Fyron Akadémia

Vámpírok, vérfarkasok, angyalok, démonok, emberek, lidércek, nimfák, nekromanták, nixék és valanok... Szövetségek, harcok. Légy részese ennek a kalandnak, ahol Te döntöd el, melyik oldalon állsz!


Az oldal bezárt. Régi tagok: nyugodtan játszhattok itt, néha mi is fogunk, de magát az oldalt nem visszük tovább aktívan.

    Ispotály

    Lord Sayon Merlioth
    Lord Sayon Merlioth
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Ispotály        - Page 4 Empty Re: Ispotály

    Témanyitás by Lord Sayon Merlioth on Vas. Nov. 25, 2012 11:27 am

    - Köszönöm, minden segítséget elfogadok, amit nyújtanak, előtte, valamilyen módon lesz a helyszínem gyakorlás, persze, a helyszínt kicsit legyengítjük az elején. Majd szólok mikor kezdünk, és utána szólhatnál nekik. Illetve valószínűleg szükség lesz rátok is itt az ispotályban. Nem épp a barátságosságáról ismert a hely....


    _________________
    Egy Démonvadász, aki apja halála és húga elrablása után döntött úgy, hogy az lesz. Ám így sem indulhat húga után mert anyja az akadémiára küldi. nagybátyja pedig azzal bízta meg, hogy szerezzen barátokat akik segíthetnek húga vissza szerzésében. Ráadásul az első évben történtek hatására, nagymértékben változott ígyhát nem ugyan az a démon lett aki év elején idekerült.
    Loras Middleton férje.
    Kamen Grozdan Branimir
    Kamen Grozdan Branimir
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Ispotály        - Page 4 Empty Re: Ispotály

    Témanyitás by Kamen Grozdan Branimir on Vas. Nov. 25, 2012 12:12 pm

    - Rendben *bólint. Aztán halványan elmosolyodik.* - Ha szerencsénk van, magát Michael arkangyalt is rá tudom beszélni, hogy segítsen *mondja, megcsillanó tekintettel. Aztán zavartan megköszörüli a torkát.* - Kicsit bonyolult történet, a lényeg, hogy lezuhant a földre, és elvesztette az arkangyali emlékeit, szóval nincs ereje teljében, de sokat tudna segíteni. Már ha sikerül meggyőznöm. De nem hiszem, hogy olyan nagy problémát okozhatna, elvégre... Szeret segíteni mindenkin *mosolyog fel Sayonra, majd rögzíti a kötést, és feláll.* - Kész is vagy. Ma este vízlepergető-bűbájjal a kezeden fürödj, ha esetleg nem tudod megcsinálni szólj Yannak, ő ért hozzá. Holnap délután leveheted a kötést, addigra rendben lesz, de azért pár napig még ne terheld meg komolyabban *látja el tanácsokkal a másikat, majd nekiáll pakolászni. Visszateszi az előszedett cuccokat, rendezgeti a szekrényt, amolyan pótcselekvésként, mert nem nagyon tud mit mondani.*


    _________________
    Kamen Grozdan Branimir. Talán már ki sem fejezhető szavakkal, hogy mit jelent ez a név, hogy ki is ő pontosan. Rhean... Kamen... Minden, ami volt, minden, amit tett, most egyesül benne, és eljött végre a pillanat, hogy megbékéljen magával. Démoni énjétől és bukottságától megszabadulva könyörög hát a pillanatért, hogy újra láthassa szeretett Lottéját... Miközben háborúra készül a Menny katonájaként.

    Rebecca Taylor (és Charlotte Devon) mennyei harcosa
    Lord Sayon Merlioth
    Lord Sayon Merlioth
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Ispotály        - Page 4 Empty Re: Ispotály

    Témanyitás by Lord Sayon Merlioth on Vas. Nov. 25, 2012 12:22 pm

    - Köszönöm, mind a kettőt. Azt hiszem majd akkor segítséget fogok kérni tőle. Mert nem fog menni. Még egyszer is köszönök mindent ha bármi van szólok. Azzal feláll és kezet nyújt a másiknak. REmélem még találkozunk párszor. Viszlát!


    _________________
    Egy Démonvadász, aki apja halála és húga elrablása után döntött úgy, hogy az lesz. Ám így sem indulhat húga után mert anyja az akadémiára küldi. nagybátyja pedig azzal bízta meg, hogy szerezzen barátokat akik segíthetnek húga vissza szerzésében. Ráadásul az első évben történtek hatására, nagymértékben változott ígyhát nem ugyan az a démon lett aki év elején idekerült.
    Loras Middleton férje.
    Alise Rubenis
    Alise Rubenis
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Ispotály        - Page 4 Empty Re: Ispotály

    Témanyitás by Alise Rubenis on Vas. Jan. 20, 2013 12:08 pm

    *Az ispotály felé két alak lépdel halkan cseverészve. Az egyikük egy alacsony fiú, aki a kezében egy vaskos lexikont szorongat, míg a másik egy vöröshajú lány, aki egy gőzölgő bögrét visz magával. A srác mellett egy ír szetter lépdel, míg a lány oldalán egy másik kutya halad.* - Gaweł, azért nem kéne ilyen gonosznak lenned! Senki nem érdemelte meg ezt… *csóválja a fejét a csaj, de az említett személyt nem különösebben hatja meg.* - Figyelj, megérdemelte. Ezerszer elmondtam neki, hogy nem kellene így viselkednie, és tessék, remélem legalább ebből a leckéből tanult*mormogja a fiú, és őszintén reméli, hogy Amandát végre sikerült jobb belátásra kényszeríteni, mert Gaw egyáltalán nem hajlandó elviselni a rasszizmus és az agresszivitás semmilyen formáját.* - De Gaw, bárki követhet el hibákat… *sóhajtja a lány lemondóan, mire Gaweł megtorpan a folyosó közepén, és Alise-re szegezi a tekintetét.* - Szerinted hány ártatlan halt meg az angyalok és a lidércek csatáiban? Egyre inkább kezdem azt hinni, hogy a lidércek szítják tovább a tüzet. Ezen a helyen egyetlen egy angyal se akart ártani neki, és ő hánynak ugrott neki? *dünnyögi letörten. Mindig elkeseríti az a tudat, hogy vannak ilyen esetek, és hogy ő csak egy egyszerű halandó, így semmit nem tud tenni ellene.* - Gaw, figyelj! Mindenki hibázik, és lehet, hogy te látod a következményeket és próbálod megállítani… Akkor hagyd, hogy pofára essen magától jöjjön rá! *érinti meg a fiú vállát egy halvány mosollyal.* - De, mivel látogatóba megyünk hozzá, örülnék neki, ha nem vágnád a fejéhez a marhaságait, rendben? *kuncog fel, mire a lengyel se tud elfojtani egy halvány mosolyt.* - Rendben, megpróbálom *dünnyögi, majd szépen folytatják az útjukat. Egyébként nincsenek messze az ispotály ajtajától, szóval a beszélgetés egy része könnyedén beszűrődhetett a helyiségbe. Aztán a bejáratot elérve Gaweł lenyomja a kilincset, előre engedi Alise-t és a kutyákat, majd bemegy utánuk, és behúzza az ajtót. A lett lány egy halvány mosollyal odalép a lány ágyához.* - Hello! Gondoltuk… -Gondolta – Meglátogatunk téged. Hogy vagy? *kérdi a lány mosolyogva, majd egy szúrós pillantást vet a hátrébb ácsorogó Gawełre. * - Ezt neked hoztuk. Gondoltam az alkohol úgyse tenne jót neked, aztán a többieknek mivel elfogyott a forralt boruk, ezért csináltak forró csokit, szóval tessék… Remélem, szereted *teszi le az éjjeli szekrényre a bögrét, majd odahúz Amandához egy széket. Gaweł pedig szépen letelepszik az Alise mögötti ágyra, kinyitja a könyvét, és úgy figyeli a két lányt. Ő nem szokott beszélni, nem szokta nyilvánosan sajnálni a sérülteket. Nem, ő csendben figyel.* - Ó, mielőtt elfelejtem a kutyád is itt tekereg valahol… *dumál tovább Alise, de mivel Amanda kutyáját pillanatnyilag nem látja sehol, ezért megvonja a vállát. Jarek egyébként ott ül Gaw lábánál, és nagy barna szemekkel figyeli Amandát.*


    _________________
    A szülei korán meghaltak, így került a Riga környéki Rontásűzőkhöz.  Ők nevelték fel, nekik köszönheti az életét, csakhogy harminc évvel ezelőtt egy küldetés alatt elkerekedett az erdőben, s mire újra visszatalált a társaihoz, addigra szinte mindenkit lemészároltak.  Egyetlen nap leforgása alatt elveszítette az újdonsült családját, a barátait és a Loeilének is nyoma veszett. Így hát a klán vagyona rámaradt, ő pedig a pénzt arra használta, hogy beutazta a fél világot, nyelveket tanult, pincérkedett, zenélt és próbálta elfelejteni, hogy milyen is Rontásűzőnek lenni. Akármennyire is akarja néha kénytelen kisebb szörnyvadász munkákat vállalni, és a testén virító rúnák is folyton emlékeztetik a múltjára. Persze, amikor épp nem a múlton töpreng, akkor hihetetlen jókedvvel pörög.

    Tyaeloria Perathon magányos lett városija
    Amanda Helgesen
    Amanda Helgesen
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Ispotály        - Page 4 Empty Re: Ispotály

    Témanyitás by Amanda Helgesen on Vas. Jan. 20, 2013 12:30 pm

    *Valaki az ispotályban van és egész éjszaka szinte le se hunyta a szemét. Inkább a sorozatokat bújta és gondolkodott azon, ami történt, és amit lehet, hogy tett. Nem szándékosan akarta. Bár tisztában van a következményekkel angyaltól nem kérne bocsánatot, de valahogy elkapta őt valami. Amit lelki ismeretfurdalásnak nevezünk talán.*~Ilyenkor nem tudnék tükörbe nézni…~*Önmarcangolási folyamat, de biztos, hogy ma kiengedik estére vagy pedig holnap reggel. Sérülést nem szenvedett szóval. Éppenséggel a Bűbájos Boszorkákat nézi ahogyan az userje is nagy rajongója a régi sorozatnak és muszáj volt valamivel eltöltenie az időt. Gondolkodás és filmezés. Sóhajt egyet amikor felpillant a géptől. Bár igazából ő ül halványan rámosolyog Alisere és Gawra.* - Sziasztok! Köszönöm, nem kellett volna. *Mondja Alisenek és ugye Gawra tekint: „megbeszéljük” pillantással hiszen tökéletesen tudja mit gondol.* - Szeretem a csokit minden formájában meg sem érdemlem. Igazság szerint ha azt mondanám jól vagyok az túlzás lenne.*Feleli a lánynak majd ránéz Gawra hagyja egy kicsit magukra.* - Ti nem sérültetek meg ugye?*Kérdezi meg és félre teszi a laptopot majd leállítja a filmet. Aliset amúgy bírja nincsen kifogása ellene és ha Ragnar vigyáz rá már pedig tudja azt, hogy biztosan fog akkor nem szól bele, de amúgy sem szólna hiszen semmi köze nincsen hozzájuk, de azért mindig ott van egy kis aggodalom.*


    _________________

    Az érzelmet elrejtő lidérc. Az angyalvadász aki nem tud túl lépni az angyalutálaton. Nem tud uralkodni magán és csak a legjobb barátaira hallgat. Ha beszólsz visszaszól. Kiszámíthatatlan és jelenleg egyetlen egy cél hajtja a bosszú. Megtalálni a testvérét, hogy maga mellett tudja. Vajon megfog valaha változni? Meddig megy el a lány és milyen meglepetést és titkokat tartogat?

