Fyron Akadémia

Vámpírok, vérfarkasok, angyalok, démonok, emberek, lidércek, nimfák, nekromanták, nixék és valanok... Szövetségek, harcok. Légy részese ennek a kalandnak, ahol Te döntöd el, melyik oldalon állsz!


Az oldal bezárt. Régi tagok: nyugodtan játszhattok itt, néha mi is fogunk, de magát az oldalt nem visszük tovább aktívan.

    Főudvar

    Gaweł Pawlak
    Gaweł Pawlak
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Főudvar      - Page 4 Empty Re: Főudvar

    Témanyitás by Gaweł Pawlak on Szer. Júl. 25, 2012 7:25 pm

    *Sikerül lemaradnia Lil és Yan privát beszélgetéséről, és őszintén szólva nem is bánja. Aztán ugye mégis csak neki áll szerencsétlenkedni, és Yanra esik a könyv, ő pedig magyarázkodva lemászik. Mikor Liliya rászegezi a pisztolyt egy pillanatra félelem csillan meg a szemében, majd dacosan az ajkába harap, és halkan odaszól a lánynak.* - Tedd el azt a fegyvert! Nem tudsz meghatni vele. *Lehet kissé nyers volt, és eléggé meglepő, hogy így szólt a lányhoz, mint aki cseppet sem tart attól, hogy golyót repíthetnek a fejébe. Igazság szerint, amint meglátta a pisztolyt egy régi emlék jutott eszébe, mikor a bátyja le akart lőni egy nőt, ő pedig elé állt. Meg is lett a bátorságának a böjtje, hiszen Jürgen belelőtt a tulajdon öccse lábába, de addig az asszonynak sikerült elmenekülnie, így élve megúszta az összetűzést Jürgen Achterberggel. Szóval ennek az emléknek a hatására reagált így az erethonos lányra, és amint elteszi a pisztolyt, akkor kitisztul a látása, és elernyednek az izmai.*- Semmi gond. *Felel a szőke negyed-démon bocsánatkérésre, és megenged egy tétova, erőltetett mosolyt. Yan szavaira csak bólint, és megrándítja a vállát. Aztán mikor Lil bemutatkozik neki, akkor megvakarja a tarkóját, egy pillanatig haboz, hiszen nem szívesen elárulja el a nevét egy olyannak, aki az előbb le akarta gyilkolni. * - Emerick. *Biccent a lánynak, majd ismét Yanra téved a tekintete.*- Csak három napja vagyok itt. Ne haragudj pajtás, de visszakaphatnám a könyvemet? *magyaráz a lánynak, miközben kinyújtja a kezét, hogy ha esetleg Yan nyújtaná, akkor elvehesse a lidérc társától.*- Téged hogy hívnak? Csak nem akarod, hogy akárhányszor összefutunk lidércnek, vagy Führernek hívjalak? *Kérdezi még mindig a társát, és próbál jókedvűnek mutatkozni, de koránt sem az. Belülről már megint mardossák a fájó emlékek.* ~ Miért van az, hogy akárhová megyek ezen a szigeten, mindig a múltamra emlékeztetnek? *Tűnődik magában miközben az erethonost párt nézi.*


    _________________
    Folyamatban...

    Tyaeloria Perathon higgadt halandója
    Yan Antonov
    Yan Antonov
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Főudvar      - Page 4 Empty Re: Főudvar

    Témanyitás by Yan Antonov on Szer. Júl. 25, 2012 8:00 pm

    *Yan sem tudta... Legalábbis ennyire tudatosan nem. Azonban a korral egyre erősödnek a megérzései, és valahol tudat alatt enged a jóslatainak. De ez igazából csak akkor vehető észre, amikor ilyen módon biztosra állít és kimond valamit. Halvány utalások arra, hogy valahogyan többet tud. A lány első szavaira halkan felkuncog, a kérdésre meg elkomolyodva vállat von.* - Kicsit kihatott a kapcsolatunkra az, hogy ő angyal, én pedig lidérc vagyok. De azt hiszem, túltettük magunkat rajta *válaszol, szándékosan kihagyva, hogy végignézte, ahogyan Gaea megölte önmaga gyerekkori énjét. Erősen kétli, hogy Lilnek szüksége lenne ezekre a részletekre... Arra, hogy egyikük sem az, ami lenni szeretne, felsóhajt.* - Tudod... Valahogy úgy vagyok ezzel az egésszel, hogy már nem érdekel. Eltűröm a hátrányait és figyelmen kívül hagyom az előnyeit. Ez még mindig jobb, mint az, amiben korábban éltem... Tudod, a Branimirok démonok. Én pedig sosem voltam képes arra, amire állítólag képesnek kellett volna lennem, meg úgy általában, tudtam, hogy nem vagyok az, aminek lennem kellett volna. Nos, most legalább nem vagyok a család fekete báránya *horkant fel. Tényleg nehéz volt úgy nevelkedni, hogy tudta, mire kellene képesnek lennie, és hogy sosem volt rá képes. Most legalább ott van, ahová tartozik. Sokáig azonban nem maradnak témánál, ugyanis megjelenik a könyv, és egy srác érkezik a semmiből. Amikor Lil pisztolyt ránt, Yan egyből megérinti a vállát.* - Nyugodj meg, nem akar ártani *morogja a fülébe megnyugtató hangon, majd angolra váltva a korábban leírt szavakat intézi a fiúhoz. Egyébként nem tudja különösebben értékelni az oldalba bökést, tekintve, hogy kettejük közül nem ő volt az, aki fegyvert rántott. Némileg egyébként meglepte a cameosos reakciója, de nem tulajdonít neki különösebb figyelmet.* - Persze, bocsáss meg *kap észbe, amikor Emerick megemlíti a könyvet, és azonnal vissza is szolgáltatja azt a jogos tulajdonosának. A következő szavakra horkant egyet, de végre halvány mosoly jelenik meg az arcán. Amúgy nem arról van szó, hogy haragtartó lenne, csak meglepték, és hirtelen kellett kapcsolatba kerülnie egy teljesen idegen alakkal, és hát ilyenkor megcsillogtatja remek szociális képességeit... Szóval halványan elmosolyodik, és kinyújtja a kezét a másik felé, ezúttal már kézfogásra.* - Yan Antonov, örvendek *mutatkozik be.* - Egyébként... Honnan pottyantál ide? Könyvestől *vonja fel a szemöldökét, ugyanis ha minden igaz, akkor nem láthatták honnan érkezett a srác, csak azt, hogy megjelent előttük. Márpedig amennyire ő tudja, a semmiből nem szoktak felbukkanni emberek. Bár ki tudja, a lidérceknél vélhetően ez nem így van.*


    _________________
    A Yan Antonov név egy olyan fiatal férfit takar, aki rettentően sok mindenen ment keresztül, mégis erős, mégsem roppant össze, mégis képes volt örökké talpra állni valahogyan, egy olyan valakit, aki mindig tudta, mi a helyes út, akit az örök szenvedés sosem volt képes a sötétségbe sodorni. Pedig az mindig ott volt, és kísértette, de most jött rá, hogy hányszor ellenállt ennek a kísértésnek, hányszor menekült meg az ördög karmai közül, hányszor tért vissza a Menny kapujából, hogy megmutassa a világnak: ő még mindig itt van, még mindig bírja. Hogy megmutassa, képes örök élete során végig hordozni a terhet, amit ráróttak, minden szenvedést, sebet, fájdalmat a vállára vesz, és tovább megy. Tovább, keresztül az élet minden fájdalmán és akadályán, hogy az út végén... Hogy az út végén végre megpillanthassa a fényt, a boldogságot és a békét.

    Rebecca Taylor (és Liliya Antonov) sokat szenvedett látója
    Liliya Antonov
    Liliya Antonov
    .::Őrző: Erethon::.
    .::Őrző: Erethon::.

    Főudvar      - Page 4 Empty Re: Főudvar

    Témanyitás by Liliya Antonov on Szer. Júl. 25, 2012 8:18 pm

    *Na igen, nem lehetett túl könnyű úgy élni, hogy elvártak tőle valamit, amire sosem volt képes... Ebből a szempontból Lilnek szerencséje volt, az anyja hisztijein és a többi gyerek piszkálódásán kívül remek gyerekkora volt. Eva és az apja... Ők tették neki széppé, ők oszlatták el a felhőket. Ahogy a bulgáriai iskolába kerülve aztán Yan. És Gaea. És sokan mások, akiket valószínűleg... soha többet nem fog látni. Evával és az apjával együtt. Mindez végigsuhan a fején, ahogy a fiúra fogja a fegyvert, de aztán annak szavaira, majd Yan megnyugtató suttogására elteszi azt, hagyja, hogy görcsbe állt izmai elernyedjenek, és bemutatkozik a fiúnak. Hiába, az elmúlt hónapok emlékei nem múltak el nyomtalanul, hiába boldog most, többé-kevésbé. Üldözési mánia, vagy mi a fene.* - Hát, én sem sokkal több. *Mosolyodik el ismét. Látja, hogy Emerick még mindig zavarban van, így, Yan kérdése után ő is beszélni kezd.* - Szép ez a hely, mármint az egész sziget. Amúgy te Németországból jöttél? *Kérdez rá, hiszen ráismert a német akcentusra. Közben azonban még mindig az előbbi jelenetén jár az esze... Fegyvert fogni egy diákra! Ez egyáltalán nem vall rá. Mi van, ha lelövi? Ezek után azt is el tudja magáról képzelni. Valahol, mélyen, talán attól fél, hogy így mutatkozik meg a démoni énje. Hogy valahol, belül mégiscsak benne van, hiába nyomja el. Elvégre.. megölt már pár embert. Talán ártatlanokat is. Csak azért, mert utasításként kapta. Simán lelőhette volna ezt a fiút is, pedig igazán semmi oka nem volt rá. Azonban a zavarát maximum Yan veheti észre, ha figyeli, hiszen az érzelmei álcázását már elég jól megtanulta ahhoz, hogy ne okozzon problémát neki a jelen helyzetben. Yan előtt viszont valahogy sosem tudott hazudni. Éppen ezért veheti észre a fiú, hogy kerüli vele a szemkontaktust, és csak Emerickre függeszti átható tekintetét. És, ahogy nézi, ő sincs éppen a toppon hangulat-ügyileg.*


