by Giselle Marceau története... Kezd, majd Giselle
2 posters
Egy Angyal távozása
Giselle Céline Marceau- .::Diák::.
*Egy fiatal lány ücsörög a kihalt közös társalgóban. Annyira unatkozik, hogy nem tud mit kezdeni magával. Kamennel eleget volt, a bátyját ha lehet kerüli. Köszöni szépen Toniból és Sébből elég volt mára, a két lidérc meg inkább főzőcskézzen a konyhában. Elfekszik a kanapén, az oldalára fordul, és lehunyja a szemét. * ~ Mit csináljak? Mit csináljak? Naplót írtam, Kament ma eleget nyaggattam. Egyszerűen nem tudok mit csinálni. Ez bosszantó. Mindent, amit mára elterveztem már megcsináltam, még Mikhá has vakargatásán is túl vagyok.*Töpreng a leányzó, majd felpattan, és kimegy a teraszra. A hűvös nagyon jól esik most neki, azt pedig felettébb kellemes érzéssel tölti el, hogy a csípős esti szél a hajával szórakozik. Felnéz az égre, halványan elmosolyodik, majd lehunyja a szemeit, és halkan egy dalt kezd dúdolni.* ~ Hiányzol Etienne. És te is Thierry. Meg ti is Jess. *Gondolja magában. Honvágya van, duplán is. Az egyik fele büszke francia hon felé húzza, a másik pedig a méltóságteljes Anglia felé. Szíve szerint most háromfelé szakadna. Az egyik fele itt maradna Kamennel, a második lénye Franciaországba menne vissza, míg a harmadik London utcáit járná a baráti körével. Nagyot sóhajt, lehajtja a fejét, és tovább elmélkedik az élet értelmén. Mert egyébként szeret itt lenni, imádja Kament, de hiányoznak neki a napsütötte francia földek, vagy pedig London fényei éjszakánként.*
Mesélő
*A fél hold már lassan fent jár az égen és a csillagok is elő bújnak. Egy lány áll kint az erkélyen és érezheti azt, hogy egyre hidegebb van. A lidérceknek tökéletes ez a késő este, hiszen alig jár egy lélek is kint. Amíg a Cameosos diák beletemetődik a gondolataiba és a honvágyáról áradozik, addig egy ismeretlen „sötét és ismeretlen teremtmény” járja be a Fyron Akadémia falait.* - Áh! Szóval így néz ki a Cameos. Gyönyörű.. mondhatni gyönyörű..*Szólal meg az ismeretlen, akinek a kezében ott virít egy ezüst éles penge aki ezek után a Terasz felé veszi az irányt. Mondhatni ismeri a járást az akadémia falaiban. Egy sötét színű nadrágot hord és természetesen öv is van a derekán ahol még két éles penge és egy tőr díszeleg a lidércen. Egy egyszerű fekete színű pulóver van és a csuklya rajta van. A bal kezén egy csillag mintázatú tetoválás látható, ami igen feltűnő. Kisétál a Teraszra és megtámaszkodik a korlátnak.* - Gyönyörű az éjszaka és ráadásul örülök, hogy nem tévedtem el. Azt hiszem eleget vártam kint, mert most érkeztem az iskolába.*Színészete tökéletes és meggyőző. Fehér fogait kivillantja ám a csuklyát nem veti le. Barnás szemeivel Gisellere pillant, aki érezheti, hogy valami ugye nincs rendben. A kanapén sincsen a fiúnak a csomagjai és a fiú hálóban sem. Ezt még Alexander sem tudná megnézni, hiszen a fiú jelenleg nem, tartózkodik a háló körletben sem a közös társalgóban.*
Xander
Xander
Giselle Céline Marceau- .::Diák::.
