Fyron Akadémia

Vámpírok, vérfarkasok, angyalok, démonok, emberek, lidércek, nimfák, nekromanták, nixék és valanok... Szövetségek, harcok. Légy részese ennek a kalandnak, ahol Te döntöd el, melyik oldalon állsz!


Az oldal bezárt. Régi tagok: nyugodtan játszhattok itt, néha mi is fogunk, de magát az oldalt nem visszük tovább aktívan.

    Bulgária

    Lucien du Bois
    Lucien du Bois
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Bulgária             Empty Bulgária

    Témanyitás by Lucien du Bois on Vas. Május 06, 2012 2:38 pm

    ...


    _________________
    Lucien elveszett gyermekként, apja után kutatva érkezett a Fyron Akadémiára, de itt tartózkodása messze nem ezért vált tartóssá: a hős lidércben egy pillanatig sem csalódott, hiszen világ életében gyűlölte őt... halálhírének hallatán azonban képessé vált megbocsátani neki. Életén és céljain ez nem igazán változtatott: továbbra is az írás a legfőbb szenvedélye, továbbra is Ed az egyetlen ember, aki igazán közel képes férkőzni hozzá, és továbbra is szorgalmasan végzi tanulmányait az Akadémián.

    Rebecca Taylor fél-lidérce
    Kamen Grozdan Branimir
    Kamen Grozdan Branimir
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Bulgária             Empty Re: Bulgária

    Témanyitás by Kamen Grozdan Branimir on Vas. Május 06, 2012 3:07 pm

    *Kamen némán ücsörög az Antonov család kertjében, a hintaágyban, és üres szemekkel bámul maga elé. Sehol, sehol nem találják Yant. Ráadásul Nikolai feltétlenül haza akarja küldeni őket a Fyronba. Állítólag a Lorddal is beszélt, és a házvezetőjük is támogatta, hogy ideje lenne visszatérniük. De Kam nem akarja félbehagyni a keresést, nem akarja feladni, nem akarja elfogadni, hogy a fiú talán... Hogy talán már... Mélyet sóhajt, és megrázza a fejét. Nem! Yan nem halt meg, egész biztosan nem. Egy újabb sóhajjal hátradől, és lehunyja a szemét. Meglehetősen fáradt, mert a kutatás alatt elég keveset tudnak aludni, amikor pedig nem azért, akkor az idegesség miatt nem tudja kipihenni magát. Így hát rettentően fáradt, szóval megpróbálja kihasználni ezt a kis időt, hogy aludjon egyet, így ebéd után. Persze még mindig fenn áll, hogy meg bírna őrülni a tehetetlenségtől, de úgy tűnik, lassan kezd felülkerekedni a fáradtság. Tehát ott, kint, hátradőlve a hintaágyban engedi elnehezedni a szempilláját. De közben minden idege a környezetére figyel, olyannyira túl van feszülve...*


    _________________
    Kamen Grozdan Branimir. Talán már ki sem fejezhető szavakkal, hogy mit jelent ez a név, hogy ki is ő pontosan. Rhean... Kamen... Minden, ami volt, minden, amit tett, most egyesül benne, és eljött végre a pillanat, hogy megbékéljen magával. Démoni énjétől és bukottságától megszabadulva könyörög hát a pillanatért, hogy újra láthassa szeretett Lottéját... Miközben háborúra készül a Menny katonájaként.

    Rebecca Taylor (és Charlotte Devon) mennyei harcosa
    Giselle Céline Marceau
    Giselle Céline Marceau
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Bulgária             Empty Re: Bulgária

    Témanyitás by Giselle Céline Marceau on Vas. Május 06, 2012 3:31 pm

    *Lassan egy órája zárkózott be a szobájába, és idegesen kutat valami megoldás után. Őt is épp eléggé megviseli Yan elrablása, és ő sem akar elmenni, amíg meg nem találják a fiút, viszont ő sokkal nyugodtabban viselkedik, mint Kamen. Naponta több olyan varázslattal próbálkozik, ami talán segíthetne, hogy megtalálják Yant, vagy csak valami támpontot adjanak neki. Olyan nem létezik, hogy nincs semmilyen kis kapu. Nincs olyan hogy lehetetlen, mert mindenre van valami megoldás. Az előző iskolájukban elég sok olyan bűbájt tanultak, aminek épp a nyomkövetés volt a célja, és Sébastien unokatestvérének az apját is kifaggatta ez ügyben, de azon kívül, hogy küldött neki egy könyvet semmiben nem tudott segíteni. Dühösen szusszantva becsapja a könyvet, és feltápászkodik az ágyáról.* ~ Kell lennie valamilyen kiskapunak, és muszáj megtalálni. Biztos vagyok benne, hogy meg fogjuk találni Yant, csak kitartóan kell keresni. *Morfondírozik magában, és ilyesfajta gondolatok kergetik egymást a fejében, ahogy végig vonul az Antonov házon. Talán az lesz a legjobb számára, ha kiszellőzteti a fejét. Mindenképpen meg kell őriznie a hidegvérét, mert zaklatottan nem lehet gondolkozni, vagy értelmes terveket szőni, esetleg valami használható dolgon elmélkedni. Csendesen behúzza maga után a bejárati ajtót, és lassú léptekkel elindul a hintaágy irányába. Ahogy közeledik úgy tűnik fel neki, hogy más is ezt a helyet választotta elmélkedésül. Amikor megpillantja Kament halványan mosolyra húzódik a szája. Valamivel jobb színben fest, mint amikor kómában van, de azért szegény még így is tiszta elmebajos, hogy mi történik Yannal. Azt is észreveszi, hogy megpróbál aludni így nem ül le mellé a hintaágyra, mert azzal biztosan felriasztaná, így leül vele szembe a fűbe, és az arcát kezdi vizslatni.* ~ Ha nem szabadítjuk ki Yant, akkor nem csak a családja érezi borzalmasan magát, de attól tartok, hogy akkor Kamen is teljesen becsavarodik. Hiába próbálom lenyugtatni, hogy minden rendben lesz… Egyszerűen érzem rajta, hogy feszült, és biztos vagyok benne, hogy a nap huszonnégy órájában az kattog az agya, hogy ő itt ücsörög tétlenül, amíg lehet, hogy Yant megkínozzák. Én sem szeretek egy helyben ücsörögni, próbálok a nyomára bukkanni, de egyelőre nem tehetünk mást, csak várunk. *Kék szemeit a fiúra szegezi, míg leszakít egy virágot maga mellett, és a szirmait egyesével tépkedi le. Nem szereti ilyennek látni a fiút. Nem szabad, hogy ő is ennyire kibukjon, mert az senkinek nem jó, és valakinek muszáj hidegvérűnek lenni, mert akkor lehetséges, hogy elszabadulna itt a pokol. Arra pedig nem szabad gondolni mi lenne, ha… Giselle így is minden áldott nap a kutatáson kívül még templomba is jár imádkozni Yanért, pedig ő nem annyira hívő, mint az anyja, vagy az öccse, de mégis megteszi. Valamiért ez megnyugtatja a lelkét, mert akár mérget is venne rá, hogy előbb-utóbb minden jóra fordul. Igen, a francia leányzó eléggé optimista alkat. *


    _________________
    Hosszú-hosszú hónapokig tartó ingadozó hangulata és jó pár kisebbségi komplexusos kirohanása után végre valahára visszatért az élők sorába, és a szokásosnál is hiperaktívabb. Igen, kérem szépen, visszatért az életvidám idióta Giselle, akit már régóta hiányoltunk, és immáron Naomi Verhoeven, Jessica Lord és Alise Rubenis társaságában kedvére kipattoghatja magát, amikor épp nem a kedvesével tölti az időt. Mostanság egyébként igen jótékony kedvében van, Naomival önként és dalolva segítenek Qarin lakóinak ott, ahol csak tudnak. Szóval, igen, Giselle visszatért! Rettegj Fair Isle!

    Tyaeloria Perathon életvidám őrangyala és Kamen Grozdan Branimir menyasszonya
    Kamen Grozdan Branimir
    Kamen Grozdan Branimir
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Bulgária             Empty Re: Bulgária

    Témanyitás by Kamen Grozdan Branimir on Vas. Május 06, 2012 3:58 pm

    *Igazából eleinte nem is hallja meg, hogy van valaki a közelében. A szeme előtt már megint emlékek cikáznak, már megint a veszekedéseik Yannal, a fiú arca, az elkeseredettség és fájdalom, ami a másikon tükröződött, amikor elmondta neki, hogy ő nem Branimir, aztán a boldogság a hangjában, miután megtalálta a családját, ahogyan a nyakába borult, amikor meglátogatta a hívására, a dühe, amikor hazajött Bezdenből, a mosolya, a nevetése, a sírása, az, ahogyan a betegágyán feküdt, csövek között, minden, ami valaha a másik fiúhoz kötötte. Igen, Kamen valóban közel áll hozzá, hogy beleőrüljön abba, hogy nem tudja, mi van Yannal. Amikor Gis letépi a virágot, akkor meghallja, ahogyan a a növény finom reccsenéssel elszakad, és hallja a kis zajokat, ahogyan a lány elkezdi tépkedni a szirmokat. Egyben azonban azt is megérzi, hogy aki vele van, az nem más, mint az őrangyala, és így igazából egy darabig még vár a "felébredéssel". De persze hamar rájön, hogy nem fog tudni aludni, ráadásul ezzel csak azt éri el, hogy még intenzívebben gondolkozik Yanon, így hát kinyitja a szemét, és tekintete egyből Gisre esik.* - A hintaágy kényelmesebb *jegyzi meg, a napokban lassan megszokottá váló, kissé rekedtes hangon. Közben pedig kissé meg is ütögeti maga mellett az ülőalkalmatosságot.* - Ráadásul szeretném, ha mellém ülnél *teszi még hozzá. Egyébként eléggé furcsán viselkedik az utóbbi időben, de ez sok mindennek a kotyvaléka. Mindaz, ami az utóbbi időben lezajlott, elérte, hogy már ő maga sem tudja, ki ő igazából, és mit is kéne tennie. Csak azt tudja, hogy új útra akar lépni, csak azt tudja, hogy változni akar. De mindezek a vágyak egyelőre abszolút nem számítanak, hiszen most az a legfontosabb, hogy megtalálják valahogyan Yant.*


    _________________
    Kamen Grozdan Branimir. Talán már ki sem fejezhető szavakkal, hogy mit jelent ez a név, hogy ki is ő pontosan. Rhean... Kamen... Minden, ami volt, minden, amit tett, most egyesül benne, és eljött végre a pillanat, hogy megbékéljen magával. Démoni énjétől és bukottságától megszabadulva könyörög hát a pillanatért, hogy újra láthassa szeretett Lottéját... Miközben háborúra készül a Menny katonájaként.

