by *Sokat gondolkozik igen. Nem veszi észre a kedvesét? Mostanában senkit. Inkább csak a tettével van elfoglalva…*~Gyilkos vagyok…~*Fut újra a gondolatán végig és természetesen tudja azt, hogy nem szabadna erre gondolnia. Viszont ő nem gyilkolt még úgy halandót vagy vámpírt, szívtelenül megöljön. Még ezt senkinek nem mondta el Nicoleon kívül, hiszen ez rájuk tartozik. A fejét lehajtva követ rugdos, és a hangra felfigyel. Arcát felemeli, észreveszi legjobb barátját.* - Öhm.. Mi lenne? Szombat van egésznap.*Válaszol vissza Effynek majd amikor szájon puszilják, magához húzza a lányt és visszapuszil. Nem tudja még mi lesz, de ha tovább tudnak lépni az már jó, lesz.. Rámosolyog Nicolera és közben a szemével Effyt is nézi.*~Nem akarom tudni a nők gondolatát….~*Fut végig az agyán és sóhaj hallatszik.* - Meguntad a leányokat és kiereszted a gőzt Angyalom?*Ha már farkasomozza ő miért is ne.. Nicole kezét megfogja és összekulcsolja az övével.* - Őt Effynek hívják. Sylorinás és nagyon hiperaktív személy, aki képes mindenben fantáziát látni. Ugye kislány?*Ad barackot a szabad kezével a lánynak. Nem kell az Erethonosnak így viselkednie nincs oka rá.* - Te Nicole volt ma valami az órán? Nem igazán voltam bent az Akadémián egész nap..*Ami igaz is.. meglógott most minden elől kicsit elege lett. Ordul közben barátnője felé és amikor egyébként Effyhez beszél angyalian pislog rá. Szándékosan piszkálja, de imádja kiakasztani Sylorinás társát. Nicoleal mi a helyzet? Szeret is hülyéskedni, de azért oda figyel hol a határ.*
+29
Amélie Deneuve
Julian Steiner
Matthew Chancellor
Lisa Deadwood
Rosetta M. McCarthy
Morten Toov
Catherina C. Williams
Atanas A. WIlliams
Eliana De Lucia
Patric J. Morgan
Elizabeth Cobb
Kiera Bellamy
Lord Sayon Merlioth
Lorette Cyrill Branimir
Horváth Réka
Christopher Acerlot
Nicole Brise
Michael
Arleena Queen
Victoria Jones
Dorotea Rodríguez
Lasse Fält
Andrew Mason
Nathaniel Jenkins
Amanda Helgesen
Lora Verhoeven
Park Min Lee
Fredrik Laine
Lily Hollow
33 posters
Városliget
Christopher Acerlot- .::Diák::.
Park Min Lee- .::Diák::.
*Miután Christ megszólította, visszafordulna a lány felé, aki érdeklődött iránta, de úgy veszi észre, hogy nem éppen maradt a helyén. Méghozzá Chrishez futott oda és szájon csókolta. Effy első reakciója, hogy kitör belőle a nevetés.* - Bocsássatok meg.. *Fejezi be a nevetést, de nem mindennapos látvány ez. Egy vérfarkas és egy vámpír. A második reakciója pedig nem más, mint, hogy "megszívatja" a fiút.* - Na, de Chris! Milyen dolog ez? Tegnap este nem is mondtad, hogy van barátnőd.. *Nevetni kezd, majd amikor befejezi, kettejükre pillant.* - Nagyon... *Keresi a megfelelő szavakat a helyzetre.* -... aranyosak vagytok.. vagy mik. *Vonja fel az egyik szemöldökét. Chris válaszára pedig szintén nem talál szavakat. Szombat? Tényleg? Nem jött volna rá.* - Köszönöm sz információt, hogy szombat van. *Vigyorog a kis farkas öribarijára. Angyalom? Na várjunk csak. Nem túl személyes ez pont a barátnője előtt? Hát jól van, Effyt nem zavarja, de meglehet, hogy a lányt igen.. és persze véletlenül sem akarná megbántani.. ha már Chrisnek fontos, már csak azért is kedves lesz hozzá. Megpróbálja kontrollálni magát.* - Jobban szeretem a "démonka" megszólítást. *Mosolyog a fiúra, majd a barátnőjére terelődik a figyelme. Végigméri a szemével, majd mosolyra húzza a száját. Még, ha kedves is akar lenni vele, nem fog könnyen menni, mert nagyon szerelem ellenes és tudja, hogy úgy sem lesz jó vége. Biztos, hogy Chris meg fog sérülni valamilyen módon. Más csak érzelmileg is. Azért is van annyira az érzelmek ellen, mert a szerelemnek mindig rossz vége van. Előbb-utóbb, így vagy úgy elveszíti az ember a szerelmét és annak sosincs jó vége. Akármennyire is szeretné az ember azt hinni, hogy a szerelem jó dolog, nagy tévhitben élnek.* - Igen, Effy lennék. A drága kis naív Chris BFF-je.. Az túlzás, hogy hiperaktív lennék. Az ő. *Mutat a "BFF"-jére egy félmosollyal az arcán.* - Viszont fantáziás elképzelésével nincs kifogásom. Azzal egyetértek. *Kezet fog Nicole-lal, majd elkezdi a fejét rázni és Christ nézni azzal a tekintettel, hogy "te nem vagy normális". Ez viszont egyáltalán nem a lány ellen szól.*
//Fagy, de kapjátok be, úgyse fejezzük be. xD//
//Fagy, de kapjátok be, úgyse fejezzük be. xD//
Nicole Brise- .::Diák::.
//Nem-e? 
