Fyron Akadémia

Vámpírok, vérfarkasok, angyalok, démonok, emberek, lidércek, nimfák, nekromanták, nixék és valanok... Szövetségek, harcok. Légy részese ennek a kalandnak, ahol Te döntöd el, melyik oldalon állsz!


Az oldal bezárt. Régi tagok: nyugodtan játszhattok itt, néha mi is fogunk, de magát az oldalt nem visszük tovább aktívan.

    Liliya B. ömlengései, csak és kizárólag saját felelősségre!

    Liliya Antonov
    Liliya Antonov
    .::Őrző: Erethon::.
    .::Őrző: Erethon::.

    Liliya B. ömlengései, csak és kizárólag saját felelősségre! Empty Liliya B. ömlengései, csak és kizárólag saját felelősségre!

    Témanyitás by Liliya Antonov on Szomb. Júl. 28, 2012 11:25 pm

    Szóval... Kedves Naplóm!
    Vagy hogy illik ezt kezdeni. Még sosem írtam naplót, ha megpróbáltam, annak sem lett túl jó vége. Most pedig már elég késő van, szóval nem lesz hosszú a nyitóbejegyzés, annyit ígérhetek. Yantól most köszöntem el, azt mondta, fáradt. Én viszont egyszerűen nem tudok aludni. Azt mondták, a naplóírás jót tesz. Nos, nem írom le, hogy mi történt velem az elmúlt hónapokban, egyrészt, mert semmi kedvem sincs hozzá, másrészt mert felesleges. Nem erre szeretnék emlékezni, ha ezt egyszer visszaolvasom.
    Mostanában Yannal járkálunk a birtokon, nagyon jó így újra együtt, nyugalomban. Legalábbis részlegesen nyugalomban - tegnap tudtam meg, hogy Brenda meghalt.
    Ma a Fenyvesben sétáltam a szigeten, és rátaláltam Alexre, akit félig agyonütött az áram, mert hozzányúlt egy védőbűbájjal borított kardhoz... Vicces volt, de elég idegesítő is egyben, mint valami részeg. Freddel (ő is egy diák, ma ismertem meg) vagy egy órába telt, hogy elhurcoljuk az ispotályba.
    Azt hiszem, megpróbálok aludni, vagy valami. Majd még jelentkezem. Jó éjszakát!


    _________________
    Kevesen vannak, akik elmondhatják, hogy egyetlen egy esemény megváltoztatta az egész életüket - de Liliya közéjük tartozik. Ha akkor, csaknem négy éve nem iratkozott volna be egy bentlakásos iskolába, talán teljesen másképp alakult volna az élete. Az elmúlt négy éve olyan volt, akár egy keskeny, erdei ösvény, amiről nem tudod, hova vezet, mégis tudod, hogy végig kell menned rajta. Volt része szenvedésben és örömben, könnyekben és nevetésben - megismert és elveszített barátokat, majd tanúja volt az összes rokona halálának, végül pedig olyan dolgokra kényszerült az univerzum megmentésének érdekében, amikre másképp talán sosem lett volna képes. Kiforgatták a személyiségét, megpróbálták elpusztítani a lelkét, de ő mégis felállt, és még mindig itt van, annak a személynek köszönhetően, akit ma már férjének nevezhet. Most pedig remélhetőleg végre célba ért - bár, mint tudjuk, az utazás sosem ér teljesen véget.

    Jesmon Helar (és Yan Antonov) sokat átélt negyed-démona

      Pontos idő: Vas. Márc. 29, 2020 1:58 am