Fyron Akadémia

Vámpírok, vérfarkasok, angyalok, démonok, emberek, lidércek, nimfák, nekromanták, nixék és valanok... Szövetségek, harcok. Légy részese ennek a kalandnak, ahol Te döntöd el, melyik oldalon állsz!


Az oldal bezárt. Régi tagok: nyugodtan játszhattok itt, néha mi is fogunk, de magát az oldalt nem visszük tovább aktívan.

    Főudvar

    Mesélő
    Mesélő

    Főudvar      - Page 3 Empty Re: Főudvar

    Témanyitás by Mesélő on Hétf. Május 07, 2012 5:32 pm

    *Nayden már nem foglalkozik azzal, hogy mit mond Alex, túlságosan dühös. Miközben végeznek az újabb felbukkanó lényekkel, megláthatják az álarcos alakot odalent, az udvaron, ahogyan feléjük közeledik, egész konkrétan a Yant tartó Kamen felé.* - Ne hidd, hogy megmentheted. Így én végzek veletek, mindőtökkel! *kiáltja dühösen, és éppen meg is indulna a páros felé, amikor egy határozott hang hasítja keresztül a vihart.* - Hordd el magad, Lazarov! *Ha a diákok megfordulnak, a házvezetőjüket pillanthatják meg, kezében két pengével, tekintetében gyilkos indulattal. Az alak testtartása hirtelen megváltozik, és dühösen sziszegni kezd.* - Te, Crow, te nagyon alaposan keresztbe tettél nekem. Ne hidd, hogy ezt megúszod büntetlenül! *A Lord arca dühös fintorba torzul.* - Takarodj innét, ha egy kicsit is kedves az életed, démon *köpi a szavakat, miközben magabiztos léptekkel elindul a másik férfi felé. Az vélhetően úgy dönt, hogy ideje futni, így még egy utolsó pillantást vet az általa immár elérhetetlen áldozat felé, majd megperdül, és meneküléshez kezd. Sammael leereszti a kardjait, tartása kiegyenesedik.* - Tied *veti oda a lidérc Mikháelnek, aki egy könnyed ugrással a démon után indul, mert biztosnak kell lenniük, hogy Nayden nem marad a közelben. Ezek után a férfi a három diákhoz siet, valamint a sebesült fiúhoz, és egyből kiadja az utasítást, hogy jöjjenek a lakosztályába. Odabent egyenest az ispotályhoz vezeti őket, ahol feloldja a bűbájokat, és megparancsolja Kamennek, hogy tegye le Yant az egyik ágyra, majd odaveti nekik, hogy gondoskodjanak magukról, és nekilát Yan kezelésének. A fiú minden egyes porcikáját sebek borítják, egyértelműen az elmúlt egy hónap nyomai...*

    // Köszönöm a részvételt mindenkinek ^^ Ügyesek voltatok Wink //


    _________________
    A Mesélő irányítói: Castin Noyers, Jesmon Helar, Loras M. Merlioth és Rebecca Taylor.
    Yan Antonov
    Yan Antonov
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Főudvar      - Page 3 Empty Re: Főudvar

    Témanyitás by Yan Antonov on Csüt. Júl. 05, 2012 6:41 pm

    *Yan az egyik padon ül hátradőlve, kezében egy könyvvel, jobb lábát átvetve a balon. Előtte a földön egy kutya nyüsszögve figyel egy vörös-fehér macskát, aki láthatóan nem foglalkozik vele különösebben. A fiatal férfi láthatóan teljesen elmerült a szövegben, valójában azonban mindenfelé járnak a gondolatai. Most perpill leginkább Lil irányában. Vajon mi lehet vele? Továbbra sem hajlandó elfogadni a gondolatot, hogy a lány meghalhatott, hogy vége lett az életének... Nem, mert azt megérezte volna. Arról tudna. Ez száz százalék. Halkan felsóhajt. "A fa már mindössze húszfonálnyira volt. A kis csoport pillanatok múlva elérte. Szerencséjük volt, mert..." Egyébként is, valaki biztosan tájékoztatta volna, kizárt, hogy az a valami minden, amiből el kéne fogadnia a dolgokat... Olyan nincs. Drag hirtelen felugrik, és farokcsóválva ugatni kezd a macskára, mire az fújni kezd.* - Drag, hagyd békén Mayát *szól rá Yan, fel sem pillantva a Grant kapitány gyermekeiből. A kutya nyüsszent egyet, majd ismét leül, és tovább bámulja az erethonos macskáját.*


    _________________
    A Yan Antonov név egy olyan fiatal férfit takar, aki rettentően sok mindenen ment keresztül, mégis erős, mégsem roppant össze, mégis képes volt örökké talpra állni valahogyan, egy olyan valakit, aki mindig tudta, mi a helyes út, akit az örök szenvedés sosem volt képes a sötétségbe sodorni. Pedig az mindig ott volt, és kísértette, de most jött rá, hogy hányszor ellenállt ennek a kísértésnek, hányszor menekült meg az ördög karmai közül, hányszor tért vissza a Menny kapujából, hogy megmutassa a világnak: ő még mindig itt van, még mindig bírja. Hogy megmutassa, képes örök élete során végig hordozni a terhet, amit ráróttak, minden szenvedést, sebet, fájdalmat a vállára vesz, és tovább megy. Tovább, keresztül az élet minden fájdalmán és akadályán, hogy az út végén... Hogy az út végén végre megpillanthassa a fényt, a boldogságot és a békét.

    Rebecca Taylor (és Liliya Antonov) sokat szenvedett látója
    Anonymous
    Vendég
    Vendég

    Főudvar      - Page 3 Empty Re: Főudvar

    Témanyitás by Vendég on Csüt. Júl. 05, 2012 6:56 pm

    *Nem véletlenül jött erre a területre. Friss levegőre vágyott, ráadásul tegnap óta kerülgetett valakit. Hol kiszúrta, hogy az illető felé tart és félreállt egy folyosóra vagy szobába, hol pedig ő ment a fiú után, mert még mindig nem akart hinni a szemének, az érzékszerveiről nem is beszélve. De már utána is érdeklődött a srácnak, és bizony nincs tévedés. Még a név is stimmelt amit hallott. Így nem maradt más elé állni, és megkérdezni ettől a Yantól, hogy az érkezésekor történtek a véletlennek köszönhetőek, vagy valóban akart vele beszélni a fiatal férfi. Az a fiatal férfi, akit még nem ismer, és aki míg embernek hitte, a testvérének mondott Gaea. Így hát most, hogy már egy órája lassan győzködte magát Yant lesve, Vett egy nagy levegőt, és oda sétált hozzá. Most nem volt nála más, csak egy ezüst tőr az alkartartójában a bal kezére csatolva. Az arcán pedig egy lassan hónapok óta lemoshatatlan fagyott arc maszkja. Az Arca. Yan felé sétál, kissé széttárt szárnyakkal, ami ilyen feszült helyzetben mindig kibomlik, és félig kitárt állapotban ugrásra kész kinézetet kölcsönöz a lánynak. De ezt ellensúlyozandó a ruházata most lenge, és kissé hippiszerű abban a tunikás felsőben, és a török stílusú nadrágban. mindkettő lenge vékony halványkék vászon anyagból. Aki a lányra néz, az ebben a ruházatban messziről úgy láthatja, a lány vörös haja miatt, mint egy kék gyertya, aminek vörös lángokat vet a kanóca. Odalép Yan elé (Ha a kutya hagyja), és halkan ráköszön.* - Üdv! *Majd a padra mutatva még megkérdezi:* - Szabad ez a hely? *Aztán csak áll ott, és vár. Össze szedte minden bátorságát. Ennél többet mit is tehetne?*
    Yan Antonov
    Yan Antonov
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Főudvar      - Page 3 Empty Re: Főudvar

    Témanyitás by Yan Antonov on Csüt. Júl. 05, 2012 7:20 pm

    *A lányt észre sem veszi, amíg amaz meg nem szólítja. Akkor felpillant, és meglepetten találja szembe magát azzal a bizonyos vörös hajú leányzóval. A kutya egyébként nemhogy engedte, de még arrébb is ment, hogy a lány kényelmesebben oda tudjon menni a gazdájához. Hiába, nem védelmezésre, hanem házikedvencnek lett nevelve. Szóval Yan felpillant, végigméri a lányt, majd bólint.* - Természetesen *válaszol, és közben behajtja a könyv lapjának felső sarkát, majd becsukja a kötetet. Ő egyébként a napos időhöz képest kissé túlzásba vitte az öltözködést: szokásos fekete hosszú farmer, sötétkék ing, aminek fel van tűrve az ujja a könyökéig, valamint fekete köpenye is ott van a padon, gondosan, precízen összehajtogatva.* - Higgadtabbnak tűnsz, mint első nap... Egyébként még egyszer bocsánat. Eléggé össze voltam zavarodva... Alapvetően nem szokásom beleszólni mások dolgába *kér bocsánatot azért, hogy egy számára idegen embernek - esetünkben angyalnak - lényegében leharapta a fejét. Hiába, nem volt éppenséggel teljesen magánál. Ilyen, amikor túl sok minden kevereg a fejében. Egyébként amióta a lány az ő értelmezésével tagadta, hogy ő lenne Gaea, igyekszik kiverni a koponyájából a gondolatot. Pedig tényleg, tényleg rettentően hasonlít a fogadott testvérére...*