//
*Ő Christ egyáltalán nem hibáztatja azért, amit tett. Hiszen megölte volna, őt, Nicolet, pedig elrabolta volna és megint az lett volna, mint régen! Nem, meg kellett halnia. Csak rosszat tett, egész életében - nem volt más választás. Egyszerűen ez volt a legjobb, amit tehettek. Ő inkább hálás Chrisnek, hogy megtette. Ha ő nem teszi meg, előbb-utóbb megteszi más. Például ő maga. Először csak megszökött, de másodszorra már lehet, hogy mást is megpróbált volna tenni. Vagy, ha nem öli meg csak hagyja futni, Nicole élete végéig rettegésben élhetne. Az sem lenne kellemesebb. Nem igazán érti a saját viselkedését, ahogy Chrishez lép, de úgy dönt, ezen ráér később gondolkozni - inkább csak hozzábújik és onnan figyeli a számára idegen lányt, akiről még sosem hallott, pedig látszólag elég jóban vannak a barátjával. Ahogy az felnevet, csak kérdőn felvonja a szemöldökét. Mi lehet ilyen poénos? Ő sosem járt senkivel? Vagy az a vicces, hogy... szóval a fajok közötti ellentét? A poénra nem szól semmit, nem az a visszaszólogatós fajta, de nem is nevet rajta.* - Köszönjük. *Válaszol merő gúnnyal és egy széles, nem minden hátsó gondolatot nélkülöző mosollyal a kijelentésre. Aztán Chris felé fordul és neki válaszol.* - Semmi különös. Bár Helar észrevette, hogy megint lógsz. *Kuncog egy sort, majd még éppen elkapja Effy furcsa tekintetét, amit a vérfarkasnak szán. Nem érti, mi ez az egész, miért nem hallott még erről az akárkicsodáról aki ennyire közel áll a barátjához, és hogy miért "angyalkázza" őt Chris, valamint miért szólítja az Christ "farkasom"-nak. Minden esetre az ő érzelmeit a szőke lány iránt tisztán ki lehet olvasni a tekintetéből...* - Te is a Fyronra jársz? *Fordul a lány felé semleges hanggal.* - Még nem is láttalak. *Az utolsó szó után egy félreérthetetlen tekintetet vet Chrisre.*
//*Ő Christ egyáltalán nem hibáztatja azért, amit tett. Hiszen megölte volna, őt, Nicolet, pedig elrabolta volna és megint az lett volna, mint régen! Nem, meg kellett halnia. Csak rosszat tett, egész életében - nem volt más választás. Egyszerűen ez volt a legjobb, amit tehettek. Ő inkább hálás Chrisnek, hogy megtette. Ha ő nem teszi meg, előbb-utóbb megteszi más. Például ő maga. Először csak megszökött, de másodszorra már lehet, hogy mást is megpróbált volna tenni. Vagy, ha nem öli meg csak hagyja futni, Nicole élete végéig rettegésben élhetne. Az sem lenne kellemesebb. Nem igazán érti a saját viselkedését, ahogy Chrishez lép, de úgy dönt, ezen ráér később gondolkozni - inkább csak hozzábújik és onnan figyeli a számára idegen lányt, akiről még sosem hallott, pedig látszólag elég jóban vannak a barátjával. Ahogy az felnevet, csak kérdőn felvonja a szemöldökét. Mi lehet ilyen poénos? Ő sosem járt senkivel? Vagy az a vicces, hogy... szóval a fajok közötti ellentét? A poénra nem szól semmit, nem az a visszaszólogatós fajta, de nem is nevet rajta.* - Köszönjük. *Válaszol merő gúnnyal és egy széles, nem minden hátsó gondolatot nélkülöző mosollyal a kijelentésre. Aztán Chris felé fordul és neki válaszol.* - Semmi különös. Bár Helar észrevette, hogy megint lógsz. *Kuncog egy sort, majd még éppen elkapja Effy furcsa tekintetét, amit a vérfarkasnak szán. Nem érti, mi ez az egész, miért nem hallott még erről az akárkicsodáról aki ennyire közel áll a barátjához, és hogy miért "angyalkázza" őt Chris, valamint miért szólítja az Christ "farkasom"-nak. Minden esetre az ő érzelmeit a szőke lány iránt tisztán ki lehet olvasni a tekintetéből...* - Te is a Fyronra jársz? *Fordul a lány felé semleges hanggal.* - Még nem is láttalak. *Az utolsó szó után egy félreérthetetlen tekintetet vet Chrisre.*
Christopher Acerlot- .::Diák::.
*Hagyja, hogy hozzá bújjanak, valahogy melegség tölti el a fiú szívét. Neki legalább van. Lehet megölte volna más, de ő akart végezni vele és még is sajnálja. Bár Nem kéne, de még is! Szörnyeteg és ezt ő is tudja, de nem szeretné hangoztatni ezeket. Effyvel hülyéskednek az angyalkámat nem kell komolyan venni. Tényleg csak jó barátok.* - Köszönjük. Hát.. tudod Effy vannak olyan egyének, akinek nem tetszenek egyes dolgok.*Itt gondol például a kapcsolatukra amikor Nathaniellel veszekedtek. Nem tehet róla.. lehet a többieket is meg kellet volna védenie, de igazság szerint meg tudják magukat is védeni. Neki első sorban az agya másra koncentrált ez esetben Nicolera. Akkor is megtette volna ezt ha más lett volna bajban? Lehet.. de ő neki fontos. Aztán a becézgetésekről van szó Christopher ördögien elvigyorodik.* - Ja igen.. De te még boszorkány is szoktál lenni. Ahogy kijössz reggelente a lány hálóból látva az összekócolt hajadat vöröske…*Neveti el magát és csak szorosabban húzza magához Nicolet. Jó ő másik házban van szóval nem tudhatja azt miket szoktak csinálni a Sylorinában. Ha nem bír magával Nessa helyre teszi, de általában be tudja fogni a kis száját. Amúgy a nem te vagy normálisra csak visszapislog és ördögien elvigyorodik.*~ Aki nem normális annak nyitunk egy külön szektát. Bár neked tökéletes lenne a kripta is~*Szólal meg Effy fejében és ártatlanul néz a barátjára.* - Valóban. Legjobb barátok vagyunk, de néha kibírhatatlan is tud lenni. Valamikor rájön, az öt perc le se lehet lőni.*Mondja szemet forgatva és igen szereti piszkálni a másikat. Utána ugye kérdezi, az órát majd válaszol Nicole neki, aki ártatlanul pislog.* - Nem volt kedvem bemenni órára, jobb dolgom is volt..*Ugye beszél az óra helyetti teendőkről és amikor Effy „szemétkedik” akkor csúnyán néz rá. Nicolera meg ártatlanul pislog, amikor kérdően néznek rá.* - Mi az? Szeretek össze-vissza beszélni. Különben meg igaz. Valóban szeretek beszélni mindenféléről, de nem kell egyből rosszra gondolni.*Küld egy nyugodt tekintetet Nicolenak nincs mit félre érteni és aztán gyilkosan néz a másikra.* - Ha már ilyen szépen összegyűltünk nem akarunk valamit csinálni?*Érdeklődik és veti fel az ötletet a többieknek majd utána sóhajt egyet.. nem gondolta azt, hogy ez lesz. Szeret ám hülyéskedni meg minden. Viszont azt, hogy összeveszen másokkal kivan zárva.* - Jut eszembe később ha bemegyünk megvársz majd a Sylorina bejáratánál?*Kérdezi meg Nicolet hiszen már egy hete oda akar neki valamit adni csak nem jutott el még odáig. Talán tényleg ezért titkolja a kapcsolatukat, mert furán néznének rájuk, hogy vámpír és vérfarkas kapcsolat…*
Park Min Lee- .::Diák::.
