Fyron Akadémia

Vámpírok, vérfarkasok, angyalok, démonok, emberek, lidércek, nimfák, nekromanták, nixék és valanok... Szövetségek, harcok. Légy részese ennek a kalandnak, ahol Te döntöd el, melyik oldalon állsz!


Az oldal bezárt. Régi tagok: nyugodtan játszhattok itt, néha mi is fogunk, de magát az oldalt nem visszük tovább aktívan.

    Csarnok

    Lucien du Bois
    Lucien du Bois
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Csarnok       Empty Csarnok

    Témanyitás by Lucien du Bois on Kedd Jan. 03, 2012 7:42 pm

    A hatalmas ajtón belépve a diákok egy még hatalmasabb csarnokban találhatják magukat. A falat legtöbb helyen a sziget történelmének festett eseményei borítják, kivéve a mozaikablakoknál. Valamint a falakon egy-két címer is fellelhető, vélhetően annak is van valami köze a szigethez. A tanári asztal felépítése hasonló az étkezőben megszokottnál, a diákok székei viszont rendezett sorokban állnak a főasztallal szemben. A csarnok kizárólag az előre bejelentett rendezvények alkalmával látogatható, azonban a diákok is rendezhetnek itt egy-egy elegánsabb bált, amennyiben arra engedélyt kérnek.

    Csarnok       14470203_9259cb718fe8e6526b5cf1b3149b00b1_m


    _________________
    Lucien elveszett gyermekként, apja után kutatva érkezett a Fyron Akadémiára, de itt tartózkodása messze nem ezért vált tartóssá: a hős lidércben egy pillanatig sem csalódott, hiszen világ életében gyűlölte őt... halálhírének hallatán azonban képessé vált megbocsátani neki. Életén és céljain ez nem igazán változtatott: továbbra is az írás a legfőbb szenvedélye, továbbra is Ed az egyetlen ember, aki igazán közel képes férkőzni hozzá, és továbbra is szorgalmasan végzi tanulmányait az Akadémián.

    Rebecca Taylor fél-lidérce
    Liliya Antonov
    Liliya Antonov
    .::Őrző: Erethon::.
    .::Őrző: Erethon::.

    Csarnok       Empty Re: Csarnok

    Témanyitás by Liliya Antonov on Szomb. Dec. 21, 2013 2:32 pm

    *A gyönyörű, tágas csarnok, miután oly sokáig állt kihasználatlanul, ezúttal ismét beszélgetések tompa morajától zajos. Elegánsan öltözött diákok, tanárok és néhány nem az Akadémiára tartozó felnőtt és fiatal ücsörög a szabályos sorokba rendezett székeken, halk beszélgetésbe merülve egymással. A terem a szokásos kinézetétől némiképp eltér: a falakat gyönyörű, fehér és vörös rózsák díszítik, a plafon alatt pedig hasonló színű szalagok lógnak alá. A székek két oszlopba rendezve állnak, s elöl egy fehér terítővel leborított asztal áll, amit szintén virágok díszítenek. Az asztal mellett, oldalt, egy zongora áll, egyelőre magányosan, a falak mellett pedig egyelőre üres, fehér terítővel borított asztalok sorakoznak. A vendégek között megtalálható az Akadémia több tanulója is, ezen kívül jelen vannak az igazgatók: Castin Noyers és Sammael Crow, valamint Rebecca Taylor is. Egyedül Jesmon Helar hiányzik, bár ő sincs messze. A fehér asztal előtt egyelőre nem látni sem a vőlegényt, sem a menyasszonyt, viszont ott áll igen elegáns ruhában Nicole Brise, a menyasszony tanúja, valamint a vőlegényé, Kamen Branimir. Ők jelenleg a szertartás vezetőjével beszélgetnek.
    A nap egyik főszereplője, a menyasszony pedig a Csarnok előtt ácsorog, arra várva, hogy elkezdődjön élete legszebb eseménye. Vele van Charlotte, és Brenda, a koszorúslánya, valamint Jesmon is. Utóbbin nem igazán látszik, hogy esküvőn van, mert szinte mindig öltönyt visel, de azért ma némiképp jobban kicsípte magát. Liliya pedig egyszerűen - gyönyörű. Szőke tincseiből elöl kettő be van fonva, s ezek hátrafogják a többi, aranyló hullámot. Sminkje egyszerű, csupán szemét húzta ki vékonyan, feketével, valamint száját rúzsozta ki enyhén rózsaszínre. Nem is baj, hiszen így minden figyelem a ruhájára terelődhet. Az amúgy is szép negyeddémon jelenleg inkább úgy fest, mint egy angyal. Na persze, látszik rajta, hogy kissé ideges - bár szeme csillogása határtalan örömről árulkodik, mégis izgatottan tördeli a kezét, miközben Lotte folyamatosan beszél hozzá, próbálva meggyőzni, hogy nem fog rájuk szakadni a plafon, és nem fogják srákányok megtámadni a közönséget a ceremónia alatt. Eközben Jesmon csak némán, arcán halvány mosollyal áll, s hiába Lotte szavai, Lil mégis csak akkor nyugszik meg kissé, mikor találkozik tekintetük. Charlotte végül befejezi a monológot, s bepillant az ajtón.* - Minden készen áll. Kezdhetjük? *Kérdi, bátorítóan mosolyogva Liliyára, mire az csak vesz egy mély levegőt, aztán bólint. Charlotte bevonul a terembe, otthagyva Jesmont, Brendát és Lilt. A menyasszony még egyszer sóhajt egyet, aztán hagyja, hogy Jesmon mellé lépjen és belekarol. Az ősdémon nem szól semmit - tudja, hogy felesleges -, csupán Lil szemébe néz, majd int egyet, mire az ajtó kitárul - s elindulnak befelé, végig a széksorok s meghatott tekintetek között. A zongoránál Charlotte ül, s egy gyönyörű dalt játszik.*


    _________________
    Kevesen vannak, akik elmondhatják, hogy egyetlen egy esemény megváltoztatta az egész életüket - de Liliya közéjük tartozik. Ha akkor, csaknem négy éve nem iratkozott volna be egy bentlakásos iskolába, talán teljesen másképp alakult volna az élete. Az elmúlt négy éve olyan volt, akár egy keskeny, erdei ösvény, amiről nem tudod, hova vezet, mégis tudod, hogy végig kell menned rajta. Volt része szenvedésben és örömben, könnyekben és nevetésben - megismert és elveszített barátokat, majd tanúja volt az összes rokona halálának, végül pedig olyan dolgokra kényszerült az univerzum megmentésének érdekében, amikre másképp talán sosem lett volna képes. Kiforgatták a személyiségét, megpróbálták elpusztítani a lelkét, de ő mégis felállt, és még mindig itt van, annak a személynek köszönhetően, akit ma már férjének nevezhet. Most pedig remélhetőleg végre célba ért - bár, mint tudjuk, az utazás sosem ér teljesen véget.

    Jesmon Helar (és Yan Antonov) sokat átélt negyed-démona
    Yan Antonov
    Yan Antonov
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Csarnok       Empty Re: Csarnok

    Témanyitás by Yan Antonov on Szomb. Dec. 21, 2013 3:20 pm

    *Yan az egyik, öltözővé alakított vendégszobában ácsorog, falfehéren meredve a tükörképére, azon tűnődve, hogy vajon mekkora esélye van, hogy Liliya rituális gyilkosságot követne el, ha ő most szépen elszökne. Nem arról van szó, nem kérdéses számára, hogy helyesen cselekszik-e, de annyira borzalmasan ideges, hogy lát rá esélyt, hogy el fog ájulni még mielőtt eljut a szertartásvezetőig. Mély levegőt vesz, és megpróbálja abbahagyni az öltönyszélének ideges gyűrögetését, főleg, mert édesanyja ekkor lép oda hozzá.* - Yan, drágám, teljesen tönkreteszed az öltönyödet! *szól rá finoman, majd egy intéssel kisimítja a fia ruháját. Aztán gyengéden elmosolyodik és magához húzza.* - Mire jó ez a nagy idegesség? Szereted őt, nem? *kérdezi gyengéden, mire végre a fiatal férfi is elmosolyodik.* - Persze, csak... - Akkor tessék szépen megnyugodni. Sokan túlélték már az esküvőjüket, kisfiam *öleli át bátorítóan Yant, aki sóhajt, és viszonozza a gesztust. Végül még egy utolsó pillantást vet a tükörképére, megvizsgálva, hogy mindene rendben van-e. Fekete öltönye és az alatta lévő sötétkék mellény tökéletes összhatást adnak, amit a fehér inggel összecsengő fehér nyakkendő is jól kiemel. Mélyet sóhajt. Esküvő. Összeházasodik Lillel. Újabb mély sóhaj után úgy dönt, jobb, ha elfordul a tükörtől végre, és elindul a Csarnok felé, mert a végén soha nem jutnak majd el az esküvőig. Neki egy másik bejárat lett kijelölve, hogy még csak véletlenül se lássa meg a menyasszonyát a bevonulás előtt, szóval édesanyjával és a húgával együtt egy hátsó ajtón érkezik meg, majd sétál az asztalhoz. Silviya még egy utolsó puszit ad a fiának, majd Viktoriyával együtt odasietnek Nikolaiékhoz, hogy nagy izgatottan beszélgetésbe merüljenek a család többi tagjával. Yan eközben üdvözli a szertartásvezetőt, biccent Nicole-nak, majd Kamenre mered, egyértelmű kétségbeeséssel, mire az megforgatja a szemét, és morcosan átöleli az unokatestvérét. Jó, tudja ám, hogy Yannak most erre komoly szüksége van... Miután ez megvan, elhelyezkedik az asztal előtt, és a hatalmas bejárati ajtó felé pillant, várva, hogy mikor bukkan fel végre Charlotte, hogy megkezdődhessen a szertartás. Lillel már reggel nyolc óta nem találkozott, szóval nagyon reménykedik benne, hogy ő sem döntött úgy, hogy inkább kihagyja a felhajtást, és szépen elájul valami nyugodt sarokban - bár meg kell jegyezni, hogy erre jóval nagyobb esély volt Yan részéről, mint a menyasszonyáéról. Amikor Lotte felbukkan, egy fél pillanatra tényleg megkörnyékezi, hogy ő itt most rosszul lesz az izgalomtól, de végül túljut a holtponton, ahogyan a lány elkezd játszani. Amikor megpillantja Liliyát, egy pillanatra eláll a lélegzete. Mindig is tudta, hogy a menyasszonya gyönyörű, de most talán szebbnek látja, mint valaha életükben. Egy pillanatra elszorul a torka, de megpróbálja visszaszorítani egy kicsit az érzéseit, hogy ne boruljon ki itt: arra még bőven lesz ideje, miután vége a ceremóniának. Minden esetre ragyogó szemei csak a fiatal nőt látják, és igazából nem is nagyon fogja fel, hogy bárki más is van rajtuk kívül a teremben, egész addig, amíg ténylegesen el nem kezdődik a szertartás.*


