Fajok

A fajok két kategóriára oszthatóak: az egyik, amelyet bárki megalkothat kezdőkarakternek is, a másik pedig, ami előtt azért szeretnénk látni, hogy hogyan játszik az illető. Az alapfajok közül logikusan a  vámpír és a vérfarkas kivételével mindenféle fél- és negyedfajok létrehozhatóak.

Alapfajok

Külön engedély nélkül létrehozható keverékfajok

Lidérckeverékek esetén minden esetben a lidérc életkorral kell számolni.

Engedélyhez kötött keverékfajok

 

Alapfajok

Angyal/Bukott angyal*

Életkor:
Az emberi életkorral egyforma, örök életűek. A földön született angyalok szárnya 18 és 19 éves kor között nő ki.

Képességek:
Eme mennyei lények fő feladata a gyógyítás. Olyan hatalom birtokában állnak, hogy képesek némi koncentrációval a legsúlyosabb sebet is begyógyítani. Viszont sajnálatos módon ez az erő önmagukra nem hat, csupán társaikon tudnak segíteni. Nem egy angyal lelke hagyta el a testét azért, mert nem tudta meggyógyítani magát. Az angyalok főként orvoslásra születtek, viszont az idők során Isten nagy kegyben részesítette őket, és olyan mágiát is képesek űzni amellyel meg tudják védeni magukat. Ezt a mágikus hatalmat Szent Lángnak nevezték el, ami kékesfehér lánggal óvja Isten szolgáit. A Láng segítségével a sötét lényeket, főként a lidérceket lehet távol tartani. Mellesleg ez az erő mindenkinél más formában jelenik meg így az ártó lények számára teljesen kiismerhetetlen ez az adottság. Emellé természetesen minden angyalnak szárnya van, amelynek színe a fehértől a feketéig terjedő skálán mozog, a bűnök mennyiségének függvényében.

Gyengék:
Az angyalok hatalmas gyengesége, hogy mindenek felett ügyelniük kell a szárnyaik épségére és arra, hogy a hátuk ne sérüljön meg. Ezen felül minden angyal kellemetlenül érzi magát a sötétségben, jobb nekik, ha a fényben tartózkodnak.

Történelem:
Az angyalok az első teremtett lények a világon, akkoriban születtek, amikor még csak a Menny létezett. Az első fontos esemény a történelmükben a Bukás, vagyis Lucifer árulása. Ez volt az a pillanat, amitől fogva létezni kezdett a „bukott angyal” kifejezés, valamint ekkortól beszélhetünk pokolról, amelyet Lucifer „készített” úgymond a saját angyali erejéből. A nyolc arkangyalból így csak hét maradt, hogy felügyeljenek a világ rendjére. Az angyalok sokszor beleszóltak a világ rendjébe: sokszor megszólítottak embereket, lejártak a földre, megosztották a titkaikat, főként a varázstudókkal, így az emberek és az angyalok között szoros kapcsolat jött létre. Ahogyan teltek az évek, végig folyamatos volt a kapcsolat, és noha az angyalok néha negatívan is befolyásolták az életet, sosem volt komolyabb probléma a két szféra között. Az igazi gond akkor következett be, amikor egy Azriel nevű angyal elkezdett szövetségeseket gyűjteni maga köré, ugyanis le akarta söpörni a lidérceket – akik szerinte korcsok voltak – a Föld színéről. Így 1650-ben megkezdődött a nagy lidércirtás, amely végül egy mai napig tartó háborút hozott a két népre. A Lidércvadász ugyan meghalt 1950-ben, és azóta csillapodott is a harc, de a mai napig tart.

Általános információk:
Az angyalok száma meghaladja a százmilliót, a Biblia adatai szerint „Számuk tízezerszer tízezerre és ezerszer ezerre rúgott.” (Jel 5,11). Ezeknek körül-belül háromnegyedét rántotta magával Lucifer, amikor megbukott, tehát körül-belül harmincmilliárd bukott angyalt tartunk számon az első bukottak között. Hogy hogyan is bukik meg egy angyal? Egyszerű: gyilkossággal. Attól függően, hogy mennyi a közbenjárójuk Istennél, több vagy kevesebb ilyen eset szükséges ahhoz, hogy valakit végleg száműzzenek a Mennyei Birodalomból. A legfontosabb bukottak nevei: Lucifer (más nevein Fényhozó, Hajnalcsillag, Sátán), Azazel, Abaddon, Asmodeus, Leviathan, Beelzebub. Természetesen nem csak a bukottak, hanem a leghűségesebbek, az arkangyalok nevei is fontosak, kor sorrendjében:Michael, Gabriel, Raphael, Uriel, Sariel, Ramiel, Raguel. A legfontosabb tudnivalók az arkangyalokról: Michael Isten Hercege, és a Mennyei Seregek vezére, Isten leghűségesebb angyala. Jelképe a kardja, ünnepnapja szeptember 29, Gabriel és Raphael arkangyalokkal együtt. Nevének jelentése „Ki olyan, mint az Isten?” Gabriel Isten Bajnoka, a leghevesebb és legharciasabb angyal. Emellett Isten hírvivője is. Raphael a gyógyítás arkangyala és az utazók védelmezője. Nevének jelentése „Isten gyógyít” vagy „Isteni gyógyító”. Uriel az őrzés angyala, az őrangyalok vezetője, valamint az Édenkert őre. Sariel arkangyal az emberek és a Föld legnagyobb imádója, ő az, aki a legtöbbet tud a középső szféráról. Ha valakinek segítségre vagy közbenjárásra van szüksége, leginkább hozzá érdemes fordulni. Ramiel a Béke hírnöke, ő az Raphael mellett, aki sosem vesz részt a harcokban, valamint ő vigyáz a természetre is. A legifjabb arkangyal Raguel, a jós, aki előre látja a világegyetem minden történését, azonban a legfontosabb pillanatokban sokszor magára hagyják a képességei.
Az angyalokon alapvetően nem feltétlenül látszik meg, hogy azok: az egyetlen, ami erre utal, természetfeletti szépségük, amely nagyjából a vámpírok és a démonok szépségével egyenértékű, de tiszta lelkű személyek számára sokkal vonzóbb. A szárnyukat, amelyről felismerhetővé válhatnának, bármikor eltüntethetik. Hogy mégis hogyan? Minden angyal hátán két vékony, fehér heg van, a lapockájukon végig, nagyjából a hátuk közepéig. Ebből a hegből nő ki a szárnyuk, amennyiben erősen koncentrálnak rá. Szárnyukat valamilyen szinten azonnal képesek használni, ám gyakorlással erősebbé és ügyesebbé válnak. Természetesen néha bekapcsol az ösztön, ilyenkor minden gond nélkül használják a szárnyukat, amiben csak az a probléma, hogy amint elmúlik a pánik vagy a kitörő öröm, ismét csak a tudatos képességeikre hagyatkozhatnak.
Természetüket tekintve meglehetősen változóak: vannak, akik Raphaelre vagy Ramielre hasonlítanak, és minden áron békepártiak, ám vannak, akik inkább Gabrielre vagy Michaelre hajaznak, és bármikor benne vannak egy csetepatéban, vélhetően valamilyen számukra fontos ügyért.
Szemük és hajuk általában világos színű, valamint öltözködésükben is leginkább a fehéret, a kéket, az ezüstöt és a krémszínt preferálják. Természetesen kivételek mindig vannak, ráadásul a bukottak egyébként is inkább a sötét színeket kedvelik.