*Chris tényleg szerelmesnek tűnik. Ilyennek még nem látta. Jó, az természetes, hogy bolond. EZ a tulajdonsága még mindig megvan. Remélhetőleg mindig meg is marad, de valahogyan akkor is más. Csak rá kell nézni. Ahogy átkarolja és magához szorítja azt a lányt. Ez nyilvánvalóan egy másik Chris. Valahogy most máshogy is hülyéskednek. Mindig rápillant a lányra, nehogy valami olyat mondjon, ami Nicole-nak nem nyerné el a tetszését. A lány viszont megértőnek tűnik. Valahogy vissza sem vág Effynek. Szemmel láthatóan sokkal érettebb... vagy csak szerényebb? Ez majd idővel kiderül, ahogy az is, hogy miként fog a két lány egymáshoz viszonyulni. Az biztos, hogy most Effy határozottan nem örül neki. Nem véletlenül van az a mondás, hogy az ember legnagyobb ellensége, a szerelmének a legjobb barátja. Általában egy szokott lenni. Az majd még elválik, hogy ez egy rendhagyó eset lesz-e. Egyenlőre nagyon rivalizálnak. Viszont félreértés ne essék, Effy egyáltalán nem féltékeny.. olyan szempontból legalábbis nem. Az viszont meglehet, hogy a Sylorinás diáklány nem szeretné elveszíteni a legjobb, és igazság szerint az egyetlen barátját az iskolában. Kevés embert kedvelt már meg ilyen hamar. Csak aztán ne kelljen csalódnia. Egyáltalán nem szeretne, így nem csoda, hogy jobb lenne neki, ha az újdonsült barátnő nem lenne Chris közelében. Csakis Chris miatt fogja vissza magát. Elgondolkozva a lány rájön, hogy tényleg mennyire ismerős ez a szituáció. Ugyanaz, mint amikor ő volt Nate-tel. Azaz csak majdnem volt vele együtt, mivel azóta nem is hallott Nate felől, ami nagyon aggasztja, de most teljesen elkalandozott. Visszatérve a jelenlévők közé, rögtön reagálnia kell a kedves kis farkasbarátjának.* - Jaj, de aranyos vagy. Ne aggódj, te sem panaszkodhatsz! *Piszkálódik, majd Nicole felé fordul.* - Igen, Fyronos vagyok. Nem csoda, hogy nem láttál még. Chris az egyetlen barátom. Szinte csak ő szokott látni. Más nem is kell, hogy lásson. *Ez a kijelentés nem a lány ellen szólt, csak kicsit elgondolkozott és hirtelen komolyabb is lett. A mondanivalójának lényege csak annyi volt, hogy Chris barátsága nagyon fontos neki és nem szeretné elveszíteni. Reméli, hogy ez a vámpírlánynak is világos.*
//"azóta nem is hallott Nate felől" - pedig nagyon szeretne már... khm.//
//"azóta nem is hallott Nate felől" - pedig nagyon szeretne már... khm.
//
Nicole Brise- .::Diák::.
*Na igen, vannak "páran", akik kifogásolják a kapcsolatukat. Ő is kapott már emiatt hideget-meleget, de őszintén szólva... Nem érdekli. Egyáltalán nem. Az egyetlen, ami foglalkoztatja az az, hogy végre van valaki, aki megérti, aki azért szereti őt, aki, és nem akarja megváltoztatni. Ha pedig Chris nem jött volna utána... abba belegondolni is szörnyű. Mit akart vele tenni? Csak hadovált össze-vissza arról, hogy mennyire hiányzott neki és hogy nekik együtt kell lenniük mert nélküle Nicole nem ér semmit, hiszen ő adott neki új életet és ezért hálával tartozna neki, nem pedig ezzel. Bár komolyabb sérülést nem okozott neki, nem úgy viselkedett, mint aki szerelmes lenne belé... Persze, amióta Chrissel van, Nicole is teljesen máshogy viselkedik, csak éppen nincs, aki ezt észrevegye. Csak némán, valami mosolyfélével hallgatja a vitát. Persze, megérti ő, hogy barátok és hogy régóta jóban vannak, ez egyáltalán nem zavarja. Nem lesz az a fajta barátnő, aki eltiltja a pasiját minden nőneműtől. Elvégre, ha Chris szereti, akkor nem fogja megcsalni, ha meg nem, akkor nem mindegy? Úgyis rájön, ha megtörténik. Chris válaszára megforgatja a szemét.* - És mi volt az a dolog, ami hasznosabb volt az oktatásnál? *Mosolyog rá, miközben mellkason böki a mutatóujjával. Nem mintha stréber lenne vagy ilyesmi, de ő sosem tudna lógni az órákról. Egyszerűen.... Ez van belekódolva. Effy válaszára zavartan pislog párat. Nem igazán tudja mire vélni a másik viselkedését.* - Aha... értem. *Jelenti ki végül, mivel jobb nem jut az eszébe. Felötlik benne, hogy akkor ő most itthagyja őket, de az olyan lenne, mintha megsértődött volna, ráadásul az idióta Chris úgyis követné - ami nem is lenne akkora baj. Nicole, fejezd be! Nem lehet féltékeny. Csak barátok! Na mindegy, nincs más választása, mint maradni. Aztán Chris tesz fel egy kérdést.* - Hát, én már vissza akartam menni a suliba... De ti maradhattok még. *Mondja, és nem, egyáltalán nincs megsértődve, csak megzavarta ez az erőteljes ellenállás Effy részéről. Na meg, Chrissel is lenne mit megbeszélniük. Kettesben.* - Rendben, majd megkereslek, oké? De nekem tényleg mennem kéne, még... még lenne más dolgom. *Próbálja kivágni magát valahogy anélkül, hogy mérgesnek tűnne. Na, nem mintha halál nyugodt lenne. Chris még kapni fog ezért, az biztos. Na meg, elég ijesztő a tény, hogy Effy úgy méregeti, mint aki meg bírná fojtani egy kanál vízben.*
Christopher Acerlot- .::Diák::.