    _________________
    A Yan Antonov név egy olyan fiatal férfit takar, aki rettentően sok mindenen ment keresztül, mégis erős, mégsem roppant össze, mégis képes volt örökké talpra állni valahogyan, egy olyan valakit, aki mindig tudta, mi a helyes út, akit az örök szenvedés sosem volt képes a sötétségbe sodorni. Pedig az mindig ott volt, és kísértette, de most jött rá, hogy hányszor ellenállt ennek a kísértésnek, hányszor menekült meg az ördög karmai közül, hányszor tért vissza a Menny kapujából, hogy megmutassa a világnak: ő még mindig itt van, még mindig bírja. Hogy megmutassa, képes örök élete során végig hordozni a terhet, amit ráróttak, minden szenvedést, sebet, fájdalmat a vállára vesz, és tovább megy. Tovább, keresztül az élet minden fájdalmán és akadályán, hogy az út végén... Hogy az út végén végre megpillanthassa a fényt, a boldogságot és a békét.

    Rebecca Taylor (és Liliya Antonov) sokat szenvedett látója
    Liliya Antonov
    Liliya Antonov
    .::Őrző: Erethon::.
    .::Őrző: Erethon::.

    Csarnok       Empty Re: Csarnok

    Témanyitás by Liliya Antonov on Szomb. Dec. 21, 2013 3:48 pm

    *A válasz valószínűleg igen, Liliya minden bizonnyal rituális gyilkosságot követne el, ha Yan most nem jelenne meg. Erre azonban nem sok esély van: ahogy bevonul a csarnokba, tekintete rögtön szerelmére siklik. Halványan és kissé idegesen elmosolyodik, ahogy találkozik tekintetük. Szíve olyan hevesen ver, hogy félő, kitöri a bordáit - ami nem túl kellemes, pláne, mert ebben a ruhában alapvetően alig kap már levegőt. Ez viszont jelen pillanatban a legkevésbé sem érdekli. Csak Yant látja, s az egyetlen dolog, amit érez, az az, hogy iszonyatosan, elképzelhetetlenül boldog. Valószínűleg sosem volt, és talán sosem lesz még egy ilyen pillanat az életében, és ezt ő is nagyon jól tudja. Nagyon erősen kell koncentrálnia, hogy ne lépkedjen gyorsabban a begyakorolt tempónál, bár remegő lábain amúgy is nehéz dolga lenne. Ahogy a dal a csúcspontja felé közeledik, Lil igencsak közel áll hozzá, hogy elsírja magát. De ezt is megússz - egyelőre -, így hát pontosan akkor ér vőlegénye mellé, mikor Charlotte a darab végére ér. Ekkor Jesmon lehajol hozzá, úgy, hogy csak Lil hallja, amit mond.* -Az apád büszke lenne rád. *Suttogja, majd egy pillanatra a könnyes szemű Lil vállára teszi a kezét, s leül az első sorba, Rebecca mellé, akinek rögtön megfogja a kezét. Lil pedig gyorsan megtörli a szemét, s Yanra nézve felé nyújtja a kezét. Pár pillanatig még csak mozdulatlanul néz szerelme szemébe - a közönség soraiból hangos szipogás hallatszik -, majd mosolyogva a szertartásvezető felé fordul, mire a férfi szintén elmosolyodik, és belekezd a szövegbe.* - Kedves barátok, igazgatók, család - és persze a tanúk. Azért gyűltünk ma itt össze, hogy tanúja lehessünk az itt álló fiatal szerelmesek egybekelésének. *Kezd bele, majd folytatja, természetesen teletűzdelve közhelyekkel és csöpögős idézetekkel a szövegét, de Lil ezt egyáltalán nem bánja, jelenleg a hangulata épp megfelelő ehhez. Így hát a beszéd során igen sokszor fel kell emelnie a kezét, hogy letörölje újra meg újra előkerülő könnyeit. Néha oldalra pillant Yanra, s ilyenkor, bár nem szól vagy tesz semmit, mégis, tekintete elárul mindent, amit a fiatal férfinek tudnia kell - bár már úgyis tisztában van vele.*


    _________________
    Kevesen vannak, akik elmondhatják, hogy egyetlen egy esemény megváltoztatta az egész életüket - de Liliya közéjük tartozik. Ha akkor, csaknem négy éve nem iratkozott volna be egy bentlakásos iskolába, talán teljesen másképp alakult volna az élete. Az elmúlt négy éve olyan volt, akár egy keskeny, erdei ösvény, amiről nem tudod, hova vezet, mégis tudod, hogy végig kell menned rajta. Volt része szenvedésben és örömben, könnyekben és nevetésben - megismert és elveszített barátokat, majd tanúja volt az összes rokona halálának, végül pedig olyan dolgokra kényszerült az univerzum megmentésének érdekében, amikre másképp talán sosem lett volna képes. Kiforgatták a személyiségét, megpróbálták elpusztítani a lelkét, de ő mégis felállt, és még mindig itt van, annak a személynek köszönhetően, akit ma már férjének nevezhet. Most pedig remélhetőleg végre célba ért - bár, mint tudjuk, az utazás sosem ér teljesen véget.

    Jesmon Helar (és Yan Antonov) sokat átélt negyed-démona
    Yan Antonov
    Yan Antonov
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Csarnok       Empty Re: Csarnok

    Témanyitás by Yan Antonov on Szomb. Dec. 21, 2013 6:14 pm

    *Egy pillanatra sem bírja levenni a tekintetét Liliyáról, mozdulatlanul áll, és az egyetlen, amit tesz, az az, hogy megszorítja a menyasszonya kezét, amikor odalép hozzá. Ő csak hébe-hóba pillant - és figyel - a szertartásvezetőre, már csak azért is, mert tart tőle, hogy a rózsaszín ködön keresztül is zavarnák a puffogtatott közhelyek, ezért csak a fiatal nőt figyeli, elmerülve a szépségében, figyelmen kívül hagyva magukon kívül mindent. Annyi mindenen keresztülmentek... Bőven megérdemelték, hogy megélhessék ezeket a pillanatokat. Hányszor szakadtak el egymástól! De valamiért az útjuk mindig újra összetalálkozott, valamiért ez a sorsuk: együtt élni, együtt rátalálni a boldogságra. És noha mindig a fejük felett úsznak a sötét fellegek, ketten együtt képesek elmenekülni előlük, képesek megbirkózni mindazzal, amit az élet az útjukba tesz. Amikor a férfi elhallgat, koncentrálni kezd, mert tudja, hogy most következik az eskü szövege, amit először neki fognak elmondani, így végre elszakítja a tekintetét a menyasszonyától, és a szertartásvezetőre összpontosítja a figyelmét.* - Yan Antonov, itt, családjaitok és barátaitok színe előtt megfogadod-e, hogy Liliya Buryanának hűséges társa, szerelme leszel egészségben-betegségben, jóban-rosszban, hogy osztozol örömében és vele sírsz bánatában? Ígéred-e neki, hogy feltétel nélkül szeretni fogod, hogy támogatod céljai elérésében, becsülöd és tisztelet amíg csak éltek? *Egy pillanatra hallgat, szerelme felé fordulva, majd gyengéden elmosolyodik.* - Igen *válaszolja magabiztosan. Nos, sikerült válaszolnia, így megkímélte Lilt attól, hogy hozzá kelljen vágnia a magassarkúját... Ez után a férfi - és Yan is, meg valószínűleg az egész terem, de rájuk annyira nem figyel - Liliya felé fordul.*


    _________________
    A Yan Antonov név egy olyan fiatal férfit takar, aki rettentően sok mindenen ment keresztül, mégis erős, mégsem roppant össze, mégis képes volt örökké talpra állni valahogyan, egy olyan valakit, aki mindig tudta, mi a helyes út, akit az örök szenvedés sosem volt képes a sötétségbe sodorni. Pedig az mindig ott volt, és kísértette, de most jött rá, hogy hányszor ellenállt ennek a kísértésnek, hányszor menekült meg az ördög karmai közül, hányszor tért vissza a Menny kapujából, hogy megmutassa a világnak: ő még mindig itt van, még mindig bírja. Hogy megmutassa, képes örök élete során végig hordozni a terhet, amit ráróttak, minden szenvedést, sebet, fájdalmat a vállára vesz, és tovább megy. Tovább, keresztül az élet minden fájdalmán és akadályán, hogy az út végén... Hogy az út végén végre megpillanthassa a fényt, a boldogságot és a békét.

