Életkor:
Az emberi életkorral számoljuk.
Képességek:
A halandókhoz képest képesek ők gyorsabban futnak és erősebbek náluk. Bárkit simán leelőznek és a sebességük miatt képesek megvédeni magukat. Egyetlen egy mozdulattal képesek eltörni a másik nyakát,lábát vagy felemelni azt. Képesek mentálmágia nélkül belemászni a másik fejébe és figyelni az érzelmüket. A sebeik gyorsan regenerálódnak és ez által nem érzékelik a fájdalmat. A vámpírok sérülései a vérfarkasokhoz hasonlóan gyorsan gyógyulnak, ám ugyanúgy belehalnak az olyan halálos sebesülésekbe, mint a feldarabolás, vagy az elégetés. A végtagvesztésre ugyanúgy reagálnak, mint a többi faj, tehát nem képesek újat növeszteni.
Gyengék:
A vámpíroknak számos gyengéik vannak. Legfőbb ezek közül a vér. A kezdő vámpírok nem tudják kontrollálni magukat így akár halált is okozhatnak táplálkozás közben. A másik gyengéjük a karó és a szentelt víz. Ha ez előbbi fából készült, képes elpusztítani egy vámpírt. A tűz is képes megölni őket. Legfőbb ellenségeik a vérfarkasok.
Történelem
Az éjszaka szülöttei, a napfény bár nem öli meg őket, ártalmas lehet számukra. Senki sem tudja honnan jöttek, és mikor, ám egy biztos, létezésük maga a legcsúfabb kórság. Élettelen testük hideg, szívük nem dobog, s az ereikből kiszáradt vért élő emberekből igyekeznek pótolni.
A vámpírok úgy válnak egyre erősebbé, ahogy egyre előrébb haladnak a korban, s egyre többet tapasztalnak. Egyesek képesek átváltozni félig ember, félig denevér szörnyszülötté, mely alakban repülni is tudnak. Megint mások meg immúnisak a szenteltvízre, keresztre, fokhagymára, kinevetik ezeket a hagyományos módszereket, de nagyon ragaszkodnak egyetlen dologhoz: a koporsóhoz. Koporsó kell nekik ahhoz, hogy nyugodtan alhassák nappali álmukat, hogy pihenve ébredjenek véres napnyugtakor, vadászatra indulva. Vért isznak, s mikor emez életet adó nedű lecsurog torkukon, testük hőmérséklete megemelkedik, éberek lesznek. Mindig vigyáznak arra, hogy fejezzék be az ivást abban a pillanatban, amelyben az áldozat szíve megszűnik dobogni. A halott vér mérgezett vér, tartják sokan közülük. Némelyek megpróbálkoztak dacolni emez törvénnyel, ám legyengültek, s kis híján az égető napon ébredve lelték halálukat. Ám megint mások, amelyek képesek denevérré változni, fittyet hányak a szív zenéjére, s szemmel láthatóan nincs is hatással rájuk...
Ha valakit megharap egy vámpír, az illető a vérszívó nyálában található véralvadás gátló miatt jó eséllyel elvérzik, de persze ez ritka eset, a ragadozó legtöbbször kiszívja áldozata vérét, vagy ha jóllakott, megöli azt (természetesen lehetőségük van arra is, hogy életben hagyják az áldozatot, ha többször akarnak belőle táplálkozni). Akit megharaptak, csak akkor válhat vámpírrá, ha iszik egy vérszívó véréből. Az átváltozás fájdalmas folyamat, hiszen előbb meg kell halni, hogy feltámadhassunk.
Ha egy embert megtámad egy vámpír, koránt sem szenved olyan súlyos sérüléseket, mint egy vérfarkas támadás esetén, sőt a legtöbb sebesülés össz- visz egy harapásból áll. Ha a körülmények szörnyű és balszerencsés alakulása folytán az ember mégis komolyabb sérüléseket szenvedne, úgy az eset hasonló a vérfarkastámadásokéhoz.
Általános információk:
A vámpírok iszonyú gyorsak, látásuk éjszaka tökéletes és a hallásuk kiváló. Sebeik gyorsan regenerálódnak. Képesek az emberek (és néhány esetben más fajok - kivéve vérfarkasok) gondolataiban olvasni és természetesen ebből adódik, hogy tudják mindig a halandók következő lépését.
Vérfarkasok
Életkor:
Addig élnek, mint egy rendes ember, s ez idő alatt teljesen elveszítik maguk felett az önkontrollt. Utána már nem lesznek képesek ismét emberi alakot ölteni, elvadulnak és vagy fajtársaik, vagy önmaguk által leli a halálukat.