*Hát igen kifogásolják az ő kapcsolatukat, de őt sem érdekli igazából. Mondhat bárki bármit Christopher barátnője éppen egy olyan lény lett, akiket eddig mind végig gyűlölt.. Megvetett.. Talán ez lenne az a változás, hiszen a srác is érzi magán, hogy teljesen máshogy viselkedik Nicole mellett. Jó hatással van rá a lány és ennek kimondottan örül ám! El tudja mondani azokat a dolgokat, amiket talán más, cikizné. Viszont soha nem zavarta a srácot. Be tudott illeszkedni és Nicole jól teszi, hogy nem féltékeny típus. Örül tényleg neki, hogy együtt vannak és már mennyi ideje is? 20.-án lesz 4 hónapja, hogy együtt vannak! Megismerkedtek.. Emlékszik milyen zárkózott volt, Effy hozzá képest egy kis angyalka. Azután érzi egyébként a feszültséget és lehet tenni kéne ez ellen valamit. Sóhajtozik egyet és tudja azt, hogy mind a kettőjüktől fog kapni, de nem zavarja ám. Jó érzés piszkálni őket.* - Maradjunk annyiban, hogy filozofálgattunk a testvéremmel telefonon. Amennyit tud beszélni..*Igen nos az iker testvére rengeteget tud beszélni és ez nem mindig zavarta ám. El tudnak beszélni amikor full normális a másik is szóval. Te.. te ne bökdös..*Mondja Gyilkosan Nicolenak és csak szorítja magához a másikat. Aztán Effy válaszol Nicolenak amire sóhajtozik.*~Akkor a mókának véget vetek.~*Menjünk vissza akkor mind a hárman. Aztán akkor most oda adom. Jut eszembe Effy akkor segítesz majd elementálból? Tudod béna vagyok belőle és a természet soha nem volt a barátom.*Kéri a lány segítségét ha meg nem segít neki megoldja valahogy, de nem akar rossz jegyet sem szerezni. Azt, hogy a fiú mit érez.. egyből bemenekülne a Fiú hálóba..*~Tudom, hogy cuki vagyok, de azért nem kéne féltékenynek lenni.~*Vajon miért fog kapni? Nem tudja, de felkészül a legrosszabb esetekre Nicole miatt. Este mit fog csinálni.. vagy eltud aludni vagy nem, de amíg nem ad valamilyen darabot a lánynak ami az övé addig nem lesz nyugta. Aztán Effy meg faggathatja a másikat úgyis szűkszavú lesz ezen a témán hiszen nem szeretné ha kiröhögné..* - Effy jösz?*Kérdezi meg akkor a lányt ha igen akkor együtt hárman vissza mennek a suliba és ki tudja mik fognak még történni.*
Horváth Réka- .::Diák::.
*Kissé idegesen toppan be a Játszótér területére, aki ismeri az tudhatja, hogy mivel vérfarkas, elég érzékeny pontja a telihold... Hogy miért nincs átváltozva? Egyszerű még hat a bájital, így valamivel nyugodtabban mászkálhat emberi alakban, még ha telihold is van. Bár az tény, hogy a farkasösztönök fel-fel törnek ilyenkor, és ezerszer ingerlékenyebb, de még kezdeti fázisban van a bájital. Mondjuk jobban örülne, ha bátyja valami más megoldást találna, amivel újra ember, vagyis angyal lehetne. Bár az emberi életre jobban vágyik, de azt nem kaphatja vissza már... Persze most a farkassága izgatja a legkevésbé - Ezt is megéltük! -, azon kattog az agya, hogy hol találhatja meg Alexet, volt már náluk és ott nem volt. Utolsó mentsvára a Játszótér, valami ilyesmit is látott tegnap álmában. Igen, jósálmok. Mostanában egyre gyakrabban, de Réka erőltette ki őket. Kell neki annyit gyakorolnia a Látást, de van is rá oka.*
Vendég- Vendég
-Stamp on the ground jump,jump,jump,jump, moving all around tep tep da dow stamp on the ground jump jump jump jump.. Moving all around We’re jumping all around…*Énekel teli torokból és bömből atelefonján a zene. Igazán jó a kedve a srácnak és örömmel látja azt, hogy lassan minden elkészül a szilveszteri bulira és nem lesz semmilyen tényező, ami megakadályozná bármiben is. Amint sokan látják helyre jött a kis lelki állapota és megy minden a tervek szerint. Minden jól alakul és természetesen nem érdekli semmi és senki. A hintáról leugrik, az angyal majd elkezd táncikolni.. tisztára mintha óvodás lenne, de ez a zene kihozza belőle a jó kedvet és teljesen el van terelve a gondolata.. Rékát egyébként nem igazán veszi észre túlságosan is lefoglalja a zene ami megy és ezt lehet hallani is. Szinte az egész parkban ez hangzik már 1 órája legalább.* - Lassan ki fogják hívni a rendőrséget… Bár mondjuk nem izgat..*Vonja meg a vállát és elindul a csúszda felé. Komolyan mintha óvodás lenne, de most eléggé happy a srác. Hogy a telihold teszi e? Nem tudni.. de mindenesetre tényleg mintha olyan lenne mint kisfiús korában.*~Már csak a srácok hiányoznak..~*Ez tény, de hamarosan ők is megjelennek. Most per pillanat egy farmer nadrágban. Fehér ing van rajta és természetesen egy fekete bőrkabát haja fel zselézve és úgy csúszik le az említett helyről.*
Horváth Réka- .::Diák::.
*Mikor meghallja a zenét és mellé még a srácot énekelni, szinte felcsillan a szeme. Azonnal a hang irányába indul és egy széles vigyor terül el az arcán, mikor meglátja a másikat, és szinte azonnal röhögésbe vált át, mikor látja, hogy a srác csúszdázik, táncol és énekelget.* - Látom sikerült kiszöknöd a diliházból Alex. *Vigyorog még mindig.* - Szia, rég láttalak. Látom jó kedved van. *Néz végig ismét a srácon. Most, hogy belegondol, utoljára akkor látta a fiút, mikor még a legelső napok voltak itt. Akkor is itt futottak össze, csak Réka volt aki játszott és énekelgetett, bár nem ilyen dilisen...* ~ De ne feledkezz meg a célodról! Faggasd ki mit tud... ~ *Figyelmezteti magát és vesz egy mély levegőt. Ha szabad a hinta, akkor elfoglalja és picit elgondolkozik, hogy hogyan kérdezzen rá. Ebbe már nem teljesen gondolt bele.* - Tényleg, megszületett már a gyereked? *Érdeklődik mosolyogva, amíg magában fogalmazza a kérdést.*
Vendég- Vendég
*Amikor lecsúszik, újabb dalba kezd bele Upside down című számba. Aztán amikor megszólalnak, csak megperdül és felnevet. Oda lép Rékához majd leállítja a zenét.* - Nem dehogyis jöttem a diliházból szimplán jó a kedvem. Lassan szilveszter aztán lesz egy kis buli a srácokkal.*Mondja jó kedvűen és úgy látszik tényleg helyre állt a lelki világa, sőt biztos… ezt lehet biztonságban állítani és a srác semmi képpen nem szeretne öngyilkos vagy bármilyen kísérletet végre hajtani. Miért tenné? Ztán felvonja a szemöldökét még is miért kereshette aztán felsóhajt és lenyugszik.* - Miért kerestél Réka?*Érdeklődik felőle majd aztán sóhajt egyet és válaszol neki teljesen nyugodtan.* - Mintha nem tudnád a történetet. Hetekig el voltam tűnve az iskolából, órán alig jelentem meg.. A Cameosban nem pletykáltak arról, hogy meghalt a barátnőm? Városban volt egy gyilkolás betörtek a házunkba vagyis a házába, de nem tudom ki volt.. de azóta van barátnőm. Nem szeretné Ramona, hogy boldogtalan legykek ő is csak jót szeretne..*Sóhajt egyet..* - Szóval Tylineal vagyok együtt.*Mondja higgadtan majd kicsit elcsendesül és felnéz az égre.*~Azért nem feledlek el..~*Mosolyodik el majd vissza pillant Rékára.* - Na és te veled mizujs?*Kérdezi meg rég látták egymást tény. Bár mostanában kicsit túl van pörögve a srác is.*
Horváth Réka- .::Diák::.