*Az angyalokról írt információk egy része bibliai és keresztény alapokon nyugszik, más részei teljességgel a fantáziánk szüleményei. Részletek Rebecca Taylor-nél.


Valan

Életkor:
Emberi életkorral számoljuk, nagyjából 1500-2000 évig élnek. Életük feléig öregednek, majd ismét fiatalodni kezdenek, így halálukkor egy három-négy éves kisgyerekre hasonlítanak.

Képességek:
Kiemelkedő mentális képességeik vannak, könnyedén belelátnak mások elméjébe, képesek képeket vagy hangokat küldeni másoknak, bár természetesen ez fajon belül megy a leggördülékenyebben. Jól reagálnak a mentális képességekkel rendelkező más fajokra, bár a nixék ez alól természetesen kivételek. Képesek bizonyos szintig befolyásolni is másokat, de ezt nem konkrét kényszerítésként teszik, hanem úgy, mint a kép és hangátvitelt: egész egyszerűen elültetnek egy gondolatot a célszemély elméjében, ami lassan átveszi az irányítást.

Gyengék:
Minden varázslat, ami az elmét érinti. Fizikailag teljesen olyanok, mint egy egyszerű ember, tehát éppen úgy sebezhetőek, mint ők. Mentálisan nagyon könnyű őket megsebezni, egy erősebb agyi működést módosító varázslat akár teljesen tönkre is teheti a fajra jellegzetes képességeiket. Persze igyekeznek megtanulni minden módszert, amivel ezek ellen védekezni lehet, de ha betalál egy ilyen varázslat, mindenképpen komoly károkat okoz.

Történelem:
A purgatórium létrejöttekor ők voltak az első faj ebben a világban. Aysulum városát ők maguk építették fel, természetesen Delia vezetésével. Életük viszonylag békés, hiszen legfőbb céljuk a béke létrehozása és fenntartása. Amióta teremtették őket, azt a célt szolgálják, hogy a megtisztuláson végigment lelkeket próbára tegyék egy ilyen, békét akaró és tisztelő közösségben. Aztán ugyebár megtörtént Aysen árulása, és létrejöttek a nixék, így az eddig viszonylag békésen élő nép kénytelen volt energiát és munkát belefektetni a harc megtanulásába. Ez a mentalitásukat is megváltoztatta, így többen is kérték, hogy elmehessenek a Földre, hogy ott is helyre tehessék a dolgokat. Ezért hát a XVIII. századtól egyre gyakrabban és egyre többen látogattak el ebbe a világba, néhányan le is telepedtek itt, de nagy többség továbbra is Aysulumban él.

Általános információk:
A valan egy nagyon erős igazságérzettel és békeszeretettel rendelkező faj. A béke létrehozásáért bármire képesek, legyen az akármilyen rossz dolog is, bár igyekeznek mindig a legkíméletesebb megoldást megtalálni mindenre. Minden körülmény között első számukra a béke, semmi nincs, amit eléje helyeznének. Egyébiránt kellemes körülöttük lenni, ha valaki nem viszályszító természet, mert kedvelik mások társaságát, igazán barátságosak és segítőkészek, amíg valaki meg nem töri a nyugalmukat. Ami, hogy őszinték legyünk, nem egy nehéz dolog, ugyanis már a legkisebb vitán is teljesen ki tudnak borulni, és megpróbálják likvidálni a veszekedést kirobbantó személyt. Nagyon szeretik a művészeteket, főként a zenét, és nagyon sok zenésznek voltak a múzsái, már régen, az ókori görögöknél is, egészen napjainkig. Kinézetük épp olyan változatos, mint az embereké, így a békére való érzékenységükön túl egyáltalán nem felismerhetőek.

Vérfarkas

Életkor:
Addig élnek, mint egy rendes ember, s ez idő alatt teljesen elveszítik maguk felett az önkontrollt. Utána már nem lesznek képesek ismét emberi alakot ölteni, elvadulnak és vagy fajtársaik, vagy önmaguk, vagy rontásűzők által lelik a halálukat.

Képességek:
Fizikailag a vérfarkasok a legerősebbek az összes faj közül. Képesek bármilyen nehéz tárgyat felemelni, elhajítani. Puszta kézzel elhajlíthatják akár a vasat is. Egy farkasember szaglása és hallása kiváló, elég erőteljesen él benne az élet – és vadászösztön, így nehéz őket átejteni. Sebeik a vámpírokéhoz hasonlóan gyorsan regenerálódnak.

