Fyron Akadémia

Vámpírok, vérfarkasok, angyalok, démonok, emberek, lidércek, nimfák, nekromanták, nixék és valanok... Szövetségek, harcok. Légy részese ennek a kalandnak, ahol Te döntöd el, melyik oldalon állsz!


Az oldal bezárt. Régi tagok: nyugodtan játszhattok itt, néha mi is fogunk, de magát az oldalt nem visszük tovább aktívan.

    Kedvenc idézetek és versek

    Amarilla Darwin
    Amarilla Darwin
    .::Igazgató: Sylorina::.
    .::Igazgató: Sylorina::.

    Kedvenc idézetek és versek Empty Kedvenc idézetek és versek

    Témanyitás by Amarilla Darwin on Szer. Jan. 04, 2012 6:38 pm

    Gondoltam legyen ilyen topic is már ^^ akár saját akár más idézetet is lehet írni vagy akár verset is.. ^^
    Horváth Réka
    Horváth Réka
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Kedvenc idézetek és versek Empty Re: Kedvenc idézetek és versek

    Témanyitás by Horváth Réka on Szer. Feb. 22, 2012 9:58 pm

    Ha már van ilyen topic, akkor írjunk is bele Razz
    Itt van pár saját szerzemény Smile

    1.
    Mi értelme van az életnek?
    Mindenki mást lát benne. Van aki a szerelmet, van aki a családot és van aki csak élvezi, mivel "egyszer élünk". Én személy szerint a tanulás lehetőségét látom benne. Megtanulunk szeretni, szenvedni és megállíthatatlanul keresni a boldogságot, míg meg nem halunk, és rá nem jövünk, hogy ha nem kerestük volna azokat olyan eszetlenül, akkor talán megláttuk volna azokat az apró örömöket az életben, amiket boldogságnak neveznek.

    2.
    Eddig éltem,
    Most megyek,
    De előtte elárulom:
    Szerettelek!

    Vágytam rád,
    Öleltelek volna,
    De te ellöktél,
    És hagytál hullni a porba.

    Szerettelek, de te nem.
    Viszonzatlan, átkozott szerelem.
    Mikor kellettél volna,
    Mást csókoltál.

    Mikor öleltelek volna,
    Körbe más karja zárt.
    Most így az utolsó sorokat írva:
    Elárulhatom, imádtalak...

    3.
    Szép az élet,
    szép a világ,
    aztán nyisd ki a szemed,
    láss csodát,
    így már mindjárt más...

    Sötét és szomorú,
    ahogy kilépsz az álmokból,
    meglátod a rút valóságot.
    És nincs visszaút,
    ez nem csak egy álom.

    4.
    Vigasz

    Ha összetörtek és szíved vérzik,
    kell egy jó barát,
    ki minden sebet begyógyít.

    Nyílj meg, panaszkodj,
    Ő meghallgat,
    és minden gondot megold.

    Hidd el nekem,
    ez így van.
    Nem vagy egyedül,
    mert itt vagyok és meghallgatlak.


    Most csak ennyi, majd később is írogatok még ide Very Happy Ha esetleg kérhetném, akkor vélemények? *-* Razz
    Amarilla Darwin
    Amarilla Darwin
    .::Igazgató: Sylorina::.
    .::Igazgató: Sylorina::.

    Kedvenc idézetek és versek Empty Re: Kedvenc idézetek és versek

    Témanyitás by Amarilla Darwin on Csüt. Ápr. 12, 2012 12:12 am


    Hoztam pár idézetet Smile


    „Amikor súlyos érzelmi válságon vagy túl, ne a nehéz pillanatokra emlékezz, hanem arra gondolj, milyen jó, hogy ezt az akadályt is legyőzted. (...) Örök életedre vésd az eszedbe a jó dolgokat, amik a nehézségekből születtek. Ezek bizonyítják, hogy erős vagy, és önbizalmat adnak, hogy ezután bármilyen akadályt át tudj ugrani.”
    / Paulo Coelho /

    „Fontos, hogy bizonyos dolgokat hagyjunk elmenni. Elszakadni. Megszabadulni. Az embereknek meg kell érteniük, hogy senki sem játszik cinkelt lapokkal, egyszer nyerünk, másszor veszítünk. Ne várd, hogy visszakapj valamit, ne várd, hogy észrevegyék az erőfeszítéseidet, hogy felfedezzék a tehetségedet, hogy megértsék a szerelmedet. Minden egyes ciklust le kell zárni. Nem büszkeségből, nem azért, mert nem bírsz tovább harcolni, nem is gőgből, hanem egyszerűen azért, mert már nem része az életednek. Zárd be az ajtót, cserélj lemezt, takarítsd ki a házad, rázd ki a porrongyot. Felejtsd el azt, aki voltál, és legyél az, aki vagy.”
    / Paulo Coelho: A Zahir /

    „A sors akkor állít minket nagy döntések elé, amikor a legkevésbé sem számítunk rá. Ilyenkor derül ki, elég bátrak vagyunk-e, hogy megváltoztassuk az életünket. Ilyenkor nem tehetünk úgy, mintha mi sem történt volna, és nem hivatkozhatunk arra, hogy még nem vagyunk felkészülve a döntésre. A próba nem vár. Az élet nem néz hátra.”
    / Paulo Coelho: Az ördög és Prym kisasszony /

    „Ne kérdezd, hogy miért éppen te. Ne kérdezd, hogy mi különös van benned. Nincs benned semmi különös, magamnak sem tudom megmagyarázni. Mégis - íme az élet misztériuma - semmi másra nem tudok gondolni.”

    „Ha el tudnám engedni magam teljesen, még ha csak egyetlen hétvégére is, egészen más íze lenne az esőnek, ami az arcomba esik.”

    „Nagy árat kell fizetnem azért a kevésért, amim van. Annyi mindenről le kellett mondanom, amit szerettem volna, annyi útról le kellett térnem, amin tovább mehettem volna! Föláldoztam az álmaimat egy fontosabb álomért: a lelki békémért. Nem akarom elveszíteni ezt a békét.”