    Rebecca Taylor (és Liliya Antonov) sokat szenvedett látója
    Liliya Antonov
    Liliya Antonov
    .::Őrző: Erethon::.
    .::Őrző: Erethon::.

    Csarnok       Empty Re: Csarnok

    Témanyitás by Liliya Antonov on Szomb. Dec. 21, 2013 6:53 pm

    *Ahogy az eskühöz érnek, Lil, követve Yan tekintetét, a szertartásvezető felé fordul, majd az eskü szövegét hallgatva a mosolya ismét kiszélesedik - mert hát folyamatosan mosolyog, azt nem bírja abbahagyni. Ennél szebben, ennél egyszerűbben és ennél hitelesebben semmi sem írhatná le azt, amit érez. Ebben a kérdésben benne van minden, amiért a mai napnak meg kellett történnie. Hiszen annyi minden történt velük, annyiszor kellett elszakadniuk egymástól... Éppen ideje volt már megfogadniuk, hogy soha többé nem hagyják el egymást. Bármi is történjék. És a mai nap, az egész ceremónia pontosan erről szól. Hogy innentől kezdve mindig együtt lesznek, bármi is történjék. Mert együtt képesek túlélni bármit. Ahogy A férfi a szöveg végére ér, Lil szerelmére pillant, s mélyen a szemébe néz, ahogy az kimondja azt az egy szót. Aztán, pár pillanat múlva visszafordul a szertartásvezető felé, aki ezúttal neki olvassa fel a már elhangzott szöveget.* - Liliya Buryana, itt, családjaitok és barátaitok színe előtt megfogadod-e, hogy Yan Antonovnak hűséges társa, szerelme leszel egészségben-betegségben, jóban-rosszban, hogy osztozol örömében és vele sírsz bánatában? Ígéred-e neki, hogy feltétel nélkül szeretni fogod, hogy támogatod céljai elérésében, becsülöd és tisztelet amíg csak éltek? *Liliya pedig ismét szerelme felé fordul, hogy aztán halvány mosollyal - és ezúttal könnyek nélkül - kimondhassa azt az egy szót, amit egész életében ki akart ejteni, az igaz szerelme szemeibe nézve, telve boldogsággal és szerelemmel.* - Igen. *Ejti ki végül magabiztosan, s hangja egyértelműen azt sugározza, hogy teljesen és feltételek nélkül komolyan gondolja. Ekkor a szertartásvezető int a két tanúnak, hogy hozzák oda a gyűrűket. Először Kamennek kell átnyújtania Yannak, s csak ezután kapja meg Lil, aki végig Yan szemébe nézve húzza fel szerelme ujjára. Ha ezzel is megvoltak, a férfi újra megszólal.* - Megcsókolhatják egymást. *Mire Lil azonnal közelebb lép Yanhoz, s átkarolva a nyakát gyengéden megcsókolja, de úgy, mintha nem is lenne tudatában, hogy mennyien nézik őket. A vendégek között tapsvihar tör ki, s ha Lil odanézne, bizony több könnyes tekintetet is látna - és ha képes lenne a Mennybe tekinteni, ott is láthatna párat. Lil azonban nem néz sehova, csak szorosan férjéhez simul, s úgy érzi, már sosem akarja őt elengedni. Persze, erre mégiscsak szükség lesz, mert előbb-utóbb a közönség is megunja a műsort... Nameg alá kéne írniuk az anyakönyvet is.*


    _________________
    Kevesen vannak, akik elmondhatják, hogy egyetlen egy esemény megváltoztatta az egész életüket - de Liliya közéjük tartozik. Ha akkor, csaknem négy éve nem iratkozott volna be egy bentlakásos iskolába, talán teljesen másképp alakult volna az élete. Az elmúlt négy éve olyan volt, akár egy keskeny, erdei ösvény, amiről nem tudod, hova vezet, mégis tudod, hogy végig kell menned rajta. Volt része szenvedésben és örömben, könnyekben és nevetésben - megismert és elveszített barátokat, majd tanúja volt az összes rokona halálának, végül pedig olyan dolgokra kényszerült az univerzum megmentésének érdekében, amikre másképp talán sosem lett volna képes. Kiforgatták a személyiségét, megpróbálták elpusztítani a lelkét, de ő mégis felállt, és még mindig itt van, annak a személynek köszönhetően, akit ma már férjének nevezhet. Most pedig remélhetőleg végre célba ért - bár, mint tudjuk, az utazás sosem ér teljesen véget.

    Jesmon Helar (és Yan Antonov) sokat átélt negyed-démona
    Yan Antonov
    Yan Antonov
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Csarnok       Empty Re: Csarnok

    Témanyitás by Yan Antonov on Szomb. Dec. 21, 2013 7:06 pm

    *Az ő mosolya a legkevésbé sem hasonlít Lilére: gyengéd, halovány, és valószínűleg a második sorban már úgy tűnik, mintha boldogan mosolygó felesége mellett ő komor arccal hallgatná végig a szertartatást. De a fiatal nő láthatja, hogy mosolyog, úgy, ahogyan mindig szokott, azzal a nehezen látható, halványan sugárzó boldogsággal, ahogyan olyankor szokott, amikor szerelmet vall neki, amikor a kettejük kapcsolatának fontos pontjaihoz érnek. És ez egy olyan dolog, ami nem is tartozik arra, aki nem látja rajta, ez egy olyan valami, ami kettejük dolga, és őszintén szólva ha Yanon múlna, valószínűleg csak aláírták volna a jegyzőkönyvet, és valahol egy erdő mélyén, teljesen egyedül mondták volna el az esküiket, de persze tudja, hogy egy esküvőnek illik nagy feneket keríteni, és tudja, hogy Liliya rettentően élvezi: így hát őt is boldoggá teszi, hogy ennyien figyelik őket. Amikor aztán elhangzik a másik igene, már nem is foglalkozik vele többet, hogy kik vannak ott, miért vannak ott, egész egyszerűen csak összekapcsolja kettejük tekintetét, gyengéden felhúzza a gyűrűt a lány ujjára, majd magához húzza, és gyengéden megcsókolja. Hát megérkeztek. A nő, akit most a karjai között tart, a felesége, és többé nem választhatja el őket semmi, megfogadták egymásnak az örökkévalóságot.* - Szeretlek *súgja Lil ajkaira halkan, úgy, hogy még a mellettük álló Kamen és Nicole se hallhassák, majd elengedi, és megfordulva az anyakönyvhöz lép, hogy aláírja a megfelelő helyen.*


    _________________
    A Yan Antonov név egy olyan fiatal férfit takar, aki rettentően sok mindenen ment keresztül, mégis erős, mégsem roppant össze, mégis képes volt örökké talpra állni valahogyan, egy olyan valakit, aki mindig tudta, mi a helyes út, akit az örök szenvedés sosem volt képes a sötétségbe sodorni. Pedig az mindig ott volt, és kísértette, de most jött rá, hogy hányszor ellenállt ennek a kísértésnek, hányszor menekült meg az ördög karmai közül, hányszor tért vissza a Menny kapujából, hogy megmutassa a világnak: ő még mindig itt van, még mindig bírja. Hogy megmutassa, képes örök élete során végig hordozni a terhet, amit ráróttak, minden szenvedést, sebet, fájdalmat a vállára vesz, és tovább megy. Tovább, keresztül az élet minden fájdalmán és akadályán, hogy az út végén... Hogy az út végén végre megpillanthassa a fényt, a boldogságot és a békét.

    Rebecca Taylor (és Liliya Antonov) sokat szenvedett látója
    Liliya Antonov
    Liliya Antonov
    .::Őrző: Erethon::.
    .::Őrző: Erethon::.

