Fyron Akadémia

Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Fyron Akadémia

Vámpírok, vérfarkasok, angyalok, démonok, emberek, lidércek, nimfák, nekromanták, nixék és valanok... Szövetségek, harcok. Légy részese ennek a kalandnak, ahol Te döntöd el, melyik oldalon állsz!


Az oldal bezárt. Régi tagok: nyugodtan játszhattok itt, néha mi is fogunk, de magát az oldalt nem visszük tovább aktívan.

+16
Sadie Elena Montgomery
Ragnar Solberg
Eliana De Lucia
Christopher Acerlot
Selina Crow
Carl Gustaf Lindström
Nyilas Dominik
Zentai Márk
Nathaniel Jenkins
Kamen Grozdan Branimir
Patric J. Morgan
Elizabeth Cobb
Conor Merlowan
Abigail Aleksev
Lasse Fält
Lucien du Bois
20 posters

    Diákkonyha

    Kamen Grozdan Branimir
    Kamen Grozdan Branimir
    .::Diák::.
    .::Diák::.


    Diákkonyha     - Page 2 Empty Re: Diákkonyha

    Témanyitás by Kamen Grozdan Branimir Csüt. Dec. 27, 2012 7:48 pm

    // OLVAD //

    *Az erethonos célzásra meglepetten felvonja a szemöldökét, de nem kérdez rá. A másiknak nyilván épp úgy megvannak a maga indokai, ahogyan neki, biztosan van valami oka annak, hogy jól elvan egy erethonossal. Aztán a bókra még inkább meglepődik, majd elmosolyodik.* - Köszi, Nate *válaszolja, kicsit kezdve megbékélni. Majd ugye nevet egyet a másik nyomorán, a válaszra viszont elkomolyodik. Igen, könnyen kapcsolt, de talán azért, mert elég sok dolga volt mostanában alvilági személyekkel, és nem éppen nehéz elhinnie, hogy többen közülük itt mászkálnak a földön.* - Igyekszem elkerülni a kontaktust. Már megtanultam, hogy jóval könnyebb az élet, ha távol tartod magad az Alvilágtól *válaszol egy rosszkedvű fintorral kísérve. Hiába, a közelmúltban eléggé rossz tapasztalatokat sikerült összegyűjtenie, talán nem is csoda, hogy nem igazán akar többé a közelébe kerülni a témának. Persze akar vagy nem, sajnos fájdalmasan közel van hozzá így is úgy is, nem tudja kihúzni magát. Aztán ugye Nate eléggé durva stílusban kérdez, mire természetesen felkapja a vizet.* - Nem érzékeny a lelkem, pusztán velünk egyenrangú személyekről beszélsz, Jenkins. Tanúsíts több tiszteletet *válaszolja keményen. Aztán ahogyan hallgatja a további szavakat, kicsit ellágyulnak a haragos vonások, és egy halk sóhajjal bólint a másik magyarázatára. Ezt így ő sosem élte meg, mindig volt kire számítania. Még akkor is, amikor a legrosszabb meg legnehezebb volt a helyzet, volt kihez fordulnia, és ezért nem nagyon tud mit mondani. Szóval csak hallgat, miközben befejezi a salátát, majd előkotor egy kanalat, és eszegetni kezd. Aztán amikor Nate megint megszólalt, megáll, és felpillantva hallgatja a másikat.* - Igen, tudom, elég nagy idióta voltam *motyogja meglepetten, a bocs szó hallatára még inkább meglepődik, utána viszont elkomorodik. Összehúzott szemöldökkel állja Nathaniel pillantását egy darabig, majd megszólal.* - Még nem döntetett el, hogy sikeres leszek, még belebukhatok. Azt viszont nagyon jól tudom, hogy nem érdemes a közelükbe sem menni, mert mindent, egész közösségeket tönkre tud tenni, ha akár egyetlen ember túlságosan hosszú tárgyalásokra áll le velük *mondja halkan, a salátájára szögezett szemmel, miközben lelki szemei előtt megjelennek Patric határozott, szögletes betűi, amivel a búcsúlevelet írta. Valószínűleg sosem fogják újra látni. Mike összetört, Jess is teljesen ki van készülve, Danről azóta nem tudnak semmit, Kira sem telefonál, és ő maga is állandóan érzi azt a kis szúró űrt ott a szívében. És ki tudja még, mi van magával Patric-kel... Halkan sóhajt, majd a következő szavakra ismét felpillant Nate-re.* - Hát rendben. Minden esetre megbocsátok *mosolyog rá halványan a démon-farkasra. Igyekszik összeszedni magát, és visszaemlékezni, hogy például Andrew hogyan igyekezett lelki támaszként funkcionálni, de hát egyrészt kicsit szita az agya ilyen dolgokban, másrészt meg Nathaniel valószínűleg nem az első lenne a sorban, ha arról van szó, hogy el kell fogadni a segítségét...*
    Nathaniel Jenkins
    Nathaniel Jenkins
    .::Diák::.
    .::Diák::.


    Diákkonyha     - Page 2 Empty Re: Diákkonyha

    Témanyitás by Nathaniel Jenkins Csüt. Dec. 27, 2012 8:35 pm

    *Hát, Nate tényleg egy eléggé furcsa valaki, és az tényleg eléggé vicces, hogy az egyetlen igazi barátja teljesen az ellentéte. Talán ő is ilyen lenne, ha lett volna valaki, aki igazán törődött vele, akitől szeretetet kaphatott volna, de sajnos neki nem ezt írták meg. Megtanulta hogyan küzdjön meg minden egyes falatért, és borzalmasan sokat dolgozott azért, hogy az ő drága támogatója mindenáron meg akarja tartani. Csak hát a démon-vérfarkas kezdi belátni, hogy ez az út nem valami helyes, és hiába próbálna szabadulni egyetlen egy dolog mégis visszahúzza. A keserű bosszúvágy, a gondolat, hogy kegyetlen a szülei képébe vágja, hogy rettentően örül neki, hogy volt esélye találkozni velük, mert így legalább személyesen közölheti velük, hogy mennyire megveti és gyűlöli őket. Ez az egyetlen dolog, köti még a körvezetőhöz, és ezt a tény borzasztóan idegesíti már hetek óta. Aztán persze csodálkozva megjegyzi, hogy Kamen tényleg változott, sőt a maga módján meg is dicséri.* - Nincs mit, fogalmam sincs mi, vagy ki volt rád jó hatással, de örülök neki. Bevallom, a Roxfortban párszor leütöttelek volna valamivel. Az volt a nagy szerencsétek, hogy inkább elvonultam jó messzire, így nem dekoráltam ki az arcotokat. Nálunk, az árv… *magyaráz tovább, majd elharapja a mondat végét, mielőtt túl sokat mondana. Vagyis így is túl sokat mondott.* ~ Gratulálok Jenkins. *szidja magát, majd megrázza a fejét.* - Akarom mondani, nálunk nem engedték volna meg azt a viselkedést, és verekedni se volt szabad, így valamilyen szinten megtanultam visszafogni az indulatokat *rándítja meg a vállát, de akaratlanul is eszébe jut egy eléggé kellemetlen emlék. ”Korcs vagy!” „Tűnj el a közelemből!” „Mutáns!” „Menj innét, undorító vagy!” A fejében csengenek a régi árvaházi gyerekek hangjai, amik néhanapján álmatlan éjszakákat okoznak az ifjú Jenkins-nek. A fiú pedig amilyen gyorsan csak tudja elhessegeti az emléket, bár sejti, hogy így is eléggé lelkizős hangulatba kerül már, és ha faképnél hagyja Kament azzal csak még bunkóbbnak tűnne, szóval inkább magába folytja az emlékeit.* - Jófiú *mosolyodik el halványan, amikor meglátja a Kamen arcára kiülő fintort. Aztán persze egy pillanatra visszatér a bunkó Nathaniel, és amikor leoltják, akkor oldalra billenti a fejét, és egyre nagyobb csodálattal figyeli a bolgárt. * - Ez meglehet, de nem tudom, hogy kell. Lehetetlen pedig ne várj tőlem *vonja meg a vállát. Szegénynek eléggé foghíjas a szótára, szóval nem ártana neki némi fejtágítás, az biztos. Aztán kicsit magába fordul, és a pulton ücsörögve nem is nagyon zavartatja magát. Csak magyaráz, magyaráz, és mondja, ami épp eszébe jut. Hogy miért Kamennek? Mert ő van kéznél. Egyébként magába is szokta mondani, csak akkor bezárkózik valami sötét zugba, és ott mondja a magáét.* - A lényeg, hogy most már nem vagy olyan elkényeztetett pukkancs *szusszant, majd a másik szavaira felhorkant.* - Ugyan már! Neked vannak céljaid, barátaid, családod… Vannak, akik melletted állnak, és ha kell, akkor visszaterelnek arra az útra, amin elindultál. De mi van akkor, ha nincsen semmid? Mi van, ha az egyetlen célod a bosszú, nincs melletted igazán senki és azt se tudod, hogy mit kellene csinálnod? Örülj neki, hogy ennyi minden megadatott neked, mert tapasztalatból tudom, hogy milyen elveszettnek, egyedülinek és magatehetetlennek lenni. Úgy hogy remélem, marhára megbecsülöd azt, mid van *szusszant, alig észrevehetően megtörli a pulcsija ujjával a szemét. Igen, Nate megeresztett egy-két könnycseppet, ahogy drága írója is, de ez most lényegtelen. Nathaniel persze tovább folytatja a lelkizés, és közben szöget üt a fejében a gondolat, hogy miért nem lett inkább Hollóhátas? Mert, ha nem lenne ekkora tapló, akkor bizonyára odakerült volna, hiszen szeret tanulni, viszonylag okos is, és ha kell, akkor tud értelmes dolgokat is mondani, amiken néha ő is meglepődik. De hát az élete elég korán félresiklott, és most az a kérdés, hogy vajon helyre tudja-e hozni. Amikor meghallja, hogy megbocsájtottak neki elvigyorodik, és felsóhajt.* - Nem vagy te olyan idióta, mint amilyennek először gondoltalak. Úgy tűnik, csak idő kellett, hogy kiteljesedj *horkant fel, majd leugrik a pultról, és összeráncolt homlokkal mered a másikra.* - Komolyan azt a nyúltápot akarod enni? Tudok főzni, ha kell, bár nem szívesen teszem, de egész tűrhető szakács vagyok. Amúgy most jut eszembe, hogy szinte alig tudok rólad valamit… Ahhoz képest, hogy évekig össze voltam zárva veled, szép kis teljesítmény… Mesélj valamit, légy szíves! Mindegy, hogy mit *beszél kicsit felszabadultabban miközben átkutatja az összes szekrényt és a hűtőt, mert ha Kamen nem kér, ő akkor is csinál magának valami kaját. Épp a hűtőben kutakodik, mikor megérzi a hús szagát, megnyalja a szája szélét, és előhúz egy megtermett vadlibát. Az állatot a lábánál fogva emeli a magasba, és kutya módjára szaglászni kezdi.* - Te, szerinted ez ehető? *ráncolja össze a homlokát, mert eddig még nem vette észre, hogy mindenféle vadhús kerül a diákkonyha hűtőjébe, bár mióta Dante itt van, azóta Lasséval folyamatosan vadászgatnak, és végül itt köt ki a zsákmány. Mindenesetre a libát szagolgató Nate eléggé viccesen nézhet ki, az biztos.*
    Kamen Grozdan Branimir
    Kamen Grozdan Branimir
    .::Diák::.
    .::Diák::.