    „Vannak dolgok az életben, amikért érdemes a végsőkig harcolni.”

    „Csodálom a küzdelmet, amit a szíved ellen folytatsz" - mondta az étteremben. De nagyon téved. Ezt a küzdelmet már régen befejeztem. Már régen legyőztem a szívemet. És nem fogok beleszeretni az elérhetetlenbe.”

    „A Másik az az ember, akivé neveltek, de aki mégsem én vagyok. A Másik az az ember, aki azt hiszi, hogy mindenkinek kötelessége az egész életét arra áldozni, hogy pénzt gyűjtsön, nehogy öregkorára éheznie kelljen. Addig gyűjtöget, addig tervezget, míg végül egyszer csak azt veszi észre, hogy nemsokára meghal, pedig nem is élt. De akkor már késő.”

    „Elképzeltem, milyen jó lenne így élni. Milyen jó lenne vidámnak, kíváncsinak, boldognak lenni. Minden pillanatot mélyen átélni, magamba inni az életet. Újra hinni az álmokban. Tudni harcolni azért, amit el akarok érni.”

    „Vannak olyan pillanatok, amikor igenis kockáztatnunk kell, őrült lépéseket kell tennünk.”

    „A szerelem tele van csapdákkal. Eleinte, amikor ki akar bontakozni, elvakít a fénye és nem engedi, hogy észrevegyük az árnyékokat, amelyeket pedig éppen ez a fény idéz elő.”

    „A szerelem mindig más. Mindegy, hogy hányszor szeretünk életünkben, egyszer, kétszer vagy tízszer: az új szerelem mindig ismeretlen. A szerelem vagy a pokol fenekére taszít, vagy a mennyországba röpít, de egy biztos: valahova eljuttat. És nem utasíthatjuk vissza, mert létünk alapfeltétele. Ha nem merjük elfogadni, éhen halunk egy karnyújtásnyira a fától, amely hiába kínálja gyümölcseit. Mindenütt a szerelmet kell keresnünk és vállalnunk kell, hogy esetleg órákig, napokig vagy akár hetekig szomorúak és csalódottak leszünk miatta. Mert abban a pillanatban, amikor elindulunk keresni a szerelmet, ő is elindul, hogy megtaláljon minket.”

    „Csak az képes boldogságot hirdetni, aki maga is boldog.”

    „Ha fájnia kell, akkor most fájjon. Mert előttem áll az egész élet és a lehető legteljesebben ki akarom használni. Ha választania kell, hát válasszon hamar. Én várni fogom. Vagy elfelejtem. A várakozás fáj. A felejtés is fáj. De minden szenvedés közül a legrosszabb, ha nem tudjuk, hogy döntsünk.”

    „A szerelem nem kérdezhet sokat, mert abban a pillanatban, amint elkezdünk gondolkodni, elkezdünk félni is. Megmagyarázhatatlan félelem ez, nem is érdemes megpróbálni szavakba önteni. Talán attól félünk, hogy a másik megvet, hogy visszautasít, hogy megtörik a varázs. Lehet, hogy nevetségesen hangzik, de így van. Ezért jobb, ha a szerelem nem kérdez, hanem cselekszik. Kockáztatni kell.”

    „Micsoda időpocsékolás volt egy helyben vesztegelni és mindenáron azon igyekezni, hogy gyökeret eresszek olyan talajban, amelyben már nem nő semmi.”

    „Egy fiú és egy lány őrülten egymásba szeretett" - hallottam anya hangját álom és önkívület határán. "Elhatározták, hogy eljegyzik egymást. A jegyesek mindig megajándékozzák egymást, de a fiú szegény volt: minden vagyona az az óra volt, amit a nagyapjától örökölt. Kedvesének szép hajára gondolt, és elhatározta, hogy eladja az órát, hogy az árából vehessen egy szép ezüst hajcsatot. A lánynak se volt pénze ajándékra. Elment tehát a falu legnagyobb kereskedőjéhez, és eladta a haját. Az árából pedig vett egy aranyláncot kedvese órájára. Amikor találkoztak, az eljegyzés napján, a lány odaadta a fiúnak a láncot az órára, amit az eladott, a fiú pedig odaadta a lánynak a hajcsatot, amit már nem volt hova tűzni.”

    Lehet, hogy úgy érzed, jó úton jársz, de soha ne gondold, hogy ez az egyetlen helyes út.

    „Azt hiszem, hogy a szerelem is akkor mutatkozik meg, ha bátran harcolunk érte. S ha elég bátrak voltunk, és megtaláltuk, végül még több szerelmet vonzunk magunkhoz. Ha egy valaki minket akar, mindenki minket akar. Ha azonban magányosak vagyunk, még magányosabbak leszünk. Furcsa az élet.”



    _________________

    A hosszú hónapok. Mindent megadva azért, hogy bízzon valakiben. Elvesztett valamit és nem tudja visszajön e. Aki fontos számára szereti e. Képes e újra bízni és képes e megbocsájtani annak aki fontos. Új életet kezdeni és élvezni a hosszú hónapok után először a szabadságot vagy Kaeldir keze által át állt az angyalok oldalára? Eléggé bizonytalan nőszemély lett és ki tudja, képes e bízni bárkiben is. Elfogadni a segítséget most tényleg kiabál érte.. de ki fog ugrani? Ez a jövő kérdése..

    Akkor és Most ...
    Horváth Réka
    Horváth Réka
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Kedvenc idézetek és versek Empty Re: Kedvenc idézetek és versek

    Témanyitás by Horváth Réka on Szomb. Ápr. 28, 2012 9:02 pm

    Megint egy kis saját költemény:
    Monoton napok

    Átlagos, monoton napok,
    Egy hét, két hét, már három,
    Ismétlődik, egymás után,
    Talán már századszorra.