*Nem érdekli őt a Hold, sem a csillagok. Túlzottan el van foglalva a gondolataival, és a csillagokat bámulni csak Kamennel jó. Az meg, hogy egyre hidegebb van… Összehúzza a pulcsi cipzárját, de ennél többet nem tehet, viszont ki akarja szellőztetni a fejét, ezért kint fagyoskodik. Egyébként érzékeli a lidérc jelenlétét csak nem tulajdonít neki különösebb figyelmet. A szeme még mindig csukva így csak elcsípi azt, amit a fiú mond neki.* - Jelen pillanatban nem tudok értékelni az éjszakát. Lehet, hogy kellemes az idő, de semmihez nincsen kedvem így hát nem hinném, hogyha hozzám is szóltál jó társaság lennék. Mellesleg, ezek szerint új diák vagy? *Szól halkan, és visszakérdez, de nem különösebben érdekli őt az információ. Túl rosszkedvű most még a beszélgetéshez is. Szép lassan kinyitja a szemeit, a lidérc felé fordul, de nem szól semmit. Csak áll, és üveges tekintettel mered maga elé.*
Mesélő
*A holdat őt sem érdekli különösebben, hiszen nem a hold miatt van itt. Nem ez a célja. Nem a kilátás a küldetése, hanem felkutatni Alexet avagy Gisellet. Addig jó, amíg nincsenek, a lány körül addig ki tudja faggatni a másikat. A csuklyát nem veszi, le természetesen túl feltűnő lenne és felismerhető az arca.* ~ Ha semmihez nincs, kedved én szívesen kényeztetlek…~*Gondolja, magában csak az-az igazság nem nyúlhat hozzá. Csak sebezheti, hiszen ugye faji..* - Igen és Cameosos csak nem jött le senki elém. Egy kedves lényt keresek, aki körbe vezetne az iskolába. Remélem éppen az angyalban megtaláltam ezt.*Mondja meggyőző hangon és lehajtja a fejét. Ha eléri, a célját akkor elindulnak valamerre az iskolába. Az iskola folyosói éppen kihaltak tehát tökéletes a célja megvalósítására.*
Giselle Céline Marceau- .::Diák::.
*Csak álldogál, és arra vár, hogy megint magára maradjon a gondolataival, de úgy látszik, hogy a lidérc nem akar elmenni. Némán hallgatja a másikat, most egyáltalán nem érdekli. Komolyan, szegényemnek épp elég volt Fredrik és Lasse tegnap este chaten. Szóval a lidércek hagyják ma békén.* - Aha. Hát úgy tudom az Őrzőknek nem kötelessége folyton az újoncok után rohangálni. *Rándítja meg a vállát egykedvűen a következő célzásra meg felvonja a szemöldökét.* - Sajnálom, de nem én foglak kísérgetni. Várok valakire. Mellesleg, ha annyira kísérőt akarsz akkor ott van Adélaide. *Mondja talán kissé nyersen, de ilyenkor látszik rajta, hogy kéretik békén hagyni különben bunkó lesz. Egyszóval nem hajlandó elmenni Xanderrel. Most képtelen rá.*
Mesélő
*Nem bizony nem szeretne elmenni. Nem azért jött el idáig, hogy aztán üres kézzel menjen haza. Esze ágába sincs békén hagyni így tehát tovább nyaggatja és hergeli.* - Pedig úgy tudtam, hogy az angyalok mindent eltűrnek. Még azt is, ha a bátyjukat nyírják ki éppen.*Adélra nem reagál, viszont egy célzást tesz „Alexre”.* - Mi van akkor, ha az illető szerelmét bántják?*Kérdezi tovább kellemes nyugodt hangon és egyáltalán nem cinikus. A stílusa kicsit rossz fiús beállítású, hiszen az is.* - Gyere, járjunk egyet vagy következő dolog lesz lemészárolni valamelyik rokonodat itt az iskolába.*Mondja továbbra is nyugodtan és a pengéje még mindig mellette van, de már a kezében. Még mindig ott áll a terasznál a lidérc, de ha a lány nem reagál ezekre, akkor természetesen árnyékosul és úgy ijesztgeti halálra a másikat.*
Giselle Céline Marceau- .::Diák::.