    Diákkonyha     - Page 2 Empty Re: Diákkonyha

    Témanyitás by Kamen Grozdan Branimir Csüt. Dec. 27, 2012 9:47 pm

    - Szerintem nem te voltál az egyetlen *nevet fel arra, hogy Nate szívesen leütötte volna őket.* - A legtöbb élőlényt rohadtul idegesítettük. *Aztán meglepetten felvonja a szemöldökét az elharapott szóra, és noha nagyon kíváncsi természetű, úgy dönt, nem próbálja meg kiszedni a dolgot a másikból. Valószínűleg nem akar róla beszélni, márpedig épp csak kezdenek kijönni egymással, szóval nem lenne baj, ha nem rontaná el azonnal... Ezért hát szép csendben bólogat az alternatív befejezésre, és hagyja, hogy Nate ejtse a dolgot. Aztán ugye mégis sikerül felhúzni egy kicsit, a srác válaszára felhorkant.* - Nem hiszem el, nem vagyok hajlandó elhinni hogy ebben a rohadt nagy univerzumban nincs egyetlen lény sem, aki úgy él, úgy gondolkozik, úgy cselekszik, hogy képes lennél tisztelni őt *válaszolja. És akármit mond Nathaniel, ezen nem fog változtatni. Mindenki előtt van valamilyen példakép. Arra, hogy mi lenne, ha nem lenne senkije, csak sóhajt, és komoly tekintettel figyeli Nate-et. Látszik, hogy tele van emlékekkel és érzelmekkel. Rossz érzés látni, amikor valaki ennyire a padlón van, márpedig eléggé egyértelmű, hogy a sylorinás perpill nincs a helyzet magaslatán.* - Nem tudom, hogy akkor mit tennék, és igen, tisztában vagyok vele, hogy szerencsém van, hogy mellettem vannak azok, akik mellettem vannak. De ehhez időnként kompromisszumokat kellett kötnöm, engednem kellett, hogy belegázoljanak a lelkembe, meg kellett osztanom velük minden titkomat, mert ha nem tettem volna meg, ha mindig csak a saját idióta fejemet követtem volna és nem engedtem volna senkinek, akkor valószínűleg nem csak teljesen egyedül lennék, de már rég nem is élnék. Nem csak másokon múlik, Nate *mondja keményen. Igen, lehet, hogy ez elég erős kritika, és lehetséges, hogy a démon-farkas nem is érzi majd fairnek, de Kam az utóbbi időben eléggé szókimondóvá vált. Talán így alakult az élet, vagy valami más miatt, de egyre gyakrabban képtelen magában tartani dolgokat. Aztán ha minden igaz, megnyugszik egy kicsit a párbeszéd, és Nate vigyorogva elmondott szavaira egy gondterhelt sóhajjal válaszol.* - Nagyon hosszú út volt... *mondja halkan. Megint sok minden pörög le előtte, de inkább gyorsan elhajtja a képeket, és a folytatásra koncentrál.* - Köszi, nem kell, ragaszkodom a nyúltápomhoz *nevet fel, majd arra, hogy meséljen magáról, meglepetten felvonja a szemöldökét.* - Hát, igazából nincs túl sok mesélni való. Ha kérdezel, válaszolok, de erősen kétlem, hogy magamtól most így a semmiből tudnék mesélni bármi értelmeset *mondja, majd figyeli, ahogyan Nate odavonul a hűtőhöz. Amikor kiveszi és elkezdi szagolgatni a libát, nem tudja megállni és hangosan felnevet, a kérdésre pedig kacagva vállat von.* - Lövésem sincs, de szerintem ha megsütöd, ehető lesz *vigyorog. Ő a maga részéről remekül elvan a kis gyümölcseivel, szóval neki ilyen problémái ritkán vannak, nem különösebben hatja meg a vadliba a hűtőben...*
    Nathaniel Jenkins
    Nathaniel Jenkins
    .::Diák::.
    .::Diák::.


    Diákkonyha     - Page 2 Empty Re: Diákkonyha

    Témanyitás by Nathaniel Jenkins Csüt. Dec. 27, 2012 10:21 pm

    - Az lehetséges *szusszant, majd egy halvány mosollyal az arcán továbbfűzi a gondolatot.* - Csak az a kérdés, hogy a Hugrások, a Mardisok, vagy a tanárok ütöttek volna le leginkább. Én a jó öreg McGalagonyra teszem a voksom. Egyszer hallottam, mikor mondta Flitwick-nek, hogy ha tehetné, akkor egyik órán görénnyé változtatna. De sajnos nem történt meg, pedig kíváncsi lettem volna, hogy festesz *emlékezik vissza, amikor egyszer a tanári közelében kihallgatta a tanárokat, mert épp le kellett adnia Flitwick-nek a klubhelyiségben felejtett házidolgozatot. Majd ugye majdnem elkotyogja, hogy neki valójában sose volt igazi otthona, mert amióta csak az eszét tudja egy árvaházban nőtt fel, sőt az is csoda, hogy egyáltalán idáig eljutott. Aztán később említi, hogy nem tud senkit se tisztelni, és Kamen kifakadására kérdően pislog.* - Pedig tényleg nincs. A Roxfortban egyik tanár se volt annyira tekintélyt parancsoló, ahol felnőttem, ott se voltak kifejezetten tiszteletreméltó emberek, sőt még a munkaadóm is eléggé sz*r alak, szóval nincs miért tisztelnem őket. Hiszem, hogy jobb vagyok mindegyiknél, és egyik se volt épp követhető példakép. Szóval törődj bele ebbe a ténybe *néz őszintén a másikra, majd percekig habozva ül, és tulajdonképpen azon gondolkozik, hogy tényleg nem akad senki, akit tisztelni tudna? Összeráncolt homlokkal mered a félvérre, majd egyre morcosabb arcot vág, amikor beléhasít a felismerés. De, mégis akad valaki, akit tudna tisztelni. Igaz, nem azt a személyt, akit annak idején megismert, hanem azt, aki percek óta elgondolkoztatja, és helyre teszi őt. * - Vagyis, hát lehet akad-e, de őt nem ismerem még annyira… *mondja halkan miközben egyenesen a Kamenre szegezi a tekintetét. * - De ahhoz még el kell telnie egy kis időnek, hogy úgy találjam valóban olyan-e, mint amilyennek jelen pillanatban mutatja magát *teszi hozzá szinte suttogva, majd elfordítja a fejét, és párhuzamot von kettejük közé közben pedig burkoltan megjegyzi, hogy irigyli a másikat, azért, mert ő valamelyest elérte a céljait, míg ő a sötétben tapogatózik továbbra is. Majd amikor Kamen felel neki, aki elkeseredetten hallgatja a másikat, és mikor az befejezte, akkor remegő hangon megszólal.* - És abba nem gondoltál bele, hogy ha még egyszer megaláznának, beletipornának a lelkembe és fájdalmat okoznának nekem? Nem bírok többet elviselni, mint amennyit tizen-akárhány éve magammal hordozok. Komolyan, sose fordult meg a fejedben, hogy miért küldök el mindenkit a közelemből, hogy miért vagyok bunkó? Azért, mert félek. Végül is, valamennyi maradt az emberi énemből, így még mindig vannak érzéseim, akármilyen jól is leplezem… *A pulcsija ujjával megint megtörli a szemét, majd egy halk sóhaj kíséretében továbbmondja a magáét.* - Túl sokszor adtam másoknak esélyt, és mindannyiszor összetörtek. Nem mondhatod azt, hogy nem próbáltam meg, Branimir, mert igenis próbálkoztam… *csuklik el a hangja. Igazság szerint tudja ő, hogy a másiknak igaza van, de túl nehéz továbblépni. Nehéz, és Nate borzalmasan tart attól, hogy hogyan fogadnák a valódi Nathaniel-t. Majd kicsit elhallgat, és újra összeszedi magát. Összeszedi a darabkákat, amik megmaradtak még a határozott énjéből, és megpróbál vidámnak tűnni.*- Megérte, hidd el… *suttogja halkan, majd ugye átkutat mindent, hogy csináljon valami ehetőt. Hiába, közeleg a telihold.*- Hát, te tudod. Pedig nem terveztelek megmérgezni. A méregkeverői szakmáról már a Roxfortban lemondtam, miután Piton úgy találta, hogy jobb, ha nem hagyja őrizetlenül a diákjait, mert a végén mindenkit megmérgezek *nevet fel kicsit erőltetetten, de még mindig jókat vigyorog, amikor maga elé képzeli Piton agresszív fejét.* - Hát, én meg nem tudok mit kérdezni. Szóval gondolkozz egy kicsit. *Vakarja meg a fejét beszéd közben, majd amikor előhalássza a madarat, és szagolgatni kezdi, akkor rásandít a nevető félvérre.* - Most mi van? Holnap telihold… Ilyenkor még jobban állatias vagyok *húzza a száját fintorogva, majd mikor azt mondják, hogy sütve biztos ehető, akkor megint fintorog, és egy kecses csukló mozdulattal visszahajítja a libát a hűtőpolcára.* - Az sokáig tart, akkor maradok a gyümölcsnél… Idedobnál egy almát? *mutat a másik közelében lévő gyümölcsös kosár felé.*
    Kamen Grozdan Branimir
    Kamen Grozdan Branimir
    .::Diák::.
    .::Diák::.


