Fyron Akadémia

Vámpírok, vérfarkasok, angyalok, démonok, emberek, lidércek, nimfák, nekromanták, nixék és valanok... Szövetségek, harcok. Légy részese ennek a kalandnak, ahol Te döntöd el, melyik oldalon állsz!


Az oldal bezárt. Régi tagok: nyugodtan játszhattok itt, néha mi is fogunk, de magát az oldalt nem visszük tovább aktívan.

    Fellegvár

    Anonymous
    Vendég
    Vendég

    Fellegvár      Empty Fellegvár

    Témanyitás by Vendég on Csüt. Márc. 08, 2012 8:43 pm

    Csak angyalok és emberek számára!


    Fellegvár      14787873_09929b10a97c17d8bdb3682e0f3acaac_m

    A földkerekség távoli csücskében egy hatalmas erőd emelkedett fel még sok-sok évvel azelőtt, hogy az emberek megjelentek volna a Földön. A Himalája egyik hegyormán magasodik a Tarenum nevezetű fellegvár, amit eredetileg angyalok építették, majd idővel, amikor a mágusok és sámánok megjelentek az emberek köreiben, és szövetséget kötött eme két faj egymással akkor a varázstudók számára is megnyílt Tarenum kapuja. A helyre nem lelhet rá olyan lény, kinek a szíve oly’ sötét, mint az éjszaka, vagy pedig vérében nem csörgedezik a mágia.
    Az erődítménybe egyáltalán nem lehet bejutni, hiszen négy hatalmas griffmadár őrzi, és emellett az őrtornyokból Szent Lángot lövellnek az ellenség felé. Egyébiránt ahhoz képest, hogy egy vár, nagyon is gyönyörű a hely, főleg, amikor télen a napsugarak a torony fehér kövein és a havon megcsillan a fény.

    Bent egy hatalmas előcsarnok fogad, ahonnan ezer meg ezer ajtó nyílik más termekbe vezetve a vendéget. Hálótermek, fürdőszobák, étkező, konyha, könyvtár és megannyi terem, de ezek közül két fontosabb helyiség található itt.

    Tali’ian csarnoka – A Mennyek Birodalma

    Valójában olyan, mint egy hatalmas nappali csupán fáklyák világítják meg a teret, és egy kandalló ontja a meleget. A terem fehér tölgyfa ajtaja mögül örökké vakító fény szűrődik ki, viszont semmi különös nincs a helyben a fényességen kívül. Jó, talán még annyi, hogy többnyire fehér és ezüstszínűek a bútorok. Vannak itt kanapék, könyvespolcok, fotelek és a mai modern eszközök is megtalálhatóak itt.

    Renova terme – A Halandók rejteke

    A Halandók szobája sokkalta egyszerűbb, mint az angyaloké, de mégis szinte ugyanaz. Azt leszámítva, hogy ez a terem a világ szinte összes színét magában rejti, és nincs olyan erejű fény, hogy megvakítson másokat.

    A Szent Láng Tornyai

    Négy hatalmas torony a fellegvár négy legtávolabbi pontján. Ha hajlandó valaki felkaptatni a tornyokban, akkor rájöhet, hogy mindegyik ugyanolyan. Egy hatalmas kilátó tele távcsövekkel, középen pedig ott lobog a Láng, amely megsemmisíti az ellenséget. Ha másért nem, akkor a kilátásért érdemes ide jönni.

    (Természetesen kisebb szobákban, termekben szintén lehet játszani, de akkor kérlek tegyetek be róla egy képet. De kérünk Titeket, hogy normális kerteken belül alkossatok meg egy kisebb termet, mert pl. egy kínzókamra egyáltalán nem illik ezekhez a lényekhez…)


    A hozzászólást Tyaeloria Perathon összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Júl. 18, 2012 1:14 pm-kor.
    Michael
    Michael
    .::Felvilági::.
    .::Felvilági::.

    Fellegvár      Empty Re: Fellegvár

    Témanyitás by Michael on Szomb. Jún. 30, 2012 3:22 pm

    *Michael kényelmesen ücsörög az egyik fotelben a csarnokban, élvezve a fényt és a nyugalmat. Elég ritka, hogy senki nincs a közelben, de most pont erre van szüksége. Igazság szerint azért jött, hogy találkozzon a testvéreivel, és megtudakolja, jutottak-e valamire az emlékeivel kapcsolatban, de perpillanat tökéletesen megfelelő számára a néma, békés egyedüllét. Majd később felmegy... Elvégre múltkor kiderült, hogy sokkal könnyebb számára feljutni, mint bármely angyalnak az ő korában, ugyanis jóval erősebb. Kicsit megrázza a fejét, igyekezve kiverni ezeket a gondolatokat a fejéből, majd sóhajt egyet, hátradől és lehunyja ragyogó kék szemeit. Mostanában viszonylag nyugodtan folynak a dolgok a medrükben, noha van némi problémája Lizzie-vel: a kislány talán elkezdett kamaszodni vagy valami, de mostanában nagyon kinyílt a csipája, és folyamatosan rá kell szólnia. A következő lépés biztosan az lesz, hogy eltiltja Patrictől... Jó, lehet, hogy nem a démon-vámpír ragasztotta rá a gyerekre ezt a viselkedést, sőt, biztosan nem, elvégre Pat kimondottan egy úriember, ami a körülményeit tekintve határozottan tisztelendő, de mivel Elizabeth imádja a bérgyilkost, ez megfelelő büntetés lehet számára. A Morgan-srácnak meg legalább lesz elég ideje a munkájára. Szóval lényegében ez mostanában Mike egyetlen gondja, meg talán még az emlékei, viszont azzal könnyű együtt élnie, elvégre egész eddig sem voltak a helyükön, ráadásul most még dolgoznak is rajta, hogy hogyan kaphatná vissza őket, úgyhogy minden a legnagyobb rendben a dologgal, csak idő kérdése. Így hát az élet jelenleg szinte problémamentesen folyik a fotelben kényelmesen terpeszkedő Michael számára.*


    _________________
    Minden megfagyott, megkeményedett, szenvedő szív felolvad egyszer. Michael arkangyal újra önmaga, noha nagyon sokat változott az elmúlt több mint húsz év folyamán. Michael Cobbnak lenni sok mindenre megtanította, amit korábban nem tudott, nem értett, vagy amivel egész egyszerűen nem foglalkozott. Emberibb lett, megértőbb, bár talán épp emiatt az embersége miatt valamivel sebezhetőbb. De nem bánja: úgy érzi, megérte, mert az, amije most van, egy igazi család, soha nem lehetett volna az övé korábban.