Képességek:
Fizikailag a vérfarkasok a legerősebbek a többi faj közül. Képesek bármilyen nehéz tárgyat felemeli, elhajítani. Puszta kézzel elhajlíthatják akár a vasat is. Egy farkasember szaglása és hallása kiváló, elég erőteljesen él benne az élet – és vadászösztön, így nehéz őket átejteni. Sebeik a vámpírokéhoz hasonlóan gyorsan regenerálódnak.
Gyengék:
Gyengeségük közé tartozik viszont, hogy eléggé ingerlékenyek, ezáltal, ha valaki felhúz egy vérfarkast, az számoljon azzal is, hogy ezután felkötheti a nyúlcipőt, mert bármilyen inger hatására képesek átváltozni. Az önkontroll hiányán kívül még nagy hibájuk van: borzalmasan rettegnek az ezüsttől. Legyen az bármilyen ezüst: akár ezüstgolyó, ékszer vagy akár étkészlet egy lükantróp nem képes elviselni ezt a nemesfémet. Emberi alakban tompa bizsergést, égést érezhetnek, s ha huzamosabb ideig érintkeznek az ezüstből készült tárggyal, akkor már égetővé, perzselővé vált át ez az érzés, bár farkasalakban jobban hat rájuk: olyankor már egyből mardosó érzés keríti őket hatalmukba, amelytől nehezen tudnak megszabadulni.
Történelem:
Hogy ki volt az első vérfarkas és miért vált azzá? Nos, azt nem igazán lehet tudni. Egyesek szerint Isten így büntetett meg egy kapzsi, akaratos embert a gaztetteiért, mások pedig váltig állítják, hogy a vérfarkasok – mivel egy időben jelentek meg a vámpírokkal –, azért teremtettek, hogy fenntartsák a világ kényes egyensúlyát. Mióta csak a földön vannak, harcolnak a vámpírokkal, hogy minél több terültet foglaljanak el.
Valaha emberek voltak, de akit megharap, vagy megkarmol egy lükantróp, az bizony egy idő után elfelejteni milyen is embernek lenni, bár remekül fenntartják a látszatot, de attól még semmi nem marad ugyanaz. Az étvágyuk megnő, borzasztó gyors az anyagcseréjük, az erőnlétük eltér az átlagtól és hajlamosak az agresszióra, nagyon ingadozó a hangulatuk.
Eleinte nagyon lassan szaporodtak a farkasemberek, de mióta falkákba verődtek, azóta jelentősen megnövekedett a számuk. Nekik a falka néha még a családnál is előrébb van. Talán azért olyan erős a falka közti összetartás még a családénál is, mert a vérfarkas gén nem örökíthető. Így hát az újonnan megharapottaknak érdemes az első telihold idején eltávolodni a szeretteiktől és keríteni egy idősebb fajtársat, hogy szép lassan megtanulják kezelni az indulataikat, és hogy megtanulják, hogyan kell holdtölte idején elrejtőzni. Mivel az idősebbek tanítják a fiatalabbakat, ezért eléggé összetartó közösség a vérfarkasoké, így van, amikor csapatokba verődve vadásszák ősi ellenségeiket.
Általános információk:
Általánosságban tudni kell róluk, hogy rendkívül szeretnek a figyelem középpontjában állni. Jó kedélyűek, szeretnek hangoskodni, ám ha felhúzzák őket, akkor hajlamosak kimutatni a foguk fehérét. A barátaikért, fajtársaikért és a falkájukért mindig kiállnak, Többnyire barna hajúak és barna szeműek a lükantrópok képviselői, de akadnak kivételek, bármilyen ruhát szívesen hordanak, amelynek van egy kis sötét árnyalata, bár a rikító színű ruhadarabokat sem vetik meg. Minél feltűnőbb annál jobb, mert hiába igyekeznek beilleszkedni az emberek közé, azért szeretik kimutatni a másságukat. Átváltozva testfelépítésük farkaséra hasonlít, ám méretük hatalmas, egy rendes farkasénak akár a négyszerese is lehet, színük változó, a vörösesbarnától a feketéig szinte akármilyen lehet.
Lidércek*
Életkor:
Az emberi életkorhoz képest tízzel szorzandó, örök életűek.