    Csarnok       Empty Re: Csarnok

    Témanyitás by Liliya Antonov on Szomb. Dec. 21, 2013 7:38 pm

    *Igen, Lil pontosan látja, amit látnia kell, és nem is várja el szerelmétől, hogy úgy viselkedjen, mintha annyira boldoggá tenné őt az esküvő körüli felhajtás, mint őt. Nagyon hálás neki, hogy a saját elképzelései ellenére belement ebbe a dologba, s ezt meg is fogja neki mondani. Majd akkor, mikor holnap kettesben lehetnek, el fogja neki mondani, hogy ez az egész mennyire sokat jelentett neki. És talán el fogja neki mondani mindazt, amit most érez, s amit jelenleg csak tekintetén át közvetít. Hiszen valóban, ez senki másra nem tartozik, csakis kettejükre.* - Szeretlek. *Suttogja a csók után, szintén olyan halkan, hogy csak Yan hallhassa. Aztán, követve férjét, ő is aláírja az anyakönyvet, s a szertartásvezető felé fordul, aki néhány szóval lezárja a ceremóniát, s felszólítja a vendégeket, hogy most gratulálhatnak a párnak. Lil még egyszer megszorítja Yan kezét - valószínűleg holnapig nemigen fogják őket kettesben hagyni - s a hozzájuk lépő Nicolehoz fordul, aki gratulál neki, s átöleli. Közben megérkezik Lotte is, akit szintén megölel, de nincs sok ideje rá sem, hiszen sorra érkezik a többi vendég is, akik mind gratulálni szeretnének. Lil sorban átölel mindenkit, fogadja a kedves szavakat, s közben alig lát az örömtől... Még jó, hogy nem hívtak túl sok embert. A tömeg lassan eloszlik, hiszen a terem időközben teljesen átrendeződött: a székek kerek kis asztalok köré sorakoztak a terem hátuljában, az oldalt levő hosszú asztalok pedig megteltek mindenféle étellel és itallal. A mögöttük álló asztal helyén egy színpad jelent meg, ahova el is kezdett bepakolni az időközben megérkezett zenekar. Bár Lil kezdi úgy érezni, hogy tudna valamit enni, mégsem teszi, ehelyett, mikor már mindenki legalább kétszer gratulált neki és váltott vele négy-öt mondatot, visszasétál Yanhoz, aki remélhetőleg a családjával van. Az az igazság, hogy Lil eddig nem sok időt töltött szerelme rokonai körében, így hát, mint mindig, egy egészen kicsit most is ideges... De azért a sugárzó mosoly nem tűnik el az arcáról.*


    _________________
    Kevesen vannak, akik elmondhatják, hogy egyetlen egy esemény megváltoztatta az egész életüket - de Liliya közéjük tartozik. Ha akkor, csaknem négy éve nem iratkozott volna be egy bentlakásos iskolába, talán teljesen másképp alakult volna az élete. Az elmúlt négy éve olyan volt, akár egy keskeny, erdei ösvény, amiről nem tudod, hova vezet, mégis tudod, hogy végig kell menned rajta. Volt része szenvedésben és örömben, könnyekben és nevetésben - megismert és elveszített barátokat, majd tanúja volt az összes rokona halálának, végül pedig olyan dolgokra kényszerült az univerzum megmentésének érdekében, amikre másképp talán sosem lett volna képes. Kiforgatták a személyiségét, megpróbálták elpusztítani a lelkét, de ő mégis felállt, és még mindig itt van, annak a személynek köszönhetően, akit ma már férjének nevezhet. Most pedig remélhetőleg végre célba ért - bár, mint tudjuk, az utazás sosem ér teljesen véget.

    Jesmon Helar (és Yan Antonov) sokat átélt negyed-démona
    Yan Antonov
    Yan Antonov
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Csarnok       Empty Re: Csarnok

    Témanyitás by Yan Antonov on Szomb. Dec. 21, 2013 8:40 pm

    *Sajnos az esküvő legrosszabb része igen hamar elérkezik: a gratulációk fogadása. Yan már pillanatokon belül nem tudja, ki szorongatja éppen a kezét, egész egyszerűen csak automatikusan köszönget, bólogat, mosolyog, de amíg vége nem szakad a vendégek áradatának, fogalma sincs, hogy mi történik körülötte. Arra eszmél fel, hogy éppen az apja vigyorog rá jókedvűen, mire fáradtan elmosolyodik.* - Uram ég... Túl sok nekem itt az ember *nevet fel halkan, mire az öccse rávigyorog.* - Milyen antiszociális vagy a saját esküvődön, bátyó! *Yan csak szórakozottan megrázza a fejét, majd amikor meglátja a közeledő Lilt, új élettel ragyog fel a mosolya. Láthatóan nagyon örül, hogy a nő végre odaért hozzá, úgyhogy amikor mellélép átkarolja a derekát, és megpuszilja. Viktoriya azonban nem hagyja kibontakozni a friss házas idillt: szélesen vigyorogva Lil nyakába ugrik.* - Üdv a családban, Lil! *Elég egyértelmű, hogy nagyon kedveli a bátyja feleségét, és ez a család többi tagjával is így van.* - Nem csak a fiamat kaptam vissza, de egy ilyen gyönyörű menyem is lett... Csodálatos évünk van *mosolyog rá Silviya, majd a család két férfitagja is megölelgeti újdonsült családtagjukat. Nos, egy panaszuk sem lehet: a támogatás megvan a házasságuk mögött, a férfi családja remekül fogadta Liliyát. Már a tudomásul vételük is több, mint amire Branimiréktól valaha is számíthattak volna... Bár Yan tökéletes udvariasságból megírta Grozdannak, hogy most házasodnak, de hogy sajnos nem tudja elhívni, mert a létszám korlátozott helyszűke miatt - haha -, és a férfi gratulált is, de mégis... Amit Antonovéktól kapnak, ez a tökéletes elfogadás, ezt sehol máshol nem kaphatták volna meg. Miután a családja kiörömködte magát, ismét magához húzza ifjú feleségét - a szóhoz még mindig hozzá kell szoknia -, és hagyja, hogy az beszédbe elegyedjen a rokonaival.*


    _________________
    A Yan Antonov név egy olyan fiatal férfit takar, aki rettentően sok mindenen ment keresztül, mégis erős, mégsem roppant össze, mégis képes volt örökké talpra állni valahogyan, egy olyan valakit, aki mindig tudta, mi a helyes út, akit az örök szenvedés sosem volt képes a sötétségbe sodorni. Pedig az mindig ott volt, és kísértette, de most jött rá, hogy hányszor ellenállt ennek a kísértésnek, hányszor menekült meg az ördög karmai közül, hányszor tért vissza a Menny kapujából, hogy megmutassa a világnak: ő még mindig itt van, még mindig bírja. Hogy megmutassa, képes örök élete során végig hordozni a terhet, amit ráróttak, minden szenvedést, sebet, fájdalmat a vállára vesz, és tovább megy. Tovább, keresztül az élet minden fájdalmán és akadályán, hogy az út végén... Hogy az út végén végre megpillanthassa a fényt, a boldogságot és a békét.

    Rebecca Taylor (és Liliya Antonov) sokat szenvedett látója
    Liliya Antonov
    Liliya Antonov
    .::Őrző: Erethon::.
    .::Őrző: Erethon::.

    Csarnok       Empty Re: Csarnok

    Témanyitás by Liliya Antonov on Szomb. Dec. 21, 2013 9:50 pm

    *Bár Lil igazán örül, hogy azokkal ünnepelheti ezt a napot, akiket szeret, mégis megkönnyebbül, mikor végre szétoszlik a tömeg és ismét Yanhoz léphet. Ez már neki is sok egy kicsit. Hamarosan bebizonyosodik, hogy idegessége teljesen alaptalan, a család rögtön úgy fogadja, mintha az, hogy összeházasodtak Yannal, a legnagyobb öröm lenne számukra. Lilt pedig ez elmondhatatlan boldoggá teszi. Így hát nevetve öleli át a nyakába boruló Viktoriyát, majd miután elengedte, mosolyogva megszólal.* - Köszönöm, nagyon kedves vagy. *S bár csak ennyit mond, látszik rajta, hogy valóban nagyon nagyra értékeli ezt az aprócska mondatot. Ő személy szerint Yan családjának összes tagjáért odáig van, már csak azért is, mert tudja, mennyit jelentenek szerelmének, de ezt leszámítva is, igazán kedveli őket. Sajnálja is, hogy nem találkozhatnak többször, de persze megérti ennek az okát. Anyósa szavaira egy kissé el is pirul.* - Azt hiszem, mindannyian élveztük ezt az évet. *Válaszolja mosolyogva, majd viszonozza az öleléseket. Végül ismét Yan mellett áll meg, fél kézzel átölelve őt. Közben azonban nem veszi le a szemét Antonovékról.* - Tudjátok... Annyira örülök, hogy mind itt vagytok. Tényleg, nagyon sokat jelent nekem, és nem csak azért, mert tudom, hogy Yan mennyire szeret titeket. *Mosolyog egy pillanatra az említettre.* - Hanem mert... Nekem már nincsen... nincsen senkim, és most pedig kicsit úgy érzem, mintha ismét egy család része lennék. *Pillant végig a szülőkön és a két gyereken. Alapvetően valószínűleg nem mondana nekik ilyeneket, de most, ebben az igencsak felfokozott érzelmi állapotban nincs az a nyálas szöveg, amit ne lenne képes leadni. Meg valamiért úgy érzi, ki kell fejeznie, hogy mennyire örül annak, ahogy fogadják őt.* - Bocsánat, csak... csak annyira... *Nevet fel halkan, észbe kapva, hogy azért nem biztos, hogy ilyeneket kéne itt beszélnie rögtön a második vagy harmadik találkozásukkor. Folytatni azonban nem tudja, mert valami rejtélyes oknál fogva ismét megjelenik a gombóc a torkában és igencsak meg kell erőltetnie magát, hogy ne kezdjen el sírni, így hát elpirulva bámulni kezdi ruhája alját. Hirtelen eszébe jut az apja, a nagymamája, Eva, és hogy soha többé nem láthatja már őket. Hogy az, ami volt, a gyerekkora, az élete, már soha többé nem tér vissza, viszont kapott helyette egy talán még jobbat. Persze semmi sem helyettesítheti a szívében az apját vagy a legjobb barátnőjét, de mégis, most ismét úgy érzi, hogy valóban részese lehet egy családnak, és ez több, sokkal több, mint amennyiben az apja halála óta reménykedett.*