    Rebecca Taylor (és Darioth) hercege és Lizzie nevelőapja
    Giselle Céline Marceau
    Giselle Céline Marceau
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Fellegvár      Empty Re: Fellegvár

    Témanyitás by Giselle Céline Marceau on Szomb. Jún. 30, 2012 3:31 pm

    *Egy francia lány sétálgatott Qarinban, kutatott valami utána, így nem nézett a lába elé. Átsétált valamin, és egy hangos villanás kíséretében eltűnt. Nagyot puffanva ért földet a Fellegvár előtt a hóban. Mivel nem éppen télies ruhákat vett fel magára, ezért sikítva felpattan, és körül sem nézve rohan a kapu felé. Ott feltépi az ajtót, bevágtat az előterébe, és bevágja a nyílászárót, hogy ne szökjön be a hideg.* - Ez hideg, nagyon hideg… *Suttogja halkan, bár szavai visszhangzanak a fényűzőteremben. Hátát neki veti az ajtónak, és elül a földre. Lesöpri magáról a maradék havat, majd megszeppenten pislog párat.* ~ Hová kerültem? *Motyogja magában, nehézkesen feltápászkodik a padlóról, és halk léptekkel elindul a felé az ajtó felé, ami mögül angyali fény szűrődik ki. Hogy ezt honnan tudja? Mindenegyes porcikájában érzi, vonzza magához a hely. Egy pillanatra megtorpan a hatalmas bejárat előtt, és nagyot szusszan.* - Ezt neked Giselle Céline Marceau. Egyszer keresel fegyverboltot, erre a jó Isten eltűntet téged valami világvégi helyre. *Rázza meg a fejét, lenyomja a kilincset, és belép az ajtón. Az erős fényekre elsőre nagyokat pislog, majd amint megszokja a szeme lassan beljebb araszol.* ~ ha megint egy ostoba kaland, ha megint az igazgatók szórakoznak, ha megint vonzom a bajt, akkor nem tudom mit csinálok, de… De hát ez hülyeség. Nem hinném, hogy ez az erős angyali kisugárzás ártana. Azért nem árt, ha óvatos vagyok, ki tudja mi van itt. Pláne nem árt az elővigyázatosság, hiszen a képességeimen és a Szent lángon kívül most semmire nem számíthatok. *Morfondírozik magában, és aprókat lépve halad előre, egészen addig, amíg meg nem lát egy kedves ismerőst, aki éppen egy fotelben terpeszkedik.* - Mike? Mégis mit keresel itt? Beavatnál abba, hogy mi ez a hely? *Szalad ki a száján a srác neve, majd szegényt egyből kérdésekkel kezdi bombázni, megzavarva a másik nyugalmát. * ~ Ha Mike itt van, akkor… Akkor nem lehet olyan vészes ez a hely. *Von le következtetéseket, majd közelebb sétál a fiúhoz. Megáll előtte karba tett kézzel, és angyalian mosolyog a másikra.* - Azért örülök, hogy összefutottunk. *Vált át franciára, hiszen nagyon jól tudja, hogy az arkangyal szeretné gyakorolni a lány anyanyelvét, és neki is kényelmesebb így beszélgetni.*


    _________________
    Hosszú-hosszú hónapokig tartó ingadozó hangulata és jó pár kisebbségi komplexusos kirohanása után végre valahára visszatért az élők sorába, és a szokásosnál is hiperaktívabb. Igen, kérem szépen, visszatért az életvidám idióta Giselle, akit már régóta hiányoltunk, és immáron Naomi Verhoeven, Jessica Lord és Alise Rubenis társaságában kedvére kipattoghatja magát, amikor épp nem a kedvesével tölti az időt. Mostanság egyébként igen jótékony kedvében van, Naomival önként és dalolva segítenek Qarin lakóinak ott, ahol csak tudnak. Szóval, igen, Giselle visszatért! Rettegj Fair Isle!

    Tyaeloria Perathon életvidám őrangyala és Kamen Grozdan Branimir menyasszonya
    Michael
    Michael
    .::Felvilági::.
    .::Felvilági::.

    Fellegvár      Empty Re: Fellegvár

    Témanyitás by Michael on Szomb. Jún. 30, 2012 3:51 pm

    *Hallja, amikor kint valaki bevágja az ajtót, mire felnyomja magát, kiles, de mivel egyelőre senki sem lép be Tali’ian csarnokába, visszasüpped a fotelba, és folytatja a relaxálást. Amikor Giselle belép, csak azt érzi, hogy közelebb ér hozzá valamilyen angyali energia, de vár, amíg megszólítják. Amikor meghallja a francia lány hangját, elmosolyodik, és ezúttal immár feláll a a fotelből.* - Üdv, Gis *mosolyog rá barátságosan, majd jókedvűen felnevet.* - Ezek szerint eltévedtél. Ez a hely, kérlek, az angyalok legfőbb gyülekezőhelye, a Fellegvár. Az emberek és az angyalok gyülekezőhelye, hogy pontos legyek. Azt hittem, minden angyal tud róla *vonja fel a szemöldökét meglepetten.* - Én egyébként lazítani jöttem ide, valamint meg akarom látogatni az arkangyalokat... Vagy megvárom, amíg maguktól lejönnek *horkant fel. Aztán Giselle közelebb sétál, és közben franciára vált, mire Mike felvillantja ragyogó mosolyát, és biccent.* - Részemről a szerencse. Szóval honnan is pottyantál ide ilyen véletlenül? *érdeklődik. Mert tudja, hogy Qarinban vannak kapuk, elvégre ő is azon keresztül jött, de nem bírja elképzelni, hogyan jön át valaki egy ilyenen puszta véletlenségből... Bár Giselle meglehetősen tehetséges abban, hogy bajba keveredjen, szóval ha valaki, ő tényleg képes rá.*


    _________________
    Minden megfagyott, megkeményedett, szenvedő szív felolvad egyszer. Michael arkangyal újra önmaga, noha nagyon sokat változott az elmúlt több mint húsz év folyamán. Michael Cobbnak lenni sok mindenre megtanította, amit korábban nem tudott, nem értett, vagy amivel egész egyszerűen nem foglalkozott. Emberibb lett, megértőbb, bár talán épp emiatt az embersége miatt valamivel sebezhetőbb. De nem bánja: úgy érzi, megérte, mert az, amije most van, egy igazi család, soha nem lehetett volna az övé korábban.