    _________________
    A Yan Antonov név egy olyan fiatal férfit takar, aki rettentően sok mindenen ment keresztül, mégis erős, mégsem roppant össze, mégis képes volt örökké talpra állni valahogyan, egy olyan valakit, aki mindig tudta, mi a helyes út, akit az örök szenvedés sosem volt képes a sötétségbe sodorni. Pedig az mindig ott volt, és kísértette, de most jött rá, hogy hányszor ellenállt ennek a kísértésnek, hányszor menekült meg az ördög karmai közül, hányszor tért vissza a Menny kapujából, hogy megmutassa a világnak: ő még mindig itt van, még mindig bírja. Hogy megmutassa, képes örök élete során végig hordozni a terhet, amit ráróttak, minden szenvedést, sebet, fájdalmat a vállára vesz, és tovább megy. Tovább, keresztül az élet minden fájdalmán és akadályán, hogy az út végén... Hogy az út végén végre megpillanthassa a fényt, a boldogságot és a békét.

    Rebecca Taylor (és Liliya Antonov) sokat szenvedett látója
    Anonymous
    Vendég
    Vendég

    Főudvar      - Page 3 Empty Re: Főudvar

    Témanyitás by Vendég on Csüt. Júl. 05, 2012 7:33 pm

    *Örül, hogy a kutya nem lép fel vele szemben támadólag. És bánja, mert még mindig gyilkos hangulata van azóta is. De ez inkább önmaga ellen szól, és nem a világot utálja. Yan reakciójával nézve nem reagálja le őt a fiú, hogy ki is köszönt rá. Így hát nem vesztegeti a maga idejét magyarázkodásra. Újsüttetű nyers önmagával bemutatkozik a pasasnak.* - Yan Branimirként ismertelek. Most nem tudom ki vagy. De amit a szívem súg nem ugyan az, mint amit a zsigereim. Gaeaként fogadott testvéred voltam. ~És nemrég még azt sem tudtam, hogy ÉN ki vagyok.~ *Mondja szenvtelen hangon, de nem ül le. Csak konstatálta, hogy hellyel kínálták félig-meddig.* - Ami pedig a kirohanásodat illeti, nem tudom hova tegyelek azóta sem. Szóval ... ne provokálj.*Ez persze nem fenyegetés, csak javaslat akart lenni. Nagyon nem tudja, hova tegye a dolgokat. Ennél még az is egyszerűbb lett volna, ha csupa idegen veszi itt körbe, mint hogy összefut itt és pont itt azzal, akire a legkevésbé számított.*
    Yan Antonov
    Yan Antonov
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Főudvar      - Page 3 Empty Re: Főudvar

    Témanyitás by Yan Antonov on Csüt. Júl. 05, 2012 7:43 pm

    *Amikor a lány kimondja az első két szót, már tudja, hogy mégis ő az. A szíve kihagy egy ütemet, majd kétszeres sebességgel próbálja behozni a hiányt.* - Tudtam, hogy te vagy az... *suttogja.* - És én sem tudom pontosan ki vagyok. Annyit tudok mondani, hogy Yan Antonov *válaszol egy mély sóhaj kíséretében. Hogy miért is nem sokkolódott le? Hát azért, mert az már megvolt egyszer. És tudja, hogy azzal most nem menne semmire, hogy lefagyna, és próbálná valahogyan azonnal felfogni az egészet. Amikor a lány azt mondja, nem tudja, hová tegye, elhúzza a száját.* - Megteszem, amit tudok. Csak érzékennyé váltam a halálra. Túl lassan kerültem hozzá túlságosan közel *válaszolja. Nem tehet róla. Kétségbeesetten próbálja kerülni a Kaszást, mert amikor legutóbb majdnem meghalt... Az sok volt. Az egész egyszerűen sok volt.* - De én sem tudom, ki vagy. Csak azt tudom, ki voltál *pillant a másik szárnyaira. Igen, szeretné tudni. De nem fogja erőltetni, ha Gaea inkább magában tartaná.* - Viszont arra kíváncsi lennék... Mégis hogyan kerültél ide Bulgáriából? *vonja fel a szemöldökét. Igen, éppen ezt kérdezi. Pedig annyi mindent tudna! Kérdezni, mondani, akármi. De magában tartja. Magában tartja, mert látja, hogy a fiatal nő nem teljesen az, akinek ismerte. És nem akar hirtelen túl sok lenni számára. Óvatos akar lenni. Nem akar túlzásba esni. Nem akarja elveszíteni, éppen amikor végre újra megtalálta.*


    _________________
    A Yan Antonov név egy olyan fiatal férfit takar, aki rettentően sok mindenen ment keresztül, mégis erős, mégsem roppant össze, mégis képes volt örökké talpra állni valahogyan, egy olyan valakit, aki mindig tudta, mi a helyes út, akit az örök szenvedés sosem volt képes a sötétségbe sodorni. Pedig az mindig ott volt, és kísértette, de most jött rá, hogy hányszor ellenállt ennek a kísértésnek, hányszor menekült meg az ördög karmai közül, hányszor tért vissza a Menny kapujából, hogy megmutassa a világnak: ő még mindig itt van, még mindig bírja. Hogy megmutassa, képes örök élete során végig hordozni a terhet, amit ráróttak, minden szenvedést, sebet, fájdalmat a vállára vesz, és tovább megy. Tovább, keresztül az élet minden fájdalmán és akadályán, hogy az út végén... Hogy az út végén végre megpillanthassa a fényt, a boldogságot és a békét.

    Rebecca Taylor (és Liliya Antonov) sokat szenvedett látója
    Anonymous
    Vendég
    Vendég

    Főudvar      - Page 3 Empty Re: Főudvar

    Témanyitás by Vendég on Csüt. Júl. 05, 2012 8:02 pm

    *Hogy újra megtalálta? Átestek egymáson, miközben a csaj eszelőzve éppen vágyta/várta a halált. És hogy éppen itt ebben az iskolának nevezett gyűjtőhelyen, az talán nem véletlen. Bár úgy tudja, hogy nem fertőző, hogy valakiből lesz valami más. Csak genetikailag örökölhető. Örökölhető? Nem "...hető" hanem öröklődik! Bár lett volna választása! Bár mondták volna meg neki még az elején! Miért is titkolták előle? És hogy Antonov...! Ezzel az erővel Gaea is kaphatott volna másik nevet. Annak a családnak a nevét, akik közé állítólag tartozik. Állítólag! De ő meg AKARTA tartani azt a nevet, amit a nevelőitől kapott. Nephele. És hogy miért? Mert az a birtok amit ott hagyott az örökléssel átvette a nevét. Mármint azt a nevet. És valahogy úgy érzi, ennek a névnek már ő szerzett hatalmat. Hát megtartotta. És igen, jól fogalmaz Yan. Ki VOLT. Mert már nem az. Hülyének nézték, és úgy is viselkedett. Életének 18 évén keresztül. Most meg aki hülyének nézné egyszerűen kibelezné, miközben még a hülye is látja rajta, hogy valóban tollas a háta!!!* - Aki voltam, az meghalt. Legalábbis azon részem azt kívánja, halt volna meg. A többit meg szerintem ugyan annyira nem tudom, mint te sem. *Von vállat nyersen.* - Csak azt, hogy most itt kell lennem. Neked talán más okból mint nekem. De itt a helyem. ~Hogy a ragya roggyon rá!~ *De ha tudni akarja milyen egy angyal valójában, és hol a helyük, meg mit kell tenniük vagy egyáltalán mivégre teremtődnek, hát akkor itt kell lennie Gaeának. Egy fiatal nő, aki próbálja össze tenni magát újra, már ki tudja hanyadszorra, teljesen elölről.*
    Yan Antonov
    Yan Antonov
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Főudvar      - Page 3 Empty Re: Főudvar