    _________________
    Kevesen vannak, akik elmondhatják, hogy egyetlen egy esemény megváltoztatta az egész életüket - de Liliya közéjük tartozik. Ha akkor, csaknem négy éve nem iratkozott volna be egy bentlakásos iskolába, talán teljesen másképp alakult volna az élete. Az elmúlt négy éve olyan volt, akár egy keskeny, erdei ösvény, amiről nem tudod, hova vezet, mégis tudod, hogy végig kell menned rajta. Volt része szenvedésben és örömben, könnyekben és nevetésben - megismert és elveszített barátokat, majd tanúja volt az összes rokona halálának, végül pedig olyan dolgokra kényszerült az univerzum megmentésének érdekében, amikre másképp talán sosem lett volna képes. Kiforgatták a személyiségét, megpróbálták elpusztítani a lelkét, de ő mégis felállt, és még mindig itt van, annak a személynek köszönhetően, akit ma már férjének nevezhet. Most pedig remélhetőleg végre célba ért - bár, mint tudjuk, az utazás sosem ér teljesen véget.

    Jesmon Helar (és Yan Antonov) sokat átélt negyed-démona
    Yan Antonov
    Yan Antonov
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Csarnok       Empty Re: Csarnok

    Témanyitás by Yan Antonov on Szomb. Dec. 21, 2013 10:24 pm

    - Juj, Lil... *vág meghatott-együtt érző arcot Vik, majd egy Timoteivel váltott pillantás után a két fiatalabb Antonov szorosan megölelgeti a házaspárt. Yan csak halkan nevet testvérei reakcióján, majd miután elengedték őket, maga felé fordítja felesége arcát.* - Ők mind szeretnek téged, kicsim. És biztos vagyok benne, hogy ők is éppen ilyen örömmel figyelnek minket odafentről *ad neki egy gyengéd csókot, és hát tökéletesen tudja, kikre gondol a lány. Nem is tudja, mihez kezdene, ha nem kapta volna ezt a csodálatos családot... Persze jóval kevesebbet van velük, mint szeretne, de ha egyszer rendeződik ez a Nayden-probléma, akkor kihasználhatja, hogy végre van egy normális családja, akik nem csak a vérre hivatkozva parancsolgatnak neki, hanem szeretik és támogatják. És mostantól lényegében a saját családját kezdheti majd építeni. Ennél a gondolatnál Liliyát kezdi el figyelni, és visszaemlékszik egy réges-régi napra, még az előző iskolájukban, arra a kellemes estére, amikor az ágyon feküdt, és azon gondolkozott, hogy majd egyszer milyen közös életük lesz, munkával, egymás mellett, gyerekekkel...* ~ Ez talán korai egy kicsit, Yan ~ *figyelmezteti magát, bár igazából tisztában van vele, hogy meg tudnák oldani... De nem, amíg ilyen fenyegetés lóg a fejük felett semmiképpen - ráadásul valószínűnek tartja, hogy Lil sem tartaná jó ötletnek, hogy tanulás mellett vállaljon egy gyereket.* ~ Úr isten, hagyd már abba! ~ *Mindebből csak egy halk nyögés látszik, valamint az, hogy a fiatal férfi némileg elvörösödött. Azért igyekszik úrrá lenni a zavarán, de most nem igazán foglalkozik a körülötte lévőkkel, éppen a saját gondolatain próbál valahogy felülkerekedni.*


    _________________
    A Yan Antonov név egy olyan fiatal férfit takar, aki rettentően sok mindenen ment keresztül, mégis erős, mégsem roppant össze, mégis képes volt örökké talpra állni valahogyan, egy olyan valakit, aki mindig tudta, mi a helyes út, akit az örök szenvedés sosem volt képes a sötétségbe sodorni. Pedig az mindig ott volt, és kísértette, de most jött rá, hogy hányszor ellenállt ennek a kísértésnek, hányszor menekült meg az ördög karmai közül, hányszor tért vissza a Menny kapujából, hogy megmutassa a világnak: ő még mindig itt van, még mindig bírja. Hogy megmutassa, képes örök élete során végig hordozni a terhet, amit ráróttak, minden szenvedést, sebet, fájdalmat a vállára vesz, és tovább megy. Tovább, keresztül az élet minden fájdalmán és akadályán, hogy az út végén... Hogy az út végén végre megpillanthassa a fényt, a boldogságot és a békét.

    Rebecca Taylor (és Liliya Antonov) sokat szenvedett látója
    Liliya Antonov
    Liliya Antonov
    .::Őrző: Erethon::.
    .::Őrző: Erethon::.

    Csarnok       Empty Re: Csarnok

    Témanyitás by Liliya Antonov on Szomb. Dec. 21, 2013 11:10 pm

    *A két fiatal reakciójára már Lil is elmosolyodik, és természetesen viszonozza az ölelést is. Félreértés ne essék, nincs rossz kedve, még mindig nagyon boldog, csak közben meg nagyon... meghatódott. Ebben a pillanatban valahogy úgy érzi, hogy hiába veszítette el szeretteit, ők is ugyan úgy vele örülnek ezekben a percekben. Ha tudná, hogy mennyire igaza van... Yan pedig éppen ezeket a gondolatait fogalmazza meg, mire Lil egy elsuttogott "köszönöm"-mel válaszol, s viszonozza a gyengéd csókot. Aztán tovább cseveg Yan családjával az esküvő bizonyos pillanatairól valamint az egész délelőtt tartó előkészületekről, így csak akkor veszi észre Yan zavarát, mikor rápillant. Kihasználva, hogy a többiek épp egymással beszélnek, rá is kérdez.* - Mi a baj? *Kérdi összevont szemöldökkel, suttogva, majd ha Yan válaszolt, ismét a többiek felé fordul, ugyanis a figyelem nemigen akar róluk elterelődni, szóval akármi is az, valószínűleg később kell bővebben megtárgyalniuk.* - Ne haragudjatok, de azt hiszem, ideje lenne ennem valamit, mert reggel óta nem ettem egy falatot sem... *Pillant vágyakozón az íncsiklandozó falatokkal teli asztalok felé. Ha pedig senki sem tiltakozik, javasolja, hogy foglaljanak el egy asztalt valahol, majd kerít magának egy tányért, megpakolja mindenféle finomsággal és le is ül, férje mellé. Evés közben is bőven lesz idejük veszekedni, de legalább Lil nem ájul el az éhség-légszomj-kimerültség kombótól. Aztán, ha a vacsora véget ért, a zenekar felszólítja a párt, hogy táncolják el házas életük első táncát, mire Lil széles mosollyal felpattan, és Yan ha akarja, ha nem, bizony ki kell vele mennie a táncparkett közepére, amit hamarosan körbe is állnak a vendégek. A zenekar pedig játszani kezd, s Lil, átölelve Yant, táncolni kezd. Nem valami profi benne, de azért van ritmusérzéke, ahogy valószínűleg a fiúnak is, így nem néznek ki túl bénán, ahogy teljesen egyedül keringenek a táncparkett közepén.* - Nagyon szeretlek, Yan Antonov. *Suttogja férje fülébe - most természetesen senki sem hallhatja őket. Ha pedig vége a táncnak, a zenekar folytatja kicsit pörgősebb számokkal, s a legtöbb vendég addig nem nyugszik, ameddig nem táncolt Lillel - van, aki kétszer is -, így hát a negyed-démont ismét elszakítják Yantól, valószínűleg jópár órára. Vagy legalábbis addig, ameddig elege nem lesz az egészből, és vissza nem szökik... De előbb azért beszélget, és/vagy táncol minden jelenlevővel egy kicsit. Mégiscsak az esküvője, és ilyen bizony nem lesz több. Hosszú éjszaka elé néznek...*


    _________________
    Kevesen vannak, akik elmondhatják, hogy egyetlen egy esemény megváltoztatta az egész életüket - de Liliya közéjük tartozik. Ha akkor, csaknem négy éve nem iratkozott volna be egy bentlakásos iskolába, talán teljesen másképp alakult volna az élete. Az elmúlt négy éve olyan volt, akár egy keskeny, erdei ösvény, amiről nem tudod, hova vezet, mégis tudod, hogy végig kell menned rajta. Volt része szenvedésben és örömben, könnyekben és nevetésben - megismert és elveszített barátokat, majd tanúja volt az összes rokona halálának, végül pedig olyan dolgokra kényszerült az univerzum megmentésének érdekében, amikre másképp talán sosem lett volna képes. Kiforgatták a személyiségét, megpróbálták elpusztítani a lelkét, de ő mégis felállt, és még mindig itt van, annak a személynek köszönhetően, akit ma már férjének nevezhet. Most pedig remélhetőleg végre célba ért - bár, mint tudjuk, az utazás sosem ér teljesen véget.