    Rebecca Taylor (és Charlotte Devon) mennyei harcosa
    Giselle Céline Marceau
    Giselle Céline Marceau
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Bulgária             Empty Re: Bulgária

    Témanyitás by Giselle Céline Marceau on Vas. Május 06, 2012 4:30 pm

    *Ő nem ismeri annyira Yant, de kedveli a fiút, és tudja, hogy mennyire fontos Kamennek. Giselle-t nem fűzi annyi emlék a lidérchez, mint a szerelmét, de mégis kedveli őt. Yan volt az, aki el kezdte megtanítani zongorázni, és persze azt se felejtsük el, ami az előző iskolájukba történt tavaly decemberben. Mindent egybe véve semmi baja nincs a másikkal, sőt ha tehetné, akár már most a nyomába eredne, és meg sem állna, amíg meg nem találja. De sajnos nem teheti meg, hiszen, aki elrabolta az gondoskodott róla, hogy ne nagyon akadjanak a nyomukra, így muszáj legalább Kamen mellett maradnia, és tartani benne a lelket. Így hát csak ül a fűben tépkedi a virág szirmait, és amikor megszólítják meglepetten kapja fel a fejét. Feláll, elhajítja a megcsonkított virágot, és Kamen szemeibe néz.* - Sajnálom, nem akartalak felébreszteni. *Szól halkan, és kék szemeivel nagyokat pislog. Mikor a fiú a hintaágyat ütögeti, hogy üljön le mellé ugyanaz a halvány mosoly jelenik meg az arcán egy pillanatra, de amilyen hamar felbukkant úgy el tűnik. Természetesen lehuppan mellé a hintaágyra, felhúzza a lábait és néhány percig csendben ül mellette. Az pedig nem zavarja, hogy furcsán viselkedik a másik. Neki az is elég, hogy mellette van. Az teljesen mindegy hogyan viselkedik. Igaz annak a lány nem örül, hogy szomorú, de amikor Kamen jókedvűben van, akkor a hangulat is nagyon jó. Ha pedig K hisztizik, akkor azon Gis vidáman nevet, mert szereti hallgatni a másik nyafogását, viszont ha éppen idegbeteg lenne, akkor egyszerűen lecsapná, hogy nyugodjon már el végre. Nem számít neki, hogy mennyire változott meg a fiú, csak az a lényeg, hogy mellette van. A fiú vállára dönt a fejét, és bámulja a kertben lévő virágokat.* - Ne aggódj. Meg fogjuk találni, és hidd el nekem, hogy biztosan életben van. Nem fog halni, ahhoz túl erős. Te pedig vagy olyan makacs, hogy ha kellene, akkor feltámasztanád. Tudom, hogy most legszívesebben ott lennél mellette, és megpróbálnád kiszabadítani, de amíg egyetlen egy nyomra se bukkanunk, amiből ki tudnánk indulni addig nem tudunk mit csinálni. Jó ideje próbálok rátalálni a nyomára, de eddig eredménytelenül. Viszont biztos vagyok benne, hogy meg fogjuk találni. *Próbálja bíztatni a másikat, és megérinti a kezét.* - De annak tudnék örülni, hogy ha megpróbálnál aludni valamicskét, mert nem tesz jót neked, ha nem bírod kipihenni magad. Ha gondolod, akkor szerzek valamilyen altatót, vagy olyan dolgot, amitől tudnál pihenni. *Suttogja halkan, és tovább nézi a virágokat meg a körülöttük szorgoskodó méheket. Ösztönösen meglöki egy cseppet a lábával a hintaágyat, és ha Kamen nem állítja le, akkor ketten ringatóznak. A francia lánynak egy emlék motoszkál a fejében, hiszen az hogy Kamennel együtt ücsörög egy hintaágyban akaratlanul is azt a franciaországi estét juttatja eszébe. Nem lenne szabad ilyen dolgokra gondolja ebben a helyzetben, így villámgyorsan el is hessegeti az emlékképet. Ezután eszébe jut az is, hogy vissza akarják küldeni őket a Fyronba. Nem szívesen menne el, hiszen kedveli Antonovékat, de nem lóghatnak örökké a nyakukon, így bátorkodik megkérdezni Kamentől, hogy mikor szándékoznak visszamenni.* – Kamen, mikor tervezünk visszamenni a Fyronba? Nem akarlak nyaggatni vele, de lassan indulnunk kellene. Antonovék így is sokáig tűrtek meg minket, és talán az iskola könyvtárában találunk valami használhatót, vagy Gwentől tudnánk meg valamit. A könyvtárosunk eléggé tapasztalt ahhoz, hogy tudjon valamilyen megoldást. *Magyaráz a másiknak, de továbbra sem néz rá, hanem azon gondolkozik, hogy vajon még honnan tudnának segítséget szerezni ahhoz, hogy megtalálják Yant. Egyébként az, hogy Kamen jó útra akar térni… Nos, a lány nagyon örülne neki, hogyha kevesebbet gyilkolna, de attól függetlenül is elfogadja olyannak amilyen, csak próbálja meg minél kevesebbszer megöletni magát, mert még egyszer nem akarja átélni azt, amikor a párja kómában volt.*


    _________________
    Hosszú-hosszú hónapokig tartó ingadozó hangulata és jó pár kisebbségi komplexusos kirohanása után végre valahára visszatért az élők sorába, és a szokásosnál is hiperaktívabb. Igen, kérem szépen, visszatért az életvidám idióta Giselle, akit már régóta hiányoltunk, és immáron Naomi Verhoeven, Jessica Lord és Alise Rubenis társaságában kedvére kipattoghatja magát, amikor épp nem a kedvesével tölti az időt. Mostanság egyébként igen jótékony kedvében van, Naomival önként és dalolva segítenek Qarin lakóinak ott, ahol csak tudnak. Szóval, igen, Giselle visszatért! Rettegj Fair Isle!

    Tyaeloria Perathon életvidám őrangyala és Kamen Grozdan Branimir menyasszonya
    Kamen Grozdan Branimir
    Kamen Grozdan Branimir
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Bulgária             Empty Re: Bulgária

    Témanyitás by Kamen Grozdan Branimir on Vas. Május 06, 2012 6:07 pm

    - Nem aludtam *válaszol halkan, aztán amikor a lány odakucorodik mellé, mire ő átkarolja a derekát. Egyből jobban érzi magát egy árnyalatnyival... Giselle még akkor is többet segítene neki, mint bárki a világon, ha nem tenne Yanért semmit. Csak azzal, hogy ott van mellette, enyhülést ad a zaklatott fiúnak, egy kis megnyugvást az állandó félelemben. Igen, Kamen retteg. Retteg attól, hogy amikor végre megtalálják az unokatestvérét - akire sosem fog másként tekinteni -, már késő lesz. Hogy nem láthatja többé a halvány, szarkasztikus mosolyt, a megnyugtató, komoly, sötét szemeket, az elegáns tartást, vagy a zongora billentyűin végigfutó, fürge ujjakat. Mélyet sóhajt, és Gis hajába temeti az arcát, mélyet szippantva a lány illatából. Legalább ő itt van még neki... Amikor a makacsságát firtatják, egy halvány remegés fut végig a testén.* - Nem tehetek róla. Szerintem a kemény kobakom miatt élek még mindig *mormolja a lány hajába. Nincs az az isten, amiért ő most megmozdulna...* - Tudom, Gis. Tudom, hogy te mindent megteszel, amit tudsz *suttogja, de érzi, hogy elszorul a torka az utolsó mondatnál. Ő már alig bír hinni benne, hogy valaha viszontlátja még Yant. Amikor szóba kerül az alvás, felemeli és elfordítja a fejét.* - Próbálok, Angyalkám. De egyszerűen nem megy, mert amikor végre sikerül is elaludnom, mindig őt látom magam előtt... Mindig arról álmodom, hogy mit tehetnek vele, vagy arról, hogy túl későn találjuk meg... *Hirtelen elfullad a hangja. Pár pillanat múlva nyel egyet, és folytatja.* - Már nem is akarok aludni... És egyébként is, mégis hogyan aludhatnék rendesen, amikor tudom, hogy valahol kínozzák őt, amikor tudom, hogy segítségre van szüksége? *teszi fel az őt gyötrő, költői kérdéseket. Ezzel pedig lényegében az utolsó kérdést is megválaszolja: nem akar, nem bír aludni, és nem lenne képes bevenni semmilyen altatót. Reggel felkelve még bűntudata is lenne... Persze azt hagyja a lánynak, hogy meglökje a hintaágyat, és közben visszadönti a fejét a lányéra. Miközben lassan ringatóznak, üres tekintettel egy lepkét kezd figyelni. A kis rovar elszáll előttük, majd letelepedik az egyik virágra, az egyik, Gis által eltépkedett növény romjai mellett, és szívogatni kezdi belőle a nektárt. Az egész világ csendes, nyugodt és békés körülöttük... Csak a lelkekben nincs rend. Noha ma nem látta, de egészen biztos benne, hogy Viktoriya és Timotei ott ücsörögnek abban a szobában, ami az elmúlt időszakban Yané volt, egymás karjaiban, és biztos benne, hogy Viktoriya arcán ömlenek a könnyek, Timotei pedig csak simogatja a hátát, és bámul maga elé, tehetetlenül, tele fájdalommal. A lepke felszáll, és Kamen még pár pillanatig követi a tekintetével, majd lehunyja a szemét. Amit persze azonnal ki is nyit, amikor Giselle ismét megszólal.* - Tudom... Tudom, de... *Mély sóhaj.* - Nem bírok elmenni. Úgy érzem, mintha azzal... Mintha azzal cserben hagynám őt, Gis. És ez az egyetlen, amit soha de soha nem akarok többé megtenni. Elkövettem ezt a bűnt egyszer, amikor gyerekek voltunk, magára hagytam egyszer a szenvedésben, és ezt nem tehetem meg még egyszer *magyarázza, halk, esdeklő hangon. Mindemellett persze tökéletesen tudja, hogy nem maradhatnak itt tovább. Tudja, hogy vissza kell menniük, és tudja, hogy folytathatják a keresést, mégis... Nem bír. Bár a könyvtár részben kétségtelenül igaza van a másiknak... Elvégre Fyron minden könyvespolca tele van tudással, és ha hihet Gis szavainak - már pedig így tesz, feltétel nélkül -, akkor a könyvtárossal is ugyan ez a helyzet. Talán tényleg segíthetne nekik... Újabb mély levegőt vesz, és elkeseredetten a lány hajába temeti az arcát - ismét. A szerelme mostanra tényleg a menedékévé vált, még sokkal inkább, mint eddig valaha. Talán azért, mert végre képessé vált elismerni, hogy szereti őt, mindennél is mindenkinél jobban ezen a világon... És persze azért, mert azóta most van először szüksége menedékre és támogatásra.*


    _________________
    Kamen Grozdan Branimir. Talán már ki sem fejezhető szavakkal, hogy mit jelent ez a név, hogy ki is ő pontosan. Rhean... Kamen... Minden, ami volt, minden, amit tett, most egyesül benne, és eljött végre a pillanat, hogy megbékéljen magával. Démoni énjétől és bukottságától megszabadulva könyörög hát a pillanatért, hogy újra láthassa szeretett Lottéját... Miközben háborúra készül a Menny katonájaként.