- Azt látom, régen láttalak már ilyen hiperaktívnak. *Mosolyog a srácra. Még az előző iskolájukban, nos igen, ott még elég őrült volt a srác. És Réka sem teljesen ilyen...* - Akartam tőled valamit kérdezni. Pénteken volt alkalmam találkozni egy elég érdekes alakkal. A padláson. Nagyon furcsa volt, de felkeltette az érdeklődésemet. Látó, látja a jövőt, a múltat és a jelent. Elméletileg beszélt veled is. Érdekelne, hogy mit tudsz róla. *Néz komoly arccal a másikra. Próbált nem túl sok mindent elárulni, de mégis a srác tudtára adni, hogy kiről is beszél.* - Nagy segítség lennél, ha tudnál róla valamit. *Néz határozottan a másikra. Mikor pedig ugye választ kap a kérdésére, egyszerűen lesokkol... Nagyon sok mindenről lemaradt.* - Nagyon sajnálom, nem hallottam róla... Igazából, én se nagyon voltam a toppon az elmúlt hónapokban, nem hallottam róla. * ~ Az elmúlt években nem nagyon... ~ * - Tényleg sajnálom, nem tudtam. *Nos igen, így jár az ember, ha konkrétan egy cél elvakítja.* ~ Hülye Dan, ezt is neked köszönhetem. ~ *Szidja a másikat, de ő maga is tudja, hogy a saját hibája, hogy nem bírja elengedni a másikat.* - Tylinenal? *Kérdi meglepve. Nos igen, az utolsó információi szerint ő még Etievel járt, de inkább hagyja. Nem akar még jobban belekeveredni ebbe.* - Sok boldogságot. *Mosolyog a másikra.* - Maradjunk annyiban, hogy kezd helyre rázódni minden. *Vigyorog a srácra.* ~ Vagyis nem ártana... ~ *Jegyzi meg magában.*
// Fagy//
// Fagy//
Lorette Cyrill Branimir- .::Városi Lakos::.
*Alicia csizmája alatt halkan ropog a hó, ahogy bekanyarodik a városligetbe. Erre tud a legrövidebb úton eljutni a kapitányságra, és már így is késésben van, mert megígérte az egyik társának, hogy előtte még beugrik leadni néhány engedélyt. Halvány mosollyal az arcán pillant a felhős égre, és borzasztóan hálás azért, hogy nincsen kitéve a napsugaraknak, bár a nyakában ott lóg a medalionja, ami megvédi a naptól, mégis gyűlöli fényt. Talán ezért az egyik kedvenc évszaka a tél, mert olyankor borzasztó keveset süt a nap, és így fesztelenebbül sétálgathat a városban. Ahogy a sétányon halad a szellő belekap hosszú fekete kabátja, és összeborzolja sötét fürtjeit. Oldalra pillant, és felkuncog néhány hógolyózó gyerek láttán. Alicia szereti a gyerekeket, attól függetlenül, hogy vámpír. Elvégre neki is van egy lánya, aki szintén hivatalnok, mint ő. Sokszor dolgoznak együtt, de mostanában mivel a tanácstagok úgy gondolják, hogy Alicia borzasztóan ráér, ezért rengeteget ugráltatják. Vagyis, szívességekre kérik, akire nem mondhat nemet. Halk sóhajjal megszorítja az aktatáskájának kallantyúját, és a szökőkutat megkerülve folytatja az útját a sétányon. *
Amanda Helgesen- .::Diák::.
*Aludt e? Egy frászt.. Szinte egész éjszaka fent volt és a laptopon kockult, mert nem volt képes aludni. Muszáj volt elfoglalnia magát, és ha lecsukja, a szemét ismét követik a rémálmok. Legalább másoknak jó éjszakája volt nem szerette volna megzavarni a többieket és így is nem tudja még mi lesz a mai napon. Ahogy megvilágosodott elindult lezuhanyozni és felkapott most egy farmer nadrágot és egy csizmát.. Felsőnek pedig egy fehér inget vett fel Aztán még ott van egy elég vastag fekete halálfejes pulóver, hogy ne fázzon. Felvette a kedvenc dzsekijét. A tőrét elhelyezte az oldalába és egy sálat is helyezett a nyakába, hiszen hó van kint meg hideg van. Felvette a kesztyűjét, egy lila sapkát és úgy döntött elindul egyet sétálni. Szüksége van egyedül létre még is nyomasztja a tegnapi óra is, de próbál nem foglalkozni vele. Most van tényleges elhatározása nem bajba keveredni persze és nem is tervez így reméli nem fog eltévedni. Bernadette még megmutatta neki tegnap Qarinban a fontosabb helyeket legalábbis térképet mutatott neki. Evett e? Persze valamennyit evett reggel, de étvágya sem volt. A városligetbe érve csak simán előkapja a tőrét és pörgeti az ujjai között, ahogy halad előre és dúdolgat valami féle dalt.* - Well, Ali baba had them 40 thieves, Scheherezade had a thousand tales.. But. Master you’re in luck Co up your sleeves. You got brand of magic never fails..*Aladdin dalát énekli, bár csak elterelés képpen. Nem nincsen rossz hangja, de most nem is figyel a járókelőkre. Sőt még képes elesni jelenleg a nyílt terepen.. Szóval így halad előre a jobb kezében van a tőre amit pörget az ujja körül és egy hirtelen mozdulattal csúszik ki a kezéből, remélvén nem jár senki előtte és mellette, mert nem akar senkit megsebesíteni.. Így tehát még Aliciát sem veszi észre szóval ha nem kerüli ki lehet a lába elé esik a tőr vagy éppen rá…*
Lorette Cyrill Branimir- .::Városi Lakos::.