Gyengék:
Gyengeségeik közé tartozik viszont, hogy eléggé ingerlékenyek, ezáltal, ha valaki felhúz egy vérfarkast, az számoljon azzal is, hogy ezután felkötheti a nyúlcipőt, mert bármilyen inger hatására képesek átváltozni. Az önkontroll hiányán kívül még egy nagy hibájuk van: borzalmasan rettegnek az ezüsttől. Legyen az bármilyen ezüst: akár ezüstgolyó, ékszer, vagy akár étkészlet egy lükantróp nem képes elviselni ezt a nemesfémet. Emberi alakban tompa bizsergést, égést érezhetnek, s ha huzamosabb ideig érintkeznek az ezüstből készült tárggyal, akkor már égetővé, perzselővé vált át ez az érzés, bár farkasalakban jobban hat rájuk: olyankor már egyből mardosó érzés keríti őket hatalmukba, amelytől nehezen tudnak megszabadulni. Legnagyobb ellenségeik a vámpírok, akiknek a harapása halálos rájuk nézve.

Történelem:
Hogy ki volt az első vérfarkas és miért vált azzá? Nos, azt nem igazán lehet tudni. Egyesek szerint Isten így büntetett meg egy kapzsi, akaratos embert a gaztetteiért, mások pedig váltig állítják, hogy a vérfarkasok – mivel egy időben jelentek meg a vámpírokkal –, azért teremttettek, hogy fenntartsák a világ kényes egyensúlyát. Mióta csak a földön vannak, harcolnak a vámpírokkal, hogy minél több terültet foglaljanak el.
Valaha emberek voltak, de akit megharap egy lükantróp, az bizony egy idő után elfelejteni milyen is embernek lenni, bár remekül fenntartják a látszatot, de attól még semmi nem marad ugyanaz. Az étvágyuk megnő, borzasztó gyors az anyagcseréjük, az erőnlétük eltér az átlagtól és hajlamosak az agresszióra, nagyon ingadozó a hangulatuk.
Eleinte nagyon lassan szaporodtak a farkasemberek, de mióta falkákba verődtek, azóta jelentősen megnövekedett a számuk. Nekik a falka néha még a családnál is előrébb van. Talán azért olyan erős a falka közti összetartás még a családénál is, mert a vérfarkas gén nem örökíthető. Így hát az újonnan megharapottaknak érdemes az első telihold idején eltávolodni a szeretteiktől és keríteni egy idősebb fajtársat, hogy szép lassan megtanulják kezelni az indulataikat, és hogy megtanulják, hogyan kell holdtölte idején elrejtőzni. Mivel az idősebbek tanítják a fiatalabbakat, ezért eléggé összetartó közösség a vérfarkasoké, így van, amikor csapatokba verődve vadásszák ősi ellenségeiket.

Általános információk:
Általánosságban tudni kell róluk, hogy rendkívül szeretnek a figyelem középpontjában állni. Jó kedélyűek, szeretnek hangoskodni, ám ha felhúzzák őket, akkor hajlamosak kimutatni a foguk fehérét. A barátaikért, fajtársaikért és a falkájukért mindig kiállnak, Többnyire barna hajúak és barna szeműek, de akadnak kivételek. Bármilyen ruhát szívesen hordanak, amelynek van egy kis sötét árnyalata, bár a rikító színű ruhadarabokat sem vetik meg. Minél feltűnőbb annál jobb, mert hiába igyekeznek beilleszkedni az emberek közé, azért szeretik kimutatni a másságukat. Átváltozva testfelépítésük farkaséra hasonlít, ám méretük hatalmas, egy rendes farkasénak akár a négyszerese is lehet, színük változó, a fehértől a vörösesbarnán keresztül a feketéig szinte akármilyen lehet.

Lidérc*

Életkor:
Az emberi életkorhoz képest tízzel szorzandó, örök életűek. Nagyon lényeges, hogy náluk a korán- és későnérés nem csak egy egyszerű fogalom, hiszen egy lidérc képességein és kinézetén nagyon sokat változtat, hogy milyen körülmények között nevelkedett. Így fordulhat elő, hogy van olyan tizennyolc éves, aki már komoly varázslatokat képes végrehajtani és regényeket ír, meg olyan, aki épp csak most kezdett el beszédben mondatokat alkotni. Vannak időszakok, amikor szinte ugyanúgy növekednek, mint az emberek, aztán megállnak, mondjuk húsz-harminc évre, aztán megint öregednek valamennyit, ez eléggé rendszertelen és személyenként változó.

Képességek:
Nem különösebben erősek, viszont van egy hatalmas előnyük a többi fajjal szemben: lényegében árnyékká képesek átlényegülni, így fizikailag szinte sebezhetetlenek. Tárgyakat és kisebb élőlényeket is magukkal vihetnek ebbe a formába, de ez elég alaposan kimeríti őket. Így csak a fény árthat nekik. Némileg jobban hallanak és látnak a többi lénynél, valamint jobb az egyensúly érzékük is.

Gyengék:
Nagy gyengeségük azonban, hogy minden nemű mágikus (tehát az égitesteké csak zavaró számukra) fény erősen sebzi őket, ez ellen nehezen is védekeznek, ha nem kerülnek ki a hatósugarából tíz percen belül, akkor halálra égnek, de mindenképpen súlyos sérüléseket szereznek. Ezek közül is a legerősebb hatást a Szent Láng gyakorolja rájuk.