    Rebecca Taylor (és Charlotte Devon) mennyei harcosa
    Giselle Céline Marceau
    Giselle Céline Marceau
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Bulgária             Empty Re: Bulgária

    Témanyitás by Giselle Céline Marceau on Vas. Május 06, 2012 6:47 pm

    –Ó, mindenesetre annak jobban örültem volna, ha felkeltelek, minthogy itt ücsörögsz magányosan és elveszetten. *Mondja alig hallhatóan, és elhelyezkedik a fiú mellett. Hagyja, hogy átkarolják a derekát, és azt is, hogy Kamen az hajába temesse az arcát. Gyengéden végigsimít a másik kezén, amellyel őt öleli. Nos, lehet, hogy Kamennek azzal is segítene, ha nem tenne semmit, viszont a lány borzalmasan érezné magát, ha ölbe tett kézzel ücsörögne és zokogna. Az valahogy nem vallana rá. A családja s elég sokat megélt már, és mindig arra lett nevelve, hogy küzdjön a jóért. Ilyen szempontból Yanért felesleges könnyeket ejteni, mert az olyan, mintha már most gyászolnák, pedig lehetséges, hogy még életben van. Bár az is igaz, hogy bizonyára borzalmasan fest a lidérc fiú, de még él, még ver a szíve, még lassan emelkedik és süllyed a mellkasa. Addig pedig nem szabad feladni, és optimistán kell hozzáállni a dolgokhoz. Ilyenkor nem szabad gyengének mutatkozni. A francia lány halkan suttog angolul, hogyha bárki lenne közelben akkor is csak ők tudják, hogy miről van szó, mikor Kamenen remegés fut végig, akkor jobban magához húzza a fiút, és elfojtott hangon nyugtatni próbálja a másikat. Gyengéden végigsimít a hátán, és újra nyitná a száját, hogy megpróbálja lecsillapítani a másikat, de meggondolja magát, és tovább cirógatja a másik hátát. A kemény kobakos megjegyzésre prüszkölő hangot ad ki.* - Javíthatatlan vagy. Makacsságban versenyezhetsz anyámmal. Talán még nyernél is. *Csóválja a fejét mosolyogva. Igen, valamilyen szinten néha-néha fel lehet vidítani, de aztán ismét visszatér a komolyság, és utána nem is nagyon lehet megnevettetni.* - Próbálok, de ilyenkor örülnék neki, ha nem gyógyításban, hanem nyomkövetésben lennék jobb. De hát senki nem tökéletes, még te sem bármennyire is hiszed azt, hogy az vagy. *Simogatja tovább a másik hátát, és gyenge viccekkel próbálja jobb kedvre deríteni. Utána persze az alvást emlegeti, mire a választ némán hallgatja. Meg tudja érteni milyen nehéz most a fiúnak, de akkor is meg kell próbálnia.* - Édesem, ne keseregj azon mi lett volna ha… Teljesen felesleges, és meg fogjuk őt találni bármennyire is kételkedsz benne. Az pedig, hogy nem tudsz aludni… Mi lesz veled, ha Yan újra meglát? A végén beközli vele, hogy olyan vagy, mint egy élőholt. Tudom, hogy nehéz, de ilyenkor próbáld meg kiüríteni a fejed, és ha nem megy, akkor ne azt képzeld el, hogy mit tehetnél érte, hanem gondolj egy közös gyerekkori emléketekre. Biztosan van olyan, amitől megnyugszol. Az pedig, hogy magadat hibáztatod mindenért… Azzal az égvilágon nem érsz el semmit. Hidd el, tapasztalat. *Magyaráz tovább, de szinte biztos benne, hogy még így se tudja lenyugtatni Kamen zaklatott lelkét. Nagyon jól tudja, hogy mennyire szereti Yant, de sajnos egyelőre semmit nem tehetnek. Persze nem akarja ráerőltetni az alvást, és ha végképp nem akar, akkor nem is fogja nyaggatni miatta csak aggódik érte. Aztán meglöki a hintát, és ő is azt a lepkét figyeli.* - Tudtad, hogy a lepkék szerencsét hoznak? Legalábbis nekem az egyik lökött unokahúgom ezt mondta. Bár… Ha jobban belegondolok lehet, hogy Lorette dumált hülyeségeket, és összekeverem valamivel. Igen, néha figyeltem arra, hogy miket hablatyol össze-vissza. *Mondja csendesen, bár a történet végére inkább mormogássá alakul a hangja. Aztán megkérdezi, hogy mikor mennek vissza mire értetlenkedve pillant a fiúra.* - Miért hagynád cserben azzal, hogyha visszamegyünk? Ki tudja, lehet hogy nem is Bulgáriában vannak. Akkor pedig kicsi voltál, és önzőbb mint most. A gyerekek mindig csak magukkal foglalkoznak, és nem tudhattad, hogy mi lesz a következménye. De ha gondolod, akkor megkérem Antonovékat, hogy engedjék meg nekünk, hogy maradjunk pár napot. *Válaszol halkan, és a fiú egyik fekete hajtincsével kezd szórakozni, de hamar abbahagyja mielőtt megkapná a szokásos „Hagyd a hajam!” megjegyzést. Önkéntelenül is elmosolyodik, mert hallja maga előtt Kamen felháborodott hangját, hogy összekócolják. Puszit nyom a fiú feje búbjára, majd átkarolja a másikat.* - Ne aggódj, a remény hal meg utoljára. És amilyen makacs vagy a remény is olyan szívós dolog.


    _________________
    Hosszú-hosszú hónapokig tartó ingadozó hangulata és jó pár kisebbségi komplexusos kirohanása után végre valahára visszatért az élők sorába, és a szokásosnál is hiperaktívabb. Igen, kérem szépen, visszatért az életvidám idióta Giselle, akit már régóta hiányoltunk, és immáron Naomi Verhoeven, Jessica Lord és Alise Rubenis társaságában kedvére kipattoghatja magát, amikor épp nem a kedvesével tölti az időt. Mostanság egyébként igen jótékony kedvében van, Naomival önként és dalolva segítenek Qarin lakóinak ott, ahol csak tudnak. Szóval, igen, Giselle visszatért! Rettegj Fair Isle!

    Tyaeloria Perathon életvidám őrangyala és Kamen Grozdan Branimir menyasszonya
    Kamen Grozdan Branimir
    Kamen Grozdan Branimir
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Bulgária             Empty Re: Bulgária

    Témanyitás by Kamen Grozdan Branimir on Vas. Május 06, 2012 7:57 pm

    *Persze Kam sem várja el a lánytól, hogy tétlenül ücsörögjön, de még ha csak ennyit tenne, az is elég lenne. A fiú egyébként lassan szinte képtelenné válik optimistán hozzáállni az ügyhöz, minden múló, eredménytelen perc után elkeseredettebbé válik. A remegés egyébként félig fájdalom, félig elborzadás, félig pedig nevetésfoszlány volt. És igen, user remekül tudja, hogy félből elvileg csak kettő lehet... Annyira azért nem rossz matekból.* - Egyszer kipróbáljuk *mosolyodik el halványan, amikor a makacsságáról esik szó. Bár azért nem veszekedne akkora örömmel a lány anyjával, éppen elég a baja a nélkül is... A következő mondatra csak halkan felhorkant. Értékeli, hogy a lány próbálja felvidítani, még akkor is, ha tökéletesen tudja, hogy nem fog neki sikerülni. Elvégre a fiú eléggé rossz idegállapotban van... Az élőholtas megjegyzésre halkan felkuncog, és hallja is a fejében a lidérc hangját. "Kam, mi az istent csináltál magaddal?! Nem takarodsz az ágyba most azonnal?" Hát igen. Egészen biztos, hogy Yan így reagálna, ha most látná. A második javaslatra csak felsóhajt.* - Már megpróbáltam, és csak még rosszabb lett tőle *vallja be. Tényleg próbálkozott. Lehet, hogy ismét előveszi az utóbbi időben alaposan beporosodott mentális képességeit, és lezárja az elméjét. Egészen biztosan sokat tudna segíteni önmagán. Az, hogy nem tehet semmiről, hát, ismét nem nyugtatja meg. Mert tudja, tudja nagyon jól, de nem tud parancsolni annak, hogy mit gondol. Bár, talán tudna... De nem akar. Nem akarja blokkolni a Yannal kapcsolatos gondolatait, a fájdalmát, az önvádat, amiért nem tud segíteni rajta, mert azt akkora árulásnak érzi, mintha elárulná a fiút, mintha ő maga lenne a fogva tartója. Igen, Kamen csak enyhén nem normális... Legalábbis szeret képzelődni. A lepkés dologra nem mond semmit, csak szórakozottan szusszant egyet. Tényleg, Lorette még nem is tud semmiről... Elvégre Yan egészen biztosan nem beszélt vele, és mivel ő sem adta a tudomására, szinte biztos, hogy nem tud róla. Hacsak Grozdan vagy Rosica be nem avatták. De azt is erősen kétli, hogy a nagybátyja szívesen beszél erről az egészről. Aztán a hazaútra terelődik a szó, mire ismét felsóhajt.* - Nem tudom, Gis... Talán azért érzem azt, mert ebben a házban jelenleg mindenkinek az az egyetlen életcélja, hogy ismét megtalálja őt, és minden, amit érte teszünk, valahogy ide kapcsolódik... De igazad lehet. Nem maradhatunk itt örökké *sóhajt. Arra, hogy akkor még gyerek volt, komoran megrázza a fejét.* - Értelmesebbnek kellett volna lennem... Legalább idővel fel kellett volna fognom, hogy nem azért viselkedik így, mert velem van gondja, hanem azért, mert nagyon nehéz dolgokon megy keresztül. Segítenem kellett volna neki... Én voltam az, akinek mindig ott kellett volna lenni mellette, amikor gondjai voltak, elvégre én voltam az egyetlen, akiben valaha igazán megbízott a Branimir család tagjai között, és az egyetlen, aki igazán szerette őt *magyaráz, de a mondat végére ismét elcsuklik a hangja. Igen, most is mond valamit, hogy ő az egyetlen, aki keresi, ő az egyetlen, aki meg bírna őrülni attól, hogy elrabolták. Nos, legalábbis a démon család tagjai közül. Egyébként Kament most nem zavarja, hogy Giselle a haját piszkálja, sőt. Aztán ugye a lány megpuszilja, és átöleli, mire felsóhajt, és visszaölel.* - Tudom. De a makacsság annyival könnyebben megy... *válaszolja suttogva. Pár percig még nem hajlandó elengedni a lányt, de aztán elhúzódik tőle, és felpillant az égre.* - Ideje lenne bemennünk... Még össze kell rakodnunk a holminkat, és még ebben az életben vissza kell jutnunk a Fyronba. Messze van innét Angolhon... *mondja halkan, majd feláll, és ha a lány követi, akkor elindul a ház felé, szokása szerint nem foglalkozva a hozzá siető németjuhásszal, vagy a körülötte repkedő bogarakkal. Túlságosan aggódik most ahhoz, hogy az állatfóbiájával foglalkozzon... A lényeg tehát, hogy ők ketten minden bizonnyal még a mai nap folyamán visszatérnek az Akadémiára. Hogy ott merre tovább... Nos, az még a jövő zenéje.*


    _________________
    Kamen Grozdan Branimir. Talán már ki sem fejezhető szavakkal, hogy mit jelent ez a név, hogy ki is ő pontosan. Rhean... Kamen... Minden, ami volt, minden, amit tett, most egyesül benne, és eljött végre a pillanat, hogy megbékéljen magával. Démoni énjétől és bukottságától megszabadulva könyörög hát a pillanatért, hogy újra láthassa szeretett Lottéját... Miközben háborúra készül a Menny katonájaként.

