Fyron Akadémia

Vámpírok, vérfarkasok, angyalok, démonok, emberek, lidércek, nimfák, nekromanták, nixék és valanok... Szövetségek, harcok. Légy részese ennek a kalandnak, ahol Te döntöd el, melyik oldalon állsz!


Az oldal bezárt. Régi tagok: nyugodtan játszhattok itt, néha mi is fogunk, de magát az oldalt nem visszük tovább aktívan.

    Sammael Crow és Tyla Perathon elmebetegségei

    Anonymous
    Vendég
    Vendég

    Sammael Crow és Tyla Perathon elmebetegségei Empty Sammael Crow és Tyla Perathon elmebetegségei

    Témanyitás by Vendég on Vas. Ápr. 01, 2012 7:18 pm

    *Reggel hét óra óta a Sylorinás házvezető lehet, hogy ébren van, de még mindig fekszik. És nem is akárkinek az ágyában! Igen, az éjszaka nem csinált mást, mint Lord Sammael irodájában kuksolt, és a férfi idegeire ment. Nos, este nem csak Samet idegesítette, hanem jártatta a száját, történeteket mesélt, tervezgetett és emellett aludt is egy keveset. Hajnalban meg… Hát arra ébredt, hogy Sam el kezdett mocorogni, megpróbált felállni, de nem sikerült neki. Akárhányszor próbált, de semmi eredménye nem volt. Szóval csak feküdt, bámulta a plafont, és várta, hogy Sam felbukkanjon. Nyöszörgött egy sort, átfordult az oldalára, majd mikor meglátta a Lordot akkor felnevetett, ugyanis a férfinek konkrétan a fehér haja színes lett, szóval… Tyla marhára jól szórakozott rajta.* - Mi az Sam? A Sylorina képviselőjévé váltál, vagy csupán ezzel akarod kifejezni a hódolatodat az Árnyak háza iránt? *Kuncogott a nőszemély, és ahhoz képest, hogy az ágyhoz van kötve ő remekül érzi magát.* - Mellesleg sikerült aludnod végre valahára, vagy sem? *Kérdezi még reggel, majd órákkal később már felült, neki dőlt a falnak, és betakarta magát. Egy darabig csak ül, nézi a férfi haját, és próbál nem hangosan felröhögni, majd kicsivel később nyújtózkodik egyet. Mellesleg órák óta ontja a hülyeséget, majd az esti órákban neki áll nyafogni.* - Ha már ide vagyok kötve akkor nem tudnál szerezni valami ennivalót, amit akár megehetnénk? *Csipkelődik, mert ezzel finoman arra céloz, hogy a vacsorát akár tálcán is kaphatna. * - Azt amúgy mondtam, hogy kitaláltam hova akarlak elvinni? *Mondja hamiskás mosollyal az arcán, aztán ha rákérdeznek, ha nem a nő akkor is elmondja az úticélt.* - Nos, Norvégia, Finnmark nevezetű megyéjében található Varanger-félszigetre megyünk. Még ellenvetésed se lehet, mert még meleg sincs azon a helyen, és annyira nem is napos terület szóval nincs okod a nyafogásra. *Mosolyog vidáman, majd újabb és újabb dolgok jutnak eszébe, amivel piszkálhatja Samet.* - Tényleg, inkább gyertyafényes vacsorát szeretnék, ha lehetséges. Mikhának pedig ahogy elnézem kellene egy hasvakargató. Bár, ha drága Mikhá ide fekszel mellém akkor én szívesen simogatlak. Erist sajnos nem lehet, mert hiába imádom, tudod milyen. Egyrészt nem szereti, ha kényeztetik, másrészt a pikkelyeit meg biztosan nem fogom simogatni. Kellene nekem egy másik állat is, bár akkor meg Eris hisztizne. Szóval hagyjuk. *A mondandója végén már Mikhának ecseteli a dolgokat, és annyira nem is figyel Samre. Ő köszöni szépen, de elkényelmesedett, és most szép vár arra, hogy mikor lesz képes végre felállni.* - Egyébként Sam, honnan szerezted ezt az ágyat? Szeretném magamnak, legalábbis egy ehhez hasonlót vennék valahol. *Érdeklődik angyalian pislogva, és látszik rajta, hogy lassan már nem tud mit kezdeni magával.* - Saaaaam. Nem lehetne, hogy amint elmúlt ez a varázs… Azaz amint visszaőszülsz, és amikor én végre képes leszek felállni akkor nem lehetne, hogy menjünk Norvégiába? *Néz szép szemekkel Sammaelre, és szinte már könyörög neki, hogy lépjenek már le valahová.*
    Lucien du Bois
    Lucien du Bois
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Sammael Crow és Tyla Perathon elmebetegségei Empty Re: Sammael Crow és Tyla Perathon elmebetegségei