Történelem:
Egyike a legősibb lényeknek, akik ezen a földön tanyáznak. A világ kezdetétől itt vannak, amióta csak létezik a fény… Létezik az árnyék. És ők az árnyék. Régi korokban – hogy ezért, vagy más okból, azt nem tudni – árnyaknak is szólították őket, de ez a reneszánsz végére kihalt. A történelmük évezredeken változatlan volt, ha bármilyen történelemkönyvet írtak volna, az első dátum az 1650-es év lenne. Egy angyal elhatározta, hogy ilyen árnyék-sötétség lényeknek semmi keresnivalójuk ezen a világon, és leszállt a földre, hogy úgymond eltakarítsa őket. Természetesen nem volt teljesen egyedül, mert többen is segítettek neki. Persze a lidércek sem hagyták válasz nélkül a dolgot, csapatokban üldözték őket, így a háború leghevesebb része lezárult 1913-ra. A Lidércvadászt 1950-ben találta meg és végezte ki Sammael Crow, aki egyébként a lidérc visszavágás vezetője is volt.
Ebben a háromszáz évben a lidércek száma jelentősen megcsappant, így a megmaradtaknak össze kell tartaniuk. Főként az idősebbek azok, akik nagyon fontosnak találják, hogy védjék egymást és összefogjanak, de ezt a mentalitást igyekeznek átadni a fiataloknak is.

Általános információk:
Általánosságban elmondható róluk, hogy csendes megfigyelők, és nem igazán avatkoznak bele a dolgokba. Legtöbb képviselőjük fehér hajú és kék szemű (természetesen vannak kivételek), kedvelik a sötét színű ruhákat, valamint a félhomályos helyeket. A teljes sötétséget kevésbé, elvégre ahol nincs fény, ott nincs árnyék sem…

*A lidérc megnevezés NEM az általános értelemben vett lidérceket takarja, hanem egy saját elképzelések alapján elkészített és leírt fajt.

Nimfa/Éjnimfa

Életkor:
150-200 évig élnek.

Képességek:
Különlegesen jó érzékük van a természet-, víz- és földmágiákhoz, valamint a zenéhez. Dalaikkal mágiát is tudnak mozgósítani, így ettől a fajtól származik a zenemágia.

Gyengék:
Tűzmágia használatára teljesen képtelenek, a vízigényük nagyjából kétszerese az emberének. A szárazság ennél fogva nagyon megviseli őket: ha szervezetük nem jut kellő vízmennyiséghez, fejfájás, szédülés, majd súlyosabb tünetek is jelentkeznek.

Történelem:
A nimfák az egyik legrégebb óta a földön élő faj. Sokáig úgy tűnt, ők lesznek a föld elsőrendű faja, de amikor i.e. 20’000 körül egy Maeve nevű nimfa több mint egy harmadukat a gonoszság szolgálatába vonzotta – így létrehozva az éjnimfa alfajt -, az emberek kapták meg a lehetőséget, hogy benépesítsék a világot. Sokan azt állítják, hogy a nimfák ilyesfajta sötétmágiákhoz térése miatt alacsony a varázstudó emberek száma. Kegyvesztett állapotukban a nimfák évezredekig rejtőztek, és csak nagy ritkán mutatkoztak más lények előtt. Az elmúlt kétszáz évben azonban kénytelenné váltak feladni természet közeli életmódjukat, és beépülni a varázstalan és mágikus közösségekbe, így létezésük lassan kezd visszatérni a köztudatba.

Általános információk:
A nimfáknak és éjnimfáknak három nemzetsége van, amelyek jól láthatóan megkülönböztethetőek: a Draed* nemzetség képviselőinek bőrszíne a zöld és a sárga különböző árnyalatai, a Lavene* nemzetségé a kék és a lila, az Anduhir* nemzetségé pedig a piros, a narancssárga és a barna különféle verziói. Ez utóbbiak között sokan határozottan emberi, átlagos bőrszínnel rendelkeznek, valamint a legtöbb család ismeri a Fedőmedál készítésének fortélyát, ami a szemlélő számára egyszerű bőrszínné változtatja viselője bőrét. A nemzetségeken belül természetesen sok család van, és általánosan elfogadott, hogy a család nevét viselik az utódok, de aki akarja, felveheti a nemzetsége nevét is. Fülük általában hegyes, bár időnként, főleg az Anduhir nemzetség esetében előfordul, hogy átlagos emberi fülre hasonlít – ilyenkor gyanítható, hogy valamikor a múltban a családban volt egy ember felmenő -, de a Fedőmedál ezt is képes külső szemlélő számára észrevehetetlenné tenni. Az éjnimfák nem különböznek sokban a nimfáktól, talán csak a természetük kevésbé visszahúzódó. A nimfák sokszor művészek, gyógyítók, ezzel szemben az éjnimfák közül inkább boszorkánymesterek és bérgyilkosok kerülnek ki. A nimfák természete nagyon hasonló az emberéhez, éppen olyan változatos. Nem lehet egy konkrétabb jelzőt, vagy jellemzést írni róluk, hiszen a fajon belül – már csak az éjnimfa alfaj létezése miatt is – hatalmas különbség lehet. Vannak, akiknek az életcélja segíteni másoknak, vannak, akik nem különösebben gonoszok, de nem törődnek annyira másokkal. Leginkább tehát az emberekre hasonlítanak.

* [dráed], [la/áven] (a/á közötti hang), [anduir]

Vámpír

Életkor:
Az átváltoztatásuk pillanatától fogva nem öregszenek, azaz örök életűek.

Képességek:
A vámpírok gyorsabbak és erősebbek az egyszerű halandóknál, bár erejük nem ér fel a vérfarkasokéhoz. Bárkit simán leelőznek és a sebességük miatt képesek megvédeni magukat. Egyetlen egy mozdulattal képesek  csontokat törni vagy súlyosabb tárgyakat felemelni. Képesek mentálmágia nélkül kutakodni mások elméjében, amely képességük legjobban az emberek ellen használható, vérfarkasokkal szemben viszont egyáltalán nem. A vámpírok sérülései a vérfarkasokhoz hasonlóan gyorsan gyógyulnak, ám ugyanúgy belehalnak az olyan halálos sebesülésekbe, mint a feldarabolás, vagy az elégetés. A végtagvesztésre ugyanúgy reagálnak, mint a többi faj, tehát nem képesek újat növeszteni.