    _________________
    Kevesen vannak, akik elmondhatják, hogy egyetlen egy esemény megváltoztatta az egész életüket - de Liliya közéjük tartozik. Ha akkor, csaknem négy éve nem iratkozott volna be egy bentlakásos iskolába, talán teljesen másképp alakult volna az élete. Az elmúlt négy éve olyan volt, akár egy keskeny, erdei ösvény, amiről nem tudod, hova vezet, mégis tudod, hogy végig kell menned rajta. Volt része szenvedésben és örömben, könnyekben és nevetésben - megismert és elveszített barátokat, majd tanúja volt az összes rokona halálának, végül pedig olyan dolgokra kényszerült az univerzum megmentésének érdekében, amikre másképp talán sosem lett volna képes. Kiforgatták a személyiségét, megpróbálták elpusztítani a lelkét, de ő mégis felállt, és még mindig itt van, annak a személynek köszönhetően, akit ma már férjének nevezhet. Most pedig remélhetőleg végre célba ért - bár, mint tudjuk, az utazás sosem ér teljesen véget.

    Jesmon Helar (és Yan Antonov) sokat átélt negyed-démona
    Gaweł Pawlak
    Gaweł Pawlak
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Főudvar      - Page 4 Empty Re: Főudvar

    Témanyitás by Gaweł Pawlak on Szer. Júl. 25, 2012 8:34 pm

    *Yan suttogására csak felvonja a szemöldökét. Ennyire nem tudja magát kontrollálni a lány, hogy a barátjának kell leállítania? Érdekes. Arra, hogy Lil is nagyjából annyi ideje van itt, mint ő csak halványan elmosolyodik. * - Mostanában egyre többen vagyunk. A cameosos fiúháló nem győz bővülni. *Jegyzi meg halkan, hiszen, ha úgy vesszük, akkor odabent van a lidérc bunker, amelynek kapásból heten vannak a tagjai, meg Fredrik szavaival élve a „kívülállók”, akik a rendes berendezést meghagyva alszanak. Egyébként Emerick mindig zavarban van, ha társaságba kerül. Pláne, ha úgy kerül társaságba, hogy bénázott meg amúgy is. Hozzászokott ő a magányhoz. Mikor megkapja a könyvet elvigyorodik, és magához szorítja.* - Kösz. És még egyszer bocs, hogy rád ejtettem. *Húzza el a száját, majd a hóna alá csapja a könyvét, és kikapcsolja az mp4-ét, mert kezdte idegesíteni a cincogó, halk zene. Aztán ugye Yan kiléte felől érdeklődik, s mikor a másik lidérc a kezét nyújtja egy pillanatra megáll a keze, aztán megszorítja a bolgár jobbját, és kezet ráz vele. Ismeri ezeket a normákat, de soha nem szokta alkalmazni őket, mert eddig nem is volt rá szüksége. A bátyjai elintézték, hogy ne nagyon legyenek ismerősei.* - Én is örvendek, Yan *biccent az erethonosnak, majd a kérdésre zavartan felnevet, és a pad mellett álló hatalmas fára mutat. Alulról annyira nem látszik az az ág, amin ücsörgött, de onnan sikerült idepottyannia a könyvvel együtt. Egyébként valóban nem látták, hiszen akkor még árnyék volt. Aztán mikor Liliya megszólal, akkor felé fordul, és a szavaira megrántja a vállát.* - Őszintén szólva azért vannak ocsmány részei a szigetnek. Példának okáért van egy olyan erdő, ami tele van pókokkal. Azt a második napomon sikerült felfedeznem, és majdnem ott hagytam a fogam. Aztán van még egy sivatag is, amibe inkább be se tettem a lábam, viszont a birtok az tényleg szép *magyaráz Lilnek, mert igen, már megkezdte a bolyongást a szigeten, és jó párszor történtek vele kisebb balesetek.* - Ahogy az egoista fivéreim mondanák: „Deutschland, Deutschland über alles.” *Idéz a saját himnuszukból, s ezzel egyértelműen azt fejezi ki, hogy tényleg német a srác.* - Ti meg bolgárok vagytok, nem? *kérdez vissza, majd elhallgat, és a cipője orrát kezdi bámulni.*


    _________________
    Folyamatban...

    Tyaeloria Perathon higgadt halandója
    Anonymous
    Vendég
    Vendég

    Főudvar      - Page 4 Empty Re: Főudvar

    Témanyitás by Vendég on Szer. Júl. 25, 2012 8:43 pm

    *Ő bezárkózott a Cameosba. Rendezgette az esküvői listát és egyszerűen teljesen el volt havazva. Miért is? A srác természetesen meg szeretné lepni a barátnőjét és mindenképpen jó estét szeretne. Már csak az a kérdés, hogyan tudná intézni a dolgokat. Szóval a rumlit elpakolta afiú hálóban majd amint végzett össze szedte azokat a paprikoat betette egy fehér dossziébe, amire rá írta „Fontos felhasználói dokumentumok” csak így tudja megjegyezni az ő cuccát. Amúgy meg a srác jól van lelkileg… nem gondolkozik olyan sokat Joshról, és talán így a jó. Még Meredith-nek is oda adta a házát a mai napon. Rá iratta és persze beszélt is Michaval ezzel kapcsolatban, hogyha érdeklődött a lány felől. Amúgy meg most a fő udvar felé veszi az irányt és úgy döntött ismételten Ramonánál tölti az estét. Mivel a lány jelenléte megnyugtatja és a picinek is örvend. Amúgy meg teljesen másképp látja a világot és kíváncsi lesz annak a megérkezésére. Szóval, ahogy halad végig a fő udvaron a szeme 3 ember felé néz. Yant meg ismeri, halványan el is mosolyodik. Rég óta nem látta a srácot, bár meg is érti, hiszen emlékszik mi történt akkor. Cameosos társára csak haloványan emlékszik. Az újakat nem jegyezte meg csak arcról, a nevét nem. A lányra viszont felvonja a szeldökét. Közelebb sétál hozzájuk és jobban megnézi magának. Ismerős neki, de nem tudja honnan. Rick kérdésére szélesen elvigyorodik, a dossziét a hóna alá rakja.* - Teljes mértékben bolgárok. Egyébként meg Bulgária szép hely, de nem szerettem ott tartózkodni. Egyébként üdvözletem.*Mondja az uraknak és Lil felé dönti a fejét.* - Téged mintha ismernélek. Nem te voltál… Liliya igaz?*Kérdezz rá és ha jól tippel akkor eltalálta, hogy a régi helyről ismeri. Tekintve attól, hogy csak látta és sokat meséltek róla. Rickre visszapillant és halványan elmosolyodik, és a kezét nyújtja.* - Minden rendben van?*Érdeklődik Rick felé és természetesen figyel. Kicsit pörög a srác, de nem tehet róla, de egyébként meg kivételesen nem rombolja le a fél várost vagy iskolát.*- Téged is régen láttalak Yan. Látom még egyben vagy.*Mondja mosolyogva a srácnak és Lilt tovább fürkészi a tekintetével.*
    Yan Antonov
    Yan Antonov
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Főudvar      - Page 4 Empty Re: Főudvar

    Témanyitás by Yan Antonov on Szer. Júl. 25, 2012 9:13 pm

    - Tényleg semmi gond *mosolyog most már határozottan őszintébben Emerickre, és így már azért tényleg biztatóan néz ki.* - Egyébként miről szól? *kérdezi még. Aztán bemutatkoznak, és noha látja, hogy a másik kissé tétovázik, amikor a kezét nyújtja, de még az előtt kezet fog vele, hogy Yan visszahúzná a sajátját. A fára biccent, természetesen veszi az adást. Ha nem tartana tőle, hogy elszakadnak a holmijai, lehet, hogy ő is mászna fára... Régen volt már az, hogy nem érdekelte, hogy fog kinézni, elkapott egy faágat, és megmászott bármit. A képessége még meg is lenne hozzá, nem az a gond, pusztán valami visszafogja. Hogy mi az... Ki tudja. Ez után szóba kerül, hogy szép helyre kerültek, mire bólint, a szigetről szóló kisebb beszámolóra meg felhorkant.* - Hát, akkor vélhetően jól teszem, hogy egyelőre idebent maradok *jegyzi meg, majd áttérnek ki honnan jött kérdésre, és éppen válaszolna, amikor felbukkan Alex. Akit egyébként vélhetően lenne lehetősége észrevenni, de most éppen nem vele foglalkozik, hanem a körülötte lévőkkel. De végül csak megérkezik a Marceau-fiú is, akinek a köszöntését Yan egy kis szemforgatással és biccentéssel fogadja.* - Te aztán tudod hogyan kell úgy belépni, hogy ne hozd rá a szívbajt senkire *jegyzi meg, ugyanis ha a háta mögül érkezett volna az angyal, vélhetően kisebb szívrohamot kapott volna a hirtelen megszólalástól. Amikor Alex Lilről kérdez, nem igazán tetszik neki a múltidő, mert erősen tart tőle, hogy az milyen gondolatokat hoz majd fel a lányban. Senkinek nem jó azt mondani, hogy volt valaki. Senkinek, aki ilyen sok változást élt át. Szóval átkarolja a párja derekát, és visszatereli a figyelmét Alexékre.* - Igen, úgy tűnik. És ha lehet inkább a már szót használd, nem szeretnék még egyszer olyan állapotba kerülni, mint amikor megérkeztem ide *húzza el a száját, majd afelé a bizonyos torony felé pillant, ahonnan Nayden ledobta. Egyébként Alexnek feltűnhet, már ha megfigyelte anno, hogy az a sok seb, ami függőlegesen látszott az arca bal oldalán, nyomtalanul eltűnt. Elvégre azóta elég ügyesen sikerült elkerülniük egymást. Na jó. Yannak szinte mindenkit elég ügyesen sikerült elkerülnie. Ami mondjuk nem is annyira nagy baj...*