    Témanyitás by Lucien du Bois on Hétf. Ápr. 02, 2012 7:18 pm

    *Hát, igen, a ma éjszaka rettenetesen bizarr volt... Tylával az ágyában, igen, csodálatos. Az idegeinek tényleg csak erre volt szüksége. Azért volt benne jó is: még most is kis híján elmosolyodik, ahogyan visszaidézi a nő hangját, ahogyan Santoríniről beszélt. Igaz, semmit nem fogott fel az egész szövegelésből, csak Tyla hangját, ahogyan egyenletesen beszélt. Egyébként az egész éjszaka eléggé összefolyt neki: nem aludt túl sokat. Maximum egy tíz-húsz percet, meg néha egy furcsa, félálom szerű állapotban meredt a plafonra, lényegében ébren álmodott. Ami Ty szerint hajnal, az igazából hat-hét óra környéke volt, Sam megszokott ébredési ideje: a férfi szinte minden nap ilyenkor kel, kivéve, amikor nagyon fáradt, akkor képes egészen kilencig aludni, de annál tovább aztán tényleg nem nagyon. Az persze előfordul, hogy még órákig fekszik az ágyban, de akkor már nem alszik, csak fekszik, és nézi a plafont, és elmélkedik. Ahogyan most szinte egész éjszaka tette. És ezzel vissza is értünk a témához: miután felkelt, pontosabban kikelt az ágyból, nagy bosszúsággal fogadta, hogy Ty nem tud felállni onnét, akárhogyan is próbálkozik. Kitenni pedig mégsem próbálhatta meg, így hát a nő maradt. Azonban ez egyben azt is jelenti, hogy neki egész nap képesnek kell lennie elfogadni, hogy itt papol neki a hülyeségeiről... Minderre rátett még egy lapáttal, hogy amikor bement a fürdőbe, nem a megszokott, szürkés hajú énjével találta szembe magát a tükörben, hanem egy "gyönyörű" zöld-lila kombinációjú hajkorona virított a fején. Igazság szerint életében először gondolkozott el azon, hogy most aztán tövig visszavágja a haját, de végül inkább a mosással próbálkozott. Így hát Ty legalább egy órán keresztül hallgathatta, ahogyan folyik a víz, miközben időnként kihallatszott Sammael káromkodása, valamint egyszer egy nagy ütés is, meg törő üveg hangja. Aztán valamivel később hangos sopánkodás, amit nem igazán lehetett megérteni, de egyértelmű volt, hogy mi az... Pillanatokon belül kinyílik a fürdő ajtaja, és egy rettentően morcos Sam lép ki onnét, rikító hajjal: csak rontania sikerült rajta, a színek mindössze élénkebbé váltak. Tyla vihogására meg rettentő csúnyán fintorgott.* - Menj a fenébe, Ty... *morogta idegesen.* - Ez kész katasztrófa, nézd meg, hogyan nézek ki! Nézd meg a hajamat! *kelt ki magából. Leginkább ahhoz lehetne hasonlítani, mint amikor A vándorló palotában Howl kiakadt a haja miatt. Szóval Sam elkeseredetten lehuppant az ágyra, és még vagy fél órán át azon kesergett, hogy itt a világ vége. Khm. Egy férfi, aki képes teljesen elvarázsolni a külsejét, és kimondottan kevésbé jóképűvé változtatni magát, mint amilyen valójában, közel érthetetlen, hogy hogy képes ennyire kiborulni a haja miatt. Minden esetre egy idő után azért sikerült lehiggadnia, főként, mert - fennhangon - azzal vigasztalta magát, hogy úgyis április elseje miatt van az egész, és a nap végén elmúlik az egész. Az alvásos kérdésre csak egy vállvonással reagált, majd tovább sopánkodott a haja miatt. De szépen lassan, ahogyan telt az idő, Tyla elmebetegségei elkezdték túlságosan lefoglalni, így mostanra már szinte el is felejtette a förtelmes elszíneződést. Az ennivalóra megforgatja a szemét, és vállat von.* - Ha van ötleted, hogy kit kérjünk meg, akkor tudok. Merthogy én így ki nem teszem innét a lábamat, az teljesen biztos. Szóval tiéd a terep, Tyla *válaszolja kereken, természetesen ismét visszautalva a saját problémájára.