    Rebecca Taylor (és Darioth) hercege és Lizzie nevelőapja
    Giselle Céline Marceau
    Giselle Céline Marceau
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Fellegvár      Empty Re: Fellegvár

    Témanyitás by Giselle Céline Marceau on Szomb. Jún. 30, 2012 4:14 pm

    *Hát azt a hatalmas csattanást nem lehet nem hallani, pláne, hogy ha a Marceau lány okozza ezeket a hanghatásokat. De a lényeg: a francia angyal szép lassan bearaszol a csarnokba, és nem kicsit lepődik meg, mikor Mike-ot itt találja. * - Egyébként szia, Mike. *Köszönti ő is vigyorogva a másikat, de azért kicsit gyanakvóan pillant körbe. Mike beszámolóját hallgatva zavartan felnevet, é beletúr a hajába.* - Pontosan, sikerült valahogy megint eltévednem. *Húzza a száját, majd elraktározza az agyában mindent, amit erről a helyről megtudott.* - Értem, nos, valószínűleg az én drága jó anyám elfelejtette közölni, hogy létezik ilyen hely. Pedig mindent elmond, amit nem kéne, de persze a lényeges információkat szereti figyelmen kívül hagyni. *Duzzog egy sort drága, jó édesanyjára, aki valóban azzal van elfoglalva, hogy Alex szakítása örömére családi partit rendezzen. A kedves, szerető anyuka ugyebár...* - Értem, tehát akkor neked nem sikerült eltévedned. *Mosolyog halványan, majd az arkangyalokra felkuncog.* - Szerintem, előbb-utóbb úgyis találkoztok. *Mondja kicsit elmerengve, mert még mindig a berendezést nézegeti, majd ugye átvált az anyanyelvére.* - A városból. Épp egy fegyverboltot kerestem, mert akarok egy új fegyvert, mert hatalmas szeráfpengékkel nem akarok rohangálni a városban, Raphael meg nem tudott ezzel kapcsolatban segíteni, mert nem értette, hogy milyen fegyvert akarok. Aztán valószínűleg sikerült átmennem valami teleportszerű valamin, és most itt vagyok. Egyébként mindig ilyen kihalt ez a hely? *Felel Mike-nak, majd tovább faggatózik. Felkeltette az érdeklődését a hely, na. Egyébként valóban tehetség abban, hogy eltéved, bár ennyire nem sikerült vele.* - És mi újság otthon? Jutottatok valamire az emlékeiddel, vagy előtte alaposan helyre kell tenni Lucifert? *Érdeklődik tovább, majd lehuppan Mike fotelével szemben.*


    _________________
    Hosszú-hosszú hónapokig tartó ingadozó hangulata és jó pár kisebbségi komplexusos kirohanása után végre valahára visszatért az élők sorába, és a szokásosnál is hiperaktívabb. Igen, kérem szépen, visszatért az életvidám idióta Giselle, akit már régóta hiányoltunk, és immáron Naomi Verhoeven, Jessica Lord és Alise Rubenis társaságában kedvére kipattoghatja magát, amikor épp nem a kedvesével tölti az időt. Mostanság egyébként igen jótékony kedvében van, Naomival önként és dalolva segítenek Qarin lakóinak ott, ahol csak tudnak. Szóval, igen, Giselle visszatért! Rettegj Fair Isle!

    Tyaeloria Perathon életvidám őrangyala és Kamen Grozdan Branimir menyasszonya
    Michael
    Michael
    .::Felvilági::.
    .::Felvilági::.

    Fellegvár      Empty Re: Fellegvár

    Témanyitás by Michael on Szomb. Jún. 30, 2012 4:52 pm

    *A gyanakvó pillantást látva halkan felkuncog.* - Semmitől nem kell tartanod, Gis *mosolyog rá barátságosan. Aztán a lány elmagyarázza, hogy szerinte miért is nem tud a fellegvárról, mire felhorkant.* - Hát, ha tudnám, mit tudsz eddig, tudnék magyarázni pár dolgot. Nekem mondjuk mindent elmondtak, amit pedig nem, annak utánanéztem. Szóval megoldottam. Ráadásul ha valamit nem is tudtam volna, a testvéreim tájékoztattak volna róla *von vállat. Igen, neki elég nagy szerencséje volt ilyen szempontból, sosem szenvedett hiányt a szükséges információkból... Arra, hogy nem sikerült eltévednie, csak mosolyogva megrázza a fejét, a következő mondatra pedig bólint.* - Mindenképpen. Elvégre elég erős közöttünk a kapcsolat *válaszolja halvány mosollyal, majd felnevet Giselle sztoriján.* - Ilyen szerencsétlen is csak te lehetsz... Na, jó, talán Kamen is *kuncog.* - Sebaj, jó kis páros vagytok *kacsint.* - Amúgy nem, általában tele van az egész, és az ember két lépést nem tud megtenni anélkül, hogy belebotlana valakibe, most valami kivételes esemény lehet, hogy minden üres. Vagy egész egyszerűen minden embernek és angyalnak dolga van *von vállat. Amúgy az arkangyalt nem zavarja, ha faggatják, sőt, tőle bárki bármit nyugodtan kérdezhet. Amikor a lány leül, ő is visszaereszkedik az eddig elfoglalt fotelbe, majd felhorkant.* - Nem tudom, éppen ezért vagyok itt. Én mondjuk attól tartok, hogy harcba fogunk keveredni Luciferrel, mielőtt az egésznek vége lenne, de azért remélem, hogy nem lesz rá szükség. A testvéreim elmondása alapján profi abban, hogy felhúzzon engem, szóval ha harc is lesz, szinte biztos, hogy nem fognak odaengedni. Nos... Nem, mintha sok mindenem maradt volna, amit még elvehet *sóhajt fel, majd egy pillanatnyi maga elé meredés után megrázza a fejét, és kissé erőltetetten mosolyogva felpillant a lányra.* - És veletek mi újság? Hallottam, hogy Kamen az utóbbi időben gyógyítani tanul... Elég időigényes dolog *szusszant.* - Remélem azért van időtök egymásra. *Hát, igen, amikor ő tanult, neki szinte semmire sem volt ideje, még a bandára is alig tudott szakítani...*