    Unom, nem értem,
    Miért ismétlődik ezredszer?
    Vége, legyen már vége!
    Kérlek, legyen vége!

    Egyszerűen már elegem van,
    Hogy így folytatódjon... nem akarom!
    Legyen vége, legyen,
    Mert már nagyon unom.

    Hétfőt követ Kedd, aztán Szerda,
    Csütörtök, Péntek, ez suli,
    Aztán hétvége, otthon ülve:
    Szombat, Vasárnap.

    Unalom, egyszerűen nem értem,
    Ismétlődik, de értelme nincsen.
    Unalmas, elrontja a napomat,
    Csoda talán a rossz kedv ma?


    Gondolatok

    Bambulok ki az ablakon,
    gondolataim már messze járnak,
    hogy hol? én magam sem tudom...

    Figyelem a felhők, hogy
    hogy úsznak a messzi égen,
    lassan, komótosan,
    milyen lusták! hihetetlen...

    Ha én is velük úszhatnék,
    lustán, nyugodtan,
    nem kéne más miatt aggódnom,
    csak úsznom és úsznom.


    Szerelem

    Hmm, mit mondhatnék?
    Néha fáj, vagy épp repülsz tőle,
    és Őt szívesen, örökké szeretném!

    Ha megölelem, vagy ha csak látom,
    szeretem, örökké imádom,
    igaz szerelmem, belátom.

    Hogy miért?
    Azt nem tudom,
    egyszerűen csak imádom.

    Ha a karjai között vagyok,
    ha megcsókol, úgy szeretem,
    annyira-annyira édes.

    Ha hozzám bújik, magához húz,
    annyira szeretem, vagy inkább imádom,
    igaz szerelmem, belátom.


    Emlék és gondolatok

    Ha bambulok a tájra,
    ha csend van,
    gondolok rá,
    majd hirtelen felvillan néhány emlék,
    amiket nem is tudtam, hogy őrzök még.

    Egy régi arc, vagy egy mosoly,
    egy szomorú pillanat,
    majd könnyek zápora.
    Hogy fájt-e mikor került?
    Nem kérdés: szenvedtem, csak miatta.

    De ez rég volt, már csak emlék,
    már nem fáj a gondolat,
    nem fáj semmi, van más, ki szeret,
    gondol rám, keres,
    szeretem, tiszta szívből, örökre.


    _________________
    Egy látó angyal-vámpír, aki kapott egy második esélyt az életben, hogy bosszúja beteljesülhessen, cserébe pedig Isten hűséges katonája lett. Viszont ahogy hazament, minden elképzelése romba dőlt, valamint most már homály fedi gyilkosa kilétét, szerelme pedig újra a régi. Hogy hogy történthetett mindez? Maga sem tudja, de egyben biztos, ha a keze közé kapja azt, aki ezt az egészet kitervelte... Nos, abban nem lesz semmi köszönet.
    Rosetta M. McCarthy feltámadt, bosszú éhes angyal-vámpírja
    Giselle Céline Marceau
    Giselle Céline Marceau
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Kedvenc idézetek és versek Empty Re: Kedvenc idézetek és versek

    Témanyitás by Giselle Céline Marceau on Vas. Júl. 01, 2012 8:03 pm

    Giselle és az én egyik kedvenc versem. Smile

    Edgar Allan Poe: A Holló

    Egyszer egy bús éjféltájon, míg borongtam zsongva, fájón
    S furcsa könyvek altatgattak, holt mesékből vén bazár,
    Lankadt főm már le-ledobbant, mikor ím valami koppant,
    Künn az ajtón mintha roppant halkan roppanna a zár,
    "Vendég lesz az", így tűnődtem, "azért roppan künn a zár,
    Az lesz, más ki lenne már?"

    Óh, az emlék hogy szíven ver: padlómon a vak december
    Éjén fantóm-rejtelmmel húnyt el minden szénsugár,
    És én vártam: hátha virrad s a sok vén betűvel írt lap
    Bánatomra hátha írt ad, szép Lenórám halva bár,
    Fény leánya, angyal-néven szép Lenórám halva bár
    S földi néven senki már.

    S úgy tetszett: a függöny leng és bíborán bús selymű zengés
    Fájó, vájó, sose sejtett torz iszonyt suhogva jár, -
    Rémült szívem izgatottan lüktetett s én csitítottam:
    "Látogató lesz az ottan, azért roppan künn a zár,
    Késő vendég lesz az ottan, azért roppan künn a zár,
    Az lesz, más ki lenne már?"

    Visszatérve lelkem mersze, habozásom elmúlt persze,
    S "Uram", kezdtem, "avagy Úrnőm, megbocsátja ugyebár,
    Ámde tény, hogy már ledobbant álmos főm és Ön meg roppant
    Halkan zörgött, alig koppant: alig roppant rá a zár,
    Nem is hittem a fülemnek." S ajtót tártam, nyílt a zár,
    Éj volt künn, más semmi már.

    S mély homályba elmeredten, szívvel, mely csodákra retten,
    Látást vártam, milyet gyáva földi álom sose tár,
    Ám a csend, a nagy, kegyetlen csend csak állott megszegetlen,
    Nem búgott más, csak egyetlen szó: "Lenóra!", - halk, sóvár
    Hangon én búgtam: "Lenóra!" s visszhang kelt rá, halk, sóvár,
    Ez hangzott s más semmi már.

    S hogy szobámba visszatértem s még tüzelt javába vérem,
    Hirtelen, már hangosabban, újra zörrent némi zár,
    S szóltam: "Persze, biztosan csak megzörrent a rácsos ablak,
    No te zaj, most rajta kaplak, híres titkod most lejár,
    Csitt szívem, még csak egy percig, most a nagy titok lejár,
    Szél lesz az, más semmi már!"