* - Nem mondtad *rázza meg a fejét.* - De kíváncsi lennék *mosolyodik el. Aztán ugye meghallgatja a nő ötletét, és az utolsó mondatra felnevet.* - Szóval feltételezed, hogy nyafognék, mi? Egyébként tetszik az ötlet. Nem sokat jártam még arrafelé, pedig kimondottan a hideg éghajlat pártján állok. Szóval nem vagyok ellenálló *mosolyog a nőre. Azt már nem teszi hozzá, hogy Tylával ő még Hawaiira is elmenne, vagy akárhova, ahova a másik akarja, mert nem érzi úgy, hogy a nőnek szüksége van erre az információra. A gyertyafényes vacsorára nem reagál, ugyanis azonnal görcsbe rándul a gyomra, ahogyan elképzeli a jelenetet, és eltűnődik rajta, hogy talán ki kellene használnia az angyal-vámpír jelen hangulatát, és tényleg el kellene engednie magát... De nem. Mert Ty őrülete megindokolható, azonban ha esetleg később a nő megkérdezné, hogy mégis miért ment bele, nem igazán tudna mit mondani anélkül, hogy felfedi a valós indokait. Szóval ha egy mód van rá, bölcsebb lesz kihagyni a dolgot... Aztán ugye a nő Mikhához kezd beszélni, mire ő feláll, hogy megmozgassa magát egy kicsit. Hiába, nincs hozzászokva, hogy egész nap be legyen zárva egy ekkora helyre... Ő már rég megbolondult volna Tyla helyében.* ~ Szíves örömest. Remélem nem bánod, Sam ~ *pislog a férfire. Az csak megrázza a fejét - most már úgyis teljesen mindegy -, úgyhogy a tigris vidáman felmászik az ágyra, és elfekszik középen. Így Sam, ha akar, még el is fér mellette...* ~ Én imádom, ráadásul bundám van, szóval ha kényeztethetnéked van, csak szólj ~ *hallatszik Mikhá jókedvű hangja, mire Sammael csak kuncogva megforgatja a szemét.* - Mintha én nem kényeztetnélek, Mikháel *vigyorog. A tigris nevetéshez hasonló horkantást hallat, aztán engedi Tylának, hogy simogassa.* ~ Egyébként én is meg lennék sértődve, ha Sam be merészelne szerezni egy másik állatot. Nem tűrök meg mást ~ *ecseteli Mikháel, mire Sammael ismét felnevet.* - Nem is kell más, kedves Mikháel *feleli. Aztán ugye az ágya felől kérdezik, mire ismét felnevet.* - Nem kapod meg, Tyla, az az enyém *vigyorog.* - De ha gondolod, szerzek neked. Árkedvezménnyel szereztem *kacsint.* - Lényegében ingyen volt. Szóval felettébb jó vásárt csináltam vele. *Ismét nem tesz hozzá valamit: mégpedig azt, hogy ha Ty felköltözik hozzá, akkor mindig ezen a kényelmes ágyon alhat. Igen, még mindig képes vigyázni a szájára...* - Előtte azért még megvárnám, hogy normális színe legyen a hajamnak *húzza el a száját, majd vállat von.* - Biztos vagyok benne, hogy csak ezt a napot kell kibírnod így. Szóval még a héten elmehetünk. *Hát, igen, látja, hogy Tylának még mindig mehetnékje van. De őszintén szólva tudja, hogy neki sem fog megártani a változatosság, bár abban még nem teljesen biztos, hogy jó ötlet kettesben elmenni valahová Tylával... De a helyzet az, hogy úgysem tudná kimagyarázni, szóval egyszerűbb, ha csak simán belemegy a nő terveibe.Ráadásul igazat mondott, tényleg érdekli Norvégia. Éppenséggel tudja, hol van a Varanger-félsziget, így el tudja helyezni a térképen, tudja, hova akarja elrángatni őt ez az idegbeteg nőszemély.* - Amúgy mintha azt mondtad volna, hogy már nem akarsz annyira meglépni innét *jegyzi meg jókedvűen. Egyébként meglepő, de már egyáltalán nem elmebeteg. Vagyis már túllépett azon a ponton, amikor nagyon ki volt készülve, szóval most már rezignált jókedvvel fogadja a nő őrültségeit.*


