by Giselle Céline Marceau Hétf. Május 07, 2012 5:25 pm
*Arra, hogy Kamennek sincs fogalma, hogy mihez kezdjenek kicsit kezd elbizonytalanodni, aztán, mikor meglátja Alexet utána kiált, hogy szálljon le a földre. Utána nem sokat tud csinálni, mert egy szélroham úgy meglöki, hogy egy pillanatra levegőhöz sem jut, és a torkában ragad a sikítás. Szerencséje, hogy a szárnyait visszahúzta, mert azok most nagyon megsérülhettek volna. Fájdalmasan felsikítva csapódik neki az egyik fának, és a tekintetével Kament kezdi keresi. Letörli az arcáról a sarat, majd a bátyját keresi. Egy pillanatra összetalálkozik a tekintete Kamenével, és bólint neki, hogy minden rendben. Menjen csak Yanért, hiszen a srác kiáltásából felfogta, hogy róla van szó. Ő fájdalmasan nyöszörögve feltápászkodik a földről, és elkiáltja magát.* - Akárki is vagy esküszöm, hogy a puszta kezemmel fojtalak meg! *Csattan fel dühösen a lány, és mikor látja, hogy Kamen végre valahára először használja a szárnyait halványan elmosolyodik. Hátranyúl, finoman végigsimít a hátán, és fájdalmasan felszisszenve észleli, hogy a hátán mind a pulcsi, mind a póló cafatokban lóg, és elég szépen le lett horzsolva a háta.* ~ Hogy maradtam volna Bulgáriában… *Morogja magában, majd a szörnyek láttán elkomorul az arca, rázkódni kezd a teste, és ha mindig igaz, akkor a Szent Láng körbeveszi a lány testét. A felé közeledő lényekre Láng esőt zúdít, már ha épp összejön neki. Az idegesség túl sok mindent vált ki a lányból. A feltörő Láng az egyik ilyen dolog, és ilyenkor minden sötét lény jobban teszi, ha elkerüli. Persze, ha Kament és Yant is támadják, akkor őket próbálja megvédeni, de a szárnyát tuti nem tudja majd használni most. Sebesült háttal kockázatos lenne. * -Mondtam én, hogy a remény és a makacsságod hal meg utoljára! *kiáltja oda a fekete hajú srácnak halványan mosolyogva, aztán visszafordul a gyönyörűséges szörnyecskékhez.*