    Azzal ablakom kitártam s íme garral, hetyke-bátran
    Roppant Holló léptetett be, mesebeli vén madár,
    S rám nem is biccentve orrot, meg sem állt és fennen hordott
    Csőrrel ladyt s büszke lordot mímelt s mint kit helye vár, -
    Ajtóm felett Pallasz szobrán megült, mint kit helye vár,-
    Ült, nem is moccanva már.

    S ahogy guggolt zordon ében méltóságú tollmezében,
    Gyászos kedvem mosolygóra váltotta a vén madár,
    S szóltam: "Bár meg vagy te nyesve, jól tudom, nem vagy te beste,
    Zord Holló vagy, ős nemes te, éji part küld, vad határ,
    Mondd, mily néven tisztel ott lenn a plútói, mély, vad ár?"
    S szólt a Holló: "Sohamár!"

    Ámultam, hogy ferde csőrén ilyen tártan, ilyen pőrén
    Kél a hang, okos, komoly szó alig volt a szava bár,
    Ám el az sem hallgatandó, hogy nem is volt még halandó,
    Kit, hogy felnézett, az ajtó vállán így várt egy madár,
    Ajtajának szobra vállán egy ilyen szörny, vagy madár,
    Kinek neve: "Sohamár."

    S fenn a csöndes szobron ülve az a Holló egyedül e
    Szót tagolta, mintha lelke ebbe volna öntve már,
    Nem nyílt más igére ajka, nem rebbent a toll se rajta,
    S én szólék, alig sóhajtva. "Majd csak elmegy, messziszáll,
    Mint remények, mint barátok...holnap ez is messziszáll."
    S szólt a Holló: "Soha már!"

    Megriadtam: csend ziláló replikája mily találó,
    "Úgy lesz", szóltam, "ennyit tud csak s kész a szó- és igetár,
    Gazdájának, holmi hajszolt, bús flótásnak búra ajzott
    Ajkán leste el e jajszót, mást nem is hallhatva már,
    Csak rémének gyászdalát, csak terjes jajt hallhatva már,
    Ezt, hogy: "Soha - soha már!"

    S gyászos kedvem újra szépen felmosolygott s párnás székem
    Szemközt húztam, ott, ahol várt ajtó, szobor és madár,
    És a lágy bársonyra dőlten tarka eszmét sorra szőttem,
    Elmerengtem, eltűnődtem: mily borongó nyitra jár,
    Átkos, ős, vad, furcsa Hollóm titka mily bús nyitra jár,
    Mért károgja: "Soha már!"

    Ekként ültem, szőve-fejtve bús eszméket s szót se ejtve,
    Míg a madár szeme izzott, szívemig tüzelve már,
    S fejtve titkot, szőve vágyat, fejem halkan hátrabágyadt,
    Bársonyon keresve ágyat, mit lámpám fénykörbe zár,
    S melynek bíborát, a lágyat, mit lámpám fénykörbe zár,
    Ő nem nyomja, - soha már!

    Ekkor, úgy rémlett, a légnek sűrűjén látatlan égnek
    Füstölők s a szőnyeg bolyhán angyalok halk lépte jár,
    "Bús szív!", búgtam, "ím, a Szent Ég szállt le hozzád, égi vendég
    Hoz vigaszt és önt nepenthét, felejtést ád e pohár!
    Idd, óh idd a hűs nepenthét, jó felejtés enyhe vár!"
    S szólt a Holló: "Soha már!"

    "Látnok!", nyögtem, "szörnyű látnok, ördög légy, madár, vagy átok,
    Sátán küldött, vagy vihar vert most e puszta partra bár,
    Tépetten is büszke lázban, bús varázstól leigáztan,
    Itt e rémek-járta házban mondd meg, lelkem szódra vár:
    Van...van balzsam Gileádban?...mondd meg!...lelkem esdve vár!"
    S szólt a Holló: "Soha már!"

    "Látnok!", búgtam, "szörnyű látnok, ördög légy, madár, vagy átok,
    Hogyha istent úgy félsz mint én s van hited, mely égre száll,
    Mondd meg e gyászterhes órán: messzi Mennyben vár-e jó rám,
    Angyal néven szép Lenórám, kit nem szennyez földi sár,
    Átölel még szép Lenórám, aki csupa fénysugár?"
    Szólt a Holló. "Soha már!"

    "Ez legyen hát búcsúd!", dörgött ajkam, "menj, madár, vagy ördög,
    Menj, ahol vár vad vihar rád és plútói mély határ!
    Itt egy pelyhed se maradjon, csöpp setét nyomot se hagyjon,
    Torz lelked már nyugtot adjon! hagyd el szobrom, rút madár!
    Tépd ki csőröd a szívemből! hagyd el ajtóm, csúf madár!"
    S szólt a Holló: "Soha már!"

    A szárnyán többé toll se lendül és csak fent ül, egyre fent ül,
    Ajtóm sápadt pallaszáról el nem űzi tél, se nyár,
    Szörnyű szemmel ül a Holló, alvó démonhoz hasonló,
    Míg a lámpa rája omló fényén roppant árnya száll
    S lelkem itt e lomha árnyból, mely padlóm elöntve száll,
    Fel nem röppen, - soha már!

    Fordította: Tóth Árpád



    _________________
    Hosszú-hosszú hónapokig tartó ingadozó hangulata és jó pár kisebbségi komplexusos kirohanása után végre valahára visszatért az élők sorába, és a szokásosnál is hiperaktívabb. Igen, kérem szépen, visszatért az életvidám idióta Giselle, akit már régóta hiányoltunk, és immáron Naomi Verhoeven, Jessica Lord és Alise Rubenis társaságában kedvére kipattoghatja magát, amikor épp nem a kedvesével tölti az időt. Mostanság egyébként igen jótékony kedvében van, Naomival önként és dalolva segítenek Qarin lakóinak ott, ahol csak tudnak. Szóval, igen, Giselle visszatért! Rettegj Fair Isle!