    Rebecca Taylor (és Charlotte Devon) mennyei harcosa
    Giselle Céline Marceau
    Giselle Céline Marceau
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Bulgária             Empty Re: Bulgária

    Témanyitás by Giselle Céline Marceau on Vas. Május 06, 2012 8:25 pm

    *Kamen mikor gondolkozott optimistán? Mert hát, amióta Gis ismeri egyszer sem látta pozitívan hozzáállni a dolgokhoz, bár lehet, hogy csak őt tünteti ki eme pillanatnyi pesszimistasággal, de nem baj, mert a francia lány kettejük helyett is elég reménnyel teli. Talán azért van miben hinnie, vagy talán csak azért, mert próbálja mindennek a jó oldalát nézni. Ki tudja hogyan szorult belé ennyi remény? Nos, ez valószínűleg egy megválaszolatlan kérdés marad.* - Kíváncsian várom. Szerintem karácsonykor próbáld meg, mert akkor az egész család végignézheti a műsort. *Mondja halványan mosolyogva, és gyengéden simítja el a ráncokat a fiú felsőjén. Aztán folytatja azt a tervet, hogy megpróbálja elterelni valamelyest a másik gondolatait. Amikor Kamen felkuncog megint megpuszilja őt. Örül annak, hogy legalább ennyit ki bírt csikarni a másikból. Pedig ő nem akkora mókamester, mint Kamen, hiszen pont fordítva szokott történni a dolog. Gis morcos és Kamen nevetettei meg, de most fordult a kocka. Neki kell támaszt nyújtania, és neki kell gondoskodnia Kamenről.* - Értem, akkor nem tehetsz mást, mint depressziózol, amíg meg nem találjuk. De ha arra vetemednél, hogy felvágod az ereidet esküszöm, hogy utána én támasztalak fel téged. *Fenyegeti játékosan, de egyébként tényleg képes lenne megtenni. Még a lelkét is képes lenne eladni azért, hogy a fiú boldog legyen. Utána ugye arról kérdezősködik, hogy mikor mennek vissza, és miközben a választ hallgatja ő csak automatikusan simogatja a másik hátát.* - Értem, de szerintem nem csak ők és nem csak mi ketten akarjuk megtalálni. Abban is biztos vagyok, hogy a Lord is szívesen segítene nekünk, hiszen elvégre minden bajba jutott lidércre ugrik. Sőt megmerem kockáztatni azt is, hogy ámbár Fredrik és Lasse nem ismerik Yant, de szó nélkül segítenének, hiszen mégis csak a fajtársuk. Rengeteg olyan személy akad, akik képesek lennének nekünk segíteni.*Nyilvánítja ki a véleményét a lány, majd pimaszul elmosolyodik.* Tudhatnád, hogy mindig igazam van. Még akkor is, ha nem. *Mondja pimaszkodva, majd ugye arról beszél, hogy Kamen még kicsi volt, és nem volt tisztába a dolgok következményeivel.* - Nem tudhattad, és most már felesleges ezen rágódni. Én is sok mindent visszacsinálnék, de nem tehetem meg. Ígérem, sőt megesküszöm neked, hogyha kell a föld alól is előkerítjük. Nem szeretem, amikor ennyire letört vagy. Nem mindenért te vagy a hibás, és felesleges okokat keresned, amikért szidalmazhatnád magad! *Szorítja meg a másik kezét, és próbálja kiverni Kamen fejéből ezeket az önmarcangoló gondolatokat. Megpuszilja a fiút, majd mikor a másik visszaölel, akkor ő sem hajlandó percekig elengedni.* - Persze, mert a makacsság a természetedből fakad. Szinte már beleivódott a csontjaidba. *Mondja halkan, majd a következő szavakra bólint. Feláll a hintaágyból, és ha a másik hagyja, akkor belekarol, és úgy sétálnak vissza.* - Hiányoznak már az angolhoniak? Vagy csak már a bolgár nyelvet nem bírod elviselni? *Kérdi ártatlanul pislogva, a németjuhász fejét pedig megcirógatja. Az emeleten megpuszilja a srác arcát, aztán bevonul a szobájába, ahol villámgyorsan elpakol, hiszen nem sok holmiját hagyta elöl. Ezután a sporttáskáját a vállára rendítve átmegy Kamhoz, és ha kell akkor segít neki, ha nem akkor csak ül az ágyán, és beszél hozzá. A Fyronba érve egyébként Gis megkéri Fredriket, hogy néha-néha tartsa szemmel Kament, ha épp bevonul a fiú hálóba, vagy épp a fürdőbe próbál bezárkózni.*


    _________________
    Hosszú-hosszú hónapokig tartó ingadozó hangulata és jó pár kisebbségi komplexusos kirohanása után végre valahára visszatért az élők sorába, és a szokásosnál is hiperaktívabb. Igen, kérem szépen, visszatért az életvidám idióta Giselle, akit már régóta hiányoltunk, és immáron Naomi Verhoeven, Jessica Lord és Alise Rubenis társaságában kedvére kipattoghatja magát, amikor épp nem a kedvesével tölti az időt. Mostanság egyébként igen jótékony kedvében van, Naomival önként és dalolva segítenek Qarin lakóinak ott, ahol csak tudnak. Szóval, igen, Giselle visszatért! Rettegj Fair Isle!

    Tyaeloria Perathon életvidám őrangyala és Kamen Grozdan Branimir menyasszonya
    Kamen Grozdan Branimir
    Kamen Grozdan Branimir
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Bulgária             Empty Re: Bulgária

    Témanyitás by Kamen Grozdan Branimir on Csüt. Aug. 23, 2012 4:39 pm

    *Kamen nyugodtan – legalábbis magához képest – sétál Szófia egyik főutcáján, kezében egy két gombóc csokifagyival megtöltött tölcsérrel. Mivel Grozdan hívta, úgy döntött, nincs sok más választása, mint hogy jöjjön, arról viszont elfeledkezett, hogy kéne neki egy sofőr, aki elviszi a kúriáig. Mivel taxit nem tud hívni – csak aprópénz van nála -, és Branimirék sofőrje éppen intéz valamit Prevenben, kénytelen eltölteni a napot a fővárosban. Persze a nagybátyja megtehetné, hogy bejön érte taxival, de nem fog ennyi kellemetlenséget vállalni csak azért, mert ő képtelen volt bejelenteni, hogy mégis melyik nap fog jönni, szóval estig Szófiában rostokol. Miután megvette a fagyit, úgy döntött, hogy nekiáll felkeresni a régi helyeket, szóval most éppen az egykori szófiai Branimir-kúria felé sétál. Persze nem azt szeretné látni: attól nem messze van egy játszótér, és akárhányszor ide jöttek Sergej bácsival, mindig arra a játszótérre vitték le őket Yannal. Szóval sétál, fagyizik, és közben nagyban elmélkedik. Tegnap Mike egy kicsit helyre tette, szóval most már vélhetően nem üvöltené le random bárkinek a fejét, aki egy kicsit is felidegesíti, de azért még mindig nem képes szóba állni Patric-kel. Hiába, a bérgyilkos most nagyon mellé nyúlt, és szörnyen maga ellen fordította Kament. Halkan sóhajt, miközben felpillant az egyik utcatáblára, majd elfordul balra. Noha nagy város, az emlékei meglehetősen jók, így pontosan tudja, hova kell mennie. Szóval, Patre visszatérve: most elveszítette a bizalmát a másikban, és a legkevésbé sem biztos benne, hogy amaz nem gázolna át bárkin, ha az a saját, vagy megbízói érdekeit szolgálná. Elvégre mindent, amit tesz, a pénz és a saját elgondolásai szabnak meg. Persze ez végül is mindig így volt, de ő most fogta fel ténylegesen – és tegyük hozzá kissé azért hibásan -, hogy igen, ez így működik, és nem tud ellene mit tenni. Ha rajta múlna, az egész bandát megpróbálná távol tartani a sráctól, de tudja, hogy nem teheti meg. Hogy Morgan nem rég megmentette az életét? Az most nem számít. Vélhetően arra is volt valamilyen indoka… Talán Giselle lefizette, hogy vigyázzon rá, vagy ilyesmi. Újabb halk sóhaj, ahogyan azonban megpillantja a játszóteret, elmosolyodik. Körbenéz, majd átvág az úton, és kinyitja a kissé nyikorgó ajtót. Láthatóan már nem jár ide senki, minden lerobbant, az egész egy szellem játszóházra hasonlít. Az ő szemei előtt azonban megelevenednek a régi képek, amikor ezeken a mászókákon játszottak Yannal, meg ott van az a fa, aminek az árnyékában mindig ücsörögtek a forró nyári délutánokon. Vonatoztak. Igen, az volt a leggyakoribb, mert egyszer kaptak közösen egy kisvonat szettet, és azután évekig mindig azzal játszottak, amikor találkoztak. Belenyal a fagyiba, mielőtt lecsöppenne, majd odasétál a fához, és leül a mellette lévő pad árnyékos részére. Sergej bácsi szokta őket innen figyelni… Halkan sóhajt, és hátradől, elmerengve figyelve a kihalt játszóteret. Forró bolgár nap van, egy szellő sincs, csak ez az eszeveszett hőség meg napsütés. Talán itt kellene maradnia, amíg nem lesz normálisabb az idő… Majd estefelé visszasétál a belvárosba, elvégre fél nyolckor jön érte a sofőr a vasútállomáshoz, addig még bőven van ideje. Szóval csak ül, nyalogatja a fagyiját, és elmerül a múlt szellemképeinek világában.*


    _________________
    Kamen Grozdan Branimir. Talán már ki sem fejezhető szavakkal, hogy mit jelent ez a név, hogy ki is ő pontosan. Rhean... Kamen... Minden, ami volt, minden, amit tett, most egyesül benne, és eljött végre a pillanat, hogy megbékéljen magával. Démoni énjétől és bukottságától megszabadulva könyörög hát a pillanatért, hogy újra láthassa szeretett Lottéját... Miközben háborúra készül a Menny katonájaként.

    Rebecca Taylor (és Charlotte Devon) mennyei harcosa
    Abigail Aleksev
    Abigail Aleksev
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Bulgária             Empty Re: Bulgária

    Témanyitás by Abigail Aleksev on Csüt. Aug. 23, 2012 5:05 pm

    *Talán nem meglepő, hogy a szülővárosában mászkál fiatal hölgy.Egy fehér alapú virágmintás ruhát visel. Arca szép és bájos és nagyon vidám. Vöröses barna haja könnyedén omlik a vállára és a szeme kicsit a hajának a színéhez hasonlít. Egyébként egy fehér köves magassarkút visel és jelenleg éppen az orvosától jött ki. Egy nagyon fontos dolgot tudott meg amit mindenképpen elfog majd mondani a szüleinek is és persze a barátjának. Mi az a különleges öröm és titok? Egy áldott kisbaba érkezik a földre 7 hónap múlva. A lányon nem látszik ez a vonás így bátran meri mutatni magát ilyen ruhában.A jobb kezében egyébként egy fehér táska található amiben a fekete iphoneja éppen csörög.* - Sziaa!*Köszön csicsergő hangon és Abby éppen egy barátnőjével beszélget.. közben járkál szófia utcáin és még nem haza tart. Nem képes még hiszen olyan meleg van, hogy a szobájában csak hőgutát kapna. A lány természetesen minden gond nélkül kezd el beszélgetni, de nem tudja azt miért pont a játszótér felé vette az irány. Csak megy oda ahova az út és az irány mutatja. Aztán a szemeivel figyeli a járókelőket, majd a játszótérre téved a szeme. Nagyot sóhajt..* - Mit? Nem.. majd elmondom szóban nem telefon téma. Várj egy kicsit.*Mondja Barátnőjének Ginának és közelebb lép az ajtóhoz. Szemeivel megnézi magának az ifjút aki leült a padra és éppen fagylaltot eszeget.* - Nem csalom meg haha. Na szia..*Teszi le majd a játszótéren körbe néz.*~Itt egyszer voltam.. aztán másik játszótérre vittek anyáék.. ki lehet ez az férfi?~*Gondolkodik el, majd belép a játszótérre és még jobban szemügyre veszi. Bizony ismerős ám neki az arc. Képről látta már.* - Jó egyedül ücsörögni a játszótéren ahol még egy lélek se jár?*Szólítja meg majd tovább nézi az arcvonásokat és halványan elmosolyodik.Sergejről nagyon rég hallott már. Kicsi volt még.. azóta minden megváltozott itt.* - Te nem a Branimir ágról vagy?*Néz kérdően srácra és kérdezés nélkül lehuppan mellé.* -A csoki nem áll jól a nyelvednek.. a vanília a színe miatt…*Jegyzi meg piszkálódva aztán várja a válaszát. Ha jól tippelt akkor felfedi ő kicsoda. Persze ha Kamen nem tudja akkor..*~Úgysem hallott rólam…~*Gondolja magában és jól is gondolja. Ő képről látta már párszor és a memóriája tökéletes.*