    _________________
    Lucien elveszett gyermekként, apja után kutatva érkezett a Fyron Akadémiára, de itt tartózkodása messze nem ezért vált tartóssá: a hős lidércben egy pillanatig sem csalódott, hiszen világ életében gyűlölte őt... halálhírének hallatán azonban képessé vált megbocsátani neki. Életén és céljain ez nem igazán változtatott: továbbra is az írás a legfőbb szenvedélye, továbbra is Ed az egyetlen ember, aki igazán közel képes férkőzni hozzá, és továbbra is szorgalmasan végzi tanulmányait az Akadémián.

    Rebecca Taylor fél-lidérce
    Anonymous
    Vendég
    Vendég

    Sammael Crow és Tyla Perathon elmebetegségei Empty Re: Sammael Crow és Tyla Perathon elmebetegségei

    Témanyitás by Vendég on Hétf. Ápr. 02, 2012 7:59 pm

    *Arról ő nem tehet, hogy szeret sokat beszélni. Néhanapján még Raphaelt is beavatja, hogy mi történt az utazásai során. De csak ritkán. Mert annyira a lidércet nem szokta érdekelni, szóval általában Erisnek, vagy Kyriének mesél. Igazából ő csak feküdt, és dumált tovább Mikhának, amíg Sam a fürdőbe vonult. Aztán kuncogva hallgatta Sam csapkodását, majd Mikhának.* - Mikhá, mi lenne, ha bemennél, és meglesnéd, hogy mit művel? *Nevet a nő, és megpróbálja rávenni a tigrist, hogy derítse ki, hogy Sammael mi a jó életet művel odabent. Egyrészt kíváncsi, hogy mi folyik odabent (a vízen kívül), meg örülne neki, ha Sam nem akarná belefojtani magát a kádba. Aztán mikor a Lord kilép, és Ty meglátja a férfi haját akkor jóízűen felnevet.* - Voltam már ott, és elhiheted, hogy nem jó hely. *Reagál jókedvűen Sam morgására. Mikor a Lord sopánkodni kezd akkor Tyla szimplán felkuncog, és tesz egy-két megjegyzést a zöld-lila kompenzációra.* - Miért? Szerintem jól áll. A kedvenc színeim. *Mondja halkan, bár tisztában van vele, hogy ezzel semmit nem javít a lidérc kedvén, de azért úgy gondolta, hogy mégis csak kinyilvánítja a véleményét. Aztán, mikor a másik leül az ágyra, akkor mögé mászik, és finoman megérinti a vállát.* - Túlságosan is feszült vagy. Nem ártana neked egy masszázs. Megengeded? *Kérdezi halványan mosolyogva, és ha Sam engedi akkor neki áll masszírozni a férfi hátát. Az órákon keresztül tartó sopánkodásra csak szélesen mosolyogott, de azért igyekezett némi részvétet mutatni. Csak nem látszik rajta.* - De Saaaam. Biztos van valami ehető az irodádba. Ne mondd, hogy mindig lejársz az étkezőbe, ha éhes vagy. *Nyafog, és egyáltalán nincs kedve intézkedni. Hogy megtudják azt, hogy itt lebzsel egy napja Samnél? Hülye lenne.* - Akkor most már mondtam. *Nevet fel, és egyelőre nem hajlandó elárulni semmit.* - Persze, én bármit kinézek belőled. Főleg az előbbi hisztid után. Egyébként örülök neki, hogy nincs ellenvetésed, mert úgysem érdekelne. Ha egyszer már kitaláltam, hogy Norvégiába megyünk akkor kész. Oda foglak elrángatni.* - Jó, ha nem vacsorázunk, akkor csak szerezz valami jó bort. Könyörgöm. Szeretnéd, hogy kiszáradjak? *Kezd bele ő a nyafogásba, és ezáltal még a lelki terrorral is próbálkozik hátha sikerül neki. Aztán Sam után Mikháellel kezd foglalkozni. Időközben Tyla visszaült az előző helyére, és ott várja a tigrist. Elvigyorodik mikor Mikhá jókedvűen felugrik az ágyra, és a tigris hasát kezdi vakargatni.* - Rendben, majd szólok. *Mosolyog a nő, Sam szavaira meg szimplán felnevet.* - Tudod Sam, kell egy kis változatosság.*Kacsint a férfire, majd tovább dédelgeti a tigrist. Mikhá további szavaira csak kuncog, az ágyas dologra pedig elfintorodik. * - Olyan gonosz vagy. Még azt a kevés örömemet is elveszed, ami van.* Duzzog a nőszemély, persze látszik, hogy nem gondolja komolyan csak, na.* - Az egy nagyon jó ötlet lenne, de én annak is tudnék örülni, ha szimplán odaadnád az ágyadat, és nem lenne semmi hercehurca.*Szól nyugodtan, mert neki az is megfelel, hogy megkapja az ágyat, Sam meg szerez magának másikat, hogy később Tyla azt szintén elkunyerálja.* - Én nyugodt vagyok. Nagyon nyugodt. De rendben akkor menjünk, amint kedved lesz. *Arról meg amúgy nem tehet, hogy mehetnékje van. A vérében van és kész. Szokjanak hozzá. Sam csipkelődésére csak vigyorog.* - De most nem is a menekülés a célom. Kettőt tippelhetsz, hogy mi az. Aztán vagy elmondom, vagy nem. *Szól vissza, de amúgy ha Samnek van egy kis esze akkor rájöhet, hogy Tylának mik a szándékai.*
    Lucien du Bois
    Lucien du Bois
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Sammael Crow és Tyla Perathon elmebetegségei Empty Re: Sammael Crow és Tyla Perathon elmebetegségei