    Castin Noyers kiszámíthatatlan lidérce... Philip Helgesen kishúga
    Alise Rubenis
    Alise Rubenis
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Ispotály        - Page 4 Empty Re: Ispotály

    Témanyitás by Alise Rubenis on Vas. Jan. 20, 2013 12:44 pm

    *Miután beléptek, szépen helyet is foglaltak. Egyébként Gaw csak a szemét forgatta a Bűbájos boszorkákra, amíg Alise kérdőn felvonta a szemöldökét. Ő nem ismeri a sorozatot, sőt eléggé le van maradva a nyugati „kultúra” kapcsán. Így ját nem érti, hogy mit néz Amanda, de annyira nem is érdekli.* - Ugyan már, mindenki megérdemel egy kis boldogságot *mosolyog Alise Amandára, mire a háttérben Gaweł köhögni kezd. Aztán gyorsan lapoz is egyet a könyvben, és igyekszik úgy tenni, mintha az valódi köhögés lett volna. Egyébként elkapja Amanda pillantását, és megvonja a vállát.*- Én megmondtam *feleli kurtán, és ezzel az egy mondat talán el is mondta, hogy mennyire ellenzi a rasszizmust, a gyilkosságot az erőszakot, Amanda idióta viselkedését és úgy minden más negatív dolgot a világot. Persze a srác megszólalására Alise egyből hátrapislant, mire Gaw összehúzza magát, és elmerül a kis lexikonjában.* - Ne törődj vele, csak örül annak, hogy igaza volt, és az orrod alá akarja dörgölni *legyint a lány, majd a következő kérdésre halkan felnevet.* - Nem, egyikünk sem. Szerencsére mi más irányba mentünk, így szegény Giselle volt ott egyedül. Én egy darabig Naomival mentem, majd amint megtaláltam Henriket meg Ragnart odacsapódtam hozzájuk *mesél nyugodtan, majd Gaweł is méltóztatik felemeli a fejét, és csatlakozni a társalgáshoz.* - Én meg egy darabig az erethonosokkal mentem, majd később csatlakoztam Rikékhez *teszi hozzá, majd megcirógatja a szettere fejét.* - De inkább te mesélj. Hogyan kerültél oda? És mi történt veled? *érdeklődik Alise, s bár Gaweł a háttérben úgy tesz, mintha éppen olvasgatna nagyon is figyel a két lány beszélgetésére.*


    _________________
    A szülei korán meghaltak, így került a Riga környéki Rontásűzőkhöz.  Ők nevelték fel, nekik köszönheti az életét, csakhogy harminc évvel ezelőtt egy küldetés alatt elkerekedett az erdőben, s mire újra visszatalált a társaihoz, addigra szinte mindenkit lemészároltak.  Egyetlen nap leforgása alatt elveszítette az újdonsült családját, a barátait és a Loeilének is nyoma veszett. Így hát a klán vagyona rámaradt, ő pedig a pénzt arra használta, hogy beutazta a fél világot, nyelveket tanult, pincérkedett, zenélt és próbálta elfelejteni, hogy milyen is Rontásűzőnek lenni. Akármennyire is akarja néha kénytelen kisebb szörnyvadász munkákat vállalni, és a testén virító rúnák is folyton emlékeztetik a múltjára. Persze, amikor épp nem a múlton töpreng, akkor hihetetlen jókedvvel pörög.

    Tyaeloria Perathon magányos lett városija
    Amanda Helgesen
    Amanda Helgesen
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Ispotály        - Page 4 Empty Re: Ispotály

    Témanyitás by Amanda Helgesen on Vas. Jan. 20, 2013 1:10 pm

    *Sóhajt és nem szól semmit. Nem nem arról van szó, hogy nem akarja látni Gawelt, mert jó látni.. Csak az ő beszélgetésük teljesen más lenne ezt még a lány is tudja. Mindig így volt és mindig így lesz ez nem fog változni. Felel Alise kérdésére aztán ugye a srác felé fordítja a tekintetét.* - Mert, te mindig mindent megmondasz, hogy nem így kéne lennie igaz? Tudod, hogy vélekedem ezekről a dolgokról, de ha szeretnéd megmondani mekkora szörnyeteg, vagyok rajta. Mondd, ki nem szólok bele. A nélkül is tisztában vagyok.*Feleli a srácnak teljesen nyugodt hangon és nem emeli fel. Valóban tudja ezeket a dolgokat és azért tényleg ki van most az egyszer bukva. Mióta itt van csak háromszor akarták megölni, ha nem vesszük figyelembe azt kiket haragított még magára.* - Ő jól van, remélem.. Múltkori eset óta azt hiszem visszafogtam magam, hogy megpróbálom nem bántani az itteni „fattyúkat”, viszont megértem, ha a közeljövőben nem fognak szóba állni velem.*Magyarázza továbbra is és becsukja a szemét és valamennyire a tudat alatt ott van, hogy irányították, amit gyűlöl mindennél jobban. A házi feladatát is meg kell majd csinálni és van egy két dolog, amit el szeretne intézni a héten.* - Értem.*Feleli a srácnak és „feszültséget” lehet érezni a levegőben. Nem csoda.* - Arra emlékszem, hogy kivittem sétáltatni Kait és egyedül szerettem volna lenni egy kicsit aztán egyik pillanatról a másikra leütöttek és egy kastélyban ébredtem fel. Nem tudom használni az árnyékosulást és egyáltalán nem tudtam semmit használni. Valamilyen mágia védhette a kastély.*Felel, és közben amennyire tud vissza emlékezik.* - Ha valaki ok nélkül játszik más elméjével az nem jó. Az a „gáz” valahol a tudat alatt tudtam azt, hogy mit teszek, és ellen akartam állni, de nem tudtam. Gawelnek is igaza van részben.*Mosolyog Alisere és őszintén beszél most. Lehet nem így szokott gondolkodni, de most elég sokáig tette ezt meg.* - A tettekért felelősnek kell lenni és vállalni kell őket. Lehet, hogy nem vagyok egy földre szánt „angyal”… mindenkinek meg van a maga keresztje.*Sóhajt egyet és valóban ezeket így gondolja, ami fura, hiszen tudjuk milyen a lány. Tiszta fejjel gondolkozik és valójában felmérte a károkat.* - Csináltak valami hülyeséget a srácok? A forró csokin kívül?*Kérdez rá Alisere, de gyötri magát belül a lány.*


    _________________

    Az érzelmet elrejtő lidérc. Az angyalvadász aki nem tud túl lépni az angyalutálaton. Nem tud uralkodni magán és csak a legjobb barátaira hallgat. Ha beszólsz visszaszól. Kiszámíthatatlan és jelenleg egyetlen egy cél hajtja a bosszú. Megtalálni a testvérét, hogy maga mellett tudja. Vajon megfog valaha változni? Meddig megy el a lány és milyen meglepetést és titkokat tartogat?

    Castin Noyers kiszámíthatatlan lidérce... Philip Helgesen kishúga
    Alise Rubenis
    Alise Rubenis
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Ispotály        - Page 4 Empty Re: Ispotály

    Témanyitás by Alise Rubenis on Vas. Jan. 20, 2013 1:29 pm

    * Nos, nem is szükséges beszélnie, Alise egymaga is képes életben tartani a beszélgetést. Aztán, mikor Amanda Gaweł-hez kezd beszélni, akkor a lengyel felemeli a fejét, és elkeseredetten pillant a lányra.* -Azért javaslom, hogy miket ne csinálj, mert így helyes. Ha néha egy kicsit is foglalkoznál másokkal Amanda, akkor te is el tudnád különíteni a helyes és a helytelen gondolatokat. Tudom jól, hogy miként gondolsz az angyalokra, és helytelenítem ezt a viselkedést. Nem érdemlik meg az ártatlanok azt, hogy bántsák őket, mert régen valaki közülük megbántott téged. Azt pedig egy szóval se állítottam, hogy szörnyeteg lennél, csak azt, hogy meggondolatlan és forrófejű *felel nyugodtan Amandának, majd miután elmondta a maga kis véleményét minden figyelmét ismét a könyvlapokra fordítja.* - Gaweł, azért lehetnél tapintatosabb is! *csóválja a fejét Alise, mire Gaw keserűen rámosolyog.* -Amanda nem hallgat a szép szóra, ha neki megfelel az, hogy az arcába mondják az igazságot, akkor fájjon neki ! Én már nem fogok könyörögni neki, hogy viselkedjen *mondja, és az utolsó mondatnál komolyan Amandaára pillant. Ő már beleunt a lány forrófejűségébe, ezért is kerüli el, ha teheti. Az ő nyugalmas kis életébe nem fér bele Amanda sorozatgyilkossága.* - Jól van, megnyugodhatsz. Sőt, ahogy elnéztem nem is nagyon vette magára, mert a nap hátralévő részében igencsak pattogott, bár lehet a bortól volt *vonja meg a vállát, majd elkomorodik az arca Amanda szavaira.* - Amanda, örülnék neki, ha nem fattyúznád le őket! Ennyi erővel Gaweł is szidhatna minket, mert ő ember mi meg lidércek vagyunk! *szól figyelmeztetően a lányra, majd Gaw ismét hozzászólás a beszélgetéshez.* -Csak az a különbség, hogy nem vagyok rasszista és tisztában vagyok vele, hogy Amandát angyalok gyógyítják az ispotályban, és bevallom a helyükben én rég kitettem volna *felel nyugodtan, és folytatná az olvasást, mikor Jarek neki áll nyalogatni a srác kezét. A fiú halványan elmosolyodik, és a kutyát kezdi dögönyözni.* - Érdekes. Kíváncsi vagyok hogya sikerült átjutni az akadályon *húzza el a száját a lány, Gaw meg inkább nem szól egy szót sem, mert Amanda attól csak ideges lenne.* - Figyelj, nem teljesen a te hibád, és nem lesz majd közelebb *mosolyog halványan a másikra, arra pedig, hogy Gaweł-nek igaza van, a srác arcán egy apró mosoly jelenik meg, ami elég hamar el is tűnik onnan.* - Az igaz, de azt a keresztet le lehet tenni, és magunk mögött lehet hagyni. Elölről is lehet kezdeni a dolgokat, Amanda *felel halkan Alise a másiknak, majd a következőkre felnevet.* - Nem, jófiúk voltak. A csokit meg Naomi és Giselle csinálták a cameososoknak. Tulajdonképpen ők ketten küldték, csak nem tudtak eljönni, de lehet később benéznek, nem tudom *mosolyog vidámabban, Gaw pedig az orra alatt valami olyasmit motyog, hogy nem tudja elhinni, hogy az angyal még képes meglátogatni a történetek után Amandát.*


    _________________
    A szülei korán meghaltak, így került a Riga környéki Rontásűzőkhöz.  Ők nevelték fel, nekik köszönheti az életét, csakhogy harminc évvel ezelőtt egy küldetés alatt elkerekedett az erdőben, s mire újra visszatalált a társaihoz, addigra szinte mindenkit lemészároltak.  Egyetlen nap leforgása alatt elveszítette az újdonsült családját, a barátait és a Loeilének is nyoma veszett. Így hát a klán vagyona rámaradt, ő pedig a pénzt arra használta, hogy beutazta a fél világot, nyelveket tanult, pincérkedett, zenélt és próbálta elfelejteni, hogy milyen is Rontásűzőnek lenni. Akármennyire is akarja néha kénytelen kisebb szörnyvadász munkákat vállalni, és a testén virító rúnák is folyton emlékeztetik a múltjára. Persze, amikor épp nem a múlton töpreng, akkor hihetetlen jókedvvel pörög.

    Tyaeloria Perathon magányos lett városija
    Amanda Helgesen
    Amanda Helgesen
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Ispotály        - Page 4 Empty Re: Ispotály

    Témanyitás by Amanda Helgesen on Vas. Jan. 20, 2013 1:52 pm

    - Képzeld, foglalkozok másokkal csak nem úgy, ahogy te szeretnéd. Meg tudom e különböztetni azokat a dolgokat, amikről te beszélsz? Talán megtudom, de nem mindig jön össze. Ne gyere azzal, hogy nem próbálkozom, ezzel meg megint ellentmondok neked!*Mondja Gawelnek és igen szócsata part 2. Nyugodtan visszaválaszol a srácnak, de nem utálja érte csak még jobban gyötri magát a lány.* - Meg makacs. A forrófejűség néha jól jön, nektek azért ezt ne felejtsd el.*Felel, de ezzel egyáltalán nem viccel. Alisenek a kezét, ha tudja, megfogja, hagyja, de nem igazán szól semmit neki. A komoly pillantásra csak elfordítja a fejét.* - Nem te vagy az első, aki ezt mondta. Tudod, te milyen az ha manipulálják az agyad?*Kérdezi meg és persze egyből rátér a kérdésre. Aztán figyeli a lány szavait és felkuncog.*- Ez nem a bor hatása. Gaw szeret szónoklatot tartani akár egy pap.*Aztán következik újra a fattyúzás amire csak sóhajt.*~Nyugodj le nyugodj le minden rendben van..~*Számol el háromig majd igyekszik egy mosolyt erőltetni az arcára.* - Tények amik valóban igazak.*Ennyit az evoluciós rang létráról, de igazából a lány nem tudja azt, hogy pontosan mit tegyen.* - Az a borzasztó, hogy nem is tudom öltem e ott.. pedig ezen is elgondolkoztam már, de azt hiszem beszélhetünk őszintén, de még nem ismerjük egymást annyira, de biztosíthatlak abban, hogy barátnak tekintelek. Gawelnek abban van igazság, hogy nem hallgatok másokra viszont ez akár rossz felé is elsülhetett volna.*Felel most az egyszer őszintén, aztán jó lenne tudni hol, van a kutyája. Agymosás mód on? Talán igen.* - Alise fogalmad sincs arról, hogy mi történt. Viszont tisztában vagyok azzal, hogyha nem figyelünk eléggé könnyedén ki lehet használni bárkit bármilyen módon. Ezt az egyet megtanultam.*Mondja halkan és ebben valóban van igazság, de most nem fog bele kezdeni a filozofálással. Aztán meghallja Giselle és Naomi nevét halványan elmosolyodik.* - Köszönöm nekik. Milyen volt az első sulis órád? Mármint mennyire élvezted?*érdeklődik felőle és valóban kíváncsi rá hiszen próbál igyekezni tényleg.*


    _________________

    Az érzelmet elrejtő lidérc. Az angyalvadász aki nem tud túl lépni az angyalutálaton. Nem tud uralkodni magán és csak a legjobb barátaira hallgat. Ha beszólsz visszaszól. Kiszámíthatatlan és jelenleg egyetlen egy cél hajtja a bosszú. Megtalálni a testvérét, hogy maga mellett tudja. Vajon megfog valaha változni? Meddig megy el a lány és milyen meglepetést és titkokat tartogat?