    _________________
    A Yan Antonov név egy olyan fiatal férfit takar, aki rettentően sok mindenen ment keresztül, mégis erős, mégsem roppant össze, mégis képes volt örökké talpra állni valahogyan, egy olyan valakit, aki mindig tudta, mi a helyes út, akit az örök szenvedés sosem volt képes a sötétségbe sodorni. Pedig az mindig ott volt, és kísértette, de most jött rá, hogy hányszor ellenállt ennek a kísértésnek, hányszor menekült meg az ördög karmai közül, hányszor tért vissza a Menny kapujából, hogy megmutassa a világnak: ő még mindig itt van, még mindig bírja. Hogy megmutassa, képes örök élete során végig hordozni a terhet, amit ráróttak, minden szenvedést, sebet, fájdalmat a vállára vesz, és tovább megy. Tovább, keresztül az élet minden fájdalmán és akadályán, hogy az út végén... Hogy az út végén végre megpillanthassa a fényt, a boldogságot és a békét.

    Rebecca Taylor (és Liliya Antonov) sokat szenvedett látója
    Liliya Antonov
    Liliya Antonov
    .::Őrző: Erethon::.
    .::Őrző: Erethon::.

    Főudvar      - Page 4 Empty Re: Főudvar

    Témanyitás by Liliya Antonov on Szer. Júl. 25, 2012 9:51 pm

    *Igen, pontosan - ennyire nem tudja magát kontrollálni. Van ilyen. Persze, nem lőtte volna akkor sem le, ha Yan nem állítja le, mert ha tényleg lőni akart volna, azt olyan gyorsan teszi meg, hogy senki sem lett volna képes megakadályozni. Na mindegy, nem történt baj. A kézfogós incidenst csak némán nézi végig, és nem is szólal meg egy darabig. Látja Emericken, hogy nem sokat lehet társaságban - még Yanhoz képest is extrém. Ezért hát... próbálja visszafojtani antiszoc hajlamait, hiszen éppen elég két társaságkerülő egy társaságba. Bár Yan is eléggé próbálkozik jelenleg, hogy beindítsa valamelyest a beszélgetést. Na igen, Lil talán jobban elszokott a társas érintkezésektől. Legalábbis ettől, a normális fajtától. Ugyanis sokat kellett másokkal érintkeznie, de nem önszántából, és nem is azért, hogy egy jót csevegjenek az élet dolgairól. Egyébként ő még nem járt a szigeten kívül, szóval a válaszra csak egy vállrándítással felel röviden.* - Hát, akkor oda sem megyek. *Aztán ő is felpillant a fára, és ajkaira halvány mosoly ül ki - hasonlóan Yanhoz, neki is eszébe jutnak azok az órák, amiket a fán ülve töltött kiskorában, a patakparton, Evával... Régen volt, az igaz. Nagyon régen. De elég a nosztalgiából. Vagyis elég lenne, de ekkor éppen beugrik valaki, akit elég régen látott utoljára, bár, akkor sem sokszor. Alex. Egyszer találkozott vele, és hogy honnan ugrott be neki... Nem tudja. De amikor rákérdez a nevére, máris tudja, honnan ismeri. Egyébként a fiú válaszolt a kérdésre helyettük, szóval ezzel nem is foglalkozik.* - Szia... Alex. Igen, Liliya. *Mosolyog rá, direkt nem véve figyelembe a múlt időt. Vet egy pillantást Yanra, csak amolyan "minden oké" félét, hiszen észrevette, hogy aggódik érte. Tudja, hogy nem volt szándékos a kérdés, tehát, nem is kezd el rajta filózni, csak magában mosolyog egy keveset. Igen, más nem az a Liliya, akit ő megismert. Az a Liliya már nem létezik, legalábbis nem egészen. Yan szavaira felvonja egy kissé a szemöldökét. Nem tud róla, hogy mi történt pontosan akkor... És hát... jobb, ha még egy ideig nem tudja meg. Ezt tudja ő is, mégis kíváncsi rá. Szóval magában elkönyveli, hogy legközelebb rákérdez. Majd. Egyszer. Talán jobb lenne, ha nem tudná meg - soha. Na mindegy. Viszont most eszébe jut egy újabb személy... Brenda. Aki Alexnek... hát, valahogyan rokona. Talán testvérek, erre nem emlékszik pontosan.* - Szóval, Alex... mi újság vele? És Brendával? Régen láttam. *Mosolyog a fiúra. Egy ártatlan kérdés. Amire a válasz valószínűleg el fogja rontani a kedvét, bár ezt ő még nem tudhatja.*


    _________________
    Kevesen vannak, akik elmondhatják, hogy egyetlen egy esemény megváltoztatta az egész életüket - de Liliya közéjük tartozik. Ha akkor, csaknem négy éve nem iratkozott volna be egy bentlakásos iskolába, talán teljesen másképp alakult volna az élete. Az elmúlt négy éve olyan volt, akár egy keskeny, erdei ösvény, amiről nem tudod, hova vezet, mégis tudod, hogy végig kell menned rajta. Volt része szenvedésben és örömben, könnyekben és nevetésben - megismert és elveszített barátokat, majd tanúja volt az összes rokona halálának, végül pedig olyan dolgokra kényszerült az univerzum megmentésének érdekében, amikre másképp talán sosem lett volna képes. Kiforgatták a személyiségét, megpróbálták elpusztítani a lelkét, de ő mégis felállt, és még mindig itt van, annak a személynek köszönhetően, akit ma már férjének nevezhet. Most pedig remélhetőleg végre célba ért - bár, mint tudjuk, az utazás sosem ér teljesen véget.

    Jesmon Helar (és Yan Antonov) sokat átélt negyed-démona
    Anonymous
    Vendég
    Vendég

    Főudvar      - Page 4 Empty Re: Főudvar

    Témanyitás by Vendég on Szer. Júl. 25, 2012 10:16 pm

    *Rámosolyodik Emerickre, de ő nem szerette volna megijeszteni a srácot. Egyáltalán nem ijesztő viszont akkor tudja, hogyan kell hozzá viszonyulni. Nem szereti, ha így ismeretlenül mumusnak titulálják. Nem akart ő senkit megijeszteni még egyszer szóval rá pislant Yanra és a megijedő Rick felé, aki el is tűnt. Csak pislog a srác után..* - Oké. Ez most miattam volt? Nem akartam megijeszteni egyébként meg elnézést kérek.*Mondja mindenkinek és szemeivel Lilt fürkészi. Nagyon sokat változott a lány mióta nem látta. Azért viszont örül neki. Halványan elmosolyodik, amikor kettőjükre ránéz. Örül szívből, hogy Yan boldog. Tényleg.* - Jól van elnézést. Csak át kell, szokjak ezekhez a fogalmazásokhoz. Éppen most tanít az-az Erethonos srác.*Magyarázza lelkesen és sóhajtozik mélyeket. Rápillant az égre, és látja azt, hogy kezd sötétedni. Úgy is még 11 előtt elhagyja, a sulit szóval büntetést biztosan nem kap.* - Mi a helyzet veletek?*Kérdezz rá és ő közben a babára és Ramonára gondol. A lány számára tényleg boldogságot tud hozni és egyáltalán nem olyan, mint mások mellett. Teljesen önmaga tud lenni. Elmondhatja, mit érez, mit szeretne, senki sem akadályozza meg abban, amit csinálni szeretne. Szóval a srác teljes mértékben boldog és egyáltalán nem érez hiányt. Talán annyit, hogy hiányzik neki a legjobb haverja.. de tudja azt, hogy jó helyen van. Már Lucifer jó helynek számít. Lil kérdésére nem számított. Csak pislog a lányra és a szája tátva. Az izmai ellazultak és kiesett a dosszié a kezéből. Brenda.. nos, igen.. Valóban az a tény, hogy testvérek voltak.. De ellenségek lettek. Nincsen a földön. Josh, Brenda a két olyan személy, akit elveszített. Bár amikor a lánnyal megtudták a dolgokat kicsit elfordultak egymástól. Nem tudja, mit mondhatna Lilnek, pedig aztán ő tudta, hogy jóban voltak. Azért erről beszélgettek.* - Meghalt.*Feleli hűvösen és lehajol, hogy összeszedhesse a papírt. Yan lába közé is ment egy pár darab, de azért azonnal elnézést kért.* - Volt egy kis incidens pár hónapja. Húgomat mentettük meg, de Brendát nem tudtuk.*Feleli Lilnek egyszerű szavakkal és megint szép éjszakája lesz a fiúnak.* - Merre felé tartotok amúgy ezen a szép estén?*Tereli el a témát és ugye érdeklődik felőlük.*
    Liliya Antonov
    Liliya Antonov
    .::Őrző: Erethon::.
    .::Őrző: Erethon::.