    _________________
    Minden megfagyott, megkeményedett, szenvedő szív felolvad egyszer. Michael arkangyal újra önmaga, noha nagyon sokat változott az elmúlt több mint húsz év folyamán. Michael Cobbnak lenni sok mindenre megtanította, amit korábban nem tudott, nem értett, vagy amivel egész egyszerűen nem foglalkozott. Emberibb lett, megértőbb, bár talán épp emiatt az embersége miatt valamivel sebezhetőbb. De nem bánja: úgy érzi, megérte, mert az, amije most van, egy igazi család, soha nem lehetett volna az övé korábban.

    Rebecca Taylor (és Darioth) hercege és Lizzie nevelőapja
    Giselle Céline Marceau
    Giselle Céline Marceau
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Fellegvár      Empty Re: Fellegvár

    Témanyitás by Giselle Céline Marceau on Szomb. Jún. 30, 2012 5:19 pm

    *A kuncogásra felvonja a szemöldökét, nem érti, hogy miért olyan jó nevetni az elővigyázatosságán. Elővigyázatosság, vagy paranoia? Ki tudja… Mióta őrangyal azóta, vagy túl paranoiás, vagy túl nyugodt. De talán egyszer nem lesz ennyire gyanakvó. Nem tehet róla ez a fránya március-április-május trió betett a hangulatának. Egyébként a felhorkantásra elvigyorodik, és angyalian pislogva felel.* - A családunk kapcsolatairól a Mennyben, az angyalerő használatáról és a képességeimről épp eleget tudok, na meg azt, hogy anyám már megint szervezkedik valamit.*Rándítja meg a vállát, mert arról tényleg tud, hogyha valamilyen gondja lenne, akkor odafent kihez fordulhat, sőt a legtöbb dolgot tudja az angyalok múltjáról is, csak az anyja figyelmét ez a picikének nem nevezhető angyalok és emberek számár fenntartott „bunker” kerülte el.* - Egyébként azt gondoltam. Mindig is jók voltak a kapcsolataid. *Kuncog a lány, és visszaemlékszik arra az időre, amikor megismerte a londoni bandát. Az egy szép nap volt. Az emlék hatására pedig szélesen elvigyorodik, majd megrázza a fejét.* - Ne haragudj. Csak előtörtek a régi, szép emlékek. *Pislant ártatlanul a férfire, és reméli, hogy a másik érti a célzást.* - Gondolom valami olyasmi lehet a kötelék, mint a testvérek, vagy a család között. Tudom milyen érzés lehet, a fivéremmel kapcsolatban érzem. *Mosolyodik el halványan, mert azt megérzi, hogyha valamelyik hülyeséget akar elkövetni. Vagyis Alex kivétel, de Etienne-nél és Thierry-nél érzi, bizonyára azért, mert túl régóta élnek együtt. * - Kikérem magamnak, én addig nem voltam szerencsétlen, amíg nem ismertem azt a lököttet! Mondjuk, mára nem is bánom… Néha, tudod, jó érzés szerencsétlennek lenni. *Csattan fel morcosan a lány, majd egyre jobban elhalkul a hangja, és egy halvány mosolyra húzódnak ajkai. A jó kis párosra viszont felnevet, és csipkelődve visszaszól.* - Ezzel azt akarod mondani, hogy Isten egymás teremtett minket? *Ez után az ártatlan kérdés utána meg ugye tovább faggatózik a helyről.* - Ó, értem. Akkor szerencse, hogy senki nem látta a csodás esésemet. Nem lett volna valami jó, ha felhánytorgatják nekem a későbbiekben.* Húzza el morcosan a száját, mert egy dolog van a szemtelenségen kívül, amit nem tűr el: az, az hogy felemlegetik a bénázásait, mint például ezt az esést.* - Értem, de szerintem, ha harcra kerülne sor, akkor is megnyeritek, hiszen… A Fény azért létezik, hogy megfékezze a Sötétséget, ezáltal a Gonosz kisebb csatákat megnyerhet, de valódi háborút nem. *Kezdi kicsit filozofálni, bár ő szentül meg van győződve az állításának az igazáról. Arra pedig, hogy Mike-ot nem engedik a csatába felkuncog.* - Talán nekem sem ártana további önuralmat tanulnod. *Vigyorodik el szélesen, mert neki aztán van jó pár forrófejű haverja, bár ha úgy vesszük ő is az.* - Jaj, Mike. Szerintem, attól, hogy nem veszed észre elég sok mindent elvehetne, ha akarna, de nem kezdem ezeket taglalni, nehogy ötleteket adjak ki. *Csóválja a fejét, mert ő tudja, sejti, hogy egy embertől, angyaltól, lidérctől, vagy bármi mástól rengeteg mindent el lehet venni az emlékeken kívül.* - Velünk? Hát ahogy mondtad, Kamen gyógyítónak tanul, szóval rengeteg időt tölt Dariusnál. Én meg addig elfoglalom magam. Többnyire sportolással Miss Jessica Hurrikán Lord miatt, de vívni is szoktam az egyik diáktársammal. Meg Kamen nagy bánatára titokban továbbcsiszolom a főzési képességeimet, de ha szerencsétek van, akkor jövőhéten ti is élvezhetitek a főztömet. *Kezd el mesélni, bár annyira a résztelekbe annyira nem megy bele, mert nem akarja untatni az arkangyalt. Az időigényes dologra pedig bólint.* - Persze, hogy van, de… Azért aggódok érte, mert veletek rém keveset találkozik. Szóval a fiatalemberrel azt hiszem ma este közölni is fogom, hogy ne hanyagolja el a barátait. *Mondja halkan, majd törökülésbe tornázza magát a fotelben.* - Na, és mi van Lizzy-vel?