    Jesmon Helar (és Yan Antonov) sokat átélt negyed-démona
    Yan Antonov
    Yan Antonov
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Csarnok       Empty Re: Csarnok

    Témanyitás by Yan Antonov on Szomb. Dec. 21, 2013 11:29 pm

    - Se-, semmi *dadog Yan zavartan, és gyorsan szóba elegyedik a testvéreivel, hogy elkerülje Lil faggatózását. Talán majd ezt is megbeszélik... De nem az esküvőjük napján. Messze túl sok dolguk van a vendégekkel, és úgy általában, messze túl sokan vannak körülöttük ahhoz, hogy ilyen fontos témáról kezdjenek beszélgetni. Talán majd jövő héten valamikor...* - Nem rossz ötlet *nevet fel halkan Lil javaslatára, ezzel együtt ráeszmélve, hogy ő se nagyon evett semmit, és a gyomra is egyből jelzi neki ezt a felismerést. Szóval éppen akkora örömmel helyezkedik el egy tányérral az asztalnál, mint a felesége, bár nem eszik túl sok mindent, de egyébként sem szokott... szóval egy magához való adagot fogyaszt el, majd nem is olyan sokára a táncparketten találja magát, Liliyával a karjaiban. Ő eléggé jól táncol - természetesen tánctanára is volt, mert hogy is ne lett volna -, szóval valószínűleg elég jól néznek ki ott kettesben a parketten.* - Én is nagyon szeretlek, Liliya Antonov *mosolyog rá gyengéden a fiatal nőre, majd elengedi a lányt, és noha kötelességtudatból ő is táncol néhány emberrel - így az édesanyjával, a húgával meg Lil egyik-másik barátnőjével, például Lottéval -, alapvetően igyekszik inkább a kommunikációt fenn tartani, mert bár szeret táncolni, messze túl hosszú lesz neki az este anélkül is, hogy elfárasztaná magát még a tánccal... De persze amint lehetősége lesz, úgyis visszamegy Liliyához, mert noha elég egyértelmű, hogy szórakoztatniuk kell a vendégeiket is, azért mégis csak... ez a nap kettejükről kéne, hogy szóljon, szóval... ja, Yant annyira nem izgatják a vendégek.*


    _________________
    A Yan Antonov név egy olyan fiatal férfit takar, aki rettentően sok mindenen ment keresztül, mégis erős, mégsem roppant össze, mégis képes volt örökké talpra állni valahogyan, egy olyan valakit, aki mindig tudta, mi a helyes út, akit az örök szenvedés sosem volt képes a sötétségbe sodorni. Pedig az mindig ott volt, és kísértette, de most jött rá, hogy hányszor ellenállt ennek a kísértésnek, hányszor menekült meg az ördög karmai közül, hányszor tért vissza a Menny kapujából, hogy megmutassa a világnak: ő még mindig itt van, még mindig bírja. Hogy megmutassa, képes örök élete során végig hordozni a terhet, amit ráróttak, minden szenvedést, sebet, fájdalmat a vállára vesz, és tovább megy. Tovább, keresztül az élet minden fájdalmán és akadályán, hogy az út végén... Hogy az út végén végre megpillanthassa a fényt, a boldogságot és a békét.

    Rebecca Taylor (és Liliya Antonov) sokat szenvedett látója
    Anonymous
    Vendég
    Vendég

    Csarnok       Empty Re: Csarnok

    Témanyitás by Vendég on Szomb. Dec. 21, 2013 11:42 pm

    *A lány miután gratulált a friss házaspárnak még váltott velük pár szót azután elindult a Cameos társalgóba átöltözni, hogy levegye végre a ruhát. Amit szeret, de nem fog benne egész este lenni szóval erre az alkalomra külön vett magának egy szép fekete ruhát, amit még Lilnek sem mutatott meg. Hozzá van egy fekete cipő is amit felvesz. Nagyon örül a barátnőjének és persze Yannak is. Már kijárt nekik egy olyan nap amikor gondok nélkül lehetnek egymással. A barátnőjét régóta ismerve fülig szerelmes Yanba nem vitás és tényleg amin keresztül mentek. Ahogy átöltözik, visszaindul, a csarnokba ahol a vendégek vannak és körbe néz Lotten meg Nicoleon kívül ki az akit még lát ismerőst. Igyekszik elvegyülni a tömegben és beszélgetni látja, hogy az ifjú pár elfoglalt így nem is nagyon szeretne zavarni. Ha felszabadultak akkor oda megy. A lány is elgondolkodik eszébe jut egy pillanatra a hülye lökött fogadott bátyja Alex, de aztán kiveri a fejéből. Inkább foglalkozik a mai nappal és, hogy legjobb barátnője férjhez ment.*
    Liliya Antonov
    Liliya Antonov
    .::Őrző: Erethon::.
    .::Őrző: Erethon::.

    Csarnok       Empty Re: Csarnok

    Témanyitás by Liliya Antonov on Vas. Dec. 22, 2013 12:27 am

    *Lil szinte mindenkivel táncol egy keveset, még a nőnemű jelenlevőkkel is, vagy legalábbis Nicole és Lotte kikövetelnek maguknak egy gyors számot. Aztán, mikor ismét egy lassúbb dal következik, hirtelen Jesmon lép oda a lányhoz, mire az elmosolyodik, s hagyja magát vezetni. Sok szó nem esik közöttükl, csak Jesmon kérdez néhányat, Lil meg válaszolgat, de mindketten tudják, hogy itt nincsen szükség szavakra. Ha Jesmon nem lenne, ha nem találta volna meg Lilt, most nem lehetne itt, s ezt Lil is tudja. Jesmon pedig tisztában van vele, hogy Lil mennyire hálás neki - ezt már bőven kifejezte azzal, hogy megkérte, vezesse az oltárhoz. Így hát nem, nincsen többé szükség üres szavakra. A tánc végén azonban az igazgató telefonja megszólal, s Jesmon néhány szó után kisiet a teremből, természetesen elnézést kérve Liltől, aki persze nem marad egyedül ezek után sem, ugyanis meglátja koszorúslányát s egyben egyik legjobb barátnőjét, Brendát, aki láthatóan éppen őt keresi. Mivel már úgyis eléggé fáj a lába, ez megfelelő indok ahhoz, hogy lesétáljon egy kicsit a táncparkettről, s odalépjen a lányhoz.* - Szia... Uhh én már most teljesen kikészültem. Szerintem reggeli óta nem ültem nyugodtan tizenöt percnél többet... *Sóhajt, majd odahúz magának egy széket és lerogy rá.* - Nem hittem volna, hogy egy esküvő ennyire fárasztó tud lenni. *Csóválja a fejét mosolyogva, s tekintetével megkeresi Yant, aki most éppen Lottéval táncol. Miután ezt egy mosollyal nyugtázza, ismét Brenda felé fordul.* - Köszönöm, hogy itt vagy, Brenda. *Érinti meg barátnője kezét egy pillanatra. Úgy tűnik, az érzelgős hangulata nem múlik el egykönnyen.* - Olyan fura, hogy már itt tartunk. Attól tartok, holnap majd nem akarom elhinni, hogy ez tényleg megtörtént. *Nevet fel, hátradőlve a széken s kinyújtóztatva kissé lábait. Hiába, a magassarkú nem egy kényelmes találmány...*

    //Fagy//


    _________________
    Kevesen vannak, akik elmondhatják, hogy egyetlen egy esemény megváltoztatta az egész életüket - de Liliya közéjük tartozik. Ha akkor, csaknem négy éve nem iratkozott volna be egy bentlakásos iskolába, talán teljesen másképp alakult volna az élete. Az elmúlt négy éve olyan volt, akár egy keskeny, erdei ösvény, amiről nem tudod, hova vezet, mégis tudod, hogy végig kell menned rajta. Volt része szenvedésben és örömben, könnyekben és nevetésben - megismert és elveszített barátokat, majd tanúja volt az összes rokona halálának, végül pedig olyan dolgokra kényszerült az univerzum megmentésének érdekében, amikre másképp talán sosem lett volna képes. Kiforgatták a személyiségét, megpróbálták elpusztítani a lelkét, de ő mégis felállt, és még mindig itt van, annak a személynek köszönhetően, akit ma már férjének nevezhet. Most pedig remélhetőleg végre célba ért - bár, mint tudjuk, az utazás sosem ér teljesen véget.