    Főudvar      - Page 4 Empty Re: Főudvar

    Témanyitás by Liliya Antonov on Szer. Júl. 25, 2012 10:36 pm

    *Csak szemöldökráncolva néz a távolodó fiú után, majd a kérdésre csak mosolyogva vállat von.* - Semmi különös. Csak tudod, jó újra együtt lenni... Most úgy néz ki, minden oké. *Aztán, mikor a fiú kezéből kiesnek a válasza előtt a cuccai, már tudja, hogy nem lesz itt semmi jó. Próbálja tagadni, próbál reménykedni, próbálja kiszorítani a félelmeit... De aztán meghallja, és az az egy szó, mint valami mantra, ott visszhangzik a fejében. Meghalt. Meghalt. Meghalt. Nem tudja elfogadni, nem jut el az agyáig, egyszerűen nem akarja elhinni, nem tudja elhinni. Csak áll ott, sápadtan, mint aki mindjárt összeesik. Nézi Alexet, kérdő tekintettel, mint aki választ vár. Hogy mire? Mi a kérdés? Va itt még kérdés? Az egyik legjobb barátnője... halott. Örökre. Sosem láthatja többé. Még csak... el sem búcsúzhatott tőle. És már sosem búcsúzhat. Lassan kicsúsztatja a kezét Yanéból, majd a fejét rázva halkan, akadozva megszólal.* - Én... most... holnap találkozunk. *Nem néz Yanra, és senkire sem, Alex utolsó kérdését pedig meg sem hallja. Ahogy távolodik tőlük, már ha Yan nem követi, ölbeteszi a kezét, és nem sír. Nem tud. Annyi fájdalmat kellett átélnie, és most még... ez is. Sosem láthatja többé. Soha. Olyan súlyos szó... Aztán eszébe jut egy beszélgetésük. A játszótéren. Eszébe jut Brenda, a vonásai, a szavai, a hangja. Soha. Olyan elkerülhetetlen. Még csak el sem búcsúzhatott. Egyenesen a zuhany felé veszi az irányt, ha Yan követi, akkor megmondja neki, hogy minden oké, majd holnap beszélnek. Aztán, ruhástul a zuhany alá mászik, és zokogni kezd. Megereszti a hidegvizet, és úgy áll ott, ázott ruhákban, vizes hajjal, némán zokogva, a fallal szemben, annak nekitámaszkodva. Nem, most nincs szüksége senkire, csak egy kis... magányra. Hogy magához térjen. Soha. A legveszedelmesebb szó. Annyi fájdalmat hordoz magában. Lassan leereszkedik, s most ott térdel, tenyerébe temetve az arcát, egyetlen egy szót ismételgetve magában. "Meghalt. Meghalt."
    Meghalt.*


    _________________
    Kevesen vannak, akik elmondhatják, hogy egyetlen egy esemény megváltoztatta az egész életüket - de Liliya közéjük tartozik. Ha akkor, csaknem négy éve nem iratkozott volna be egy bentlakásos iskolába, talán teljesen másképp alakult volna az élete. Az elmúlt négy éve olyan volt, akár egy keskeny, erdei ösvény, amiről nem tudod, hova vezet, mégis tudod, hogy végig kell menned rajta. Volt része szenvedésben és örömben, könnyekben és nevetésben - megismert és elveszített barátokat, majd tanúja volt az összes rokona halálának, végül pedig olyan dolgokra kényszerült az univerzum megmentésének érdekében, amikre másképp talán sosem lett volna képes. Kiforgatták a személyiségét, megpróbálták elpusztítani a lelkét, de ő mégis felállt, és még mindig itt van, annak a személynek köszönhetően, akit ma már férjének nevezhet. Most pedig remélhetőleg végre célba ért - bár, mint tudjuk, az utazás sosem ér teljesen véget.

    Jesmon Helar (és Yan Antonov) sokat átélt negyed-démona
    avatar
    Matthew Chancellor
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Főudvar      - Page 4 Empty Re: Főudvar

    Témanyitás by Matthew Chancellor on Szomb. Feb. 09, 2013 3:37 pm

    *Wade Kingsley-nek lenni sose volt könnyű, akkor meg pláne, ha arra sem emlékszel milyen Wade-nek lenni. Eléggé komplikált helyzet, nem? Nos, ő is így érez jelenleg miközben a telefont a füléhez szorítva beszélget Wandával.* - Wanda, Wanda, nyugi már! Nincs semmi baj, megérkeztem épségben! *próbálja csitítani a vonal túloldalán hevesen magyarázó lányt. A fiú arca egyre jobban elkomorul a másikat hallgatva.* - Figyelj, ezerszer elmondtam, hogy nem hagytam ott… *csattan fel, de mint az imént, most is hamar elhallgatatják.* - Jó, ne haragudj. Legközelebb jobban figyelek. Kösz, hogy utánam küldöd *sóhajt fel halkan, majd szorosabbra húzza magán a bőrdzsekijét. Na, ja, azt elfelejtettem említeni, hogy alabamai srácnak nem szokása az időjáráshoz öltözködni, így egy fekete bakancsot, farmert, egy bőrdzsekit visel alatta fehér pólóval, és ami a legjobb, mindezt egy napszemüveggel. Őt nem különösebben izgatja, hogy nem süt a nap, hogy hóval borított a környék, nem neki kell az a napszemüveg? És miért is kell neki? Azzal akar eltakarni egy méretes monoklit, ugyanis az indulás előtt beverték a képét egy verekedés során. Szóval, igen, Wade Kingsley-nek lenni bonyolult és fárasztó.* - Jó, rendben. Csáó, majd beszélük! *teszi le végül a telefont a kioktatás után. Egyébként egy órája pakolt le, és most caplatott le ismét az udvarra, ahol elgondolkozva sétálgatni kezd. Fogalma sincs róla mit csinálhatna, mert Wanda nélkül rettentően elveszettnek érzi magát. Üresnek. Elhagyottnak. Semminek. Így zsebre vágott kézzel járkál körbe-körbe, mert hát jobb dolga nem akad, és emlékszik miket szeret csinálni.*


    _________________
    Lawne, vagyis Matthew Chancellor nem azért került a sylorinába, mert olyan sötét a lelke, hanem szimplán azért, mert egy rohadék. Képes visszaélni a hatalmával, ha úgy érzi szükséges. Nem is nagyon tagadja, hogy ő valójában egy Nixe. Egyébként nagyon jól érzi magát a Földön, egyetlen szívfájdalma, hogy az öccse Mallowicében maradt. Egyébként, amikor nem hülye, szájhős, vagy rohadék, akkor tud kedves, jó barát, sőt igazságmániás is lenni. Rögeszméjévé vált, hogy végre valaki megdöntse Aysen-t, így hát a humanoid lények között keres támogatókat, harcosokat. Mikor épp nem menekül...

    Fredrik Laine/Emeline Thienen szájhős Nixéje
    Erik Norgen
    Erik Norgen
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Főudvar      - Page 4 Empty Re: Főudvar

    Témanyitás by Erik Norgen on Szomb. Feb. 09, 2013 3:50 pm

    *Bizony, bizony, maga Erik Norgen is épségben van még, bár az tény, hogy volt már jobb állapotban is. Hatalmasakat ásítozva ér le a főudvarra, na persze arra már nem véve a fáradságot, hogy a kezét a szája elé helyezze. Hosszú volt az éjszaka - ahogy mostanában minden péntek és szombat éjszaka kivétel nélkül. Lehet, hogy a mája kegyelemért könyörög, lehet, hogy komoly alvászavarral küzd és a feje egész hétvégén hasogat - már amikor nem részeg - ez őt mégsem érdekli. Talán lelki válságba került? Fene tudja. Talán még ő sem lenne képes megmagyarázni. A legnagyobb baj viszont éppen ez: nem akar, nem képes szembenézni a problémáival, inkább elrejti őket jó mélyre, hogy ott emésszék fel. Mindig is ez volt a technikája. Hogy bevált-e? Úgy tűnik? Szóval, a szokásos fekete bőrdzsekijében és farmerban, kócos hajjal halad a sétányon, ahol meglát egy telefonáló pasast. Felvont szemöldökkel méri végig a távolból. Éppen úgy néz ki, mint azok, akiket részegen meg szokott verni csak azért, mert idegesíti a jelenlétük. Szóval, bár először semmi kedve nincs szóbaelegyedni vele, amikor mellé ér, valahogy nem tud ellenállni a kísértésnek, hogy belekössön. Csak úgy.* - Na mi az, az asszony nélkül már ebédelni sem tudsz? *Szólítja meg, ahogy a közelébe ér, hiszen elcsípte a telefonbeszélgetés végét. Erik és a kötekedés. Sosem vezetett még jóra, de valahogy mégis furcsa jó érzéssel tölti el, hogy más is szenvedhet, rajta kívül, általa.*


    _________________
    Erik egy lidérc, aki a harcra tette fel az életét. Egy bátty, aki bármit megtenne a húgáért. Egy fiú, akit nem érdekel más, csak az, hogy megbosszulja szülei halálát. Egy vérfarkas, aki utálja magát amiatt, amivé lett.
    Erik az alkohol, a nők és a szerencsejátékok kitartó híve. Imád beszélni, imád a figyelem középpontjába kerülni, azonban ha épp nem egy hölgy kegyeit akarja elnyerni, előfordulhat, hogy leplezetlenül bunkó az emberekkel. Képtelen kibírni folytonos társaság nélkül, és szinte bárhová képes beilleszkedni. Előbb lő, aztán gondolkozik, és elég könnyen fel lehet húzni, úgyhogy nem ajánlatos belekötni.