    Diákkonyha     - Page 2 Empty Re: Diákkonyha

    Témanyitás by Kamen Grozdan Branimir Csüt. Dec. 27, 2012 11:48 pm

    *McGalagonyon csak nevet.* - Ó, a vén szipirtyó... Szinte már hiányzik *kuncog. Aztán hallgatja Nate válaszát, és csak vállat von.* - Nos, te tudod. Előbb-utóbb lesz valaki. Annyi emberrel találkozunk nap mint nap, vagy korábban vagy később de mindenki talál valakit, akire érdemes felnézni *válaszol halkan, majd a morcos arckifejezést látva úgy dönt, hogy talán jobb lesz, ha befogja, mert nem biztos, hogy értékelik a filozofálós dolgait. Amikor Nate rá meredve folytatja, megkörnyékezi egy sejtés - ami egyébként helyes -, de végül úgy dönt, hogy ezt inkább figyelmen kívül hagyja. Ő nem az a személy, akire fel lehet nézni. Szerencsés volt, mindig csak szerencsés volt, de ennyi. Nem érdemli ki senki tiszteletét vagy elismerését, mert ő alig tett valamit, csak sodródott az eseményekkel, ő nem egy hős vagy egy nagy ember. Nem is érdemelné meg azt, ahová a végére került, nem is érti, hogyan történhetett meg vele mindez. Mázlija volt. Ha nem lenne olyan szerencsés típus, amilyen, akkor már nem is élne. Nem azért maradt ezen a földön, mert annyira különleges lenne, vagy azért, mert olyan sok hasznára válna az emberiségnek. Egyszerűen... Szerencséje volt. Halkan sóhajt, és megköszörüli a torkát. Nincs rá szükség, hogy ő is elérzékenyüljön, elvégre elvileg éppen Nate-et próbálja összeszedni valahogy. Némán hallgatja a remegő hangú fiatal férfit, és a másik monológjának a végén egy halk sóhajjal leteszi a tálat a pultra, majd határozott léptekkel odalép hozzá, és óvatosan megérinti a felkarját. Ha a reakció nem túlságosan negatív, akkor átkarolja a vállát, megszorítja egy kicsit, majd elengedi, arrébb lép egy kicsit, és komolyan a másik szemébe néz.* - Engedd meg, hogy segítsek. Esküszöm neked az életemre... Oké, nem jó, az nem olyan nagy dolog *nevet fel kicsit erőltetetten.* - Esküszöm a párom életére, hogy nem hagylak cserben *fejezi be.* - Nem az a típus vagyok, aki össze-vissza ígérget mindent. A londoni bandák kis alvilágának is megvannak a maga becsületkódexei. Ha megengeded, jobban megismernélek, és te is megismerhetnél engem. És most befogom, mielőtt végleg az agyadra megyek *nevet fel zavartan, majd visszabattyog a salátájához. Aztán ugye fel-felnevet Nate megszólalásain, például a mérgezős-pitonos szövegelésen is, de azt nem igazán tudja, mit mesélhetne magáról. Szóval csak vállat von.* - Komolyan nem tudom. Nem vagyok valami érdekes, és nem igazán van olyan téma, ami velem kapcsolatos, és bárkit is izgatna *magyarázza kissé zavartan. Aztán ugye nevet egyet a szárnyas szaglászásán, végül pedig vigyorogva odadob a srácnak egy almát.* - Itt szidod, erre a végén te is nyúltáp mellett döntesz *jegyzi meg, láthatóan viszonylag hamar kiheverve a nem sokkal korábbi témát.*
    Nathaniel Jenkins
    Nathaniel Jenkins
    .::Diák::.
    .::Diák::.


    Diákkonyha     - Page 2 Empty Re: Diákkonyha

    Témanyitás by Nathaniel Jenkins Pént. Dec. 28, 2012 12:38 am

    - Figyelj, választhatsz, hogy legyen az utánpótlás. Darwin, vagy Perathon? Én Darwint javaslom, olyaaan büdös *fintorog egy sort, de hát nem tehet róla, részben vérfarkas, és felfordul a gyomra a vámpírszagtól.*-Hát, nem tudom. Reméljük, hogy igazad lesz *vonja meg a vállát, majd ugye el kezd gondolkozni. Egyébként nem zavarja Kamen filozofálása, sőt szívesen hallgatná. A másiknak egyébként jók a megérzései, mert tényleg őrá gondolt. És bár nem ismeri annyira Kament, nem tudja mennyi mindenen keresztül, de látta, hogy mi volt és mi lett, és a köztes állapot annyira nem érdekli. Alig néhány év alatt rengeteget fejlődött, és ő azért örül neki, hogy abból a hülye kis mitrugászból egy felnőtt, komoly ember lett. Az már nem érdekli, hogy mi volt régen. Miért kellene, hogy izgassa? Nem az a lényeg, hogy a másik mit ért el? A bejárt út bizonyára teli volt nehézségekkel, de csak sikerült valahogy megoldania a helyzetet. Szóval ő maga csak ül szépen, és árad belőle a szó, majd mikor elhallgat, akkor meglepődötten észleli, hogy a másik megérinti. Nagyokat pislog, de nem szól egy szót se, szóval vélhetően a félvér átkarolja a vállát, Nate pedig nagyokat pislogva hagyja magát. Irónikus, hogy egy nagydarab démon-vérfarkas a könnyeivel küszködik, és egy nála valamivel kisebb félvér ölelgeti a vállát. Halványan elmosolyodik, majd egy-két szipogás kíséretében halkan megszólal.* - Branimir, nem arról volt szó, hogy hetero vagy? *Próbálja elviccelni a dolgokat, de valljuk be, nagyon jól esett neki, hogy a másik megölelte. Félreértés ne essék, nem meleg, csak hát nemigen volt része sose szeretetben, és nem nagyon akarta senki se megérteni Anthony óta. Így hát tényleg borzasztóan sokat jelent neki ez a gesztus, majd mikor a másik ellép tőle, akkor kíváncsian hallgatja végig, és valahogy a izzó vörös szempár mélyén ott lapul a kisfiú, a kisfiú, aki sírva menekült a szobájába, mikor lekorcsozták, a kisfiú, aki próbált mindenki felé nyitni, és mégis megalázták, a kisfiú, akiben még erőteljesen munkálkodott a remény. * ~ Hallgas rá! Most az egyszer hallgass rá! *súgja Nate-nek egy picike hang, de egy darabig nem szól semmit, és bámulja Kament.* - Nem szükséges senkinek se az életére esküdnöd, nem szokásom ok nélkül ölni. Csak akkor ölök, ha rám támadnak, és kötve hiszem, hogy te vagy akár a párod az életemre pályázna *szól halkan, majd némán figyeli, ahogy a bolgár visszaül a salátájához.* - Egyébként már nem tudsz az agyamra menni, Branimir *szólal meg egy halvány mosollyal az arcán.* - Hát jó, akkor mesélek én. Ha te nem tudsz semmit, de előre szólok, nekem nincsenek boldog sztorijaim *mondja még a madárral foglalkozva, majd miután bevágta a hűtőajtót, egy könnyed mozdulattal elkapja a felé hajított almát.* - Azt egy szóval se mondtam, hogy nem ehető, csak azt, hogy hússal ízletesebb lenne *vonja meg a vállát, és beleharap a piros gyümölcsbe.* - Na, szóval, mit is meséljek… Igazság szerint az elején kéne kezdenem, mert így eléggé kesze-kusza lesz, de az túl lehangoló. Szóval, nem tudom mennyit tudsz az új erethonos srácról, Anthony-ról. Anthony és én együtt nőttünk fel Manchesterben egy árvaházban. Rajtunk kívül mindenki ember volt, és hát már nagyjából akkor is így néztem ki, szóval képzelheted mennyire tartottak tőlem. A lényeg: hogy hosszas szenvedés után végre sikerült összehaverkodnunk. Egyik este kiszöktünk a kertbe csillagokat lesni. Végül Tony elárulta nekem, hogy én olyan vagyok, mint ő. Vagyis, érted, démon. Először nem akartam elhinni, de megmutatta mire képes. Utána azt is megmutatta, hogy mennyire tudja irányítani az elemeket. Azon az estén megígérte nekem, hogy megtanítja nekem is ezeket. Attól fogva amikor csak alkalmunk volt rá minden éjjel kiszöktünk gyakorolni. Lényegében így lettem elemi mágus, mert ezeket sajátítottam el fiatal koromban. Minket Tony-val senki nem tanított, magunk próbálgattuk az erőnket, így ha emlékszel, akkor elsőben eléggé le voltam maradva tőletek. A lényege az a történetnek, hogy tényleg ne akarj felbosszantani, mert a végén egy csettintéssel lepörkölöm a hajadat. Az pedig kellemetlen lenne ugyebár… *mesél vígan az almát harapdálva, majd a történet végén Kamenre pillant.* -Most te jössz. Én már meséltem. Vagy kérdezz tőlem, vagy mesélj valamit!