    Jesmon Helar (és Yan Antonov) sokat átélt negyed-démona
    Anonymous
    Vendég
    Vendég

    Csarnok       Empty Re: Csarnok

    Témanyitás by Vendég on Hétf. Dec. 23, 2013 6:27 pm

    *Brenda is táncolt mióta itt van, de úgy döntött inkább átöltözik, mert a ruhájába izzad. Elmosolyodik barátnője láttán amikor oda jön hozzá.* - Pedig lehet most sem fogsz. Szia.*Nevet fel és egyébként ő is leül.* -Pedig nézd meg megcsináltad! Mondjuk tény, hogy picit..*Mutatja a kezével.* - Parányit néha az agyunkra mentél még Yanon is láttam a kikészülést. Plusz rám is sikerült átragasztanod az idegeskedést, hogy nehogy elromoljon valami.*Nevet fel és amúgy tényleg igaz, mert látta azt, hogy barátnője tökéletes esküvőt szeretett és meg is kapta és látta az előkészületeknél néha nem igazán tudott hozzá szólni egy szót sem. Bár még mindig jobb társaság, mint Alex. A mondatra elmosolyodik és átöleli barátnőjét.* - Ez csak természetes és szintén. Te vagy a világon a legeslegjobb barátnőm és azt hiszem, ennél többet nem kívánhatok. Figyelj tényleg ügyes vagy! Most már csak egyet kérek tőled. Minél hamarabb dédelgessek egy kisbabát a kezemben és nem az enyémet.*Nevet fel és Lil orrához nyúl és ismét átöleli. Igazából eszébe jutott, hogy anno neki is lehetett volna, és persze amíg nem történt meg ez az egész. Még.. Etiennere is gondol, és pedig tudja, hogy érez iránta, de vajon képes lesz a srác a jéghegyet megtörni benne? Végtére is a lány szereti, de még nem szerelemmel és ez annyira nem okés. Most boldog, hogy végre összejött a barátainak és ez az egész megható.* - Most komolyan első leszek jók közül aki belerúg a rossz akarók hátsójába ha titeket valamilyen oknál fogva elválasztanak.*Jegyzi meg és Lottét is figyeli meg Yant is és persze a tömeget.* - Milyenek a családjai? Még nem sikerült velük beszélgetnem.*Kérdezi meg Yan családjáról hiszen nem is kell vele beszélnie csak kíváncsi látásból nagyjából tudja ki Yan édesanyja és ennyi nem ismeri nagyon.*
    Liliya Antonov
    Liliya Antonov
    .::Őrző: Erethon::.
    .::Őrző: Erethon::.

    Csarnok       Empty Re: Csarnok

    Témanyitás by Liliya Antonov on Hétf. Dec. 23, 2013 7:09 pm

    *Hát, ha nem került volna ennyire iszonyatosan sokba ez a ruha, valószínűleg Lil is megszabadult volna már tőle. Így viszont, mivel csak béreli, kihasználja a kifizetett idő minden egyes másodpercét. Lehet, hogy levegőt már nem kap és némiképp melege is van, de legalább jól néz ki. Nem egy hiú alkat, de ezt azért ki szeretné élvezni.* - Azért én még reménykedem benne... Majd ments ki valami indokkal, ha valaki fel akarna rángatni, oké? *Vigyorog barátnőjére, kissé fáradtan. Aztán a következő szavak hallatán bűntudatos arcot vágva sóhajt.* - Igen, tudom, kibírhatatlan voltam. De nem tehetek róla, annyira... fontos volt ez nekem. Persze tudom, hogy felesleges volt ennyit izgulni, mert nem az a lényeg, hogy minden tökéletes legyen. De mostmár úgyis mindegy, nem igaz? *Teszi fel a költői kérdést mosolyogva, majd ismét felnevet.* - Igen, azt láttam, bocsi. *Majd ugyebár Brenda átöleli, amit viszonoz is, a válaszra pedig egy halvány mosollyal válaszol. Neki is nagyon fontos Brenda, így hát örül, hogy a másik is hasonlóképpen tekint rá. Úgy tűnik, mégis van rá esély, hogy normalizálódjon az élete, legalábbis ma nagyon úgy tűnik. Kapott egy családot, és a barátai pedig sorra tanúsítják az iránta érzett szeretetüket és hűségüket. Ha a boldogság valóban szárnyakat adna, Lil már régen a plafon alatt röpködne. Brenda következő szavaira kissé zavartan elneveti magát, még egy kicsit el is pirul.* - Ugyan... Ráér az még. Egyelőre el kéne végezni a sulit, nem? Meg hát... Hova sietünk? El fog jönni annak is az ideje. *Fejezi be végül. Igen, valóban szeretne gyereket, nem is egyet, ha lehetséges, de erről még sosem beszéltek Yannal. Valahogy egyszer sem jutottak el odáig, hogy egyszer majd gyerekeik legyenek. Vagy ha beszéltek is róla, sosem fordult komolyra a szó. Inkább csak álmodoztak. Most azonban valóban kezd kissé valóságossá, közelibbé válni a lehetőség, ami némileg ijesztő. A következő mondatra ismét felnevet, a fejét csóválva. Majd a kérdésre csak mosolyogva az említettek felé tekint.* - Nagyon rendesek velem. Igazán hálás lehetek nekik, és nem csak azért, amit Yanért tettek, hanem mert így befogadtak engem is. Nagyon hamar megkedveltem őket. *Magyarázza mosolyogva, ismét barátnőjére pillantva.*


    _________________
    Kevesen vannak, akik elmondhatják, hogy egyetlen egy esemény megváltoztatta az egész életüket - de Liliya közéjük tartozik. Ha akkor, csaknem négy éve nem iratkozott volna be egy bentlakásos iskolába, talán teljesen másképp alakult volna az élete. Az elmúlt négy éve olyan volt, akár egy keskeny, erdei ösvény, amiről nem tudod, hova vezet, mégis tudod, hogy végig kell menned rajta. Volt része szenvedésben és örömben, könnyekben és nevetésben - megismert és elveszített barátokat, majd tanúja volt az összes rokona halálának, végül pedig olyan dolgokra kényszerült az univerzum megmentésének érdekében, amikre másképp talán sosem lett volna képes. Kiforgatták a személyiségét, megpróbálták elpusztítani a lelkét, de ő mégis felállt, és még mindig itt van, annak a személynek köszönhetően, akit ma már férjének nevezhet. Most pedig remélhetőleg végre célba ért - bár, mint tudjuk, az utazás sosem ér teljesen véget.

    Jesmon Helar (és Yan Antonov) sokat átélt negyed-démona
    Anonymous
    Vendég
    Vendég

    Csarnok       Empty Re: Csarnok

    Témanyitás by Vendég on Hétf. Dec. 23, 2013 7:34 pm

    *A lánynak, ha levenne, a számlájáról pénzt tuti megvenné barátnőjének, de jelenleg a házaspár majd mást kap. Elneveti magát és nem csodálja, hogy melege van a barátnőjének. Persze az is csoda, hogy bírja még szusszal.* - Oké..*Elneveti magát és igen vannak, ötletei mivel tartsa távol a táncolókat barátnőjétől.* - Tudom csajszi, tudom és nézd megcsináltad és összehoztad. *Költői kérdésre ugye nem felel és nézi a párokat és elmosolyodik. Hát a lány az óta tekint így rá mióta megismerte. Persze tisztában van vele, hogy mind kettőnek elég hosszú idejük volt mióta eljöttek az iskolából és kialakítani újra az életüket, de hát ez a körforgás és ismét itt vannak. Aztán ugye a babáról beszélgetnek. A lány szeretne majd gyermeket és persze nem most, de már tény, hogy babusgatna.. elneveti magát ő is.* - Persze, de hát bármi megtörténhet még. Csak hát nem mindegy, hogy mikor, de hát nyugi úgyis tudni fogjátok mikor jön el az ideje.*Ismét átöleli és felsóhajt.* - Etiennel jó lenne valamit kezdeni. Szerinted? Annyira elfoglalt komolyan ebbe fogok bele csavarodni. Igen tetszik nekem, de még nem tudom azt, hogy ő hogyan érez. Bocsi csak hetek óta gondolkozok azon, hogy nekem kéne kezdeményeznem.*Hozz fel egy témát amit már egyszer kétszer felhozott Lilnek, de nem biztos abban, hogy egy Marceauval kezdenie kéne. Nem biztos magában és persze tisztában van azzal, hogy mi a helyzet, de az érzései mást súgnak. Lehet az esküvő váltotta ki belőle, ki tudja. Ugye bár beszélgetnek a családjáról is Yannak a családjáról persze és elmosolyodik haloványan.* - Ez a jó család ahol befogadják a másikat. Jó helyed Végül is eddig is jó helyed volt, ha azt nézzük Kamenék is rendesek. Már amennyire ismerem.*Neveti el magát.*
    Liliya Antonov
    Liliya Antonov
    .::Őrző: Erethon::.
    .::Őrző: Erethon::.