    Tyaeloria Perathon életvidám őrangyala és Kamen Grozdan Branimir menyasszonya
    Esteron Baltazaar
    Esteron Baltazaar
    .::Őrző: Erethon::.
    .::Őrző: Erethon::.

    Kedvenc idézetek és versek Empty Re: Kedvenc idézetek és versek

    Témanyitás by Esteron Baltazaar on Hétf. Ápr. 15, 2013 9:32 pm

    Az egyik kedvencem

    Varró Dániel: Unalmas őszi vers az unalomról

    Egyszer kábé este hatkor, hűs, borongós őszi nap volt,
    vert avart sodort a nyirkos, őszi szél az útakon,
    ültem elmerengve hosszan, s látom ám, hogy bent a koszban
    hosszú árnyak szárnya moccan fönt az egyik bútoron,
    fölkavart por, hollóforma ronda, súlyos únalom,
    s rémisztő volt? Hú nagyon!
    „Bocs, de nincs időm momentán – mondtam perceim rohantán
    – régi költők régi kincsét szórom órák óta már
    aprópénzre felcserélve ócska rímek perselyébe –
    verset írok elsejére, hagyj merengnem, te madár,
    fázom úgyis, félek úgyis, félek attól, ami vár.”
    „S szólt a holló: Marimar.”

    Megborzongtam este hatkor, tényleg ez vár engem akkor?
    Jaj, miféle szörnyü átok károg át e hangsoron?
    S elbutulva bár a bútól, mely kedélyem érte útol,
    csak kilestem, mégse bútor az, min ül az únalom,
    fenn a tévén, ott ül, ott ül (mondjuk nincs is Pallaszom),
    s hízik ott a Dallaszon.

    Én, személy szerint egészen kedvelem, ha annyi részen át
    megy egy külföldi, marha sorozat, bevallhatom,
    Baywatchon nőttem fel, aztán meg a Mért éppen Alaszkán,
    tényleg nem lehet panasz rám, addig el nem alhatom,
    míg nem láttam egyet egy nap, mondom, van rá hajlamom,
    meg kellett hát hajlanom.

    És azóta, mit tagadjam, leckét, verset abbahagytam,
    örökösen este hat van, nyirkos, őszi szél eseng,
    s hollómmal megosztva széket nézem a sok hülyeséget,
    melyek mind, akár az élet, hol halózunk tévesen,
    hol a fájó közhelyeknek nincs se hossza, vége sem,
    s unjuk egymást rémesen.

    Hát, a versnek vége itt most, unni tetszett szinte biztos,
    untam én már írni is, csak bóbiskoltam dallamán,
    rezgett, mint a málnalekvár, bús elődöm Allan Edgár,
    félek, nem dicsérne meg már ennyi rossz rím hallatán,
    búslakodna Allan Edgár ennyi rossz rím hallatán,
    nézze el, ha hall talán.



    _________________
    Lord Sayon Merlioth multikaraktere

    Nagyon sok mindenen keresztül ment már és most mégis teljesen magányosnak érzi magát, úgy érzi, hogy elhagyta őt Ő és már nem tartja a gyermekének, teljes űr tátong a szívében és fogalma sincs képtelen lesz e kimászni ebből a gödörből...

    Elizabeth Quenell fogadott bátyja Marilion és Laschan legidősebb testvére
    Esteron Baltazaar
    Esteron Baltazaar
    .::Őrző: Erethon::.
    .::Őrző: Erethon::.

    Kedvenc idézetek és versek Empty Re: Kedvenc idézetek és versek

    Témanyitás by Esteron Baltazaar on Hétf. Ápr. 15, 2013 9:44 pm

    Pár saját vers ha már itt vagyok.

    Egy hajóút kezdete

    Most fussak vagy ne fussak?
    Szorít az idő, úgyhogy rövidítem a távot futva;
    De jó
    Hajó

    Áll ott lenn a kikötőben
    S az emberek várják őrülten.
    Indula-
    -Mandula!

    Hé! Várjon! Még ne induljon!
    Nekem muszáj oda feljutnom.
    Itt a lét
    A tét.

    Rohanok, majd ugrok egy nagyot,
    S a nép szíve úgy dobban, hogy meghallom.
    Szegény
    Merész!

    Feleségem szemét lehunyja,
    Lepereg előtte a boldog múltja.
    Sikolt
    A sikoly.

    Elkapom a kötelet s fölászom,
    S a nép nevet a mutatványon.
    Magam
    Fogadom.

    Leadom a jegyet, elfoglalom kabinom,
    Levetem kabátom, majd eldőlök az ágyon.
    Végre,
    Vége!



    Engem te nem érdekelsz

    Engem te
    Nem érdekelsz
    Le-fel,
    Elmehetsz,
    Teng-lenghetsz.

    A fejedben
    A helyem
    Kibérelem,
    Zöld szemű
    Szörnyeteg
    Helyett,
    Egy bestia
    Mosolyog.

    Hm! Szép vagyok!
    A vér az ujjaim
    Közt gyönyörűen csorog.
    Állat módjára
    Agyadból majszolok.
    Sötét oldal?
    Marhaság!
    Én a jobbik Te
    Vagyok.
    Egy eleven holt?
    Örök dolog.

    A külsőmet
    Ellopod,
    Átalakítod,
    Néha már nagyon
    Unom az arcod,
    Ami folyton
    Csak nyafog…

    Közbe kezünkkel
    Dobolok,
    Bólogatok,
    Egyszer úgy is
    Vége.
    Közbe, bort oltok
    A véráramunkba
    Becsukom a füled
    A szavunkra…

    Alkudok a hangunkra,
    Hogy a varázslat
    Megússza,
    S szánk néha
    Aludjon…

    Nem simogatlak
    Meg,
    A szavam sem
    Adom,
    De, ha kell
    Leszek a vérontó,
    Embertelen,
    Lelketlen, kaszásod.