    //FAGY//
    Zentai Márk
    Zentai Márk
    .::Diák::.
    .::Diák::.


    Diákkonyha     - Page 2 Empty Re: Diákkonyha

    Témanyitás by Zentai Márk Vas. Márc. 10, 2013 5:32 pm

    - Mindenki azt akarja, mindenki keresi, kutatja.. mindenki azt akarja, csak menni a csúcs felé.*Énekel egy Sylorinás srác miközben palacsintát süt. Igen mielőtt bárki kérdezni a férfi aki a diákkonyhában tevékenykedik tökéletesen tudja használni a sütőt. Még eddig nem égetett oda semmit.*~Dominak közben küldtem sms-t másszon le a konyháig~*Na igen.. szereti meglepni a barátait hát most is ezt teszi. Három féle palacsintát csinál. Lekváros, Nutellás, túrós-mazsolás. Ő is ezeket szereti és mást nem bírna most enni.*~Még Isobelnek is vinni fogok biztos örülni fog neki~*Gondolkodik és mivel esik az eső nem tud kimenni sem. Telefonjáról szól a zene. Nem tehet róla ilyet hallgat. Zentai Márk már egy órája, hogy itt tevékenykedik kénytelen volt kiszabadulni az őrültek házából. Igazából Christopher elől is menekült. Most meg Dominikkal szeretne egy kis időt tölteni megint.*
    Nyilas Dominik
    Nyilas Dominik
    .::Diák::.
    .::Diák::.


    Diákkonyha     - Page 2 Empty Re: Diákkonyha

    Témanyitás by Nyilas Dominik Vas. Márc. 10, 2013 5:53 pm

    *Dominik nagy vidáman és a tőle megszokott lendülettel robog ki a Cameos körletből. Pillanatokkal ezelőtt kapott Márktól smst, és egy pillanatig sem volt kérdéses, hogy máris indul a konyhába. Egész eddig Wise Guyst hallgatott, szóval most még a szokásosnál is jobb a kedve. Egyébként az arcán meg a kezén, a fehér pólóján, nadrágján és zokniján - igen, zokniban jött ki a konyhába - egyértelműen látszik, hogy éppen festett. Mindenfelé színes foltok díszítik, amiket még kiegészít pár frissebb lila folt meg horzsolás, meg néhány kötés. Nos... Láthatóan Domi hozza a tőle elvárt szintet, és napi háromszor agyonüti magát. Még szerencse, hogy legalább a gyógyítónövendék Kamennel egy szobában lakik, szóval mindig rendes ellátást kap. Na, de a témára visszatérve: nagy jókedvvel, a Denglisch-t énekelve robog be a közös társalgóba, majd kivágja a diákkonyha ajtaját, és Márkot meglátva széles vigyor ül ki az arcára.* - Sziaaaaaa *kiáltja szintén a megszokott jókedvvel, és ha Márk éppen nem ér hozzá semmihez, amivel meg tudná égetni magát, akkor boldogan a nyakába ugrik, és megölelgeti. Egyrészt mert viszonylag régen sikerült összefutniuk, másrészt meg azért... mert. Mert ő szeret embereket ölelgetni, azért. Ezzel egyébként valószínűleg juttat pár színes foltot Black ruháira is, bár láthatóan ez különösebben nem zavarja.* - Ez palacsinta? *kérdezi megcsillanó szemmel, miközben nagyjából elengedi a fiút, vagyis melléje áll, és belecsimpaszkodik a bal kezébe, így remélhetőleg úgy tartja fent a fizikai kontaktust, hogy nem akadályozza a legjobb barátját a sütésben.* - Ugye nekem csinálod, Mááárk? *kérdezi, aranyosan pislogva a másikra.*
    Zentai Márk
    Zentai Márk
    .::Diák::.
    .::Diák::.


    Diákkonyha     - Page 2 Empty Re: Diákkonyha

    Témanyitás by Zentai Márk Vas. Márc. 10, 2013 6:10 pm

    - Na gyere kishaverom elmagyarázom az élet értelmét.*Énekelget tovább és nem normális a srác. Nem tehet róla, de most egészen jó a kedve. Lassan elkészül.. az utolsó adag is ha meg nem jön le a barátja gondolkodik azon, hogy kénytelen lesz elosztogatni Sylorinásai között ezt a csomó palacsintát. Aztán felfigyel a zajokra és ördögien elvigyorodik.* - Nyuszikám megjöttél?*Kiabál kifelé és igen csak gonoszkodik.* - Apa mondd mi az élet értelme…*Énekelget továbbra is és Dominik furcsállhatja mit énekel Deltát énekelget. Magyar zenét, de hát kimondta, hogy szabályos a srác?*- Sziaa azt hittem sohasem jössz, le Most csinálom az utolsó adagot.*Mondja dúdolgatva és végig néz Domin* - Mi történt veled? Vagy nem akarom tudni?*Vonja fel a szemöldökét, de nem lepődik meg a srácon. Aztán meg vonja a vállát.* - Isobelnek csináltam.*Mondja egyszerűen aztán elneveti magát.* - Ne aggódj persze, hogy neked csináltam meg magamnak. Gondoltam kijár egy kis lazítás nekünk.*Feleli nevetve.* - Na csücs le mindjárt hozom amit megtöltöttem. Mit csináltál délelőtt?*Kérdezi meg barátját miközben a tányérhoz lép amin már a megtöltött palacsinták vannak.* - Te figyelj én még mostanában azon gondolkozom meg kéne pattanni. Legalább is hazautazni egy időre. Mit szólnál hozzá?*Teszi fel a kérdést szemei csillognak és különösen dúdolgat.*
    Nyilas Dominik
    Nyilas Dominik
    .::Diák::.
    .::Diák::.


    Diákkonyha     - Page 2 Empty Re: Diákkonyha

    Témanyitás by Nyilas Dominik Vas. Márc. 10, 2013 6:35 pm

    *Különösebben nem tűnik fel neki, hogy Márk énekelget, elvégre ő is szokott - amivel időnként elüldözi szegény szobatársait, főleg, amikor németül nyomja -, a magyart meg csak pláne örömmel hallgatja. Hiába, időnként hiányzik neki az anyanyelve, mert nagyon szeret angolul, németül meg franciául is beszélni, de mégis a magyar az, amihez igazán ragaszkodik.* - Jó na, siettem, ahogy tudtam *nyuffant egyet, de utána rögtön el is vigyorodik. Arra, hogy mi történt vele, vidáman felnevet.* - Ááááá, csak a szokásos, ismersz, Black *vigyorog.* - Festettem. Ezek meg *kezdi mutogatni a zúzódásait meg a horzsolásait*, a szokásos ügyességem jegyei, miiind, mind *nevet jókedvűen. Nos, az egyszer biztos, hogy Domit nem zavarja, hogy rendszeresen összetöri magát, bár mivel egész életében ilyen kis kétbalkezes és kétballábas volt, igazából nem is csoda, hogy mostanra már hozzászokott. Arra, hogy Izzynek csinálta, Dominik tündérien lebiggyeszti az ajkát, a következő mondatra viszont megint megcsillannak a szemei, és vidáman tapsol egyet. Maradjunk annyiban, hogy a száznyolcvanegy évéből úgy százhetvenhatot simán letagadhatna.* - Egyetérteeeeek! *kiált fel vidáman arra, hogy kijár nekik egy kis lazítás, aztán lehuppan az asztal mellé, és jókedvűen dobolva az asztalon várja a tányérját.* - Semmi különöset, igazából egész nap a szobában voltam, festettem, meg még korábban befejeztem neked egy fekete felsőt. Azt majd fel kell próbálnod, Márk *csillogtatja meg vidám mosolyát a fiú.* - Remélem jó lesz, mert már pár napja dolgozom rajta *teszi még hozzá, aztán eltűnődő arcot vág, majd vállat von.* - Igazából asz'szem ennyi. Te? *kérdez vissza jókedvűen, aztán Márk következő megszólalására annyira izgalomba jön, hogy felpattan, és megint belekapaszkodik Black nyakába.* - Zseni vaaaaaaagy! *kiabálja vidáman a fülébe, miközben szokás szerint kiszorítja belőle a szuszt, és remélhetőleg nem sikerült kivernie a fiú kezéből a palacsintájukat. Aztán elengedi a másikat, és izgatottan visszapattog az asztalhoz.* - Elmehetnénk valamelyik hétvégén is, de még jobb lenne, ha tavaszi szünetben lépnénk le! Mert ugye az is már majdnem itt van, és aaaaakkor több napra is otthon maradhatnánk, meg a húsvétot otthon tölthetnénk, anyuék tuti tiszta boldogok lesznek, hogy láthatnak *magyarázza hiperaktívan, és láthatóan nagyon mélyen egyet ért abban, hogy jó lenne hazamenni egy kicsit. Hiányzik már neki Magyarország, elvégre azóta nem volt otthon, hogy Márkkal beiratkoztak Fyronba, ami azért akárhonnan nézzük is, régen volt már. Szóval most pörög ezerrel, de azért sikerül valahogyan visszaülnie a helyére, és többé-kevésbé nyugton maradni fizikailag.*
    Zentai Márk
    Zentai Márk
    .::Diák::.
    .::Diák::.