Képességek:
Nem különösebben erősek, viszont van egy hatalmas előnyük a többi fajjal szemben: lényegében árnyékká képesek átlényegülni, így fizikailag szinte sebezhetetlenek. Tárgyakat és kisebb élőlényeket is magukkal vihetnek ebbe a formába, de ez elég alaposan kimeríti őket. Így csak a fény árthat nekik. Némileg jobban hallanak és látnak a többi lénynél, valamint jobb az egyensúly érzékük is.
Gyengék:
Nagy gyengeségük azonban, hogy minden nemű mágikus (tehát az égitesteké csak zavaró számukra) fény erősen sebzi őket, ez ellen nehezen is védekeznek, ha nem kerülnek ki a hatósugarából tíz percen belül, akkor halálra égnek, de mindenképpen súlyos sérüléseket szereznek. Ezek közül is a legerősebb hatást a Szent Láng gyakorolja rájuk.
Történelem:
Egyike a legősibb lényeknek, akik ezen a földön tanyáznak. A világ kezdetétől itt vannak, amióta csak létezik a fény… Létezik az árnyék. És ők az árnyék. Régi korokban – hogy ezért, vagy más okból, azt nem tudni – árnyaknak is szólították őket, de ez a reneszánsz végére kihalt. A történelmük évezredeken változatlan volt, ha bármilyen történelemkönyvet írtak volna, az első dátum az 1650-es év lenne. Egy angyal elhatározta, hogy ilyen árnyék-sötétség lényeknek semmi keresnivalójuk ezen a világon, és leszállt a földre, hogy úgymond eltakarítsa őket. Természetesen nem volt teljesen egyedül, mert többen is segítettek neki. Persze a lidércek sem hagyták válasz nélkül a dolgot, csapatokban üldözték őket, így a vezetőn kívül mindenki elesett 1913-ra. Őt 1950-ben találta meg és végezte ki Sammael Crow.
Ebben a háromszáz évben a lidércek száma jelentősen megcsappant, így a megmaradtaknak össze kell tartaniuk. Főként az idősebbek azok, akik nagyon fontosnak találják, hogy védjék egymást és összefogjanak, de ezt a mentalitást igyekeznek átadni a fiataloknak is.
Általános információk:
Általánosságban elmondható róluk, hogy csendes megfigyelők, és nem igazán avatkoznak bele a dolgokba. Legtöbb képviselőjük fehér hajú és kék szemű (természetesen vannak kivételek), kedvelik a sötét színű ruhákat, valamint a félhomályos helyeket. A teljes sötétséget kevésbé, elvégre ahol nincs fény, ott nincs árnyék sem…
*A lidérc megnevezés NEM az általános értelemben vett lidérceket takarja, hanem egy saját elképzelések alapján elkészített és leírt fajt.
Angyalok*
Életkor:
Az emberi életkorral egyforma, örök életűek. A földön született angyalok szárnya 18 és 19 éves kor között nő ki.
Képességek:
Eme mennyei lények fő feladata a gyógyítás. Olyan hatalom birtokában állnak, hogy képesek némi koncentrációval a legsúlyosabb sebet is begyógyítani. Viszont sajnálatos módon ez az erő önmagukra nem hat, csupán társaikon tudnak segíteni. Nem egy angyal lelke hagyta el a testét azért, mert nem tudta meggyógyítani magát. Az angyalok főként orvoslásra születtek, viszont az idők során Isten nagy kegyben részesítette őket, és olyan mágiát is képesek űzni amellyel meg tudják védeni magukat. Ezt a mágikus hatalmat Szent Lángnak nevezték el, ami kékesfehér lánggal óvja Isten szolgáit. A Láng segítségével a sötét lényeket, főként a lidérceket lehet távol tartani. Mellesleg ez az erő mindenkinél más formában jelenik meg így az ártó lények számára teljesen kiismerhetetlen ez az adottság. Emellé természetesen minden angyalnak szárnya van, amelynek színe a fehértől a feketéig terjedő skálán mozog, a bűnök mennyiségének függvényében.
Gyengék:
Az angyalok hatalmas gyengesége, hogy mindenek felett ügyelniük kell a szárnyaik épségére és arra, hogy a hátuk ne sérüljön meg. Ezen felül minden angyal kellemetlenül érzi magát a sötétségben, jobb nekik, ha a fényben tartózkodnak.