Gyengék:
A vámpíroknak számos gyengéje van. Legfőbb ezek közül a vér. Ennek hiánya nagyon erős hatással van rájuk, és noha sok kísérlet irányult már rá, hogy mégis hogyan lenne kiiktatható ez a szükséglet, még senki nem talált rá tartós és állandó megoldást. Néhány vámpír, aki semmi áron nem akar embereknek ártani, állatok véréből táplálkozik, de azzal soha nem lehetnek annyira elégedettek, mint az emberi vérrel. A másik gyengéjük a karó és a szentelt víz. Ha ez előbbi fából készült, képes elpusztítani egy vámpírt. A tűz is képes megölni őket. Legfőbb ellenségeik a vérfarkasok - ez olyannyira igaz, hogy a vámpírok belehalnak a lükantróp harapásba.

Történelem:
Senki sem tudja honnan jöttek, és mikor, ám egy biztos, létezésük maga a legcsúfabb kórság. Élettelen testük hideg, szívük nem dobog, s az ereikből kiszáradt vért élő emberekből igyekeznek pótolni.
A vámpírok úgy válnak egyre erősebbé, ahogy egyre előrébb haladnak a korban, s egyre többet tapasztalnak. Egyesek képesek átváltozni félig ember, félig denevér szörnyszülötté, mely alakban repülni is tudnak, de ez a képesség olyan ritka, hogy nem is tartják külön számon, csupán néhány krónika említ rá példákat. Legszebb álmaikat koporsóban alusszák már az idők kezdete óta, ami miatt mindig is rettentő félelem övezte őket.
Vámpírból soha nem volt annyira sok, hiszen nem is minden vámpír képes rá, hogy másokat átváltoztasson. Akit megharaptak, csak akkor válhat vámpírrá, ha iszik egy vérszívó véréből. Az átváltozás fájdalmas folyamat, hiszen előbb meg kell halni, hogy feltámadhassunk. A történelem során arra is sok példa volt, hogy nem mindenki alkalmas vámpírnak: többen egész egyszerűen nem ébrednek fel átváltozva.

Általános információk:
A vámpírok az éjszaka szülöttei, a napfényt és az erős mágikus fényeket, noha nem ölik meg őket, kellemetlennek találják, ellenben látásuk éjszaka tökéletes és a hallásuk kiváló. Általában csendesek, higgadtak és megfontoltak, valamint gyönyörűek, de szépségük még a tudatlan szemlélő számára is sugározza a veszélyt. Magabiztosak, hidegek, sokan úgy találják, hogy egy vámpírnak lehetetlen a közelébe férkőzni. Egyfajta elegancia mindig jellemző rájuk, viszonylag kevés vámpírt látni szakadt farmerban és rongyos pólókban. A vámpírok meddők. Vért isznak, s amikor ez az életet adó nedű lecsorog torkukon, testük hőmérséklete megemelkedik, éberebbek és erősebbek lesznek. Azonban ahogyan a régi vámpír mondás is tartja: A halott vér mérgezett vér. Amennyiben egy vámpír halott vért iszik, szinte biztosan nem marad majd életben.  A vámpírtámadásnak nincsenek feltűnő nyomai: az egész össz-vissz egy kis harapásnyom, általában a nyakon vagy a csuklón.

Démon

Életkor:
Az emberi életkorral számoljuk, a tisztavérű démonok örök életűek.

Képességek:
A démonok Lucifer leghatalmasabb teremtményei, legtöbbjük egyenesen a Bukott Angyal által teremtetett, ám vannak olyanok is, akik nem a Pokolban, hanem a Földön születtek, démonok gyermekeként. Akárhogy legyen is, rettegjen az a halandó, aki egy démon haragját vonja magára: legfőbb képességük természetesen a mágia magas szintű használata, de ezen kívül képesek manipulálni a tüzet (legtöbbször tűzgolyó formájában, de ez is változhat) valamint a saját és a környezetük energiáit. Ez egy igen összetett képesség, nemigen lehet annyival körülírni, hogy energiagömbökkel dobálóznak. Képesek lehetnek erre is, de szinte akármire felhasználhatják: robbantás, bénítás, áramütés, sőt, az ellenségeik belső szerveiben (agy, szív) komoly károkat képesek okozni. A többit már a kedves olvasó fantáziájára bíznám, de egy bizonyos: nem érdemes feldühíteni a Pokol Urának teremtményeit!

Gyengék:
Az egyetlen ellenük használható fegyver a szentelt víz: az ezzel való érintkezés éles fájdalmat, majd akár halált is okozhat számukra. Ugyanúgy halálos sebet képes rajtuk ejteni az ebbe áztatott kard vagy bármilyen más fegyver. A démonölő késeket például kifejezetten szenteltvíz bevonásával készítik. Ha más fegyverrel sebzik meg őket, képesek szinte bármilyen sérülésből regenerálódni (kivéve, ha feldarabolják és elégetik őket).

Történelem:
Az összes démon létezése az első bukott angyal, Lucifer nevéhez vezethető vissza: a Pokol megteremtésekor ő hozta létre az első, majd még sok ezer más démont. Ők népesítik be a Poklot, őrzik a holtak szenvedő lelkeit, valamint ők teszik ki a hadsereget, melynek vezetője Belzebub, a bukott angyal. Természetesen a Földön is bőven megtalálhatóak, vannak olyanok is köztük, akik még sosem jártak a Pokolban. Feltétlen tisztelettel és hűséggel tartoznak Lucifernek, ha egy tőle származó parancsot megtagadnak, büntetésük akár örök időkig való szenvedés is lehet a Pokolban. A legelőször teremtett démonok az Ősdémonok, koruk ötezertől akár tízezer évig is terjedhet. Legtöbbjük a Pokolban magas pozíciókat tölt be. Ma már csak alig pár tucatnyian léteznek, így természetesen őket is hatalmas tisztelet övezi, főleg az idősebbeket. A démonok szinte folytonos háborút folytatnak az angyalokkal, ösztönszerű ellenszenvvel viseltetnek irántuk.