*Ő pedig egyáltalán nem akar elmenni, de amikor Alexet említik akkor tágra nyílnak a szemei, és mély levegőket vesz.* ~ Azt akarja elérni, hogy megijedjek, de nem fogok megijedni. Mert ha bántani akarná akkor már megtette volna. *Egy gyors eszmefuttatás következik, és a lidércnek szegez egy kérdést.* - Mégis ki a fene vagy te, hogy fenyegetsz? *Szól halkan, de érzi, hogy egy képzeletbeli gombóc szép lassan előtűnik a torkában. Amikor pedig Kamenre tesznek célzást akkor odakapja a fejét, és sziszeg.* - Ne merészeld őket még egy ujjal se bántani! Inkább azt áruld el nekem, hogy mégis mi a fenét követtem el, azért hogy zaklass? Mert tudtommal nem tettem gonosz megjegyzéseket a fajodra, ezt akár a másik két Cameosos lidérctől is megkérdezheted. * Nyugodtságot színlel, és látszólag sikerült megőriznie a hidegvérét. Az agya folyamatosan kattog, majd lemondóan sóhajt egyet.* - Fogadjunk, hogy nem is vagy Cameosos. Csak tudnám hogyan jutottál be ide... *Motyogja angyalnyelven. A fenyegetésre felvonja a szemöldökét, de azért engedelmeskedik. Lassú léptekkel elindul befelé, és még utoljára rápillant a fiúra.* - Hová akarsz menni? *Kérdi elhaló hangon. Már döntött. Nem fogja kockára tenni a családja és a szerelme életét. Biztos, ami biztos csak csinálja, amit szeretnének, és maximum neki lesz komolyabb baja. De azt nem fogja hagyni, hogy a szeretteinek egy hajszála is meggörbüljön.* - Ó, Mennybéliek segítsétek utamat, és kérlek ne engedjétek, hogy a családomnak bármi baja essen. *Suttog angyalul egy fohászfélét, és várja, hogy az idegen most mihez fog kezdeni.*
Mesélő
*Pedig kéne attól, hogy nem angyal vadász nem egy angyalt ölt meg. Hanem több ezret. Szóval Xanderrel vigyázni kellene. A kérdésre a lánnyal szembe fordul és elvigyorodik.* - A legrosszabb rémálmod, aki létezett ebben a világban.*Feleli halál nyugodtan a „bántásra” csak felkacag.* - Kimondta, hogy én fogom bántani őket?*Kérdezz vissza és szemeivel gyilkosan mered a másikra és egyet morog.* - De felvágták a nyelved kicsi lány. Egyébként tényleg olyan okos, vagy mint ahogy mondják.*Feleli kellemes és lágy hangon azután az angyalos szövegre csak elvigyorodik. Ő bizony ért egy kicsikét ezen a nyelven, de csak kicsit. Nem érdekli, a találgatása úgy se fog rájönni, hogy a Titkos padlástéren keresztül érkezett be.* - Úgy sem fogsz rájönni.*Vonja meg a vállát és aztán elindulnak a teraszról egyenesen az udvar felé. A kérdésre csak hümmög egyet.* - Te biztos, hogy a halottak közé. Egyébként, aki kíváncsi hamar megöregszik.*Feleli hűvösen. Az angyal beszédből természetesen elege van.* - Az isten szerelmére elindulhatnánk?*Sziszegi a fogai között és előveszi a pengéjét, de csak akkor használja ha szükséges. Egyenlőre csak ballagnak amíg nem ellenkezik az angyal.*
Giselle Céline Marceau- .::Diák::.