    Castin Noyers kiszámíthatatlan lidérce... Philip Helgesen kishúga
    Alise Rubenis
    Alise Rubenis
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Ispotály        - Page 4 Empty Re: Ispotály

    Témanyitás by Alise Rubenis on Vas. Jan. 20, 2013 2:15 pm

    * Amikor Amanda kifakad, akkor Gaweł rezzenéstelen arccal néz vissza rá.* - Sajnálom, hogy neked mások kölcsönös tisztelete nem számít, ahogy az élet fontossága sem. Én pedig úgy vettem észre, hogy nemigen megy neked, szóval néha kicsit erőt vehetnél magadon, és igen, ezt azért mondom, mert természetmágusként ragaszkodom ahhoz az elvhez, hogy mindennek és mindenkinek joga van az élethez, és mások nem rendelkezhetnek a sorsa felett *morogja, az ellentmondásos részt pedig nemes egyszerűséggel figyelmen kívül hagyja. Nem akar ő vitázni, csak próbálja rávezetni Amandát, hogy az eddigi viselkedése igencsak zavaró.* - A forrófejűség csak még olyan tulajdonság, ami könnyedén rossz útra vezethet *csóválja a fejét, Alise meg nem győzni kapkodni a fejét, hogy lássa a szóváltásba keveredők arcát.* - Tudom milyen, s bár arról fogalmam sincs, hogy Gaweł tisztában van vele, de Rontásűzőként bizton állíthatom, hogy még a legerősebb átkot is meg lehet törni kellő akarattal *felel nyugodtan, majd ugye említi, hogy Giselle-lel mi van, és felvonja a szemöldökét Amanda szavaira.* - Félreértettél. Én Giselle-ről beszéltem. Gaweł-ről még én is tudok annyit, hogy nem szokása inni *jegyzi meg halkan, mire a háttérben lévő illető elégedetten szusszant.* -Ha feltűnt volna keveset beszélek, de néha muszáj kimondanom mit gondolok, csak ezzel az a baj, hogy te ezt rossz néven veszed *rándítja meg a vállát a fiú, majd ugye Alise rászól Amandára, hogy jó lenne, ha nem fattyúzna.* - Ne rágódj ezen, most már úgyse fogod megtudni *csóválja a fejét a cameosos, és igen még valahogy mindig igyekszik lenyugtatni Amandát.* - Hidd el, elég jó emberismerő vagyok *mosolyog halványan a másikra, Gaw pedig nem szól egy szót se csak tanulmányozza a két lány viselkedését.* - Én is eléggé makacs tudok lenni, de hidd el, engedni tudni kell *kuncog fel Alise, mert neki is volt pár esete, amikor kénytelen volt félretenni a büszkeségét, és mégis jól alakultak a dolgok.* - Lehet, hogy nem tudom, de annyit tudok, hogy az emberi lények, csodás dolgokra képesek, csak akarniuk kell. És persze az egész attól is függ, hogy hagyod-e magadat kihasználni *mondja nyugodtan, majd Amanda következő szavaira elvigyorodik.* - Átadom nekik, ha összefutok velük. Egész jó, bár a hétköznapi órák jobban lekötöttek. Ott tudtam beszélgetni, itt meg mozogni kellett. Nem volt kedvem túrázni meg elég kényelmetlen a cipőm. De amúgy mikor épp nem voltam egyedül, akkor jó volt *nevet fel vidáman, majd Gaweł kutyája odasomfordál Alise mellé, és a lány ölébe hajtja a fejét. * - Egyébként nem is vagytok olyan vészesek, mint amilyennek Ragnar leírt titeket. Mármint te nem vagy olyan hiperaktív, mint amilyennek mondtad, Gawełlel meg hamar megtaláltam a közös hangot, szóval feleslegesen problémázott. Bár, Henrikkel még nem nagyon volt alkalmam beszélgetni *teszi hozzá, és Ragnar említésére Gaweł kérdőn pislog Alise-re, majd gyorsan előkerül a srác mobilja, és dob egy sms-t az említett személynek.* ~”Mit mondtál Alise-nek rólam? „* Ennyi áll az üzenetben, és amint végzett, gyorsan el is tünteti a ketyerét.*


    _________________
    A szülei korán meghaltak, így került a Riga környéki Rontásűzőkhöz.  Ők nevelték fel, nekik köszönheti az életét, csakhogy harminc évvel ezelőtt egy küldetés alatt elkerekedett az erdőben, s mire újra visszatalált a társaihoz, addigra szinte mindenkit lemészároltak.  Egyetlen nap leforgása alatt elveszítette az újdonsült családját, a barátait és a Loeilének is nyoma veszett. Így hát a klán vagyona rámaradt, ő pedig a pénzt arra használta, hogy beutazta a fél világot, nyelveket tanult, pincérkedett, zenélt és próbálta elfelejteni, hogy milyen is Rontásűzőnek lenni. Akármennyire is akarja néha kénytelen kisebb szörnyvadász munkákat vállalni, és a testén virító rúnák is folyton emlékeztetik a múltjára. Persze, amikor épp nem a múlton töpreng, akkor hihetetlen jókedvvel pörög.

    Tyaeloria Perathon magányos lett városija
    Amanda Helgesen
    Amanda Helgesen
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Ispotály        - Page 4 Empty Re: Ispotály

    Témanyitás by Amanda Helgesen on Vas. Jan. 20, 2013 2:57 pm

    *Nem felel, semmit csupán nem néz a fiúra, hiszen tudja jól mit tett és meg van a joga ahhoz, hogy elítélje. Valószínűleg ő is ezt tenné, ha normálisan gondolkozna. Ennél jobban gyötri a bűntudat.* - Elég legyen!*Szólal meg végül is amikor Gawel befejezi a beszédet és egy könnycsepp legördül az arcán. Nocsak. Talán még is csak van egy kis szíve a másiknak? Ki tudja. Elfordítja a fejét és gyorsan letörli azt, hogy ne vegyék észre. Persze ez tudjuk, miért van így.* - Meg lehet.*Ismétli magában, de továbbra sem érti úgy azt a helyzetet miért pont ő volt az a kiválasztott. Ennyi negatív érzelem lenne az angyalok és az ártatlanok ellen?*~azt hiszem ideje ezen változtatni.. talán.. ~*Ezt hányszor gondolta végig, de egyszer sem vette komolyan. Azután csak csendben marad és inkább a gondolataira hagyatkozik. Néha nem tudja, mit kell, tennie máskor meggondolatlanul tesz rossz dolgokat. Olyanokat, amikért másokat büntet és lehet, hogy ok nélkül. Meddig fog még ez tartani vajon? Nem egyelőre ezeket magában kell rendezni és nem szeretne még egy társaságot magára haragítani.* - Tudom. Néha nehéz ellenállni a kísértésnek.*Mondja továbbra is őszintén és ez nem megjátszott dolog.* - Elég jó? Kíváncsi vagyok mennyire.*Nyelvet ölt és felkuncog aztán továbbra is csendben figyel a lány beszédre, amiben van igazság. Utána témát ugornak egy kicsit és érdeklődik felőle igen képes rá meg érdekli is a lány.* - Való igaz itt mozogni kell. Jobb mintha egy helyben ücsörögnél.*Magyarázza, nevetve bár ő neki a történelem tetszik, mint Reál tárgy, aztán áttérnek a bandára. Felvonja a szemöldökét és megvakarja a tarkóját.*~Jézusom Rag minek állítottál be!? Agyon leszel vágva…~*Morgolódik magában és vonogatja a szemöldökét. Valóban. Nem gondolja magát hiperaktívnak, de hát érdekesnek találja a dolgokat.* - Miket mondott rólunk még? Nem vagyok hiperaktív. Csak „őrült”*Közben Gawra néz, hiszen hangsúlyozza a dolgot és reméli, érti a srác a célzás aztán visszatekint Alisere.* - Szerintem azért mi is megtaláltuk, de majd elkapom ha meglátom aztán kifaggatom. Viszont érdekes téged amikor bemutatott akkor hallottunk rólad először. Lehet Rik már tudott rólad, de agyon lesz vágva. Egy hónapja sem vagyunk itt a suliban és már is sikerült becsajoznia. Ez ám a rekord. Nézd nem rossz indulatból mondom csak ismerjük a srácot.*Mondja a lánynak kuncogva és igen való igaz, de ilyenkor a rekordnál általában csak hülyéskedik, és szívből reméli ez most nem lesz olyan, hogy hamar véget érő kapcsolat.*


    _________________

    Az érzelmet elrejtő lidérc. Az angyalvadász aki nem tud túl lépni az angyalutálaton. Nem tud uralkodni magán és csak a legjobb barátaira hallgat. Ha beszólsz visszaszól. Kiszámíthatatlan és jelenleg egyetlen egy cél hajtja a bosszú. Megtalálni a testvérét, hogy maga mellett tudja. Vajon megfog valaha változni? Meddig megy el a lány és milyen meglepetést és titkokat tartogat?

    Castin Noyers kiszámíthatatlan lidérce... Philip Helgesen kishúga
    Alise Rubenis
    Alise Rubenis
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Ispotály        - Page 4 Empty Re: Ispotály

    Témanyitás by Alise Rubenis on Vas. Jan. 20, 2013 3:16 pm

    *Gaweł se néz a lányra miután elmondta a maga mondani valóját, Alise meg átkozza magát, hogy miért nem rángatott ide másokat is. Nem tudta, hogy ennyire képesek marni egymást. Aztán Amanda felcsattanására Gaweł összerezzen, és odabújik a kutyájához. Igen, Gaweł eléggé rosszul kezeli ilyen téren a konfliktusokat, Alise pedig csak némán figyeli Amandát. Egyszerűen nem tud most mit mondani. Egyébként a fiú nem veszi észre a könnycseppet, mert el van foglalva a kutyával, de Alise ezt látván halkan felsóhajt, beletúr a felsője zsebébe, és egy zsepit nyújt Amanda felé. Utána még Gawnak van egy megjegyzése, de nemigen szól már bele a beszélgetésbe. *- Tudod, azt mondják, hogy néha még a legerősebbek, a legbátrabbak és a legtisztábbak sem tudnak ellenállni a kísértésnek, de mégis megpróbálják, és a próbálkozásuk teszi őket naggyá *mosolyog Amandára Alise, majd a következőkön csak halkan kuncog.* - Majd megtudod. A lényeg az, hogy képes vagyok meglátni mások pozitív tulajdonságait *vigyorog továbbra is, majd a mozgásos dologra kacagva legyint.* - Ugyan! Több évtizede mást se csinálok csak mozgásban vagyok! Jó lenne már egy kis nyugalom *szelídül egy halvány mosollyá a nevetése. Ő tényleg csak arra vágyik, hogy valaki, valakik mellett elkötelezhesse magát, hogy otthonra találjon és ne kelljen többé egyedül lennie. Majd Amanda reakciójára halkan felnevet.* - Ne aggódjatok! Nem hiszek neki, szeretem megismerni az embereket *kuncog, mire Gaweł halkan felsóhajt.* - Ne is higgy neki, hajlamos túlozni! *dünnyögi, majd az őrültes dolognál Amandára pillant.* - Nem én mondtam *felel nemes egyszerűséggel, Alise pedig csak nevetni tud Amandán.* - Könnyen lehet. Jaj, ne bántsd szegényt! Nem akart ő rosszat *válaszol, majd mikor rá terelődik a szó, akkor zavartan elpirul.* - Az az igazság, hogy nekem is akkor beszélt úgy konkrétan rólatok, mikor megbeszéltük, hogy beiratkozom ide. Tudtam rólatok, de csak akkor mesélt *túr bele a hajába, Gaw meg szépen levonja a következtetéseket. Arra pedig, hogy egy hónapja sincsenek itt és Rag máris bepasizott csak felnevet.* - És én mit szóljak ehhez? Alig egy hete vagyok, és már is bepasiztam… *zavargatja a tarkóját, majd a következőkre megvonja a vállát.* - Majd lesz valami. Megbeszéltük, hogy akármi is úgyis egymás közelében maradunk, szóval… *halkul el a hangja, de egyébként Amanda érezheti, hogy mennyire szeretetteljesen beszél a másikról. Hát igen, tényleg oda van érte, és ezt Gaw is látja. Szóval Alise drága, ilyen téren nem tudod megjátszani az érzéseidet, sajnálom.*


    _________________
    A szülei korán meghaltak, így került a Riga környéki Rontásűzőkhöz.  Ők nevelték fel, nekik köszönheti az életét, csakhogy harminc évvel ezelőtt egy küldetés alatt elkerekedett az erdőben, s mire újra visszatalált a társaihoz, addigra szinte mindenkit lemészároltak.  Egyetlen nap leforgása alatt elveszítette az újdonsült családját, a barátait és a Loeilének is nyoma veszett. Így hát a klán vagyona rámaradt, ő pedig a pénzt arra használta, hogy beutazta a fél világot, nyelveket tanult, pincérkedett, zenélt és próbálta elfelejteni, hogy milyen is Rontásűzőnek lenni. Akármennyire is akarja néha kénytelen kisebb szörnyvadász munkákat vállalni, és a testén virító rúnák is folyton emlékeztetik a múltjára. Persze, amikor épp nem a múlton töpreng, akkor hihetetlen jókedvvel pörög.