Általános információk:
Kitűnően képesek befolyásolni az embereket, szeretnek konfliktusokat szítani, majd elégedetten maguk mögött hagyni a káoszt. A legtöbb démon magának való, szeretik a csöndet, a kényelmet, a nyugalmat, és mások szenvedését. Képesek befolyásolni a tüzet és az energiát, szinte határtalan módon. Lucifer első teremtményei az Ősdémonok, hatalmuk többszöröse is lehet egy fiatalabb démonénak. Kinézetük az emberéhez hasonló, egyedül a szemük színe tér el, ami általában vörös vagy fekete, de ez is változhat.

*A démonok leírása több forrásból tevődött össze (beleértve a Bibliát és a fantáziánkat, valamint más irodalmi műveket és filmeket is). Ha kérdésed van, keresd Jesmon Helart.


Nekromanta*

Életkor:
Emberi életkorral számoljuk, körül-belül 5-600 évig élnek.

Képességek:
Nagyon közel állnak hozzájuk a sötétmágiák, ezeket szinte kötetlenül képesek használni. Idősebbeknek semmilyen varázsigére nincs szükségük a feketemágia használatához. Természetes képességeik a vérmanipuláció, a holtidézés, valamint képesek holtak lelkeit saját segítségükre vagy egyéb célokra megidézni. Az embereknél fizikailag nem erősebbek, azonban némileg gyorsabbak. Fizikai sérülésekre az emberekkel hasonlóan reagálnak, viszont az emberekre ártalmas legtöbb betegségre szinte teljesen immunisak.

Gyengék:
Minden, ami a természetmágiához köthető. Ezek nehezen gyógyuló, súlyos sérüléseket, vagy rosszabb esetben halált is jelenthetnek számukra.

Történelem:
A nekromantákat Derian ősdémon teremtette több ezer évvel ezelőtt, egyetlen egy céllal, s ez a démonok szolgálata volt. Hiszen úgy gondolta, a „legfőbb fajnak” szüksége van rabszolgákra ahhoz, hogy átvehesse az uralmat az emberek s a többi faj felett. Az első nekromanták még viszonylag békésen szolgálták feljebbvalóikat, akik elégedetten használták ki az új faj nyújtotta előnyöket. Hadseregek szerveződtek, akiknek segítségével a démonok városokat igáztak le. Néhány száz év után már minden valamirevaló démon rendelkezett legalább egy nekromanta szolgával, akár a Földön élt, akár az Alvilágban.
A hosszú évek folyamán azonban megelégelték a szolgaságot, és kiválasztottak egy Aslorn nevű nekromantát vezetőjükként, aki Kr. e. 731-ben szabadságharcot robbantott ki. Hosszú s véres harc során sikerült kivívniuk a szabadságukat. A háború azonban rengeteg áldozatot követelt, s a nekromanták száma azóta sem érte el eredeti nagyságát. Ehhez hozzájárult az is, hogy a démonok a nem fellázadt nerkomantákat a háború véget értével hidegvérrel legyilkolták. Noha azóta külön élnek a démonoktól, még most is ellenséges szemmel néznek rájuk, sőt, vannak, akik az életükkel esküdtek fel a démon faj teljes mértékű kiirtására. Közülük kerülnek ki a legjobb démonvadászok. Legtöbbször egyedül vadásznak egy-egy magányos démonra, vándoroknak és halandóknak álcázva magukat, ritkán verődnek nagyobb csoportokba, azonban az évszázadok során előfordult már olyan is, hogy hadsereget szerveztek s így támadtak nagyobb démon klánokra. Egy ilyen nagyobb összecsapás után, ami rengeteg démon és nekromanta áldozattal járt, a két faj vezetői úgy döntöttek, békét kötnek. A háborúk korának úgy tűnik, vége szakadt, s jelenleg a kisebb összecsapásokon s a folyamatos hideg gyűlöleten kívül béke uralkodik a két faj között.

Általános információk:
Haláluk pillanatában porrá válnak, de egy másik nekromanta segítségével képesek újjászületni. Minden faj közül ők a leghiggadtabbak, nagyon nehéz kihozni őket a sodrukból. Ha harcra kerül a sor, ritkán használnak fegyvereket vagy az öklüket, leginkább a feketemágiát részesítik előnyben. Emellett csendesek és halkan beszélnek, normális beszédhangjuk mások számára suttogásnak minősül.

*Ötletgazda: Loras M. Merlioth


Nixe

Életkor:
Emberi életkorral számoljuk, de nagyon lassan öregednek. Nem tudni pontosan, hogy meddig élnek, a jelenleg ismert legidősebb nixe, Fayen, 523 éves.

Képességek:
A valóságban azonban olyanok, mint az alakváltók. Inkább nevezhetők animorfnak, ahogyan az iskolában tanulják a diákok. Az animorfok képesek bármilyen állattá vagy emberré átváltozni, lényegében mintha alakváltó képességük lenne, csakhogy jóval erősebb. A mentális képességeik is elég magas szintűek, képesek bárhogyan manipulálni bárkit is vagy belelátni mások elméjébe.

Gyengék:
Az egyetlen, de nagyon erős gyengeségük, hogy nagyon rosszul viselik a vizet, már néhány csepp is képes elterelni a figyelmüket, nagyobb mennyiségű víz pedig kimondottan rossz hatással van rájuk, akár meg is ölheti őket.

Történelem:
A XVI. században keletkezett faj, akiket egy Aysen nevű férfi hozott létre. Ők a Purgatórium uralkodói, akik nem igen mutatkoznak más dimenziókban. Ők a világtól eltekintően semleges környezetbe tartoznak. Csak a parancsot követik. Nekik mindig az volt és az a céljuk, hogy a világra rá hozzák az apokalipszist. Kinyissák a kaput és valami olyasmit szabadítsanak fel, amire az emberiség és más fajok nem képesek. Képességeik teljesen eltérnek az e világitól, ők erősebbek. Az első nixék a vezetők, akik azt tehetnek, amit akarnak. Az elsők között van Fayen, Saranell és Lohid.