    _________________
    Átírás alatt...

    Amarilla úrnő angyalkája, Kamen Grozdan Branimir unokahúga..
    Kamen Grozdan Branimir
    Kamen Grozdan Branimir
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Bulgária             Empty Re: Bulgária

    Témanyitás by Kamen Grozdan Branimir on Csüt. Aug. 23, 2012 5:21 pm

    *Ahogyan teljes nyugalommal ücsörög, meghall egy jókedvűen csicsergő hangot, mire odapillant, de nem foglalkozik sokáig a lánnyal, inkább visszatereli a figyelmét a fagyira meg az emlékekre. Csakhogy nem sokkal később az a bizonyos illető megszólítja, mire felpillant, és halványan elmosolyodik.* - Elég sok lélek járt már itt, engem például elég szorosan ideköt a gyerekkorom *válaszolja, majd alaposabban is szemügyre veszi a másikat, és megállapítja, hogy nem ismeri, szóval visszafordul a játszótér felé.* - Persze efelett is eljárt az idő... Kezdem öregnek érezni magam *nevet fel, majd a következő kérdésre meglepetten felvonja a szemöldökét, és ismét a lányra pillant.* - Gondolom valamilyen nemesi családból származol, ha így tudod... Vagy közöd van a céghez *tippelget, az meg sem fordul a fejében, hogy egy rokonával beszélget. Elvégre miért is kellene? Nem olyan logikus, hogy bármikor összefuthat velük, meg egyébként is hajlamos megfeledkezni az anyai ági családjáról, ami nem is meglepő, hiszen sosem ismerte őket. Jó, Rosaline kivételével, de a nővel is csak a kóma során találkozott, és azóta sem gondolt rá, szóval... Valahogy túl sok minden történt ahhoz, hogy elidőzzön olyan részleteken, mint az Aleksev család felkutatása és megismerése. Aztán lehuppannak mellé, és a következő szavakra felnevet.* - Valakinek felvágták a nyelvét! Mindig így huppansz le idegenek mellé? *érdeklődik, és fura módon ma egész jó a hangulata. Talán az segített ennyit, hogy beszélt - vagy inkább üvöltött egy sort, amit vissza is kapott - Michaellel, de lehetséges, hogy az tett jót neki, hogy egy kicsit eltávolodott Nagy Britanniától meg Fair Isle-től. És ezzel együtt persze Patrictől meg a kellemetlen gondolatoktól is. Szóval csak ücsörög, és közben megeszegeti a tölcsér maradványait, majd megtörli magát a szalvétával, amit hátranyújtva a kezét ki is dob a kukába. Ez után kényelmesen elhelyezkedik, és érdeklődve a mellette ülőre pillant, várva valami további témafelvetést.*


    _________________
    Kamen Grozdan Branimir. Talán már ki sem fejezhető szavakkal, hogy mit jelent ez a név, hogy ki is ő pontosan. Rhean... Kamen... Minden, ami volt, minden, amit tett, most egyesül benne, és eljött végre a pillanat, hogy megbékéljen magával. Démoni énjétől és bukottságától megszabadulva könyörög hát a pillanatért, hogy újra láthassa szeretett Lottéját... Miközben háborúra készül a Menny katonájaként.

    Rebecca Taylor (és Charlotte Devon) mennyei harcosa
    Abigail Aleksev
    Abigail Aleksev
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Bulgária             Empty Re: Bulgária

    Témanyitás by Abigail Aleksev on Csüt. Aug. 23, 2012 5:44 pm

    *Megzavarja a férfi nyugalmát és hallja, ahogyan beszélni kezd Kamen. Lehuppan mellé és felkuncog.* - Talán, mert öreg is vagy.*Jegyzi meg és ártatlanul pislog unokatestvérére. Nem fogja még elárulni vagy is hát csak akkor, ha rosszul Tippel. Felvonja a szemöldökét és ismét elneveti magát.* - Cég? Hallottam már róla. Kis koromban meséltek még róla. Rosszul tippelgetsz Kamen.*Jegyzi meg és a nevét egyértelműen hangsúlyozza. Valamennyire hallott már a Branimir ágról és nem is tud felejteni. Mindig is kíváncsi volt a másik ágra, de hát ugye eltávolodtak egymástól vagy nem tudja a lány. Egy sóhaj elhagyja a száját és utána csak elgondolkozik a dolgokon.. főleg Sergej bácsin akit rég látott. Meghalt ugye.. bár azt nem tudja, hogy visszatért. Látta volna hiszen a lány látnok és nem szoktak tévedni a látomásai. A nyelv felvágásra csak ártatlanul pislog.* - Mindig? Nem. Idegen volnál kedves unokabátyám? Bár ha azt nézzük valóban az vagy hiszen csak hallottam rólad. Nem gondoltam, hogy még élőben is foglak látni!*Jegyzi meg egy mosollyal és egy tincset a füle mögé helyez el és hátra dől a padon majd nyújtja a kezét.* - Abigail Aleksev. Szólíts csak Abbynek. Szófiában a legtöbb barátom így hív.~főleg a drága szerelmem.~*Mutatkozik be Kamennek és közben a táskájába kutat egy zsebkendőért, mert mindjárt tüsszenni fog. Valamilyen pázsitra vagy fűre lehet allergiás olyankor szokott tüsszögni.* - Mi szél hozott téged Bulgáriába? Ez a meleg vagy csak rég voltál oda haza?*Teszi fel a kérdést csicsergő vidám hangon. Lehet, hogy Kamennek kicsit idegesítő, de a lány hangja ilyen. Milyen? Kicsit vékony (majdnem egy pláza cicához) lehet hasonlítani viszont ő egyáltalán nem olyan. Sokan megmondták már neki, de mindig az volt a válasza a dolgokra: „Azok a lányok hisztisek. Maguk után nem képesek kitakarítani. Hiába a nemesség és a házi manó valamit nekik meg kell csinálni. Nem kell megijedni semmitől, de ezek már akkor is sírnak ha egy kis víz éri a narancs bőrős arcukat.” Ilyeneket mondd és ami a szívén az a száján. Tud ő őszinte lenni ha kell, ezt is részben az angyalságának köszönheti meg Rosalinennak az édesanyjának. Apjától talán az okosságot és a ravaszságot köszönheti. A testvérével fordított helyzetben vannak, bár ki tudja milyenek lennének összezárva egy iskolában. Kament figyelve kellemes csalódás éri.*


    _________________
    Átírás alatt...

    Amarilla úrnő angyalkája, Kamen Grozdan Branimir unokahúga..
    Kamen Grozdan Branimir
    Kamen Grozdan Branimir
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Bulgária             Empty Re: Bulgária

    Témanyitás by Kamen Grozdan Branimir on Csüt. Aug. 23, 2012 6:07 pm

    *Igazából annyira nem hatja meg, hogy megzavarták a nyugalmát, mert mostanában már kezd hozzászokni: Fyronban is nehéz olyan helyet találni, ahol előbb-utóbb nem találkozik valakivel. Arra, hogy talán azért, mert öreg is, csak felnevet.* - Csak tizenkilenc. Az annyira még nem öreg *vigyorog a másikra.* - Persze ezek szerint idősebbnek tűnök. *Amit mondjuk tuti, hogy nem a ruha tesz: egy szürke térdnadrág - az övén természetesen a tőrével, amit láthatatlanná tévő bűbájokkal elfedett -, egy fekete kondi meg egy fehér rövid ujjú... Nos, nem mutatja különösebben idősebbnek a tényleges koránál. Aztán ugye tippelgetni kezd, és amikor használják a nevét, összeráncolja a szemöldökét.* - Ezek szerint ismerjük egymást? *kérdez rá, igyekezve rájönni, hogy mégis hol találkozhatott a csajjal, és hát továbbra sem esik le neki, hogy az unokatestvérével beszélget. De majd szépen lassan... Egész pontosan akkor, amikor amaz az unokabátyjának szólítja. Akkor elkerekedik a szeme, a bemutatkozásra pedig csak meglepetten szusszant.* - Váó. Nem hittem volna, hogy eljövök Szófiába, lehuppanok a régi játszótéren, és összefutok egy random unokatestvérrel *nevet fel hirtelen. Hát, jobban reagált, mint anno Lorette-re... De ez vélhetően azért van, mert a Branimir-unokatestvér létezése elméletileg lehetetlen lett volna, arról viszont lövése sincs, hogy mégis hány testvére volt az édesanyjának, szóval ott aztán bármi lehet, még nem járt utána a dolognak.* - Szóval Abigail. Abby. Hm, fura *szusszant, majd halványan rámosolyog a lányra. A kérdésre vállat von.* - A nagybátyám hazarendelt, biztosan a cégről akar beszélni velem. Lehet bejelenti, hogy nem fogok örökölni, vagy ilyesmi. *Láthatóan nem izgatja különösebben, hogy mégis mi lesz, sosem volt fontos számára a cég, most sem az. És kimondottan szeretné, hogy Yan örököljön, elvégre tudja, hogy az egykori unokatestvére már kötődik ahhoz a helyhez. Amennyit dolgozott érte, nem is csoda. Igazából az egész virágzás az Antonov-fiúnak köszönhető. Egyébként annyira nem idegesíti Abby hangja, csak először zavarta meg, a nagy elmélkedés közepette.* - Szóval Abigail... Abból, amit mondtál, te elég sokat tudsz rólam, én viszont semmit, még csak az Aleksev családi ágat sem ismerem. Sergej bácsi valahogy mindig kikerülte a témát, aztán meg úgy elfelejtődött az után is, hogy megtudtam, hogy félig angyal vagyok... Szóval mesélhetnél nekem egy kicsit *mosolyog rá a lányra. Igazából valahol örül is, hogy nem hagyták magára a gondolataival, mert sok éves tapasztalat, hogy a gondolkozás sosem tesz jót...*


    _________________
    Kamen Grozdan Branimir. Talán már ki sem fejezhető szavakkal, hogy mit jelent ez a név, hogy ki is ő pontosan. Rhean... Kamen... Minden, ami volt, minden, amit tett, most egyesül benne, és eljött végre a pillanat, hogy megbékéljen magával. Démoni énjétől és bukottságától megszabadulva könyörög hát a pillanatért, hogy újra láthassa szeretett Lottéját... Miközben háborúra készül a Menny katonájaként.