    Tyaeloria Perathon magányos lett városija
    Amanda Helgesen
    Amanda Helgesen
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Ispotály        - Page 4 Empty Re: Ispotály

    Témanyitás by Amanda Helgesen on Vas. Jan. 20, 2013 3:51 pm

    *Talán nem volt jó ötlet, hogy együtt jöttek ide. Ez még Amandának is sok. Van lelke, de nem mutatja meg igazán milyen is és lehet az a baj. Sohasem szeretne nézeteltérésekbe keveredni, de ez most így rosszul jött ki. Valóban fáj neki a dolog, de igazság szerint nem az igazság fáj neki, hanem a büszkesége is romokban hever. A zsepire csak egy mosolyt küld a lány felé.*- Köszönöm, ezt azért jó lenne nem hangoztatni.*Mondja célzás képen Amanda és valóban. Még ő maga sem tudja azt, hogy mikor volt ilyenben része.* - Van benne igazság. Talán ezért lesznek azok akik.*Felel a lánynak arra, hogy a próbálkozás teszi naggyá. Ennyire? Őszintén szóval a lány sem képes arra, hogy ellenálljon ezeknek a próbáknak, hiszen abban van benne. Talán nem is kéne ezen törnie a fejecskéjét és való igaz.* - Ami azt illeti te alapból pozitív lélek vagy szeretsz ismerkedni ez, meglátszik rajtad.*Mondja Alisenek az igazat és igen ezt képes meglátni benne. Talán az angyaloknál is ez lehet, a helyzet aztán meglátjuk még mi lesz.* - Hát itt nyugalmad nem lesz az biztos. Szóval rossz iskolát választottál ilyen célból. Viszont sok sikert kívánok Hozzá, de hidd, el nem vagy ezzel egyedül egy kis nyugalom valóban nem árt. Viszont az izgalom is kell néha.*Feleli neki őszintén, de ami igaz az igaz. Nyugalom mikor lesz ebben az egész életben azt sem tudni, de tény, hogy egyszer biztosan mindenki megleli valahogy ezeket.* - Ne is higgy neki! Különben meg ő méltósága sem tökéletes. Sőt talán néha úgy viselkedik, mint egy kamasz fiú. Viszont jól áll neki.*Neveti el magát, de ezt csak piszkálódás képen mondta a srácra. Majd felvonja, a szemöldökét a ne bántsdra.* - Hidd, el túléli. Tudod te azt, hogy bírja ő a gyűrődést? Különben is Ragnar erős nagyfiú meg tudja védeni magát ha, kell. Erre van számtalan példa is, de nem igazán szeretném őket felsorolni.*Mondja kuncogva és igen szeret beszélni másokról.* - Hát szerintem tippre mondanám azt, hogy ő kezdeményezett, mert észrevett téged. Ragnar és a csajozási módszerei. Különben meg aranyos srác vigyázz rá.*Mondja őszintén Alisenek a bepasizásra csak felkuncog.* - Már csak Gawnak meg Riknek kéne valami lány.*Célozgat a srácra majd utána ásít egy jó nagyot.* - Így sem hagynánk magára.. Különben hamar rábukkannánk, ha eltűnne.*Felel, a lánynak majd persze azon gondolkozik, hogy lassan kéne egyet aludni, mert eléggé álmos.Amúgy meg az őrültes dologra reagálva csak megjegyezte hiszen ez az igazság.*


    _________________

    Az érzelmet elrejtő lidérc. Az angyalvadász aki nem tud túl lépni az angyalutálaton. Nem tud uralkodni magán és csak a legjobb barátaira hallgat. Ha beszólsz visszaszól. Kiszámíthatatlan és jelenleg egyetlen egy cél hajtja a bosszú. Megtalálni a testvérét, hogy maga mellett tudja. Vajon megfog valaha változni? Meddig megy el a lány és milyen meglepetést és titkokat tartogat?

    Castin Noyers kiszámíthatatlan lidérce... Philip Helgesen kishúga
    Alise Rubenis
    Alise Rubenis
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Ispotály        - Page 4 Empty Re: Ispotály

    Témanyitás by Alise Rubenis on Vas. Jan. 20, 2013 4:10 pm

    * Nos, igazság szerint Gawnak alapból nem volt sok kedve elmászni ide, de megtette, mert egyrészt Amanda a csapattagja, másrészt Alise úgy könyörgött neki, hogy muszáj volt beleegyeznie. Szóval, lehet, hogy Alise-nek tényleg hagynia kellett volna a srácot.*- Nincs mit, hidd el, nem terveztem lerombolni az imidzsedet *kacsint a másikra. Gaweł időközben szépen becsukja a könyvecskéjét, visszainti magához a szettert, és hagyja Alise-t kibontakozni.*- És egyszer talán te is oda fogsz kerülni *mosolyog halvány, de Gaweł közbe vág.*- Jó, azért ennyire ne túlzott, Alise *szusszantja, mire a lett lidérc hangosan felnevet.* - Mi is szeretünk, Gaw *vigyorog, majd mikor őt elemzik, akkor már bólogatni is kezd.* - Ez így van. És nem lennék most ilyen, ha nem mentem volna keresztül jó és rossz dolgokon *felel halkan, majd a nyugalomra megvonja a vállát.* - Nem bánom én, ha jó a társaság *vigyorog a másikra, majd Ragnarra csak elpirulva bólint.* - Szerintem úgyis mindig lesz valaki, aki gondoskodik arról, hogy pörgésben maradjak *túr bele a hajába.* - Ó, szeretem magam kiismerni az embereket. Egyébként meg tudom, hogy nagyjából milyen, szóval nem aggódom * nevet fel.* - Tudom, de attól még ne bántsd, mert én is tudok verekedni *kacsint a másikra, majd Gaweł feltápászkodik a földről, és halványan mosolyogva Alise-hoz szól.* - Biztos, hogy szeretnénk mi azt látni? – Á, nem hiszem… *Aztán ugye eljutnak odáig, hogy hogyan is ismerkedtek meg, mire Alise nevetve válaszol.* - Tévedsz. Az úgy volt, hogy bejött, kiszúrt egy szőke csajt, levágódott mellé, el kezdett dumálni neki, aztán a végén rájött, hogy az a csaj egy idióta, így mivel épp dolgoztam, ezért fogtam egy koktélt, kivittem hozzájuk, beadtam a csajnak, hogy egy titkos udvarlója küldi, majd az lelépett, és csak utána jött oda hozzám *foglalja össze röviden az eseményeket, és látszik, hogy mellette Gaw rázkódik a visszafojtott nevetéstől. Igen, tudja jól a fiú, hogy Ragnar hogyan tud szenvedni, ha melléfog.* - Igyekszem, tudom milyen értékes személy *mosolyog Amandára, majd a következőkre Gaweł hatalmas szemekkel pislog a lányra.* - Nekem aztán nem kell! Úgyse találsz olyan lányt, szóval… Hagyjuk. *vágja rá kapásból, mire Alise felröhög, és összekócolja a srác haját.* - Nem, úgy értem, hogy ő meg én *felel zavartan, majd mikor észlelik, hogy Amanda elálmosodott, akkor egymásra pillantanak.* - Mi most megyünk. Pihenj csak. Szia! *köszön el Alise a lánytól, Gawełtől pedig már a megszokott, kurta biccentés várható. A fiú hóna alá kapja a könyvet, int Jareknek, kinyitja Alise előtt az ajtót, majd szépen távoznak.*


    _________________
    A szülei korán meghaltak, így került a Riga környéki Rontásűzőkhöz.  Ők nevelték fel, nekik köszönheti az életét, csakhogy harminc évvel ezelőtt egy küldetés alatt elkerekedett az erdőben, s mire újra visszatalált a társaihoz, addigra szinte mindenkit lemészároltak.  Egyetlen nap leforgása alatt elveszítette az újdonsült családját, a barátait és a Loeilének is nyoma veszett. Így hát a klán vagyona rámaradt, ő pedig a pénzt arra használta, hogy beutazta a fél világot, nyelveket tanult, pincérkedett, zenélt és próbálta elfelejteni, hogy milyen is Rontásűzőnek lenni. Akármennyire is akarja néha kénytelen kisebb szörnyvadász munkákat vállalni, és a testén virító rúnák is folyton emlékeztetik a múltjára. Persze, amikor épp nem a múlton töpreng, akkor hihetetlen jókedvvel pörög.

    Tyaeloria Perathon magányos lett városija
    Kamen Grozdan Branimir
    Kamen Grozdan Branimir
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Ispotály        - Page 4 Empty Re: Ispotály

    Témanyitás by Kamen Grozdan Branimir on Szomb. Feb. 23, 2013 8:25 pm

    *Kamen Andrewt átkarolva lép be az ispotályba. A felpillantó Dariusnak csak biccent, hogy ő az, és ellátja a srácot, majd leülteti az egyik ágyra, és nekilát megszabadítani a csizmájától, meg küld a ruháira egy tisztítóbűbájt, hogy ne bűzölögjenek a füsttől. Ha ez megvolt, elsiet az egyik szekrényig, felkap egy nyugtatót, majd visszamegy Andrew-hoz, és a dugót kihúzva leül a fiú mellé, és körkörös mozdulatokkal simogatni kezdi a még mindig könnyező fiatal hátát.* - Tessék, idd meg ezt, Drew *mondja halkan, és kis győzködés után tényleg sikerül rávennie a fiút, hogy lenyelje a bájitalt. Az üvegcsét ezután az éjjelire teszi, aztán feláll, és óvatosan fekvő pozícióba segíti Andrew-t. Mikor ezzel megvan, közelebb húzza az ágy mellett álló széket, és végigsimít a fiú homlokán.* - Próbálj meg aludni *mondja halkan.* - Muszáj kipihenned magad. Amikor felkelsz, sokkal jobb lesz, meglásd *nyugtatgatja a fiút, aki meg-megremeg, és időnként még levegőért kap, de ahogyan hat a nyugtató, egyre egyenletesebbé válik a légzése, és a szívverése is megnyugszik, ahogyan azt Kamen aggódva ellenőrzi a csuklójánál. Aztán amikor a barátja szemei lecsukódnak, egy halk sóhajjal megfogja a kezét, majd hátradől a székben, igyekezve kényelmesen elhelyezkedni. Eléggé úgy tűnik, hogy itt fogja tölteni az éjszakát... Egyébként látszik rajta, hogy gondterhelt: aggódik Andrew-ért. Épp hogy csak sikerült valahogyan összekaparnia, most megint ugyan az a helyzet, mint pár nappal korábban: Drew összetörten, nyugtatóval a szervezetében fekszik az ágyon, ő meg ül mellette, fogja a kezét, és azon gondolkozik, hogy mi mást tehetne még érte. Újabb sóhaj. Szerencsétlen srác túl gyakran hever romokban mostanában, és ez így nem kimondottan jó... Viszont Kam egy egészen új oldalát ismerte meg az elmúlt napokban, hiszen egész héten az volt az életcélja, hogy Andrew-n segítsen. Ami egyébként meglepően jól elterelte a gondolatait a saját problémáiról...*


    _________________
    Kamen Grozdan Branimir. Talán már ki sem fejezhető szavakkal, hogy mit jelent ez a név, hogy ki is ő pontosan. Rhean... Kamen... Minden, ami volt, minden, amit tett, most egyesül benne, és eljött végre a pillanat, hogy megbékéljen magával. Démoni énjétől és bukottságától megszabadulva könyörög hát a pillanatért, hogy újra láthassa szeretett Lottéját... Miközben háborúra készül a Menny katonájaként.