Általános információk:
A nixék, kinézetüket tekintve emberszerűek, első pillantásra nem lehet őket megkülönböztetni. Vérrel és alkalmanként lelkekkel táplálkoznak. A vámpírokkal ellentétben azonban nekik nincsenek szemfogaik, egyszerűen átalakulnak olyan állattá és úgy táplálkoznak. Vagy ha nagyon éhesek, akkor képesek ember alakban is étkezni, de az sok halandó számára nem túl kellemes látvány. A purgatóriumban lelkekre vadásznak, ha éhesek. Eddig mindig sikerült meggátolni, hogy túl nagy többséget egyenek meg. Azért szükséges megállítani őket, mert azok a lelkek, akik nem kerülnek el Aysulumba, örök kárhozatra lesznek ítélve. Nagyon sok helyen lehet találkozni velük. Mint fentebb írtam, képesek bármivé alakulni és képesek utánozni mások hangját is. Nem szokták kihasználni, csak ha parancsot kapnak. Jelenleg a Purgatóriumban élnek. Ők afféle őrzők. Ők akarják meggátolni a lelkeket, hogy elérjenek Aysulum városába, és elérni, hogy a végtelenségig szenvedjenek. Az elő-purgatóriumban mindenképpen találkozhatsz ilyenekkel. Vigyázz! Lehet, hogy az a személy, akit te látsz az erdőben a rokonod, de nem biztos, hogy jó ötlet lespanolni vele. Nagyon fontos tanács: soha ne bízz meg egy nixében. Egyáltalán nem megbízhatóak. Kihasználják minden gyengeségedet és elérik, hogy megtörj.

Engedélyhez kötött keverékfajok - folyamatosan bővülő

Lidérc-Vámpír

Életkor:
Örök életűek, korukat a lidérc kor alapján számoljuk.

Képességek:
Képesek árnyékosulni, valamint rendelkeznek a vámpírok gyorsaságával és erejével is. Hallásuk és látásuk, főleg éjszaka és árnyékosult formában fényévekkel felül múlja bármilyen más lényét, akár kilométerekre is ellátnak és képesek több helyiség távolságból párbeszédeket kihallgatni.

Gyengeségek:
Borzalmasan rosszul viselik a természetes és mágikus fényeket. Szinte teljesen képtelenek napra menni, már tíz perc után rosszul vannak tőle, szédülnek, fáj a fejük, további öt perc után pedig égető, viszkető érzés jelentkezik. Az erős mágikus fények szintén nagyon erős hatással vannak rájuk. Érzékenyek ezen felül a szentelt vízre és a tűzre is.

Egyéb információk:
Mint minden vámpírkeveréknek, nekik is szükségük van a vér mellett rendes táplálékra is, valamint terméketlenek.

Démon-Vámpír

Életkor:
Örök életűek.

Képességek:
Remekül használják a démonok energiamanipulálásra és a mágiahasználat magas szintjére irányuló képességeit, valamint a vámpírok gyorsasága, ereje és regenerációs képessége is az övék. Ezen felül a fajötvözésnek ez a példánya tökéletes egyensúlyt ad a démonnak, ugyanis a vámpír-én remekül kontrollálja a démon dühkitöréseit és heves érzelmi löketeit.

Gyengeségek:
A démon-vámpírok rendkívül érzékenyek a szentelt vízre, amely mind a két fajnak gyengesége, valamint nagyon rosszul viselik a Szent Lángot és a tüzet is: a démonok tűzképességei teljes mértékben elvesznek a vámpírharapás után, ha esetleg mégis megpróbálják használni, súlyos, sok esetben halálos sérüléseket szerezhetnek. A tűz által okozott sebeik nehezen gyógyulnak.

Egyéb információk:
Ételre és vérre is szükségük van az életben maradáshoz, bár mind a kettőre ritkábban, mint egy egyszerű démonnak vagy egy egyszerű vámpírnak. Terméketlenek.

 

Angyal-Vámpír

Életkor:
Örök életűek.

Képességek:
Az angyal-vámpírok rendelkeznek szárnnyal, valamint a vámpírok emberfeletti gyorsasága, a fokozott regenerálódás és a mentális képességek erőssége is igaz rájuk.

Gyengeségek:
Időről-időre (értsd nagyjából heti egyszer) a Szent Láng feltör az angyali én mélyéről, ezzel égési sérüléseket okozva az angyal-vámpírnak. Nem túl súlyosak, de aznap jelentősen nehezebben használja a képességeit, valamint ha túlerőlteti magát, komolyabb sérülésekre is számíthat a Láng jóvoltából.

Egyéb információk:
Az angyal-vámpírok jól viselik a fényt, de szükségük van vérre az életben maradáshoz, valamint némi hozzátáplálás is szükséges, úgyhogy időről-időre nem árt, ha rendes ételt is fogyasztanak. Nem termékenyek.

Nixe-Vámpír

Életkor:
Nem tudni pontosan, hiszen eleve a keverék is nagyon ritka, valamint még az egyszerű nixék élethossza is kérdéses. Elméletben örök életűek.

Képességek:
Regenerációs képességeiket, gyorsaságukat és erejüket a vámpíroktól örökölték. Remek alakváltók, és a legkiválóbb mentálmágusok közé tartoznak, hiszen mind a két fajnak jelentős mentális képességeik vannak.

Gyengeségek:
Egy nixe-vámpírnak nagyon súlyos problémája, hogy folyamatosan táplálkoznia kell, két-három óránál többet nagyon nehezen bír ki vér nélkül, és huszonnégy óra alatt könnyedén éhen hal. Gyengeségei még a víz és a tűz is, de egyik sem olyan erősen, mint tisztavérű társai esetében.

Egyéb információk:
Éhségüket ideiglenesen lelkekkel is tudják csitítani, de nem tartósan. Terméketlenek. Megbízhatatlanok és kiválók mások megtévesztésében. A legritkább keverékek közé tartoznak.