*Nos, Alicia nem érzékel hideget, sem meleget, így ő csak azért öltözött fel így, hogy ne nézzenek rá furcsán az emberek. Legutóbb is furcsán néztek rá, amikor szoknyát hordott tényleg, szóval azóta inkább úgy öltözködik, hogy ne legyen feltűnő. Szóval ő igazából csak azért hord ilyen ruhákat, mert ilyeneket kell. Egyébként biztosan a kedvenc szoknyáját és blézerét húzta volna fel, de most már mindegy. Amilyen áldás neki a tél, olyannyira átok is. Ahogy halad előre egy ismeretlent pillant meg, aki a sétányon dobálja a fegyverét. Alicia szemei dühösen villannak, pláne, amikor a tőr felé esik, akkor azonban egy gyors mozdulattal elkapja a pengét, és gyilkosan mered Amandára.* - Gyerek kezébe fegyver nem való! Hacsak nem vagy mutatványos, akkor javaslom, hogy a tőreidet a gyakorlópályán dobáld, kislány! *sziszegi dühösen, majd hosszú ujjai közt gyorsan megforgatja a pengét, és szemügyre veszi a tőrt. Valamilyen szinten ért hozzájuk, és a lánya különösen rajong értük, így valamicske tudás ráragadt.* - Örülnék neki, ha legközelebb nem köztereken játszadoznál, mert ebben a városban tekintettel vagyunk a másikra! Nem érdekel ki vagy, honnan jöttél, de ajánlom, hogy ne kerülj galibába, mert legközelebb nem adom vissza! *szusszant, és úgy oktatja ki a lidércet, mintha valóban egy kisgyerek lenne. Hiába, Alicia nagyon imádja Qarint, és mániája, hogy a lakosokat védelmezni kell. Így hát ad még egy esélyt a lánynak, és felé nyújtja a tőrt, de az ígéretét valóban be fogja tartani. Alicia mostanában kicsit feszült, mert a sok ügy miatt nincs ideje rendesen vadászni, és pihenni se tud. Előfordul, hogy szinte egész nap talpon van, és ha nem szólnak rá, akkor azt is hajlamos elfelejteni, hogy innia is kellene. Nos, egy cseppet munkamániás a nő. *
Amanda Helgesen- .::Diák::.
*Már éppen nyúlna a tőréért, ami kicsúszott a kezéből, amikor elkapják. Felpillant az előtte álló nőre, aki természetesen vámpír és az égbe szalad a szemöldökét. Valóban úgy beszélnek vele, de most egyáltalán nincs ilyen hangulatban. Igen Amandán határozottan látszik, bármelyik pillanatban robbanhat, ha tudná, kiről van szó..* - Nem vagyok gyerek, akit figyelmeztetni kell.. Oda szoktam figyelni, de ez véletlen volt.*Mondja kissé ingerült hangon és ökölben van a keze. Aztán amikor visszakapja, a tőrét újra megszólal.* - Köszönöm. Nem vagyok kislány. Szerintem ön meg nem vén trotty szóval szerintem tudunk felnőttek módjára is beszélni.*Ilyen kijelentés után más rendőr vagy nyomozó vagy bárki más már bevitette volna mindenkinek lehetnek rossz napjai és ez a lépés pont így jött ki.* - Tisztában vagyok a szabályokkal eltekintve attól, hogy egy hete jöttem a városba. Nincs joga így beszélni velem… egyáltalán még is kicsoda maga?*Vonja fel a szemöldökét és teszi fel a kérdést és igyekszik vissza venni a bunkóságából, mert előbb vagy utóbb tényleg a dutyiba folytatják az userek a játékot és egyiknek se lenne éppen tökéletes.* - Különben is..*Inkább nem kezd bele a mondatba, de Amanda ma tényleg nincsen jó passzban szóval lehet nem az első vámpírba kellett volna neki menni. Viszont az sem direkt volt.*
Lorette Cyrill Branimir- .::Városi Lakos::.
*Nos, Alicia szerint épp úgy beszél Amandával, ahogy a lány megérdemli. Hiába, a kékvérűség, a kékvérűség több mint száz éve óta makacsul vele tart, és nem tud szabadulni tőle. * - Igazán? *vonja fel a szemöldökét a lidérc visszabeszélésekor.* - Szerintem meg igenis figyelmeztetni kell, mert normális lények nem hajigálnak tőröket olyan helyen, ami tele van ártatlan gyerekekkel példának okáért! *szusszant, és int a kicsivel odébb rohangáló, hóban játszadozó kölykök felé. * - Jobban is odafigyelhetnél! *morogja, majd Amanda következő szavaira elkomorodik a tekintete. Nem kellene kihúznia a gyufát a másiknak.* - A társadalomban való elhelyezkedés a fontos, és aki nem tud felnőtt módjára viselkedni, az az én szememben még gyerek. Ahogy elnéztem te nem tudsz felnőttesen viselkedni, szóval igencsak gyereknek számítasz nekem *felel komoran, de egyelőre még nem fontolgatja, hogy a lányt be kellene vitetnie. Nem, majd ha folytatja a szájalást, akkor talán.* - Nos, kötve hiszem, de hagyjuk *sóhajt, majd amikor számon kérik, akkor kihúzza magát, és úgy felel Amandának.* - Alicia Lydia Linwood, ha így se tudod ki vagyok javaslom menj el a múzeumba, és nézd meg az alapítói okiratot! Utána tárgyalhatunk, hogy miért kérem számon a szigetieken a helyes viselkedést *felel enyhén felsőbbrendű hangsúllyal, de érdekes módon a nevét nem felsőbbrendűen, hanem inkább dallamosan ejti ki. * ~ Ezek a mai gyerekek… Húsz évvel ezelőtt még tudták mit jelent az a szó, hogy tisztelet *csóválja a fejét, majd eszébe jut, hogy Eirával rég beszélt, és hogy majd említi neki, hogy nem ártana a lidérceit rendbe szedni.*
Amanda Helgesen- .::Diák::.
*Amikor beszélnek, hozzá ő természetesen felvonja a szemöldökét és tudja jól mit csinált. Nem kell újra elmondania. Szokott oda figyelni és tisztában van a következményekkel, de ha egyszer véletlen ejtette el.* - Most nem látok itt semmilyen gyereket. Csak egy hisztis vámpírt és egy rosszul aludt nyűgös lidércet.*Ez kicsit erős volt és észben kap, hogyan beszélt.. Még a tegnapi hatás is benne van.* - Bocsánatot kérek… Azt hiszem a mai napon tényleg nem szabad senkivel beszélnem.*Mondja a nőnek szusszantva és utána ugye tovább okítja a hölgy a lányt. Hát Amanda nem éppen gyereknek nevezhető, de igazság szerint nem is zavarja, azt ki mit gondol róla. Aki ismeri tudja milyen aki meg nem az így járt. Azután érdeklődik felőle kicsoda ő újra kérdően néz és mozdulatlanul áll. – Szép neve van, de semmi kedvem most elmenni a múzeumba. Annyira nem olyan régi mint egy Picasso.. és még beszélni is tud ahogy látom. Maximum megkérdezem az egyik társamat, ha visszaindulok.. mindegy nem fontos…*Mondja, a nőnek nem szeretne, bajba keveredni inkább befogja a kis száját.* - Maga valami alapító tag féle ha így beszélhet…*Gondolkozik el kis idő múlván még nem volt ideje tanulmányozni Qarint, de ahogy lenyugszik végig nézi a nőt. Nos, nem viselkedne így, de tényleg alig aludt valamit bár ez nem kifogás. Akkor is tudni kell viselkedni, de lehet legközelebb nem megy sehova… Amanda Amanda aki korpa közé keveredik…*
Lorette Cyrill Branimir- .::Városi Lakos::.