    Diákkonyha     - Page 2 Empty Re: Diákkonyha

    Témanyitás by Zentai Márk Vas. Márc. 10, 2013 6:51 pm

    *Nem tudom.. igazából nem is izgat, hogy Dominik késett. Addig legalább nyugodtan meg tudtam csinálni azt, hogy megtöltöm a nutellásakat. Az kell nekünk előre.* - Oké nem gond..*Mondom nevetve és örülök ám neki tényleg. Aztán bicentek felé.* - Ismerlek, ne aggódj elég jól, hogy tudjam képes vagy bajba keveredni. Ha bár csodálkozom azon, hogy tegnap nem volt semmi bajod.*Mondom neki megnyugodva végül is tényleg örülök neki. Ha bajba lett volna akkor magamat vontam volna felelősségre. Elvégre együtt vagyunk itt bár más házban azért még is aggódom érte.* - Legalább nem mondhatják azt, hogy nem gyakorolsz rajzra.*Nevetem el magam és elgondolkozom azon nekem is folytatnom kéne a festést. Bár mostanában az alkímialaborban töltöm az időmet nem is tudom, hogy mi a fenének. Bár legyártottam egy csomó bájitalt. Többnyire robbanósokat.* - Dominik mi lesz, veled esküszöm, kidolgozok egy varázsigét, amivel meggátoljuk azt, hogy mindig valami bajod legyen.*Mondom neki és a fejemet vakarom, miközben megterítek magunknak. Aztán amikor meghallom, hogy befejezett egy felsőt felvonom a szemöldökömet. Végül is a ruhátaramat majdnem Dominik állítja össze, ha csinál valami ruhát. Többet var mint, hogy én veszek valami cuccost.* - Nem kellett volna.. Jó majd felpróbálom, de sztriptizelni nem fogok.*Neveti el magát és mondja Dominak. Azért megköszöni és hálás ám barátjának, hogy van neki hát na.* - Tegnap bezárkóztam az alkímia laborba és csináltam megint jó néhány bájitalt. Azt hiszem lassan egy rekeszt is kialakíthatok, meg Christopherrel beszéltem arról, hogy lassan lesz a városban tavaszi bál és el kéne menni rá. Igazából te is jöhetnél, csak féltelek.*Mondom nevetve és mesélem miket tudok meg.* - Aztán lassan valamit vennem kéne ajándékot. Izzyvel régóta együtt vagyunk és csodálkozom, hogy elvisel.*Aztán jön egy újabb sóhaj majd Michael Jacksonos mozgással fel pattan és poharakat is szedd le.* - Teát vagy kakaót?*Kérdezem meg és amit ő szeretne azt csinálok. Egy biztos nekem kakaó kell. A csoki a csoki a csoki.. ha bár akkor megint nem fogok tudni aludni. Bár most kevésbé izgat ez az egész. Felhozom a magyarországi dolgot amire a nyakamba pattan és a szememet forgatom.* - Jaja jó lesz. Persze hazamehetünk akkor. De ugye nem bánod ha még valakit magammal hoznék? Figyelj. Egyszer össze kell barátkoznod vele.*Mondom neki végül is tudom jól, hogy Dominik mit gondol Isobelről.. és számít a barátom véleménye, de azért na.*
    Nyilas Dominik
    Nyilas Dominik
    .::Diák::.
    .::Diák::.


    Diákkonyha     - Page 2 Empty Re: Diákkonyha

    Témanyitás by Nyilas Dominik Vas. Márc. 10, 2013 7:23 pm

    - Azon én is, de ez azért lehetett, mert egész egyszerűen árnyékosultam, amíg vége nem lett az órának, és úgy elvoltam, amíg ti harcoltatok *vigyorog jókedvűen. És még büszke is rá... Minden esetre ha ő már segítség nélkül képes túlélni egy teljes órát, akkor végül is joggal büszke. Általában amúgy ha Márk éppen nem elérhető, akkor vagy Drew vagy Fred mellé szokott csapódni, mert mellettük biztonságban érzi magát.* - Még ha nagyon akarnának sem vádolhatnának meg vele *nevet fel. A varázsigés részre is csak kuncog, majd megrázza a fejét.* - Igazán megszokhattad volna már. Nekem sikerült... asz'szem *vigyorog megint. Igazából mostanra már tényleg nem zavarja, ha megbotlik a lépcsőt és gurul pár foknyit, vagy ha leesik egy fáról, vagy elesik egy küszöbben, vagy... Na jó, inkább nem sorolom tovább, mert ez nagyon hosszú lenne. Dominik elképesztően sok módját ismeri a saját nyaka kitörésének, úgyhogy kár is próbálkozni azzal, hogy összeszedjük minden verzióját.* - Ugyaaaaan, tudod, hogy szívesen csinálom *mosolyog boldogan Márkra, amikor az azt mondja, hogy nem kellett volna, a következő mondatra meg csak nevet. Ez után érdeklődve hallgatja a barátját, ahogyan az az elmúlt napokról beszél, és időnként persze közbeszúrja a maga kis kommentjeit.* - Nem értem, mit bírsz annyira azokban a löttyökben *rázza meg a fejét értetlenül a bájitalokban.* - Ahelyett, hogy rajzolnál nekem valami szépet *pislog nagyokat Márkra. A tavaszi bálos dologra lebiggyesztett ajakkal felnyuffant.* - Gonoooosz vagy, Márk! De egyébként is végig velem lennél, szóval úgysem eshetne semmi bajom *fűzi még hozzá. Arra, hogy a fiú akar venni valami ajándékot Izzynek, kissé elhúzza a száját, de inkább nem kommentál. Persze, örül neki, hogy Márk boldog, csak... Hát, két dolog. De majd kicsit lejjebb kifejtem.* - Kakaóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóó *kiált vidáman a kérdésre. Valószínűleg ha valaki elsétálna a konyha előtt, nem igazán tudná értelmezni, hogy mégis mi az istenért kiabál állandóan ez a szerencsétlen kölyök, de hát nem tehet róla. Így tudja a legjobban levezetni az izgatottságát. Ha csendben van, akkor általában valami nagyon nem jó... Aztán ugyebár áttérnek a hazautazás témára, és akkor Márk egy fél pillanat alatt eléri, hogy Dominik elcsendesedjen. A kérdést hallva a fiú megtorpan, útban a szék felé, egy pillanatig nem mozdul, majd megfordul, és láthatóan csalódottan Márkra pillant.* - Azt hittem, velem akarsz lenni *mondja halkan. Nem kedveli Isobelt, ez az egyik ok, amiért nem örül neki, hogy Márk el akarja hozni magával. A másik pedig... Nos, ez némileg bonyolultabb, de ha egyszerűen akarjuk elmagyarázni, akkor az a lényeg, hogy Dominik megszokta, hogy Black életében ő a legfontosabb, a legjobb barát, aki az első, ha bármilyen programról vagy utazásról vagy szórakozásról vagy közös ebédről vagy akármiről van szó, és nagyon rosszul érinti, hogy Márknak most van valakije, aki többet jelent, mint ő. Ahogyan eddig jut a gondolatban, könnyek szöknek a szemébe, de nem az általános hangos bőgésben tör ki, hanem elfordul, és halkan szipogva megtörli az arcát. Persze nagyon jól tudja, hogy nem várhatja el Márktól, hogy most miatta hanyagolja el a szerelmét, de... De mégis elvárja, még akkor is, ha tudja, hogy nem kellene. Amikor először szóba került, hogy ugye a legjobb barátjának van valakije, eszébe sem jutott, hogy ő ilyen rosszul fogja érezni magát miatta. Persze ettől megint csak rosszabb lesz, mert örülnie kellene, hogy Márk boldog, de egyszerűen... nem nagyon jön össze. De aztán lehet, hogy ha valaki olyan lenne, aki neki szimpatikusabb, könnyebben elfogadná el ezt az egészet, de az a helyzet, hogy a lényeg akkor is marad, hogy neki Márk a nagy hőse, az, aki mindig mellette van és vigyáz rá, és eléggé rossz érzés, hogy most itt van ez a csaj, és Black még kettejük remek hazautazására is elhozná magával, oda, ahol igazán kisajátíthatná magának egy darabig. És ez... Hát, ez nagyon nagyon rosszul esik.*
    Zentai Márk
    Zentai Márk
    .::Diák::.
    .::Diák::.