    Témanyitás by Lucien du Bois on Kedd Ápr. 03, 2012 7:44 am

    *A tigrist nem igazán lehet rávenni, hogy bemenjen Sammaelhez, ugyanis tudja, hogy a férfi előbb-utóbb úgyis előbukkan a fürdőből. Meg nyilván oka van, hogy odabent csapkod és szitkozódik, sőt, vélhetően még az ajtót is magára zárta. Szóval Mikhának esélye sem sok lenne, meg amúgy is csak Samnek engedelmeskedik, másnak csak akkor, ha olyan a hangulata, és a paranccsal nem tagadja meg a lidérc egy korábbi utasítását. Lényeg a lényeg: a tigris odakint várja meg, hogy Sam visszatérjen. Aztán ugye a férfi végül kilép a mosdóból, meglehetősen morcosan.* - Nem érdekel... *motyog.* - Nem tehetek róla, ez egyszerűen kiborító! *Természetesen még mindig a haja elszíneződésén nyafog. A következő mondatra aztán vállat von, és elhúzza a száját.* - Semmi bajom nincs se a lilával, se a zölddel, csak a hajamon! *morogja. Aztán ugye lehuppan, és folytatja a panaszkodás, amikor azonban Tyla hozzáér, a szavak benne rekednek. A levegővel együtt. Pár pillanatig csak némán élvezi a masszást, majd folytatja a beszédet, igaz, némileg kisebb lelkesedéssel. Nem sokkal később aztán inkább el is húzódik, és érezhetően némileg magabiztosabbá válik. Hiába, nem igazán tud a problémáira gondolni úgy, hogy az imádott nő masszírozza a hátát. Majd órák elteltével szóba kerül a vacsora is, mire Sam vállat von.* - De mondom. Viszonylag keveset eszek, olyankor pedig lemegyek, vagy ha nincs kedvem, belógok a diákok konyhájába, ami itt van az emeleten. Bentre felesleges. Legalábbis amikor nem ilyen a hajam, te meg nem vagy lekötve az ágyamra *rázza meg a fejét zavartan. Eléggé kellemetlen a helyzet... De Tyla tényleg jobb, ha elfelejti, hogy ő így kiteszi a lábát innét, szóval ha a nő nem szerez kaját valakin keresztül, akkor bizony éhen maradnak. Mikhát meg lehetne bízni, a gond csak az, hogy mivel nincs szembeforduló hüvelykujja, ráadásul minden végtagját felhasználja a járáshoz, csak szájban tudná elhozni. Azt meg vélhetően Ty sem szívesen enné meg... A mondásra elmosolyodik, aztán a nő kijelenti, hogy bármit kinéz belőle, amire jókedvűen felnevet, de érdemileg csak az utolsó szavakra reagál.* - Oda rángatsz, ahová akarsz, Ty *vigyorog a nőre. Talán kissé elhamarkodott, de már annyira elfárasztotta, hogy egész nap ügyeljen a szavaira, hogy ez úgy... Kicsúszott. Mindegy... Szerencsére Tyla hamar témát vált, mert ugye innivalóért könyörög, mire ugye a mostanra már ücsörgést megunt Sam felpattan és az egyik szekrényhez siet, amiről hamar kiderül, hogy bárszekrény szerepét tölti be.