    _________________
    Hosszú-hosszú hónapokig tartó ingadozó hangulata és jó pár kisebbségi komplexusos kirohanása után végre valahára visszatért az élők sorába, és a szokásosnál is hiperaktívabb. Igen, kérem szépen, visszatért az életvidám idióta Giselle, akit már régóta hiányoltunk, és immáron Naomi Verhoeven, Jessica Lord és Alise Rubenis társaságában kedvére kipattoghatja magát, amikor épp nem a kedvesével tölti az időt. Mostanság egyébként igen jótékony kedvében van, Naomival önként és dalolva segítenek Qarin lakóinak ott, ahol csak tudnak. Szóval, igen, Giselle visszatért! Rettegj Fair Isle!

    Tyaeloria Perathon életvidám őrangyala és Kamen Grozdan Branimir menyasszonya
    Michael
    Michael
    .::Felvilági::.
    .::Felvilági::.

    Fellegvár      Empty Re: Fellegvár

    Témanyitás by Michael on Szomb. Jún. 30, 2012 8:01 pm

    *Igazság szerint Mike azért nevetett Gisen, mert a jelenlétében feleslegesnek látja az idegeskedést. És nem feltétlenül azért, amennyi ereje van, hanem azért is, mert ha egyszer ő teljesen nyugodt, meg minden, akkor valószínűleg nem fenyeget veszély. Giselle szavaira halványan elmosolyodva biccent.* - Akkor azért a legtöbb dologgal tisztában vagy. *Arra, hogy mindig is jók voltak a kapcsolatai, felkuncog, a mosolyra és magyarázatára pedig elvigyorodik.* - Talán csak nem az jár a fejedben, hogy első nap megígértem, hogy beviszlek a királynőhöz? *Ami azóta mondjuk meg is történt, és egy élmény volt. De ez egy másik történet...* - Igen, valami olyasmi *mosolyog.* - Időnként megérzem, milyen hangulatban vannak, például tegnap megéreztem, hogy Gabe nagyon ideges, részben ezért is döntöttem el, hogy ma beszélek velük. Tudni akarom, mik a fejlemények *von vállat. Egyébként a többieket is érezte, de egyikőjüket sem olyan erősen, mint Isten Bajnokát. Hiába, még rövid ott-tartózkodása alatt is sikerült rájönnie, hogy a második legidősebb arkangyal - Lucifert nem számolva - meglehetősen heves vérmérsékletű... Amikor Gis kikéri magának a szerencsétlenes dolgot, szélesen vigyorog, majd a csaj vállára teszi a kezét.* - Nyugi, már megszoktam Kamnál... És tudom, hogy tőle tanultad, mert ő meg Danieltől lopta a stílust *nevet fel.* - Nálunk ez úgy terjed, mint a futótűz... Jessica is eltanulta. Talán csak Patric meg én nem tudjuk bajba keverni magunkat *horkant, a következő mondatra pedig csak kuncog és bólogat.* - Ha gondolod, akár meg is kérdezhetem Tőle *kacsint a lányra. A morcos szájhúzásra magában kuncog, de ezt direkt úgy teszi, hogy a másik ne vehesse észre, mert el tudja képzelni azt a nyafogást, amit arra kapna, hogy nevet a nyomorán. Ez után áttérnek a harcra, mire csak vállat von. Azért ő ebben nem teljesen biztos így első hallásra.* ~ Basszus, Michael... Higgy már Benne! ~ *szólal meg a fejében egy hang, amit a férfi Sarielként azonosít, mire haloványan, kissé bűnbánóan elmosolyodik, majd egy kicsit bólint, és ismét Gisre néz.* - Igazad van *válaszolja magabiztosan.* - Ő előbb-utóbb úgyis elrendezi a dolgokat *mosolyog. Igen, perpillanat szüksége volt egy kis megerősítésre, de azért komoly baj még nincs. Soha nem is lesz. Az ő hite nem képes tartósan meginogni... Ha pedig mégis, a többi arkangyal úgyis megnyugtatja majd, szóval nem kell aggódni, hogy főangyal létére hitetlenné váljon. Arra, hogy neki sem ártana tanulnia némi önuralmat, halkan felkuncog.* - Látnod kéne Gabrielt... Esküszöm, még Danielnél is rosszabb tud lenni néha. Fél órán át megállás nélkül szidta Lucifert, minden alkalommal, amikor egész véletlenül a téma közelébe kerültünk *rázza a fejét. Igen, Gabe tényleg eléggé ki tud akadni mindenen. De sebaj, elvégre ez is hozzá tartozik. Az pedig, hogy Lucifer sok mindent elvehetne tőle... Valóban, ez így van. Mégis, az emlékei nagyon fontosak lennének, mert ő volt az egyetlen, aki majdnem annyi mindent tudott, mint Ő maga. És ezek az emlékek nagyon hasznosak lehetnének, sok szempontból.* - A furcsa az, hogy amíg nem tudtam, hogy lenniük kellene, sosem éreztem a hiányukat, azóta viszont olyan, mintha csak fél életet élnék... És tudod ez így elég bonyolult *szusszant. Ez után rákérdez, hogy mi újság a fiatal nővel meg Kamennel, és bólogatva hallgatja az angyalt. A Jess nevéhez fűzött kiegészítésen felkuncog, a főzésre pedig kíváncsian megcsillan a szeme.* - Mit akarsz csinálni? Mondjuk... Lehet, hogy kár Kamenre pazarolni a főzési képességeidet *nevet fel. Hát, igen, Kam meg az evés... Kissé nehézkes dolog összeilleszteni a kettőt. Nem véletlenül volt mindig a csoport Laposkájának kikiáltva. Az, hogy a srácnak nem kellene elhanyagolnia őket, vállat von.* - Nézd, szerintem a többiekkel együtt megértjük, hogy dolga van és nem ér rá... Ráadásul összetartozunk. Tudod... A banda banda marad akkor is, ha a tagjai szétszóródnak szerte a világon, mert összetartozunk, egyek vagyunk *mosolyodik el. Igen, az a bizonyos tizedik szabály, valahol mélyen minden tag kedvence, elvégre ez az összetartozás nagyon sok mindenen átsegítette már őket, nagyon sokat tettek már egymásért ezen jelszó alatt. Hiába, no. Ők nem Jasperék. Ők egymáshoz tartoznak. Őket nem lehet szétrobbantani. Volt már egy-két meleg helyzet, mégis, már évek óta együtt vannak, és nagyon úgy tűnik, hogy soha nem is fognak teljesen elszakadni. Hisz Kira is tag maradt, attól függetlenül, hogy meglehetősen ritkán találkoznak, mert közéjük tartozik. Ez már csak így működik... Olyanok, mint egy nagy család. Erre a gondolatra Michael halványan elmosolyodik, majd meghallja a következő kérdést, mire egy kicsit elhúzza a száját.* - Azt hiszem, elkezdett kamaszodni... Meglehetősen kinyílt a csipája, elég sokszor kell rászólnom. Remélem, azért sikerül a megfelelő útra terelni *ráncolja össze a homlokát. Látszik rajta, hogy aggódik a gyerek miatt, és egyértelmű, hogy komolyan veszi a nevelői feladatokat.*