    Rebecca Taylor (és Charlotte Devon) mennyei harcosa
    Giselle Céline Marceau
    Giselle Céline Marceau
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Ispotály        - Page 4 Empty Re: Ispotály

    Témanyitás by Giselle Céline Marceau on Szomb. Feb. 23, 2013 8:47 pm

    *Nem rég szabadultak ki az óráról, és már elege van a mai estéből. Oké, viszonylag izgalmas volt az óra, és nem igazán rezelt be a vámpíroktól, de azért azt kikéri magától, hogy mindenki őt szemeli ki! Vagyis hát, nem, nem rabolták el, hanem inkább magánakciózott, szóval azt se lehetne mondani, hogy kiszemelték, mert magának okozta a bajt. Látta, ahogy elhurcolták az erethonost, és feléledt benne az angyali énje, így hát fogta magát, és betört a vámpírokhoz. Igaz, nem találta meg Andrew-ékat, csak akkor látta őket, mikor beterelték a terembe őket, de amúgy ő ilyen téren megúszta az egész whitechapelesdit. Amúgy meg rettentő büszke magára, hogy olvasott Sherlockot meg ilyen könyveket, így egyből ráismert a helyre. Meg persze azt is megállapította, hogy nem szeretne abban a korban szegényként élni. Borzasztó, hogy mik vannak ott. Na, mindegy. Nem ez a lényeg, hanem az, hogy amikor tűz gyulladt ki, akkor sikerült egy picit megégetnie a saját karját, szóval kénytelen volt elmászni az ispotályig meg hát azért látta, hogy milyen állapotba került Andrew, és mivel úgy gondolja, hogy egész jóban vannak a fiúval, ezért jó lenne, ha ott lenne mellette. Már csak a képessége miatt is. Szóval bosszús szuszogással lépdel a az ispotály felé miközben Naomi ottt pattog mellette.* -Tényleg jó lenne, ha megnézetnéd magad, mert nem szeretném, hogy lerohadjon a karod, vagy valami! Nem akarlak életed végéig istápolni, szóval… Örülnék neki, ha egyben maradnál!*pattog mellette a rontásűző, akit egyetlen szúrós pillantással sikerül elhallgatatnia* -Naomi, tudom, mit csinálok, és hidd el, nélküled is idejönnék. Szóval, kérlek, most menj el! Úgyis dolgod van… *válaszol a belgának, aki egy darabig értetlenkedő kiskutya fejjel bámul rá, majd egy „Ja, Milant akartam cseszegetni!”-kiáltással elpattog. Így végre Giselle a saját kis gondolataival maradhat. Borzalmasan lüktet a keze, és iszonyatosan ronda, ahogy megégett a karja. Szóval örülne neki, ha Kamen, vagy Darius hamar rendbe tudná tenni, mert tényleg nagyon undorító látvány. Halk sóhaj kíséretében lép be az ispotályba, és azonnal meg is áll az ajtóban. Halványan elmosolyodik, amikor meglátja, hogy a szerelme mennyire ügyel arra, hogy a barátja megnyugodjon. Nem szeretné őket megzavarni, sőt, ha nem lenne olyan állapotban a keze, akkor hagyná is őket, de így kénytelen beljebb hangtalan léptekkel közelít Andrew és Kamen felé, majd, ha mögé ért, akkor megpuszilja szerelmét. * - Hello. Jobban van? *kérdi halkan, hiszen nem akarja felverni Andrew-t. Nem akarja felverni, hiszen most valamivel nyugodtabbnak tűnik. Odahúz Kamen mellé egy másik széket, és lehuppan rá.* - Nem akarok zavarni, de kellene egy kis segítség… *suttogja még mindig halkan, miközben a szerelmét fürkészi. Megkönnyebbülten felsóhajt, mikor látja, hogy a párjának nem esett bántódása. Igaz, megérezte volna, ha van valaki, de akkor is jobban szeret személyesen is megbizonyosodni a dolgokról.* ~ Amúgy örülök neki, hogy nem sérültél meg te is. A tanárnő már így is elvetette ma a sulykot… *magyaráz tovább immáron gondolatban, mert nem akarja felverni a másikat, meg így kényelmesebb, mintha jártatná a száját.* ~ De fogja kapni a magáét. Holnap bemegyünk hozzá néhány diákkal. Jó, rám lehet nem hallgat, de akadnak olyanok akikre igen… Jól látom, hogy benyugtatóztad? Nem kellett volna, édesem, tudod, hogy segíthettem volna neki. Elvégre, ha már van egy ilyen ajándékom, akkor használnom is kellene. Mindegy, befogom *szusszant egy nagyot, és morcos pillantásokat vet a sérült karjára. Tényleg nagyon ronda. De legalább egy életre megtanulta, hogy ne játsszon a tűzzel.* ~Egyébként nagyon örülök neki, hogy ennyire törődsz Andrew-val. Aranyosak vagytok együtt. Jó látni a gondoskodó énedet *mosolyodik el halványan.Ja, hogy azt ígérte befogja a száját? Tudjuk jól, hogy úgyse képes rá.*


    _________________
    Hosszú-hosszú hónapokig tartó ingadozó hangulata és jó pár kisebbségi komplexusos kirohanása után végre valahára visszatért az élők sorába, és a szokásosnál is hiperaktívabb. Igen, kérem szépen, visszatért az életvidám idióta Giselle, akit már régóta hiányoltunk, és immáron Naomi Verhoeven, Jessica Lord és Alise Rubenis társaságában kedvére kipattoghatja magát, amikor épp nem a kedvesével tölti az időt. Mostanság egyébként igen jótékony kedvében van, Naomival önként és dalolva segítenek Qarin lakóinak ott, ahol csak tudnak. Szóval, igen, Giselle visszatért! Rettegj Fair Isle!

    Tyaeloria Perathon életvidám őrangyala és Kamen Grozdan Branimir menyasszonya
    Kamen Grozdan Branimir
    Kamen Grozdan Branimir
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Ispotály        - Page 4 Empty Re: Ispotály

    Témanyitás by Kamen Grozdan Branimir on Szomb. Feb. 23, 2013 9:05 pm

    *Amikor Gis odalép hozzá és megpuszilja halkan sóhajt, de felmosolyog a lányra. Egyből könnyebbnek érzi a lelkét most, hogy a menyasszonya itt van mellette.* - Egyelőre alszik, de remélem, hogy jobban lesz *válaszol halkan, bár ő tudja, hogy kicsi a valószínűsége, hogy felkeltsék a fiút, végül is a nyugtató eléggé kiütötte. De azért nem akar hangosan beszélni. A fiatal nő kezének látványára halkan sóhajt, majd egy intéssel magához hív egy tubust a szekrényből. Most semmi kedve nincs felállni... Minden esetre elengedi Andrew kezét, és óvatosan a combjára fekteti Giselle karját.* - Ez eléggé kellemetlen lesz *szól halkan, majd gyengéden elkezdi kenegetni a kenőccsel a lány sebét. Nos, az égett felületnek valószínűleg valóban nem jó érzés, hogy hozzáérnek, viszont a kenőcs hűsíti a sebet, és a fájdalom is viszonylag gyorsan kezd múlni.* ~ Az utóbbi időben meglepően jól vigyázok magamra *mosolyog fel Gisre a fiatal férfi.* ~ Minden esetre jobban mint te *vet egy csúnya pillantást a lány kezére, és hát eléggé egyértelmű, hogy nem örül neki különösebben, hogy a szerelme megsérült. Persze nagyon jól tudja, hogy kicsi rá az esélye, hogy távol tartsa a bajtól - ráadásul az a szabadsága korlátozásával járna, azt pedig semmiképpen nem akarja-, de azért aggódik érte.* ~ Meg is érdemli *szusszant rosszkedvűen, amikor a tanárnőre kerül a szó.* ~ Ki kellett volna hoznia Andrew-t, nem hiszem el, hogy egyik pillanatról a másikra készült ki *magyarázza, és noha a tekintetén látszik, hogy nagyon dühös a nőre, a mozdulatai, amivel Gis sebét kezeli, továbbra is gyengédek és szelídek. Úgy tűnik, Kamenből meglepően jó gyógyító lesz...* ~ Tudom, de egyrészt nem tudtam, hogy feljössz-e, vagy hogy mikor jössz fel, másrészt pedig nem vagyok benne biztos, hogy a képességed álmában is hatna, a nyugtató viszont hat. Egyébként pedig viszonylag kis dózis, nem fog megártani neki. Amúgy sem tervezek már a héten több nyugtatót adni neki *sóhajt gondterhelten. Kívülről amúgy valószínűleg kicsit furcsa, hogy a beszédéből csak a szusszantások meg a sóhajtások hangosak, a többi mentálisan folyik, de ez nem zavarja különösebben. Meg akinek van egy kis esze, az úgyis kitalálja...* ~ Nyugodtan beszélj csak, Angyalkám *mosolyog a lányra.* ~ Tudod, hogy szeretlek hallgatni *teszi még hozzá. Arra, hogy aranyosak együtt, csak szusszant.* ~ Nos, szüksége van rám. Mindazok után, amit ő tett értem, ahogyan ő próbált egyben tartani hónapokon át, azt hiszem ez a legkevesebb, amit megtehetek érte *válaszolja komolyan.* ~ Őszintén szólva még magamat is megleptem azzal, hogy képes vagyok tenni valakiért valamit *rázza meg a fejét hitetlenkedve, és elég erős önkritikával. Valóban nem hitte volna, hogy képes bármire, ami önzetlen... A végén még át kell rakni az Erethonba a nagy kedvesség-rohamai miatt.*


    _________________
    Kamen Grozdan Branimir. Talán már ki sem fejezhető szavakkal, hogy mit jelent ez a név, hogy ki is ő pontosan. Rhean... Kamen... Minden, ami volt, minden, amit tett, most egyesül benne, és eljött végre a pillanat, hogy megbékéljen magával. Démoni énjétől és bukottságától megszabadulva könyörög hát a pillanatért, hogy újra láthassa szeretett Lottéját... Miközben háborúra készül a Menny katonájaként.

    Rebecca Taylor (és Charlotte Devon) mennyei harcosa
    Giselle Céline Marceau
    Giselle Céline Marceau
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Ispotály        - Page 4 Empty Re: Ispotály