* - Portói jó lesz? Van vörös, fehér, édes, félédes, száraz. Meg ha gondolod, van más is, úgy mint pezsgő, meg likőr... De ha szeretnéd, hozhatok vizet is *vigyorog a nőre. Nem véletlenül éppen a portói bort ajánlotta Tylának: az a legminőségibb, amivel rendelkezik. A szekrénybe pillantva ráadásul mást is észrevesz...* - Itt van némi rágcsálnivaló. Vacsorának éppen nem mondanám... De a semminél több *von vállat, de azért Tyra pillant, hogy a nő kér-e. Ha nem, akkor vélhetően az egészet ott hagyja a szekrényben... Ő is éhes, de biztosan nem fog úgy enni, hogy az angyal-vámpír nem csatlakozik hozzá. Szóval vagy mindketten esznek, vagy egyikük sem. Közben Tyla Mikháellel kezd foglalkozni, aki ugyebár nagy örömmel fogadja, hogy a nő kényeztetni akarja. A változatosságra elmosolyodik, és bólint.* - A helyzet az, hogy igazad van. Érzem magamon, hogy hiányzik az utazgatás... *Főként, mert az elmúlt évek során, mialatt a vele szemben ülő nő terápiás foglalkozásokon vett részt, ő körbeutazta a fél világot, többek között találkozva Mikhával is. Meg hát a vadászat miatt is eléggé hozzászokott a mászkáláshoz. A gonoszos megjegyzésre csak felnevet.* - Ez van, Tyla. AZ az ágy az enyém *vigyorog. Valami tényleg nagyon az agyára ment... De be kell vallani, hogy rettentően élvezi a csipkelődést a nővel. Noha csak álom minden vágya, mégis, most annyira közel vannak az ideálishoz, amiben soha nem reménykedett. Talán... De nem. Hülyeség az egész, és úgyis teljesen reménytelen... Sam kissé elkomorodik, így a következő mondatra adott reakciója már jóval kevésbé élettel teli, mint az eddigiek.* - Majd felkeresem, akitől vettem, és szerzek egyet neked is *válaszolja.* - Ígyis-úgyis kelleni fog még egy ágy, mert nekem is aludnom kell valahol. Ha meg annyira ragaszkodsz ehhez, költözz ide, mert ugyan meg nem kapod *mondja, kissé morcosan, de persze nem Tylára haragszik, sokkal inkább önmagára. Hogy nem tud nem gondolni arra, hogy mennyire szüksége van erre a nőre, és hogy mennyire reménytelen, hogy valaha is megkaphassa... A következő mondatra felhorkant.* - Persze, Tyla, te vagy a nyugalom szobra *mondja, most már némileg javuló kedvvel. A kérdésre töprengő arcot vág, majd felnevet.* - Ha most kimondom, amire gondolok, meglincselsz *vigyorog.* - Ha pedig azt, ami a második gondolatom, úgy tűnne, azt hiszem, körülöttem forog a világ *szusszant. Egyébként ezt a szokást valószínűleg a tigrisétől vette át. Hiába, ha az ember - lidérc - napi legalább tizenkét órát együtt tölt Mikháellel, az biztosan hatással van rá...*