*A lidérc szavaira halványan elmosolyodik.* - Pahin? *Igen, Fredrik nicknevének egyrészét idézte, mert a másik szó túl hosszú neki. A visszakérdezésre nagyokat pislog.* - Lehet, hogy nem te fogod, de akkor üzenem annak az illetőnek, aki bántani akarja őket... Hogy ne merészeljen egyikükhöz se hozzáérni, mert esküszöm, hogy akármi is történjen velem nem fogom hagyni. *Morog a leányzó, és gyilkosan pillant a lidércre.* - Volt kitől tanulni. Egyébként nem vallom magam okosnak, csupán tudok logikusan gondolkozni. *Rándítja meg a vállát, és visszaszájal. Hiszen neki már úgyis mindegy, nem?* - Miben fogadjunk? *Pimaszul vigyor jelenik meg az arcán, aztán tényleg megembereli magát, és befogja a száját.* - Valahogy sejtettem, csak szeretném tudni, hogy miért akarsz megölni, ha nem is ismersz. *Néz hátra a másikra, mert annyit igazán megtehetne érte, hogy legalább ezt elmondja neki.* - Nem kíváncsi csupán válaszokat követel. Mert JOGA van hozzá, hogy ezt tudja. Még egy illemtudó gyilkos is képes arra, hogy elmondja a miérteket, de úgy látszik nem voltál azon az órán. És nem érdekel, hogy még jobban kihúzom a gyufát, hiszen úgyis meg akarsz ölni. *Csattan fel a lány, és durcásan mered maga elé.* - Miért kérdezed, ha úgyis az lesz, amit te akarsz? *Tesz fel még egy kérdést a lidérc nyafogása miatt. Igen, ügyesen másokra agyára tud menni.*
Mesélő
- Pahin!? Ne beszélj, nekem idegen nyelveken örülök, ha a sajátomét is megjegyzem.*Forgatja meg a szemeit és tényleg így van. Ő Xander aki az angol és a spanyol nyelven kívül mást nem tud.* - Nem kellett volna, megölnie a bátyádnak a vámpírt akkor nem lenne ez.*Csak vág, vissza a visszaszájalásra csak felkacag.* - Azt látom. Logikusan? Hmm.. Ez az info kimaradt. De kösz.*Vágja rá a fogadjunk dologra, meg csak elvigyorodik.* - Lenne egy két ötletem, ha én nyernék.*Néz előre és természetesen a csarnok felé veszik az irányt. A válaszokra csak rándítja a vállát és morog egyet, kettőt.* - Figyelj. Elég annyi, hogy most egy kis időre az iskolából eljössz. A többiben meg igazad van úgy is az lesz.*Mondja pimaszul a másiknak nagyon felvágták a nyelvét.* - Egyébként nem a fajszidás miatt kerültél ilyen helyzetben kicsi angyal. Hanem azért, mert más csinált olyan dolgokat, amire magára haragított pár ellenséges lényt. Soroljam még? Egyébként nem szeretnélek bántani, de kicsit idegesítő a visszaszájalásod.*Magyarázza a miértet, ha már kíváncsi. Le fog úgy is esni Gisnek kiről van, szó tehát neveket nem mond. A visszaszájalásból elege van, ha így folytatja tovább kénytelen lesz megsebezni, és úgy elvinni a sikátorba. Az arc izmai kezdenek megfeszülni, de még nyugodtan beszélget a másikkal és élvezi a helyzetet.*
Giselle Céline Marceau- .::Diák::.
- A Pahin az egy finn szó. Ha beszélnél az itt lévő lidérc társaiddal akkor tudnád. *Motyogja megint, mert hát szeret megjegyzéseket tenni.* - Milyen nyelven beszéljek, hogy fel is fogd? Angyal, francia, angol, spanyol. *Beszél a nyelvekről, de igazából már tényleg nem érdekli semmi. Perpillanat igyekszik elterelni a lidérc gondolatait a családjáról.* - Szóval még mindig az a mániákus depressziótok, hogy kinyírta a nevelőapját? Valaki árulja el nekem, hogy a nevelőapját miért kell ennyire megbosszulni? Azt még megérteném, ha lidérc lenne, de egy vámpírt?! *Kérdezősködik tovább a francia, mert tényleg nem érti.* - Szívesen, máskor is.*Halványan elmosolyodik, de a mosoly el is tűnik, mikor a fogadásról beszélnek.* - Ne is álmodj semmilyen perverz dologról. *Figyelmezteti a másikat miközben baktat tovább. El tudna repülni, ha akarna, de nem mer. Nem akarja, hogy tényleg felkutassa a családtagjait.* - Remélem tudod, hogy ki kellene kérni az iskolából, mert csak úgy nem léphetek le, de hát mindegy. Nem gondolsz mindenre.*Fintorog a válaszra, majd ártatlanul hátra pislog.* -Engedd meg, hogy az utolsó óráimat kiélvezzem azzal, ha téged oszthatlak. *Majd visszafordul, megy tovább, és pillanatra megtorpan.* - Meddig szándékozunk még menni? Mert ha be akarsz menni a városba akkor ez a felállás kicsit nagyon is feltűnő lenne, de üsse kavics. te tudod, főnök. *Rándítja meg a vállát, és megy tovább.*