    Diákkonyha     - Page 2 Empty Re: Diákkonyha

    Témanyitás by Zentai Márk Vas. Márc. 10, 2013 8:05 pm

    - Ja értem.. azért nem éreztem a medállal a bajt akkor.*Mondom mosolyogva és örülök tényleg annak, hogy nem lett semmi baja. Végül is tényleg mindenki mondhatja azt, hogy olyanok vagyunk, mintha testvérek lennénk. De ez igaz is. Soha-soha nem hagynám magára ezt a gyereket.* - Hát igen…*Neveti el magát* - Jó, na, tudod, hogyan reagálok mindig arra, hogyha valami baleseted van. Igazából nem lepődök rajtad szóval. Viszont lassan lehetne már változtatni egy két dolgon.*Mondom ördögi vigyorral és igen vannak ám terveim. Egyébként nem zavar az, hogy bajban van, de ha nem súlyos vagy halálos, akkor addig örülök. Nem is tudom, hogy mi lenne Dominik nélkül. Azért hiányozna, na. Ráadásul amúgy is üres lenne a világ nélküle. Aztán mondom én is, hogy miket csináltam és a szememet forgatom.* - Előre legyártom őket, hogy meg legyenek a védelemre. Az ágyam alatt rengeteg van egy doboznyi.. Azokat Februári hónapban csináltam.*Mondom szerényen és elnevetem magam. Na igen.. Nem tehetek róla kicsit átszoktam erre az életmódra.* - Nem tehetek róla… a gonoszság mindig bennem van. Csak nem én vagyok az ördög.. addig lehet örülni *Vonogatom a szememet és nevetem el magam ördögien. Nem tehetek róla, hogy szeretem ráhozni Dominikra a frászt. Szinte mindig sikerült. Aztán felhozom azt, hogy mit szeretne inni akkor tehát, csokoládézunk. Meggondoltam magam. Angyalian rápislogok a srácra és csinálok egy jó kis csokis shaket. Megszoktam már azt, hogy milyen és ezt szeretem benne. Mindig vidám és hát igen.. Dominik már csak ilyen. Aztán felhozom Magyarországot meg még valakit és felvonom a szemöldököm… azt hiszem, nem akarom megbántani a barátomat. A turmix gépbe beleteszem a tejet meg a kakaót és a fagyit aztán csinálom. Ha ez meg van akkor persze oda teszem Dominiknak meg nekem és leülök mellé és elveszek én is egy palacsintát. Majd sóhajtok.* - Akkor mit szólnál ahhoz, ha ketten mennénk el, de a héten mivel jó idő is van csinálhatnánk valamit hármasban. Nem kell kiselőadást tartani arról, hogy nem kedveled, de elfogadom azt is, hogy nem és akkor inkább legyünk ketten Mármint mi ketten érted.*Mondom finoman felhozva Dominiknak. Nem egyszerűen képtelen lennék megbántani őt. Végül is fontos nekem és az is, hogy ne legyen ilyen.* - Ne haragudj, megint hülye voltam és kellemetlen dolgot hoztam fel.*Mondom, neki bocsánatkérően miközben beleharapok a sütibe.* - Viszont.. van, nekem még egy ötletem Tudod, megölhetsz ezért. Beszéltem az egyik tanárunkkal.. Williams professzorral azt hiszem, ismered. Felmérve a képességeidet társaságban nem igazán vagy jó verekedős és felajánlotta nekünk, hogy ad külön órát fogvédővel meg mindennel, hogy meg ne sérülj. Figyelj csak szeretnék rajtad segíteni, hogy a koncentrációs képességeid is meg legyenek. Megölhetsz érte.. de az első óra holnapután lesz.*Mondom neki hadarva és valóban megcsináltam ezt a lépést, de tényleg csak jót akarok neki. Na meg gyors elterelés téma az Isobeles dologról…
    Nyilas Dominik
    Nyilas Dominik
    .::Diák::.
    .::Diák::.


    Diákkonyha     - Page 2 Empty Re: Diákkonyha

    Témanyitás by Nyilas Dominik Vas. Márc. 10, 2013 9:02 pm

    *Ott tartunk tehát, hogy Márk meglehetősen felhúzott. Vagyis... Talán inkább a megbántott kifejezés helyesebb, de az sem jó, elvégre nem bántani akart. Meg amúgy is én vagyok a hülye, hogy állandóan olyan naiv vagyok, hogy azt hittem, sosem lesz senki, aki fontosabb számára, mint én. Szóval végül csendben leülök a helyemre, és hamarosan meg is kapom a palacsintát meg a csokis shake-et. Márk következő szavaira aztán megint bűntudat tölt el, úgyhogy lehajtom a fejem, és érzem, hogy a könnyek megint elborítják a szememet.* - Nem akartam előadást tartani... *motyogom. Alapvetően felpattannék, és megölelném Márkot, hogy megnyugodjak, de most nem merek felállni és odamenni hozzá. Megint szipogok egyet.* - Bocsánat, Márk... Egy önző bőgőmasina vagyok... *Érzem, ahogyan a könnyek elkezdenek leperegni az arcomon. Tudom, hogy Black elsősorban nekem akar jót, de ez annyira rossz, és annyira nem így kellene lennie, hogy arra szavak sincsenek. Gyorsan veszek pár mély levegőt, aztán újra felpislogok a velem szemben ülőre.* - Tényleg nem igazán kedvelem a barátnődet, de ha szeretnéd, akkor... igazából... szóval ha ragaszkodsz hozzá, akkor szervezhetünk valamelyik napra egy hármas programot *engedek végül. Tudom, hogy ez Márknak fontos, és mindig, egész ismeretségünk alatt mindig ő engedett, én pedig önzően elfogadtam mindent, amit adott, és sosem adtam úgy igazán semmit viszonzásképpen, sosem adtam fel semmit a kedvéért. Éppen itt lenne az ideje...* - Semmi gond *mosolygok rá, igyekezve egy kissé úrrá lenni az érzelmeimen, meg ezen az egész önző hülyeségen, aztán magam elé húzom a shake-et, és beleiszok. Az első korty után szélesen felvigyorgok Márkra.* - Király lett, Black *dicsérem meg, remélve, hogy ezzel valamennyire kompenzálok. Aztán a következő szavait hallva gyanakodva összehúzom a szemöldököm.* - Mi a terv? *kérdezem elvigyorodva. Aztán amikor meghallom, amit mond, elkerekedik a szemem, és hevesen megrázom a fejem. Mi van?!* - Nem, nem, dehogy is, ezt nagyon gyorsan felejtsd el, Black! Nincs az a pénz amiért én erre hajlandó leszeeeeeeek *nyavalygok, és nem, erre semmiképpen nem leszek hajlandó, semmiképpen, bármit tesz vagy mond Márk, kizárt, nem fog rávenni, nem, nem, nem és nem. El lehet felejteni. Nagy sokkomban még a palacsintával sem foglalkozom, csak nagy kiskutyaszemekkel pislogok rá, remélve, hogy ez kellően meghatja hozzá, hogy letegyen erről a tervéről.*
    //Fagy//
    Zentai Márk
    Zentai Márk
    .::Diák::.
    .::Diák::.


    Diákkonyha     - Page 2 Empty Re: Diákkonyha

    Témanyitás by Zentai Márk Pént. Márc. 15, 2013 11:51 am


    //Olvad//

    *Nem nem akartam megbántani ezzel bár tudhattam volna, hogy így reagál. Igaz való igaz az, hogy Izzynek van egy stílusa, de hát mondjuk nem Dominiknak kell együtt élnie. Amúgy is tudnék róla mesélni, de hát igen.. Mindegy nem mondok, semmit majd mi úgyis megbeszéljük a dolgokat. Csak nyammogok és persze iszom a csokis shakemet.* - Na, gyere ide te kis szerencsétlenem.*Fel állok, és oda megyek hozzá és megölelem. Hagyom azt, hogy hozzám bújjon. Még is miért? Látom, rajta és azért még se hagyhatom, hogy az thigyje haragszom rá és igen. Nekem Dominik olyan, mint a testvérem lenne.. szőrnyű büntudatom van azért.* - Nem vagy önző én vagyok a hülye idióta és bőgőmasina sem vagy. Mondjuk úgy azt, hogy könnyedén bántódsz meg, ha valaki rosszat mondd neked. Viszont ettől függetlenül nem vagy bőgőmasina sem. Azt, hogy férfi? Áh, még fejlődésben vagy. Maradjunk az ifjúnál drága barátom.*Mondom nyugtatva Dominak bár amennyire meg tudom nyugtatni.* - Nekem az is megfelel, amit te akarsz.. Ha nem szeretnél találkozni vele, akkor nem, fogom erőltetni. Végül is nem kötelező őt kedvelni.*Magyarázom Dominiknak és mosolyogok neki. Igazából ez igaz is, de valahol szeretném azt, hogy jóban legyenek, vagy legalább megismerje Domi, mert végül is a maga módján Isobel elég jó lány. Ha bár.. nem kezdek el filozofálni. Aztán látom, hogy kezd engedni, amire megcsillognak, a szemeim bár nem akarom erőltetni végül bólintok.* - Rendben van. Viszont még egyszer mondom nem kötelező, ha nem akarod.*Mondom még egyszer és elméletileg az ölembe ültettem, ha hagyja magát. Végül is miért ne? Hülyének nézhetnek, ha így látnának minket, de tudjátok mit? Nem érdekel.*- Viszont, amit nem szeretnék még egyszer Hallani azt, hogy önző vagy. Te egy olyan ifjú, vagy akire nem igazán lehet haragudni ezekért, és ha történik veled valami baj..*Nézek a sérüléseire.* - Ettől függetlenül fel állsz és tovább mész. Ehhez kell bátorság és mondhatom azt végül is, hogy te egy bátor ifjú vagy.*Nem szeretném, hogy megint szipogjon, de ha kell, akkor mondok még. Aztán kérdezz tőlem és elvigyorodok ördögien.* -De Dominik nem sérülnél meg.. vigyázok rád.. nem kell parázni..kérleeeek..*Nézek rá kiskutya szemekkel.* - Nekem az is jó ha most csak nézed és én szétveretem magam egy vámpírral. Légyszíííí…*Igen szó szerint kijött a könyörgés hajlamom. Minél több programot csinálok Domival nem fogja egyedül érezni sem magát. A Sylorinás ismerősök körébe biztos nem engedném.*
    Nyilas Dominik
    Nyilas Dominik
    .::Diák::.
    .::Diák::.