    _________________
    Minden megfagyott, megkeményedett, szenvedő szív felolvad egyszer. Michael arkangyal újra önmaga, noha nagyon sokat változott az elmúlt több mint húsz év folyamán. Michael Cobbnak lenni sok mindenre megtanította, amit korábban nem tudott, nem értett, vagy amivel egész egyszerűen nem foglalkozott. Emberibb lett, megértőbb, bár talán épp emiatt az embersége miatt valamivel sebezhetőbb. De nem bánja: úgy érzi, megérte, mert az, amije most van, egy igazi család, soha nem lehetett volna az övé korábban.

    Rebecca Taylor (és Darioth) hercege és Lizzie nevelőapja
    Giselle Céline Marceau
    Giselle Céline Marceau
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Fellegvár      Empty Re: Fellegvár

    Témanyitás by Giselle Céline Marceau on Szomb. Jún. 30, 2012 8:55 pm

    *Jó, hát végül is igaz, de az is lehet, hogy az egész egy illúzió, és akkor csapdába került volna a lány, de hagyjuk is a további paranoiás feltevéseket, hiszen ez az angyal itt Mike, a fellegvár pedig egy valódi, létező, békés hely.* - Mondhatjuk úgyis. De ha nem lennék, akkor anyának van egy rakat feljegyzése az ilyenekről, szóval ha kell én is utána tudok nézni a dolgoknak.*Rándítja meg a vállát, majd ugye az emlékekről kezd el beszélni, és amikor Mike-nak leesik, hogy miről hadovál, akkor halványan elmosolyodik.* - Pontosan, bár Dannyboy és Kira vitája vitte aznap a prímet. Kira azért az alakításért Oscar-díjat kaphatott volna Dannel együtt. *Vigyorodik el szélesen az őrangyal, de persze arra is emlékszik, mikor volt szerencséje megismerkedni a királynővel. Az is egy szép emlék, pláne Danny-t meg Kament öltönyben látni. Aztán az arkangyalokra meg a kötelékekre terelődik a szó, ő pedig halványan mosolyogva hallgatja a másikat.* - ó, sajnállak. Ha én érezném a fivéreim érzéseit szerintem megbolondulnék. Etienne bátyámnak főként a lányok járnak a fejében, Alex meg szeret sokat fortyogni, az öcsém még imád Alexre dühös lenni. Ha én ezeket mind érezném biztosan megőrülnék tőlük. *Húzza el a száját, majd Gabe említésére halkan felkuncog.* - Akkor Gabriel elmehetne az erethonos lidérc-démonunkhoz, mert őt nem igazán lehet kihozni a sodrából. Mellesleg őt is Gabrielnek hívják. *Vigyorodik el angyalian, és odafent az arkangyal bizonyára nem örül a megjegyzésének. Aztán meg ugye leszerencsétlenezik, s mikor Mike a vállára teszi a kezét halványan elmosolyodik.* - Jó tanárom volt ilyen szempontból. *Felel szórakozottan Danre meg Jess-re pedig már csak hangosan nevet.* - Viszont szerintem azért ez nem az Éhezők Viadala, szóval a futótüzet jobb eloltani. Pláne, ha én okozom. *Húzza el a száját megint, bár most már tudja kezelni a képességét csak néha, ha nagyon kiborul, akkor képes elveszíteni a kontrollt.* - Egyébként szerintem Pat is vonzza a bajt, szóval maradjunk annál, hogy te egyelőre még épeszű vagy, mi meg nem.* Jegyzi meg halkan, majd Mike megszólalására felcsillannak a szemei.* - Ó, annak örülnék. Legalább tudnám mivel piszkálni, ha neki állna nyafogni. *Pislog ártatlanul, de egyébként komolyan gondolja, bár már ő most jelen pillanatában úgy érzi, hogy tényleg egymásnak teremtették őket, és… Valószínűleg egy jó darabig így fogja érezni. Egyébként a kuncogást nem is veszi észre, bár mondjuk annyira már nem is zavarja. Egy idő után hozzászokik, hogy folyton kiröhögik. Aztán meg kifejti a lány, hogy mit gondol a fény és a sötét örökös harcról, Mike szavaira pedig angyalian elmosolyodik.* - Látod, mindent okkal csinál. Bizonyára annak is meg van az oka, hogy még nem sikerült visszakapnod az emlékeidet. *Mondja halkan, és egyébként Giselle édesanyja Mike-nak ennél hosszabban és fenségesebb hangnemben fejtegetné a véleményét Istenről és a dolgairól. Gabriel újra felemlítésére csak halkan kuncogni kezd.* - Szerintem egyszer úgyis találkozok vele, ha azt akarják. Egyébként felkeltette az érdeklődésemet. Dannél rosszabb senki nem lehet. Szegény Lucifert pedig mindenki bántja. *Nevetgél Danen, mert próbálja elképzelni azt a helyzetet, ha a forrófejű arkangyalt összeeresztenék az elementalista vérfarkassal. Világvége lenne. Aztán Lucifert kissé gúnyosan emlegeti, de hát ha úgy vesszük a legtöbb rendes angyal ki nem állhatja.* - Mindennel így vagyunk Mike. Amiről nem tudunk, annak nem érezzük a hiányát. Valamelyest értem azt hiszem, hiszen bennem elnyomták az angyalságot, és amíg nem volt, addig nem hiányoltam, most meg el sem tudnám képzelni az életemet a szárnyaim, vagy a Láng nélkül. *Fintorog megint a francia, mert amíg tényleg nem tudott erről az egészről, addig neki tökéletesen megfelelt minden, most meg, ha elvennék a szárnyait nem tudná mihez kezdjen. De hagyjuk is ezt a témát, órákig lehetne ecsetelni. Szóval neki áll mesélni, hogy mi újság feléjük, a kommentárokat pedig jó kedvvel hallgatja.* - Nos, mivel tudom, hogy nem vagy annyira pletykás ezért neked elárulom. A születésnapjára akarok sütni egy tortát, azt is tudom milyen lesz, csak hát frissen kell elkészíteni. Ezeknek a sütését gyakorolgattam, és azt hiszem már tudom, hogy milyen lesz majd. Egyébként meg nem kár érte, amit leteszek elé, annak egy részét megeszi. Meg mivel sokan leszünk, és Dan étvágyáról is tudok egy s mást, ezért szerintem nem fog a nyakamon maradni az édesség. *Mosolyog angyalian, és ő aztán tényleg előre megszervezte, hogy mit hogyan és mikor fog csinálni, szóval az a bizonyos pénteki nap simán fog lezajlani.* - Tudom, tudom, de nekem rosszul esik, hogy én minden nap beszélek vele. Múltkor összefutottam Pattel azt mondta, hogy két-három hete nem látta. Pedig Pat még a suliba is jár. Olyan, mintha kisajátítanám. *Csóválja a fejét immáron a fotelben ücsörögve. Ő tisztában van a tizedik szabállyal, szereti is, de tényleg rossz érzés neki, hogy a másik ennyire nem fordít időt a banda többi tagjára. Utána persze visszakérdez és hümmögve hallgatja a választ.*- Értem, mondanák, hogy szívesen segítek, de rám még kevésbé hallgatna szerintem. Hát, sok sikert hozzá.