 

Valan-Vámpír

Életkor:
Örök életűek, viszont periodikusan változik a kinézetük, hasonlóan a valanokhoz, tehát életük végéig folyamatosan ingadozik a kinézetük 20 és 60 éves között.

Képességek:
Mentális képességeik elérik egy nixe-vámpírét, valamint birtokolják a vámpírok gyorsaságát, regenerációs képességeit és erejét is.

Gyengeségek:
Hasonlóképp, mint egy angyal-démon keverék esetén, a valan-vámpírok is nehezen küzdenek meg saját személyiségükkel, ami sok belső konfliktushoz vezethet. Fizikai gyengeségeik, hogy továbbra is nagyon érzékenyen reagálnak a mentális támadásokra, valamint veszélyezteti őket a tűz, a szentelt víz és a fából készült karó is.

Egyéb információk:
Szükségük van rendes táplálékra és vérre is, terméketlenek. Ezen felül, mint említettem, valan-vámpírnak lenni súlyos érzelmi teher, amit nagyon kevesen élnek túl. Egyébként is a legritkább keverékek közé tartozik.

 

Nimfa-Vámpír

Életkor:
Örök életűek.

Képességek:
Tehetséges mentál- és elementálmágusok, birtokolják a vámpírok gyorsaságát, erejét és regenerációs képességeit.

Gyengeségek:
Legnagyobb gyengeségük a tűz, amely egyrészről erősen sebzi őket, másrészről továbbra is erős szükségletük a víz, attól nem tudnak szabadulni, hiánya súlyos problémákat okozhat számukra.

Egyéb információk:
Néhány nimfa-vámpírnak van egy olyan gusztustalan szokása, hogy a vért vízzel keverik össze, és így fogyasztják. Valamilyen mértékben rendes táplálékra is szükségük van, de nem túl sokra. Terméketlenek.

 

Fél-vámpír

Életkor:
A vámpírokkal ellentétben nem halhatatlanok, azonban az embereknél tovább, körülbelül 4-500 évig élnek.

Képességek:
Bár a képességeik nem érik el a tisztavérű vámpírok szintjét, az embereknél azonban némileg gyorsabbak, erősebbek és nagyobb az állóképességük. Képesek a mentálmágia magas szintű használatára, azaz szinte bárki gondolataiban olvashatnak, azonban ehhez több gyakorlásra van szükségük, mint a vámpíroknak. A sebeik nem regenerálódnak olyan mértékben, mint a vámpíroknak, ezért éppen olyan könnyű végezni velük, akár egy emberrel.

Gyengéik:
Bár a karó és a szentelt víz semmiféle problémát nem okoz nekik, ez nem jelenti azt, hogy erősebbek lennének a vámpíroknál, hiszen ezek helyett épp azok a gyengéik, mint az átlagos embereknek. Bármilyen emberre halálos sebesülésbe vagy betegségbe belehalhatnak, csupán némileg ellenállóbb és erősebb a szervezetük.

Egyéb információk:
A fél-vámpírok valószínűleg azóta léteznek, mióta a tisztavérű vámpírok, csupán létezésük, talán ritkaságuk miatt nem annyira ivódott bele a köztudatba. Egy fél-vámpír születése igen ritka esemény, hiszen, mint tudjuk, a vámpírok születésükkor isznak átváltoztatójuk véréből, s az is az övéjükből – ezzel szemben a fél-vámpíroknál elég, ha isznak egy vámpír véréből. A vámpírok természetesen nem preferálják ezt a módszert, mert semmiféle előnyük nem származik belőle, éppen ezért történik meg olyan ritkán, és akkor is legfőképp a véletlen vagy a szerencse eredményeképpen. A fél-vámpíroknak ugyan úgy szükségük van emberi vagy állati vérre, azonban kevesebb is elég nekik ahhoz, hogy ne gyengüljenek el. Ezen felül rendes, emberi táplálékot is magukhoz kell venniük, különben ugyanolyan könnyen éhen halhatnak, akár egy halandó emberi lény. Testi működéseik az emberekéhez hasonlóan funkcionálnak, azaz képesek a betegségek és testi rendellenességek birtoklására és terjesztésére. Érzik a szomjúságot és az éhséget, a hideget és a meleget, izzadnak és vacognak. Valamint, és talán ez a legnagyobb előnye a félvérűségnek, képesek utódok nemzésére. A fél-vámpírság nem öröklődik genetikailag, azaz az utód egy teljesen átlagos emberi lényként jön világra.

 

Fél-angyal, Fél-démon

Életkor:
Elméletben örök életűek lennének, de a legtöbb ilyen félvér nem ér meg negyven-ötven évnél többet.

Képességek:
Képesek lényegében mindenre, amire egy angyal vagy egy démon. Van tehát szárnyuk (minden esetben fekete), képesek használni a Lángot, valamint a démonok tűzre és energiára vonatkozó képességeik is a birtokukban állnak, természetesen mindez némileg gyengébben, mint tisztavérű társaik esetében.

Gyengeségek:
Nagyon súlyos hangulatingadozásaik vannak, a legkisebb események is komoly érzelmi befolyás alá kerítik őket. Az érzelmeiket szinte egyáltalán nem képesek befolyásolni.

Egyéb információk:
A legtöbb (értsd: nagyjából 98 %) angyal-démon öngyilkos lesz, ugyanis nagyon nehéz egy ilyen mértékű ellentétet magukban hordozni. Mint már említettem a gyengeségeknél, nagyon könnyű őket érzelmi befolyás alá helyezni, leginkább amiatt az instabilitás miatt, ami a származásukból ered. Negatív befolyás esetén gyűlölik a szüleiket, önmagukat, barátaikat, még a párjukat is, szóval lényegében az egész világot, pozitív befolyás esetén pedig általában az angyali énjük érvényesül, és viszonylag kiegyensúlyozottan képesek létezni. Az ő szemükben a világ csakis súlyos végletekben létezik, nincs középút számukra: ebbe a legtöbben beleőrülnek, és önkezükkel vetnek véget az életüknek.