Történelem:
Az angyalok az első teremtett lények a világon, akkoriban születtek, amikor még csak a Menny létezett. Az első fontos esemény a történelmükben A Bukás, vagyis Lucifer árulása. Ez volt az a pillanat, amitől fogva létezni kezdett a „bukott angyal” kifejezés, valamint ekkortól beszélhetünk pokolról, amelyet Lucifer „készített” úgymond a saját angyali erejéből. A nyolc arkangyalból így csak hét maradt, hogy felügyeljenek a világ rendjére. Az angyalok sokszor beleszóltak a világ rendjébe: sokszor megszólítottak embereket, lejártak a földre, megosztották a titkaikat, főként a varázstudókkal, így az emberek és az angyalok között szoros kapcsolat jött létre. Ahogyan teltek az évek, végig folyamatos volt a kapcsolat, és noha az angyalok néha negatívan is befolyásolták az életet, sosem volt komolyabb probléma a két szféra között. Az igazi gond akkor következett be, amikor egy Azriel nevű angyal elkezdett szövetségeseket gyűjteni maga köré, ugyanis le akarta söpörni a lidérceket – akik szerinte korcsok voltak – a Föld színéről. Így 1650-ben megkezdődött a nagy lidércirtás, amely végül egy mai napig tartó háborút hozott a két népre. A Lidércvadász ugyan meghalt 1950-ben, és azóta csillapodott is a harc, de a mai napig tart.
Általános információk:
Az angyalok száma meghaladja a százmilliót, a Biblia adatai szerint „Számuk tízezerszer tízezerre és ezerszer ezerre rúgott.” (Jel 5,11). Ezeknek körül-belül háromnegyedét rántotta magával Lucifer, amikor megbukott, tehát körül-belül harmincmilliárd bukott angyalt tartunk számon az első bukottak között. Hogy hogyan is bukik meg egy angyal? Egyszerű: gyilkossággal. Attól függően, hogy mennyi a közbenjárójuk Istennél, több vagy kevesebb ilyen eset szükséges ahhoz, hogy valakit végleg száműzzenek a Mennyei Birodalomból. A legfontosabb bukottak nevei: Lucifer (más nevein Fényhozó, Hajnalcsillag, Sátán), Azazel, Abaddon, Asmodeus, Leviathan, Beelzebub. Természetesen nem csak a bukottak, hanem a leghűségesebbek, az arkangyalok nevei is fontosak, kor sorrendjében:Michael, Gabriel, Raphael, Uriel, Sariel, Ramiel, Raguel. A legfontosabb tudnivalók az arkangyalokról: Michael Isten Hercege, és a Mennyei Seregek vezére, Isten leghűségesebb angyala. Jelképe a kardja, ünnepnapja szeptember 29, Gabriel és Raphael arkangyalokkal együtt. Nevének jelentése „Ki olyan, mint az Isten?” Gabriel Isten Bajnoka, a leghevesebb és legharciasabb angyal. Emellett Isten hírvivője is. Raphael a gyógyítás arkangyala és az utazók védelmezője. Nevének jelentése „Isten gyógyít” vagy „Isteni gyógyító”. Uriel az őrzés angyala, az őrangyalok vezetője, valamint az Édenkert őre. Sariel arkangyal az emberek és a Föld legnagyobb imádója, ő az, aki a legtöbbet tud a középső szféráról. Ha valakinek segítségre vagy közbenjárásra van szüksége, leginkább hozzá érdemes fordulni. Ramiel a Béke hírnöke, ő az Raphael mellett, aki sosem vesz részt a harcokban, valamint ő vigyáz a természetre is. A legifjabb arkangyal Raguel, a jós, aki előre látja a világegyetem minden történését, azonban a legfontosabb pillanatokban sokszor magára hagyják a képességei.
Az angyalokon alapvetően nem feltétlenül látszik meg, hogy azok: az egyetlen, ami erre utal, természetfeletti szépségük, amely nagyjából a vámpírok és a démonok szépségével egyenértékű, de tiszta lelkű személyek számára sokkal vonzóbb. A szárnyukat, amelyről felismerhetővé válhatnának, bármikor eltüntethetik. Hogy mégis hogyan? Minden angyal hátán két vékony, fehér heg van, a lapockájukon végig, nagyjából a hátuk közepéig. Ebből a hegből nő ki a szárnyuk, amennyiben erősen koncentrálnak rá. Szárnyukat valamilyen szinten azonnal képesek használni, ám gyakorlással erősebbé és ügyesebbé válnak. Természetesen néha bekapcsol az ösztön, ilyenkor minden gond nélkül használják a szárnyukat, amiben csak az a probléma, hogy amint elmúlik a pánik vagy a kitörő öröm, ismét csak a tudatos képességeikre hagyatkozhatnak.