    Rebecca Taylor (és Charlotte Devon) mennyei harcosa
    Abigail Aleksev
    Abigail Aleksev
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Bulgária             Empty Re: Bulgária

    Témanyitás by Abigail Aleksev on Csüt. Aug. 23, 2012 6:50 pm

    *Idegeneket szólít le? Csak akkor ha időt szeretne tudni, de ő mindig hord magánál és egyszerűen soha nem felejti otthon a karóráját. Plusz a telefonja is nála van. A tizenkilencre csak halványan elmosolyodik.* - Annyira.. ha nem mondod ki akár 27-nek is nézhettelek volna. Azért az viszont már öreg. Gyerekük is van már az ennyi idős embereknek.*Mondja nevetve és igen megint túl pörgött állapotban van, de csak az orvos és az eredmények miatt. Azért oda figyel mit eszik és vigyázz arra, hogy a gyereknek ne legyen baja. Nem tehet róla, hogy piszkálódik.. délelőtt így sikerült elüldöznie 2 fiú haverját bár nekik valami olyan munkát ajánlott fel, hogy „vigyék a cuccait” míg bevásárol. Abbynél a vásárlás az egy óra szokott lenni. Amiben étel is benne van.. ha lusta akkor rendelni szokott az internetről hiszen az gyorsabb és kiszállítják. Szóval igen. Ücsörög Kamen mellett és elneveti magát amikor elkezdi megjegyezni, hogy ismerjük egymást. Arra bólint.* - Vagyis… én ismerlek téged. Te meg nem hallottál rólam..*Jegyzi meg nevetgélve és körbe néz majd a fára pillant. Legszívesebben felmászna arra a fára.. de így inkább marad a mászóka. Mint egy kisgyerek felmászik a mászókra tetejére és ott leül. Kényelmes neki és tud magára vigyázni nem fog leesni. Leesni? Hát igen.. Abby néha nagyon kiszámithatatlan, de ezzel nem kell foglalkozni.* - Ez itt kényelmesebb. Nem ülsz ide?*Teszi fel a kérdést és utána tovább hallgatja a srácot. Csak jókat mosolyog Kamenen.* - Én sem gondoltam volna azt, hogy fogok egy Branimirral is találkozni. Utoljára Sergej bácsit láttam.. de az sem most volt. Halovány emlékem van róla. Téged is csak képről, meg névről tudtalak be azonosítani.*Motyogja a lány Kamennek és csak sóhajtozik. Amíg ő nem tud Loretteről addig jó. Biztos nem bírná elviselni a kis csaj kirohanásait és mellesleg.. lehet rossz fényt vetne rá. Ő lenne az egyedüli aki ki tudná készíteni idegileg, de hát ez nem fog bekövetkezni. Egyenlőre.* - Mi a fura?*Néz kérdően Kamenre és várja a válaszát. Igen nem gondolta volna, hogy pont ezen a napon ami különleges találkoznak. Még inkább érdekesnek indul ez az este. Ha bár ma a lány valamilyen estélyre fog menni, hiszen meghívták a barátnőjéhez szóval nem utasította vissza. Mindig késik szóval lazán elcsacsog a rokonával. Amikor szóba kerül az, hogy nem fog örökölni fel vonja a szemöldökét.*~Miről maradtunk le?~*Nem érti a helyzetet, de talán jobb is.* - Hogy érted, hogy nem fogsz örökölni?*Teszi fel a kérdést, és nyilvánvaló mire gondol, de inkább várja, hogy elmagyarázzák. Yanról talán valamennyit hallott, de 4-5 éves lehetett? Vagy még több amikor meséltek neki. Akkoriban nagyon sokat beszélgetetett, de ez most is meg van. Nem változott semmit ez a stílusa.. lepcses szájú mondhatjuk így is. Felcsillannak a szemei amikor elkezd beszélni a srác és halványan elmosolyodik. Viszont amire már egyből felvonja a szemöldökét az Sergej bácsi: Miért? Egy szó. Meghalt. Nagy szemekkel pislogva bámulja unokatestvérét és megvakarja a tarkóját.* - Ő meghalt. Persze, hogy nem hallhattál rólunk. Vagy ha igen.. talán utána kell nézni a családfának. Ha gondolod szólhatok anyukámnak azt hiszem neki van egy.*Feleli halkan a lány és néma csendbe burkolózva elgondolkozik pár dolgon. Miken!? Hát miért beszél így róla ha egyszer meghalt.*~Ha csak.. az nem lehet!? Akkor láthattam volna.. általában tisztán látom az ilyeneket, de nem lehet…~*Gondolkodik el magában aztán egyre érdekesebbnek indul ez a beszélgetés. Aztán ugye a fél angyalságra elmosolyodik és arról, hogy meséljen neki. Csak biccent rá, de előtte..* - Vegyünk még egy fagyit? Úgy látom el fog fogyni. Meghívlak.*Ajánlja fel aztán tényleg mesél róla. Csak ő is most megéhezett egy citrom fagylaltra aztán nem is tudja, hol kezdje.* - Pontosan mit szeretnél tudni? Az angyalság valóban innen származik én például teljes vérű angyal vagyok. Egyszer kiskoromban felvittek a mennybe.*Meséli a srácnak és kicsit elkalandozik. Visszamenne oda fel. Hát.. na.. megnyugtató az a hely. Várja Kament, a kérdéseivel, hogy bombázza és ha beleegyezett a fagyiba akkor elmegy egy fagyi árushoz.*


    _________________
    Átírás alatt...

    Amarilla úrnő angyalkája, Kamen Grozdan Branimir unokahúga..
    Kamen Grozdan Branimir
    Kamen Grozdan Branimir
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Bulgária             Empty Re: Bulgária

    Témanyitás by Kamen Grozdan Branimir on Csüt. Aug. 23, 2012 7:26 pm

    - Hát, nekem nincs *nevet fel, noha az agya mélyén megjelenik egy bosszankodó hangocska, de azt gyorsan el is hallgattatja. Egyébként... Van abban valami, hogy most idősebbnek tűnik, mint amennyi. Az új énje... Amióta felfedezte, hogy angyal, eléggé megváltozott. És noha időnként még mindig előbukkan belőle az elkényeztetett kölyök, meg a hiperaktív humorzsák, sokkal felnőttesebb, mint azelőtt volt. Hogy ez az angyali én miatt van, vagy az változtatta meg ennyire, hogy megértett bizonyos dolgokat, hogy felfogta, hogy a tetteiért felelősséggel tartozik... Nem lehet tudni. Csak az biztos, hogy komolyodott, és amikor éppen nem dühöng, akkor ez egyértelműen észrevehető rajta. A dühöngés meg a démonfelének a hibája, szóval az megint csak más lapra tartozik. Most már nem csak hébe-hóba villan meg benne az a férfi, akivé válni fog, hanem az idő legnagyobb részében egyértelműen látható rajta, hogy ki a jövője. Arra, hogy a fiatal nő ismeri őt, de ő még nem hallott róla, meglepetten összeráncolja a homlokát, amikor pedig a másik feltelepedik a mászókára, és őt is hívja, halkan felnevet és vállat von.* - Rendben. Végül is úgyis régen másztam már fel ilyesmire... Talán tíz vagy tizenegy lehettem, amikor utoljára ilyen célokkal mentem be egy játszótérre. *Az más kérdés, hogy a kicsi énjét is el kellett kísérnie, de akkor azzal foglalkozott a legkevésbé, hogy ő játszogasson, ugyanis szemmel kellett tartania a gyerek Kament, hogy az ne lógjon el állandóan fagyit kunyerálni az árusoktól. Khm. Igen, tündéri kölyök volt. Szóval feláll, kényelmes léptekkel elsétál a mászókáig, könnyedén felkapaszkodik, és elhelyezkedik a tetején, az unokatestvére mellett, hogy ott folytassák a beszélgetést. A Sergej bácsi részre meglepetten felvonja a szemöldökét.* - Ez furcsa, nem is tudtam, hogy tartotta veletek a kapcsolatot. Bár az is igaz, hogy soha nem beszélt rólatok... Biztosan azért, mert akkor akarta elmondani az angyalos dolgot, ha már felkészültem rá *von vállat. Ez utóbbit tényként tudja, ebből sejti, hogy azért nem ismertette meg a nagybátyja a másik felmenői ágával. Hát, vélhetően izgalmasabb gyerekkora lett volna, ha ismeri őket, mert hát a Branimir ágon nem volt túl sok gyerek, Aleksev ágon viszont hat unokatestvére van... Amit mondjuk ő még nem tud, de persze ez is csak idő kérdése.* - Az, hogy vannak még rokonaim. Úgy nőttem fel, hogy csak egy unokatestvérem volt. Azóta kiderült, hogy van egy másik Branimir ágon, ráadásul az, akiről azt hittem, hogy az unokaöcsém, nem is Branimir, szóval... Igen, eléggé megbonyolodtak a dolgok *mosolyodik el halványan. A következő kérdésre megint csak vállat von.* - Mondtad, hogy már hallottál a cégről: úgy volt, hogy Yan, az állítólagos unokaöcsém örökli majd, de aztán kiderült, hogy ő nem is Branimir, szóval elvileg nekem kéne örökölni, de kizárt, hogy a nagybátyám rám akarja hagyni a céget. Már régóta sejtettem, szóval szerintem most fogja nyilvánosan is bejelenteni, hogy kizár a céget illető jogokból, és hivatalosan is Yanra hagyja az egészet. Aminek mondjuk örülök, mert neki nagyobb szüksége van rá, mint nekem *mosolyodik el megint. Most olyan... Olyan kellemesen érzi magát. Végre, hosszú hetek után nyugodt körülötte minden, és ez jó érzéssel tölti el. Aztán szóba kerül Sergej bácsi - megint, határozottan jelenben említve, és látja is Abby arcán az értetlenséget, és a lány szavaira szusszant.* - Ühüm. Viszont azóta valahogyan visszatért, szóval megint életben van. Látom az a hír már nem jutott el hozzátok. Nem is csoda, végül is még nincs két hónapja *von vállat. Mondjuk neki is csak mostanra sikerült hozzászokni a gondolathoz... A családfára ismét elmosolyodik, és bólint.* - Az nagyon jó lenne, megköszönném. *A fagyira széles vigyor ül ki az arcára, és fél pillanattal később már lent is van.* - Meghívhatsz, mert nálam nem nagyon van pénz, szóval nem tudok magamnak többet venni, de így oké. Itt a játszótértől egy saroknyira van egy nagyon jó fagyizó, gyerekkoromban mindig oda mentünk innen, emlékeim szerint ott marha finom fagyi van, egész olcsón *magyarázza, majd, ha minden igaz, el is indulnak, miközben Kamen rákérdez a család-dologra.* - Hát, például érdekelne, hogy hány testvéred van. Nagy a család? Sokan vagytok az Aleksev ágon? Csak azért, mert a Branimirok fogyóeszköznek titulálhatóak... Ugye négyen voltak testvérek, ebből apa már meghalt, meg hát anya is, az itteni nagybátyáméknak nincs gyereke, franciában is van egy, de őt börtönbe zárták, a lánya meg egy idióta, és ezen felül van még Sergej, aki tuti nem fog megházasodni, szóval gyerekei sem lesznek, magyarul csak én fogom tovább vinni a nevet. *Úgy tűnik, végül az lett belőle, hogy ő beszélt a saját családjáról, amikor igazából Aleksevékről akart többet megtudni, de hát remélhetőleg így legalább Abby is tudni fogja, hogy miféle infókra lenne kíváncsi.* - Szép lehetett *mosolyodik el, a mennyre célozva. Remélhetőleg egyszer ő is láthatja majd, noha tudja jól, hogy elég sok esélye van a pokolra kerülni, de végül is presztízse az van, elvégre Michael arkangyal a legjobb barátja... És megbánta a bűneit. Szóval reménykedni mindig lehet. Közben megpillantja a fagyist, és széles vigyor ül ki az arcára.* - Jó tudni, hogy legalább ez nem változott *mondja, tekintetét végigfuttatva a jól ismert cégéren, asztalokon és fagyispulton. Pedig már évek óta nem járt itt... Mégis, azonnal megismerte, és emlékszik minden egyes részletre. Meglepően jó a memóriája, igazából csak a dátumokat nem nagyon akarja befogadni az agya, noha a legfontosabbakat azért abból is képes megjegyezni, ilyen például Sergej, Gis meg Yan születésnapja, meg Sergej halála, de azt már levette volna a listáról, ha nem kéne az évforduló miatt is emlékeznie rá. És ha már egyszer úgyis megragadt benne a dátum, akkor nem törli ki, csak hozzátársítja ahhoz, amihez Giselle miatt kell, és kész. Szóval már öt méterről felfedezi a fagyizót, és örvend is neki, azon tűnődve, hogy hány gombóc fagyit lesz illendő kérni.*


    _________________
    Kamen Grozdan Branimir. Talán már ki sem fejezhető szavakkal, hogy mit jelent ez a név, hogy ki is ő pontosan. Rhean... Kamen... Minden, ami volt, minden, amit tett, most egyesül benne, és eljött végre a pillanat, hogy megbékéljen magával. Démoni énjétől és bukottságától megszabadulva könyörög hát a pillanatért, hogy újra láthassa szeretett Lottéját... Miközben háborúra készül a Menny katonájaként.