    _________________
    Hosszú-hosszú hónapokig tartó ingadozó hangulata és jó pár kisebbségi komplexusos kirohanása után végre valahára visszatért az élők sorába, és a szokásosnál is hiperaktívabb. Igen, kérem szépen, visszatért az életvidám idióta Giselle, akit már régóta hiányoltunk, és immáron Naomi Verhoeven, Jessica Lord és Alise Rubenis társaságában kedvére kipattoghatja magát, amikor épp nem a kedvesével tölti az időt. Mostanság egyébként igen jótékony kedvében van, Naomival önként és dalolva segítenek Qarin lakóinak ott, ahol csak tudnak. Szóval, igen, Giselle visszatért! Rettegj Fair Isle!

    Tyaeloria Perathon életvidám őrangyala és Kamen Grozdan Branimir menyasszonya
    Michael
    Michael
    .::Felvilági::.
    .::Felvilági::.

    Fellegvár      Empty Re: Fellegvár

    Témanyitás by Michael on Szomb. Jún. 30, 2012 11:01 pm

    *Az első részre csak bólogat, nem akarja tovább ragozni a témát. Az emlékek felidézése alatt szélesen vigyorog.* - Az biztos. Bár, ahogy Kirát ismerem, addig fog törtetni, amíg nem kap egy valódi Oscart *nevet fel.* - Kár, hogy nem vettük fel... Lehet, hogy valami rendező akkora fantáziát látna benne, hogy leforgatná, főleg, ha beletesszük azt is, amikor megjegyezted Kamennek, hogy a lány nevét lenne illendő előbb üvölteni *kuncog jókedvűen. Valóban, gyönyörű volt az az időszak, amíg együtt volt az egész banda Londonban, és Mike valódi nosztalgiával tekint rá. Tudja, hogy soha nem lesznek már olyanok, amilyenek akkor voltak. Kamen felnőtt, elfogadta az angyal énjét, Jessica angyallá változott és az édesapját is voltaképpen elveszítette, Daniel vérfarkas lett, elvégezte a sulit, Patric belekezdett a bérgyilkosi munkába és vámpírrá vált, ő maga... Ő maga pedig arkangyal lett, valaki olyan, aki nem lehet felelőtlen és megbízhatatlan. Arkangyal, három ember őrangyala, egy fiatal lány nevelője, önálló ember... Minden megváltozott körülötte, körülöttük. Minden, méghozzá annyira, hogy lehetetlen igazán visszahozni bármit, ami akkor a birtokukban volt. Igen, azoknak az időknek vége. Elkerülhetetlenül felnőttek. Erre a gondolatra a fiú halkan sóhajt, majd inkább visszatér az aktuális témához. Mostanában a kelleténél egy kicsit többet nosztalgiázik, ami nem tesz jót a hangulatának... De majd kinövi.* - Ráadásul neked csak három van *vigyorodik el.* - Egyébként ők szerencsére annyira nem vészesek... Gabe kissé heves, Raph mindenkit eláraszt a szeretetével, Sariel nagyon hirtelen tud lelkessé válni, amikor szóba kerül a föld, Ram kis nyugodt, Rag pedig néha megjeleníti előttem is a látomásait... Szóval rajta keresztül olyan, mintha kicsit látó lennék *mosolyodik el.* - És persze ott van Uriel, aki mindig igyekszik lenyugtatni mindenkit *kuncog fel, majd elgondolkozóvá válik az arca.* - Furcsa, hogy alig voltam velük, máris úgy érzem, kiismertem őket, akár a tenyeremet. Talán mégis maradt valamennyi az emlékezetemből *von vállat. Persze jó ég tudja, mi a helyzet vele, pontosabban a testvérei. Remélhetőleg.* - Szerintem a Bajnok azt nem élvezné annyira *nevet fel, és közben már hallja is Gabe pampogását a fejében. Igen, ez a hátránya a közöttük levő erős köteléknek... Arra, hogy Gis futótüzet okoz, felvonja a szemöldökét, ugyanis legjobb tudomása szerint a lánynak ilyesmire esélye sincs.* - Lemaradtam valamiről? Amikor legutóbb szó volt az elemi mágiákról, még tök hülye voltál hozzá *ráncolja a homlokát.* - Körül-belül mint Kamen *teszi hozzá horkantva. Patre megint vállat von, és elvigyorodik.* - Nem mindegy, hogy Dan, Jess, Kam, te, vagy Pat kerül veszélybe, mert előbbi kettő szinte abszolút nem, ti valamennyire vagytok csak képesek megvédeni magatokat... Patricet viszont be merném dobni ötven oroszlán közé, tuti, hogy élve kerülne ki onnan. A mázli az, hogy kellően túlélő típusok vagytok a bajba kerülés mellé *vigyorog. Valóban, ahányszor megpróbálták már őket kinyírni... Minden esetre Michael ilyen szempontból tényleg teljesen rendben vannak a dolgok, valóban nem szokott bajba kerülni. Legalábbis földi pályafutása során, elvégre ha a testvérei nem túloznak, angyalként elég sok mindenben volt benne a keze. Arra, hogy a lány örülne neki, ha megkérdezné, halványan elmosolyodik. Aztán áttérnek Istenre, és a fiatal nő szavaira csak bólint.