*Amikor Amanda folytatja a szájalást, akkor Aliciának idegesen rándul meg a szája sarka.* ~Megérdemelné, hogy megharapjam! Még egy ilyen neveletlen kölyköt! *morogja magában, majd lassan, szavait megválogatva felel.* - Nos, tudod, ez az hisztis vámpír könnyedén elintézheti, hogy egy szép kis cellában ki tud pihenni az újév fáradalmait! *szusszantja dühösen. Igen csak zavarja, hogy Amanda így viselkedik vele. Nagyon nem tetszik neki, hogy a szigetiek ennyire elkanászodtak. Úgy tűnik, újra szorosabbra kell venni a gyeplőt, hogy Fair Islén élők kölcsönösen tiszteljék a másikat.* - Semmi gond, lehetséges, hogy ma valóban nem kellene kommunikálnod *jegyzi meg halkan, majd a táskája csatját kezdi birizgálni. Meghúz egy-két pántot, ellenőrizni a zárat, majd ismét Amandára emeli barna tekintetét.* - Nemesi családból származom, természetes, hogy ilyen nevem van *felel nemes egyszerűséggel. Neki borzasztóan természetes, hogy ilyen neve van. Majd a Picasso-s megjegyzésre vet egy lesújtó pillantást a lányra.* - Nem humorizálnék, mert még mindig vannak üres celláink *morogja, majd a következtetésre aprót biccent.* - Úgy tűnik, mégis van eszed *mondja még mindig komoran. Úgy tűnik, Aliciának se szabad ma a munkatársain kívül mással beszélgetnie. Aztán a bal karján kicsit feljebb csúsztatja a kabátujját, és így vet egy pillantást az órája számlapjára.* - Hogy az a… *morogja, majd Amandára pillant.* - Remélem, a közeljövőben megfontoltabban cselekszel! Most viszont mennem kell, mert így is késésben vagyok. Viszlát! *köszön el a lánytól, majd gyors léptekben siet az Officium felé.*
Vendég- Vendég
*Ez egy rémálom.. Valamikor kora délelőtt kelhettem fel. Natasha felébresztett, hiszen megnézte a sebemet, ami szerencsére nem volt mély. Még egyszer nem szeretnék találkozni azzal a valakivel és még, hogy Qarin biztonságos hely.. na, igen. Sokan mondanák ezt, de nem hiszem. Tudok e járni? Végül is igen annyira begyógyította a sebet és nem bírok feküdni. Kikönyörögtem, hogy egy picit hadd sétáljak, és nem csavargok el olyan helyekre, mint tegnap, ha bár az is véletlen volt. Az édeség bolt egészen ahhoz a térhez van közel és annyira jó volt ott bent lenni. Aztán ha haza érkeztem még kell egy kicsit gyakoroljak. Egengedte, hogy zongorázhatok mindennap egy kicsit. Régebben is tanultam zongorát anya által így szerencsém van ilyen téren. Most még is merre tartok? Csak úgy sétálgatok a parkban, hiszen szép az idő is és ez az egyetlen olyan hely ahol nem lehet bajba keveredni sem. Egyrészt nem akarok, másrészt a veszélyt minél távolabban elkerülöm.* - I’m awake I’m alive! Now I know what I belive inside! Now! It’s my time! I’ll do what I want, ’Cause this is my life! Here! Right Now! I’ll stand my grodund, and never back down; I know what I belive inside, I’m awake and I’m alive..*Énekelek és most jól esik egyszerűen. Igen hogyne ismerném ezt az együttest? Hiszen imádom a kedvenceim. Leülök egy padra és felnézek az égre és hallgatom a madárcsicsergést is. Legalább tavaszias idő van.*
Lord Sayon Merlioth- .::Diák::.
* Egy nyugodt délutánnak ígérkezik a mai, a tegnapi után. Ígyhát valami kényelmes szerelésben indul el sétálni. Nem is nagyon figyeli merre megy csak megy amerre a lába viszi. Fogalma sincs, hogyan jut el a városligetig, hogy merre fele jött és megy. Amikor meghallja, hogy valaki énekelget, s mivel az illető egy jó számot énekel úgy dönt kideríti ki az. Amikor odaér észreveszi a lányt amint éppen leül a padra, de az közben végig háttal marad neki, így hát elindul a lány felé s amikor odaér a padhoz rárakja annak háttámlája mint a két kezét és megszólal.* - Szép hangod van, és egy nagyon jó dalt énekelsz. * Mondja mosolyogva és közben reméli, hogy ezzel a csendes odamenetellel, majd hirtelen megszólalással, azért nem sikerült halálra ijesztenie a lányt.* - Amúgy Lord Sayon Merliothnak hívnak, de hívj csak egyszerűen Sayonnak. Leülhetek? * Teszi még hozzá és közben végig mosolyog.*
Vendég- Vendég
*Átváltok egy másikra bár igazság szerint annak csak a dallamát tudom dúdolgatni. Úgy vagyok vele, hogy mindenfélét meghallgatok, de a kedvenceimet énekelni szoktam. Sóhajtok aztán tovább kéne indulni valamerre, bár még én sem tudom azt, hogy mit csinálok. Amikor meghallom a mögöttem lévő férfi hangját felpattanok egy sikoly keretében és a melkasomhoz kapok.* - A frászt hozod rám..*Mondom ijedten és zihálok. Amikor beleméjedek valamibe nem szeretem ha csak úgy mögém osonnak mint például tegnap az a lány. Azt is jó lenne kideríteni ki volt az ha bár az a lány akivel tegnap voltam az édesség boltban mondta, hogy megpróbál utána járni bár arra vagyok kíváncsi hogyan. Úgyis tudom nem fog sikerülni végül is ő sem hős típus bár.. mindegy nem is gondolok a tegnapra.* - A városban nem tudtam, hgy szeretik megijeszteni a gyerekeket.*Felelem Sayonnak majd megvonom a vállam.* - Ahogy szeretnéd. Engem Roxannenak hívnak.*Felelem és szépen lassan lenyugszom. Ígértem Natashának nem keveredem bajba bár oké megijedtem az még nem jelent bajt. Vagy igen?* - Tudom, hogy jót éneklek szinte bálványozom őket. *A régi szobám tele volt poszterekkel meg mindenfélével hát igen.. apám rock mániás volt szóval jótól örököltem ezt az egészet.* -Nem igazán lenne szabad idegenekkel szóba állnom ha bár annyi ismeretlennel találkozom mióta itt vagyok, hogy már mindegy.*Felelem még a leüléses dologra. Natasha mondta, hogy csak akkor álljak szóba bárkivel is ha nagyon szükséges. Egyedül fiatal velem egyidősökkel lehet, de más különben nem igazán. Na meg azzal állok szóba aki segített elhelyezni Natasánál. Aki kérdezné jól vagyok teljes mértékben azóta az eset óta, maximum anya hiányzik, de fel fogom tudni dolgozni az elvesztését. Apa volt számomra a legnagyobb, mert ő volt az akivel folyton együtt töltöttem az időt aztán egy éve lassan, hogy elment.* - Mi járatban vagy erre felé?*Kérdezem meg tőle, de nem ülök le még véletlenül sem. Még meg kell szoknom a helyzeteket.*
Lord Sayon Merlioth- .::Diák::.