    Rebecca Taylor (és Charlotte Devon) mennyei harcosa
    Abigail Aleksev
    Abigail Aleksev
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Bulgária             Empty Re: Bulgária

    Témanyitás by Abigail Aleksev on Csüt. Aug. 23, 2012 8:34 pm

    *Az angyalság egy dolog.. de ha keveredik valamivel. Nos azt Abbyt nem zavarja.. csak az illető vámpír ne legyen.Szóval neki ez a fel állása. Még is mi baja van a vámpírokkal? Fél tőlük és nem bír meglenni mellettük. Nem tudja elviselni azt, hogy még is hogyan képesek azok úgy enni, hogy közben ölnek is? Vérengző vad állatok..Sokszor szerette volna elérni azt, hogy ne létezzenek a földön ilyes fajta lények. Egyáltalán nem volt képes arra, hogy beszéljen velük hiszen nem találná meg velük a közös hangot. A többiekkel kijön. Azt, hogy Kamen komolyodik? Ugye Abby nem volt ott vele. Nem látta felnőni így nem tudhatja ezeket. Ő attól függően, hogy egy „pláza cica” alkatnak tűnik még sem az. Még pedig azért nem, mert ő úgy van vele, hogyha nem nézik komolynak az a jó. Mert a korához képest elég komoly. Kérleli a fiút, hogy másszon fel a mászókára, hiszen nem tud úgy beszélni vele, hogy messze van.. vagyis nem olyan messze, de nem szeretne kiabálni.* - Helyes…*Mondja a lány majd egy kicsit megbillen, de időben megkapaszkodik és nem esik le a fáról.* ~Ez meleg volt..~*Szusszantja magában és igen. Nem hiányzik most egy esés neki. Nem látszik rajta, de nem is fogja elmondani senkinek.. vagyis Kamennek most biztos nem hiszen most találkoztak, meg kell ismerje a srácot. Milyen lenne ha így indulna a kapcsolatuk: „Unokatstvérem.. gyermekem lesz!” leordítaná a fejét. Abigail köszöni szépen nem kér belőle. Inkább tartózkodik.* -Mondhatjuk azt is, hogy pólyás voltál. Na jó annak nem nevezném, de hát szemesnek áll a világ. Engem a bátyámmal másik játszótérre vittek anno. Úgy voltam vele, hogy azt jobban szerettem. Itt egyszer voltam még kicsi lehettem olyan 4-5 éves.. talán igen, de hamar barátokra leltem ott. Közel van a házunkhoz.*Magyarázz lelkesen Abigail és nem áll be a szája. Néha kicsit sokat beszél és nem veszi észre. Ezt nem tudja kitől örökölte.. de ő így tud érvényesülni. Utána beszélgetnek mindenféléről és Sergej bácsinál meglepődik. Pont úgy mint Kamen. Ő csak azért, mert visszatért.. de erről majd később fog megszólalni.* - Nem sokat. Néha-néha járt hozzánk aztán egyszer csak megszakadt a kapcsolat. Azóta teljes nyugalom volt a családban. Na jó ezzel nem akartam célozni semmit csak rengeteget jár a szám.*Jegyzi meg kuncogva és néha igazán befoghatná a kis száját. A lány továbbra is figyel majd kérdezget Kamentől hiszen felkeltette az érdeklődését. A rokonokra csak bólint és halványan elmosolyodik.*- Mondom vannak egyszerűen csak keveset hallottál róluk. *Utána figyel és felvonja a szemöldökét.* - Furcsa család.. Hiába.. A Branimirok könnyedén kihalnak. titokzatosak. csoda, hogy te még élsz. Aleksev ágról ha jól tudom majdnem mindenki él. Van még egy unokatestvéred az pedig az én testvérem Isaak. Szerintem nagyon jól kijönnétek lökött viszont eléggé komoly tud lenni.*Feleli a lány és csak csacsog csacsog csacsog. Miért nem vágták fel a nyelvét? Elgondolkozva a dolgokon úgy van, hogy a beszéléssel éli ki magát.*-Mondom én, hogy furcsa család.*Jegyzi meg a Yanos esetre és tovább gondolkozik a tetteken. Egyébként Abby nem ismerte Yant egyáltalán csak egyszer hallott a nevéről, de akkor is haloványan emlékszik rá. Nem jegyez meg mindent csak a fontosat. Ki a családja milyen körülmények között nőtt fel ennyi.*- Az szép. Ha Yannal ment miért nem marad ő? Hiszen rengeteget dolgozhatott rajta, de hát egyszerűen nem lehet ilyen.. úgy is Yané marad vagy te szeretnéd vezetni a céget?*Kérdezi meg felvont szemöldökkel és kicsit lejjebb ül egy fokkal majd onnan néz fel rá. Ugye szóba kerül Sergej amin felvonja a szemöldökét és el kezd gondolkozni. Nem hülye: Egyből leesik neki több szempont is.*- Lepaktált Luciferrel? Nem is gondoltam volna, hogy olyan nagylelkű, hogy visszatérhet valahonnan. Elgondolkoztat az, hogy miért térnek vissza emberek? Vagy ha nem haltak meg hol voltak idáig? Nagyon furcsa és véletlen egybe esés ez az egész. Látnom kellett volna, de azt hiszem.. valami gyanús…*Teszi fel a kérdéseket és utána tovább gondolkodik.*~Lucifer nem hülye.. nem enged senkit fel a pokolból. Ha csak.. nem az képtelenség, de ha kinézetére emlékszem nem egy hülye démon. Sergej bácsi csak kapjalak el. Olyat kapsz, hogy arról kodulsz!~*Tanakodik magában és ahogy elmélkedik egyre jobban belemerül a dolgokba. Abigail szereti kideríteni mi folyik a dolgok hátterében és néha tud kot nyeleskedni is szóval vigyázni kell ám vele. Ő olyan lány aki fel fogja hamar a dolgokat, de ezt az anyjától örökölte. Tovább értetlekedik és este úgy is fog erről beszélni a családdal. Más nem.. fel megy a mennybe aztán utána érdeklődik pár dolognak.*~Csak nem hülye, hogy üzletet kössön vele..~*Képtelenségnek találja, de elhesegeti a gondolatokat és tovább figyeli Kament majd utána csak sóhajok hagyják el a száját. Aztán a fagyiról kezdenek el beszélgetni és elneveti magát.* - Tudom melyikről beszélsz. A barát.. barátnőimmel szoktunk oda járni. Annyira jó hely. Na menjünk.*Mondja a fiúnak és utána elgondolkozik még is, hol kezdje az egész történetet. Rengeteg dolgot tudna mesélni a családjáról, de édesanyja többet tud. Aztán megkapja a kérdéseket amire elvigyorodik és gyorsan összeszámolja a kezével a dolgokat.* - Nos mint említettem csoda, hogy te élsz…*Jegyzi meg és ártatlanul pislog az unokabátyjára..* - Mint említettem nekem élnek a szüleim. Édesanyám Rosaline a férje Vladimir.. mind a ketten teljes vérű angyalok és ugye ott van a testvérem Isaak. Elég ritka neve van, de nagyon lökött tud lenni mindig. Aztán ott van még Nikolina és Atanas, Milena és Lidíya.. ők négyen testvérek. Azt hiszem a legkisebb unokatestvér én vagyok. Egy talán 2 évvel lehetnek idősebbek. nem tudom.. nem nagyon beszélgetek velük talán Nikolinával. A testvérem Atanassal van nagyon jóban.*Meséli lelkesen Kamennek az unokatestvérüket és igen ő valahogy érzi, hogy kilóg a sorból, de erről nem tehet. Valahogy ő elvolt a maga világában ahol a fantasyk vannak és zongorázgatott.. aztán mostanában érzi ugye azt, hogy komolyodik. Főleg ebben a korszakban hiszen lesz mit behoznia, de hát erről ő nem tehet. Mindig szeretett volna egy kisbabát és végre elérte ezt a célt. Nem egy k**** csak családcentrikus. Szereti azt, hogy vannak körülötte nem hiába beszélgetett telefonon is. Nem szereti a csendet és ezért sokat pofázik. Beérnek a fagyizóba és ugye meghívta Kament amire nem lehet egy nem a válasz hiszen akkor is meghívja.. erőszakosnak lehet az, de őt ezt nem zavarja. Aztán ha Kamen rendelt akkor ő kér egy citrom, puncs, málna keveréket.. igen édesség mániás, de a sósat is kedveli mostanában. Erről ugyan nem tehet de hát na. Aztán ha meg van a fagyi rátekint Kamenre..*Leüljünk valahova vagy menjünk sétálni? Bár nagyon meleg van nem szeretnék kimenni. Meg szédülök is.. a cukrom lehet leeshetett az mostanában gyakran csinálja velem.*Mondja Kamennek és tényleg nagyon szédül. Nem szokott. Ő ugye makk egészséges és semmilyen betegsége nincs a fű/pázsit allergia mellet. Amit már megszokott ugyebár. Amúgy nyugodtan kérhet bármennyi gombócot Kamen nem szegény a lány. Mindig van nála valamennyi pénz és az általában mindig meg is marad.* - Te is mesélhetnél a Branimirokról. Sergejről tudok, rólad.. és azt hiszem ennyi. Arról a másikról még nem is hallottam. Hogy néz ki? Idegesítő? Lány vagy fiú?~Ha lány megtépem..~ Légyszí mesélj..*Kéri a fiút és túl pörgött állapotban van. Nem tehet róla.*


    _________________
    Átírás alatt...

    Amarilla úrnő angyalkája, Kamen Grozdan Branimir unokahúga..
    Kamen Grozdan Branimir
    Kamen Grozdan Branimir
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Bulgária             Empty Re: Bulgária