    Témanyitás by Yan Antonov on Csüt. Júl. 05, 2012 8:19 pm

    *Hát, Yannak nem volt olyan isten, aki rávehette volna, hogy tartsa meg azt a nevet, ami mindig átok volt a számára. Nem, ő hálával fogadta, hogy végre megszabadulhatott attól a súlytól, amit a vállára tettek, és tiszta lappal kezdhetett egy olyan helyen, ahol szeretik. Ahol igazán, önzetlenül, kérés nélkül szeretik. Arra, hogy éppen úgy nem tudja, bólint. Igen, valahol ő is ilyesmit érez. Hogy itt kell lennie, arra felsóhajt.* - Úgy érted ide küldtek, vagy úgy, hogy a sorsod ide rendelt? Egyébként egészen biztos, hogy más okból vagyunk itt *bólint. A sors... Hát, akárki akármit mond, ő hisz benne. Mert az volt az, ami miatt ő is itt van most, mert így kellett lennie. Nem abban hisz, hogy van egy feljebbvaló, aki elrendezi a dolgokat... Nem, abban egyáltalán nem hisz. Elvégre ha lenne, akkor nem ment volna keresztül mindazon, amin keresztül ment. De elhiszi, hogy a dolgoknak meg van a rendje és az oka, és hogy minden előre meg van írva. Talán azért is gondolja így, mert valahogy soha nem irányította az életét. Vagyis egyszer. Körül-belül két hónapon keresztül.* - Tényleg megváltoztál *fordítja el a fejét, elmeredve az egyik virág felé.* - De akkor is örülök, hogy újra láthatlak *mosolyodik el halványan, visszanézve a fiatal nő arcára. Mert nem számít. Jó, valamennyire nyilván. Úgy értem, ha most találkoztak volna először, nagy a valószínűsége, hogy nemhogy fogadott testvérek, de esküdt ellenségek lennének. De alapvetően nem számít. Mert Yan szereti a lányt, úgy szereti, mintha az édestestvére lenne, és mindegy, hogyan változott a másik, mindegy, mit tesz, ez a szeretet az övé, és kész. A pénztártól való távozás után reklamációt nem fogadunk el...*


    _________________
    A Yan Antonov név egy olyan fiatal férfit takar, aki rettentően sok mindenen ment keresztül, mégis erős, mégsem roppant össze, mégis képes volt örökké talpra állni valahogyan, egy olyan valakit, aki mindig tudta, mi a helyes út, akit az örök szenvedés sosem volt képes a sötétségbe sodorni. Pedig az mindig ott volt, és kísértette, de most jött rá, hogy hányszor ellenállt ennek a kísértésnek, hányszor menekült meg az ördög karmai közül, hányszor tért vissza a Menny kapujából, hogy megmutassa a világnak: ő még mindig itt van, még mindig bírja. Hogy megmutassa, képes örök élete során végig hordozni a terhet, amit ráróttak, minden szenvedést, sebet, fájdalmat a vállára vesz, és tovább megy. Tovább, keresztül az élet minden fájdalmán és akadályán, hogy az út végén... Hogy az út végén végre megpillanthassa a fényt, a boldogságot és a békét.

    Rebecca Taylor (és Liliya Antonov) sokat szenvedett látója
    Anonymous
    Vendég
    Vendég

    Főudvar      - Page 3 Empty Re: Főudvar

    Témanyitás by Vendég on Csüt. Júl. 05, 2012 8:48 pm

    *Pedig ha tudná, hogy az a zsigeri indulat, ami ott feszíti azt a fiatal nőt, hogy ölje meg ezt a lidércet most azonnal, ha tudná, hogy ott van, talán vissza rohanna ahhoz a pénztárhoz, és visszakövetelne minden együtt töltött percet. Vissza követelné az együtt töltött beszélgetések minden drágán és hanyagul elszórt perceit. De legfőképpen azt a bizonyos beszélgetést abban a toronyban, amikor Yan át akart állni a mocsarasok közé. Vicces azért, de talán Gaea meg is értené. És talán, de csak talán, még hálás is lenne érte. Hallgatja Yant, és őszintén bevallja magának, nem boldogul az érzelmeivel. Meglebbenti szárnyait, azokat a szárnyakat amiket pár hónapja még saját kezűleg kívánt kitépni, majd össze zárja. De a feszültség újból kinyitja enyhén. Nem tud ezzel mit kezdeni. De eltüntetni sem szereti, csak tisztálkodáshoz. A kádban könnyebb elférni nélkülük. Igen. Megváltozott. És valószínűleg Yan is tapasztalhatta az ő érkezésekor, hogy mennyire. Kemény, szenvtelen lélek és hang. Már megint és újból. Számára csak ez maradt. Fog ő tudni valaha újra felszabadultan nevetni? Mint anno az elszakíthatatlan hármas idején?* - Igen, megváltoztam. Talán már sosem leszek az, aki voltam. ~Bár az igazat megvallva sosem tudtam igazán ki vagyok. Meg tudom valaha is? Vagy most már tényleg vége?~ *Újabb kimondatlan mondatok. Újabb másokra nem tartozó aggodalmak. Meg fog tudni valaha is bízni ebben a lidércben, akit valaha testvéreként szeretni képes volt? És egyáltalán kap valaha esélyt arra, hogy megismerhesse a valódi önmagát? ... Passz. Nem érdekli, hogy Yan csak a szárnyaira célzott. Benne még nagyon friss a seb. Talán igazából fel sem fogta, hogy csak a szárnyait furcsállják. Bár Gaeát meg pont hogy Yan lidérc beütése tántorítja vissza attól, hogy addig ölelje, amíg szusz is alig marad hajdani testvérkéjében. Hogy valóban testvéreként köszönthesse.* - Ez most már mindig így marad? *Suttogva feltett hülye kérdés. És valahol magának teszi csak fel a semmibe, Yanon át merengve. De talán Yan többet tud erről az egészről mint ő maga. Hisz' olyan békésnek, önmagát elfogadottnak tűnik a srác. Hátha neki is segíthet elfogadni ami történt, és vissza találni önmagához. Vagy ha az nem is megy, de legalább megtalálni a mostanit. Behúzza szárnyait, és szinte a fiú mellé rogy a padra. Győzött a józan ész. Le akart ülni. Újra testvérkéje mellett lenni. Kit érdekel a benne szóló folyamatos vészcsengő? Tépje szét a másikból kibújó gonosz ha akarja! Csak legyen ennek az egésznek vége már!*
    Yan Antonov
    Yan Antonov
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Főudvar      - Page 3 Empty Re: Főudvar

    Témanyitás by Yan Antonov on Csüt. Júl. 05, 2012 9:13 pm

    *Ha tudná... Ha tudná sem érdekelné. Inkább mindent megtenne, hogy a lány újra meg tudjon bízni benne. Nem menne vissza a pénztárhoz, nem, ő küzdene. Egyszer megtanulta, és azóta sem felejtette el, hogyan kell. Látja a lány szárnyainak mozgásából, hogy a másik meglehetősen ideges, feszült, és talán nem is tud mit kezdeni a helyzettel. Éppen ezért ő igyekszik annyira nyugodt maradni, amennyire csak lehet. Mert biztos, hogy nem segítene, ha ő is elkezdene idegeskedni.* - Nem vagy vele egyedül *feleli halkan. Mert ő is változott. És ő sem az már, aki volt. Soha nem is lesz az. De a helyzet az, hogy ő a legjobb irányba változott, és minden, amin keresztülment, fejlesztette, erősítette, tanította. Igen, sokat szenvedett. Nagyon, nagyon sokat. És még mindig szenved, még mindig nincs vége az egésznek, még mindig megy tovább a történet. De képes elfogadni, és képes felfogni, hogy mindezt csak akkor fogja túlélni, ha mindvégig a leghelyesebb úton jár. És ha az a sorsa, hogy mégis elbukjon, akkor büszkén, egyenes háttal fog meghalni. Igen, megváltozott. Hol van már a nap, amikor a másiknak kellett őt visszaterelni az egyenes útra! Hol kellene már őt győzködni, hogy ne álljon át egy feltörekvő, világot uralni kívánó sötét mágus oldalára? Már nem kérdés számára, mi a helyes út. És ha mégis az, hisz benne, hogy képes lesz azt választani. Egyébként nem csak a szárnyaira célzott. Érzi a hangján és látja rajta, hogy már nem az, akinek ő ismerte. De elfogadja. Elfogadja, hogy nem ő az egyetlen, aki másmilyen lett. Amikor a lány suttogva feltesz egy kérdést, szinte magának, halkan felsóhajt. Megérintené Gaea kezét... Ha nem érezné úgy, hogy nem segítene a helyzeten. Egyébként való igaz, Yan elfogadta azt, aki. Elfogadta, úgy bizony. A lidrécet, az Antonovot, a... Jó, a látnokot még nem fogadta el. De előbb-utóbb abba is beletörődik. Amikor a lány végül visszaül mellé, szinte lerogyva, ismét sóhajt, és óvatosan megérinti egykori testvére kezét.* - Megengeded, hogy megpróbáljak segíteni? És meg ne kérdezd, miben. Akármiben, amiben kell. Nem biztos, hogy képes leszek rá, de rossz így látni. Ilyen összetörten. *Oké, egy kicsit tart tőle, hogy ez nem fog tetszeni a másiknak, de látja rajta, hogy összeomlott. És ha van bármi, amit meg tud tenni érte, akkor azt meg fogja tenni. Ő is össze van törve, igen, mert nagyon sokat szenvedett. Basszus, hiszen nem mer kilépni az Akadémia birtokáról félelmében! De akkor is. Talán együtt sikerül felépíteniük valamit, ami képes arra, hogy megmaradjon...*