    Diákkonyha     - Page 2 Empty Re: Diákkonyha

    Témanyitás by Nyilas Dominik Pént. Márc. 15, 2013 12:11 pm

    *Amikor Márk megölel, szipogva megkapaszkodom a vállában, és a mellkasára hajtom a fejem. Nem is tudom, mi lenne velem nélküle, hogy egyáltalán mihez kezdenék... És igazság szerint ez a gondolat 1944 óta meg sem fordult a fejemben. Hosszú évtizedek után most jut eszembe először, hogy talán nem leszünk örökké elválaszthatatlanok, merthogy neki családja lesz, és abba én már nem fogok beleférni. A szavaira csak megrázom a fejemet, jelezve, hogy nem értek egyet, és őszintén szólva nem is nagyon tudom rendesen kifejezni, hogy miért érzek így, csak tudom, hogy félek tőle, hogy ő valaki mással együtt boldog legyen, és velem ne foglalkozzon többet. Sírva hallgatom, amit mond, és biztosan érzi, hogy minden szavával csak egyre erősödik a remegésem. Még hogy nem vagyok bőgőmasina! Nézzen már rám! Igyekszem mély levegőket venni, és lehiggadni, elvégre nem is lenne csoda, ha így megunna, úgyhogy igyekszem inkább a jó fej, vicces kis Domi lenni, mielőtt még teljesen elege lesz belőlem. Aztán ugye felajánlom a közös találka dolgot, mert... Mert tudom, hogy így lehetne a legjobban rendezni a dolgot. Persze az biztos, hogy sosem leszek túlságosan jóban a csajjal, de azért meg kell próbálnom. Márk kedvéért. Engedem, hogy az ölébe húzzon, és összekuporodva a vállára hajtom a fejem, mélyen beszívva az illatát. Mindig jó érzés volt Márk közelében lennem, nagyon megnyugtatott mindig is, és ez most is így van. Aztán Black szavait megint megkönnyezem, de most csak csendesen hozzábújok, és hallgatom, amit mond. Jó érzés ezt hallani, mert hát... Nem sokan szoktak nekem ilyesmit mondani. Én mindig is az ügyetlen, kétbalkezes, gyáva Dominik voltam, és Márk az egyetlen, aki ennél többet lát bennem, és tudja, hogy egyébként milyen ember vagyok. Túllát a szerencsétlenségemen. Talán ezért is ragaszkodom hozzá ennyire...* - De nem szeretnék verekedni, Márk *nevetek fel halkan, és a hangom egy kissé még rekedtes a sírástól. A következő mondatokra felemelem a fejem, és rávigyorgok.* - Ha nagyon ragaszkodsz hozzá, végignézem, de számíts rá, hogy ááááállandóan pánikolni fogok, hogy jól vagy-e *jegyzem meg, majd szusszantok egyet, és a palacsintákra pillantok.* - Meg kéne enni őket, mielőtt még kihűlnek *jegyzem meg, de egyelőre semmi kedvem megmozdulni.*
    Zentai Márk
    Zentai Márk
    .::Diák::.
    .::Diák::.


    Diákkonyha     - Page 2 Empty Re: Diákkonyha

    Témanyitás by Zentai Márk Pént. Márc. 15, 2013 12:33 pm

    *Hagyom, hogy megfogjon, és persze simogatom a buksiját és a hátát. Nyugtatom. Nem egyszerűen bánt, ha megbántom, és ilyenkor mindig megkérdezem magamtól, hogy normális vagyok e. Muszáj megnyugtatnom, és persze ha így akkor így. Mindig tudtam azt, hogy Dominikban valahol ott van a bátor ifjonc, aki nem félne semmitől és igyekezném kihozni belőle, de nem tudom sikerül e. Nem kell, ám beszéljen, nagyjából sejtem miket gondol, de én ezeket komolyan gondolom. Soknak mondanék e ilyeneket? Felmerül a kérdés. Nem egyáltalán nem. Bátorítás más dolog, hiszen az szívből jön, és persze tudom azt, hogy nem néznék ki belőlem. Attól, hogy hülye gyereknek mutatom, magam közel sem vagyok az. Talán nem is illek be ezért a Sylorinába különcnek érzem magam néha napján. Aztán amikor elhallgatok hagyom, hogy a mellkasomra hajtsa a fejem. Hát kicsit érdekes jelenet lenne aki látná, de még mindig nem érdekel mások véleménye.* - Jó nem kell verekedned Williams professzor pedig vigyázna rád az is biztos.*Mondom neki mosolyogva aztán elnevetem magam.* - Rendben van. De nem kell ám aggódni végül is annyira nem durva. Bár csodálkozom azon, hogyan tudja visszatartani azt, hogy vámpírlétére nem gyors birkózásnál. Majd megfigyeljük a technikát.*Felelem nevetve és azt, hogy aggódik sose baj. Amúgy meg Dominál mindig tudom azt, hogy ki lehet hozni a legtöbbet hisz ne felejtsük el, hogy Longbottom is a HP könyvben az utolsó résznél elég bátor volt. Ahogy végül megkomolyodott. Dominikban hasonlót látok. Bólintok a palacsintára aztán megcsikizem a srácot.* - Együnk.*Mondom neki mosolyogva* - Lehet holnap pirosat veszek fel.*Gondolkodok el csak ki akarom akasztani. Szeretek viccelődni vele aztán még egy darabig itt vagyunk a diákkonyhában hiszen a palacsinták nem úsznak meg minket.*
    Carl Gustaf Lindström
    Carl Gustaf Lindström
    .::Diák::.
    .::Diák::.


    Diákkonyha     - Page 2 Empty Re: Diákkonyha

    Témanyitás by Carl Gustaf Lindström Szer. Márc. 27, 2013 9:39 pm

    *Próbálkozunk a gyakorlással, de partneremnek ez most nem igen akaródzik menni s ezt ki is fejezi. Én pedig nem erőltetem a dolgot, nem is lenne értelme. Inkább beleegyezem, hogy igyunk meg egy kávét. Épp ezért szépen tatyóba kerül ez a kard is, amit végül a hátamra veszek. Nem túl nagy a táska, mert tértágító bűbájjal kezeltem, így praktikus és nem is kényelmetlen, nem akadályoz. A ruhám pedig másfajta mutatkozásra is alkalmas, nem épp esztétikátlan, hiszen hordoz magán valamennyit a régi katonai egyenruhák világából, ezért is szeretem. Viszont az ajtóhoz igyekszem hamarabb érni, hogy én tarthassam meg a másiknak, mert így érzem helyénvalónak. Odakinn pedig komoly mágiát alkalmazva a másik is átöltözik, amit elismerően nézek, egyrészt a mágia miatt, másrészt meg hát... férfiból vagyok és a látvány nem épp hatástalan, főleg, hogy ez egyfajta gyengém is.*
    -Lehet, hogy este van, de ez felér egy napfelkeltével... *jegyzem meg, amikor szóhoz is jutok, de nincs időm elrévülni, mert kapom is a kérdést, mire kicsit szórakozottan túrok a hajamba. Eszembe jut, hogy ez eddig nem volt épp illedelmes tőlem, hogy nem mutatkoztam be. De igyekszem ezen felül emelkedni, így szólalok is meg ismét.*
    -Carl Gustaf Lindström, kedves hölgyem. *hajtom is meg kicsit magam a bemutatkozásnál, bár egyenes derékkal és szemem a tekintetét keresi. A tisztelet ilyetén jele nem az alázaté éppenséggel. De ezt követően a konyhába megyünk, ahol helyet is foglalok.*
    -Két cukorral. *válaszolok.* -Segítsek valamiben? *teszem még hozzá. Mert nem leszek olyan itt, mint Bálám szamara, aki csak néz ki a fejéből.*
    Selina Crow
    Selina Crow
    .::Tanár::.
    .::Tanár::.


    Diákkonyha     - Page 2 Empty Re: Diákkonyha

    Témanyitás by Selina Crow Szer. Márc. 27, 2013 10:12 pm

    *Az ajtónyitást egy elégedett mosollyal nyugtázom, megnyugtató érzés, hogy valamennyi udvariasság azért szorult a diákjainkba. A bókra halkan felkuncogok: még egy csodáló, pipa. Őszintén szólva hozzá vagyok szokva, hogy a férfiak alaposan megnéznek maguknak, és rendszeresen igyekeznek a kedvemben járni. A fiú nevét hallva ismét végigfut egy mosoly az ajkamon, és enyhén megdöntöm a fejem.* - Selina Crow, örvendek a szerencsének *felelem, és valószínűnek tartom, hogy az egyik igazgatója nevét már csak-csak felismeri valahogyan. Persze nem kell feltétlenül levonnia a következtetést, hogy rokonságban állunk, meg hát nem is az a célom, de úgy illendő, hogy ha ő bemutatkozott, én is megtegyem ugyan ezt. A konyhába érve aztán odaparancsolom az egyik székre, és nekilátok előkotorni két csészét.* - Rendben, és nem, maradj csak. A hiúságomnak bőven eleget ártott már az is, amit eddig tettél értem *rázom meg egy kissé a fejemet. Nem tehetek róla, képtelen vagyok túl sokáig engedni másoknak, hogy úgy tegyenek értem valamit, hogy az önzetlen cselekedet. Persze más helyzetekben és más körülmények között nem zavar, ha valaki ugrál a kedvemért, de Sammy megmondta, hogy... Halk sóhaj, fejrázás, és leveszem a csészéket.* - Szóval régóta vagy már fyronos diák? *kezdek el érdeklődni ilyen alap dolgokról, elvégre mint már korábban is mondtam, nem hátrány tudni, hogy mégis kik tanulnak az iskolában.*

    // FAGY //
    Christopher Acerlot
    Christopher Acerlot
    .::Diák::.
    .::Diák::.