    Témanyitás by Kamen Grozdan Branimir on Csüt. Aug. 23, 2012 10:44 pm

    *Hát, Abbynek a leesés miatt nem kell aggódnia, mert Kamen elkapná, szóval... Most is kész arra, hogy nyúljon érte, csak aztán látja, hogy a lány megkapaszkodik, szóval részéről lezárva. Arra, hogy pólyás volt, felnevet.* - Hát, azért azt nem mondanám... Bár már két-három éves korunkban is ide hoztak minket *vigyorodik el.* - Szóval azért van benne valami. Amúgy... Ha elnézel arra *mutat a kezével egy elegáns, hatalmas ház felé nem sokkal arrébb*, akkor láthatod a nagybátyámék régi kúriáját. Mindig ide jöttünk, ha Angliából eljöttünk nyaralni. Csak aztán 2004-ben eladták... Azóta sem jártam itt. Most is csak azért keveredtem erre, mert el kell töltenem a napot itt, Szófiában. *Ez után megint elhallgat, és a másikra figyel, majd annál, hogy azóta teljes a nyugalom a családban, felnevet.* - Hiába, Sergej bá' tudja, hogyan kavarja fel az állóvizet *vigyorog. Persze, ha a nagybátyja még mindig nem lenne életben, nem beszélne róla ilyen vidáman, de így már teljesen nyugodtan szövegel róla. Hiába, no, mégiscsak ő nevelte fel, olyan, mintha az apja lenne.* - Amúgy a szájjártatás nem zavar, még így sem érsz fel az egyik legjobb barátnőmmel. Őt hallanád! Le sem lehet lőni *kacag. Persze nem csak Jesst, de akár Dant is megemlíthetné, viszont nem akar most a haverjairól szövegelni, mert akkor Pat is eszébe jutna, rá meg gondolni sem szeretne, úgyhogy elég, ha csak a Lord lányt emlegeti, és nem kezdi el magyarázni az egész bandát. Pedig mennyit tudna beszélni róluk...* - Hát még ha tudnád, mekkora csoda *sóhajt arra, hogy csoda, hogy ő még él.* - Maradjunk annyiban, hogy nem egyszer csak rohadt nagy mázlin múlt, hogy életben maradtam *mondja, szintén igyekezve elterelni a gondolatait Patricről. Úgy tűnik, azért mégiscsak összeesküdött ellene a világ... Bár, már kezdi megszokni. Persze ha azt nézzük, például Yanhoz képest meg sem szólalhat, de azért kapott ő is rendesen. A továbbiakra csak bólogat, a fura családra pedig mind a két alkalommal elmosolyodik. Őszintén szólva neki is ez a véleménye a Branimirokról, ezért is örül neki, hogy ő az úgymond "fekete bárány" vonalat képviseli, ami vélhetően előbb-utóbb majd a rendes vonallá növi ki magát, elvégre a régi Branimir eszmék kihalni látszanak, amit ő a legkevésbé sem bán. Persze a nemességet valamilyen szinten meg kell tartani, elvégre még Sergej is megtanította neki a nemesi lét alapjait, és ha esetleg, uram bocsá' lennének gyerekei, akkor ő is tovább adná ezt a tudást. De mivel sosem lesznek - igen, Kamen, élj csak ebben a hitben, ha ez neked jó -, ezért nem fogja megtanítani nekik. És még mindig szereti homokba dugni a fejét, ami már inkább egy sajátos vonás, mint Branimir vagy nemesi, szóval jobb, ha az ember csak ráhagyja a dolgait. Szóval közben a cégre terelődik a téma, mire vállat von.* - Engem abszolút nem érdekel az egész, Yan viszont szereti, és becsületére váljon, amiért annyit dolgozott vele, meg adott is érte fel dolgokat. Szóval én úgy gondolom, hogy jogosan őt illeti, és örülni fogok, ha Grozdan kizár az örökségből. Ha pedig mégsem ez a terve, majd ráveszem valahogyan. Én csak tönkretenném az egészet, mert nem igazán értek az üzleti élethez. Bár Sergej bácsi biztosan elvezetgetné... *És igen, ez a legegyértelműbb, ahol ténylegesen jelzi, hogy Sergej nagyon is életben van. Ez után ki is fejti a dolgot, Abigail szavaira meg vállat von.* - Minden valószínűséggel megalkudott vele, igen, de nem kérdeztem rá, hogy mik voltak a paktum pontjai. Az ő dolga, biztosan tudta, mit csinál. Meg egyébként is, nekem csak az számít, hogy újra itt van *von vállat. Komolyan nem érdekli. Vagyis, eleinte egy kicsit még izgatta a dolog, de mostanra már félig el is feledkezett róla, hogy valaha is érdekelte, és most sem tudja különösebben meghatni. Úgy gondolja, nem tartozik rá.* - Engem amúgy sosem izgatott különösebben a túlvilág... És hogy érted, hogy látnod kellett volna? Jós vagy? *érdeklődik, miközben bevillan neki Lizzie. Szegény kiscsaj... Tegnapelőtt nézte végig, hogyan ölték meg az anyját, és neki kellett kiderítenie, hogy mi történt. Mert értelemszerűen magától nem igazán volt képes beszélni róla, szóval neki kellett megkeresnie a dolgot a fejében, és, kissé sunyi módon többet nézelődött, mint kellett volna, és miközben óvatosan úgymond "elmentette" magának az emléket, megnézett még egy-két másik dolgot is. Méghozzá a luciferes látomásokat. És nagyon nem tetszett neki, amit látott. Bár az is igaz, hogy most igazából annyira nem tudja érdekelni Patric, hogy igazán aggódjon érte, de azért kicsit aggasztja, amit látott. Főleg úgy, hogy korábban már felmerült a gyanú, hogy a démon-vámpír szeretne lemenni a pokolba.* ~ Minek foglalkozol vele? Verd ki a fejedből, jobb is lesz, ha lemegy oda, ahová való ~ *morog a fejében a démoni énje. Amúgy, így belegondolva a két fele kicsit olyan érzést kelt benne, mintha skizofrén lenne, legalábbis azóta, hogy elfogadta az angyali énjét is, ugyanis most már simán felismeri, hogy mikor melyik vezérli éppen. Ami fura, mert korábban semmi ilyesmi nem tűnt fel neki, de így legalább el tudja dönteni, melyikre kíván hallgatni, lehetőleg mindig úgy, hogy ne idegesítse fel a démont. Tényleg kissé tudathasadásos állapot, de igazából ez így neki most jó. Na, de a témára visszatérve: feltűnik neki a félbehagyott mondat, így óvatosan, lehetőleg anélkül, hogy a másik észrevegye elkezdi beleásni magát Abby elméjébe, kerülve a feltűnést, és mivel elég fejlett már, azonnal feltűnik neki, ha észreveszik, és mire Abigail felfoghatná, mi történik, már ott sincs. Szóval a csajnak csak akkor van esélye rájönni, hogy Kamen igyekszik megnézni, hogy mi is az a félbehagyott mondat, ha legalább olyan jó, vagy még jobb mentálból, mint Kam, ami nem valami egyszerű, mert hát a srác világ életében erre gyúrt. Szóval ezzel próbálkozik, miközben lemásznak, és hallgatja az Aleksevekről szóló szavakat.* - Váó, szóval hat unokatesóm van? Az baró! *nevet fel jókedvűen, angolul megszólalva. Egyébként ebben a szent pillanatban tűnik csak fel neki, hogy eddig bolgárul beszélt, ami nála egyébként elég ritka, de most valahogy nem kellett koncentrálnia a nyelvre. Kicsit megrázza a fejét, majd a következő mondatot már ismét bolgárul mondja.* - Majd valamikor meglátogatlak titeket is. Bár nem hiszem, hogy most lesz rá időm sulikezdés előtt, de majd karácsonyi szünetben eljövök *ígéri. Tényleg szeretne eltölteni némi időt Aleksevékkel, szeretné megismerni őket egy kicsit. Elvégre, ha minden igaz, nekik köszönheti, hogy még nem bukott meg, szóval... De hát sajnos karácsony előtt nem lesz szünet az Akadémián, egy hétvégére meg kár is eljönni, szóval majd a karácsonyi szünet elején meglátogatja őket. Elvégre már hó elején megkapják, majdnem egy teljes hónapnyi szünetük lesz, abba a tényleges karácsonyozás mellett simán belefér, hogy rokonokat látogasson. Közben ugye odaérnek a fagyishoz, és Kamen végül egy csoki erdei gyümölcs kombináció mellett dönt.* - Amúgy már kezd lehűlni a levegő, de ha szédülsz, akkor jobb, ha leülünk egy kicsit. Ha a vércukrod a gond, akkor jót fog tenni a fagylalt *mosolyog rá barátságosan, majd meglepően lovagiasan kihúzza a csajnak a széket, majd letelepszik vele szemben, és eszegetni kezdi a fagyit.* - A Branimirokról? Igazából sokkal több mesélni való nincs. Apáék négyen voltak tesók, Grozdan, Dimitar, Sergej meg apa. Ebből Grozdannak, akihez most jöttem, van felesége, meg volt egy lányuk is, de ő meghalt. Meg náluk volt Yan, amíg ki nem derült, hogy nem is tartozik a családba. Dimitart kitagadták még évekkel ezelőtt, én nem is tudtam róla, csak amikor megjelent Lorette, a jelenleg egyetlen Branimir-ági unokatesóm. Eléggé meglepett, mert hát nem tudtam, hogy van még egy ág, és azt hiszem, elég bunkó is voltam vele, amikor először találkoztunk... Bár tény, hogy ő egy eléggé nehezen elviselhető személyiség, szóval addig örülj, amíg nem ismered. Sergejt azt mondtad ismered, mint említettem, nem rég tért vissza a halálból. Ő egyébként most Qarinban lakik, a Fair Isle-ön lévő városban. Én meg oda járok Akadémiára, szóval így pont jó, mert közel vagyunk egymáshoz. Apáékról meg tudod, hogy meghaltak, és nekem ugyebár nincs is testvérem, szóval lényegében jelenleg ennyi a család. Meg talán már a barátnőmet is bele merem számolni *teszi még hozzá, elvégre egyre inkább tervezgeti, hogy egy lépcsőfokkal feljebb lép a kapcsolatukban, csak hát még nem szedte össze rá a bátorságot. De majd idővel azért összekaparja magát... Ekkor hirtelen megcsörren a mobilja, mire meglepetten beletúr az övtáskájába.* - Halló? *szól bele. Pár percig hallgat, egyre inkább vörösödve, és az órájára pislog.* - Öhm, találkoztam valakivel, és elbeszélgettük az időt... Hova menjek? *kérdezi, majd hallgat, bólogat, aztán belegyezik valamibe, majd elköszön és leteszi.* - Szédülsz még? *pislog az unokatestvérére.* - Nekem ugyanis be kell sétálnom a vasútállomáshoz, mert mint az előbb kiderült, a sofőr már vagy fél órája vár rám ott. Szóval ha gondolod, elkísérhetsz *javasolja, majd, amennyiben a lány benne van, együtt indulnak meg, ez esetben folytatva a beszélgetést, ha pedig nem, akkor egyedül megy. Csak Abigailen múlik.*


    _________________
    Kamen Grozdan Branimir. Talán már ki sem fejezhető szavakkal, hogy mit jelent ez a név, hogy ki is ő pontosan. Rhean... Kamen... Minden, ami volt, minden, amit tett, most egyesül benne, és eljött végre a pillanat, hogy megbékéljen magával. Démoni énjétől és bukottságától megszabadulva könyörög hát a pillanatért, hogy újra láthassa szeretett Lottéját... Miközben háborúra készül a Menny katonájaként.

    Rebecca Taylor (és Charlotte Devon) mennyei harcosa

    Ajánlott tartalom

    Bulgária             Empty Re: Bulgária

    Témanyitás by Ajánlott tartalom


      Pontos idő: Csüt. Feb. 20, 2020 6:23 pm