    _________________
    A Yan Antonov név egy olyan fiatal férfit takar, aki rettentően sok mindenen ment keresztül, mégis erős, mégsem roppant össze, mégis képes volt örökké talpra állni valahogyan, egy olyan valakit, aki mindig tudta, mi a helyes út, akit az örök szenvedés sosem volt képes a sötétségbe sodorni. Pedig az mindig ott volt, és kísértette, de most jött rá, hogy hányszor ellenállt ennek a kísértésnek, hányszor menekült meg az ördög karmai közül, hányszor tért vissza a Menny kapujából, hogy megmutassa a világnak: ő még mindig itt van, még mindig bírja. Hogy megmutassa, képes örök élete során végig hordozni a terhet, amit ráróttak, minden szenvedést, sebet, fájdalmat a vállára vesz, és tovább megy. Tovább, keresztül az élet minden fájdalmán és akadályán, hogy az út végén... Hogy az út végén végre megpillanthassa a fényt, a boldogságot és a békét.

    Rebecca Taylor (és Liliya Antonov) sokat szenvedett látója
    Anonymous
    Vendég
    Vendég

    Főudvar      - Page 3 Empty Re: Főudvar

    Témanyitás by Vendég on Csüt. Júl. 05, 2012 9:41 pm

    *Lerogy, és magába rogy. De attól még nem válik tehetetlen sokkolt bábúvá, amivel bármit meg lehet tenni. Nem! Nem és kész! Amikor Yan megfogja a kezét, egy pillanat alatt válik ösztönlénnyé. A riasztó olyan hangosan szólal meg benne, hogy önmagára is a frászt hozza. Szárnyai úgy lökődnek ki, hogy nagy valószínűséggel lelöki a fiatalembert a padról, majd ugyan ezzel a hirtelenséggel vesz repülőstartot és katapultál a szférákig. Fel sem fogja mi történt vele, csak amikor már alig kap levegőt. Pedig nem ment túl magasra. Aztán ledöbben, és leblokkol. Persze jön a bénázás, mint mindig, amikor nem ösztönből használja a szárnyait, és szinte magától próbál meg kapálózni a két tollas csökevénnyel a hátán. Még jó, hogy ahhoz elég magasan van, hogy legyen ideje zuhantában átváltozni varjúvá. Mázli, hogy ezt már jól begyakorolta vészhelyzetre. Így szépen leszállingózik Yan elé, majd visszaváltozik, és guggolva is marad. Kibontja a szárnyait, és belebújva hangtalanul sírni kezd.* - Bocsánat! *Súgja szinte Yan felé. Ki tudja hallja e egyáltalán a másik. Most nagyon idiótának érzi magát.*
    Yan Antonov
    Yan Antonov
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Főudvar      - Page 3 Empty Re: Főudvar

    Témanyitás by Yan Antonov on Csüt. Júl. 05, 2012 9:52 pm

    *Fél pillanattal az előtt, hogy a lány kitárná a szárnyait, megérzi a bajt, és már ugrik is el az útból, így szerencsére nem találják telibe. Szóval felpattanva a lány után néz, ahogyan az felemelkedik a magasba, miközben Maya és Drag a lábához kuporodnak. Ők sokkal jobban megijedtek a hirtelen történésektől, mint a fiatal férfi, szóval összekucorodva reszketnek, a lidérc lábaihoz simulva. Yan halkan felsóhajt, megvakargatja Drag fülét, és óvatosan végigsimít Mayán, majd pár szóval elküldi őket. A kutya azért még vakkant egyet, de amikor Gaea közeledik, meggondolja magát, és furcsa ugrásokkal a macska után ered. Aki egyébként kettejük közül egyértelműen a főnök... De az emberi lényekre visszatérve: amikor a lány földet ér, és bocsánatot kér, amit Yan inkább csak sejt, mint biztosan tud, a fiú halkan felsóhajt.* - Nem tehetsz róla. Te bocsáss meg. Még... Nem tudatos bennem ez az egész lidérc-angyal dolog. Gondolkoznom kellett volna, mielőtt hozzád értem. Sajnálom *mondja halkan, de tiszta, komolyan csengő hangszínen. A szíve persze sajog, hogy mindez egy egyszerű érintés miatt volt, de... De beletörődik. Mert muszáj. Elvégre sok választása nincs, vagy van? Szóval próbálja nem megnehezíteni ezt az egészet. Már amennyire tudja. Csak néha még melléfog.*


    _________________
    A Yan Antonov név egy olyan fiatal férfit takar, aki rettentően sok mindenen ment keresztül, mégis erős, mégsem roppant össze, mégis képes volt örökké talpra állni valahogyan, egy olyan valakit, aki mindig tudta, mi a helyes út, akit az örök szenvedés sosem volt képes a sötétségbe sodorni. Pedig az mindig ott volt, és kísértette, de most jött rá, hogy hányszor ellenállt ennek a kísértésnek, hányszor menekült meg az ördög karmai közül, hányszor tért vissza a Menny kapujából, hogy megmutassa a világnak: ő még mindig itt van, még mindig bírja. Hogy megmutassa, képes örök élete során végig hordozni a terhet, amit ráróttak, minden szenvedést, sebet, fájdalmat a vállára vesz, és tovább megy. Tovább, keresztül az élet minden fájdalmán és akadályán, hogy az út végén... Hogy az út végén végre megpillanthassa a fényt, a boldogságot és a békét.

    Rebecca Taylor (és Liliya Antonov) sokat szenvedett látója
    Anonymous
    Vendég
    Vendég

    Főudvar      - Page 3 Empty Re: Főudvar

    Témanyitás by Vendég on Csüt. Júl. 05, 2012 10:10 pm

    *Yan hangja visszaadja neki azt a lelki jéghideg keménységet, amibe mindig is kapaszkodott ilyenkor. Feláll, és egyik másodpercről a másikra veszi újra fel magára a jégmaszkot. Testtartása újból az a merev év távolságtartó szoboré, mint amikor ide érkezett. Belülről szenved és majdnem hogy úgy vonyít, mint egy sebesült farkas. De csak belülről. Kifele ebből mit sem látni. Csak a szemei szikráznak dühösen. Yan ha félre érti, ha nem, most ezzel az egésszel nem tud mit kezdeni. Utálja a lidérceket. Ezen nem tud szépíteni. És nem is akar. És ... most magában lenne inkább.* - Bocsi de asszem most ... jobb ha megyek.*Mondta miközben elfordult Yantól. Vissza! Vissza a hálókörletbe. mindenütt jobb, csak most itt nem. Elfordult tőle, majd elindult befelé. Csak egy pillanatra torpant meg, és csak ennyit mondott:* - Sose kérj bocsánatot öcskös! Emlékezz! *Majd levegőbe lendülve varjúvá alakult. Így könnyebb volt repülni. Könnyebb volt a ... menekülés.*
    Yan Antonov
    Yan Antonov
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Főudvar      - Page 3 Empty Re: Főudvar