Mesélő
- Finn!? Még nem volt szerencsém arra járni. Történetesen imádom az én hazámat és a nyelvemet. A Finnekért valahogy soha nem voltam oda.*Mondja szem forgatva és ez igaz is.* - Ha angyalul beszélsz, véged az angol jöhet és a spanyol is. Franciákat soha nem szerettem. Szóval soha nem értettem azt sem minek költözött az a vámpír is Franciába.*Köpi a szavakat maró gúnnyal és nem mondja ki, hogy Chaseről van szó. Amennyit hallott róla Gis természetesen rájöhet ki az.* - Az a vámpír olyan volt nekünk, mint az apánk vagy is a Francia fiúnak. De mivel megölte Georget így nem nyugszik, míg el nem teszi láb alól szóval, addig üldözi, míg ki nem készíti az idegeit. Szövetségesek voltunk és csapatban dolgoztunk. Mindenki tőle tanult meg mindent. Minden egyes trükköt. Mondhatni a mesterünk volt, és amikor meghallottuk a hírt, hogy halott azt hittük tréfa. Egy vicces tréfa, amin másnap nevetünk. Aztán jött a hideg zuhany, hogy az angyal-vámpírvadász által lett halott akkor természetesen fogadalmat tettünk. Szóval itt a magyarázat. A mocskos angyal-t úgy is elteszem láb alól.*Meséli a történetet és közben becsukja a szemeit és visszaemlékezik azokra a napokra. Természetesen csak meséli és mesél, az utolsó szót oda köpi. Angyal vámpírvadászt is természetesen. A kikérésre, amikor a lány feleli, csak felkacag.* - Nem kell téged kikérni. Azt mondjuk megsebesültél és kórházba kellett vinni.*Jelenti ki és előveszi a jobbján lévő pengéjét és megsebzi a lány lábát úgy, hogy összeroggyan. Elég mély a vágás, de ez még túlélhető. Ahogy megvágta a sikoltás sem érdekli, természetesen fogja magát és felemeli a lányt és úgy viszi tovább.* - Megyünk a Londoni kórházba. Gondolom nagyon fognak ott keresni.*Ördögi vigyorával kijelenti teljesen nyugodtan. Ő nem. Egyáltalán nem ideges.*
Giselle Céline Marceau- .::Diák::.
- Igen, finn. És szerintem egy finnekkel teli helyen ne hangoztasd, hogy nem kedveled Finnországot. *Rándítja meg a vállát, a angyalos fenyegetésre meg rásandít.* Ígyis úgyis végem, nem? Arról meg nem én tehetek, hogy a büszke francia hont ennyire utálod. *Fintorog egy sort a leányzó, majd átvált spanyolra. A vámpíros dolog leesik neki, de nem reagál különösebben.* - Aha. Tehát egy bálvány, egy úgymond „Isten”, akinek a talpát kellett nyalni, hogy néhanapján szeretgessen titeket. Én pedig mindig is azt hittem, hogy a lidércek senkinek nem a csicskásai, de úgy látszik a kivétel erősíti a szabályt.*Logikáz tovább az angyal lány, de hát őszinte, és ezt muszáj beközölnie a lidérccel. Aztán miközben mennek egy ismerős szagot érez meg.* ~ Egy démon. Remélem, remélem rájön, hogy mi folyik itt… *Kezd reménykedni magában a lányban, a vadászra felvonja a szemöldökét.* ~ Alex vadászik a vámpírokra? És erről miért nem tudtam?! Na megállj csak Alexander Seth Marceau! A túlvilágról foglak kísérteni. *Morog magában , de igyekszik semmilyen érzést nem kimutatni. Mert az nem lenne jó, és tanult elég önuralmat, hogy elrejtse az érzelmeit. A következő kijelentésre nagyokat pislog.