    Te bosszúdat
    Temeted,
    Míg én
    Áldozatokat ások
    El.
    Mert valahol szeretlek,
    És meg, Te sem
    Vetsz,
    Viszont, s velem
    Szeretsz.



    Nyúl

    Egy nyafogó, nyúl
    Nyöszörögve, nyögve, nyúl,
    nyögdécsel, nyeldekelve nyúl,
    A nyafogó, nyakas nyúl.
    Nyüszít, nyel, nyafog, a nyúl.
    S nyögve, lekvárért nyúl.


    _________________
    Lord Sayon Merlioth multikaraktere

    Nagyon sok mindenen keresztül ment már és most mégis teljesen magányosnak érzi magát, úgy érzi, hogy elhagyta őt Ő és már nem tartja a gyermekének, teljes űr tátong a szívében és fogalma sincs képtelen lesz e kimászni ebből a gödörből...

    Elizabeth Quenell fogadott bátyja Marilion és Laschan legidősebb testvére
    avatar
    Rosetta M. McCarthy
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Kedvenc idézetek és versek Empty Re: Kedvenc idézetek és versek

    Témanyitás by Rosetta M. McCarthy on Szomb. Május 25, 2013 7:08 pm

    Egy kis saját költemény:
    -

    Szemünk egyszerre villant az égre,
    csillagunk akkor villant éppen.

    Szerelmünk újra fellángolt,
    mint azon az estén már százszor.

    Örök emlék leszel már a szívemben,
    innen többé már ki nem engedlek.

    Füledbe suttogom: szeretlek,
    majd egy forró csókkal pecsételem le.

    Többet szeretnék, csak még többet belőled,
    hogy az örökkévalóság végére elég legyen.

    Szerelmedre vágyódom, soha nem lesz elég,
    míg csak szívünk egyre dobban, akarlak még!

    Ölelésed melegét, csókod forró tüzét,
    ha kínoznának sem adnám semmiért.

    Kincsként őrzöm, ha már nem is lesz enyém,
    legalább az emléke megmaradjon örökké.


    Az Idő versenye

    Peregnek a percek, telnek az órák,
    Kattog a fejemben egy gondolat: az időm lejárt.
    Rohanvást haladok előre, versenyt futok az Idővel,
    de feladni nem merem, messze van még a reménytelen.

    Míg a tüdőm bírja, addig nem állok meg,
    amíg lehet, én futok előre.

    Az óra ketyeg, szinte már nevetésszerűen,
    tán őrültnek tekint, hogy versenyt futok ővele.
    Egy bátor ifjú, ki gyorsabb a szélnél,
    Ő, ő merte kihívni őkelmét.

    Ketyeg az óra, de nem nevet a rugója,
    hisz az ifjú gyorsabb mint az Idő maga.

    'Mily csalafintaság ez, ne nevettessenek,
    hogy lehetne ő gyorsabb mint én, ez lehetetlen'
    Hüledezik az Idő maga és elakad,
    az idő megállt, semmissé téve a versenyt azzal.

    Megállt, nehogy csorba essen hírnevén,
    a gyáva eltűnik ezen a szégyenén.

    De nem, az ifjút ez sem állíthatta meg,
    mögötte állt az örök természet.
    Nem hagyták, hogy az Idő ezzel feladja,
    bejuttatták a célba, mint az Idő Bajnoka.


    Őrület

    A káosz uralkodik, már rég nincsen rend,
    a pupilla kitágul, az erek megrepednek.

    Ömlik a vér, mindenki lázban ég,
    senki nem bír megállni, mindenki ölne még.

    Határtalan az őrület, megállni nem lehet,
    gyilkos tekintetek ahová csak tekintek.

    Az őrület szintje az egeket hányja,
    itt senki nincsen biztonságban.

    A levegőben érezhetők a szikrák,
    látszik ki kinek vágná át a torkát.

    Menekülni innen nem lehet,
    mert egy rezzenet és mindenki neked megy.

    Egy csatatér, majd halálvölgy lesz belőle,
    hol a tetemeket tetemek lepik el.

    A hullaszag már most körbelengi a helyet,
    ebből maga a Pokol lesz...

    Izzik a hely, mindenhol feszült tekintetek,
    mindenki az áldozatára figyel.

    De egy pillanat volt csak a feszült csend,
    ismét egymásnak esnek az ellenfelek.

    Ismét izzanak a szemek, vér ragad mindenki kezére.
    A remény reménytelen, itt csak a halálnak van helye.


    Sötét napok

    Felhők takarják el a Napot,
    felhők, miken át nem láthatok.
    Elsötétült minden, nézek jobbra, balra,
    nem látok semmit, minden hiába.
    Mintha süllyednék, úgy húz magába az éj,
    eltünteti a régi idők szép emlékét.
    Nem hagy mozdulni, körbezár,
    a lélegzés is nehezen megy már...

    Sokáig küzdöttem, hogy meglássam a fényt,
    a fényt, mit talán te jelentenél.
    De elfáradtam. Most feladom.
    Hosszú volt az út és nekem nagyon sok.
    Nem kérek mást, csak nyugodalmat végre,
    hogy kipihenjen a rosszat, mit adtatok nékem.
    Hogy kipihenjen azt is, mit én tettem tönkre,
    a fájdalmat, mit okoztam mindenkinek.

    Búcsút intek, elköszönök tőletek,
    nem kérek mosolyt, vissza se intsetek.
    Hagyjatok békén, felejtsetek el,
    gondoljátok azt, hogy itt sem lehettem.
    Nem is voltam, nem is leszek,
    köszönöm, amit értem tettetek.
    Sajnálom, ha másokat megbántottam,
    most csak búcsúszóként: bocsánat!