    Témanyitás by Yan Antonov on Csüt. Júl. 05, 2012 11:07 pm

    *Csak bólint, amikor a lány menni akar. Rendben, menjen. Nem fogja visszatartani. Az utolsó szavakra csak sóhajt, majd szomorú arccal néz a lány után. Igenis tudni kell bocsánatot kérni, ha az ember elront valamit. Egyszerűen tudni kell. Persze, ha lehet, az ember ne rontson el semmit. De nem vagyunk tökéletesek, így hát időnként szükség van erre is. Halkan sóhajt egyet, és megrázza a fejét. Nem jó ez így.* - Nem baj... *suttogja maga elé halkan, majd visszasétál a padhoz, magára teríti a köpenyét, felteszi a csuklyáját, majd megragadja a könyvet. Úgy dönt, hogy van még idő mindenre. Van még rá idő és lehetőség, hogy újra kapcsolatot teremtsen a másikkal. És engednie kell, hogy megszokja, nem szabad hirtelen túlságosan erőltetnie.* ~ Olyan ez, mintha egy sérült állathoz próbálnék közel kerülni... De talán valahol ugyanaz a kettő ~ *gondolja magában, egy halk sóhajjal kísérve, majd kényelmes, lassú léptekkel elindul a tornyok felé. Menet közben is lesz min gondolkoznia...*


    _________________
    A Yan Antonov név egy olyan fiatal férfit takar, aki rettentően sok mindenen ment keresztül, mégis erős, mégsem roppant össze, mégis képes volt örökké talpra állni valahogyan, egy olyan valakit, aki mindig tudta, mi a helyes út, akit az örök szenvedés sosem volt képes a sötétségbe sodorni. Pedig az mindig ott volt, és kísértette, de most jött rá, hogy hányszor ellenállt ennek a kísértésnek, hányszor menekült meg az ördög karmai közül, hányszor tért vissza a Menny kapujából, hogy megmutassa a világnak: ő még mindig itt van, még mindig bírja. Hogy megmutassa, képes örök élete során végig hordozni a terhet, amit ráróttak, minden szenvedést, sebet, fájdalmat a vállára vesz, és tovább megy. Tovább, keresztül az élet minden fájdalmán és akadályán, hogy az út végén... Hogy az út végén végre megpillanthassa a fényt, a boldogságot és a békét.

    Rebecca Taylor (és Liliya Antonov) sokat szenvedett látója
    Médium
    Médium
    .:Nem Játékos Karakter:.
    .:Nem Játékos Karakter:.

    Főudvar      - Page 3 Empty Re: Főudvar

    Témanyitás by Médium on Kedd Júl. 10, 2012 11:00 pm

    *A Fyron folyosóin csend honol. Sehol egy suhanc, aki kilógott a hálókörletéből, sehol egy alkalmazott. Tökéletes idő arra, hogy a Médium kinyújtóztassa megfáradt tagjait. Fogalma sincs arról, hogy mikor volt utoljára odakint, hogy mikor rótta magányosan éjjel ezek a folyosókat. Mióta Perathon úrnő megbolondult, ő a rejtekhelyén lapítva elzárkózott a külvilágtól, noha a feladatát rendesen elvégezte. Beosztotta a diákokat a házakba, de ezenkívül magányosan, nyugalomban töltötte napjait. Viszont ezt a magányt is hamar meg lehet ám unni! Egy idő után a négy fal között borzasztóan unatkozik az ember. Ez történt tehát a Médiummal is, aki megunta a sivár falak bámulását, erőt vett agán, és kitette a lábát a folyosóra. Szenvtelen arccal sétált végig a másodikon, hogy aztán az első emeletre érve egy apró, nosztalgikus mosoly kíséretében leérjen a földszintre. Igen, maga előtt látja a múltat, csakhogy néha a jövőbe is belekóstol. Ő a Médium. Ő a Látó. Ő a Mindent Tudó. Ő az, aki a diákok sorsáról dönt, aki egy hatalmas látnok mégsem kamatoztatja a tudását. S most ennek a remetének sápadt ujjai rákulcsolódnak a kilincsre, s vállával az ajtónak feszülve nyitja azt. A szél – ami egyből arcon csapja, amint kinyílik az ajtó – belekap a köpenyébe, s a fiatal fiú (merthogy alig látszik 19 évesnek) haloványan elmosolyodik. Vörös szemeivel bágyadtan pillant körbe a holdfénybe borult tájon, majd köpenyét megigazítva lassan elindul esti sétájára.* ~ Nem értem, hogy hogyan lehet a mostani generáció ennyire szabályt tisztelő. Többségében mindenki a hálókörletében van, mondjuk azt is el kell ismerni, hogy a brit-francia területekről érkezők szeretnek sokat mocorogni. Bár… Ami velük történt, nos, annak meg kellett történnie, mert anélkül soha nem jutnának el odáig, amit én már előre látok. Ostoba, naiv kölykök mindannyian. *Az utolsó gondolatánál halkan felnevet, és vágyakozva tekint az égre. Ha nem lenne kockázatos, akkor könnyedén átváltozna, s a saját alakjában szelné odafent a levegőt, de nem teheti meg. Senki nem jöhet rá az ő kis titkára, és senki nem fog a bizalmába férkőzni. Egy Látónak nem szabad semmihez se kötődnie, mert az befolyásolná a jövőt, ha netalántán megesne egy halandón a szíve, és elárulná a jövőjét, akkor nagy gondok lennének. Bár… Azért néha jó azzal szórakozni, hogy felborítja néhány diák lelki egyensúlyát. Lásd. azt a Branimir fiút.*


    _________________
    Egy pillantás. Ennyi épp elég, hogy lássam a múltad, a jelened s a jövőd. Látom, mikor hazudsz, s mondasz igazat. Tudom, hogy a lépéseiddel milyen felelősséget vállalsz. Tudom, hogy miket követtél el a múltban, s megbántad-e ballépéseidet. Akár szeretnéd, akár nem… Én úgy ismerlek, mint a tenyeremet. Mégis hogyan? Egy pillantásból mindent megtudok…  
    Anonymous
    Vendég
    Vendég

    Főudvar      - Page 3 Empty Re: Főudvar

    Témanyitás by Vendég on Kedd Júl. 10, 2012 11:11 pm

    *Egy ismerős fiú szeli át az iskola folyosóit. Nem találta meg a tanárát úgy nevezet Sammael Crowt aki el volt tűnve. A Cameos társalgóba is belépett. Még mindig nem tudja ki volt az a Gaea. Próbál vissza emlékezni, de nem igazán megy ő neki. Viszont ma végre teljes nyugalomban lehet. Ha bár az nem nevezhető nyugalomnak, hogy ugye Giselle és Kamen még mindig nem tértek vissza bár ő sejtette, hogy maradni fognak. Csak lépked a folyosón és sehol egy diák sem. Kihalt minden. Ahogy kiér, felpillant az égre és a csillagokat kémleli, hogy milyen fényesen ragyognak ma. Halványan elmosolyodik és természetesen aztán előre pillant. Nem veszi észre a médiumot most teljesen a gondolataiba mereng el. Mitől zöld a fű és az ég mitől kék? Ma nagyon filozófálgatós kedvében van és nem is tudja mihez kezdjen a dolgokkal. Noha, Meredith már jól van magára hagyta egy kicsit este azért még is nyugtalan érzés vette körül. Elfekszik a fűben és bámulja az eget és eggyé válik a természettel. A kezeit a tarkója alatt összekulcsolja és természetesen eggyé válik a természettel.*
    Médium
    Médium
    .:Nem Játékos Karakter:.
    .:Nem Játékos Karakter:.

    Főudvar      - Page 3 Empty Re: Főudvar

    Témanyitás by Médium on Kedd Júl. 10, 2012 11:26 pm

    *Némán ácsorog, vörös szemeit az égre szegezve, nagyot sóhajt, majd egy kép villan fel előtte, ahogy a Marceau fiú végig sétál a folyosón, majd megérkezik mögötte. Felvonja a szemöldökét a fiú filozofálására, de hajlandó reagálni rá.* - Azért zöld a fű és azért kék az ég, mert ez a természet rendje, Alexander. Attól tartok mostanában kissé túl sok ostobaságon töröd a fejed. *Fordul meg zsebre tett kézzel a Médium, és Alexre pillant. Lepereg előtte, hogy a fiú miért volt az igazgatójánál, s azt is látja, hogy ez után a beszélgetés után mit fog tenni. * - A Lord egyébként a városban van, ha keresnéd. A könyvtárosnő elrabolta. *Szól halkan, nyugodtan, de eléggé félelmetesnek hat a sziluettje a sötétben. Nincsen szaga, az arca alig látszik a csuklyástól, s bár hiába könnyed a hangja attól még tiszteletet parancsoló, a pillantása pedig hiába réveteg , tud szúrós is lenni, ha akar. Most pedig vizslató szemekkel mered Alexre, és csóválja a fejét.* - A mai napig nem értem hogyan kerültél a Cameosba. A Sylorinába is beillenél, ha nem lennél angyal. *Beszél továbbra is halkan, majd nesztelen léptekkel megindul az egyik fa felé, s annak neki támaszkodva, karba tett kézzel mered a Marceau fiúra. Aztán elfordítja a fejét, és ismét a csillagokra mered.* - Gyönyörűek, nemde? Sokan nem is tudják elképzelni, hogy ezek gázból és jégből, no meg sok-sok kődarabból és ércből állnak. *Beszél kissé nosztalgikusan, és igen, a sárkány kissé túlságosan is szeret az égről beszélni. Az pedig meglehetősen érdekes, hogy ilyen fiatalnak néz ki, és mégis oly’ öreg. Könnyedén diáknak lehet nézni, ha épp hajlandó előbújni, de általában nagyon ritkán mutatkozik. Sőt! Az már-már megtisztelő, hogy ha a Médium felbukkan valaki előtt.*