* ~ Valamilyen szinten érti, amit mondok?! De ha talán nagyon bonyolultan fogalmazom meg akkor nem jut el az agyáig… *kattog az agya ezerrel a lánynak, próbál kitalálni egy-két dolgot, hogy meneküljön. Amikor megsebzik a lábát akkor térdre esik, felszisszent, és dacosan felkapja a fejét, és az árnyra mered.* - Ugye tudod, hogy ez ostoba lépés volt? Mondd, tényleg ennyire elmebeteg vagy, vagy csupán ennyire spontán jön a terved? *Szól be a másiknak, majd mikor felkapják, akkor kapálódzni kezd, hogy elengedjék.* - Tegyél le! Tudok én járni magamtól. Ha belepusztulok is akkor is inkább a két lábamon megyek. *Duzzog tovább, és van olyan mazochista, hogy komolyan ráerőltesse a súlyát a sérült lábára csakhogy Xander ne taperolja. A londoni kórházra nagyokat pislog, de nem szól semmit. Feltűnt előtte az utolsó reménysugár. Kamen… Kamen és a londoni haverok. Csak ők segíthetnek ott rajta. A lány terve fejben meg van, és ha lehetősége adódik rá akkor véghez is viszi.*
Mesélő
*Nem különösebben érdekli az, hogy Finnekkel tele ez a hely. Igazság szerint az ilyen ember mi érdekli? A baráti köre és meg legyen a maga kis pénze és élje az életet.* - Nem-nem tehetsz… De egy valaki igen.*Feleli hűvösen és lehajtja tekintetét. A talpnyalásra csak morog egyet és fintorog.* - Ha te így mondod. Egyébként nem a csicskásai voltunk szinte már barátok. Mindegy.*Rándítja meg a vállát. A Démont érzi, de nem különösebben érdekli, amíg nem jelenik meg. Azután mesélni kezd, arról miért utálja Alexet és spontán kijönnek a gondolatai. Azután elhallgat és hatásszünet. Az angyalos dolgot érti valamennyire, és ezért is válaszol. Az alap dolgokra és szavakra megtanították, de összetett mondatott már valóban nem értene. Az sms nem lenne egy okos megoldás, hiszen az elég feltűnő lenne a fiú szempontjából is. Azután ugye fogja, megsebzi a leányzót, aki még így is visszaszájal.* - Mondhatnám, hogy spontán volt, de sajnos ez nem. Csak valakinek igen felvágták a nyelvét.*Feleli lazán és természetesen előre figyel miután felkapta a lányt.* - Minek tegyelek le? Majd leteszlek az ágyban, hogy jobban élvezd a dolgokat.*Feleli a fiú ördögi vigyorral mire az előbb hallgatózó Démon elfut valamerre. Valószínű a közös társalgóba, de most nem fogja elkövetni a baklövést, hogy itt hagyja a másikat. Ahogy az iskolát elhagyják, hamarosan kiérnek a szigetre és ott majd valahogy gyorsan eljutnak Londonba.*
Giselle Céline Marceau- .::Diák::.
*User hangosan felröhögött a lehajtáson, de Giselle még mindig duzzog.* - Szeretnék egy értelmező kézikönyvet a pasikhoz. Komolyan nem igazodok ki rajtatok! Most tényleg a bosszú miatt vagy egy felfuvalkodott hólyag?! *Aztán Xander válaszol neki, mire csak rázza a fejét.* - Barátok. Persze, a vámpírok azt hitetnek el mindenkivel, amit csak akarnak. *Rándítja meg a vállát, aztán mendegélnek egy kicsit, és a lidérc meg is vágja a lány lábát.* - Nem tehetek róla, ha felvágták a nyelvemet. Tudod, ez nagyon is ránk jellemző, bár ahogy elnézem nem érted a viccet se, de nem olyan nagy baj az, mert vannak még olyan lidércek a Földön, akik ismerik a vicc szócskát. *Morogja a lány, majd ráparancsol a másikra, hogy azonnal tegyék le, de a beszólás miatt eléggé felhúzza magát, és felpofozza a másikat. * - Ne is álmodj róla. Szerintem amúgy Chase-zel jobban éreznéd magad, nekem pedig már van barátom. *Sziszegi a lány, és tényleg képes arra, hogy képen törölje a lidércet. Most már tényleg nagyon nem érdekli, hogy túléli-e ezt a napot csak Xander hagyja már békén. Egyébként, ha beértek Londonba, és elindulnak valamerre akkor zsebre vágja a kezét, megnyomja a mobilján az 1-es számot, és a kis készülék hívja Kament, a lány pedig néha-néha tesz egy-két megjegyzést az épületekre, hogy a vonal túloldalán majd leessen a másiknak, hogy merre jár Gis, és hogy mekkora pácban van.*