Természetüket tekintve meglehetősen változóak: vannak, akik Raphaelre vagy Ramielre hasonlítanak, és minden áron békepártiak, ám vannak, akik inkább Gabrielre vagy Michaelre hajaznak, és bármikor benne vannak egy csetepatéban, vélhetően valamilyen számukra fontos ügyért.
Szemük és hajuk általában világos színű, valamint öltözködésükben is leginkább a fehéret, a kéket, az ezüstöt és a krémszínt preferálják. Természetesen kivételek mindig vannak, ráadásul a bukottak egyébként is inkább a sötét színeket kedvelik.
*Az angyalokról írt információk egy része bibliai és keresztény alapokon nyugszik, más részei teljességgel a fantáziánk szüleményei. Részletek Sammael Crow-nál.
Démonok*
Életkor:
Az emberi életkorral számoljuk, a tisztavérű démonok örök életűek.
Képességek:
A démonok Lucifer leghatalmasabb teremtményei, legtöbbjük egyenesen a Bukott Angyal által teremtetett, ám vannak olyanok is, akik nem a Pokolban, hanem a Földön születtek, démonok gyermekeként. Akárhogy legyen is, rettegjen az a halandó, aki egy démon haragját vonja magára: legfőbb képességük természetesen a mágia magas szintű használata, de ezen kívül képesek manipulálni a tüzet (legtöbbször tűzgolyó formájában, de ez is változhat) valamint a saját és a környezetük energiáit. Ez egy igen összetett képesség, nemigen lehet annyival körülírni, hogy energigömbökkel dobálóznak. Képesek lehetnek erre is, de szinte akármire felhasználhatják: robbantás, bénítás, áramütés, sőt, az ellenségeik belső szerveiben (agy, szív) komoly károkat képesek okozni. A többit már a kedves olvasó fantáziájára bíznám, de egy bizonyos: nem érdemes feldühíteni a Pokol Urának teremtményeit!
Gyengék:
Az egyetlen ellenük használható fegyver a szentelt víz: az ezzel való érintkezés éles fájdalmat, majd akár halált is okozhat számukra. Ugyanúgy halálos sebet képes rajtuk ejteni az ebbe áztatott kard vagy bármilyen más fegyver. A démonölő késeket például kifejezetten szenteltvíz bevonásával készítik. Ha más fegyverrel sebzik meg őket, képesek szinte bármilyen sérülésből regenerálódni (kivéve, ha feldarabolják és elégetik őket).
Történelem
Az összes démon létezése az első bukott angyal, Lucifer nevéhez vezethető vissza: a Pokol megteremtésekor ő hozta létre az első, majd még sok ezer más démont. Ők népesítik be a Poklot, őrzik a holtak szenvedő lelkeit, valamint ők teszik ki a hadsereget, melynek vezetője Belzebub, a bukott angyal. Természetesen a Földön is bőven megtalálhatóak, vannak olyanok is köztük, akik még sosem jártak a Pokolban. Feltétlen tisztelettel és hűséggel tartoznak Lucifernek, ha egy tőle származó parancsot megtagadnak, büntetésük akár örök időkig való szenvedés is lehet a Pokolban. A legelőször teremtett démonok az Ősdémonok, koruk ötezertől akár tízezer évig is terjedhet. Legtöbbjük a Pokolban magas pozíciókat tölt be. Ma már csak alig pár tucatnyian léteznek, így természetesen őket is hatalmas tisztelet övezi, főleg az idősebbeket. A démonok szinte folytonos háborút folytatnak az angyalokkal, ösztönszerű ellenszenvvel viseltetnek irántuk.
Általános információk:
Kitűnően képesek befolyásolni az embereket, szeretnek konfliktusokat szítani, majd elégedetten maguk mögött hagyni a káoszt. A legtöbb démon magának való, szeretik a csöndet, a kényelmet, a nyugalmat, és mások szenvedését. Képesek befolyásolni a tüzet és az energiát, szinte határtalan módon. Lucifer első teremtményei az Ősdémonok, hatalmuk többszöröse is lehet egy fiatalabb démonénak. Kinézetük az emberéhez hasonló, egyedül a szemük színe tér el, ami általában vörös vagy fekete, de ez is változhat.
*A démonok leírása több forrásból tevődött össze (beleértve a Bibliát és a fantáziánkat, valamint más irodalmi műveket és filmeket is). Ha kérdésed van, keresd Jesmon Helar-t.