    _________________
    Újonnan érkezett Erethonos fél-angyal, aki még a legkisebb apróságnak is nagyon tud örülni. Tele van energiával, néha túlságosan is, ilyenkor elég gyerekesen tud viselkedni, de amúgy egy nagyon is szerethető lány, tipikusan a társaság lelke. Imád táncolni és akrobatikázni-gimnasztikázni, valamint imádja a természetet. Tipikus optimista, aki bárkivel ki tud jönni és valahogy mindig kiszúrja magának az antiszoc, depressziós embereket, akiket általában addig nem hagy békén, amíg össze nem barátkoznak. Amit nála a negatívumokhoz lehet sorolni az az, hogy határozottan naiv, hiszékeny természetű és az ebből fakadó szerencsétlenségektől általában a nővére óvja meg.
    Bianca D. McCarthy ikertestvére
    avatar
    Rosetta M. McCarthy
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Kedvenc idézetek és versek Empty Re: Kedvenc idézetek és versek

    Témanyitás by Rosetta M. McCarthy on Csüt. Aug. 15, 2013 12:42 am

    Még mindig csak saját, de azért remélem megfelel Razz

    Egy misztikus kép

    Egy misztikus kép, egy álmatlan éjszakán,
    egy, a Hold fényében ragyogó kép,
    miről álmodni sem mertem tán.

    Ránézni szinte lehetetlen,
    úgy ragyog, szinte már vakít,
    de tekinteted róla levenni nem lehet.

    Egy angyali teremtés lehet?
    Vagy csak az ördög trükközik velem?
    Ezt tudni nem lehet.

    Egy pillanatra lehunyom a szemem,
    csak pislantok, hogy tényleg elhiggyem,
    de mire kinyitom, már eltűnik minden.

    A varázslatos fény, mi körbevette,
    a ragyogás, mi sugárzott belőle,
    mint köd, úgy párolgott el.

    Azóta, ha nem tudom lehunyni a szemem,
    mindig csak várom, lesem,
    hogy felbukkan-e ez az ördögi-angyali lény,

    hogy megvilágítja-e újra az éjszakám,
    ahogy nem is olyan rég tette,
    és elkábít egy újabb éjszakán.

    Csak várom, mint egy kisgyermek,
    vagy egy szerelmes a párját,
    de eljönni nem jön el.

    Olyan volt, akár egy délibáb,
    többé már nem láthatom,
    talán nincs jogom hozzá.


    Hol rejtőzik most?

    Hol rejtőzik most,
    mi régen még vakított,
    hol bújik meg az most,
    ki régen még itt volt?

    Miért nincs már itt senki,
    miért vagyok egyedül?
    Mikor még mindenki itt,
    itt volt velem együtt.

    De akkor most mi történt?
    Miért hagyott itt mindenki?
    Zavar az egyedüllét,
    bár úgy lenne, mint eddig!

    Nem tettem semmit,
    miért bűntet a Sors?
    Szerettem mindenkit,
    ők miért utálnak most?

    Mit tettem, hogy ezt teszik,
    miért bánt mindenki?
    Akárhányszor kérdem is,
    miért nem válaszol senki?

    Itt hagytak egyedül,
    már nem kellek nekik.
    Eddig én voltam a mindenük,
    de már nem érdeklek senkit.

    Talán ez a Sorsom,
    hogy egyedül legyek,
    hogy mindenki itt hagyjon,
    hogy Te is elfelejts...



    _________________
    Újonnan érkezett Erethonos fél-angyal, aki még a legkisebb apróságnak is nagyon tud örülni. Tele van energiával, néha túlságosan is, ilyenkor elég gyerekesen tud viselkedni, de amúgy egy nagyon is szerethető lány, tipikusan a társaság lelke. Imád táncolni és akrobatikázni-gimnasztikázni, valamint imádja a természetet. Tipikus optimista, aki bárkivel ki tud jönni és valahogy mindig kiszúrja magának az antiszoc, depressziós embereket, akiket általában addig nem hagy békén, amíg össze nem barátkoznak. Amit nála a negatívumokhoz lehet sorolni az az, hogy határozottan naiv, hiszékeny természetű és az ebből fakadó szerencsétlenségektől általában a nővére óvja meg.
    Bianca D. McCarthy ikertestvére
    Jesmon Helar
    Jesmon Helar
    .::Igazgató: Cameos::.
    .::Igazgató: Cameos::.

    Kedvenc idézetek és versek Empty Re: Kedvenc idézetek és versek

    Témanyitás by Jesmon Helar on Szer. Aug. 21, 2013 11:31 pm

    Olvasgattam errefelé, és most hozok néhány kedvenc idézetet nektek Smile

    "Emlékezz mindenre, aminek örültél, ami jó volt, emlékezz arra, amit érted tettek, a nehéz órákra, amelyek szerencsésen elmúltak, és azokra, akik segítettek abban, hogy elmúljanak. Emlékezz arra, hogy segíteni kell azokon, akik rászorulnak. Emlékezz arra, hogy önzetlen légy, fáradhatatlan, becsületes, igazmondó és önfeláldozó. Felejtsd el, ha félsz! Felejtsd el, ha gonosz indulataid vannak! Emlékezz arra, hogy mi a jó, és sose felejtsd el, hogy csak jót szabad tenned, ártanod soha."
    Szabó Magda

    "Mi a jó és mi a szükséges, nem az dönti el, amit az emberek mondanak vagy cselekszenek, nem is a haladás; hanem én - a szívemmel."
    Lev Tolsztoj

    "A zene kifejezi mindazt, ami szavakkal elmondhatatlan, mégsem maradhat kimondatlanul."
    V. Hugo

    "Próbálj meg úgy élni, hogy ne vegyenek észre ott ahol vagy, de nagyon hiányozzál onnan, ahonnan elmentél."
    V. Hugo