    _________________
    Egy pillantás. Ennyi épp elég, hogy lássam a múltad, a jelened s a jövőd. Látom, mikor hazudsz, s mondasz igazat. Tudom, hogy a lépéseiddel milyen felelősséget vállalsz. Tudom, hogy miket követtél el a múltban, s megbántad-e ballépéseidet. Akár szeretnéd, akár nem… Én úgy ismerlek, mint a tenyeremet. Mégis hogyan? Egy pillantásból mindent megtudok…  
    Anonymous
    Vendég
    Vendég

    Főudvar      - Page 3 Empty Re: Főudvar

    Témanyitás by Vendég on Kedd Júl. 10, 2012 11:55 pm

    *Ahogy halad és végig sétál, a folyosón majd ki a természetbe elfekszik és bámulja. Lehunyja a szemét és csak egy gondolat van a fejében: ~Csalódtam benned. Azt hittem vigyázol rá és nem lesz olyan, mint most.~*Felpattan a fűről és csak ül. Ismerős volt ez a hang. A gondolatmenet. Csak szusszant és ismét felnéz, amikor meghal egy nőt. Számára ismeretlen hisz nem tudja honnan jött. Miféle kiféle. A nő természetesen a nevét tudja. Kíváncsivá tette.* - A természeté bizony ám. Talán baj, ha ilyeneken töröm a fejem? Baj, hogy nem akarok gondolni arra mi vár ha „haza megyek”*Teszi fel a költői kérdést és ez által még több kérdés merül fel benne.* - Köszönöm, de azt hiszem, hogy holnapi nap folyamán elintézem azt amit szeretnék.*Feleli és felpattan egyből és mélyen belenéz a nő szemébe.* - Ki maga?*Kérdezz rá a fontos lényegi kérdésre hiszen ahogy beszél a házakról még több kérdése van.* - Honnan tudja ezeket a dolgokat? Ha Sylorinába kerülnék az számomra szégyen. Nem vagyok olyan gonosz, mint régebben. Egyáltalán nem!*Jelenti ki a nőnek ésérti mire gondol, de makacs a srác.* -Oh, tényleg? Talán járt már oda fent? Egyébként tudom én. Imádom a csillagokat bámulni és természetesen mindenképpen szoktam tanulmányozni amikor időm van.*Feleli és a szemeivel fűrkészi a nőt akit majdnem diáknak mondott hirtelen. Vajon ki lehet ez az alak? Honnan jöhetett ki? Természetesen sok lényeges dolgot is elmondhat, de korántsem lehet igazag. Azért, mert változhat. Változhat,mert akarja és képes rá.* - Nos, honnan tudja ezeket?*Ismételten rákérdez és tovább fűrkészi a másikat.*
    Médium
    Médium
    .:Nem Játékos Karakter:.
    .:Nem Játékos Karakter:.

    Főudvar      - Page 3 Empty Re: Főudvar

    Témanyitás by Médium on Szer. Júl. 11, 2012 12:20 am

    *Megfordul, és Alexhez szól, és felvonja a szemöldökét, mikor nőnek nézik. Nőnek! Micsoda felháborító dolog őt nőnek nézni! Megforgatja a szemét, megköszörüli a torkát, és felel a fiúnak. Azért, ez nem volt benne a forgatókönyvben.* - Nem baj, csak hülyeség. Teljesen felesleges azon gondolkozni milyen ha… Ahogy azon is, hogy miért ilyen a világ. Odafent ilyennek teremtették, szóval felesleges borzalmasan fontos perceket ilyen képtelenségekre pazarolni. *Felel lazán a diáknak, és eléggé érzékelteti a mély hangján, hogy nem nőből faragták. Arra, hogy ki ő csak felnevet. *Nincsen nevem, régen volt, de az már feledésbe merült. *Szól halkan, és a Lordos ügyet elengedi a füle mellett. Ő nagyon jól tudja hol van most a lidérc, de nincs kedve elárulni, és azzal megint megzavarná a dolgokat. Aztán megvakarja az állát, és ismét a fiúra pillant.* - Egyébként nem vagyok nő. Az én testem felépítése is pont olyan, mint a tiedé, ugyanazokkal rendelkezem, szóval örülnék neki, ha nem csajoznál le.*Beszél még mindig halkan, és ha a szél nem továbbítja a hangokat, akkor Alexnek nehéz lesz meghallania miről beszél. Aztán ugye említi a két házat, és egyszerűen megvonja a vállát, ajkai pedig gonosz mosolyra húzódnak, míg a szemében ravasz fény csillan.* - Mert én döntöttem el, hogy hová kerülsz. A bátyádról könnyű volt dönteni, de a húgod… Mehetett volna az Erethonba, de hajlamos a rosszra, így ő is a piros házat képviseli. És hidd el, pontosan tudom mennyire voltál gonosz, mennyire vagy és mennyire leszel. *Beszél véresen komolyan, és neki dől a fának. A mellkasán összekulcsolja az ujjait, majd a csillagokat említi. Alex kérdésére megint csak nevetni tud. * - Mondjuk úgy, hogy elég közelről láttam őket. És tudok róla, ahogy a testvéreid, a húgod párja, a húgod párjának a nagybátyja, édesanyád, Perathon úrnő, Raphael és még jó páran. Sokatok hobbija a csillaglesés, bár soha nem értettem, hogy miért jó a semmiért bámulni. Nem is tudjátok mi van ott, de mégis lesitek őket. *Beszél kicsit elmerengve, bár inkább a saját gondolatait hangoztatja, így nem érdemes ráfigyelni. Arra, hogy honnan tudja ezeket, ellöki magát a fától, odamegy Alex elé, egy pillanatig fürkészi az arcát, majd lassan hátralöki a csuklyáját felfedve kócos, barna hajkoronáját, sápadt arcát és vöröslő szemeit. * - Én vagyok az a személy, aki mindent lát, de nem szólhat közbe. Én vagyok az, aki a diákok felett rendelkezik ide érkezésükkor. Én vagyok a Látó, a Mindent tudó. Én vagyok a Médium. *Néz komolyan a másikra, és alig egy méter választja el őket egymástól. *

    //FAGY//


    _________________
    Egy pillantás. Ennyi épp elég, hogy lássam a múltad, a jelened s a jövőd. Látom, mikor hazudsz, s mondasz igazat. Tudom, hogy a lépéseiddel milyen felelősséget vállalsz. Tudom, hogy miket követtél el a múltban, s megbántad-e ballépéseidet. Akár szeretnéd, akár nem… Én úgy ismerlek, mint a tenyeremet. Mégis hogyan? Egy pillantásból mindent megtudok…  
    Anonymous
    Vendég
    Vendég

    Főudvar      - Page 3 Empty Re: Főudvar

    Témanyitás by Vendég on Hétf. Júl. 23, 2012 9:30 pm

    *Míg Vic hozzá nem szokik a környezethez, el nem engedi, így viszont marad a póráz, amit még költözés előtt szerzett be. Kell, és szükség is van rá úgy tűnik, mert a kis jószág három éves kora ellenére olyan kíváncsi, mint egy egy éves kölyök. pedig mellette sok mindent megtapasztalt a kis vadász.* - Vic! Nem arra! Hé! *Szólt a kis lényre halkan, és igyekszik elérni, hogy Victória ne másszon be a bokor alá. Ki tudja mit látott vagy hallott. Talán egy gilisztát vagy rózsabogarat. De most nem ezért vannak itt. Kell, hogy megszokják a helyet, és kell hogy lássa a holdat hol tart éppen. Bár harmadika még messze van, de a hold még ilyenkor is nagy hatással van Urielre. Bár nem úgy, mint a telihold. Amolyan nosztalgikusan. Megfestené, ha értene a festészethez. Megénekelné, ha lenne hangja, és versbe oltaná, ha lenne érzéke a lírához és a költészethez. De ezekhez nincs. Pusztán csak a gyógyításhoz ért. De ahhoz, eléggé jól azt mondják.
    Lassan sétálgat hát a sötétben, kerülve a lámpák fényeit, miközben beszívja az éledő természet illatát, a fák leheletét.*
    Yan Antonov
    Yan Antonov
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Főudvar      - Page 3 Empty Re: Főudvar