* Amikor a lány felsikolt kettőt lép hátra. Azért ekkora ijedtségre nem számított. Sőt egyáltalán nem akarta megijeszteni és még talán az ábrázata sem olyan borzasztó, legalábbis amióta együtt van Lorassal biztos nem néz ki olyan nyúzottnak.* - Bocsánat, nem akartalak ennyire megijeszteni. * Magyarázkodik egy sort.* Nem hiszem, hogy szeretnék megijeszteni a gyerekeket, pláne mivel hogy idén leszek még csak tizenkilenc én sem vagyok annyira felnőttnek mondható. Legalábbis szerintem. De tudtommal ez egy békés hely. ~tudtommal~ * ismétli meg magát gondolatban* - Örülök, hogy megismerhetlek Roxanne. * aztán úgy dönt ha a lány nem is ül vissza ő viszont leül, hiszen ő nem teheti azt meg mint Est, hogy ha elfáradt a gyaloglásban akkor szárnyra kap. Hacsak nem akar átváltozni.* -Én csak ezt az egy számot ismerem tőlük amit énekeltél, a többit nem. De biztos nagyon jók. * Arra meg hogy mi járatban erre felé csak annyit mond.* Kijöttem sétálni, tegnap este kicsit hosszú volt. elég későn aludtam el és most ki kéne szellőztetnem a fejem. Úgyhogy kicsit kijöttem az akadémiáról és egyik ottani barátom azt mondta ez egy csendes és nyugodt hely. Miért mondtad amúgy azt, hogy szeretik ijesztgetni a gyerekeket? * és látszik rajta, hogy érdekli a dolog és ha tud akkor tesz is ellene.*
Vendég- Vendég
*Persze, hogy rám jött a frász.. mert még egy olyat, mint a tegnapi lehet nem viselnék el. Ha bár.. Meglátjuk majd azt, hogy mi lesz. Egyenlőre azt sem tudom hova kerülök ha bár nyugis helynek tűnik a hely és Natasha egyenlőre nem bánja, hogy ott vagyok nála szóval. Most jelenleg csak gondolkozok aztán igyekszem elhesegetni a rossz gondolataimat és lenyugszom, de nem ülök le.* - Én kérek elnézést csak az ijesztő hangokra allergiás vagyok meg ha mögém settenkednek. Aztán így reagálok.*Ez még régebben is így volt talán apa ezért szerette rám hozni mindig a frászt. Aztán a békés helyre csak meg vonom a vállam.* - Attól függ ki hogyan nézi.*Mondom lazán majd az örülökre felvonom a szemöldököm. * - Úgy szintén.*Felelem aztán elmosolyodom halványan.* - Tudod apám elég nagy rocker volt aztán az ő lévén ismerem az együttest meg mindenféle rock bandát.. szóval igen. *Felelem mosolyogva, de igazából kicsit fura az, hogy nem ismer tőlük számokat pedig rengeteg van. Ami jó..* - Mindegy nem fontos van egy két érdekes személy a városban, de végül is hozzá lehet szokni.*Felelem és igen részben Michaelre gondolok, de még neki sem tudtam a tegnapit megköszönni. Azt hiszem beszélek majd Natashával hátha ismeri bár azok alapján amikor figyeltem csak igen szóval mindenképpen szeretném megköszönni neki a tegnapit. Egyébként érzem Sayonon, hogy nem ember, nem lidérc.. szóval igen. Nem félek egyébként csak bizonytalan vagyok.* - Értem. Én eddig magán tanuló voltam bár nem tudom még mi lesz majd. Szereted a zongorát?*Kérdezem meg és itt arra gondolok részben, hogy szeret e zongorázni tud e meg ilyenek. Én legalább is 14 évesen tudok. Már vagy 5éve, hogy játszom és fél év kihagyás után amikor történt az az eset, nem felejtettem semmit aminek örülök.*
Lord Sayon Merlioth- .::Diák::.
* arra, hogy ijesztő a hangja kicsit meglepetten néz, ezt eddig még senki nem mondta neki.* - Hát, részben, részben meg attól, hogy ahol előtte élt ott mennyire voltak zűrösek a dolgok. Jófej apud lehetett. Én vadászni jártam édesapámmal, megtanított minden apró fortélyra. Minden kis trükkre. Emlékszem egyszer megtréfáltuk a nagybátyámat. Mákot töltöttünk puskapor helyett a kis kürtbe amiben a puskaport tartotta. Aztán szegény amikor leakart lőni egy őzet, nem sült el neki a fegyvere. Szitkozódott mindent csinált, hogy mi van a vacak puskaporral. Mi meg csak nevettünk és nevettünk apámmal, aztán a végén apu könnyes szemmel közölte vele, hogy mák van benne puskapor helyett. * Emlékezik vissza mosolygós ábrázattal a történetre. Hát igen, azok voltak a szép idők. Arra meg hogy van egykét érdekes ember a városban csak ennyit felel.* - A suliban is vannak páran. Ott van például Réka, a vérfarkas csaj, vagy éppen egy lidérc csaj akinek fogalmam sincs mi a neve, meg még persze egy két másik illető. * Majd hallgatja egy kicsit Roxanne-t és egy féloldalas mosolyt ereszt el amikor hallja, hogy amaz zongorázik.* - Én szerettem volna megtanulni, de aztán sose jutottam el odáig, hogy tényleg tanuljak. A suliban meg hangtechnikát tanulok. Amúgy milyen magánsuliba járni?
|
|
|