    Témanyitás by Giselle Céline Marceau on Szomb. Feb. 23, 2013 9:30 pm

    *Kamen mosolya láttán megdobbant a szíve, és az a furcsa melegség árasztja el, ami általában akkor uralkodik el mellette, mikor a szerelme mellett szokott lenni. Egyébként a válaszra csupán bólint, nem kell kimondania mit gondol, hiszen úgyis tudják róla, hogy felettébb optimista. Ő mindig kitartóan hisz abban, hogy a dolgok jó fordulatot vesznek, így hát nem is kell továbbragozni ezt a dolgot. Szépen elhelyezkedik inkább Kamen mellett, és nem tud elfojtani egy vigyort a repül tubus láttán.* - Lustaság… *csipkelődik halkan, majd hagyja, hogy a másik combjára fektessék a karját. * - Túlélem, hidd el *teszi még hozzá utoljára, aztán tényleg átvált a gondolatban folyó kommunikációra. Egyébként néha tényleg felszisszent, mikor hozzáérnek a sebhez, de nem kezd el hisztizni. Ami nem öl meg, az megerősít, ugye Gis? * ~ Igen, vettem észre *mosolyodik el halványan attól függetlenül, hogy eléggé kellemetlen érzés, ahogy lekezelik a karját.* ~Jó, na! Az más volt. Láttam, hogy elhurcolják az egyik diákot. Talán hagynom kellett volna? Azt meg honnan kellett volna tudnom, hogy valakinek gyújtogatni támad majd kedve? *duzzog egy sort, majd picit szelídebben folytatja.* ~ Megnyugodhatsz, vannak kik vigyázzanak rám *teszi hozzá halkan. Kamen ideges szusszantására pedig az ép karjával megérinti a párja vállát.* ~ Viszont te meg eleget voltál már idegbeteg, szóval csillapodj le *felel, és közben igyekszik aktiválni a képességét, hogy lenyugtassa egy kicsit a párját.* ~ Lehet nem volt tisztában vele. Mindegy, szerintem úgyis beszélni fognak vele, és a múlton nem tudunk változtatni hacsak nincs egy időgéped *vonja meg a vállát. Jó, egy kicsit ő is dühös a tanárra, de biztos van rá valami magyarázata. * ~ Tudhatnád, hogy érdekel mi van a barátaimmal meg nem voltam benne biztos, hogy te jól vagy-e, így mindenképpen jöttem. És azt is tudod, hogy bármikor szükséged van rám, vagy akár bárki másnak elég szólnod, és azonnal jövök. Egyébként azt én se tudom, hogy álmában hat-e, de azt tudom, hogy jó párszor volt már, hogy én altattalak el *felel nyugodtan. Egyébként mindenegyes szavát komolyan gondolja. Kamennek elég egyetlen pici jelet küldenie, hogy szüksége van rá máris rohan. * ~ Jól is teszed, és legközelebb tényleg szólj! *dorgálja meg egy kicsit a másikat, majd előrehajol, és egy puszit nyom az arcára.* ~ Hát jó. Bár eddig pont fordítva volt a helyzet. Te többnyire te dumáltál, és én hallgattalak *mosolyodik el, és egy picit megrázkódik a teste. Igyekszik visszafojtani a nevetését.* ~ Ez mondjuk igaz. De nem csak érted tett sokat. Úgy hogy, ha tudok majd valamiben segíteni, akkor én is itt leszek mellette *bólint, majd Kamen következő megjegyzésére halványan mosolyog.* ~ Nos, megnyugtat az a tudat, hogy én tudtam rólad? Bár, jó ideig én is kételkedtem benne, de csak rácáfoltál magadra. És elárulok egy titkot, amíg nem találkoztunk, addig én is azt hittem, hogy önzetlenül nem tudok tenni valamit másért. Te vagy az élő példa rá, hogy mégis. Változnak az idők, és mi is változunk, de hiszem, hogy jó irányba. Hiszem, hogy én miattad változok jó irányba, és úgy tartom, hogy téged Andrew terelget a helyes útra. Szóval nem fogom engedni, hogy bármi baja essék. A barátunk, és tudom mennyire fontos neked, szóval szívesen vigyázok mindkettőtökre *puszilja meg ismét a félvért, majd ha az végzett a kezeléssel, akkor hálásan pillant rá.* - Köszönöm, én drága, lökött gyógyítóm *vigyorodik el, és összekócolja a másikat. Aztán némaságba merülve Andrew-ra szegezi a tekintetét, és figyeli a szuszogó fiút.*


    _________________
    Hosszú-hosszú hónapokig tartó ingadozó hangulata és jó pár kisebbségi komplexusos kirohanása után végre valahára visszatért az élők sorába, és a szokásosnál is hiperaktívabb. Igen, kérem szépen, visszatért az életvidám idióta Giselle, akit már régóta hiányoltunk, és immáron Naomi Verhoeven, Jessica Lord és Alise Rubenis társaságában kedvére kipattoghatja magát, amikor épp nem a kedvesével tölti az időt. Mostanság egyébként igen jótékony kedvében van, Naomival önként és dalolva segítenek Qarin lakóinak ott, ahol csak tudnak. Szóval, igen, Giselle visszatért! Rettegj Fair Isle!

    Tyaeloria Perathon életvidám őrangyala és Kamen Grozdan Branimir menyasszonya
    Kamen Grozdan Branimir
    Kamen Grozdan Branimir
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Ispotály        - Page 4 Empty Re: Ispotály

    Témanyitás by Kamen Grozdan Branimir on Szomb. Feb. 23, 2013 10:08 pm

    *A lustaságos dologra csak megforgatja a szemét, de amúgy valószínűleg eléggé egyértelmű, hogy nem akarja itt hagyni Andrew-t, még akkor sem, ha amúgy nagyon jól tudja, hogy max három métert tenne meg, ráadásul Gis itt lenne a másik mellett. De valahogy most nem akarja itt hagyni a srác ágyát.* ~ Sejtettem, hogy ilyesmi volt, és egy szóval sem mondtam, hogy helytelenül cselekedtél *válaszol szelíden.* ~ Ettől függetlenül nem örülök neki, hogy sebesülten látlak, és valószínűleg akkor is ugyanilyen pillantással jutalmaználak, ha valamelyik barátom megmentése során kerülsz ilyen állapotba *magyarázza. Hiába, rossz érzés sérülten látnia a nőt, akit szeret, de ezt talán nem is nagyon kell magyarázni, és hát Gis nagyon jól tudja amúgy is, hogy mennyire rossz érzés, ha valami gond van a párjával.* ~ Nem tehetek róla... Feldühített, hogy alig sikerült valahogyan helyrehoznom Andrew-t a még-mindig-nem-tudom-pontosan-milyen összeomlásából, most megint történik vele valami. Persze tudom, hogy nagyon erős... És biztos vagyok benne, hogy helyre fog jönni, de rossz így látni *sóhajt halkan. Egyébként Gis könnyedén meg tudja nyugtatni, részben azért, mert amúgy sem volt annyira kiakadva, részben meg azért, mert maga a lány közelsége nyugtató hatással van rá, nincs szükség arra, hogy a képességét használja.* ~ Tudom *sóhajt halkan.* ~ De azonnal akartam cselekedni, azonnal segíteni, amit csak tudok, mert... Nem szeretem így látni *rázza meg a fejét. Amikor Gis odahajol, szabad kezével gyengéden megtartja az arcát, és egy finom csókot ad az ajkaira. Ez után ismét egy halk sóhajt enged meg magára, aztán visszadől a korábbi helyzetbe, és folytatja a még nem kezelt felületrészek kenegetését. A következő szavakra jókedvűen elvigyorodik, majd vállat von.* ~ Azt hiszem fiatalabb koromban egy életre kibeszéltem magamat *mondja mosolyogva. Egyébként tényleg jelentősen kevesebbet beszél, mint korábban, és amikor beszél is, általában nem olyan hülyeségeket, mint régebben. A lány következő szavaira halványan elmosolyodik, és bólint. Aztán némán hallgatja a másik szavait, és felsóhajt, ahogyan befejezi a kezelést.* ~ Én valahogy sosem gondoltam volna ezt magamról. Egy évvel ezelőtt még egy nemtörődöm idióta voltam... Furcsa *nevet fel egészen halkan, és láthatóan nem is sikerült felzavarni a mellettük fekvő fiút.* ~ Ne becsüld alá a saját szereped *mosolyog halványan Gisre.* ~ Te is nagyon sok mindenben segítettél, és valószínűleg nélküled sem lennék az, aki most vagyok. Régen elzüllöttem volna, ha nem tart meg az a tudat, hogy itt van mellettem egy angyal, akinek a kedvéért meg kell próbálnom a felszínen maradni. Más kérdés, hogy nem igazán sikerült *sóhajt fel halkan. Ez egyébként az első alkalom a bukása óta, hogy szót ejt a témáról, eddig nagyon erősen kerülte a dolgot, egyszerűen... Nem akart gondolni rá. Persze, azt az angyalok tudják - valószínűleg érzik is -, hogy megbukott, de egy szót sem lehetett kihúzni belőle. Elvileg még a párja sem tudja, hogy mi történt pontosan... Amikor összekócolják, ismét elvigyorodik, majd egy intéssel megtisztítja a kezét, és a tubust az éjjelire teszi az üres üveg mellé. Aztán hátradől, és ismét megfogja Andrew kezét, majd halkan sóhajt.* ~ Bár tehetnék érte még valamit... *jegyzi meg halkan. Nem mintha eddig nem tettél volna nagyon sok mindent, Kamen...*


    _________________
    Kamen Grozdan Branimir. Talán már ki sem fejezhető szavakkal, hogy mit jelent ez a név, hogy ki is ő pontosan. Rhean... Kamen... Minden, ami volt, minden, amit tett, most egyesül benne, és eljött végre a pillanat, hogy megbékéljen magával. Démoni énjétől és bukottságától megszabadulva könyörög hát a pillanatért, hogy újra láthassa szeretett Lottéját... Miközben háborúra készül a Menny katonájaként.

    Rebecca Taylor (és Charlotte Devon) mennyei harcosa
    Giselle Céline Marceau
    Giselle Céline Marceau
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Ispotály        - Page 4 Empty Re: Ispotály

    Témanyitás by Giselle Céline Marceau on Szomb. Feb. 23, 2013 10:48 pm

    *Csak piszkálja a másikat, hiszen már régen csinálta, és hiányzott már neki. Ráadásul az ilyen aprócska megjegyzéssekkel annyira nem is tudja megbántani a másikat. Tisztában van vele, hogy nem hajlandó most elmozdulni Andrew mellől, tudja, hogy mennyire fontos neki a másik.* ~ Tudod, hogy szeretek hősködni. Azt hiszem, angyali vonás. Ja, nem. Csak Marceau-tulajdonság *vonja meg a vállát, majd a továbbiakra halványan elmosolyodik.* ~Tudom, és igyekszem odafigyelni, de balesetek mindig történnek. Azt meg úgyis tudod, hogy engem nehéz eltenni láb alól – a saját szemeddel is láttad – szóval annyira nem kell aggódni értem. Igazán értékelem, édesem, ne engem sose félts. Addig maradok a nyakadon, amíg jónak látom, és senki és semmi nem vehet el engem tőled *válaszol halkan, ragyogó szemekkel. Azokban a kék íriszekben ott tükröződik minden, amit valaha Kamennel kapcsolatban érzett, vagy gondolt. Ott van elrejtve mindenegyes egyes közös emlék, együtt töltött percek, apró érintések, kimondatlan szavak. Ott van benne az aggodalom is, a féltés, a törődés és minden, minden apróság ami valaha is történt velük. Ott ragyog a boldogság is, hogy végre együtt lehet azzal, akit igazán, tiszta szívből szeret, s büszke arra, hogy most már semmi nem akad, ami elválaszthatná őket egymástól. Büszke arra, hogy a másik mellett mivé váltak, és arra is büszke, hogy az ő másik fele a mellette ülő bolgár fiú. Ezek az érzések pedig soha nem fognak elmúlni. Már most tudja, hogy halála napjáig benne fognak élni, és nemhogy napról napra elhalványulnak, hanem erősödnek ezek az érzések.* ~ Egyébként, a te barátaid nagy része az én barátaim is, Branimir *mosolyodik el egy pillanatra pimaszul.* ~ Tudom, és megértem. Édesem, nekem nem kell magyarázkodnod *simít végig a másik arcán. A fiú el se tudja képzelni, hogy Gis néha mennyire képes átérezni az érzéseit. Neki aztán tényleg nem kell magyarázkodnia, ő tudat alatt tisztában van a másik érzéseivel. * ~ Azzal jót teszel neki, hogy kiütöd? Lehetetlen alak vagy *csóválja a fejét, majd komolyan pillant a párjára.* ~ Nem kell egyedül segítened neki. Itt vagyok mind neked, mind neki. Szívesen segítek, és néha már minden jobb, mintha a lányokat kéne hallgatnom *teszi hozzá, majd mikor a másik ajkai hozzáérnek, akkor akaratlanul is mosolyra húzódnak az ajkai. *~ Van egy rossz hírem. Nekem még nem sikerült kibeszélnem magam *viccelődik. Egyébként ő Kamen régi énjét is imádta, sőt néha kifejezetten jókat derült azokon a hülyeségeken. Aztán a következőkre morcos pillantást vet a fiúra.* ~ Persze, a nagyarcoddal eltakartad a benned rejlő kincset. Szerencse, hogy mára már felszínre szokott törni. Nehéz feladat volt előbányászni *szusszant, majd rra, hogy ne becsülje alá magát halkan felnevet.* ~ Örülök, hogy segíthettem *mosolyodik el halványan. Tudjuk Gis, te voltál az egyik bányász. Most már befoghatod. Egyébként a mondandó végére Gis vet egy csúnya pillantást a fiúra, és gyengéden tarkón vágja.* ~ Ilyet soha többet nem mondasz, Kamen Grozdan Branimir! Igenis messzire jutottál, csak te ezt nem vagy hajlandó belátni! Annak pedig meg kellett történnie, és nem érdekel, hogy megtörtént, mert ettől függetlenül nagyon jó emberré váltál. Talán ez is kellett a változásodhoz, de elhiheted nekem, hogy ez egy cseppet sem izgat engem! Nekem mindig is az maradsz, aki voltál, akit megszerettem, és örülnék már neki, ha belátnád, hogy mennyire értékes vagy! *lovallja bele magát a magyarázásba, majd halkan felszusszant.* ~ Ne haragudj. Elragadtattam magam. De a lényeg akkor is az, hogy mindegy mit csinálsz, milyen vagy nekem így kellesz és így szeretlek. Szeretlek te idióta, és örülnék neki, ha te is szeretnéd magadat *teszi hozzá nyugodtabban. Gyengéden neki dől Kamennek, és a fiú vállára hajtja a fejét.* ~ Így is sokat tettél érte, és úgyis tudod, hogy mikor van a legnagyobb szüksége rád. Mostanában mindig mellette vagy, törődsz vele, és hidd el, hálás neked ezért.