    Jesmon Helar nyughatatlan lidérc rontásűzője.
    Lily Hollow
    Lily Hollow
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Főudvar      - Page 4 Empty Re: Főudvar

    Témanyitás by Lily Hollow on Szomb. Feb. 09, 2013 4:01 pm

    *Kicsit később érkezik, mint a fiúk, halkan dúdolva magának, kezében egy könyvvel. Valami kalandregény, egy szinte teljesen ismeretlen francia írótól, ő is csak véletlenül találta a könyvtárban. Minden esetre remekül lefoglalja, tegnap óta nem is látni a kötet nélkül. A távolabbi hangokra felfigyel, így futólag felpillant, és a fiúkat észrevéve barátságos mosoly ül az arcára. Hogy miről beszélgetnek, azt nem sikerült meghallania, bár azt egy pillantásból is beazonosítja, hogy az egyik fiú valószínűleg új, legalábbis számára ismeretlen, a másik pedig Erik, akinek azért már hallotta hírét... Hiába no, ha az ember a Cameos őrzőjének a barátnője, csak megtud egyet s mást az ottaniakról. Minden esetre a barátságos mosoly után visszafordul a könyvhöz, és lassú, kényelmes tempóban tovább sétál, nem túl gyorsan haladva.*


    _________________
    Soha semmi borzalom nem tűnik el csak úgy, nem válik semmivé, hiába is tűnik úgy időről időre. A múlt elől, a változások elől nem lehet elmenekülni. Az átok akkor is elér, magába szippant, és megváltoztat mindent...

    Rebecca Taylor megátkozott, egykori angyala
    (Egykori nevén Lily Holloway.)
    Lord Sayon Merlioth
    Lord Sayon Merlioth
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Főudvar      - Page 4 Empty Re: Főudvar

    Témanyitás by Lord Sayon Merlioth on Szomb. Feb. 09, 2013 4:09 pm

    * Sayon kissé elgondolkodva sétál le a főudvarra kissé talán túlságosan is elgondolkodva. Szellem, a rémfarkasa ott caplat mellette figyelve minden apró dologra gazdája helyett is.* ~ Szellem most nagy változásokon kezd át esni nemsokára eléri a felnőtt kort még pár hónap és az lesz, de a változások már most elkezdődtek, így hát mindenhova jön velem, hogy ha gond van mellette tudjak lenni. Mert Esteronra nem merem rábízni, oké, hogy neki ott van a sajátja, de az szürke szőrű rémfarkas és nem fehér mint Szellem. Úgyhogy itt marad mellettem. Addig se lesz semmi gond és kölcsönösen vigyázhatunk egymásra~ * miközben ezen gondolkodik Szellem egy figyelmeztető morgást küld, hogy két másik srácot vett észre ekkor felnéz, a gondolatait elrakja későbbre. De örömét nem tudja elrejteni, mert mégis csak nagy öröm, hogy szellem nemsokára felnőtt lesz. Így hát kezét Szellem hátára téve mosolyogva folytatva útját. Csak egy fejbólintással köszön a fiúknak. Amikor szellem megint jelez, hogy még valaki van a közelben egy lány is. Sayon felismeri, hogy a lányt már látta valamelyik órán. Amikor mind a hármójuk hollétét nyugtázta egy kicsit arrébb mindhármójuktól leült és elkezdte simogatni a mellé fekvő Szellem hátát.


    _________________
    Egy Démonvadász, aki apja halála és húga elrablása után döntött úgy, hogy az lesz. Ám így sem indulhat húga után mert anyja az akadémiára küldi. nagybátyja pedig azzal bízta meg, hogy szerezzen barátokat akik segíthetnek húga vissza szerzésében. Ráadásul az első évben történtek hatására, nagymértékben változott ígyhát nem ugyan az a démon lett aki év elején idekerült.
    Loras Middleton férje.
    Mesélő
    Mesélő

    Főudvar      - Page 4 Empty Re: Főudvar

    Témanyitás by Mesélő on Szomb. Feb. 09, 2013 4:13 pm

    *A diákok szépen összegyűltek a főudvaron. Nem is sejtik milyen kalandban lesz részük. Az udvaron a szél egyre jobban kezd felerősödni és az ég is kezd beborulni. Egy hatalmas dörgés és villámlás keretében a hó egyre jobban elkezd esni mintha valaki, kezelné.. nem lehet látni senkit a kastély körül sem az erdőknél. Talán egy dühös szellem vagy a tündérek műve.. ez egy rejtély. Jelenleg azt érezhetik, hogy egyre jobban kezdenek álmosak, lenni és szépen lassan mindenki összeesik. Az út vajon hova vezet? Az akadémia sem látszik, és a diákok érezhetik azt, hogy a testük egyre jobban elgyengül és tehetetlenné vállnak.*

    // Bocsánat a késésért, a következő hsz mehet Eidolonba //



    _________________
    A Mesélő irányítói: Castin Noyers, Jesmon Helar, Loras M. Merlioth és Rebecca Taylor.
    Henrik Dahl
    Henrik Dahl
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Főudvar      - Page 4 Empty Re: Főudvar

    Témanyitás by Henrik Dahl on Pént. Május 24, 2013 5:10 pm

    *Henrik kifulladva terpeszkedik az egyik padon, éppen igyekezve kipihenni az elmúlt másfél órát, amit futással töltött. Ma valamiért rájött, hogy ő edzeni akar, és a végén meglehetősen nagy kört sikerült futni a kastély körül, és nem is egyet. Így talán érthető, hogy most körülbelül mozdulni sem képes, és csak nagyokat szusszantgat a padon. Innen tökéletes rálátás nyílik a kastély főbejáratára, szóval amikor épp nem arra koncentrál, hogy a cipője feltörte a lábát, akkor a ki-be mászkáló diákokat figyeli. Most nagyjából sikerült kiélnie az energiái nagy részét, szóval úgymond "nyugis", ami nála egy meglehetősen ritka állapot. Meg úgy egyébként hála istennek semmi különös nincs mostanában, ami miatt idegeskednie kellene, úgyhogy pláne. Jó, persze, ott van továbbra is az amandás ügy, de azzal egyelőre nem tud mit kezdeni, szóval pihenteti. Nem igazán tudja, mit és hogyan kellene mondania a lánynak, hiszen amióta Amy visszajött, szóba se került közöttük a levél, ő meg nem akarta felhozni, mert... Mert egy gyáva nyúl, azért. Szóval jelenleg csak ez az ügy van függőben, de erre semmi ötlete nincs, úgyhogy inkább nem is idegesíti vele magát. Ja, hogy amúgy meg év vége, és nem sokára kezdődnek a vizsgák? Hát, az sem izgatja különösebben. Mondjuk az nem tetszik neki különösebben, hogy az utolsó elementált kitolták jövő hétre, de mindegy, rendes óráik már úgysem lesznek a mai nap után, szóval... Igen, ki kell élvezni a nyári szünet első perceit. Legalábbis számára a vizsga meg az az árva elementálmágia óra már nem számít, szóval igen, nyári szünet és kész.*


    _________________
    Egy hosszú utat bejárt fiatal angyal, aki egy hétköznapi kölyökből vált lidércvadásszá, majd bunyóssá, végül rontásűzőként egy lidérc Loeilje lett. Nem volt egyszerű élete, de azért nem is volt maga a katasztrófa, ő legalábbis képes volt túltenni magát rajta. Néha teljesen lökött módon tud viselkedni, néha azonban nagyon is mély beszélgetéseket lehet vele folytatni. Igyekszik a helyes utat járni, és igyekszik segíteni másoknak is, hogy ők is megtalálják a legjobb ösvényt...

    Rebecca Taylor északi rontásűzője
    Sadie Elena Montgomery
    Sadie Elena Montgomery
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Főudvar      - Page 4 Empty Re: Főudvar

    Témanyitás by Sadie Elena Montgomery on Pént. Május 24, 2013 5:39 pm

    *A fiú nem fog sokáig nyugodtan pihenni, az garantált. Ha Sadie felbukkan valahol, ott minden lesz, csak nyugalom nem. Na de csak sorjában. Sadie ugrándozva közlekedik a folyosókon, és miután hatszor sikerült eltévedni, egy órával az indulás után kijutott az épületből. Úgy dönt, hogy sétál egyet. Rózsaszín, extrafodros és kislányos ruha van rajta, amihez fehér térdzoknit vett fel, illetve rózsaszín magassarkú szandált. Megjelenése ezúttal is összhangban van önmagával, bár ezt a külső szemlélő nem biztos hogy így gondolja, mivel a nevetséges babarózsaszín nem igazán passzol sötét bőréhez, sötétkék hajához meg aztán végképp nem. Vállán a kistáskája van, melyben nem sok mindent tart, inkább csak nehezékként vannak benne dolgok, hogy legyen ürügye azt is kihozni magával. Meglátja Henriket a padon pihenni. Ennek nagyon megörül, mert imádja, ha van társasága, és a sorozatos eltévedések miatt egyelőre egyedül volt. Szóval célbaveszi a kiszemelt személyt, és már félúton elkezdi énekelni az aktuális kedvenc számát, ami az egyik legújabb sláger. Sadie az ilyenekkel tökéletesen tisztában van, zene terén nem nagyon lehet neki újat mutatni, és bár zenei ízlése meglehetősen közönséges, azért néha hallgat normálisat is. Ezúttal nem ez történik. Odaér a padhoz, amit egyelőre csak körbe-körbe ugrál.*-Now I can see, the whole world is mine.I can touch and feel, so I feed you my love...*A hangja egész szép, csak maga a szám lehet idegesítő annak, aki nincs oda a popzenéért. Majd miután kiugrándozta és énekelte magát, leül a padra.*-Szia, Sadie vagyok.*Köszön lelkesen a fiúnak, egy csepp kifulladás nélkül a hangjában. Sokmindent tud egyszerre csinálni, és ez néha még neki is meglepő.*-Tök jó idő van, végre ki lehet mozdulni.*Jegyzi meg.*-Amúgy Sadie vagyok. A második nevem Elena. Mostanában sokat gondolkozom rajta, hogy melyik jobb. Szerinted?*Kérdezi csillogó szemekkel. Néha nem tűnik teljesen normálisnak, és szinte mindig két ember helyett beszél. Mármint mennyiség szempontjából.*