Mesélő
- Való igaz. Csak itt az a gáz, hogy valamiért megbíztunk benne és kialakult a bizalmi kör. Amúgy a bátyádban még mindig reménykedünk, visszaáll, oda ahova tartozik. A fajszidásban ötöst érdemel, de ettől függetlenül nagyon eszes és makacs. Gondolom családi örökség. Bár úgy is tudjuk, mi a válasz nem kell felelned.*Feleli ridegen. Az értelmező kézikönyvet nem veszi figyelembe, hiszen minek beleszólni a női logikába, ha úgy se értik. Azután felemelte és úgy cipeli végig. Nem érdekli a kiabálása. A felpofozásnál a következő mozdulat az lett volna, hogy ledobja a földre. Nem akar, kárt tenni benne szóval inkább megkíméli ezzel és csak felhorkant. Ahogy cipeli, ugye csak morog magában és összeszűkíti a szemeit.* - Ezt nem kellett volna. Maradj csendben vagy tényleg bajod lesz kicsi lány. Nem pofozok fel hölgyeket és nem is verem meg őket, az már más kérdés a sebzés. Viszont Chasenek is van barátnője és nekem is. Nem megyünk bele a magán életekbe. Ha csak nem Kamenről szeretnél beszélni.*Jelenti ki, amikor a barátját kezdi el mondani. A mobil telefon pedig jó ötlet csak a másik ne vegye észre, mert abból súlyos történet adódhat. Ugye tenger alatt járóval mennek, mert vonattal túl feltűnő lenne. A volán mögött egy fiatal ifjú hölgy ücsörög. Természetesen Gisnek ismerős lehet a haja, ha észreveszi, de az illető álarcban van. Elterelő hadművelet is beindult. Szinte egy szempillantás alatt érnek Londonba. Azt, hogy utalásokat tegyen lehetséges, hiszen az elkövetkező pár órában autóval érnek egy sikátorhoz, ami eléggé kihalt és alig lakják. Ha laknak is akkor sötét teremtmények: Vámpírok, démonok lidércek. Halandóknak és Angyaloknak a járás ide lehetséges, de óvatosnak kell lenniük, hiszen eléggé veszélyes egy környék. Sokan pusztultak már el itt tűzben, avagy csak egy nyaktöréssel a legtöbb holt testet az egyik konténerbe teszik. Az egyik ház elhagyatott épületébe laknak a lidércek a vámpírokkal és ez tisztán kivehető, hogyha az autóval megérkeznek. Az egyik ablakból füst és gőz szál kifele az egyik ott élő ugye éppen főzöcskéz.*
London sötét utca
London sötét utca
Giselle Céline Marceau- .::Diák::.
- Erre inkább nem válaszolnék, mert azt hiszem megint olyan pontra érkeznénk, ami neked nem tetszik. *Szól vissza a lidércnek, s mivel a kézikönyvre nem kapott választ így hát lassan eljutnak eddig a pontig, hogy felpofozza a másikat. A lidérc szavaira morogni kezd, de konkrétan már nem szól semmit. Minden figyelmét ezek után a sebesült lábára fordítja, bár egy érdekes résznél felkapja a fejét.* - Ne merészeld a szádra venni! Ő legalább normális, és soha nem emelne kezet rám. Ahogy persze egy normális úriemberhez illene… *Motyogja a halkan, és a fehér hajú lány meg nem érdekli, már megint belenyilallt a fájdalom a lábába szóval köszöni szépen őt hagyják békén. A sikátornál kiszáll a kocsiból, és bicegve elindul arra, amerre vezetik, a zsebében a telefonja még mindig be van kapcsolva, és halkan angyalul kezd beszélni.* - Kamen, szeretlek. Szeretném, hogy tudd miért teszem ezt. Ha nem jövök akkor Téged, Titeket bántottak volna, és ezt nagyon nem akarom. Figyelj, bármi is fog velem történni tudd, hogy azért teszem ezt, mert ez így helyes. Imádkozom tovább a Mennybéliekhez, hogy könyörüljenek rajtam, és az üzenetem eljusson hozzád. *Egy könnycsepp gördül végig a lány arcán, a könnyét a pulcsija ujjával letörli, és baktat előre, amerre viszik. Nem igazán néz körbe, neki épp elég annyi, hogy az útvonala megjegyezze, viszont igyekszik minél kevesebb érzelmet kimutatni.*
Similar topics
|
|
|