    //FAGY//


    _________________
    Hosszú-hosszú hónapokig tartó ingadozó hangulata és jó pár kisebbségi komplexusos kirohanása után végre valahára visszatért az élők sorába, és a szokásosnál is hiperaktívabb. Igen, kérem szépen, visszatért az életvidám idióta Giselle, akit már régóta hiányoltunk, és immáron Naomi Verhoeven, Jessica Lord és Alise Rubenis társaságában kedvére kipattoghatja magát, amikor épp nem a kedvesével tölti az időt. Mostanság egyébként igen jótékony kedvében van, Naomival önként és dalolva segítenek Qarin lakóinak ott, ahol csak tudnak. Szóval, igen, Giselle visszatért! Rettegj Fair Isle!

    Tyaeloria Perathon életvidám őrangyala és Kamen Grozdan Branimir menyasszonya
    Kamen Grozdan Branimir
    Kamen Grozdan Branimir
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Ispotály        - Page 4 Empty Re: Ispotály

    Témanyitás by Kamen Grozdan Branimir on Szomb. Márc. 09, 2013 7:58 pm

    // OLVAD //

    *Halványan mosolyog Gis szavait hallva, majd végigsimítja a lány kézfejét.* ~ Örülök, hogy vagy nekem, Angyalkám ~ *jegyzi meg. Aztán folytatja a kezelést, a kiütéses részre pedig csak megforgatja a szemét. Most inkább nem magyarázza el, hogy pontosan miért is nem fog megártani Drew-nak az a nyugtató, amit beadott neki, sem azt, hogy ő miért is ért ő jobban ehhez az egészhez, mint Gis, inkább ráhagyja a lányra. Nagyon jól tudja, hogy a párjával néha úgy lehet a legjobban megoldani a dolgokat, hogy nem keveredik felesleges szóváltásokba, mert a másik úgysem hagyja majd, hogy neki legyen igaza, még akkor sem, ha amúgy ez a helyzet. Na, nem mintha ő ezt különösebben a szívére venné, elvégre elég régóta ismeri a lányt, és még mindig vele van, ez biztosan jelent valamit...* ~ Tudom ~ *válaszolja végül halkan a másik szavaira, majd halkan felkuncog a párja megszólalásán.* ~ Hát, legalább soha nem fog beállni közöttünk a kínos csend ~ *vigyorodik el jókedvűen. Kimondottan értékeli időnként, hogy a lány sokat beszél, mert nagyon jól el tudja terelni a gondolatait. Néha csak arra van szüksége, hogy a párja ölébe hajthassa a fejét, és hallgathassa a másik történeteit, kis poénjait, pletykáit és piszkálódásait. Igazából el tudna képzelni egy olyan életet, ahol semmi más dolga nincs, csak ez, és teljesen jól ellenne benne. Arra, hogy eltakarta a benne rejlő kincset, kissé zavartan, de elvigyorodik.* ~ Nem tehetek róla. Akkoriban úgy éreztem, ez a leghelyesebb, amit tehetek, és senki nem szólt, hogy nem jó ötlet. Akik a közelemben voltak, ugyanúgy éltek, mint én, ugyanazon értékek alapján, úgyhogy nem tudtak rám szólni, hogy vegyek vissza a hülyeségeimből ~ *magyarázza. Aztán ugye felhozza a bukását - vagyis elismeri a bukás tényét, ami egyből több, mint amit eddig tett -, és lehajtott fejjel hallgatja a lány szavait. Miután végighallgatta őket, nehézkesen felsóhajt.* ~ Gis, ugye érted, hogy mit jelent az, hogy én megbuktam? Ha egyszer... ha mi egyszer meghalunk... nem lehetünk együtt soha többet, mert nekem nem lesz bejárásom a Felvilágba... és... én... Szóval... ~ *Itt megáll, és egy mély levegőt vesz, gyorsan pislogva párat. Úgy tűnhet, mintha a könnyeit akarná visszatartani, és... nos, nem mondom, hogy nem így van.* - Szóval tartok tőle, hogy megérdemeltem *folytatja suttogva, ezúttal már tényleg beszélve, nem gondolatban kommunikálva. Drew úgyis mélyen alszik.* - És néha... Néha úgy érzem, hogy nem jogos, hogy bocsánatért imádkozom minden nap, mert nem érdemlem meg, mindazok után, amit tettem, hogy visszafogadjanak. Ráadásul... Kicsit attól is tartok, hogy csak azért segítek Andrew-n is, meg másokon is, meg azért csinálok mindent, mert félek... és te... meg ő... meg mindenki... ti olyan biztosak vagytok benne, hogy ez... hogy én annyira jó ember vagyok... de ez nem igaz. Nem tudom, hogy az vagyok-e, sokszor tartok tőle, hogy nem... hogy egész egyszerűen csak gyáva vagyok. Félek tőle, hogy Pokolra jutok, és ezért megteszek mindent, hogy jóvá tegyem a bűneimet. De közben meg... közben én tényleg... nekem ti tényleg... nagyon... *Mire idáig elér, kezdi teljesen elveszíteni a képességét, hogy összefüggően beszéljen, így újabb mély levegőt vesz, és szorosan lehunyja a szemét. Egy könnycsepp azonban még így is sikeresen elszökik a szeme sarkából, és lassan legördül az arcán, vékony, nedves nyomot hagyva maga után. Pár pillanatig csendben ül, majd megrázza a fejét, és az arcára erőltet egy mosolyt.* ~ Bocsáss meg, azt hiszem, kicsit eltértem a témától ~ *jegyzi meg, visszatérve a mentális kommunikációhoz. Az ez után következő dologhoz aztán végül már nem fűz hozzá semmit, meg hát valószínű, hogy a bukása egy darabig még úgyis terítéken lesz...*


    _________________
    Kamen Grozdan Branimir. Talán már ki sem fejezhető szavakkal, hogy mit jelent ez a név, hogy ki is ő pontosan. Rhean... Kamen... Minden, ami volt, minden, amit tett, most egyesül benne, és eljött végre a pillanat, hogy megbékéljen magával. Démoni énjétől és bukottságától megszabadulva könyörög hát a pillanatért, hogy újra láthassa szeretett Lottéját... Miközben háborúra készül a Menny katonájaként.

    Rebecca Taylor (és Charlotte Devon) mennyei harcosa
    Giselle Céline Marceau
    Giselle Céline Marceau
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Ispotály        - Page 4 Empty Re: Ispotály

    Témanyitás by Giselle Céline Marceau on Szomb. Márc. 09, 2013 8:26 pm

    ~ Hidd el, én jobban örülök neked *mosolyodik el halványan, majd a szemforgatásra felhorkant, amivel igazából a belőle kitörő nevetést próbálja visszafojtani. Egyébként tényleg nem érdemes vele vitázni, mert hát tudjuk, hogy milyen makacs egy nőszemély, szóval jobb engedni neki, mint vitázni. Mindketten nagyon jól tudják, hogy melyiknek van igaza, és kész. Az már más kérdés, hogy mást hisznek annak.* ~ Hát az sose! És ha egyszer ne adjisten megnémulnék, akkor gondolatban még mindig tudok dumálni, vagy betanítom a kutyákat. Tudod, ahogy a papagájokat szokták *vigyorodik el szélesen. Úgy tűnik, kifejezetten élvezi, hogy kiélheti a hülyeségeit. Nem baj, ha Kamennek ez kell, és jó neki, akkor ne csak én hallgassam. Egyébként olyan életet ő is el tudna képzelni, ahol nem kellene mást csinálniuk csak együtt lenniük a szeretteikkel. De hát sajnos az van, hogy ilyen világ nem létezik. Majd maximum haláluk után. A másik zavart vigyorára csak szemet forgatva csóválja a fejét.* ~ Hát, most már itt vagyok, és szólok, ha elszaladna veled az a bizonyos ló… *jegyzi meg gonoszan vigyorogva, és ismét összekócolja a másik haját. Giselle, komolyan annyira tudom imádni az ilyen bosszantó pótcselekvéseidet… Aztán ugye Kamen ecsetelni kezdi a bukásának a következményeit, Giselle pedig kifejezéstelen arccal hallgatja. Egy darabig. Mert mielőtt a fiú suttogni kezdene, közbeszól.* ~ Tudom, de szerinted érdekel engem? Elárulok neked valamit Kamen Grozdan Branimir! Reményeim szerint elhalálozni majd csak hosszú évtizedek, évszázadok múltán fogunk. Másrészt pedig, ha te nem jöhetsz velem, akkor majd én megyek veled. Nem érdekel hová, de követni foglak, soha nem foglak egyedül hagyni! Ha kell akkor a Mennyről is lemondok, mert nekem sincs szükségem arra, hogy az idők végezetéig magányos, vagy épp a pszichopata rokonaim körében ücsörögjek valami verőfényes helyen. Nem, akkor inkább megyek veled, szívok Odalent, de legalább boldog leszek *jelenti ki határozottan. Tényleg nem viccel a francia angyal, komolyan mondom megőrjítő az elszántsága. Erre egyébként a durcásan összepréselt ajkakból és az elszántan lángoló kék tekintetből is lehet következtetni. Ő komolyan gondolja, amit mondott, és ezen senki és semmi még maga Kamen se tud változtatni. Tiszta szívéből szereti a fiút, és képes lenne a világvégére, a halálba is követni őt, mert rettentően fontos neki. Szóval Giselle nagyon nagyon nagyon nagyon szereti Kament, és pont. * - Ne legyél ilyen, Kamen… Hidd el, hogy jóra fordul minden… *suttog ő is, észre sem véve a váltást. Egyébként, míg a másikat próbálja vigasztalni, aközben gyengéden simogatja a fiú arcát. * - Kamen, hidd el, hogy meg fognak neked bocsájtani, és megérdemled a bocsánatot. Tudom, hogy megváltoztál, tudom, hogy nem az vagy, aki voltál… *kezd bele halkan, majd félbe marad a mondat.* - Tudod, miért vagyok olyan biztos benne? Mert tudom, érzem, hogy előbb-utóbb visszafogadnak. Csak neked is hinned kell benne. Ne állj úgy a dolgokhoz, hogy semmi nem fog sikerülni, mert akkor tényleg nem jön össze. De ha szentül hiszed és akarod, hogy megbocsássanak neked, akkor így lesz, csak ki kell várni. És most egy szemét hasonlattal fogok jönni, de nem érdekel. Ha valakinek megsérült a lába, és újra kell tanulnia járni, akkor két lehetősége van. Vagy meg sem próbálja, és örökre tolószékben marad, az állapota nem változik. Vagy! Megpróbálja, küzd azért, hogy ismét normális emberként járhasson, hogy ne legyen korlátolt, és addig küzd a céljaiért, amíg el nem éri azokat. Édesem, rajtad áll, hogy hagyod a fenébe az egészet, vagy akarattal és hittel állsz a dolgokhoz. Rajtad áll, hogy akarod-e a változást. És szeretném, hogy tudd, akármelyiket is választod, én mindenben támogatni foglak… *magyaráz halkan, és a monológ közepén fel is pattan a helyéről, majd az a könnycseppet, - ami végiggördül a fiú arcán – gyengéden letörli. Csókot lehel a párja homlokára, kezét a vállaira fekteti, és úgy mosolyog le rá. * ~ Csak hinned kell magadban, ennyi a titok nyitja *teszi hozzá gondolatban.* ~ Semmi gond. Tudod, hogy velem bármiről beszélhetsz. Már a hülyeségeiden se tudom felhúzni magam. *Ül vissza a székre, és a fiú combjára fekteti a kezét, majd az alvó Andrew-ra pillant. Őt is sajnálja amiken keresztül ment, bár csak a töredékéről, vagy annyiról se tud, viszont határozottan nem örül neki, hogy ő is ennyire kikészült.* ~ Esküszöm, ha a cameososok így folytatják, akkor felcsapok pszichológusnak *csóválja a fejét, és próbálja valamivel oldani a feszültséget.*


    _________________
    Hosszú-hosszú hónapokig tartó ingadozó hangulata és jó pár kisebbségi komplexusos kirohanása után végre valahára visszatért az élők sorába, és a szokásosnál is hiperaktívabb. Igen, kérem szépen, visszatért az életvidám idióta Giselle, akit már régóta hiányoltunk, és immáron Naomi Verhoeven, Jessica Lord és Alise Rubenis társaságában kedvére kipattoghatja magát, amikor épp nem a kedvesével tölti az időt. Mostanság egyébként igen jótékony kedvében van, Naomival önként és dalolva segítenek Qarin lakóinak ott, ahol csak tudnak. Szóval, igen, Giselle visszatért! Rettegj Fair Isle!