    Témanyitás by Yan Antonov on Szer. Júl. 25, 2012 5:54 pm

    - Szóval... Hogy érzed magad itt? *kérdezi Yan, természetesen az oldalán sétáló Liltől. Reméli, hogy a lány nem bánja meg túlságosan, hogy ide jöttek, mert hát mégiscsak miatta volt rá szükség. Bár... Valahol úgy van vele, hogy ha arra lenne szükség, akkor rá tudná venni magát, hogy elmenjen, hogy valahol máshol éljenek, de azért jobb és kellemesebb tudat itt lenni. Védőbűbájok és vastag falak mögött elbújva a világ elől. Egyébiránt a kinézete a szokásos, elegáns ruházat, bár kivételesen köpeny nélkül: lakkcipő, fekete farmer, sötétkék ing. Egyre inkább látszik rajta, hogy nemesnek nevelték, noha ez mindig is benne volt a kinézetében, a viselkedésében, a tartásában, de most valahogy természetessé vált. Régen mindig kicsit mereven tartotta a hátát, kimérten sétált, de mindennek már nyoma sincs. A háta minden erőltetés nélkül egyenes, a vállai is szélesedtek egy kicsit, a léptei könnyebbek, mint voltak, látszik, hogy már nem arra figyel, hogy mekkorákat kell lépnie, egész egyszerűen csak a másik lépéshosszához igazítja a sajátját. Férfiasabb lett az elmúlt fél év alatt. Persze mindennek nincs kimondottan tudatában, szóval mindez csak az user szövegelése, Yan hasonló gondolatok nélkül várakozik Liliya válaszára.*


    _________________
    A Yan Antonov név egy olyan fiatal férfit takar, aki rettentően sok mindenen ment keresztül, mégis erős, mégsem roppant össze, mégis képes volt örökké talpra állni valahogyan, egy olyan valakit, aki mindig tudta, mi a helyes út, akit az örök szenvedés sosem volt képes a sötétségbe sodorni. Pedig az mindig ott volt, és kísértette, de most jött rá, hogy hányszor ellenállt ennek a kísértésnek, hányszor menekült meg az ördög karmai közül, hányszor tért vissza a Menny kapujából, hogy megmutassa a világnak: ő még mindig itt van, még mindig bírja. Hogy megmutassa, képes örök élete során végig hordozni a terhet, amit ráróttak, minden szenvedést, sebet, fájdalmat a vállára vesz, és tovább megy. Tovább, keresztül az élet minden fájdalmán és akadályán, hogy az út végén... Hogy az út végén végre megpillanthassa a fényt, a boldogságot és a békét.

    Rebecca Taylor (és Liliya Antonov) sokat szenvedett látója
    Liliya Antonov
    Liliya Antonov
    .::Őrző: Erethon::.
    .::Őrző: Erethon::.

    Főudvar      - Page 3 Empty Re: Főudvar

    Témanyitás by Liliya Antonov on Szer. Júl. 25, 2012 6:12 pm

    *Kissé elgondolkozott, így nem válaszol azonnal a kérdésre. Éppen a felhőket nézegette - délután volt néhány felhő, ezek most kezdenek szakadozni, és egészen festői, ahogy a délutáni nap átsüt a köztük levő réseken. Persze, tudja, hogy Yan nem annyira bírja a dolgot, így közben egy árnyékosabb helyre indult el. Aztán végre eljut az agyáig a kérdés is. Zöld, csillogó szemeit a mellette sétáló Yanra fordítja.* - Jól... *Mosolyodik el.* - Igazából egész kellemes. Nincs túl nagy tömeg... szerencsére. *Teszi hozzá halkan nevetve. Na igen, semmire sem vágyik kevésbé, mint a tömegre.* - Szóval tetszik itt. De főleg azért, mert Te itt vagy. *Áll meg egy pillanatra, és megcsókolja a fiút. Aztán tovább indul, de nem jut sokáig, mert meglát egy árnyékos padot, pont egy fa alatt, így lehuppan ott, s megvárja, amíg a fiú is leül mellé.* - Amúgy találkoztam Gaeával... Jó volt újra látni. *Igen, nagyon örült a lánynak, bár az majdnem megfulladt miatta... Na nem azért, mert ő nem viszonozta a dolgot, csak éppen kávézott, és Lil kicsit meglepte. Na mindegy, örült, hogy újra beszélgettek, és annak is, hogy nem változott semmi a kettejük kapcsolatában. Vagyis majdnem semmi. Persze sok mindent kell még helyrehozniuk, meg bepótolni. De ez nem is csoda, tekintve, hogy milyen régen nem látták egymást. De mindez nem számít - ugyanis Lil most, a helyzethez mérten kifejezetten boldog. Persze... még mindig ott vannak a rémálmok és a nappal is elő-elő merészkedő szörnyű képek a csatákról, haldokló és halott emberekről... Az apja temetéséről, ahol csak ő volt ott, és néhány közeli barátja. Akkor érezte magát először igazán magányosnak. És azután minden egyes nap. Most viszont nem, nagyon nem. Ugyanis itt ül mellette Yan, kéz a kézben...* - Amúgy... ezt még nem kérdeztem, de te mennyire, öhm... nem bírod a fényt? *Pislog fel rá. Na igen, nem ilyenekről társalogtak. Most meg itt ülnek egy napsütötte parkban, bár árnyékban, szóval jó lenne tudni.*


    _________________
    Kevesen vannak, akik elmondhatják, hogy egyetlen egy esemény megváltoztatta az egész életüket - de Liliya közéjük tartozik. Ha akkor, csaknem négy éve nem iratkozott volna be egy bentlakásos iskolába, talán teljesen másképp alakult volna az élete. Az elmúlt négy éve olyan volt, akár egy keskeny, erdei ösvény, amiről nem tudod, hova vezet, mégis tudod, hogy végig kell menned rajta. Volt része szenvedésben és örömben, könnyekben és nevetésben - megismert és elveszített barátokat, majd tanúja volt az összes rokona halálának, végül pedig olyan dolgokra kényszerült az univerzum megmentésének érdekében, amikre másképp talán sosem lett volna képes. Kiforgatták a személyiségét, megpróbálták elpusztítani a lelkét, de ő mégis felállt, és még mindig itt van, annak a személynek köszönhetően, akit ma már férjének nevezhet. Most pedig remélhetőleg végre célba ért - bár, mint tudjuk, az utazás sosem ér teljesen véget.

    Jesmon Helar (és Yan Antonov) sokat átélt negyed-démona
    Gaweł Pawlak
    Gaweł Pawlak
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Főudvar      - Page 3 Empty Re: Főudvar

    Témanyitás by Gaweł Pawlak on Szer. Júl. 25, 2012 6:29 pm

    *Valóban ragyogóan süt a nap, és Emerick Achterberg hiába lidérc egyszerűen imádja a természetet. Most is fent ül annak a fának tetején, ami árnyékot nyújt majd Liléknek. Egyébként a cameosos fiút a meleg sem zavarja fekete pulcsiban, kapucnival a fején ücsörög. Nem szereti, ha látják az arcát, na. Elég sok dolog történt Emerick életében, amiért ilyen önbizalom hiányos lett. Szóval a srác ott ül a lombkorona között, és épp egy latin nyelvű szöveget tanulmányoz, mikor megérkeznek Lilék. Nem vette őket észre, hiszen a zenében bömböl a Rammstein, így csak akkor tűnik fel neki, hogy is van ott, amikor lepillant. Amint meglátja a párocskát elvörösödik, és azonnal árnyékká válik. Nem akarja megzavarni őket, nem akarja tönkretenni a napjukat, de mégis sikerül neki. Mivel azon görcsül, hogy ne vegyék észre, ezért a tenyerei izzadni kezdenek, és kicsúszik belőle a bőrkötéses könyv. És Yan ölébe is hullik, ha nem kapja el valaki. Rick felszisszen, és önmagát átkozva lemászik a fáról. Mivel még mindig árnyék, ezért gyorsan kirántja a füléből a fülhallgatót, majd utána megjelenik, hogy a bocsánatkéréseivel fárassza a két erethonost.* - Ne haragudjatok. nagyon sajnálom, esküszöm nem volt szándékos! Csak kicsúszott a kezeim közül az a rohadt könyv, és ha vissza is kapom, akkor tűzök is innét. Nem akartalak megzavarni titeket. *Hadar a fiú idegességében, és érezhető az enyhe német akcentus. A kezét beletörli a nadrágjába, és ha rajta múlik, akkor pár perc múlva visszaszerzi a boszorkányüldözésekről szóló feljegyzéseket tartalmazó latin írást.*