    Csarnok       Empty Re: Csarnok

    Témanyitás by Liliya Antonov on Hétf. Dec. 23, 2013 8:23 pm

    *A bíztató szavakra csak mosolyogva bólint - hát igen, valóban összehozta végül, bár igen sok szenvedésébe került, neki is és a környezetének is, de főleg Yannak. Most azonban nem ezen kell rágódni, hanem élvezni a sok munka gyümölcsét. Az is igaz, hogy Brenda és Lil útjai igen hosszú időre különváltak, de az igaz barátságnak ez nem árthat. Elvégre, ha fontosak egymásnak, többet is túlélhet a kapcsolatuk ennél. Persze egyáltalán nem volt kellemes az a pár hónap, ameddig Lil azt hitte, barátnője halott - de annál boldogabb volt a viszontlátás. Így legalább már tudja, mit veszítene - akármennyire is borzasztóan hangzik, van, hogy enélkül rá sem jön az ember. Ekkor a gyerekre terelődik a szó, s Lil mosolyogva bólint.* - Igen, tudni fogjuk, ebben biztos lehetsz. De azt hiszem, hogy egyelőre... még nem állnánk rá készen. *Von vállat, csak úgy mellesleg. Nagyon sok indoka van arra, hogy miért nem vállalna még be egy gyereket, de most nincs kedve ezekről beszélgetni. Egyébként is: legelőször is Yan az, akivel erről beszélnie kellene. Egy arra jövő pincér kezéből kivesz egy pohár koktélt, majd lassan belekortyol. Nem tervez berúgni, még csak az kéne, hogy ne emlékezzen a saját esküvőjére. Közben Brenda felvet egy újabb témát, ami, bár nem ismeretlen Lil számára, mégis meglepi a dolog, hogy barátnője ezúttal ilyen komolyan beszél róla.* - Szerintem beszéld meg vele. Abból baj nem lehet, nem igaz? És amúgy is... Csak egy a lényeg: érzel iránta valamit? Mert ha nem vagy benne biztos, felesleges bármit is tenni, inkább várd meg, ameddig rájössz. Viszont ha igen, akkor nincs értelme várni. *Érinti meg mosolyogva Brenda vállát, majd ismét leereszti a kezét.* - De persze ez a te dolgod, én nem szólhatok bele. *Von vállat, aztán az újabb témára fintorog egyet.* - Ó, ott nem is Kamennel volt a baj. Hanem mindenki mással. Jobb ez így. *Sóhajt, ismét belekortyolva az italába.*


    _________________
    Kevesen vannak, akik elmondhatják, hogy egyetlen egy esemény megváltoztatta az egész életüket - de Liliya közéjük tartozik. Ha akkor, csaknem négy éve nem iratkozott volna be egy bentlakásos iskolába, talán teljesen másképp alakult volna az élete. Az elmúlt négy éve olyan volt, akár egy keskeny, erdei ösvény, amiről nem tudod, hova vezet, mégis tudod, hogy végig kell menned rajta. Volt része szenvedésben és örömben, könnyekben és nevetésben - megismert és elveszített barátokat, majd tanúja volt az összes rokona halálának, végül pedig olyan dolgokra kényszerült az univerzum megmentésének érdekében, amikre másképp talán sosem lett volna képes. Kiforgatták a személyiségét, megpróbálták elpusztítani a lelkét, de ő mégis felállt, és még mindig itt van, annak a személynek köszönhetően, akit ma már férjének nevezhet. Most pedig remélhetőleg végre célba ért - bár, mint tudjuk, az utazás sosem ér teljesen véget.

    Jesmon Helar (és Yan Antonov) sokat átélt negyed-démona
    Anonymous
    Vendég
    Vendég

    Csarnok       Empty Re: Csarnok

    Témanyitás by Vendég on Hétf. Dec. 23, 2013 8:43 pm

    -Ne aggódj, csak én tudjam először a jó hírt, mert tudod öri-hari.*Nevet fel és csak viccelődik. A gyerekről beszélnek és bár ő is szeretne, de nem most nincsen felkészülve egy újabb ilyen dologra. Ezt ő is tudni fogja. Nem fogják elveszíteni Lillel egymást. Hiszen nem tudta eddig, hogy a barátnőjével mi van kapcsolatot nem tartották, de az, hogy nem emlékezett rá addig, amíg nem találkoztak.. és a találkozásukkor a szívébe áradó melegséget érzett. Jó volt és örömteli számára is a viszontlátás. Az esküvő pedig tényleg fárasztó és persze az embert sok mindenről el tudja gondolkodtatni lám, igaza is van hiszen most is gondolkozik Etienneről.. halkan felsóhajt.* - Na igen, de én tudom mit érzek, de mi van ha ő nem? Valahogy még is ez a furcsa és tudod az előző barátom óta aki miatt halottnak hittetek, de ezt hagyjuk nem merem bevállalni, bár..*Gondolkozik el és átölel. Kamennél pedig felnevet.* - Na igen, de hát jó családba kerültél drágám hidd el. Ez pedig maradjon is így.*Iszik egyet ő is majd halkan felsóhajt.* - Tényleg olyan furcsa, hogy már itt tartunk nem rég az eljegyzésetek volt és ennyi év eltelt.. ajj te. Az ünnepeket hol töltitek?*Érdeklődik felőle ő aztán biztosan Laceékkel a barátaival ha már a családját nem találta meg és persze nem adja fel a reményt.*
    Liliya Antonov
    Liliya Antonov
    .::Őrző: Erethon::.
    .::Őrző: Erethon::.

    Csarnok       Empty Re: Csarnok

    Témanyitás by Liliya Antonov on Hétf. Dec. 23, 2013 9:55 pm

    *A fenyegetésre csak nevetve megforgatja a szemét. Brenda nyilván az elsők között lesz, akik tudni fognak róla, de sajnos valószínűbb, hogy először Yannak fogja elárulni a hírt... De miért is beszélnek most erről? Minden esetre már nem tart sokáig a téma, szóba kerül helyette Etienne. Lilt igazából nem lepi meg, hogy Brenda itt kezdett el rajta gondolkozni, hiszen az esküvő nagyon könnyen kihozza az ilyesféle gondolatokat az emberekből. Mikor Lil idáig jut a gondolatmenetben, Lotteék felé sandít, de sajnos egy csoport beszélgető ember kitakarja őket, így nem lát belőlük sokat. Ekkor azonban felállnak s kisétálnak a táncparkett közepére, közvetlenül, miután a zenekar belekezdett egy lassú számba. Lil egy pillanatig elkerekedett szemekkel bámul, majd észreveszi magát és gyorsan meg is magyarázza viselkedését.* - Bocsi, csak úgy tűnik, Lotténak jó éjszakája lesz. *Vigyorodik el, aztán ismét komolyan válaszol.* - Igen, értem, mi a baj. Hát, erre csak úgy jöhetsz rá, ha megkérdezed. Mi baj lehet abból? Beszéljetek róla, és kiderül. *Öleli át barátnőjét, majd ismét elterelődik a téma.* - Igen, az biztos. És mostmár így fog maradni, hidd el. *Jelenti ki, magabiztosan mosolyogva. Hogy miért ennyire biztos benne? Nos, ha nem lenne az, valószínűleg nem lenne ma itt, hanem valami elmeklinikán csücsülne, mert az egyetlen dolog, ami miatt nem őrült meg, az a remény volt, hogy egyszer majd boldog, békés életet élhet Yannal.* - Nekem mondod? *Sóhajt, ismét kortyolva egyet az italából.* - Szerintem itt maradunk, Fyronban. *Válaszol mosolyogva. Hova is mehetnének? Ő sem szívesen venné, ha Yan kitenné a lábát a Szigetről, miközben... Hát, mindannyian tudjuk, hogy miért. Ekkor Lil kiszúrja, hogy Yan végre egyedül álldogál, így hát sóhajt egyet, és feltápászkodik.* - Bocsi, de meg kell kérdeznem a férjem, hogy hogy bírja a felhajtást. *Mosolyog bocsánatkérően Brendára.* - Később beszélünk, jó? Érezd jól magad. *Mondja, majd az italával a kezében el is indul Yan felé. Azonban alig beszél vele pár szót, Kamen halad el mellettük, egyenesen a kijárat felé haladva. Lil, ahogy Yan rápillant, csak bólint egyet, majd mikor férje az unokatestvére után indul, ő sem marad egyhelyben, azonnal Lotte felé veszi az irányt, hogy kiszedje belőle, mi is történt. Hosszú lesz még ez az este, az biztos...*


    _________________
    Kevesen vannak, akik elmondhatják, hogy egyetlen egy esemény megváltoztatta az egész életüket - de Liliya közéjük tartozik. Ha akkor, csaknem négy éve nem iratkozott volna be egy bentlakásos iskolába, talán teljesen másképp alakult volna az élete. Az elmúlt négy éve olyan volt, akár egy keskeny, erdei ösvény, amiről nem tudod, hova vezet, mégis tudod, hogy végig kell menned rajta. Volt része szenvedésben és örömben, könnyekben és nevetésben - megismert és elveszített barátokat, majd tanúja volt az összes rokona halálának, végül pedig olyan dolgokra kényszerült az univerzum megmentésének érdekében, amikre másképp talán sosem lett volna képes. Kiforgatták a személyiségét, megpróbálták elpusztítani a lelkét, de ő mégis felállt, és még mindig itt van, annak a személynek köszönhetően, akit ma már férjének nevezhet. Most pedig remélhetőleg végre célba ért - bár, mint tudjuk, az utazás sosem ér teljesen véget.

    Jesmon Helar (és Yan Antonov) sokat átélt negyed-démona

    Ajánlott tartalom

    Csarnok       Empty Re: Csarnok

    Témanyitás by Ajánlott tartalom


      Pontos idő: Szer. Feb. 19, 2020 3:55 pm