    _________________
    Lucien elveszett gyermekként, apja után kutatva érkezett a Fyron Akadémiára, de itt tartózkodása messze nem ezért vált tartóssá: a hős lidércben egy pillanatig sem csalódott, hiszen világ életében gyűlölte őt... halálhírének hallatán azonban képessé vált megbocsátani neki. Életén és céljain ez nem igazán változtatott: továbbra is az írás a legfőbb szenvedélye, továbbra is Ed az egyetlen ember, aki igazán közel képes férkőzni hozzá, és továbbra is szorgalmasan végzi tanulmányait az Akadémián.

    Rebecca Taylor fél-lidérce
    Anonymous
    Vendég
    Vendég

    Sammael Crow és Tyla Perathon elmebetegségei Empty Re: Sammael Crow és Tyla Perathon elmebetegségei

    Témanyitás by Vendég on Kedd Ápr. 03, 2012 5:21 pm

    *Szomorúan néz a tigrisre, és magában duzzogni kezd, hogy nem tudja min akadt ki ennyire a férfi.* - Most komolyan nem érdekel, hogy megjártam a poklok poklát?! Milyen szívtelen teremtés vagy Sammael Crow! *Szipog kettőt színpadiasan. Igen, felháborodást nagyon is jól tud alakítani. Mintha a vérében lenne. Sam nyafogására csak kuncog egy sort.* - Dehogy kiborító. Inkább éééééédes. *Csipkelődik tovább. Egyébként ő lenne olyan elvetemült, hogy lilára festesse a haját. Amúgy nagyon is élvezi azt, hogy cukkolhatja Samet az új frizurájával.* - Figyelj akkor zöld-lila ruhakollekciót állítatok össze neked Raphaellel, ha megfelel.*Nevet fel, majd mikor Sam leül ugye ő elkezdi masszírozni a férfit. Egyébként feltűnik neki Sam kisebb „sokkja”, de inkább nem teszi szóvá, mert a végén még jobban kiakasztja a férfit. Aztán az esti órákban a nő megéhezik, és el kezd nyavalyogni valami ehető után. Elkerekedett szemmel néz a másikra. * - Diétázol? Hogy lehet keveset enni? Elképesztő vagy… *Morogja morcosan, a hajra meg az ágyra meg elvigyorodik.* - Ne mondd, hogy nem élvezed. Mondjuk nekem ez nagyon is jól jött, mert nem terveztem ma felállni. *Mondja somolyogva, mert amúgy tényleg azt tervezte, hogy a mai nap folyamán nem akar kimászni Sam ágyából. Egyébként azt gondolta, hogy Samet nem tudja innét kirobbantani, ő maga nem tud menni, mást nem akar megkérni, mert akkor kicsit nagyon furcsán néznének rá, hogy mit fetreng Samnél… Az meg hogy Mikhá a szájában hozná a kaját. Hát tényleg nem tudná értékelni az angyal-vámpír.* - A világ végére is eljönnél? *Kérdi titokzatosan mosolyogva, de nem nagyon lehetne kikövetkeztetni, hogy mégis mire gondol ez alatt. A kérdése után aztán egy gyors témaváltás után eljutnak az italokhoz, és a portóira felcsillan a szeme.