    Diákkonyha     - Page 2 Empty Re: Diákkonyha

    Témanyitás by Christopher Acerlot Szer. Ápr. 03, 2013 5:14 pm

    *Az ember, ha megéhezik, akkor mindenképpen a diákkonyhára megy. Ez a farkasokra is vonatkozik, tehát jelen esetben félre ne értse senki azt, hogyha meg lát egy halom kaját a diák konyhában egy tálcán. Mindenféle dolgot összedobáltam aztán még inni valót is csináltam, de igazából tényleg éhes vagyok. Mindig ennyit eszem, vagyis nem, mindig mert ez a kivételes alkalom csak azért van, mert két napja nem tudtam enni, mert gyomorrontásom volt. Nicole ezt meglátná, sejteném, mit mondana, de most jelen pillanatban igyekszem, óvatosan enni szóval leülök a konyhában valahova és majszolok. Majszolok. Hmm… élni tudni kell gyerekek. Egyébként egy farmer nadrág van rajtam egy fekete sportcipő és változatosság kedvéért egy piros felső. Nem és nem vagyok Cameosos, bár Nicole Brise azt is feltételezi még a mai napi, hogyan kerültem ide az Erethonba át. Őszintén szóval én sem tudom, de jelen pillanatban a testvérem is érdekel aki valami oknál fogva felvette velem a kapcsolatot. Aztán a többi Erethonossal is igyekszem tartani a kapcsolatot bár a legtöbb időt így is a menyasszonyommal töltöm. Szeretem na.Szóval ahogy elgondolkodok a kapcsolatokon közben bekapok egy szendvicset és jóízűen majszolom.*
    Eliana De Lucia
    Eliana De Lucia
    .::Diák::.
    .::Diák::.


    Diákkonyha     - Page 2 Empty Re: Diákkonyha

    Témanyitás by Eliana De Lucia Szer. Ápr. 03, 2013 5:28 pm

    *Egész nap üres gyomorral kóválygott az iskolában. Úgy gondolta jobb ha feltérképezi az épületet, nehogy eltévedjen a tanítás kezdetekor. Azonban mivel egy kicsit későn kelt fel, nem jutott el sok helyre. Most legnagyobb problémája az éhség volt. Mivel tegnap megbeszélték Mortennel, hogy együtt feltérképezik a konyhát, és leosztályozzák az ottani ételt, nem akart egyedül odamenni.**~Kell lennie valahol valami ételnek. Valahol az étkezőn kívül. De nagyon gyorsan.**Gondolta mielőtt benyitott volna a Diákkonyhába. Ekkor vette észre, hogy nincs egyedül. Egy fiú volt még a teremben, aki szendvicset majszolt. A következő amit észre vett, a tálcán felhalmozott étel volt. Nem bírta tovább, gyorsan odament, és egy "Elnézést kérek, de nagyon éhes vagyok." mondat után felkapott egy szendvicset, amit rekordsebességgel meg is evett. A szemfogai tegnap óta nem akartak visszahúzódni, de ez cseppet sem zavarta. Legalábbis jelen pillanatban nem. Minden amire gondolni tudott az az volt, hogy végre ehet valamit.*
    Christopher Acerlot
    Christopher Acerlot
    .::Diák::.
    .::Diák::.


    Diákkonyha     - Page 2 Empty Re: Diákkonyha

    Témanyitás by Christopher Acerlot Szer. Ápr. 03, 2013 5:40 pm

    *Ennyi étel, hogy férhet bele egy vérfarkasba? Christopher el fogsz hízni aztán Nicole is elhagy. Nem nem igazán zavarja az a tudat, hogy meglátják ennyi kajával. Bár ha a tesója lenne itt akkor már ő is becsatlakozott volna. Ő neki aztán teljesen mindegy ki van itt az iskolában, ha bár felfedezett egy új diákot látásból, amikor megszólítják, akkor felpillant és majdnem kiesik a kaja a szájából. Először megrágja az ételt utána lenyeli majd megszólal és vigyorog.* - Gyere ülj csak le.*Mutat maga mellé és nem ritka pillanatok egyike amikor ő maga is ilyen udvarias.Ha bár részben ez a menyasszonyának köszönhető.* - Christopher vagyok, de szerintem tegnap láthattál a társalgóban.*Nyútja a kezét és igen azért szokta tudni mikor érkeznek újak bár a Cameos miatt egy illető miatt figyel fel.. A Sylorinától örül, hogy megszabadul, de tudja azt jól, hogy a velejéig romlott viszont miért javult meg?* -Innivalót kérsz valamit?*Teszi fel a kérdést, mert azért még is csak ha már megkérték, hogy csatlakozzon azt is illene adnia.* - Vagy ugye nem fogsz inni belőlem? Egy vérfarkas vére kicsit keserű lenne egy vámpírnak.*Jegyzi meg és igen kicsit azért tart az éhes vámpíroktól ilyenkor.*
    Eliana De Lucia
    Eliana De Lucia
    .::Diák::.
    .::Diák::.


    Diákkonyha     - Page 2 Empty Re: Diákkonyha

    Témanyitás by Eliana De Lucia Szer. Ápr. 03, 2013 5:53 pm

    *Egy kicsit meglepődik a felajánlásra, hogy üljön csak le a fiú mellé. Nem is tudja miért. Számíthatott volna rá. Vagyis legalább egy bemutatkozásra. De úgy látszik az éhségtől még gondolkodni is elfelejtett. Miután lenyelt még egy falatot az immár harmadik szendvicséből, ő is megszólalt.* - Elnézést. Udvariatlan voltam. Eliana De Lucia vagyok. *~Láttam volna már?**Erősen próbálkozik, hogy felidézze a tegnapi napot, de egyedül Mortenre emlékszik. Mintha a fiú minden mást kiszorított volna a memóriájából.* - Sajnálom, de nem emlékszem, hogy láttalak volna. *Állt még egy darabig eltöprengve, majd miután meghallotta, hogy nem lenne ajánlatos egy vérfarkas véréből inni, nevetni kezdett.* - Természetesen nem szándékozom inni a véredből. Attól függetlenül, hogy vérfarkas vagy. Nem érzek semmilyen késztetést, hogy megkóstoljalak. Amúgy sem iszom emberi vért. Vagy részben emberit. De egy pohár vizet elfogadnék. *Mondta, miközben ismét beleharapott a szendvicsébe, és lassan leült az említett üres helyre.*
    Christopher Acerlot
    Christopher Acerlot
    .::Diák::.
    .::Diák::.


    Diákkonyha     - Page 2 Empty Re: Diákkonyha

    Témanyitás by Christopher Acerlot Szer. Ápr. 03, 2013 6:05 pm

    *Udvarias ez tény bár ő számára ez még mindig fura, mert azért ő nem az a teljesen udvarias srác, de hát tényleg csak az kell, hogy valaki jó hatással. Aztán ő eszik és kint volt ő a társalgóban a kanapén ücsörgött szóval. Hát nem baj ha nem emlékszik rá, szóval végül is nem hal bele.* - Semmi gond.*Felelem tovább.* - Jó étvágyat egyébként hogy érzed magad?*Teszi fel a kérdést és arra gondol milyen itt az iskolában. Aztán felvonja a szemöldökét.*~Nem félek a vámpíroktól barátnőm is az.. de azért nem kéne, hogy megkóstoljon egy vámpír..~*Nem nem fél csak levonta a következtetéseket.* -Az jó legalább megkönnyebbültem. Tudod a vámpírok finomak a farkasok számára, de szerencsére csak teliholdkor vagyok vad.*Magyarázza a lánynak szóval akkor megnyugodhat a kicsi lelke. Közben tölt egy pohár vizet és viszi is a lánynak majd ismét leül a helyére.* - Diétázik a vámpír. Vagy vegetáriánus vámpír?*Teszi fel a kérdést nem piszkálódik, csak kicsit komolytalan.*
    Eliana De Lucia
    Eliana De Lucia
    .::Diák::.
    .::Diák::.


    Diákkonyha     - Page 2 Empty Re: Diákkonyha

    Témanyitás by Eliana De Lucia Szer. Ápr. 03, 2013 6:23 pm

    *Az utolsó falatot is lenyelte végre az ételből. Jóllakottan nyújtózott egyet, majd ismét szólásra nyitotta a száját.* - Köszönöm, jól.Érdekes itt lenni. Most még minden nagyon új. Alig várom, hogy elkezdődjön a tanítás. Végül is nem csak lábat lógatni jöttem ide. Viszont maga az épület elég nagy. Még nem tudtam mindent feltérképezni, ezért remélem nem tévedek majd el az órára menet...*Mondta mosolyogva, majd meglepődötten folytatta* - A barátnőd is vámpír? Nem találkoztam még olyan vérfarkassal, akinek vámpír barátnője lett volna. Őszintén szólva nem is tudtam, hogy léteznek olyan vérfarkasok, akik elviselik a vámpírokat. *Mondta, majd elgondolkodott rajta, hogy ezt figyelembe se vette, amikor benyitott, és szinte engedély nélkül enni kezdett. Mi lett volna, ha Christopher bántotta volna? Az a tény viszont, hogy a fiú állítása szerint csak teliholdkor vad, megnyugtatta, így ismét koncentrálni tudott a beszélgetésükre.* - Csak állatok véréből táplálkozom. Tehát mondhatjuk, hogy vegetáriánus vagyok. *Mondta nevetgélve, csöppet sem zavartatva magát*

    Ajánlott tartalom


    Diákkonyha     - Page 2 Empty Re: Diákkonyha

    Témanyitás by Ajánlott tartalom


      Pontos idő: Csüt. Márc. 28, 2024 8:33 pm