    _________________
    Egy lány, aki soha nem képes felnőni. Nagyszájú, szemtelen, és végtelenül gyerekes. Imád tanulni, viszont kötelességeinek lusta eleget tenni. Ha hisztirohamot kap, jobb elmenekülni a közeléből, mert ki tudja, mire képes. Ha viszont épp jókedvű, akkor öröm vele a társalgás. Angliából érkezett, de mivel anyja kenyai származású, nincs meg benne a britek elutasító, hideg magatartása.
    Henrik Dahl
    Henrik Dahl
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Főudvar      - Page 4 Empty Re: Főudvar

    Témanyitás by Henrik Dahl on Pént. Május 24, 2013 6:02 pm

    *Amikor a lány elkezd körülötte ugrálni, meglepetten pislog, amolyan "Most akkor mi az ég van?" fejjel, és tényleg keményen próbálkozik, hogy felfogja, mi történik. Persze távolról látta már a csajt, de eddig még nem keveredtek személyes kommunikációba, szóval egyelőre még igyekszik feldolgozni. De mondjuk ehhez hozzátartozik, hogy ő nehezen lehetne az a személy, akit zavar a hiperaktivitás, úgyhogy...* - Örvendek *nevet fel jókedvűen, amikor a lány végre lehuppan mellé.* - Henrik *viszonozza a bemutatkozást, az időre pedig széles vigyorral bólint.* - Nem is tudtam, hogy ilyen nyár is létezik a világon *jegyzi meg.* - Svédországból származom, ráadásul azon kívül csak Oroszországban laktam... Tudom, egyik jobb, mint a másik *nevet fel.* - Szóval most éppen ismerkedem ezzel az éghajlattal *vigyorog. Aztán amikor a másik ismét bemutatkozik, egész egyszerűen csak elnézi neki, mert hát ekkora pörgés közepette nem csoda, hogy belekeveredik a saját mondanivalójába.* - Én a Sadie-re szavazok, különlegesebb *válaszol széles mosollyal.* - Az Elena unalmasabb, és egy ilyen egyedi személyiséghez egyértelműen egyedi név illik *teszi még hozzá jókedvűen.*


    _________________
    Egy hosszú utat bejárt fiatal angyal, aki egy hétköznapi kölyökből vált lidércvadásszá, majd bunyóssá, végül rontásűzőként egy lidérc Loeilje lett. Nem volt egyszerű élete, de azért nem is volt maga a katasztrófa, ő legalábbis képes volt túltenni magát rajta. Néha teljesen lökött módon tud viselkedni, néha azonban nagyon is mély beszélgetéseket lehet vele folytatni. Igyekszik a helyes utat járni, és igyekszik segíteni másoknak is, hogy ők is megtalálják a legjobb ösvényt...

    Rebecca Taylor északi rontásűzője
    Sadie Elena Montgomery
    Sadie Elena Montgomery
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Főudvar      - Page 4 Empty Re: Főudvar

    Témanyitás by Sadie Elena Montgomery on Pént. Május 24, 2013 6:13 pm

    *Magában még mindig dúdolgatja a dalt, de csak akkor, ha épp nem beszél. Arra azért ő sem képes, hogy egyszerre csinálja a kettőt. Ő nem emlékszik, hogy találkozott volna a fiúval, de ő annyi emberrel találkozott már, hogy nem is csoda. Persze csak kisebb beszélgetésekre, mert hosszútávon eddig nem sokan tudták elviselni.*-Fura neved van. Olyan...*Jegyzi meg, majd a homlokát ráncolva gondolkozik, de csak nem jut eszébe a megfelelő kifejezés.*-Na mindegy, nem is annyira lényeges.*Nevet, majd a fiú megjegyzésére csak még jobban elkezd nevetni.*-Hát, én Angliából jöttem. Ott mindig esik az a ro... vagyis az eső.*Javítja ki magát, Már ezerszer megfogadta, hogy nem használ csúnya szavakat, és néha valóban sikerül is betartani, mint például most.*-De anya kenyai, úgyhogy kicsi koromban ott is voltam egy ideig. Megtapasztaltam szinte a két végletet.*Jelenti ki büszkén. Na nem mintha nagy dicsekednivaló lenne, de hát na. Ő ilyen. Aztán eszébe jut, hogy kétszer mutatkozott be. Ezen csak felröhög, de hát mindegy. Ha már így alakult... annál kevésbé felejtik el.*-Komolyan? Akkor tök jó. Mert nekem is a Sadie tetszik jobban. A Döglött aktákban így hívták az egyik nőt, akit megfojtottak.*Vigyorog. Lassan lehet, le kellene lőni, mert ha sokáig ezt csinálja, lehet, hogy tényleg kikészül tőle a fiú is. Amúgy örül neki, hogy különlegesnek tartja Henrik. Csak már nem lepődik meg rajta, elég sok mindent mondtak mér rá, ami hasonló dologra utal, csak persze erősen negatívan. De ő nem tesz különbséget negatív és pozitív között, ha ugyanarra utal.*-Amúgy futottál, vagy mi? Ki vagy dőlve.*Jegyzi meg pimaszul, és ezen is csak nevet.*


    _________________
    Egy lány, aki soha nem képes felnőni. Nagyszájú, szemtelen, és végtelenül gyerekes. Imád tanulni, viszont kötelességeinek lusta eleget tenni. Ha hisztirohamot kap, jobb elmenekülni a közeléből, mert ki tudja, mire képes. Ha viszont épp jókedvű, akkor öröm vele a társalgás. Angliából érkezett, de mivel anyja kenyai származású, nincs meg benne a britek elutasító, hideg magatartása.
    Henrik Dahl
    Henrik Dahl
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Főudvar      - Page 4 Empty Re: Főudvar

    Témanyitás by Henrik Dahl on Pént. Május 24, 2013 6:28 pm

    - Milyen? *kérdez vissza nevetve.* - Északi? *vigyorog. Aztán a kis híján elszólásra megint elröhögi magát, igencsak tetszik neki, ahogyan a csaj a csúnya kifejezéssel küzd. Na mondjuk ő lenne az utolsó, akit zavar, mert noha alapjáraton nem szokott csúnyán beszélni, de amikor ideges, olyankor elég cifrák szoktak kicsúszni. Meg amúgy is hozzászokott, még anno, amikor lidércvadászokkal lakott együtt meg bunyózott, elvégre ők aztán kimondottan nem a legszebb szókincsű egyedek közé tartoztak.* - Az nagyon buli lehetett *vigyorodik el.* - Én legdélebbre Lengyelországban voltam eddig. Hiába, az élet úgy adta, hogy csak az elmúlt néhány évben volt lehetőségem utazgatni, és délre még nem nagyon jutottam. Pedig szeretnék, mert érdekel, hogy ott milyen világ van *magyarázza lelkesen. A döglött aktás megjegyzésre hangosan felröhög, és láthatóan a legkevésbé sem zavarja a csaj pörgése és kissé fura megjegyzései, talán azért, mert általában ő maga is meglehetősen hiperaktív, és most extrán csendes meg nyugodt, de az is csak azért van, mert annyira kimerítette magát, hogy nem képes pörögni.* - Nem nézem, de ha egyszer elkezdem, biztosan eszembe fogsz jutni *röhög. Amúgy Rik határozottan pozitív értelemben gondolja, ő nagyon szereti a különleges, érdekes, izgalmas embereket, és meg kell hagyni, Sadie-nél nagyobb személyiséget valószínűleg nehezen találna, úgyhogy... Tökéletes társaság.* - Igen *vigyorodik el.* - Másfél óra futás után nem ér meglepődni *nyújtja ki a nyelvét a lányra, teljesen úgy viselkedve, mintha már jó ég tudja mióta jó barátok lennének.* - És te hova igyekeztél, szülinapi zsúrra? *kérdez vissza széles vigyorral, egyértelműen csak csipkelődve a lánnyal.*


    _________________
    Egy hosszú utat bejárt fiatal angyal, aki egy hétköznapi kölyökből vált lidércvadásszá, majd bunyóssá, végül rontásűzőként egy lidérc Loeilje lett. Nem volt egyszerű élete, de azért nem is volt maga a katasztrófa, ő legalábbis képes volt túltenni magát rajta. Néha teljesen lökött módon tud viselkedni, néha azonban nagyon is mély beszélgetéseket lehet vele folytatni. Igyekszik a helyes utat járni, és igyekszik segíteni másoknak is, hogy ők is megtalálják a legjobb ösvényt...

    Rebecca Taylor északi rontásűzője
    Sadie Elena Montgomery
    Sadie Elena Montgomery
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Főudvar      - Page 4 Empty Re: Főudvar

    Témanyitás by Sadie Elena Montgomery on Pént. Május 24, 2013 6:43 pm

    -Nem. Ilyen hangzatos dolok sosem jutnának eszembe magamtól.*Röhög, majd folytatja.*-Állítólag nekem csak a hülyeségekhez van eszem. Szerintem ne,m, de hát...*Tárja szét a karját kissé hevesen, jól mellbe vágva a fiút.*-Hoppá, bocsika. nem direkt volt.*Szabadkozik, de semmi zavar nem látszik az arcán. Fél percel később megint csak nevet.*-Bocsi, de olyan vicces volt. Muszáj kiröhögnöm.*Csapkodja a térdét. Kicsivel később lehiggad, majd válaszol.*-Igen, tök jó volt. Csak nagy a forróság. De amúgy nem vészes, csak meg kell találni a jó helyeket. A tapasztalat beszél belőlem.*Kacsint vigyorogva.*-Lenygelorszááág? Az ócska hely.*Jegyzi meg lekicsinylően.*-Ismerek itt egy csajt, lengyel.*Majd kicsit közelebb hajol, és a fiú fülébe súgja.*-A csaj halálunalmas.*Aztán visszahúzódik, és újra nevet.*- Amúgy még nem jártam ott, de hát ha ott olyanok vannak, mint ő, akkor...*Kicsit sokat nevet egy nap, szinte állandóan, még ha szomorú, akkor is. Mondjuk ezt furcsa elképzelni, de ez van. Úgy még sosem látták, ahogy sírni sem.*-Pedig tök jó sorozat. Akkor a legjobb pizzát enni. Mindig elgondolkozok rajta, hogy...*Ám gyorsan vált is, mert olyan gyorsan jönnek a gondolatai, hogy szinte nem tudja kimondani őket normálisan.*-Szerinted a régebbi gagyi filmekben a vér ketchup igazából? Mindig is tudni akartam... csak mert tök úgy néz ki.*Jegyzi meg. Amúgy neki is szimpatikus Henrik, csak hát mivel nem nagyon hagyja szóhoz jutni, lassabban ismeri meg, mint a fiú őt.*-Komolyan? Hát én másfél órát ugráltam, és mégsem dőltem ki.*Nyújt ő is nyelvet, majd diadalmasan karba teszi a kezét.*-Neeem, nem talált. Ma ez volt az első ruhám, amit megláttam, úgyhogy ezt vettem fel. A következő jobb lesz. Úgy fogok kinézni, mint egy lolita.*magyarázza, és kicsit sem vette sértésnek a megjegyzést.*