* - Tökéletes. Viszont a vizet mellőzzük. Lehet nem látszik, de nem rajongok érte. Mondjuk annyira a vérért se, de mindegy. *Legyint, és már alig várja, hogy borozgatásba kezdjenek. Eközben Mikháel fejében egy ismerős hang szólal meg. * ~ Mikháel. Ezek ketten nagyon gyanúsak nekem. Az alagsorból hallom Tyla gondolatait. Normálisak ezek? *Hallható a sárkány,aki általában tud azokkal kommunikálni, akik Tyla közelében vannak. A nő pedig most eléggé leeresztette a mentális védelmét így a sárkány minden egyes magában tartott megjegyzést meghall. Egyébként a rágcsálnivalóra Tyla csak bólint, hogy jöhet, de most inkább lefoglalja Mikháel szeretgetése.* - Ha jókedvű vagyok általában mindig igazam van…*Rándítja meg a vállát, majd megpaskolja a tigris oldalát, hogy egyenlőre ennyi volt a vakargatásból.* - Na látod. Ezért kell fél évente „szabit kivenni”. *Kacarászik, mert ő általában tényleg félévente eltűnik valahová. Hogy hová? Kedvétől függ. Az „enyém az ágy” megjegyzésre elfintorodik, és Sam felsőjének az ujját kezdi rángatni.* - Gonosz vagy. Tudod milyen kényelmes az ágyad? Évekig képes lennék feküdni benne. *Nyafog megint egy sort aztán az árusra csak felcsillannak a szemei.* - Szerintem inkább magadnak szerezz ágyat, mert ez holnapra nem lesz itt… *Motyogja, de félbemarad a mondat, mikor Sam beközli, hogy akkor inkább költözzön ide.* - Szeretnéd, mi? Azok után, hogy kitiltottál innen?! Elvárod, hogy költözzek ide, ha kell az ágy… És áruld el nekem mégis hogy, ha csak a te engedélyeddel juthatok be ide?!*Morogja morcosan, mert nem szereti, ha kitiltják valahonnan. Ha ő teszi ezt mással akkor az nem baj. De hogy vele… Mikor leszobrozzák akkor megvetően felhorkant.* - Kikérem magamnak. Fiatal koromban nehéz volt felhúzni! Na jó, nem. De akkor nem ismertél, és teljesen más voltam… * A kifakadás végére elhalkul, és a takarót kezdi bámulni. Aztán szóba hozza, hogy a férfi szerint miért maradt itt, a válaszra pedig halványan elmosolyodik.* - Azért mondjad. Maximum fejbe váglak egy párnával. Szóval ne féltsd az életedet. *Mondja nyugodtan, majd Sam második gondolatára hangosan felnevet.* - Eddig is azt hitted, hogy körületted forog, nem? *Szól be pimaszul miközben angyalian pilláz a lidércre. Aztán mikor megkapta a borospoharat akkor a portóit kóstolgatja, és pár perc múlva megszólal.* - Sam, lehet egy témába nem illő kérdésem? *Emeli fel a fejét, és lila tekintetét a férfire szegezi.* -Honnan jött az ötlet, hogy ide építsetek egy iskolát? Most komolyan. Muszáj volt ide? Ugye tudod, hogy miért utálom ezt a szigetet? *Fakad ki a nő, de nem tehet róla. Most hirtelen a bortól filozofálni támadt kedve.*

    Ajánlott tartalom

    Sammael Crow és Tyla Perathon elmebetegségei Empty Re: Sammael Crow és Tyla Perathon elmebetegségei

    Témanyitás by Ajánlott tartalom


      Pontos idő: Csüt. Feb. 20, 2020 7:19 pm