* - Tudom jól. Néha elbizonytalanodom, de olyankor úgyis kioktatnak *sandít a mennyezet felé. Amúgy ha a francia angyal édesanyja elkezdené kioktatni, valószínűleg közölné vele, hogy jobban tenné, ha befogná a száját, és nem próbálna egy arkangyalt Isten hatalmáról győzködni. Nem érdekelné ugyanis különösebben... Tudja ő jól, hogy Ő hatalmas. Nem kell magyarázni neki. Ez után ismét a testvérei kerülnek szóba, mire felkuncog.* - Egészen biztos vagyok benne, hogy egyszer találkozni fogsz velük. Lucifert meg ne sajnáld *horkant fel. A kellemetlen az, hogy egyszerűen érzi valahol mélyen, hogy egykor szerette a férfit. Valahogyan érzi, maga sem tudja miért. Egyébként jobb, ha Gabrielt és Danielt sosem eresztik össze, abból ugyanis tényleg világvége lenne... Még inkább, mint Giselle és Kamen kapcsolatából. Pedig arról is jósoltak éppen eléggé.* - Nos, igen, ez mindenkivel így van *bólint.* - Csak eddig volt olyan szerencsém, hogy azt hittem, nekem sosem lesz ilyen jellegű problémám... Azt hiszem túlságosan elkényeztettek *nevet fel, kissé ideges hangon. Egészen biztos, hogy ez így van, de nem tud mit tenni vele. Egyszerűen megszokta, hogy mindig mindent azonnal kap meg, és mindig minden úgy van, ahogyan azt ő akarta, és most... Most elég nehéz hozzászoknia, hogy megváltoztak a dolgok. Viszont tudja, hogy jót fog tenni a jellemének ez a kis várakozás... A szülinapi tortára szélesen elvigyorodik, aztán fel is nevet.* - Hát, ha Dan étvágyára számolsz, akkor akár öt tortát is süthetsz, az is el fog fogyni. Amióta átváltozott, nincsenek számára korlátok *vigyorog szélesen. Ez után ismét komolyabb témára térnek át, azzal, hogy Kamen nem tölt elég időt a bandával.* - Ha keresni akar minket, fog *legyint.* - Persze, nem mondom, hogy nem esne jól, ha lebattyogna néha a kúriámig, de ha egyszer nem ér rá? A szemszögéből pedig teljesen egyértelmű, hogy inkább veled tölti az idejét *magyarázza. Részben azért, hátha meg tudja kímélni a srácot Giselle nyaggatásától, bár erre meglehetősen kevés esélyt lát. Amennyire ismeri a csajt, amaz bármit keresztül visz, ami megfordul a fejében...* - Köszönöm, Gis... Rám fér *sóhajt a Lizzie-s témára, majd kissé összerezzen.* ~ Na, jó, Micha, most már eleget cseverésztél! Gyere fel, mert dolgunk van veled! *csendül Gabriel hangja a fejében, amelyet egyből újabbak követnek.* ~ Ne nyaggasd, Gabe, hadd beszélgessen csak! A hírünk ráér, neki is jobb, ha később tudja meg, hidd el nekem ~*mondja Uriel, mire Mike összeráncolja a szemöldökét.* ~ Most már mindegy, teljesen összezavartátok... Egyszerűbb, ha feljössz, Micha ~ *szól közbe Raguel is. A fiatal férfi erre már csak sóhajt.* ~ Rendben, mindjárt. Előtte kikísérem innen Giselle-t, mert tartok tőle, hogy a végén eltéved ~ *válaszol, majd ismét a lányra tereli a figyelmét.* - Azt hiszem, nem tudok sokáig maradni, mert nagyon hívnak felfelé... Megmutatom, hol tudsz visszamenni, rendben? *Ez után, ha minden igaz, kivezeti a fiatal nőt, elköszön tőle, majd útjára indul a Mennyei Birodalomba, hogy megtudja, hova jutottak a testvérei az emlékeivel...*


    _________________
    Minden megfagyott, megkeményedett, szenvedő szív felolvad egyszer. Michael arkangyal újra önmaga, noha nagyon sokat változott az elmúlt több mint húsz év folyamán. Michael Cobbnak lenni sok mindenre megtanította, amit korábban nem tudott, nem értett, vagy amivel egész egyszerűen nem foglalkozott. Emberibb lett, megértőbb, bár talán épp emiatt az embersége miatt valamivel sebezhetőbb. De nem bánja: úgy érzi, megérte, mert az, amije most van, egy igazi család, soha nem lehetett volna az övé korábban.

    Rebecca Taylor (és Darioth) hercege és Lizzie nevelőapja

    Ajánlott tartalom

    Fellegvár      Empty Re: Fellegvár

    Témanyitás by Ajánlott tartalom


      Pontos idő: Csüt. Feb. 20, 2020 11:53 pm