    _________________
    Egy lány, aki soha nem képes felnőni. Nagyszájú, szemtelen, és végtelenül gyerekes. Imád tanulni, viszont kötelességeinek lusta eleget tenni. Ha hisztirohamot kap, jobb elmenekülni a közeléből, mert ki tudja, mire képes. Ha viszont épp jókedvű, akkor öröm vele a társalgás. Angliából érkezett, de mivel anyja kenyai származású, nincs meg benne a britek elutasító, hideg magatartása.
    Henrik Dahl
    Henrik Dahl
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Főudvar      - Page 4 Empty Re: Főudvar

    Témanyitás by Henrik Dahl on Pént. Május 24, 2013 7:09 pm

    - Hát, ilyen hangzatosak általában csak nekem szoktak, szóval... *mondja nevetve.* - Egyelőre nem tudok nyilatkozni, de hogy őszinte legyek, még nem sikerült rácáfolnod az állításra *röhög, a mellbevágáson meg szintén csak vigyorog.* - Nem gáz. Az lenne gáz, ha ennyit megéreznék *röhög fel. Hát igen, azért egy bunyósnak nem illik a szívére venni egy csaj véletlen kis ütését.* - Ó, csak nyugodtan szórakozz, elvagyok én addig *vigyorog megint. Aztán a lengyelországos megjegyzésen megint felnevet.* - Hát, szerintem nem jártál még ott eleget. Nekem kimondottan bejött. *A lengyel lányra felvonja a szemöldökét - ideje lenne észrevennie a környezetét -, aztán kuncogni kezd Sadie szavaira. Hihetetlen ez a csaj, de be kell vallani, hogy kimondottan kedveli. Persze ha valaki hiperaktív és különleges, azt ő biztosan kedvelni fogja, szóval ennyit erről.* - Nekem van egy lengyel haverom. Ő eléggé csendes, meg némileg magának való is, de nem azért, mert lengyel *válaszol aztán. Hát, Gaweł valóban nem nevezhető kimondottan jókedvű vagy normális embernek, de ő kimondottan kedveli.* - Hát, akkor majd ránézek egyszer. Ha túl sok szabadidőm lesz, amivel nem tudok mihez kezdeni, mondjuk *nevet fel. Ilyen kábé soha nem lesz, de azért ha esetleg mit tudom én mondjuk eltörné a lábát, akkor például elkezdhetné nézni.* - Hát, szerintem vagy az, vagy festék. Mert a ketchup szerintem folyósabb, mint a vér *húzza el a száját, teljesen komolyan állva a témához, könnyen alkalmazkodva a hirtelen váltásokhoz. Nem viseli meg különösebben a csaj pörgése, sőt, épp ellenkezőleg, kimondottan feltölti energiával.* - Jó, de az én tartalékaim végesek, nem vagyok búgócsiga, mint egyesek *nevet Sadie szavaira.* - Csodálatos leszel *vigyorog jókedvűen, majd kényelmesen kinyújtóztatja a lábait.* - Amúgy hogy lehet, hogy eddig még nem igazán vettelek észre? Eléggé kirobbanó jelenség vagy *vigyorodik el megint. Mondjuk tényleg nem igazán érti, hiszen már nyár óta itt van, szóval igazán feltűnhetett volna neki a csaj... Már persze ha Sadie is régebb óta az Akadémia lakója.*

    // FAGY //


    _________________
    Egy hosszú utat bejárt fiatal angyal, aki egy hétköznapi kölyökből vált lidércvadásszá, majd bunyóssá, végül rontásűzőként egy lidérc Loeilje lett. Nem volt egyszerű élete, de azért nem is volt maga a katasztrófa, ő legalábbis képes volt túltenni magát rajta. Néha teljesen lökött módon tud viselkedni, néha azonban nagyon is mély beszélgetéseket lehet vele folytatni. Igyekszik a helyes utat járni, és igyekszik segíteni másoknak is, hogy ők is megtalálják a legjobb ösvényt...

    Rebecca Taylor északi rontásűzője
    Yan Antonov
    Yan Antonov
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Főudvar      - Page 4 Empty Re: Főudvar

    Témanyitás by Yan Antonov on Vas. Júl. 07, 2013 10:03 pm

    *Hogy is mondjam? Yannak nem igazán jön be a jelenlegi szituáció. És most talán még enyhén fogalmaztam... Még szerencse, hogy velük együtt a ruháik is összementek, úgyhogy legalább viselni van mit. A fiú tehát fekete farmerban és egy egyszínű pólóban ücsörög az egyik fa tövében, hátát a fának döntve, kis ujjait összefonva az ölében. Hogy hogyan, azt ő maga sem tudja, de Lillel még nem sikerült összefutniuk. Az mondjuk igaz, hogy talán fel sem ismernék egymást, hiszen valószínűleg mind a ketten nagyon sokat változtak négy éves koruk óta... Legalábbis ő biztosan. Mélyet sóhajt, és a mellette lévő virágokat kezdi szuggerálni, azon tűnődve, hogy vajon a varázserejük hogyan működik. Úgy, mint jelenleg? Vagy úgy, mint akkor régen, kisgyerekkorukban? Jó kérdés, és lövése sincs, mi rá a válasz, mert még nem próbálta. Persze nagyon reméli, hogy nem áll majd fenn túl sokáig ez a helyzet, mert igazán nem érzi kényelmesen magát ebben a bőrben, pláne a jelenlegi tudásával. Nem, nem kedveli kimondottan a sziget tündéreit, és minden egyes csíny után egyre jobban az agyára mennek. Még szerencse, hogy ezt nem tegnap találták ki, akkor ugyanis Kamen lelkét ápolgatta (vagyis inkább elviselte az unokatestvére bunkó hisztijét, amihez igen erős idegekre volt szüksége), és az nem lett volna túl jó így négy évesen. Újabb sóhaj, majd úgy dönt, hogy ő akkor most kényelmesen hátradönti a fejét, és lehunyja a szemét. Körülötte amúgy kis fényes gömbök lebegnek, jelezve, hogy itt van valaki, meg távol tartva az esetleg vadon élő állatokat attól, hogy keresztülmásszanak rajta. Persze épp ezért nincs is teljesen egyedül: Drag félig alva, de azért a környezetükre ügyelve fekszik mellette, lehunyt szemekkel hallgatózva.*


    _________________
    A Yan Antonov név egy olyan fiatal férfit takar, aki rettentően sok mindenen ment keresztül, mégis erős, mégsem roppant össze, mégis képes volt örökké talpra állni valahogyan, egy olyan valakit, aki mindig tudta, mi a helyes út, akit az örök szenvedés sosem volt képes a sötétségbe sodorni. Pedig az mindig ott volt, és kísértette, de most jött rá, hogy hányszor ellenállt ennek a kísértésnek, hányszor menekült meg az ördög karmai közül, hányszor tért vissza a Menny kapujából, hogy megmutassa a világnak: ő még mindig itt van, még mindig bírja. Hogy megmutassa, képes örök élete során végig hordozni a terhet, amit ráróttak, minden szenvedést, sebet, fájdalmat a vállára vesz, és tovább megy. Tovább, keresztül az élet minden fájdalmán és akadályán, hogy az út végén... Hogy az út végén végre megpillanthassa a fényt, a boldogságot és a békét.

    Rebecca Taylor (és Liliya Antonov) sokat szenvedett látója
    Liliya Antonov
    Liliya Antonov
    .::Őrző: Erethon::.
    .::Őrző: Erethon::.