    Tyaeloria Perathon életvidám őrangyala és Kamen Grozdan Branimir menyasszonya
    Kamen Grozdan Branimir
    Kamen Grozdan Branimir
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Ispotály        - Page 4 Empty Re: Ispotály

    Témanyitás by Kamen Grozdan Branimir on Szomb. Márc. 09, 2013 8:47 pm

    ~ Én nem akarom, hogy lemondj ~ *válaszolja egy szinte dühös pillantással.* ~ Mert még ha azt a bizonyos túlvilági életet a Pokolban senyvedve is kell eltöltenem, ha tudom, hogy te biztonságban vagy egy jobb helyen, képes vagyok elviselni mindent, amit velem tehetnek ~ *feleli eléggé hevesen. Már nem képes elég önzőnek lenni hozzá, hogy minden áron maga mellett akarja tudni a lányt, most már az az elsődleges, hogy Giselle-nek ne eshessen baja, hogy ne bánthassa soha senki, és nem számít, hogy közben neki mit kell átélnie, amíg a párja biztonságban van, nem érdekli. Valószínűleg ha az egy-két évvel fiatalabb énje most összefutna vele, nem hinné el, hogy ők egy és ugyan az a személy, de mindegy... Ez után nagy nehezen kinyökögi a saját mondanivalóját, majd hallgatja Gist, igyekezve leküzdeni a feltörni kívánó érzelmeket. Mindezt már hosszú hónapok óta magába fojtja, és noha Drew korábban többször is nyaggatta, hogy beszéljen róla, nem volt hajlandó elhinni, hogy csak rosszabb lesz, ha nem akarja elengedni a dolgokat. Most meg aztán... Tessék. Helyben vagyunk. Bármilyen meglepő is, Andrew Masonnek megint igaza lett.* - Még nem tudom, mihez kezdjek *suttogja remegő hangon.* - Nem tudom, mi lenne a helyes, nem tudom, mire vagyok képes *válaszolja őszintén. Tényleg nem tudja. Nem biztos benne, hogy elég lesz ahhoz, hogy higgyen magában, bár meg akarja próbálni. De azért megnyugtató, hogy a párját maga mellett tudhatja, bármi legyen is, hogy biztos lehet benne, hogy nem kell egyedül maradnia, akármi történjék is.* ~ Tudom ~ *mosolyodik el gyengén.* ~ Nem bírom elégszer megköszönni, hogy mellettem vagy ~ *sóhajt halkan, miközben hátradől, közben ismét megfogva Andrew kezét. Aztán Gis szavaira halkan felkuncog és megrázza a fejét.* ~ Már így is elég sok van. Ott a hivatalos sulipszichológus, Raphael, Drew... Nem hiszem, hogy szükség lenne rád is ~ *mondja, majd egy kis csend után elvigyorodik.* ~ Egyébként is, kell egy olyan ember, aki csak és kizárólag az én személyi agyturkászom ~ *kacsint a lányra. Láthatóan nagyjából összeszedte magát, de Gis már biztosan ismeri annyira, hogy most egész egyszerűen könnyebb neki, ha úgy tesz, mintha minden rendben lenne. Kamennek egyszerűen ez a technikája, jobb neki így.*


    _________________
    Kamen Grozdan Branimir. Talán már ki sem fejezhető szavakkal, hogy mit jelent ez a név, hogy ki is ő pontosan. Rhean... Kamen... Minden, ami volt, minden, amit tett, most egyesül benne, és eljött végre a pillanat, hogy megbékéljen magával. Démoni énjétől és bukottságától megszabadulva könyörög hát a pillanatért, hogy újra láthassa szeretett Lottéját... Miközben háborúra készül a Menny katonájaként.

    Rebecca Taylor (és Charlotte Devon) mennyei harcosa
    Giselle Céline Marceau
    Giselle Céline Marceau
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Ispotály        - Page 4 Empty Re: Ispotály

    Témanyitás by Giselle Céline Marceau on Szomb. Márc. 09, 2013 9:07 pm

    ~ Sajnálom, hiába leszel a férjem, ebben nem tudsz dönteni *vágja rá egyből, de közben a Pokol emlegetése miatt egy kis tüske fúródik a szívébe a múltkori akciója miatt. Még szerencse, hogy senki nem köpte el magát. Érdekes módon még Lorette is tudja tartani a száját, bár valószínűleg nem is nagyon találkozik az unokatesójával, de telefonon tudná zaklatni.* ~ Én viszont nem tudnám elviselni, ha biztonságban és dögunalomban ücsörgök, míg veled ki tudja mit csinálnak. Nem! Ezt nem fogom hagyni *felel szinte ugyanolyan hevességgel. értékeli, hogy ennyire félti a párja, de ő nem tudna meglenni nélküle, pláne, hogy tudja milyen rossz lehetne Kamennek odalent. Szóval ettől a céljától lehetetlen eltántorítani a lányt, bármennyire is szeretnék. Ő tudja, hogy nem lenne képes a seggén maradni, szóval jobb neki ott, ahol a párja van, mert legalább van kin levezetni a feles energiáit.* - Ne aggódj, majd elválik… *mosolyodik el halványan, és megint nem tudja megállni, hogy ne simogassa a fiú arcát.* - Akkor meg várj, és ne görcsölj rá a dolgokra. Tudom, hogy nehéz, de meg kell próbálnod. Engedd el magad egy kicsit! Majd kiderül, hogy mi lesz. Ha nem tudsz dönteni, akkor sodródj az árral, és várj, amíg nem lesz valami. Én, Andrew és a többiek is itt vagyunk neked. Segítünk. *Nyugtatja Kament, majd a köszönetes dologra megrázza a fejét.* ~ Nem kell semmit se köszönnöd. Ez csak természetes. Mindenki megteszi azért, akit szeret. Szóval, csak azt köszönd meg nekem, hogy kimosok helyetted, takarítok, főzök neked, de azért sose kell hálálkodnod, hogy itt vagyok. Természetes, hogy itt vagyok, és mint már nemegyszer elmondtam, nem tudsz levakarni magadról *magyaráz. Majd Kamen érzékelheti, hogy a lánynak elkalandoznak a gondolatai, és azon jár az esze, hogy hová rángassa majd el, hogy pihenhessen. Aztán a pszichológusos dologra visszatér, és elég durcás képet vág arra, hogy elég pszichológusuk van.* ~ Gonosz vagy *szipog továbbra is duzzogva, majd a személyi agyturkászra felragyognak a szemei. Megragadja Kamen felsőjét, magához húzza a fiút, és megcsókolja.* ~ Giselle Céline Branimir, személyi pszichológus. Még jól is hangzik! Főpáciense: a férje *teszi hozzá gondolatban, majd miután elhúzódott a fiútól, akkor halkan felnevet.* ~ A személyi pszichológus pedig azt mondja, hogy a gyógyító úrra is ráférne egy kis pihenés *áll fel a helyéről, majd körbe pillant az ispotályban, és az Andrew másik oldalán lévő ágyat egy varázslattal kicsit megemelve az alvó fiú ágya mellé helyezi, majd rápillant Kamenre.* ~ Tudom, hogy úgyse tudsz elszakadni tőle, de neked is aludnod kell, így egyszerűbb volt, ha összetolom a két ágyat. Most pedig mars aludni! Különben hívom Sergej bácsit! Vagy, ami még rosszabb! Hívom Lorette-et!*fenyegeti meg játékosan a félvért, és ezzel finoman arra célozgat, hogy ő is elmehetne aludni. Ráadásul a másik ágyat Andrew mellé pakolta, szóval álmában szorongathatja a srác másik kezét is.*


    _________________
    Hosszú-hosszú hónapokig tartó ingadozó hangulata és jó pár kisebbségi komplexusos kirohanása után végre valahára visszatért az élők sorába, és a szokásosnál is hiperaktívabb. Igen, kérem szépen, visszatért az életvidám idióta Giselle, akit már régóta hiányoltunk, és immáron Naomi Verhoeven, Jessica Lord és Alise Rubenis társaságában kedvére kipattoghatja magát, amikor épp nem a kedvesével tölti az időt. Mostanság egyébként igen jótékony kedvében van, Naomival önként és dalolva segítenek Qarin lakóinak ott, ahol csak tudnak. Szóval, igen, Giselle visszatért! Rettegj Fair Isle!

    Tyaeloria Perathon életvidám őrangyala és Kamen Grozdan Branimir menyasszonya
    Kamen Grozdan Branimir
    Kamen Grozdan Branimir
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Ispotály        - Page 4 Empty Re: Ispotály

    Témanyitás by Kamen Grozdan Branimir on Szomb. Márc. 09, 2013 9:31 pm

    ~ Azt hiszem, jobb ha ezen inkább nem vitázunk tovább ~ *rázza meg a fejét, de láthatóan továbbra sem ért egyet Gis-zel, és nem is fog, de ez valahol végül is természetes. Már nem a nem egyet értés - bár abban is van valami -, hanem hogy nem akarja, hogy a szerelme is Pokolra kerüljön. Épp elég, hogy neki ekkora esélye van az Alvilágra. Aztán miután elkezd kicsit lehiggadni, halk sóhajjal hallgatja Giselle-t, és az utolsó mondatára gyengéden magához húzza, és egy lágy puszit ad az ajkára.* - Szeretlek *súgja halkan, majd engedi leülni a párját, és ugyebár humorosabb és könnyedebb témákra térnek át. Ennyi filozofálás bőven sok volt a srácnak egy napra, nem igazán szeretne visszatérni a dologra most egy darabig. Elég sok feldolgozni valót kapott most, annyit, amennyivel vélhetően jó darabig ellesz még, úgyhogy köszöni szépen, egy darabig békén lehet hagyni.* ~ Örülök, hogy tetszik ~ *mosolyodik el. Aztán kicsit összeráncolja a szemöldökét.* ~ Gis... Mikor is leszek én a férjed? ~ *kérdez rá a maga stílusában az esküvő időpontjára. Oké, maradjunk annyiban, hogy Kamen rohadt sokat változott, de azért még mindig nem tűnt el teljesen a lökött, össze-vissza szövegelő, hülyén kommunikáló énje. Igen, most arra célzunk, aki egy helyiségbe belépve azzal üdvözölt egy idegent, hogy "Madár.", aki úgy közölte valakivel, hogy tetszik neki, hogy "Tudod, hogy nagyon szép vagy, ugye?", valamint aki úgy kérte meg az illető kezét, hogy "Szeretlek. Hozzám jössz?" Szóval na. Vannak dolgok, amik örökre ugyan úgy maradnak. Ez után aztán érdeklődve pislogva figyeli, ahogyan a lány átrendezi az ispotályt, majd Gis szavaira halványan elmosolyodik, majd komoly arccal feláll, a jegyese elé sétál, aztán elvigyorodik, elkapja a derekát, és szorosan magához húzva szenvedélyesen megcsókolja. Nincsenek további tervei - vagyis lennének, de mivel a legjobb barátja súlyos sokkon esett át, és bármikor szüksége lehet rá, most inkább letesz róluk -, egész egyszerűen csak éreztetni akarja Giselle-el, hogy mennyire odáig van érte, és őszintén szólva neki erre ez a legjobb módszere. Végül elengedi a lányt, nyújtózik egyet, és az ágyra pillant.* ~ Veled mi lesz? Visszamész a hálókörletbe? ~ *kérdezi, de érzékelhetően ezt tartja a legjobb verziónak. Ráadásul Darius amúgy sem nagyon díjazza, ha rajta, Kamenen meg a betegeken kívül bárki is az ispotályban tölti az éjszakát, szóval valószínűleg nem is lenne olyan egyszerű rávenni, hogy megengedje. Egyébként az angyal éppen a lefekvés előtti utolsó ellenőrzését végzi az ágyak között, de azért meghagyja nekik a privát szférát, és a közelükbe egyelőre nem megy.*


    _________________
    Kamen Grozdan Branimir. Talán már ki sem fejezhető szavakkal, hogy mit jelent ez a név, hogy ki is ő pontosan. Rhean... Kamen... Minden, ami volt, minden, amit tett, most egyesül benne, és eljött végre a pillanat, hogy megbékéljen magával. Démoni énjétől és bukottságától megszabadulva könyörög hát a pillanatért, hogy újra láthassa szeretett Lottéját... Miközben háborúra készül a Menny katonájaként.

    Rebecca Taylor (és Charlotte Devon) mennyei harcosa

    Ajánlott tartalom

    Ispotály        - Page 4 Empty Re: Ispotály

    Témanyitás by Ajánlott tartalom


      Pontos idő: Pént. Feb. 21, 2020 5:07 pm