzett. Egy klánvezető gyermeke, aki saját vállalkozásba kezdett. Egy lidérc, akinek végre fel kell nőnie. Végül pedig egy Loeil, aki tűzbe tenné a kezét a társáért.

    Tyaeloria Perathon belga elszánt Rontásűzője, Milan Wouters Loielje egyébiránt szerelme
    Naomi Verhoeven
    Naomi Verhoeven
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Dagboek van een Belgische Wraith Empty Re: Dagboek van een Belgische Wraith

    Témanyitás by Naomi Verhoeven on Szomb. Aug. 11, 2012 9:10 pm

    2012. 07. 28.
    Lief Dagboak!

    “A barátság felbecsülhetetlen értékű dolog.”

    Egy hét. Eddig tartott, hogy Milan ismét szóba álljon velem. Egy kínkeserves, fájdalmas hét. Hatalmas kő esett le a szívemről, mert én nem akarok rosszban lenni vele. De inkább mesélem, hogy mi történt: Ülök a cameosos társalgó egyik ablakával, és épp rajzolok, mikor belebeg elém egy fehér liliom. A virág mellé pedig egy cetli volt még mellékelve. Bocsánatot kért tőlem. Ő kért tőlem bocsánatot... Megbántott ez igaz, de én többször tettem ezt vele... Egyébként csodáltam, hogy emlékezett a kedvenc virágomra! Nagyon keveset beszélek magamról, bár ő mindent tud rólam... Szinte mindent. És hogy megbocsájtottam-e neki? Természetesen! Miért ne tettem volna? Hiszen akár az életemet is kockára tenném érte! Nagyon fontos nekem, és ha már hetven évet vártam rá, akkor nem fogom elengedni. Így hát árnyékká váltam, és mivel az ajtót támasztotta, ezért a nyakába kapott egy koloncnak. Végül is megbeszéltünk mindent meeeg elrángattam sétálni, ahol tovább beszélgettünk, szóval viszonylag kellemes napom volt, bár azt hittem, hogy örökké fog rám haragudni... Na mindegy.

    Goedenacht Leuk Dagboek! Goedenacht Milan!



    _________________
    Egy Rontásűző, akinek a szépen felépített életét egyetlen tettel szétrobbantotta, majd saját erőből kezdett el építkezni. Egy lány, kinek édesanyja meghalt, apjával pedig sajátkezűleg végzett. Egy klánvezető gyermeke, aki saját vállalkozásba kezdett. Egy lidérc, akinek végre fel kell nőnie. Végül pedig egy Loeil, aki tűzbe tenné a kezét a társáért.

    Tyaeloria Perathon belga elszánt Rontásűzője, Milan Wouters Loielje egyébiránt szerelme
    Naomi Verhoeven
    Naomi Verhoeven
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Dagboek van een Belgische Wraith Empty Re: Dagboek van een Belgische Wraith

    Témanyitás by Naomi Verhoeven on Szomb. Aug. 11, 2012 9:31 pm

    2012. 08. 10.
    Lief Dagboak!

    “Ellenségből válhat barát? Mert előfordulhat, hogy igen...”

    Mostanában egyre többször jut eszembe anya. Vajon mit csinál? Hogyan vélekedik rólam? Találkozok még vele? Még mindig ugyanúgy néz ki? Nagyon sok gondolat kavarog a fejemben, ha róla van szó. Szerettem őt, mindig számíthattam rá, és mindig mindenben segített nekem. Ma anyát rajzoltam le ezekkel a gondolatokkal a fejemben, és még mindig emlékszem rá. Tisztán emlékszem az összes arcvonására, és ez őrjítő. Soha többé nem kapom vissza őt? De... Egy valakit visszaadott nekem a sors, és nekem tökéletesen megfelel, hogy Milan itt van nekem. De ma nem is ez a volt lényeg, hanem az elmélkedéstől meg a Luallby for a stormy night című számtól olyan nyugalmi állapotba kerültem, hogy kibékültem Victoriával. Bizony! Kibékültem vele, és nem olyan vészes a csaj, csak hát... Türelmetlen vagyok hozzá. Persze, ha egy ágon kell gubbasztani, és az ellenséget kell figyelni, akkor nem, de így... Emberi lényekkel kapcsolatban hamar felkapom a vizet. Meg azt hiszem... Azt hiszem, féltékeny voltam rá. Ha ez a jó szó rá, akkor igen, az voltam. De mindegy, kibékültünk, Fredrik pici lelke megnyugodhat satöbbi, satöbbi... Most viszont tényleg lefekszek aludni, mert Ari meglincsel, ha még egyszer meghallja a tollam sercegését.

    Goedenacht Leuk Dagboek! Goedenacht Milan!



    _________________
    Egy Rontásűző, akinek a szépen felépített életét egyetlen tettel szétrobbantotta, majd saját erőből kezdett el építkezni. Egy lány, kinek édesanyja meghalt, apjával pedig sajátkezűleg végzett. Egy klánvezető gyermeke, aki saját vállalkozásba kezdett. Egy lidérc, akinek végre fel kell nőnie. Végül pedig egy Loeil, aki tűzbe tenné a kezét a társáért.

    Tyaeloria Perathon belga elszánt Rontásűzője, Milan Wouters Loielje egyébiránt szerelme

    Ajánlott tartalom

    Dagboek van een Belgische Wraith Empty Re: Dagboek van een Belgische Wraith

    Témanyitás by Ajánlott tartalom


      Pontos idő: Pént. Feb. 21, 2020 5:33 pm