    Főudvar      - Page 4 Empty Re: Főudvar

    Témanyitás by Liliya Antonov on Vas. Júl. 07, 2013 10:31 pm

    *Liliya, már természetesen a négy éves Liliya épp a főudvarra lép ki, miután felfedezte, hogy a bejárati kaput milyen nehéz ilyen alacsonyan kinyitni. Na igen, a tündérek ismét alkottak, az erethonos leányzó legnagyobb örömére. Nagyon furcsa így, négyéves testben ilyen emlékekkel és tapasztalatokkal tartózkodnia. Eléggé... morbid. De nincs mit tenni, és még ha lehetne is, Lilnek semmi kedve felhúzni a tündéreket, mert akkor lehet, hogy nem pár napig, hanem évekig maradhatna négy éves, az meg lássuk be, elég fura lenne. Már csak Yan szempontjából is. Tényleg, ma még nem is találkozott a vőlegényével. Talán ideje lenne megkeresni. Miután ezt elhatározta, úgy dönt, előbb sétál egyet az udvaron, ha már itt van, így hát letérve az ösvényről elindul csak úgy, valamerre. Nagyon vicces így járkálni az iskolában, hiszen szinte senkit sem ismer fel. Elvégre, senkit sem ismert innen négy éves korában! Igazából az egyetlen, akit még ma is ismerhetne akkorról, az halott. Mindenki, akit akkor ismerhetett, halott. Illetve... Az anyja nem, de ő meg nem sok érdeklődést mutat iránta. Mindegy is. Lilnek nem igazán hiányzik, sosem, legalábbis amióta Lil az eszét tudja, egyszer sem viselkedett úgy, mint egy igazi anya. Lil ezekkel a gondolatokkal vág át a főudvaron, s így kiszúr néhány kósza fénypontot a távolban, így hát elindul arrafelé, hátha egy ismerősbe fut. Amúgy egy fehér egybeszoknyát visel piros virágmintákkal, ami persze jobban néz ki nagyobb verzióban, de így is nagyon aranyos. Lassan odaér a fénypontok gazdájához, s mikor végre teljesen ki tudja venni, hogy ki az, földbe gyökerezik a lába. Yan. De honnan tudja, hogy ő az? Hiszen egyáltalán nem hasonlít a mai önmagára, vagy legalábbis alig. Miért ismerte fel? Ráadásul... Ez a testhelyzet... Már látta így. De mikor? Legjobb lesz, ha kipróbálja, hogy Yan is így reagál-e rá.* - Szia. Megismersz? *Ül le a fiú mellé mosolyogva. Nagyon, nagyon ismerős ez a helyzet. Hogy is hívják? Deja vu-érzés? De hát miért? Szinte lehetetlen, hogy ők találkoztak volna.*


    _________________
    Kevesen vannak, akik elmondhatják, hogy egyetlen egy esemény megváltoztatta az egész életüket - de Liliya közéjük tartozik. Ha akkor, csaknem négy éve nem iratkozott volna be egy bentlakásos iskolába, talán teljesen másképp alakult volna az élete. Az elmúlt négy éve olyan volt, akár egy keskeny, erdei ösvény, amiről nem tudod, hova vezet, mégis tudod, hogy végig kell menned rajta. Volt része szenvedésben és örömben, könnyekben és nevetésben - megismert és elveszített barátokat, majd tanúja volt az összes rokona halálának, végül pedig olyan dolgokra kényszerült az univerzum megmentésének érdekében, amikre másképp talán sosem lett volna képes. Kiforgatták a személyiségét, megpróbálták elpusztítani a lelkét, de ő mégis felállt, és még mindig itt van, annak a személynek köszönhetően, akit ma már férjének nevezhet. Most pedig remélhetőleg végre célba ért - bár, mint tudjuk, az utazás sosem ér teljesen véget.

    Jesmon Helar (és Yan Antonov) sokat átélt negyed-démona
    Yan Antonov
    Yan Antonov
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Főudvar      - Page 4 Empty Re: Főudvar

    Témanyitás by Yan Antonov on Vas. Júl. 07, 2013 10:45 pm

    *Drag a lépteket hallva és az ismerős illatot megérezve megemeli a fejét és lustán vakkant párat, eleget ahhoz, hogy Yan kinyissa a szemét, és észrevegye a közeledő lányt. Egy pillanatra átfut a fején, hogy ez csak Lil lehet, és épp úgy meglepődik ezen a felismerésen, mint a másik. Nem kellene, hogy ennyire... ismerős legyen neki. Persze, talán rájöhetne, hogy ki az, de érzi, hogy ebben valami több van, valami, amit nem tud, vagy talán nem emlékszik... De ez hülyeség. Rendben, hogy mind a ketten bolgárok, de mekkora esély van rá, hogy találkoztak már? És ha esetleg találkoztak, akkor miért nem ismerte fel korábban?* - Meg. Valahogy... túlságosan is *válaszol elgondolkozva, miközben fejét kissé oldalra döntve figyeli a lányt. Aztán sóhajt, és megrázza a fejét.* - Te nem érzed úgy, mintha túlságosan tudnád, ki vagyok? Mármint... Igen, tudom, hogy ez milyen hülyén hangzik *szusszant zavartan.* - De olyan érzés, mintha én már láttalak volna így. De simán lehet, hogy csak túl jól ismerlek, vagy valami ilyesmi *rázza meg a fejét. Közben zavartan babrálni kezdi a virágot, még mindig próbálva rájönni, hogy vajon honnan ez az érzés, és hogy hogyan lehetne elképzelhető, hogy ők ketten már látták egymást.* - Hogy telt a napod? *kérdezi inkább, hogy megpróbálja elterelni a gondolatait. Utálja amúgy ezt a deja vu érzést, szokott benne néha része lenni, de sosem szokott tudni rájönni, hogy mégis miért vagy honnan jönnek.*


    _________________
    A Yan Antonov név egy olyan fiatal férfit takar, aki rettentően sok mindenen ment keresztül, mégis erős, mégsem roppant össze, mégis képes volt örökké talpra állni valahogyan, egy olyan valakit, aki mindig tudta, mi a helyes út, akit az örök szenvedés sosem volt képes a sötétségbe sodorni. Pedig az mindig ott volt, és kísértette, de most jött rá, hogy hányszor ellenállt ennek a kísértésnek, hányszor menekült meg az ördög karmai közül, hányszor tért vissza a Menny kapujából, hogy megmutassa a világnak: ő még mindig itt van, még mindig bírja. Hogy megmutassa, képes örök élete során végig hordozni a terhet, amit ráróttak, minden szenvedést, sebet, fájdalmat a vállára vesz, és tovább megy. Tovább, keresztül az élet minden fájdalmán és akadályán, hogy az út végén... Hogy az út végén végre megpillanthassa a fényt, a boldogságot és a békét.

    Rebecca Taylor (és Liliya Antonov) sokat szenvedett látója
    Liliya Antonov
    Liliya Antonov
    .::Őrző: Erethon::.
    .::Őrző: Erethon::.

    Főudvar      - Page 4 Empty Re: Főudvar

    Témanyitás by Liliya Antonov on Vas. Júl. 07, 2013 11:05 pm

    *A fiú válaszán is meglepődik kissé, ugyanis ezek szerint ő is hasonlóan érez, mint Liliya. Ami igen érdekes, hiszen ezek szerint... De ne már, az meg hogy lehetséges? Hiszen arra csak emlékezne, vagy nem?* - Igen, én is így érzem. Elég fura. És tényleg hülyén hangzik. *Neveti el magát halkan, miközben ő is a fának támasztja a hátát.* - De van benne valami. Szerinted elképzelhető, hogy találkoztunk már ennyi idősen? *Kérdi összevont szemöldökkel.* - Jó, ez baromság, de... Akkor is nagyon fura. *Sóhajt egyet. Aztán elképzelni, hogy mennyire furán hangozhatnak ilyen szavak egy négyéves szájából. Hát igen, az meg aztán... De ez is a tündérek hibája. Így persze nem bújhat oda Yanhoz, megcsókolni meg aztán pláne nem akarja, mert azért mégiscsak... Na, szóval vannak elvei, vagy mi. Azért a kezét megfogja, ha már másra nem érez hajlandóságot.* - Szép virág. *Pillant le a fiú kezére, amivel a virágot babrálja. Aztán pedig kap egy kérdést, amire azonnal válaszol is. Minek is ilyeneken gondolkozni, ha úgysem jönnek rá semmire?* - Hát, egészen délután négyig teljesen jól, de aztán jöttek ezek a tündérek és... Hát, a többit már tudod. *Sóhajt egyet fejcsóválva.* - Éppen zuhanyoztam mert úszni voltam, erre meg egyszerre... Hát, nagyon vicces volt. *Mosolyog egy sort maga elé, majd Yanra pillant.* - És neked? *Kérdez vissza, aztán ha megkapta a választ, egy darabig csak nézegeti a körülöttük szálldogáló fénygömböket, aztán hirtelen elakad a lélegzete, és úgy pattan fel, mintha parazsat öntöttek volna a nyakába.* - Yan! Emlékszem! Mi már találkoztunk. *Néz a fiúra tágranyílt szemekkel.* - Pont ennyi idősek lehettünk, és... Bulgáriában voltunk, egy játszótéren... Te egy fa altt ültél és egy virágot nézegettél, én meg egy kiscicával játszottam de anyám rámszólt, hogy ne tegyem, mire odamentem hozzád, és... pont ezt mondtam, mint most, hogy szép virág. *Hadarja izgatottan, egyre szélesedő mosollyal az arcán.* - Te jó ég, Yan, hogyhogy erre eddig nem jöttünk rá?! *Mosolyog immár teljes tejfogas vigyorával a vőlegényére.*


    _________________
    Kevesen vannak, akik elmondhatják, hogy egyetlen egy esemény megváltoztatta az egész életüket - de Liliya közéjük tartozik. Ha akkor, csaknem négy éve nem iratkozott volna be egy bentlakásos iskolába, talán teljesen másképp alakult volna az élete. Az elmúlt négy éve olyan volt, akár egy keskeny, erdei ösvény, amiről nem tudod, hova vezet, mégis tudod, hogy végig kell menned rajta. Volt része szenvedésben és örömben, könnyekben és nevetésben - megismert és elveszített barátokat, majd tanúja volt az összes rokona halálának, végül pedig olyan dolgokra kényszerült az univerzum megmentésének érdekében, amikre másképp talán sosem lett volna képes. Kiforgatták a személyiségét, megpróbálták elpusztítani a lelkét, de ő mégis felállt, és még mindig itt van, annak a személynek köszönhetően, akit ma már férjének nevezhet. Most pedig remélhetőleg végre célba ért - bár, mint tudjuk, az utazás sosem ér teljesen véget.

    Jesmon Helar (és Yan Antonov) sokat átélt negyed-démona

    Ajánlott tartalom

    Főudvar      - Page 4 Empty Re: Főudvar

    Témanyitás by Ajánlott tartalom


      Pontos idő: Szer. Feb. 19, 2020 3:52 pm