    _________________
    Folyamatban...

    Tyaeloria Perathon higgadt halandója
    Yan Antonov
    Yan Antonov
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Főudvar      - Page 3 Empty Re: Főudvar

    Témanyitás by Yan Antonov on Szer. Júl. 25, 2012 6:45 pm

    - Ez valóban nagy szerencse *nevet fel halkan.* - Bár az erethonos fiúhálóban egyre többen vagyunk, de jó a társaság, és ez a lényeg *teszi még hozzá. Egyébként azt is tudja, hogy a lányok csak négyen vannak, ami szintén egy olyan létszám, ami mellett elég kellemes a létezés... A következő mondatokra halványan elmosolyodik, és visszacsókol.* - Tény, hogy nagyon sokat javított a hely minőségén, hogy végre itt vagy velem *jegyzi meg utána, majd szerencsére a lány kiszúr egy árnyékos padot, amit őszinte örömmel fogad. Jó lesz bemenni a napról... Gaeára jókedvű mosoly fut végig az arcán.* - Örülök neki, hogy sikerült megtalálnotok egymást. Remélem zökkenőmentesen zajlott *jegyzi meg, kicsit elhúzva a száját, ahogyan eszébe jut, hogyan találkozott ő és a fiatal angyal a Fyron falain belül. Hát, nem egy kellemes élmény, az biztos... Aztán szóba kerül egy olyan téma, aminek, nos, van némi köze ahhoz, hogy nem sikerültek olyan jól a dolgai a másik lánnyal, mire felsóhajt.* - Nos... El tudom viselni, és fizikailag nem lesz tőle semmi bajom. Csak kellemetlen érzés. Mindig, amikor kimegyek a napra, automatikusan elkezdek keresni valami árnyékot. De ugyanígy a teljes sötétséget sem igazán szeretem... Furcsa lények a lidércek *sóhajt fel, hangjában végig valami csendes vágyódással. Hiányzik neki, hogy elfeküdjön egy rét közepén, süttesse az arcát és hallgassa a természet hangjait. Persze megteheti... De az érzés nem marad meg. Egyszerűen úgy érzi, hogy el kell bújnia az árnyékban. Persze ki mondta, hogy az biztonságosabb hely? Hirtelen ugyanis egy vaskos, bőrkötéses könyv jelenik meg a semmiből, hogy alaposan leüsse - szerencsére csak a combját, nem pedig kicsivel feljebb. Ezt nem is olyan sokára egy lidérc semmiből megjelenése követi, mire a srác elkezd gyanakodni, hogy mégis mi fog még itt felbukkanni.* - Semmi gond, nem zavartál meg *biztosítja azonnal a láthatóan nagyon ideges fiút.* - Vegyél egy mély levegőt, és higgadj le, nem terveztük leharapni a fejed *mondja neki, és vélhetőbben még barátságosabbnak tűnne, ha elmosolyodna, így viszont inkább szigorú hatást kelt. Ó, igen, Yan még mindig tud bánni az emberekkel...*


    _________________
    A Yan Antonov név egy olyan fiatal férfit takar, aki rettentően sok mindenen ment keresztül, mégis erős, mégsem roppant össze, mégis képes volt örökké talpra állni valahogyan, egy olyan valakit, aki mindig tudta, mi a helyes út, akit az örök szenvedés sosem volt képes a sötétségbe sodorni. Pedig az mindig ott volt, és kísértette, de most jött rá, hogy hányszor ellenállt ennek a kísértésnek, hányszor menekült meg az ördög karmai közül, hányszor tért vissza a Menny kapujából, hogy megmutassa a világnak: ő még mindig itt van, még mindig bírja. Hogy megmutassa, képes örök élete során végig hordozni a terhet, amit ráróttak, minden szenvedést, sebet, fájdalmat a vállára vesz, és tovább megy. Tovább, keresztül az élet minden fájdalmán és akadályán, hogy az út végén... Hogy az út végén végre megpillanthassa a fényt, a boldogságot és a békét.

    Rebecca Taylor (és Liliya Antonov) sokat szenvedett látója
    Liliya Antonov
    Liliya Antonov
    .::Őrző: Erethon::.
    .::Őrző: Erethon::.

    Főudvar      - Page 3 Empty Re: Főudvar

    Témanyitás by Liliya Antonov on Szer. Júl. 25, 2012 7:06 pm

    - Na igen, nálunk nincs túl nagy tömeg. *Von vállat. Na ja, még nem bírta magát rávenni arra, hogy beszédbe elegyedjen bárkivel is az ottaniak közül, de egyszer ennek is el fog jönni az ideje. Egyelőre kerüli az embereket igen erőteljesen. Eddig csak Gaeával beszélt, Yanon kívül. Általában ha tartózkodik valaki egy helyiségben, ő sarkon fordul és elsétál, mielőtt észrevennék. Sosem volt ennyire antiszociális, dehát, valahogy nincs hangulata az emberekhez, ez tény. A fiú szavaira olyan érzése támad, mintha valahogy mindketten tudták volna, hogy eljön ez a nap, csak azt nem, hogy mikor. Legalábbis Yan szavaiból úgy szűri le, hogy ő tudta. Csak hát nem úgy viselkedett. Már megint ez a téma! Most minden esetre nincs kedve megemlíteni, olyan jól elvannak...* - Igen, többé-kevésbé. Csak kicsit félrenyelt mikor meglátott, amúgy nem volt baj. *Neveti el magát.* - Miért, ti veszekedtetek? *Kérdezi, összevonva a szemöldökét. Aztán a fiú válaszára sóhajt egyet.* - Azt hiszem, egyikünk sem igazán az, ami lenne szeretne. *Na igen, legszívesebben ő is egy sima ember lenne, aminek mindig is hitte magát... Na persze, nem fél attól, hogy valaki megjelenik mögötte és nyakon önti egy liter szentelt vízzel... Ebből a szempontból ő szerencsésebb mint a fiú. Aztán ugye Yan ölébe zuhan egy könyv, s Lil pedig, szinte amint földet (izé, Yant) ér a könyv ... Felpattan, előránt egy pisztolyt az övéből, és az éppen lemászó német srácra fogja. Így marad kábé tíz másodpercig, aztán leesik neki, hogy mi a francot csinál, így leereszti a fegyvert, és bocsánatkérő mosollyal rakja vissza a farmere övén függő fegyvertartóba.* - Elnézést. *Több magyarázatot nem fűz a dologhoz, visszaül Yan mellé, mintha semmi sem történt volna, és úgy mosolyog angyalian az elég ideges fiúra.* - Ugyan... nincs semmi baj. *Böki oldalba Yant, jelezve, hogy nem ártana ha nem olyan képet vágna, mint aki mindjárt egy kés döf a mellkasába.* - Maradj csak. Én Liliya vagyok, nemrég érkeztem. Hát te? *Kérdezi, még mindig mosolyogva. Persze igazából nagyon is szégyelli magát azért, mert pisztolyt fogott egy diákra, de... nem szívesen beszél a dologról. Jobb, ha köztük marad. Senkinek nem esett bántódása, és ez a lényeg.*


    _________________
    Kevesen vannak, akik elmondhatják, hogy egyetlen egy esemény megváltoztatta az egész életüket - de Liliya közéjük tartozik. Ha akkor, csaknem négy éve nem iratkozott volna be egy bentlakásos iskolába, talán teljesen másképp alakult volna az élete. Az elmúlt négy éve olyan volt, akár egy keskeny, erdei ösvény, amiről nem tudod, hova vezet, mégis tudod, hogy végig kell menned rajta. Volt része szenvedésben és örömben, könnyekben és nevetésben - megismert és elveszített barátokat, majd tanúja volt az összes rokona halálának, végül pedig olyan dolgokra kényszerült az univerzum megmentésének érdekében, amikre másképp talán sosem lett volna képes. Kiforgatták a személyiségét, megpróbálták elpusztítani a lelkét, de ő mégis felállt, és még mindig itt van, annak a személynek köszönhetően, akit ma már férjének nevezhet. Most pedig remélhetőleg végre célba ért - bár, mint tudjuk, az utazás sosem ér teljesen véget.

    Jesmon Helar (és Yan Antonov) sokat átélt negyed-démona

    Ajánlott tartalom

    Főudvar      - Page 3 Empty Re: Főudvar

    Témanyitás by Ajánlott tartalom


      Pontos idő: Szer. Feb. 19, 2020 3:55 pm