    "Lásd annak, amivé válhat, s azzá válik, ami lehetne."
    Lev Tolsztoj


    Ezt kiemelném, mert nagyon-nagyon szeretem. Azt hiszem, sejtitek, miért Smile

    "Arra gondoltam, micsoda fönnhéjazás rangkülönbséget tenni élőlény és élőlény között, oktalan állatról és okos emberről beszélni. Mintha az számítana, hogy az egyik beszél, a másik pedig nem, az a buta külsőség, hogy az egyik csokornyakkendőt hord színes sávval, a másik pedig nyakörvet, s nem ez számítana itt, ez a mély szertartás, ez a rejtélyesen ősi divat, amellyel össze vannak bogozva a szervek, az élő szövetek, az idők kezdetétől fogva a miénkhez hasonló módon, ijedelmesen azonos rendben, elkészítve életre, fájdalomra és halálra. Porig hajtani itt a fejet. Alázatot."
    Kosztolányi Dezső


    Aki járt már nálam, a nagy részüket láthatta a falamon Smile




    _________________
    Egy 7822 éves démon, aki fellázadt a sorsa, az élete, a Pokol Ura - és az egész világ ellen. Sosem volt az, aminek lennie kellett volna, sosem azt tette, amit elvártak volna tőle, és sosem érezte úgy, hogy ez helytelen. Talán az egyetlen ősdémon, akiből hiányzik a sötétség. Egy démon, akit Lucifer hívott életre, s ő megtagadta, mint urát. A Pokol szülötte... akit száműztek saját hazájából.

    A Cameos házvezető ősdémona.
    Jesmon Helar
    Jesmon Helar
    .::Igazgató: Cameos::.
    .::Igazgató: Cameos::.

    Kedvenc idézetek és versek Empty Re: Kedvenc idézetek és versek

    Témanyitás by Jesmon Helar on Pént. Jan. 10, 2014 8:22 pm

    És ismét én ^^ Tartok nektek egy kis József Attila estet Smile Ezek tőle a kedvenceim, tudom is őket fejből (pedig nem is volt mindegyik szándékos). Jó olvasást!



    József Attila - Az Isten itt állt a hátam mögött

    Az Isten itt állt a hátam mögött
    s én megkerültem érte a világot
    ..................................
    ..................................

    Négykézláb másztam. Álló Istenem
    lenézett rám és nem emelt föl engem.
    Ez a szabadság adta értenem,
    hogy lesz még erő, lábraállni, bennem.

    Ugy segitett, hogy nem segithetett.
    Lehetett láng, de nem lehetett hamva.
    Ahány igazság, annyi szeretet.
    Ugy van velem, hogy itt hagyott magamra.

    Gyönge a testem: óvja félelem!
    De én a párom mosolyogva várom,
    mert énvelem a hűség van jelen
    az üres űrben tántorgó világon.

    (1937. október)


    József Attila - A hetedik

    E világon ha ütsz tanyát,
    hétszer szűljön meg az anyád!
    Egyszer szűljön égő házban,
    egyszer jeges áradásban,
    egyszer bolondok házában,
    egyszer hajló, szép búzában,
    egyszer kongó kolostorban,
    egyszer disznók közt az ólban.
    Fölsír a hat, de mire mégy?
    A hetedik te magad légy!
    Ellenség ha elődbe áll,
    hét legyen, kit előtalál.
    Egy, ki kezdi szabad napját,
    egy, ki végzi szolgálatját,
    egy, ki népet ingyen oktat,
    egy, kit úszni vízbe dobtak,
    egy, ki magva erdőségnek,
    egy, kit őse bőgve védett,
    csellel, gánccsal mind nem elég, -
    a hetedik te magad légy!

    Szerető után ha járnál,
    hét legyen, ki lány után jár.
    Egy, ki szivet ad szaváért,
    egy, ki megfizet magáért,
    egy, ki a merengőt adja,
    egy, ki a szoknyát kutatja,
    egy, ki tudja, hol a kapocs,
    egy, ki kendőcskére tapos, -
    dongják körül, mint húst a légy!
    A hetedik te magad légy.

    Ha költenél s van rá költség,
    azt a verset heten költsék.
    Egy, ki márványból rak falut,
    egy, ki mikor szűlték, aludt,
    egy, ki eget mér és bólint,
    egy, kit a szó nevén szólít,
    egy, ki lelkét üti nyélbe,
    egy, ki patkányt boncol élve.
    Kettő vitéz és tudós négy, -
    a hetedik te magad légy.

    S ha mindez volt, ahogy írva,
    hét emberként szállj a sírba.
    Egy, kit tejes kebel ringat,
    egy, ki kemény mell után kap,
    egy, ki elvet üres edényt,
    egy, ki győzni segít szegényt,
    egy, ki dolgozik bomolva,
    egy, aki csak néz a Holdra:
    Világ sírköve alatt mégy!
    A hetedik te magad légy.

    (1932.)



    József Attila - Beteg a kedves

    Kedvesem betegen
    szunnyad e hajnalon.
    Nyugodj most, szerelem,
    szeress most, nyugalom.

    Az okos gyermeket
    facsarja buta láz
    s vele nem szenvedek,
    engem csak megaláz.

    Mint aki orvosért
    vágtat vad utakon,
    ugy dobog a szivem.
    Hallgatom, hallgatom.

    Mért fekszel betegen?
    Mi kéne? Két pofon?
    Nyugalom, szerelem.
    Szerelem, nyugalom.

    (1937. máj.)


    _________________
    Egy 7822 éves démon, aki fellázadt a sorsa, az élete, a Pokol Ura - és az egész világ ellen. Sosem volt az, aminek lennie kellett volna, sosem azt tette, amit elvártak volna tőle, és sosem érezte úgy, hogy ez helytelen. Talán az egyetlen ősdémon, akiből hiányzik a sötétség. Egy démon, akit Lucifer hívott életre, s ő megtagadta, mint urát. A Pokol szülötte... akit száműztek saját hazájából.

    A Cameos házvezető ősdémona.

    Ajánlott tartalom

    Kedvenc idézetek és versek Empty Re: Kedvenc idézetek és versek

    Témanyitás by Ajánlott tartalom


      Pontos idő: Pént. Feb. 21, 2020 2:13 am